Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek között 2010.02.12.-én az F/2 alatt csatolt Kártyaszerződés jött létre. E szerződés célja volt, hogy a felperes valamennyi szervízállomásán lehetőséget nyújt az alperesnek belföldön és külföldön a teher és személyszállításban ipari célra használt gépjárműve nem készpénzben történő útközben ellátására, különös tekintettel az üzemanyagra, kenőanyagra, tartozékokra és alkatrészekre, valamint üzemi szolgáltatásra, nem anyagi jellegű és egyéb szolgáltatásokra, ideértve az út -,komp-autópálya és a műszaki segélyhívás-díjának kiegyenlítését is, amelyhez a felperes Kártyát, vagy a felperesi partner kártyáját/készülékét adott alperes részére. A Kártyaszerződés alapján a felperes meghatározott mértékű felhasználási keretösszeget(hitel-keretösszeget) bocsátott alperes rendelkezésére. Ez a keretösszeg biztosította alperes számára a felperes javára végzett fuvarozási(vállalkozási) tevékenysége ellátásával összefüggő költségei finanszírozását.
[2] Az alperes a Kártyaszerződés 4.§.2. pontjában arra vállalt kötelezettséget, hogy az igénybe vett szállítások, szolgáltatások után a Kártyaszerződés mellékletét képező szervízdíj lista alapján kiállított felperesi számlákat – azok kiállításától számított 25 napon belül - kiegyenlíti felperes részére. A felek közötti gyakorlat az volt, hogy az alperes a heti vagy havi elszámolás alapján a számlákon szereplő szolgáltatási díjakat átutalással teljesítette a felperes felé.
[3] A felperes a számlák alapján elvégzett összesítése, kimutatása szerint alperesnek 5187,87 EUR tartozása keletkezett, amelynek összegét az alperes által használt felperes által kibocsájtott kártyák 2018.10.04. napján történt letiltása miatt módosította 4.943,85 EUR-ra.
[4] Az alperes a felperes által összeállított és részére megküldött kimutatásokban szereplő költségeket nem egyenlítette ki és az egyeztetések során a felek közötti levelezésben is következetesen állította, hogy az E-számlaösszesítőkben feltüntetett és Olaszországban kiállított [*] számú E- számlaösszesítőben feltüntetett [*] sorszámú, a [*] számú E- számlaösszesítőben feltüntetett [*] sorszámú és a [*] E- számlaösszesítőben feltüntetett [*] sorszámú számlákban szereplő szolgáltatásokat ( úthasználati díj és üzemanyagköltség)nem az ő járművei vették igénybe, mert ezekben az időpontokban a járművei Olaszországban nem fuvaroztak. Kérte az kártyák esetleges „klónozása” lehetőségének figyelembevételét. A felperes az alperesi kifogásokat nem fogadta el és hivatkozott arra, hogy az Autostrada cég az igénybe vett szolgáltatást szabályosan számlázza, illetőleg utalt arra, hogy a feleslegessé váló kártyákat az általános üzleti feltételek alapján haladéktalanul vissza kell küldeni lejelentés céljából, amit azalperes nem tett meg. A felek közötti írásbeli egyeztetések eredménytelenül zárultak.
A peres felek nyilatkozatai
[5] A felperes az alperes által ki nem egyenlített költségeket először közjegyző előtt kívánta érvényesíteni, majd a Választottbírósághoz nyújtott be 2019 december 5.-én keresetet, amelyet a Választottbíróság 2020 július 13.-i tárgyalását követően 2020 július 28.-án akként módosított, hogy kérte alperes kötelezését 4.943,85 EUR és annak a kifizetés napjáig terjedő évi 3,62 % +8 %. mértékű késedelmi kamata megfizetésére.
[6] A felperes a Választottbíróság hatáskörét a Kártyaszerződés 7.§- ában foglaltakra alapította. E kikötés alapján „ Az Általános Üzleti Feltételekben foglalt, az illetékes bíróságra vonatkozó kikötéstől eltérően, valamennyi az üzleti kapcsolatból eredő jogvita az üzleti kapcsolat befejeződése után is- az igényérvényesítő fél választása vagy az általános illetékességi szabályok alapján eljáró bíróság, vagy- rendes bíróság kizárásával az alábbi választottbíróság választottbírójának döntése alapján akit a választottbíróság döntési és egyezségi rendje értelmében az elnökség nevez ki, kerül végleges rendezésre” A Választottbírósági eljárás esetére a VESZ 15§. f) bekezdésére figyelemmel a felek egyesbíró eljárásában állapodtak meg akit a választottbíróság döntési és egyezségi rendje értelmében az elnökség nevez ki.
[7] Az alperes 2020 március 23.-án a Választottbírósághoz érkezett ellenkérelmében – bár az kifejezett kereset elutasításra vonatkozó nyilatkozatot nem tartalmaz – a felperes által benyújtott keresetre vonatkozó olyan védekezésnek minősül, amely tartalmában a keresetet vitatja - azon okból is, hogy alperes megítélése szerint „felperes nem érvényesíthet velem szemben olyan szolgáltatással összefüggő pénzügyi igényt, amely szolgáltatást nem vettem igénybe, nem használtam”.
[8] A felperes módosított(leszállított) keresetében annak jogalapjaként - a Kártyaszerződés 7.§. (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - a német Polgári Törvénykönyvnek (BGB) a Kölcsönszerződésből eredő kötelezettségekre irányadó 607. §-át illetőleg a vállalkozási szerződésből fakadó kötelezettségekre irányadó 611.§-át jelölte meg.
A Választottbíróság ítélete
[9] A Választottbíróság mérlegelve azt a körülményt, hogy a jogvita elbírálásához szükséges okirati bizonyítékok( kereseti kérelem, ellenkérelem azok mellékletei, a kereset módosítása, a tárgyalás anyaga) rendelkezésre állnak, az alperes – bár erre lehetősége megvolt, érdemben nem vitatta a felperes tényállításait, a megtartott tárgyaláson sem jelent meg és képviseletéről sem gondoskodott a Választottbíróság úgy ítélte meg, hogy a tényállás kellően tisztázott, további bizonyítási eljárás lefolytatására nincs szükség, attól eredmény sem volna várható, ezért a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánítására és az eljárás berekesztésére sor kerülhet. Ezen okból a Választottbíróság a bizonyítási eljárást 2020 október 8. napján befejezetté nyilvánította és az eljárást berekesztette. Ítéletének felekkel történő közlésére az Eljárási Szabályzat 43.§ (3). bekezdése alapján 45 napon belüli időt határozott meg.
[10] Felperes kereseti kérelme megalapozott az alábbiak szerint:
[11] A BGB 607.§-a értelmében a kölcsönbe vevő kötelezettséggel tartozik a kölcsönbeadó által biztosított kölcsön tárgyának szerződés szerinti visszaszolgáltatására ugyanolyan formában, értékben és mennyiségben. A BGB 611.§-a alapján a vállalkozási szerződés alapján a szolgáltatás természetétől függően a vállalkozó köteles a vállalt szolgáltatást teljesíteni, a megrendelő pedig annak díját kifizetni.
[12] A jogvita elbírálása szempontjából alkalmazandó idézett német anyagi jogi szabályokra is figyelemmel az alperes a felek által 2010.02.12.-én kötött „Kártyaszerződés” 4.§.2. pontjában foglalt kötelezettségét a felperes felé nem teljesítette, ezzel megszegte a Kártyaszerződést. Szerződésszegésének az a jogkövetkezménye, hogy az általa igénybe vett, illetőleg az ő kockázati körébe tartozó szolgáltatások tekintetében felperes által jogszerűen kiállított számlák ellenértékét meg kell, hogy fizesse felperesnek. A választottbírósági eljárásban érdemben nem vitatta a keresetben foglaltakat, olyan általános védekezés, hogy felmerülhet a kártyák „klónozása”, valamint az az állítás mely szerint nem az ő általa üzemben tartott autóval kapcsolatban merültek fel a költségek (úthasználati díj ill. üzemanyagköltség), azért nem volt a Választottbíróság részéről elfogadható, mert a kártyák letiltására vonatkozó szabályok a szerződésben egyértelműen rögzítésre kerültek. Ezek a szabályok arra szolgálnak, hogy semmilyen visszaélés ne legyen elkövethető a kártyákkal azok esetleges eltulajdonítása vagy „klónozása” által.
(VB/19064)
