Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

Határozatok tára

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek között 2008. márciusában vállalkozási szerződés jött létre. Ennek a szerződésnek az volt az előzménye, hogy vasútvonal átépítésének teljes projektjére egy konzorcium és egy állami megrendelő társaság között fővállalkozási szerződés jött létre. A konzorcium egyik tagja, az alperes a felperessel kötötte meg a per tárgyát képező alvállalkozási szerződést bizonyos kivitelezési munkálatokra. A felperes tehát ténylegesen csak a teljes projekt egy részének megvalósításában vett részt, mint az alperes alvállalkozója. A per tárgyát képező vállalkozási szerződésre a FIDIC Piros Könyv általános szerződési feltételeit alkalmazták és ennek egyes feltételeinek módosítására a felek Különleges Szerződéses Feltételekben is megállapodtak, mely a szerződő felek megállapodása szerint a vállalkozási szerződésük részét képezte.
  2. Nem volt vitás a felek között, hogy a felperes a kivitelezési munkálatokat 2009. novemberében fejezte be, és a munkaterületről is levonult. A teljes projekt vonatkozásában a sikeres átadás-átvétel 2011. decemberében zárult le. 2015. májusában a felek a jótállási munkák lezárásaként jegyzőkönyvet vettek fel, amely igazolta, hogy a felperes eleget tett a szerződéses jótállási kötelezettségének is.
Az alperes több vállalkozói díjszámlát nem egyenlített ki, nem egyenlítette ki továbbá a kereseti kérelemben megjelölt számlákból 10%-os mértékben visszatartott díjakat sem. Kifejtette továbbá a felperes azt is, hogy a vállalkozási szerződés csökkentett átalányárából neki még vállalkozói díjkövetelése is van, amely az alperes által le nem igazolt munkálatokra vonatkozik.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése és beszámítási kifogása
  1. A felperes keresetében a fenti tényállás alapján kérte a ki nem fizetett vállalkozói díj megfizetésére kötelezni az alperest a Különleges Szerződési Feltételekben megállapodott késedelmi kamatköveteléssel együtt.
  2. Az alperes válasziratában a kereseti követelés teljes összegével szemben beszámítási kifogással élt. Az alperes elsődleges és másodlagos beszámítási kifogást is előterjesztett. A beszámítási kifogások jogcíme késedelmi kötbér követelés volt. Az elsődleges beszámítási kifogás kapcsán a kötbérigény azért keletkezett, mivel az alperes állítása szerint a 2010. januári műszaki átadás-átvételi eljárás a hibalistában a felperesi teljesítéssel összefüggő okból lett megtagadva. A felperes által végzett munkálatok között olyan súlyos hibák voltak, melyek akadályozták a rendeltetésszerű használatot, és így kizárták a szolgáltatás átvételét. A másodlagos beszámítási kifogás kapcsán a kötbérkövetelés azon alapult, hogy a felperes tényszerűen nem tartotta be a vállalkozási szerződésben írt határidőket, és ez neki felróható módon történt. Végezetül a le nem igazolt vállalkozó díjkövetelés kapcsán az alperes elévülési kifogásra is hivatkozott.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság abból indult ki, hogy az alperes keresettel szembeni védekezését beszámításra alapította. Az rPtk. 296. § (1) és (2) bekezdései szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését – ha jogszabály kivételt nem tesz – a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. A beszámítás a teljesítés joghatásával jár; egyoldalú jognyilatkozattal történik, amihez a jogosult beleegyezése nem szükséges, csupán arról van szó, hogy a beszámítani kívánt követelésnek lejártnak és esedékesnek kell lennie. Ez a nyilatkozat a bírósági-, választottbírósági eljárás során is történhet. A beszámítás tehát akkor lehetséges, ha a beszámító félnek esedékes és lejárt követelése van egy olyan követeléssel szemben, amivel ő nyilvánvalóan tartozik. A beszámítással teljesíteni kíván és ezzel kívánja megfizetni az általa nem vitatott, elismert tartozást. A felperesi kérelmek megalapozottságának vizsgálatakor tehát a Választottbíróságnak azt kellett megítélnie, hogy a beszámítási kifogás az elsődlegesen és a másodlagosan előterjesztett érvek alapján megalapozott vagy sem.
  2. Az elsődleges beszámítási kifogás esetén az alperes arra alapította a kötbérigényét, hogy a felperes által végzett munkálatok között olyan súlyos hiba volt, amely egyrészt akadályozta a rendeltetésszerű használatot, másrészt pedig, ebből következően, ez kizárt a szolgáltatás átvételét. A felperes késedelmét ezek a hibák alapozták meg. Az a felek között nem volt vitás a perben, hogy a felperes a szerződés szerinti határidőre nem tudta teljesíteni a feladatait. A bizonyítási teher a beszámítási kifogásnál az alperest terhelte. A Választottbíróság így részletesen vizsgálta a 2010. januári átadás-átvételi eljárás kapcsán írt hibalistát. A bizonyítási eljárás során az alperes nem tudta igazolni, hogy ezek a hibák, amikre hivatkozott, a felperes érdekkörébe tartozó hiányosságok voltak. A felek okirati bizonyítékokat is benyújtottak, és ezek között szakértői véleményeket. A felperes TSZSZ eljárásra hivatkozott, ahol a szakértő szervezet a késedelmek vizsgáltat során azt állapította meg, hogy a hibalistában szereplő műszaki tételek egyrészt nem a felperes munkarészéhez tartoztak, vagy pedig a feltárt hiányosságok nem akadályozták a rendeltetésszerű használatot. A kivitelezés teljeskörű munkálatai az alperest terhelték, amelyből a felperes a felek megállapodása szerint kizárólag részfeladatokat végzett. A TSZSZ szakvélemény kiemelte, hogy a műszaki átadás-átvétel meghiúsulása nem a felperes munkarészeivel kapcsolatos hibák miatt hiúsult meg. Az alperes által csatolt magánszakvélemény sem tartalmazott olyan megállapítást, amely ezt műszakilag kétségessé tette volna. A Választottbíróság így a bizonyítékok mérlegelése után arra a következtetésre jutott, hogy a műszaki átadás-átvétel meghiúsulása és a felperes teljesítése közötti ok-okozati összefüggés nem bizonyított, így az elsődleges beszámítási kifogást nem tartotta alaposnak.
  1. A másodlagos beszámítási kifogást az alperes arra alapította, hogy a felek közötti vállalkozási szerződés egyes határideit a felperes nem tartotta be, ez neki felróható, és a kötbérterhes határidők megsértése miatt beállt a késedelmi kötbérfizetési kötelezettsége. A bizonyítási teher itt is az alperest terhelte.
Az nem volt vitás a felek között itt sem, hogy a felperes nem tartotta be a részhatáridőket, késedelmesen teljesített. Vitatta azonban egyrészt a késedelmes napok számát, és állította, hogy őt azért nem terheli késedelemmel kapcsolatosan felróhatóság, mert az alperes késedelme kizárta a felperes késedelmét. Ezt arra alapította, hogy a szerződéses határidőt jóval meghaladóan kapta meg a jóváhagyott kiviteli terveket, és késve adták át részére a részmunka területeket. Ezzel kapcsolatosan a Választottbíróság ugyancsak a felek által benyújtott szakértői anyagokat vizsgálta, melyek megerősítették, illetve nem cáfolták azt, hogy a felperes bár késett a teljesítéssel, azonban ez számára azért nem felróható, mivel az alperes a kiviteli terveket késedelmesen adta át részére, és a hivatkozott munkaterületeket késedelemmel biztosította. Az rPtk. 303. § (3) bekezdése alapján az alperes jogosulti késedelme a kötelezett felperes késedelmét kizárta. Így a felperes másodlagos beszámítási kifogása sem volt bizonyítva, így a Választottbíróság ezt is elutasította.
  1. A Választottbíróság foglalkozott a le nem számlázott, és nem leigazolt munkák tekintetében felmerült vállalkozói díjköveteléssel is. A felek nyilatkozatai és a szerződés alapján a Választottbíróság azt állapította meg, hogy le nem számlázott vállalkozói díj esetén az elévülés kezdő időpontja nincs összefüggésben a sikeres műszaki átadás-átvétel időpontjával. Semmi nem gátolta meg a felperest abban, hogy valamennyi teljesítését leszámlázza a szerződés alapján az alperesnek. Arra tekintettel, hogy a felperes ezen követelésére az igényt az esedékessé válást követő öt év alatt nem nyújtotta be, az elévülés megszakadását vagy nyugvását előidéző körülményre hivatkozni nem tudott, így a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes ezen követelése elévült.
A felek között nem volt vitás, hogy a késedelmi kamat mértékét a felek közötti szerződés (Különös Szerződési Feltételek) határozza meg.
Figyelemmel arra, hogy az alperes beszámítási kifogása az elévülési kifogást leszámítva nem volt megalapozott, így a Választottbíróság az alperest a le nem számlázott munkarészekkel kapcsolatos követelés kivételével a kereseti kérelem szerint marasztalta.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes hosszú ideje foglalkozik kovaföld nevű természetes ásványi anyag ipari hasznosításával és az ezzel kapcsolatos kutatásokkal. A laboratóriumi vizsgálatok alapján a felperes arra a következtetésre jutott, hogy a cége által termelt kovaföld minősége gyógyszeripari felhasználásra is alkalmas. A töltő- és segédanyagok értékesítése mellett szabadalomként hasznosítva jelentős üzleti lehetőség mutatkozik annak a számára, aki ezzel a termékkel előbb lép piacra. A felperes és az alperes ezért szándéknyilatkozatot írtak alá a kovaföldnek a gyógyszeripar területén általános hordozóként történő alkalmazásával kapcsolatos találmány és az ahhoz kapcsolódó találmányok megalkotásában való együttműködés tárgyában. A szándéknyilatkozathoz a felek már csatolták azt a szabadalmi bejelentést, amely a szándéknyilatkozatuk aláírását követő rövid időn belül került benyújtásra. A szándéknyilatkozatban a felek megállapították az őket a szabadalmak tekintetében megillető eszmei tulajdonhányadokat is. Rögzítették azt is továbbá, hogy a szabadalmi eljárásokkal kapcsolatos költségeket a szabadalmi tulajdoni hányaduknak megfelelően viselik. Nem sokkal a szándéknyilatkozat aláírását követően a felek vételi jog biztosításáról és a találmányokkal kapcsolatos hasznosítási díjról szóló szerződést is kötöttek. A vételi jog biztosításáról szóló szerződés hatálya egyrészt kiterjedt a hivatkozott és benyújtott I. sz. Találmányra, melynek a tárgya szilárd gyógyszerkészítmény, pld. tabletta, amely gyógyászati hatóanyagot és töltőanyagként kovaföldet vagy kovaföld tartalmú természetes ásványkeveréket tartalmaz. Másrészt, kiterjedt az ugyancsak benyújtott eljárás gyógyszeripari felhasználásra alkalmas segédanyag előállításának a szabadalmi bejelentésére is (II. Találmány). A vételi jog biztosításáról szóló szerződés öt éves időtartamra szóló vételi jog alapításának ellenértékeként opciós díjat határozott meg, melyet az alperes meg is fizetett a felperesnek. Az opciós díj ellenében az alperes a közös találmányok hasznosítására kizárólagos jogot szerzett. A vételi jog biztosításáról szóló szerződés rendelkezett arról, hogy ha a I. Találmány kapcsán a szabadalmi oltalom iránti kérelmet az illetékes hatóság nem olyan okból utasítja el, amely az alperes az eljárásban tanúsított, felróható magatartására vezethető vissza, úgy a felperes a teljes opciós díj összegét vissza kell, hogy fizesse. Az opciós díj felét kell visszafizetni akkor, ha a vételi jogot biztosító szerződésben írt találmányokkal kapcsolatos kísérletek az alperes ésszerűen elvárható erőfeszítései mellett is teljes mértékben sikertelenek és azok felhasználásával a szerződés megkötését követő öt év elteltével sem töltő-, sem segédanyag nem fejleszthető ki. A közös találmányok (I. Találmány és II. Találmány) szabadalmi védettségének megszerzéséhez és fenntartásához szükséges iratok aláírására a felperes az alperesnek öt évre szóló olyan meghatalmazást adott. Ennek alapján az eljárásokat az alperesnek magának kellett lefolytatni.
  2. A felek a hasznosítás tekintetében a vételi jog biztosításáról és a hasznosítási díjról szóló szerződésben úgy állapodtak meg, hogy az alperes javára öt évre szólóan alapított vételi jog gyakorlásáig, illetve a gyakorlás elmulasztása esetén annak lejártát követően, a közös találmányok, illetve a szabadalmi bejelentések és szabadalmak hasznosítására, használatba adására, valamint azok felhasználásával készülő termékek hasznosítására kizárólagosan és önállóan az alperes jogosult azzal, hogy az így szerzett kizárólagos jogainak ellenértékeként a felperes a hasznosításból, értékesítésből származó nettó árbevétel meghatározott százalékával megegyező haszonrészesedésre, royalty-ra jogosult. Ha az alperes a vételi jogot nem gyakorolja, úgy a felperes a szabadalmak érvényességi ideje alatt jogosult a haszonrészesedésre. A vételi jog gyakorlása esetén fizetendő vételárból levonásra kerül az opciós díj, és az addig kifizetett haszonrészesedés összege. A felperes állította, hogy szerződéses kötelezettségeit teljesítette. Az alperes az opciós díjra vonatkozó fizetési kötelezettségét teljesítette, de haszonrészesedést nem fizetett. Hasznosítási, értékesítési tevékenységet nem végzett, pedig a felperes szerint üzemi gyártásra alkalmas termék jött létre a szerződéskötést követő két év múltán. Az öt év eltelte után az alperes azt közölte a felperessel, hogy a hasznosítási tevékenységet nem kívánja folytatni, a szabadalmi oltalom iránti kérelem elutasításra került, az alperes igényt tart az opciós díj visszafizetésére, és a szabadalmaztatási eljárásokat nem kívánja tovább folytatni. A felperes álláspontja szerint az alperes a teljesítést jogellenesen megtagadta, és emiatt meghiúsult a felperes részéről teljesített szolgáltatás ellentételezése.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése, viszontkeresete
  1. A felperes keresetében kifejtette, hogy a szabadalmi bejelentések tekintetében az oltalom fennáll. A felperes a szerződéses kötelezettségeit teljesítette, ezzel szemben az alperes a kizárólagos hasznosítási jogosultsága ellenére nem végzi a hasznosítási és értékesítési tevékenységét, a célországok jelentős részében szabadalmi bejelentést sem tett. Az öt év letelte után értesítette az alperes a felperest, hogy további tevékenységet nem kíván végezni. Az alperesi teljesítés megtagadása miatt a felperes részéről teljesített szolgáltatás ellentételezése meghiúsult. Az alperes, mint kötelezett, a teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg, így a felperes a lehetetlenülés következményeinek alkalmazását választja, és az alperestől kártérítést követel (rPtk. 313. § és rPtk. 312. § (2). bek.). A felperes általános kártérítést kért, és kárigényét a vételárból az opciós díj levonásával kalkulált haszonrészesedésben jelölte meg.
  2. Az alperes válasziratában a tényállást lényegében azonosan adta elő, de abból eltérő következtetéseket vont le, és viszontkeresetet is előterjesztett. Álláspontja szerint az I. Találmány tekintetében az illetékes hatóság az újdonság kritériuma, ill. a feltalálói tevékenység hiánya miatt a találmányt nem találta szabadalmaztathatónak és ezért szabadalmi oltalom korlátozott formában sem adható. Az igénypontok többször korlátozva lettek, így a I. Találmány az eredeti formában nem szabadalmaztatható. A II. Találmány esetén az igénypontok szűkítése ugyancsak elkerülhetetlen volt, de a szerződéskötést követő két év alatt sem sikerült a nyers kovaföldet oly mértékben megtisztítani, hogy eredeti struktúrája megőrzése mellett megfeleljen a gyógyszeripari alkalmazásnak. Az alperes viszontkeresetében három kérelmet terjesztett elő. Első kérelmében kérte, hogy a felperes fizesse vissza az opciós díjat, mivel álláspontja szerint az I. Találmány szabadalmi oltalom iránti kérelmét az illetékes hatóság elutasította az öt éves határidőn belül. A fő igénypont korlátozásával megfogalmazott igénypont már más találmányt nevesít. A másodlagos viszontkereseti kérelem pedig azon alapult, hogy a felperesnek az opciós díj felét azért kell visszafizetnie, mivel a közös találmányokkal kapcsolatos kísérletek az alperes ésszerűen elvárható erőfeszítései mellett is teljes mértékben sikertelenek. Így az opciós díj felét a felperesnek vissza kell fizetnie akkor is, ha a Választottbíróság az elsődleges viszontkereseti kérelemnek nem ad helyt. A harmadik viszontkereseti kérelem pedig a megtérítendő költségekre vonatkozott. A szándéknyilatkozatban ugyanis a felek úgy rendelkeztek, hogy a szabadalmi eljárásokkal kapcsolatos költségeket a szándéknyilatkozatban közösen meghatározott mértékű szabadalmi tulajdoni hányaduk arányában viselik.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság elsőként a felperes keresetében írtakkal foglalkozott. A felperes kártérítési követelést terjesztett elő. Állította, hogy az alperes a szerződés teljesítését megtagadta. Ezzel szerződésszegést követett el, és a felperesnek kárt okozott. A Választottbíróság a felek által aláírt szándéknyilatkozatból azt állapította meg, hogy a találmányokkal kapcsolatos kutatási- és fejlesztési tevékenységet a találmányoknak a szabadalmi védettség megszerzésével és fenntartásával kapcsolatos tevékenységen túlmenőleg az alperes kizárólagosan és önállóan jogosult volt végezni. Ez azonban a kockázati tényezőkre figyelemmel mindössze egy kizárólagos jogosultságot jelent az alperes részére. Az opciós és hasznosítási szerződés az alperes részére ugyancsak jogosultságot biztosított és nem kötelezettséget határozott meg. Egyértelmű volt a felek által kötött megállapodásokból, hogy érdemi tevékenységet saját kockázatára az alperes végzett. Tényként állapította meg a Választottbíróság, hogy az alperes az opciós díjat megfizette a szerződés szerint. Haszonrészesedést, royalty-t a felperesnek nem tudott fizetni, hiszen az sikeres kutatási és fejlesztési tevékenységet követő értékesítést és hasznosítást feltételezett. Ilyen pedig nem történt. A közös találmányok egyfelől egy olyan gyógyszert jelentettek, amelyben a kovaföld töltőanyagként szerepelhetett, másfelől pedig egy tisztítási eljárást foglalt magába, ami gyógyszeripari segédanyag előállítására vonatkozott. A felek megállapodása szerint az alperes üzleti döntési körébe tartozott az, hogy kívánja vagy nem kívánja folytatni a közös találmányokon alapuló gyógyszertermékek és segédanyagok kifejlesztésére vonatkozó tevékenységet. A szabadalmaztatás és az eljárások sikere az alperesnek kizárólagos joga alapján kiemelt érdeke volt. Az alperes a szerződés teljesítését nem tagadta meg, a piacról a felperest nem zárta ki. Öt év eltelte után az eljárás során bizonyított ésszerű erőfeszítések után joga volt az alperesnek úgy dönteni, hogy mivel az eljárások üzletileg hasznosítható eredményre nem vezettek, felhagyjon a további tevékenységgel. A szerződésből és magából az opciós díj visszafizetésére vonatkozó rendelkezésekből is egyértelmű volt, hogy az alperes saját kockázatára végezte a kísérleteket, és joga volt olyan gazdaságilag racionális döntést hozni, hogy felhagy a további tevékenységgel. Jogellenes magatartás, szerződésszegés hiányában így a felperes keresetét a Választottbíróság elutasította.
  1. Az alperes elsődleges viszontkeresete a Választottbíróság szerint nem alapos. Már az opciós szerződés megkötésekor tisztában voltak a felek azzal, hogy a találmányok jövőbeni hasznosítása kutatási és fejlesztési célból is üzleti kockázatot hordoz. Ezért rendelkeztek szerződésükben az opciós díj teljes vagy részleges visszafizetéséről. Az opciós szerződés megkötését követő öt éven belül, ha a hatóság elutasítja a találmányra vonatkozó szabadalmi oltalom iránti kérelmet, akkor a felperes a teljes opciós díjat köteles volt visszafizetni. A Választottbíróság azonban tényként állapította meg, hogy az ideiglenes oltalom a szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatosan az eljárás alatt is fennállt, azaz a szerződésben meghatározott öt év elteltével is fennállt.
Megalapozott ezzel szemben az alperes másodlagos viszontkereseti kérelme. Bizonyította az alperes, hogy két évvel a szerződést követően kísérleti gyártást végzett és három és négy évvel a szerződést követően is végzett a kovafölddel kapcsolatosan különböző vizsgálatokat. Ebből tehát nem vonható le olyan következtetés, hogy nem ésszerű erőfeszítést az alperes a további kutatás-fejlesztésre, és különösen nem igazolható az, hogy a teljesítést megtagadta. A próbapalettázás nem jelentheti azt, hogy a kísérleteket akkor is folytatnia kell az alperesnek, ha a hasznosítás a kutatás-fejlesztés számára gazdaságtalan. A Választottbíróság így megalapozottnak tartotta a másodlagos viszontkeresetet, mivel öt éven belül az alperes gazdasági szempontból ésszerűen elvárható erőfeszítései mellett is sikertelenek voltak a közös találmányokkal kapcsolatos kísérletek és azok felhasználásával sem töltő-, sem segédanyagot nem tudott az alperes kifejleszteni. Így az opciós díj 50%-a az alperes részére visszafizetendő.
Részben tartotta megalapozottnak az alperes harmadlagos, szabadalmakkal kapcsolatos viszontkeresetét, mellyel kapcsolatosan az alperes ugyan a jogalapot bizonyítani tudta, dokumentumokat is csatolt, azonban azt nem tudta igazolni, hogy milyen tulajdoni arány kapcsolódik az egyes találmányokhoz, így az arányok figyelembe vételénél ezt a Választottbíróság az alperes terhére értékelte.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes, mint eladó és az alperes, mint vevő adásvételi szerződéseket kötöttek mezőgazdasági vetőmagok és növényvédő szerek határidős szállítására. A felperes a szerződések szerinti árukat az alperesnek leszállította, és a szállításokat szállítólevelekkel dokumentálta.
     
  2. A felperes a leszállított árukat az alperesnek leszámlázta, és az alperes a számlák összegét nem fizette meg.
     
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes keresetében azt kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a leszállított és ki nem fizetett áruk ellenértékének a késedelmi kamatok és a perköltségek megfizetésére.
     
  2. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy a kérelem jogalap nélküli, és kérte azt is, hogy a felperes mutassa be a keresetét alátámasztó bizonyítékokat. Az alperes egyéb nyilatkozatot nem tett, a Választottbíróság szóbeli tárgyalásán nem jelent meg.
     
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság megállapította, hogy a felperes keresete alapos. A felek között a Ptk. 6:215. § (1) bek. szerint minősülő adásvételi szerződések jöttek létre, amelyekre alkalmazni kell sajátos tartalmukra tekintettel a Ptk. 6:231. §-ának a rendelkezéseit is. Az adásvételi szerződés értelmében a vevő kötelezettsége az adásvétel tárgyát képező dolog átvétele, és a vételár megfizetése. A felperes a Választottbíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás tanúsága szerint eleget tett az adásvétel tárgyát képező ingó dolgok tulajdonjogának átruházására vonatkozó szerződéses kötelezettségének, az alperes a perbeli követelésekkel kapcsolatosan pedig nem tett olyan nyilatkozatot, mely tényszerűen megkérdőjelezte volna az áruk leszállítását, és azt sem állította és nem is bizonyította, hogy a vételárat megfizette volna. A fentieknek megfelelően a Választottbíróság az alperest kötelezte a ki nem fizetett vételár, a késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1)A fő tevékenységeként ingatlan értékesítéssel foglalkozó franchise ( jogbérbe adó ) társaság mint felperes ,értékesítési hálózata bővítése céljából lehetőséget biztosított a franchise szerződéses partnerének,hogy al-franchise szerződést kössön egy betéti társasággal,hogy az a szerződéses partner által szervezett ingatlanok kapcsán értékesítőként járjon el a felperes franchise joga alapján. Az értékesítőként eljáró betéti társaság részéről magánszemélyként az al-franchise szerződéssel létrejött jogviszony szerinti tevékenységben közreműködő természetes személy alperes a szerződéses kötelezettségek megszegése és következményei tekintetében, beleértve a szerződésben írt kötbért is, külön írásbeli nyilatkozatával az értékesítővel egyetemleges felelősséget vállalt.
(2)Az alperes tevékenysége során az értékesített ingatlanok megbízóitól a megbízás teljesítése után a megbízási díjakat átvette azokkal azonban nem számolt el ,azokkal sajátjaként rendelkezett. Büntetőjogi felelősségét az illetékes bíróság megállapította. Ezen túlmenően nem tett eleget az al-franchise szerződés alapján járó díj fizetési kötelezettségének sem.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
(3)A felperes keresetében a szerződésben írt kötbér összegénél alacsonyabb mértékű kötbér fizetésére kérte kötelezni az alperest a felelősségvállaló nyilatkozata alapján az értékesítő szerződésszegéséért vállalt egyetemleges felelőssége miatt. Az alperes sajátjaként rendelkezett az értékesítő nevében az értékesített ingatlanok után beszedett díjakkal és az értékesítő a franchise díjakat sem fizette meg.A felperes keresetlevelében az általa már mérsékelt kötbér , a késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
(4)Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte. A büntető bíróság előtt elismerte már a felelősségét és vállalta abban az eljárásban egy konkrét, a kötbér összegénél jelentősen alacsonyabb összeg megtérítését. Az al-franchise szerződéshez kapcsolódó kötelezettségvállaló nyilatkozatot aláírta , de csak felületesen olvasta el. A büntető eljárásban vállalt összeg feletti követelést jogtalannak tartja.
A Választottbíróság ítélete
(5) A Választottbíróság tényként állapította meg a becsatolt iratok és a felek előadásai alapján,hogy az értékesítő az al-franchise szerződés több rendelkezését is megsértette. A tevékenységét csak a szerződésben vállalt keretek között volt jogosult végezni,és ha ezt nem úgy végezte akkor ez a franchise hálózat kikerülésének minősült,mely a szerződésben írt mértékű kötbérfizetési következménnyel járt. Az értékesítő köteles volt a franchise partnerrel és a hálózat együttműködő tagjaival elszámolni. A megbízási díjat az értékesítő volt jogosult átvenni ,az átvett pénz őrzéséről gondoskodnia kellett és el kellett rövid határidővel számolni az összeggel a franchise partner rendelkezése szerint. Az alperes a közvetlen felelősségvállaló nyilatkozata alapján egyetemleges felelősséget vállalt az értékesítő szerződésszegéséből eredő fizetési kötelezettségekért.. A felperes bizonyította, hogy az értékesítő a szerződésben írtak szerint nem számolt el az alperes által tényszerűen átvett díjakkal és franchise díjat sem fizetett.
  1. A felek jogviszonyára irányadó Ptk. 6:376.§(1) bekezdése szerint a jogbérleti ( franchise) szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyakhoz,illetve védett ismeretekhez kapcsolódó felhasználási,hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére, a jogbérletbe vevő termékeknek, illetve szolgáltatásoknak a szerzői és és iparjogvédelmi jogok által védett tárgyaknak,illetve védett ismereteknek a felhasználásával,hasznosításával vagy használatával történő előállítására illetve értékesítésére és díj fizetésére köteles. A Ptk.6:186.§(1) bekezdése alapján a kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre,ha olyan okból ,amelyért felelős,megszegi a szerződést Mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól,ha a szerződésszegését kimenti.
Az értékesítő az al-franchise szerződést megszegte, az alperes pedig nyilatkozatával az értékesítővel egyetemleges felelősséget vállalt, a felelősség alól magát kimenteni nem tudta.
(7) A Választottbíróság mindezek alapján a kereseti követelést megalapozottnak tartotta és az alperest az itéletében a kötbér ,a késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes jogelődje mint szállító és a gyógyszertár mint megrendelő szállítási szerződéseket kötöttek. A felperes a szerződések szerint megrendelt árut rendben leszállította, a gyógyszertár azonban áru ellenértékét felszólítás ellenére nem fizette ki. A felperes az alperes az alperes és a gyógyszertár külön szerződést kötött , melyben az alperes készfizető kezességet vállalt a gyógyszertárnak a felperessel szemben már  fennálló és ezt követően keletkező követeléséért. A felperes követelése a gyógyszertárral szemben indult csődeljárás majd felszámolási eljárás során nem térült meg.
     
  2. A felperes az alperes által vállalt kezesség alapján kérte a gyógyszertár tartozásának a megfizetését.
     
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. Tekintettel arra, hogy az alperes a felperes felszólítása ellenére nem fizette meg a gyógyszertár tartozását, a felperes a keresetében arra kérte a  Választottbíróságot, hogy az alperest kötelezze készfizető kezességvállalása alapján a gyógyszertár tartozásának valamint a számlatartozások után járó késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére.
     
  2. Az alperes válasziratot nem terjesztett elő, az érdemi szóbeli tárgyaláson nem jelent meg ,szabályszerű idézés ellenére.
     
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság tényként állapította meg a becsatolt iratok és a felperesi előadások alapján,hogy az alperes a felperes és a gyógyszertár szerződést kötöttek,melyben az alperes készfizető kezességet vállalt  a gyógyszertárnak a felperessel szemben fennálló tartozásaiért. A felperes bizonyította, hogy a gyógyszertárnak a keresetben megítélni kért összegű tartozása van a felperessel szemben és azt is bizonyította ,hogy a készfizető kezességvállalása alapján felszólította az alperest a teljesítésre ,azonban az alperes a tartozást nem egyenlítette ki.
     
  2. A felek jogviszonyára irányadó régi Ptk. 273.§(1) bekezdése és 274.§. ( 2) bekezdésének  ( a ) pontja alapján a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik,amelyért kötelezettséget vállalt. Készfizető kezesség esetén a kezes nem követelheti,hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be, a sortartási kifogás nem illeti meg.
     
  3. A Választottbíróság mindezek alapján a kereseti követelést megalapozottnak tartotta és az alperest az ítéletében a kezességgel vállalt tőketartozás, a késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére kötelezte.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében az alperest a felek közötti szerződésből eredő számlatartozás megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a keresetlevél kézhezvételét követően a tartozását megfizette.
     
A felperes nyilatkozata a kereset visszavonásáról
  1. A felperes visszavonta a keresetét és azt azzal indokolta, hogy időközben az alperes megfizette a tartozását, és erre tekintettel a választottbírósági eljárás okafogyottá vált.
     
  2. Az alperes a felperes kérelmével szemben nem emelt kifogást.
     
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. Figyelemmel arra, hogy a felperes a keresetét visszavonta, mivel az alperes megfizette a kereset tárgyát képező tartozását, és az eljárás megszüntetése ellen az alperes így kifogással nem élt, a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 44. §. (2) a) pontjára alapítottan az eljárást megszüntette.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes üzemelteti Budapest egyik kiemelt sugárútján található ingatlanban található filmszínházat. Az alperessel egyedi vagyonbiztosítási szerződést kötött erre az ingatlanra. A vagyonbiztosítási szerződést később a felek módosították, és a módosított szerződés „All Risks Vagyonbiztosítást”, „Elektromos és elektronikus berendezések biztosítását” és „Kombinált Felelősségbiztosítást” is magában foglalt. Az All Risks Vagyonbiztosításba tartozó biztosított vagyontárgyak egy konkrét értékben kerültek meghatározásra összhangban az All Risks Vagyonbiztosítás egyedi feltételeivel. A szerződésmódosításokat követően nagy mennyiségű csapadék hullott, melynek következményeként a visszatorlódó szennyvíz elöntötte a filmszínház pincéjét és a nézőtér egy részét is. A padlástérből a díszterembe esővíz folyt be.
  2. A felperes az alperes részére a biztosítási eseményt határidőben bejelentette, és a szükséges dokumentumokat is megküldte részére a kárrendezéshez. Benyújtotta a felkért kivitelező által elkészített tanulmányt és költségvetést is, meghatározva a kárigényét. Az alperes is szakértőket vont be a kárrendezési eljárásba, és tájékoztatta a felperest arról, hogy milyen mértékű kárösszeget tud részére megtéríteni. Ezt az összeget a felperes részére az alperes meg is fizette. A felperes vitatta a kárrendezési eljárásban megállapított és megfizetett összeget. A vita különösen az ingatlan újraépítési értékének meghatározása körül alakult ki, mivel az alperes szerint alulbiztosítás történt.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes többször módosított keresetében kérte, hogy a Választottbíróság az alperest kötelezze a kárigényének megfelel biztosítási szolgáltatási összeg és a késedelmi kamatok megfizetésére.
  2. Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte, vitatta a felperes által felkért vállalkozónak a kár összegére és a helyreállításra vonatkozó megállapításait. Kiemelte, hogy kárszakértőként igazságügyi szakértői csoportot bízott meg, amelyek egyrészt alulbiztosítást állapítottak meg, másrészt pedig a keletkezett kár összegét jóval alacsonyabb mértékben rögzítették, mint amit a felperes igényével meghatározott. Hangsúlyozta az alperes, hogy a felek jogviszonyára az rPtk. XLV. fejezetének vagyonbiztosításra vonatkozó rendelkezései, és a felek szerződéses megállapodása alkalmazandó.
  3. A felek szükségesnek tartották azt, hogy a kár felmérésére közösen kijelölt szakértőt kérjenek fel, aki egyúttal a biztosított vagyon tárgyak új értékének megállapítását is elvégzi. A felek egyetértően adták elő, hogy építész szakértő mellett gépészszakértőre is szükség lesz a károsodás komplex természete miatt. A Választottbíróság a felek által közösen megállapodott igazságügyi szakértőt rendelte ki az eljárásban.
A Választottbíróság ítélete
  1. Tényként állapította meg a Választottbíróság, hogy a felek által kötött All Risks Vagyonbiztosítás egyedi vagyonbiztosítási feltételeinek I. Fejezete szerinti biztosítási esemény bekövetkezett. A biztosított vagyontárgyak előre nem látható okból károsodtak, és a felperes a biztosítási esemény bekövetkeztét a feltételek szerinti határidőben bejelentette. A jogvita tárgyát szabályozó feltételeket elsősorban a felek által több alkalommal módosított biztosítási szerződés tartalmazta. A biztosítási esemény bekövetkeztekor hatályban volt biztosítási kötvény meghatározta a biztosítási fedezetbe vont egyes vagyoncsoportok értékeit. A biztosítási összeg meghatározásánál a feltételek szerint a kockázatviselési helyhez tartozó, teljes biztosítható vagyont kell figyelembe venni. A vagyontárgyanként, illetve vagyoncsoportonkénti biztosítási összegek egymás terhére, illetve javára nem csoportosíthatóak át. Biztosítható költségek közé tartoznak a szerződéses feltételek szerint a kár súlyosbodásának megakadályozását, vagy a hatásaik enyhítését szolgáló intézkedések miatt felmerülő költségek. Abban nem volt vita a felek között, hogy a biztosítási esemény bekövetkezte miatt az alperest fizetési, sőt további fizetési kötelezettség terheli. A vita a helyreállítási költség és az újjáépítési érték meghatározása, valamint a vagyoncsoportok értelmezése kapcsán alakult ki a felek között. A felek által felkért szakértő társszakértőket igénybe véve megállapította a károsodott épületrész tényleges helyreállítási költségét, a káresemény napján kalkulálható újraépítési értéket érvényes költség szinten. Ugyancsak megállapította azt is a szakértő, hogy a vagyoncsoportoknál milyen költségek merülhetnek fel. Nem tudott viszont nyilatkozni a romeltakarítás, kárenyhítés és a fertőtlenítés körében végzett munkák nagyságrendjére, mivel álláspontja szerint ez szakértői módszerekkel nem határozható meg és ezen költségek vagyoncsoportok alapján történő megosztása nem lehetséges.
  2. A Választottbíróság döntése alapjául elfogadhatónak tartotta a szakvéleményt annak ellenére, hogy egyes részében az ítélet felülvizsgálta a szakértői álláspontot, és attól eltérő következtetésre jutott. Egyetértett a Választottbíróság a szakértővel és így az alperessel is, hogy az épület, építmények vagyoncsoport tekintetében alulbiztosítás történt. Nem vonatkozik ez azonban a műszaki gépek, berendezések vagyoncsoportra, mely külön vagyoncsoportot jelent. Az egyedi feltételek szerint a vagyoncsoportonkénti biztosítási összegek egymás terhére vagy javára nem csoportosíthatóak át. Igaz ez továbbá a kötvényben szereplő és a felperes által hivatkozott többletköltség vonatkozásában is. Az egyedi feltételek ugyanis úgy rendelkeznek, hogy a biztosítható költségek között sorolják fel a kár súlyosbodásának megakadályozását, vagy hatásaik enyhítését szolgáló intézkedések miatt felmerült költségeket is. Nem értett egyet a Választottbíróság a szakértőkkel abban, hogy ezek a költségek, az épületek, építmények vagyoncsoportba sorolandók. Semmiképp nem minősíthető továbbá a szokásos karbantartás körébe tartozó költségeknek, szemben a szakértői megállapítással mindazon költség és munka, amely a káresemény miatt keletkezett. Ide értendő a romeltakarítás, festés, fertőtlenítés, lomtalanítás, stb. Az ilyen költségek a káresemény közvetlen következményei, és mivel a szakértő nem tudta ezen költségeket megállapítani, a Választottbíróság elfogadta a felperes által felkért kivitelező által a munka elvégzése esetén kalkulált költségeket. Rámutatott a Választottbíróság arra is, hogy a felek szerződése három külön vagyoncsoportot tartalmazott. Az első vagyoncsoportnál az épületek, építmények vagyoncsoportnál kellett az újraépítési érték arányos mértékét figyelembe venni, míg a másik két vagyoncsoport esetén az alulbiztosítás nem jöhetett szóba. A Választottbíróság ennek megfelelően kötelezte az alperest az általa megállapított és az alperes által még nem kiegyenlített biztosítási szolgáltatási összeg és a késedelmi kamatok megfizetésére.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek 2012 májusában vállalkozási szerződést kötöttek, amelyre az akkor hatályos rPtk. építési szerződés szabályait kell alkalmazni. Ebben a szerződésben az alperes megbízta felperest, egy budapesti főiskolai épület részleges átalakítása és akadálymentesítése keretében arra, hogy átalányár megfizetése fejében vasbetonszerkezet építési, betonozási és kőműves munkát végezzen. A felperesi vállalkozó építési naplót volt köteles vezetni és a munkát első osztályú minőségben kellett elvégeznie. Jogosult volt a felperes a már elvégzett munkákról részszámlákat kiállítani és a munka befejeztekor pedig végszámlát kellett, hogy kiállítson. A számla mellékletét képezte minden esetben a teljesítést igazoló jegyzőkönyv, és az egyéb megkövetelt mellékletek. Végszámlát csak hiba és hiánymentes átadás-átvételt követően lehetett benyújtani. Az alperes jogosult volt a szerződésből egyoldalúan, indokolás és póthatáridő tűzése nélkül abban az esetben elállni, ha a vállalkozó akár a rész-, akár a véghatáridő tekintetében öt napos késedelembe esett. Erre az esetre a szerződés meghiúsultnak volt tekinthető, és a felperes a vállalási összeg 20%-át kellett, hogy meghiúsulási kötbérként fizesse. A szerződés értelmében a felperes a jótállást és a jogszabályok szerinti szavatosságot is vállalta. A átadás-átvétel az építési naplóban történt a szerződés rendelkezései szerint. Jogosult volt az alperes a szerződéstől a késedelmen túl akkor is elállni, hogy ha a felperes a munkát nem megfelelően végezte el, és erre az esetre a kötbér mellett azt is tartalmazta a szerződés, hogy az alperes a munkát más vállalkozóval végeztethette el.
Az alperes 2012 júniusában felszólította a felperest a kivitelezési munka felgyorsítására azzal, hogy adott esetben kötbért érvényesít, és kárigénye is van. A felperes erre úgy válaszolt, hogy a munkavégzéshez az alperes a munkaterület 50%-át nem adta át, ezt jelezte az építési naplóban is, és ez az oka a késedelemnek. Ezt követően nem sokkal a felek a létesítmény bejárását követően teljesítés igazolási jegyzőkönyvet vettek fel, amely azt is tartalmazta, hogy a felperes jogosulttá vált a I. Részszámla benyújtására, mivel megvalósult a számla kiállításának alapját képező műszaki tartalom. Tíz nappal az eredeti véghatáridő lejártát követően a felperes a jegyzőkönyv tanúsága szerint teljesítette a II. Részszámla kiállításának alapjául szolgáló műszaki tartalmat is. Ezen számlákból az alperes 10-10%-ot levont, visszatartott. A felperes ezek után az építési napló tanúsága szerint is tovább dolgozott, és a munkaterületet úgy adta át 2012. augusztusában, hogy a napló tanúsága szerint a munkát a szerződés szerint elvégezte. Az alperes ezek után levélben arról értesítette a felperest, hogy a szerződéses véghatáridő július közepe volt, még nem fejezte be a munkát, a területen nem dolgozik, és egyébként is az elvégzett munka minősége több helyen nem fogadható el. Tájékoztatta a felperest, hogy az általa hibásan elvégzett munka kijavításával, illetve befejezésével más vállalkozót bíz meg. A felperes értesítette ezek után az alperest, hogy nem fogadja el a másik vállalkozó bevonását, hiszen az alperes a felperesnek korábban kifogásokat nem jelzett, az alperesi projektvezetővel egyébként bejárást tartottak a helyszínen, egyeztettek, és a felperes a jelzett hiányosságokat két nap alatt kijavította. Az alperes 2012. októberében az rPtk. 300. §. (1). bek-re és a szerződésre hivatkozással a szerződéstől elállt, egyúttal bejelentette a meghiúsulási kötbér igényét, valamint a követeléseit a felperes által el nem végzett munkáért kifizetett összegre, és a hibásan elvégzett munka kijavításáért más vállalkozónak kifizetett összegre.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes keresetében a számlából visszatartott összegek megfizetésére, a végszámla alapján járó munkadíjra, és az elvégzett többletmunkája ellenértékére kérte az alperest kötelezni.
  2. Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte, és egyúttal beszámítási kifogással is élt. A I. és II. sz. Részszámlákat érintő garanciális visszatartásokkal kapcsolatban kifejtette, hogy azokat a szerződés szerint akkor kellett volna kifizetnie a garanciális időszak leteltét követően, ha a felperes teljesíti az ezzel kapcsolatos szerződéses kötelezettségeit. Ezeket azonban nem teljesítette, hibásan teljesített, ilyet korábban az alperestől nem is igényelt, a bejárásról szóló jegyzőkönyvet részére nem küldte meg, így ilyen igény esedékessé sem válhatott. A felperes többletmunka igénye a szerződés alapján azért nem alapos, mivel átalánydíjas szerződést kötöttek a felek, amely szerint a többletmunka elszámolása nem lehetséges. A vállalkozói díjkövetelés pedig azért nem alapos, mivel a felperes nem teljesítette a szerződéses kötelezettségeit. A szerződésben rögzített határidőhöz képest késedelembe esett, az általa végzett munkák minősége több helyen elfogadhatatlan volt. A minőségi hibákat nem javította ki, és ezért az alperes kénytelen volt erre más vállalkozót igénybe venni. A szerződéstől az alperes így elállt, és bejelentette a teljes vállalkozói díj 20%-át kitevő meghiúsulási kötbér követelését. A felperes a szerződésben tizenkét hónapos jótállást vállalt. A rPtk. 248. §. (1) bek. alapján a jótállásra tekintettel a felperesnek kéne bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Hivatkozott továbbá az alperes arra is, hogy az elvégzendő munka mennyiségét csökkentette, a vállalkozási díj mértékét viszont nem, így a felperesnek többet fizetett. Követeléseit az alperes viszontkeresetként kívánta érvényesíteni.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság megállapította, hogy a felperes keresete és az alperes viszontkeresete is részben megalapozott. A felek közötti jogvitára az rPtk. 402. §-a szerint minősülő építési szerződés szabályait kell alkalmazni. Ennek értelmében a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és a vállalkozói díj kifizetésére köteles. A perbeli bizonyítás anyagai szerint a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes a szerződésben írt, de tételesen nem részletezett munkák túlnyomó részét elvégezte, s ezért az alperes a vállalkozói díj mintegy 80%-át kifizette a felperesnek. A szerződésben a felek átalánydíjban állapodtak meg. A felperes keresetének első tétele a végszámla szerinti munkadíj volt, amit az alperes nem egyenlített ki. Egyértelmű és nem vitatott tény volt, hogy a felperes 2012. augusztusában levonult a munkaterületről és ezt megelőzően a felek a munka befejezésének és a munkaterület átadásának tényét nem rögzítették és a végszámla kiállításához szükséges utolsó teljesítés-igazolás kiállítására sem került sor. Ezt követően szerződött az alperes egy más vállalkozóval a hibák kijavítására és a munkák befejezésére. Kifogásait a felperessel tételesen először a választottbírósági eljárás során közölte, és a felperes által benyújtott részszámlákat fenntartás nélkül kifizette. A részszámlákhoz csatolt teljesítési igazolások levonást, minőségi hibára utaló megjegyzést nem tartalmaztak. Öt évvel a munkavégzés befejezése után a konkrét hibák korábbi megjelölésének hiányában a bizonyítástól eredmény már nem volt várható, így a Választottbíróság mérlegelés alapján a felperes által követelt munkadíj 50%-ában marasztalta az alperest. A vállalt jótállásra tekintettel ugyan a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a hibák a teljesítés után keletkeztek, azonban a Választottbíróságnak tételes hibajegyzék hiányában figyelembe kellett vennie azt, hogy az alperes nem hozta abba a helyzetbe a felperest, hogy a felperes a kifogásolt hibákkal kapcsolatban ellenbizonyítást eszközöljön.
A többletmunka követelést a Választottbíróság elutasította, mivel átalánydíjas elszámolás esetén, ahogy a szerződés is rögzítette, nincs lehetőség többletmunka elszámolására. Helyt adott a Választottbíróság a I. és II. sz. Részszámlák összegéből a garanciális visszatartás címén meg nem fizetett összegeknek, ugyanis a teljesítési igazolások hibát nem jeleztek, és a szerződés szerinti időtartamon belül, illetve azt követően az alperes a felperesnek hibajegyzéket nem küldött, és a hibás teljesítést nem bizonyította.
A viszontkeresetet a Választottbíróság részben ugyancsak alaposnak találta. Az el nem végzett munka ellenértéke kapcsán előterjesztett alperesi követelést azért utasította el a Választottbíróság, mivel az alperes azt nem tudta bizonyítani, hogy konkrétan a szerződéses munkákból milyen munkát nem végzett el a felperes. Ugyancsak elutasította a Választottbíróság a harmadik vállalkozó által elvégzett javítások ellenértékeként benyújtott követelést. Ennek az volt az indoka, hogy a peres felek szerződésében nem szerepelt az, hogy az alperesnek tételesen milyen munkákat kellett teljesíteni. Ezért az sem volt megállapítható, hogy milyen természetű és mekkora értékű javításokat végzett az új vállalkozó a felperes helyett. Az alperes végezetül viszontkeresetében a teljes megbízási összeg 20%-ának megfelelő kötbérigényt is érvényesített az elállását követően. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes a munkaterületet késedelmesen, ill. nem megfelelően adta át részére. Az építési napló erre vonatkozóan több felperesi bejegyzést is tartalmazott. A Választottbíróság lényegesnek tartotta azt, hogy az alperes sürgette a munkavégzést, több dolgozó foglalkoztatását javasolta, ugyanakkor a két részszámla összegét a vállalkozási díj 80%-át a felperesnek kifogás nélkül megfizette. A fenti körülmények mérlegelése után a Választottbíróság a kötbér követelés arányos 20%-os összegét az alperesnek megítélte, ebben az összegben az alperes viszontkeresetét megalapozottnak tartotta.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes és az alperes dolgok feladótól címzetthez történő fuvaroztatására irányuló szerződéseket kötöttek egymással. Az alperes a felperesnek fuvarozási megbízást küldött, melyeket a felperes szállítmányozási megbízás visszaigazolása elnevezésű iratokkal szállítmányozóként igazolt vissza. Ezzel kapcsolatban az alperes semmiféle észrevétellel nem élt. A felperes arról is tájékoztatta az alperest, hogy a szállítmányozási tevékenységét a Pkt., a CMR Egyezmény és a Magyar Szállítmányozási Feltételek szerint végzi.
     
  2. A felperes által benyújtott szállítmányozási díj számlákat az alperes túlnyomó részben megfizette egyrészt a keresetlevél benyújtásakor, másrészt a Választottbírósági eljárás folyamán, azonban bizonyos hátralékos díjköveteléseket hibás teljesítésre hivatkozva nem fizetett meg az alperes.
     
A kereseti kérelem és az alperes védekezése, beszámítási kifogása és viszontkeresete
  1. A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy szerződéses feladatait nem fuvarozóként, hanem szállítmányozóként végezte és a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésére vonatkozó gondossági kötelem alapján az általános szabályok szerint felel. Mind a fuvarozó kiválasztása, mind pedig a fuvarozóval szembeni igényérvényesítés tekintetében mindvégig jogszabály- és szerződésszerűen járt el. A felmerült káresemény fuvarozónak történő bejelentésével nem késlekedett. A fuvarozóval szemben a CMR 32. Cikk 2. pontja szerint felszólamlással élt. Figyelmeztette az alperest arra is, hogy mint szállítmányozó a Ptk. 6:303. §. értelmében további eljárásra csak az alperes utasítása és költségviselése esetén van lehetősége. Mindezek alapján a felperes kérte a Választottbíróságot, hogy az alperest kötelezze a ki nem egyenlített szállítmányozási díjak, és a késedelmi kamatok, valamint a behajtási költségátalány és a perköltség megfizetésére.
     
  2. Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte, beszámítási kifogással és viszontkeresettel élt. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felperes a kérdéses számlák alapjául szolgáló szerződést több alkalommal megszegte, és ezzel kárt okozott az alperesnek. Alperes szerint a fuvarozót a felperes nem kellő körültekintéssel választotta ki, a fuvarozó céget valójában nem ismerte, a megbízást egy alszállítmányozónak adta át Nem lépett fel felszólítás ellenére sem kártérítési ügyben a felperes a fuvarozóval szemben, az alperest ért kárt a felperes a biztosítójánál, illetve a fuvarozó biztosítójánál egyrészt nem jelentette be, másrészt az alperes biztosítója által kért igazolásokat, nyilatkozatokat nem szerezte be a fuvarozótól. Alperes szerint a felperes hibásan teljesített, és ez alapján a Ptk. 6:159. § b) pont alapján árleszállításra jogosult, melynek összege megegyezik a ki nem fizetett szállítmányozási díj összegével.
     
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság a felperes keresetét alaposnak, a beszámítási kifogást és a viszontkeresetet megalapozatlannak tartotta. A Választottbíróság egyrészt megállapította, hogy a felek között szállítmányozási szerződések jöttek létre. A felperes ugyanis a visszaigazolásokban tett jognyilatkozataival lényeges kérdésben eltért az alperes ajánlatától (fuvarozás helyett szállítmányozás), és ezeket új ajánlatoknak kell tekinteni (Ptk. 6:67. §. (1) bekezdés). Az új ajánlatokat az alperes ráutaló magatartással elfogadta (Ptk. 6:4 §. (3) bekezdés). A szállítmányozó felelősségéről szóló Ptk. 6:307. § (1) bek. értelmében a szállítmányozó felelősségére a fuvarozó felelősségére vonatkozó rendelkezéseket csak akkor kell alkalmazni, ha a küldeményt mások küldeményeivel együtt, azonos fuvarozási eszközzel továbbította és a kár ezen okból keletkezett, vagy a birtokában lévő küldemény elvész vagy károsodik. A perben vizsgált tényállás szerint a szállítmányozási szerződések teljesítése során ezen esetek egyike sem valósult meg, így a felperes felelőssége kérdésében nem irányadóak a fuvarozó felelősségére vonatkozó szabályok. A Választottbíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia az alperes által állított felperesi szerződésszegések körében, hogy a felperes a küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és jognyilatkozatok megtételére vonatkozó jogszabályi kötelezettségeinek megfelelően eleget tett-e. A szállítmányozó eljárásával szemben támasztható gondossági kötelezettség a Ptk. 1:4 § (1) bek-ből vezethető le, mely szerint a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A töretlen bírói gyakorlat is az adott helyzetben általában levárható magatartást kívánja meg a szállítmányozótól.
    A felperes a szállítmányozási szerződést nem szegte meg, úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. A Ptk. 6:142. §-a alapján a kötelezett a szerződésszegéssel okozott kár megtérítését objektív alapon követelheti, és a törvényben felsorolt kimentési körülmények együttes bizonyításával mentesülhet. Gondossági tartalmú kötelmek esetében a Ptk. szerinti objektív kontraktuális kártérítési felelősség a gondosság vizsgálata, azaz a felróhatóság szerint állapítható meg. A felelősség vizsgálatát azonban megelőzi a szerződésszegés megállapítása. A szerződést a kötelezett a Ptk. 6:137. §. értelmében akkor szegi meg, ha a szerződés alapján őt terhelő kötelezettség szerződésszerű teljesítése bármely okból elmarad. Ilyen kötelezettség terheli a megbízottat a megbízási szerződés alapján (Ptk. 6:272 §.). Mindebből az következik, hogy megbízási jellegű jogviszonyok (gondossági kötelmek) esetében, ha a kötelezett megbízott tevékenysége a szerződés alapján megfelelt a megkövetelt gondos eljárás követelményének, szerződésszegést nem követett el. Ezért a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételeinek vizsgálatára sem került sor.
     
  2. Szállítmányozási szerződés esetén a szállítmányozó fő szolgáltatása a küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötése és jognyilatkozatok megtétele. A fuvarozási szerződés megkötése a fuvarozó nem megfelelő kiválasztása mellett vagy téves nyilatkozatok megtétele vagy szükséges nyilatkozatok elmulasztása a fuvarozási szerződésben ugyan szerződésszegés, de nem hibás teljesítés, mivel ezekben az esetekben nincsenek szerződésben vagy jogszabályban írt minőségi követelmények.
    A felperes az alperessel kötött szállítmányozási szerződés alapján megfelelő fuvarozási szerződést kötött a káreseménnyel kapcsolatos reklamációt továbbította a fuvarozónak, és vele szemben a bizonyítási eljárás anyagai szerint a CMR Egyezmény alapján felszólamlással élt. A Ptk. 6:303 §-a szerint a szállítmányozó a megbízó igényeit a fuvarozóval és más általa igénybe vett közreműködőkkel szemben a megbízó utasítása esetén, a megbízó költségére és veszélyére köteles érvényesíteni. Ezen felül utasítás nélkül is köteles megbízója jogainak megóvásához a szükséges nyilatkozatokat megtenni. A felperes a felek közötti szállítmányozási szerződést nem szegte meg, ezért vele szemben a szerződés jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak és így kárfelelőssége sem áll fenn.
     
  3. A Választottbíróság megalapozottnak tartotta a felperes keresetében kért, a 2016. évi IX. tv. 3. §. (1) bek. szerinti behajtási költségátalányt, a kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme miatt.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében az alperest kölcsönösszeg és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. A Választottbíróság nem tudta kézbesíteni a keresetlevelet az alperes részére arra tekintettel, hogy időközben az alperes jogutód nélkül megszűnt.
A felperes nyilatkozata a kereset visszavonásáról
  1. A felperes visszavonta a keresetét és azt azzal indokolta, hogy időközben az alperes jogutód nélkül megszűnt.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. Figyelemmel arra, hogy a felperes a keresetét visszavonta, mivel az alperes jogutód nélkül megszűnt, a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 44. §. (2) a) pontjára alapítottan az eljárást megszüntette.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes és az alperes jogelődje között létrejött eredeti lízingszerződést a két cégjegyzésre jogosult aláró helyett csak egy személy írta alá. A lízingszerződés teljesítése a lízingdíjak fizetése révén megkezdődött. A peres felek között 2010. áprilisában engedményezési és tartozás-átvállalási szerződés jött létre. Az alperes vitatta a választottbírósági hatáskört.
A felperes és az alperes nyilatkozatai
  1. A felperes keresetében tíz millió forint követelést terjesztett elő az eredeti lízingszerződés alapján létrejött engedményezési és tartozás-átvállalási szerződés alapján. Hivatkozott arra, hogy a választottbírósági hatáskör ezen engedményezési és tartozás-átvállalási szerződés része.
  2. Az alperes az eljárás megszüntetését kérte, hatásköri kifogása alapján, tekintettel arra, hogy a felperes részéről aláírást eszközlő személyek cégjegyzési jogosultsággal nem rendelkeznek, így a választottbírósági kikötés sem jött létre a felek között.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A felperes és az alperes jogelődje között létrejött eredeti lízingszerződést két cégjegyzésre jogosult aláíró helyett csak egy személy írta alá az alperes részéről. Bár a lízingdíjak fizetése révén megkezdődött a lízingszerződés teljesítése, ez azonban, a Választottbíróság álláspontja szerint nem alapozza meg a választottbírósági kikötés érvényességét. A lízingbevevő aláírása az engedményezési és tartozás-átvállalási szerződésen nem állapítható meg, nem azonosítható. Ennek okán a Választottbíróság az engedményezési és tartozás-átvállalási szerződésben foglalt választottbírósági kikötést sem tekinthette érvényesen létrejött választottbírósági megállapodásnak.

A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében jelentős mértékű javítási költség és járulékai, valamint késedelmi kamatok megfizetésére kérte az építési vállalkozó alperest kötelezni. A felek bejelentették, hogy egyezségi tárgyalásokat folytatnak.
A felperes és az alperes nyilatkozatai
  1. A felek bejelentették, hogy egyeztetésük sikerre vezetett, és egyezséget kötöttek az eljárás tárgyát képező valamennyi kérdésben. Kérték, hogy a Választottbíróság az eljárást szüntesse meg.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A Választottbíróság, figyelemmel a felek közös kérelmére, az eljárást végzéssel megszüntette, és egyúttal rendelkezett a felperes által megelőlegezett választottbírósági díj 50%-ának visszatérítéséről is.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében CMR hatálya alá tartozó fuvarozási szerződésből származó igényt terjesztett elő az alperessel szemben. A szerződés, amelynek a tervezetét az alperes készítette, az MKIK mellett működő Választottbíróság hatáskörét kötötte ki a felek jogvitájában. A Választottbíróság tájékoztatta a feleket arról, hogy a saját hatáskörének fennállását hivatalból vizsgálja az Eljárási Szabályzat 1. §. (7) bek. alapján. A CMR Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény 31. Cikke úgy rendelkezik, hogy az egyezmény hatálya alá eső fuvarozásból eredő minden jogvita esetében az a fő szabály, hogy az állami bíróság jogosult eljárni. Ez alól kivétel csak az egyezmény 33. Cikkében írt eset, ha a fuvarozási szerződés, illetve a választottbírósági szerződés maga rendelkezik arról, hogy a Választottbíróság a CMR-t köteles alkalmazni. A választottbírósági megállapodásban ilyen rendelkezés nem szerepelt, azonban a Választottbíróság arról tájékoztatta a feleket, hogy ezt nyilatkozatukkal közös egyetértésükkel utólag is pótolhatják.
A felperes és az alperes nyilatkozatai
  1. A felperes kérte, hogy a Választottbíróság folytassa le az eljárást, mivel a szerződés tervezetét az alperes készítette, és a Választottbíróság kikötése egyértelműen tisztázta azt is, hogy mindkét fél szándéka a Választottbíróság eljárásának kikötésére irányult.
  2. Az alperes a Választottbíróság felhívásának eleget tett, de úgy nyilatkozott, hogy a választottbírósági megállapodás ilyen kiegészítése részéről nem lehetséges, és ezért kérte az eljárás megszüntetését a Választottbíróság hatáskörének hiánya miatt.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A Választottbíróság az eljárást hatáskörének hiánya miatt az Eljárási Szabályzat 44. §. (2) bek. e) pontja alapján végzéssel megszüntette. Indokolásában kifejtette, hogy hatáskörének fennállását az Eljárási Szabályzat 1. §. (7) bek. alapján hivatalból vizsgálja. Ez Eljárási Szabályzat 1. § (4) bekezdése ugyan úgy rendelkezik, hogy a választottbírósági megállapodás általában létrejöhet azáltal is, hogy az egyik fél keresetében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem vitatja a választottbírósági megállapodásuk létrejöttét, azonban ez alól kivétel az az eset, amikor jogszabály, jelen esetben a CMR, az adott jogvita eldöntését főszabályként az állami bíróság hatáskörébe telepíti, és a Választottbíróság kikötését csak olyan tartalmi többletfeltétel mellett teszi lehetővé, mint a 33. Cikk annak kimondásával, hogy a kikötés érvényességi feltétele az, hogy kifejezetten tartalmazza, hogy a Választottbíróság köteles alkalmazni a CMR rendelkezéseit. Az érvényes választottbírósági megállapodás így az alperes hallgatásával, elfogadásával nem jöhetett létre, csak kifejezetten a hiányos kikötés egyetértő módosításával.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében szerződésből eredő tartozás és késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetlevél benyújtását követően a felperes a keresetét visszavonta, és per megszüntetését kérte, arra hivatkozással, hogy a felek a jogvitát peren kívül, írásbeli megállapodással rendezték. Az alperes a megállapodásban foglaltakat teljesítette.
A felperes nyilatkozata
  1. A felperes bejelentette, hogy az alperessel egyezséget kötött, és az alperes teljesítette a megállapodásban foglaltakat, ezért keresetét visszavonja.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 44. §. (2). bek. a) pontja értelmében az eljárást megszüntette, mivel a felperes keresetét visszavonta még az első tárgyalás előtt egy olyan írásbeli nyilatkozattal, mely nem hagy kétséget afelől, hogy a felek közötti jogvita végérvényesen elzárult. Mivel a felperes azt is megerősítette, hogy a megállpodásnak az alperes eleget tett, így a Választottbíróság minden további nyilatkozat bevárás nélkül határozott az eljárás megszüntetéséről, és az eljárási díj 50%-ának a visszatérítéséről.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében finanszírozási szerződésből eredő követelést terjesztett elő az alperessel szemben. A felek a kereset benyújtását követően peren kívül megállapodást kötöttek és a felperes a keresetétől elállt. Az alperes ezzel szemben kifogást nem terjesztett elő.
A felperes nyilatkozata
  1. A felperes bejelentette, hogy az alperessel megállapodott a perbeli követelés rendezésében, és a peren kívüli megállapodás alapján a keresetétől eláll.
  2. Az alperes a kereset visszavonásával szemben kifogással nem élt.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A Választottbíróság elnöksége nevében annak elnöke az eljárásra irányadó Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzatának 35. §. (2). bek. a) pontja értelmében az eljárást megszüntette, és rendelkezett az eljárási díj arányos részének viseléséről, illetve a fennmaradó rész felperesnek történő visszafizetéséről.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes jogelődje egy pénzügyi intézmény az adóssal 2006. júniusában bankhitel szerződést kötött. A bankhitel szerződésbe 2009. októberében adósként négy Kft. lépett be. Az alperes és a felperesi jogelőd között 2011. októberében egy ingatlanra keretbiztosítéki jelzálogszerződés jött létre a bankhitel szerződésben meghatározott hitelkeret terhére felvett kölcsönösszegek és járulékai megfizetésének biztosítására. Ezen keretbiztosítéki szerződés alapján az illetékes földhivatal keretbiztosítéki jelzálogjogot jegyzett be meghatározott összeg erejéig első ranghelyre. A 2009 októberében a bankhitel szerződésből belépett négy Kft-ből kettő beolvadt a bankhitelszerződés eredeti adósába. A bankhitel szerződés mindhárom adósa felszámolásra került. A pénzügyi intézmény a bankhitel szerződésből eredő követelését és az azt biztosító valamennyi biztosítékot 2016 decemberében a felperesre engedményezte egy átruházási- és engedményezési megállapodással. A felperes a három adós felszámolási eljárásban bejelentette hitelezői igényét és azokat a társaságok felszámolóbiztosai nyilvántartásba vették. A felperest, mint a pénzügyi intézmény jogutódját az illetékes földhivatal határozatával az ingatlanra, mint a keretbiztosítéki jelzálogjog jogosultját bejegyezte. A felperes az alperest felszólította a teljesítésre, aki fizetési kötelezettségét mind jogalapjában, mint összegszerűségében vitatta. Az ingatlan az alperes tulajdonát képezi.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes kereseti kérelmében kérte kötelezni az alperest annak tűrésére, hogy a felperes javára 1. ranghelyen bejegyzett meghatározott összeg erejéig fennálló keretbiztosítéki jelzálogjoga alapján az alperes tulajdonát képező ingatlanra vezetett végrehajtás útján a tőke és kamat követelését és perköltség követelését kielégítse.
  2. Az alperes beadványában nem ellenezte a keresetben foglaltak teljesítését.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság hatásköre a felperesi jogelőd és az alperes között létrejött keretbiztosítéki jelzálogszerződésen alapul, amelyben a felek a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság hatáskörében állapodtak meg. A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 67. § (1) bek. alapján 2017. december 31. napjával a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság megszűnt. Az új választottbírósági törvény 67. § (7) bekezdése alapján a megszűnés napján folyamatban lévő ügyeket a Magyar Kereskedelmi Kamara mellett működő Választottbíróság látja el. Az eljárásra azonban a választottbírósági törvény 65. §. (2) bek. alapján az eljárási megindulásának napján hatályos eljárási szabályzatot kell alkalmazni, ami a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság eljárási szabályzata.
  1. A keretbiztosítéki szerződés 2011 októberében jött létre, így erre a jogvitára az rPtk. az irányadó (1959. évi IV. törvény). A felperes a pénzintézettől 2016 decemberében kelt átruházási és engedményezési szerződéssel megszerezte a keretbiztosítéki jelzálogjogot, és a jelzálogjoggal biztosított követeléseket, amelyet az illetékes földhivatal bejegyzett az alperes tulajdonában álló ingatlanra. Az alperes a felperes követelését elismerte. A Választottbíróság a felperes keresetét az rPtk. 251. § és 255. § szerint megalapozottnak találta és a rendelkező részben írtak szerint az alperest tűrésre kötelezte.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes és az alperes 2011 év során ingatlan üzemeltetési szerződést kötöttek egymással az alperes tulajdonában álló ingatlannak az alperes célkitűzései megvalósításához értékmegőrző módon való üzemeltetésbe adására oktatási területen. Az aláírással egy időben elfogadtak a felek egy több évre előirányzott felújítási programot is, és a szerződésben úgy rendelkeztek, hogy az alperes a felperest tíz éven keresztül üzemeltetéssel bízza meg. A jövőbeni bérlőkkel a felperes volt jogosult megállapodni az alperes ellenjegyzése mellett. A felperes az ingatlan ütemezett felújításának megszervezését és bonyolítását, az alperessel egyeztetve az ő írásbeli hozzájárulásával végezhette. A feleknek a szerződés alapján folyamatosan kellett kapcsolatot tartani, és évente legalább négy alkalommal a felperes írásban beszámolt az üzemeltetéssel kapcsolatos eseményekről, a tényekről és a felújítási program aktualizálásáról. A beszámoló a bevételeket és a kiadásokat is tartalmazta. A díjfizetést kezdetben úgy határozták meg, hogy az első öt évben a felperes fix díjat fizetett négy részletben az alperesnek. A fix bérleti díj és üzemeltetési költségek megfizetése után fennmaradó, felperesnél jelentkező bevétel egy harmadát az ingatlan felújítására kellett fordítani. A második öt évben úgy rendelkeztek a felek, hogy a bérleti díj bevételt három részre osztják, melyből egy harmad rész a felperest illeti üzemeltetési díjként, egy harmadnak kellett fedeznie a fenntartási, üzemeltetési és felújítási költségeket, és a maradék egy harmad az alperest illette bérleti díjként. A felek abban is megállapodtak, hogy ha a szerződés időtartama alatt az alperes a tulajdonát értékesíti, úgy a szerződés megszűnik, de ekkor a feleknek kölcsönösen el kell egymással számolni.
  1. A szerződést az alperes a szerződést követő harmadik évben azonnali hatállyal felmondta. Ezt követően az alperes a szerződés tárgyát képező ingatlan kétharmad tulajdoni részét adásvételi szerződéssel elidegenítette. A felek között egy korábbi választottbíróság eljárásban hozott ítélet azt állapította meg, hogy az üzemeltetési szerződés azonnali hatályú felmondása jogellenes, a felmondás joghatás kiváltására alkalmatlan volt. Az ítélet azt is megállapította, hogy a felek közötti ingatlan üzemeltetési szerződés az adásvételi szerződéssel egyidejűleg megszűnt, addig azonban érvényes és hatályos volt. Kimondta a választottbíróság korábbi ítélete, hogy a felek a szerződés megszűnése folytán egymással elszámolni kötelesek. A bérleti díjjal összefüggésben ez az ítélet a felmondásig rendezte a felek közötti jogvitát, azonban a beruházások elszámolására nem került sor, amely költségek azon időszak alatt keletkeztek, amíg a felperes az ingatlant üzemeltette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes keresetében beruházási ellenérték és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a felek jogviszonyára az rPtk. 389. §-át kell alkalmazni, mivel a felújítások elvégzése a felperes részéről a vállalkozási szerződés lényegi elemeire utal. Az rPtk. 399. § a) pontja szerint a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg, amennyiben a szerződés teljesítése olyan okból válik lehetetlenné, amely ok mindkét fél érdekkörén kívül merült fel. Az ingatlan hasznosíthatóságához és az ingatlan értékének növeléséhez szükséges felújítások megtörténtek, és ez meghaladta a szükséges karbantartási kötelezettségek mértékét. A felek képviselői a beruházások műszaki tartalmát és a bérlők igényeit havonta személyesen egyeztették, és külön műszaki ellenőri bejárások is voltak. A felek közötti együttműködés folyamatos volt, amit az emlékeztetők igazoltak. A szerződés 7. pontja alapján a felek egymással elszámolni kötelesek, amennyiben az alperes az ingatlant értékesíti. A felperes nem gondolhatott arra, hogy az alperes az ingatlant értékesíti. Az üzemeltetési szerződés 7. pontjában írt kölcsönös elszámolás arra az esetre vonatkozott, ha a futamidő első éveinek letelte után a felek értékelik a működés tapasztalatait és a még hátralévő öt évre vonatkozóan a megállapodásokat módosítják. Az elszámolás alapja pedig az előfinanszírozott kivitelezési munkák és a bevétel közti különbözet lett volna.
  1. Az alperes a kereset elutasítását kérte, és arra is hivatkozott, hogy a korábbi választottbírósági ítélet szerint az üzemeltetési szerződés inkább a megbízási szerződés elemeit tartalmazta, mint meghatározó elemeket. Így a vállalkozói igény nem értelmezhető. Jogszerűen járt el az alperes, amikor az ingatlan tulajdoni hányadát értékesítette. A szerződési időtartam alatt jogosult volt az ingatlant értékesíteni az alperes, így a kölcsönös elszámolás erre az esetre is vonatkozott, azzal, hogy a felperesnek a bevételekről pontos számadást kellett adnia, és kimutatást kellett előterjeszteni a felújításokról, és amennyiben a bevételekkel szemben különbözet mutatkozik, a feleknek kellett dönteni ennek az összegnek a sorsáról. A felperes köteles volt a felújítás beruházással kapcsolatos tevékenységét külön kimutatni és a költségeket meg kellett, hogy előlegezze. Az alperes vitatta a felújítás mértékét arra hivatkozással, hogy a felek jogviszonyának kezdetekor fennállt műszaki állapotot már nem lehet megállapítani. A felperes követelése sem jogalapjában, sem összegszerűségében nem megalapozott, és a szakvélemények, amiket a felperes csatolt ugyancsak nem megalapozottak. Az alperes maga is igazságügyi szakvéleményeket csatolt
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság tényként állapította meg, hogy a felek 2011. évben aláírt üzemeltetési szerződésüket 10 éves időtartamra kívánták megkötni. A felperes tehát alappal bízott abban, hogy beruházásainak ellenértéke tíz év alatt fog számára megtérülni. A felek között havonta voltak megbeszélések, amelyekről emlékeztetők készültek Az alperes így tisztában volt a felújítási program aktuális állásáról is A felek szerződésének lehetetlenülése egyik félnek sem felróható okból következett be. Így ezzel kapcsolatosan az alperes felelőssége nem állapítható meg. A felek között a szerződés megszűnése következtében a kölcsönös elszámolást a szerződés azon rendelkezése szerint is el kell végezni, ha az alperes az ingatlan tulajdonát értékesíti. A felek közös akarata tehát a szerződésükből kitűnt, azonban az elszámolás módját határidejét a felek nem határozták meg. A felek közötti szerződés a Választottbíróság álláspontja szerint atipikus szerződés volt, ahol inkább a megbízási szerződés jellemzői domináltak. Vállalkozási szerződés hiányában az alperes vállalkozói díj megfizetésére nem volt kötelezhető. Az alperes nem rendelt meg a felperestől beruházást vagy felújítást, és nem vállalta vállalkozói díj megfizetését sem.
A korábbi választottbírósági ítéletből egyértelműen megállapítható volt, hogy a szerződés a felek között olyan okból lehetetlenült, amelyért egyikük sem volt felelőssé tehető. A felperes kártérítés iránti igénye így nem volt megalapozott, mivel a kártérítés szükségképpeni eleme a felróhatóság, az alperes oldalán nem volt megállapítható. Ugyancsak nem volt megállapítható kártalanítási kötelezettség, hiszen az alperest sem jogszabály, sem szerződéses kötelezettség nem terhelte ennek a megfizetésére. De ugyanígy jogalap nélkül sem gazdagodhatott az alperes a felperes rovására, hiszen a felújítási- illetve beruházási munkák elvégzésére szerződés alapján került sor. A felek szerződéses akarata arra irányult, hogy az elvégzett beruházások eredményeként következett értéknövekedés az ingatlanban az ingatlan mindenkori tulajdonosát illesse meg.
  1. Az üzemeltetési szerződés tíz éves futamideje alatt a felperes számíthatott az általa végzett beruházások ellenértékének megtérülésére. A megtérülés mértéke kizárólag a bérlők által befizetett bérleti díj terhére volt kalkulálható. A felperes így maximum azzal a megtérüléssel számíthatott, amely a részére járó bérleti díjakból őt illette volna meg a futamidő végéig. A felek folyamatos kapcsolattartásából, és abból a tényből, hogy a beruházások és a felújítások kompenzálására a felek nem kötöttek külön megállapodást, a Választottbíróság azt a következtetést vonta le, hogy mindkét fél kölcsönösen kalkulált azzal, hogy a beruházások ellenértéke oly módon térül meg a felperesnek, hogy a tíz éves szerződéses időtartam alatt a felperest megillető bérleti díjak fedezik a felperes által elvégzett beruházások és felújítások ellenértékét. Ennek megfelelően a Választottbíróság az arányos bérleti díjak alapul vételével történő összeg megtérítésére kötelezte az alperest. (VB/16054 ítélet)
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében a felek szerződése alapján járó tőkekövetelés és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes viszontkeresetet terjesztett elő. A Választottbíróság szóbeli tárgyalást tartott és a tárgyalást követően a felek egyezséget kötöttek. Az egyezségi okiratukban úgy nyilatkoztak, hogy egyezségük ítéletbe foglalását nem kérik, de amellett, hogy közösen kérték az eljárás végzéssel történő megszüntetését, kérték, hogy a Választottbíróság rendelkezzen az eljárással felmerült költségek felek közötti megosztásáról.
A felek bejelentése az egyezségkötésről
  1. A felek az első tárgyalást követően közösen kérték a Választottbíróságot, hogy az eljárást végzésével szüntesse meg, és rendelkezzen a felmerült költségek felek közötti megosztásáról.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A Választottbíróság a felek közös kérelmének megfelelően az eljárást megszüntette, és rendelkezett az eljárással felmerült költségek felek közötti megosztásáról. (VB/17030)
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek jogelődjei 2001. és 2002. években különféle szerződéseket kötöttek. A szerződéses jogviszony a felek között az alanyváltozások után is fennmaradt. 2016-ban a felperes az alperestől a szerződések felmondásáról szóló levelet kapott. A felperes kérte az alperestől, hogy a számlázás alapját képező jutalék-elszámolást küldje meg részére. Mivel az alperes ezt nem teljesítette, ezért a felperes a Választottbíróságnál keresetet nyújtott be, és egyúttal kérte azt is, hogy a Választottbíróság a szerződés meghatározott pontjainak érvénytelenségét is állapítsa meg.
A felperes keresete és az alperes válaszirata
  1. A felperes keresetében számadási kötelezettség megállapítását, azaz az alperes számlázás alapját képező jutalék-elszámolási kötelezettségének megállapítását, továbbá szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítását is kérte.
  2. Az alperes válasziratában a kereseti követelés elutasítását indítványozta.
  3. A Választottbíróság szóbeli tárgyalását követően a felperes keresetét visszavonta, amellyel szemben az alperes nem emelt kifogást, de kérte ügyvédi költségeinek megtérítését.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A felperes a keresetét az első szóbeli tárgyalást követően visszavonta, amihez az alperes hozzájárult azzal, hogy a felmerült ügyvédi költségeit a felperes fizesse. A kereset visszavonására tekintettel a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 44. §. (2) bek. a) pontja alapján az eljárást megszüntette. A Díjszabályzat 6. §. (1) bek. alapján az választottbírósági díj a felpereseket terheli, beleértve az alperes ügyvédi költségét is (Díjszabályzat 8. §. (1) bek.), melynek megállapítása a perértékre, valamint az eljárással kapcsolatban történt munkavégzésre tekintettel történik. (VB/17031)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1) A felperes 2015 áprilisában adásvételi szerződést kötött az alperessel 21 tonna fagyasztott disznóhús szállítására. Az árut az alperes azért nem vette át, mivel állítása szerint a hús sötétpiros volt és néhol a bőrön szőrök is találhatóak voltak. Az alperes így azzal érvelt, hogy a húst nem készítették megfelelően elő a szállításra és ezért nem hajlandó a szállítmányt átvenni. A felperes a képviselőjével és a semleges minőségvizsgáló intézettel az SGS Intézettel bevizsgáltatta az árut és a szállítmányt rendben lévőnek találták. Mivel az alperes az átvételt visszautasította, a felperes harmadik fél számára értékesítette a szállítmányt, fedezeti eladással, alacsonyabb áron.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
(2) A felperes kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy a szállítmány megfelelt a szerződésben írt minőségi követelményeknek, és ezt a képviselője nyilatkozatával a semleges SGS jelentésével kívánta bizonyítani. Keresetében a fedezeti eladásból eredő árdifferenciált, az SGS vizsgálat költségeit a harmadik félnek történő eladással felmerült fuvarköltségeket kérte az alperestől.
(3) Az alperes válasziratában arra hivatkozott, hogy a felperessel nem kötött szerződést, így a Választottbíróságnak nincsen hatásköre. Ezt arra alapította, hogy ugyan a felperesi társaság levélpapírján kötötték a szerződést, azt azonban egy felperesi társvállalattal, tehát egy másik társasággal írta alá az alperes. Ezért a Választottbíróságnak nincs hatásköre a jogvita elbírálására. A magyar jog mellett a Bécsi Egyezmény rendelkezéseit is alkalmazni kell, ahol a 35. cikk előírja, hogy az eladónak a szerződéses mennyiségben és minőségben kell leszállítani az árut. Az áru minőséghibás volt, így jogosan tagadta meg az alperes az átvételt. Az is valószínű, hogy azért lehetett alacsonyabb áron eladni a szállított, fagyasztott húst, mivel a minőség nem volt megfelelő.
A Választottbíróság ítélete
(4) Az eljárás során az alperes védekezésére tekintettel az eredeti felperes az alperes által megjelölt és perbe lépett felperesre engedményezte a követelését, az erről szóló okiratot az alperesnek megküldte. A perbe lépett felperes a perindítás előtt valamennyi, az engedményezés tárgyát képező okiratot megkapta. Az engedményezést az alperes nem kifogásolta. A Választottbíróság maga is arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés az új perbe lépett felperessel jött létre, a korábbi felperes és a perből elbocsátott felperes levélpapírján. A Választottbíróság megállapította, hogy a becsatolt bizonyítékok azt támasztották alá, hogy a szállított áru minősége a szerződésben írtaknak megfelelt. Az alperes az állításait a perben bizonyítani nem tudta. A bizonyítási teher ezzel kapcsolatosan a Bécsi Egyezmény 38. és 39. cikkelyei szerint az alperesen volt. A Bécsi Egyezménnyel azonos rendelkezést tartalmaz az alkalmazandó magyar Ptk. a 6:215 paragrafusában. Az alperes azzal, hogy nem vette át az árut, megszegte a szerződést, és meg kell, hogy fizesse a felperes igazolt kárait a Ptk. 6:142 paragrafus szerint. A károkat bizonyítani kell és az okiratokkal bizonyított károk megtérítésére a Választottbíróság kötelezte az alperest.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1) A peres felek 2011 októberében ügynöki szerződést kötöttek melyet később úgy módosítottak, hogy a szerződés 2015 áprilisában megszűnik. A felek között ugyan vita volt az ügynöki szerződés minősítése tekintetében, azonban az nem vitatott tény volt, hogy a felperes az alperes javára árukat és szolgáltatásokat értékesített díjazás ellenében. A megbízás tartós volt, és a szolgáltatásokhoz kapcsolódó eszközök értékesítését is magába foglalta. Az sem volt vitás a felek között, hogy a felperes és jogelődjei már 1998 óta folytatták a kereskedelmi tevékenységet és az alperes ezen tevékenységért ügynöki jutalékot fizetett. A felperes a keresetében a tartós ügynöki jogviszony megszűnése miatt kiegyenlítés iránti igényt érvényesített a Választottbírósági eljárás során.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
(2) A felperes keresetében a 2000. évi CXVII. törvény (-KÜSZ tv.-) 18. § (1) bek. a és b pontja alapján kiegyenlítési igénye megtérítésére kérte az alperest kötelezni.
(3) Az alperes válasziratában először azt vitatta, hogy a felperesi tevékenység megfelelt a KÜSZ tv. 18. § -ban írt feltételeknek azaz, azt állította, hogy a felperes nem a jogszabály értelmében vett ügynökként járt el, nem fejtette ki, hogy milyen tevékenységet végzett az új ügyfelek megszerzése vonatkozásában és azt sem igazolta, hogy a felperes által közvetített szerződések nyomán az alperes a szerződés megszűnését követően is jelentős előnyre tett szert. Hiányzik annak a bizonyítása is, hogy a felperes által követelt összeg mennyiben tekinthető méltányosnak. Ezt a védekezését alapvetően megváltoztatta, illetve kiegészítette azzal, hogy a felperest egyáltalán nem illeti meg kiegyenlítés, mivel a felek együttműködése a felperes kérésére a perbeli szerződés határozott idejének lejárta után is folytatódott. A felperes tulajdonosi köre profiltisztítás miatt testvérvállalatba szervezte ki a felperes tevékenységét és az új társaság ugyanazon értékesítési pontokon belépett a felperes korábbi jogviszonyába és a munkát ugyanazon munkatársakkal és ugyanazon eszközökkel folytatta.
A Választottbíróság ítélete
(4) A Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes keresete nem alapos. Az alperesi védekezések között a Választottbíróság előkérdésként foglalkozott a KÜSZ tv. 19. § c pontjában írtakkal. Ezek szerint nem illeti meg kiegyenlítés a kereskedelmi ügynököt, ha a kereskedelmi ügynök a megbízó hozzájárulásával a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit harmadik személyre ruházza át. Tényként állapította meg a Választottbíróság, hogy a felperes kezdeményezte az alperessel érvényben lévő szerződés módosítását egy évvel annak lejárta előtt úgy, hogy azt a társvállalatára kívánja engedményezni. Az engedményezéssel egyidejűen a felperes értékesítési ponton dolgozó munkatársait, eszközeit, a dolgozókat munkáltatói jogutódlással a társvállalat átvette és az új cég a munkát az értékesítési ponton változatlanul folytatta. A jutalékokat az alperessel folyamatosan elszámolták.
  1. A kiegyenlítés, amit a KÜSZ tv. a 18. § -ban szabályoz, az ügynök részére a jogviszonyhoz kapcsolódó és a jogszabály alapján biztosított jog. A lényege az, hogy a megbízó javára hosszú éveken keresztül dolgozó ügynök szerződésének megszűnése miatt elesik azon ügynöki jutalékoktól, amelyek őt megillették volna abban az esetben, ha a szerződés a felek között továbbra is fennáll. Ezen ügyleteket ugyanis a megbízója javára ő hozta létre, azok az ő munkájának eredményét tükrözik. A KÜSZ tv. korlátozott körben szabályozza azokat az eseteket, amikor az ügynököt mégsem illeti meg a kiegyenlítés. Ilyen eset, amikor az ügynök szerződésszegése miatt a megbízó a szerződést azonnali hatállyal felmondta, vagy az ügynök mondta fel a szerződést annak kivételével, ha a felmondást az ügynök életkora olyan testi fogyatkozása vagy betegsége, vagy a megbízó olyan magatartása indokolta, amely miatt a tevékenység folytatása nem várható el a kereskedelmi ügynöktől. A kiegyenlítést kizáró esetek közé tartozik a KÜSZ tv. 19. § c pontban írt eset is, ha a kereskedelmi ügynök a megbízó hozzájárulásával a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit harmadik személyre ruházza át. Ebben az esetben az ügynök maga mond le jövőbeli jutalékáról az új ügynök javára, kiegyenlítési igény nélkül. Mivel a tényállás alapján ez a feltétel megvalósult, ezért a felperes megalapozatlan keresetét a Választottbíróság elutasította.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1) A felek között 2015 októberében bérleti szerződés jött létre egy bevásárlóközpontban. A bérlő a területet abból a célból vette bérbe, hogy azon egy elárusító pultot létesítsen. A területen felállítandó pult elhelyezkedését jóváhagyták a felek. A szerződés öt éves időtartamra jött létre. Két évvel a szerződéskötést követően az alperes arról tájékoztatta a felperest, hogy a bevásárlóközpont arculatváltását határozta el, ami azt eredményezi, hogy az a rész, ahol a bérlemény is található, elbontásra kerül. A felek szerződése szerint a bérbeadó jogosult volt a pult elhelyezkedésén előzetes egyeztetés után változtatni. Az egyeztetés után tett megfelelően indokolt változtatási javaslatot a bérlő köteles volt elfogadni. A felperes az alperes által felajánlott új lehetőségeket nem fogadta el, mivel álláspontja szerint azok számára lényegesen hátrányosabb körülményeket eredményeztek volna. Ezt követően az alperes az eredménytelen tárgyalások után a szerződést felmondta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
(2) A felperes álláspontja szerint a pult elhelyezkedésén az alperes előzetes egyeztetés után ugyan változtathat, ez azonban magára a területre nem vonatkoztatható. Az alperes így nem volt jogosult a szerződés felmondására és a jogellenes felmondással az alperes megszegte a szerződést, amivel a felperesnek kárt okozott. A felperes kereseti követelésének összegszerűségét könyvszakértői véleménnyel támasztotta alá, amely vélemény meghatározta a felperest ért károsodás mértékét.
(3) Az alperes védekezésében kifejtette, hogy a szerződés helyes értelmezése szerint a bérlemény, a terület és a pult azonos jelentéstartalommal bír, azok egymástól nem választhatóak el. A bérleti szerződés lehetőséget biztosított az alperesnek, mint bérbeadónak, hogy megváltoztassa a pult elhelyezkedését, melyre tett javaslatokat a felperes nem fogadott el. Ezért az alperes jogszerűen mondta fel a szerződést és azt nem szegte meg. A felperes köteles lett volna elfogadni a felajánlott helyszínek egyikét.
A Választottbíróság ítélete
(4) A Választottbíróság nem osztotta sem a felperes sem az alperes álláspontját a terület és a pult fogalmának értelmezése kapcsán. A terület és a pult fogalma a Választottbíróság szerint nem azonosítható. A szerződés szerint a bérlő felperes területet vett bérbe, azzal a céllal, hogy azon elárusítópultot létesíthessen. A terület a bérbeadó tulajdona, míg a pultot a bérlő felperes létesíti. Nem fogadta el a Választottbíróság a felperesnek azt az álláspontját, hogy az alperest a terület tekintetében nem illeti meg a bérleti szerződés felmondásának joga. Az alperesnek jogszerű lehetősége volt arra, hogy az üzleti tervei végrehajtása érdekében indítványozza a felperes által bérelt pult elhelyezkedésének a megváltoztatását. A felmondási jog gyakorlása önmagában nem volt szerződésszegő magatartás az alperes részéről.
Az alperes különféle területeket ajánlott fel a felperesnek, melyek megfelelősége nem szakkérdés, így azok megfelelősége szakértői módszerekkel sem állapítható meg. A felperes okszerűen és ésszerűen indokolta, hogy álláspontja szerint a felajánlott lehetőség visszautasítása önmagában nem jelenti a bérelt terület átadásának megtagadását, mindössze a felajánlott megoldások megfelelőségét vitatta. Ez azonban nem szerződésszegés. A Választottbíróság osztotta a felperes ezzel kapcsolatos álláspontját.
(5) Ezt követően a Választottbíróság a Ptk. 6:62. § (1) bek.-ben írtak alapján vizsgálta, hogy a felek mennyiben tettek eleget az együttműködési kötelezettségüknek. A felek ugyanis kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről. A Ptk. 6:62. § (3) bek. szerint az a fél, aki ezen kötelezettségét megszegi köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni. A magán autonómia széleskörű elismerése a szerződések világában a szerződéskötési szabadságban ölt testet. A felek maguk határozzák meg, hogy kivel kötnek szerződést és a szerződés tartalmát szabadon alakítják ki. A szerződést alakító jogi normák többsége diszpozitív jellegű, ez azt jelenti, hogy a szerződő felek a szerződési szabályoktól eltérően is megállapodhatnak. A szerződéses jogviszonyba történő jogszabályi beavatkozásra csak kivételesen van lehetőség, egyensúly hiánya miatt a gyengébb fél védelme érdekében.
A szerződéskötési szabadság a magán autonómia határait az együttműködés keretében az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsításának kötelezettsége jelöli ki. Az elvárhatóság társadalmi elvárást fejez ki egy adott magatartás tekintetében. Az együttműködési kötelezettség különös nyomatékkal merül fel a felek tartós jogviszonyában.
A felek közötti bérleti szerződés öt évre jött létre, és mint tartós jogviszony a feleket az együttműködési kötelezettség fokozott mértékben terheli. Eminens és alapvető alperesi érdek az üzletközpont működtetésével kapcsolatos üzletpolitikai elgondolások és az ezeknek megfelelő döntések megvalósításának biztosítása. Mindez hangsúlyosan megjelenik a bérleti szerződésben. Ha a pult elhelyezkedésén történő változtatás kérdésében a felek között egyetértés nem jön létre, adott esetben ez olyan bérlői és felperesi magatartás, amely a szerződés megszüntetését eredményező súlyos szerződésszegésnek minősülhet. Az alperes érdeke az volt, hogy az általa hosszabb időre létrehozott vállalkozás a bérleti szerződés időtartama alatt biztosítsa az üzlet kialakítása és beindítása költségeinek megtérülését majd ezt követően azt a tisztes üzleti hasznot, amely a vállalkozás elindítását részéről motiválja. Az együttműködés a felek között nem csupán morális alapon elvárható magatartás, hanem a Ptk. idézett rendelkezéseiből folyó kártérítési kötelezettséggel szankcionált törvényi kötelezettség. Az alperes magatartása csak formálisan felelt meg a szerződésben rögzített együttműködési kötelezettségnek. Az egyeztetési folyamat rövid intervallumot ölelt fel. A csereajánlatok elutasítása felperes részéről okszerű, racionális, méltányolható érveken alapult.
A szerződéses kapcsolatban egymás mellé rendelt felek ugyan egyenlő jogokkal rendelkeznek, de az egyenlő jogok mögött jelentős cselekvési, lehetőségbeli, gazdasági súlybeli különbség van. A felperes a bérleménye megtartását annak nyereséges működtetését a piaci helyzettét tekintve lényeges hátrányosabb helyzetben volt, mint az alperes. Az alperes rövid időt biztosított az egyeztetési folyamatra. Az egyeztetési folyamat egyoldalú lépéssel az áramszolgáltatás megszüntetésével ért véget, ami a felperes működését ellehetetlenítette. A Választottbíróság szerint a tárgyalások folytatása elvárható lett volna, így az alperes nem tett maradéktalanul eleget az együttműködési kötelezettségének. Az elsősorban alperesi érdekeket megjelenítő bérleti szerződésből, a felek közötti erőfölény tényéből következően az alperestől fokozottabb toleranciára és tárgyalási hajlandóságra való törekvés lett volna elvárható. Az együttműködési kötelezettség megsértése jogellenes magatartás, amely kártérítési kötelezettséget alapoz meg. A rendelkezésre álló rövid, mintegy másfél éves tevékenységi idő miatt az üzleti nyereséget felmutatni nem tudó, kezdő vállalkozás tekintetében a kár összegszerűsége megnyugtató módon, szakértői módszerekkel sem állapítható meg. Minderre figyelemmel a Választottbíróság a Ptk. 6:531. § rendelkezésiből kiindulva az alperest az általános kártérítés szabályai szerint – mérlegeléssel megállapított összegű kártérítés megfizetésére kötelezte.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében szerződésből eredő tőkekövetelés és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A Választottbíróság titkársága felhívta a felperest arra, hogy pótolja a keresetlevél hiányait, aminek a felperes nem tett eleget.
A felperes keresete
  1. A felperes keresetében szerződés alapján járó tőkekövetelés és járulékai iránti igényt terjesztett elő az alperessel szemben.
  2. A keresetlevél hiányosan lett benyújtva, és a hiányok pótlására a Választottbíróság titkársága a felperest felszólította, aminek nem tett eleget.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A felperes által benyújtott keresetlevél nem felelt meg az Eljárási Szabályzatban foglalt követelményeknek. A felperes a kitűzött póthatáridőkön belül sem pótolta a hiányokat, így a Választottbíróság az eljárást végzéssel megszüntette (Eljárási Szabályzat 24. §. (2). bek.). A regisztrációs díjat a Díjszabás 2. §-a értelmében a felperesnek kell viselnie. (VB/18005)
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperesek keresetükben szerződésből eredő tőkekövetelés és járulékai megfizetésére kérték az alperest kötelezni. A kereset benyújtását követően, de még az alperesi válaszirat előtt, a felperesek a keresetüktől elálltak, tekintettel arra, hogy az alperes valamennyi követelésüket megfizette.
A felperesek keresete
  1. A felperesek keresetükben tőke- és járulék követelésük megtérítésére kérték az alperest kötelezni. A felperesek a Választottbíróságnál a regisztrációs díjat fizették be, az eljárási költségeket még nem előlegezték meg. Az alperes a keresetlevél átvételét követően kiegyenlítette a perbeli követeléseket, így a felperesek elálltak a perbeli követelésüktől.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
(3) A Választottbíróság az eljárást végzésében megszüntette arra tekintettel, hogy a felperesek elálltak keresetüktől, mivel az alperes a keresetben szereplő kinnlevőséget és annak járulékos költségeit a kereset kézhezvételekor kiegyenlítette. A Választottbíróság elnöke az eljárás költségét a regisztrációs díj mértékében állapította meg. (VB/18022)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek között 2015. júliusában termék adásvételi szerződés jött létre. A fizetés tekintetében a felek megállapodása alapján a szerződés - vagylagosan - a mérlegeléskor készpénzes számla ellenében, vagy a teljesítést követően átutalási számla alapján, 8 napos határidővel történő teljesítést írt elő, meghatározva a teljesítés határidejét is. A szerződés értelmében a vevő kötbérfizetésre volt köteles, amelynek mértéke a vételár 20%-a volt.
  1. A felek egymás közötti kommunikációjukra az írásbeliséget megkönnyítették (a kölcsönös közléseket telefaxon, sms-ben, e-mailben is elfogadták), a szóbeliséget azonban a szerződés kifejezetten megtiltotta.
  1. Az első szállítmány átvételét követően a felek között vita alakult ki a hátralékos termékmennyiség elszállításáról és vételárának kifizetéséről. Az alperes szerint a felperes az árut számára nem szolgáltatta ki, és az átvehető mennyiséggel kapcsolatban még értesítést sem küldött. Az alperes ezért jogi képviselője útján teljesítésre szólította fel a felperest, aki azonban érdemben nem reagált, csak arra hivatkozott, hogy az alperesi jogi képviselő a leveléhez meghatalmazást nem csatolt.
  1. A felperes indítványozta, hogy a Választottbíróság tegye a tárgyalás anyagává egy hasonló ügyben korábban lefolyt választottbírósági eljárás iratait. Az alperes álláspontja szerint ezzel szemben s BH2002.235 I. sz. eseti döntés alapján a felperes által hivatkozott korábbi választottbírósági döntésnek nincs relevanciája, mert abban az eljárásban a Választottbíróság az itt releváns tényállást nem tárta fel.
A kereseti kérelem és az alperes érdemi ellenkérelme
  1. A felperes keresetében a fenti tényállás alapján kérte az alperes kötelezését a szerződéses mértékű kötbér és annak szerződéses kamata megfizetésére.
  1. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes költségekben marasztalását kérte. Alperes kifejezetten tagadta, hogy a felek között olyan szerződésmódosítás jött volna létre, amelynek értelmében ő csakis előre teljesíthet. Az alperes vitatta a felperesi kötbérigény megalapozottságát. Ha szerződésmódosítás folytán az adásvétel tárgya és a vételár a felperes állítása szerint módosult volna, úgy az alperes jogszerű teljesítését a felperes akadályozta meg azzal, hogy nem állította ki a módosításnak megfelelő számlát, így az alperes nem tudott fizetni, mert a felperes továbbra sem működött együtt az alperessel a teljesítés érdekében.
A Választottbíróság ítélete
  1. A fenti tényállás alapján a Választottbíróság azt állapította meg, hogy a felek szerződése a szóbeliséget kifejezetten kizárta. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a felek a szerződést, így a szerződés tárgyát, a vételárat, vagy a fizetési feltételt módosították volna, mert ilyen módosításra csak írásban kerülhetett volna sor. Önmagában az a tény, hogy az a tény, hogy az első szállítmány vételárát az alperes előre fizette, nem jelenti azt, hogy lemondott volna a szerződésben megállapodott utólagos fizetésről. Ugyanezen okok miatt a felperes tanúbizonyítási indítványát, mint szükségtelent és a célravezetésre alkalmatlant, mellőzte.
  1. A Választottbíróság megállapította, hogy a felek kötelesek a szerződés fennállása alatt együttműködni, és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről. Elvárható volt ezért az az elmulasztott felperesi tájékoztatás is, hogy a meghatalmazás hiánya miatt nem reagált érdemben a felszólításra (Ptk. 6:62.§ (1) bek.).
  1. A Választottbíróság vizsgálta a felek kapcsolattartását a termény átvétele során. Megállapította, hogy a híváslisták az írásbeliséget nem pótolták, mert nem szolgáltnak bizonyítékul arra nézve is, hogy melyik fél mit közölt a másikkal.
  2. A Választottbítóság vizsgálta azt is, hogy a korábbi másik választottbírósági eljárásban hozott ítélet szempontjából a jelen eljárástárgya ítélt dolognak minősült-e. A Választottbíróság e körben megállapította, hogy az előző ügynek nem volt tárgya a fizetési feltételek módosításának megtörténte, sem az, hogy az alperes a további áruk tekintetében is előre fizetésre lett volna-e köteles, csupán azt rögzítette, hogy az első tételként átvett áruk ellenértékét az alperes előre fizette meg. A Választottbíróság ezért azt állapította meg, hogy az előzményperben hozott ítélet a jelen perben nem idézett elő res iudicata helyzetet.
  1. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a Választottbíróság a tényállást tisztázottnak találta, és a jogvita összes körülményére kiterjedő mérlegelési jogával élve, az előterjesztett bizonyítékoknak megfelelően utasította el a felperes keresetét.
(VB/17036)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek szindikátusi szerződést kötöttek, amely a felperes javára vételi jogot biztosított az üzletrész alperestől való megvásárlására, míg az alperes javára eladási jogot adott az üzletrész felperes részére történő értékesítésére. A felperes több alkalommal kölcsön jogcímén kifizetéseket teljesített az alperes részére, amely kölcsönösszegek a szindikátusi szerződés szerint az értékesítendő üzletrész vonatkozásában vételár előlegnek minősültek.
A kereseti kérelem és az alperes érdemi ellenkérelme
  1. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy tulajdonjogot szerzett a korábban az alperes tulajdonában volt üzletrészen, hogy az adásvételi szerződés az üzletrészen létrejött, hogy a felperes által felkért vagyonértékelő értékelése alapján számított vételár megfelelt a szindikátusi szerződésben foglaltaknak, hogy a vételár, különös tekintettel a kölcsönösszegek kifizetésére a felperes által az alperes javára megfizetésre került, végül, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest az őt terhelő különbözet megfizetésére a felperes javára.
  1. A felek egyezően állították, hogy eladási, illetve vételi jogaik gyakorlásával közöttük adásvételi szerződés jött létre az üzletrész vonatkozásában, közöttük az egyetlen állítási különbség a vételárösszegben nyilvánult meg.
  1. A Választottbíróság a tárgyaláson rámutatott arra, hogy ha az irányadó körülmények a vételi- és eladási jog érvényes gyakorlásához szükséges és elégséges módon, a vételár-kalkuláció algoritmusát is magukban foglalva tartalmazzák, úgy a joggyakorlásnak nem képezi akadályát az, ha a vételár a szerződésben nem került összegszerűen meghatározásra.
A Választottbíróság ítélete
  1. A felek a tárgyalás megtartását követően egyeztettek, egyezséget kötöttek, amelyet közös kérelmükre a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 38.§-ának (2) bekezdése alapján ítéletbe foglalt.
(VB/17040)
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes a kereseti követelését a felek között létrejött vállalkozási szerződésből eredő egyes vállalkozási díjtételek megfizetésének alperesi elmulasztására alapította.
A felperes és az alperes nyilatkozatai
  1. A felperes álláspontja az volt, hogy a felek között létrejött szerződés nem tartalmazott olyan rendelkezést, amely szerint a felperes csak akkor jogosult a díjigényének előterjesztésére, ha az elkészült műszaki dokumentációk engedélyezése megtörtént.
  1. Az alperes el nem ismert követeléseit azért vitatta, mert az alperesi fizetési késedelmet követően a felperes egyes tervdokumentációk felhasználását letiltotta, ennek folytán azokat az alperes nem tudta az eredeti szerződéses rendeltetésének megfelelően felhasználni.
A Választottbíróság végzése
  1. A Választottbíróság a felek egyezségét az első tárgyaláson, a felek közös kérelmére a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalta és az egyezséget végzéssel jóváhagyta, mert az nem ütközött az irányadó jogszabályokba és a felek méltányos érdekeibe (Eljárási Szabályzat 44.§ (2) bek. b) pontja). A Választottbíróság kimondta, hogy e végzése jogerős és végrehajtható. (VB/17068)
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében vételár és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a közöttük 2014-ben létrejött „termeltetési szerződés” alapján.
A felperes és az alperes nyilatkozatai
  1. A Választottbíróság a tárgyalás megtartására határnapot tűzött, majd a felperes e határnapot megelőzően bejelentette, hogy az alperessel egyezséget kötött, melynek alapján az alperes a keresetben követelt tőkeösszeget hiánytalanul megfizette. Erre tekintettel a felperes a keresetét visszavonta és az eljárás megszüntetését kérte.
  1. A felek az egyezségüket nem csatolták, annak választottbírósági határozatba foglalását nem kérték, az eljárási költségekről szóló megállapodásukat sem tárták a Választottbíróság elé.
A Választottbíróság végzése
A Választottbíróság az eljárást a már kitűzött első tárgyalás megtartása nélkül végzéssel megszüntette, a felperes által megelőlegezett eljárási költségek és a végzésben meghatározott eljárási díj különbözetet a felperes visszatéríteni rendelte, egyebekben pedig a feleket költségeik viselésére egyenlő arányban kötelezte, mert a felek egyezséget kötöttek, a felperes pedig – az eljárás megszüntetését kérve, további dokumentációt nem csatolva – keresetét visszavonta (Eljárási Szabályzat 44.§ (2) bek. a) pontja). (VB/17078 )
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek terményfelvásárlási szerződést kötöttek rögzítve a mennyiséget, a csomagolás ömlesztett módját és a szállítási határidőt. Előlegfizetésben is megállapodtak, amelyet a felperes az alperes részére megfizetett.
  1. A felek között több egyeztetés is volt a teljes árumennyiség átadására vonatkozóan, azonban ez nem vezetett eredményre, illetve az utolsó árurészt a felperes csak zsákos kiszerelésben kívánta átvenni az alperestől.
  1. Az alperes levélben nyilatkozott, hogy a szerződésszerű teljesítésre készen áll, de csak a szerződésben rögzített „ömlesztett” állapotú terményt tud átadni, valamint felhívta a felperes figyelmét, hogy a szállítási határidő lejárt, így ha az árut 5 napon belül nem veszi át, az áru romlandó jellegére is tekintettel azt harmadik személy részére értékesíti, ami meg is történt.
A kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme
  1. A felperes keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a közöttük létrejött terményfelvásárlási szerződés alapján a felperesnek járó vételárnak és járulékainak megfizetésére.
  1. Az alperes az ellenkérelmében a szerződési kikötéseket, valamint az előleggel kapcsolatban a keresetben foglalt elszámolás értékét nem vitatta, azonban előadta, hogy ő valóban értékesítette harmadik személynek a termény egy részét, ennek indoka azonban az volt, hogy a szállításra felajánlott terményt a felperes nem vette át, holott a szerződés szerinti teljesítési idő már elérkezett.
  1. A Választottbíróság az ügyben tárgyalást tartott. A követelt értékkülönbözet összegére vonatkozóan a felperesi előadást az alperes a tárgyaláson tett nyilatkozatában nem vitatta.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság megállapította, hogy a felperes nem járt el szerződésszerűen akkor, amikor a lekötött árumennyiség utolsó részletének elszállítását a szerződéstől eltérően zsákos kiszerelésben volt csak hajlandó átvenni, ugyanakkor az alperes jogellenesen zárkózott el a felperes által neki korábban átutalt előleggel kapcsolatos elszámolásról, illetve a különbözet megfizetésétől.
  1. A Választottbíróság rámutatott, hogy a szerződés megszüntetése esetén a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni.
  1. Mindezek alapján a Választottbíróság kötelezte az alperest a kereseti követelés és járulékai megfizetésére a felperes részére. Az alperes az ebből eredő fizetési kötelezettségeinek az ítélet közlésétől számított 30 napon belül volt köteles eleget tenni.(VB/17080)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes jogelődje és az alperes 2009-ben vállalkozási szerződést kötöttek egymással burkolaterősítés építése tárgyában. Az alperes közreműködőjeként a Mérnök a felperes részére utasításokat adott.
  1. A Mérnök, illetve az alperes utasítására a felperes számos pótmunkát végzett el, amelyek átadás-átvétele megtörtént. A felperes előadása szerint az alperes a pótmunkák értékét elfogadta, amelyet a közreműködő szervezet jóváhagyott. A műszaki átadás-átvétel 2014-ben befejeződött.
  1. A Mérnök a Projektre vonatkozóan kiállított Befejezési Igazolásban rögzítette a felperes jogos, kifizetetlen követelésének összegét, azzal, hogy annak ellenértékét az alperes hazai forrásból tervezi megfizetni a felperes részére.
  1. A szerződésben a felek a pótmunkák díja tekintetében tételes elszámolás alkalmazásában állapodtak meg.
  1. A felperes felszólította az alperest, követelve, hogy az alperes a végszámla benyújtásához szükséges teljesítésigazolást állítsa ki a pótmunka tekintetében. A teljesítésigazolás kiállítását az alperes válaszlevelében megtagadta.
  1. A felperes a többletmunka tekintetében a régi Ptk. (1959. évi IV. tv.) 403.§ (4) bekezdésére, a pótmunka tekintetében pedig a 290/2007. (X.31.) Korm. sz. rendelet, a Kúria Pfv.21.376/2014/4. sz. ítélete, valamint a BH2014.303 sz. jogeset meghatározásaira hivatkozott.
A kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme
  1. A felperes keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a pótmunkáért járó vállalkozási díj és annak késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére.
  1. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását és a felperesnek az alperesi költségekben történő marasztalását kérte.
  1. Előadta, hogy a kereseti kérelem tárgyaként meghatározott munkák, amelyeket a felperes a Mérnök utasítása alapján végzett el, többletmunkának minősülnek, amelynek elvégzéséért a felperes a már teljesített vállalkozási díjon felül további díjra nem jogosult.
  1. Az alperes idézte a szerződés azon rendelkezését, amely szerint az egyösszegű átalányár magában foglalja mindazon munkákat és azok költségeit, amelyek az adott projektelem megvalósításához, rendeltetésszerű használatához és a vállalkozási szerződésben megfogalmazott feltételek teljes körű teljesedésbe menéséhez szükségesek. Az alperes álláspontja szerint a felperes által elvégzett munkák a hivatkozott pont szerinti munkának minősülnek.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a felperesi kereset alapjául szolgáló, a Mérnök által igazolt és az alperes által sem vitatott munka pótmunkának, vagy többletmunkának minősült.
  1. Nem volt vitás a felek között, hogy a projektre vonatkozó jogerős építési engedélyt, az engedélyezett terveket és a jóváhagyott kiviteli terveket az alperes biztosította, ezekben az előkészítő munkákban a felperes nem működött közre. Ebből következően a felperesnek arra vonatkozóan kellett ajánlatának műszaki tartalmát és árajánlatát kialakítania, amit kellő gondosság mellett az engedélyezési és kivitelezési tervekből megismerhetett.
  1. Az sem volt vitás a felek között, hogy a perbeli munkákat az ajánlatkérési dokumentáció, továbbá az építési és kiviteli tervek nem tartalmazták. Az alperes azt sem vitatta, hogy ezen munkálatok elvégzését a szakhatóságoknak a szerződés megkötését követő előírásai alapján az alperes, illetve a Mérnök később rendelte el.
  1. A Választottbíróság megítélése szerint a felperesi kereset tárgyát képező munkálatok elvégzését a felperesnek nem kellett előre látnia, azok az engedélyezési és kivitelezési tervekből nem voltak megismerhetők, ezekre a felperesnek nem kellett számítania, ezért ha a projekt megvalósításához ezeket a munkákat a felperesnek el is kellett végeznie, a hatóságok évekkel későbbi előírásait a szerződő felek a szerződéskötéskor nyilvánvalóan nem vehették figyelembe, ezen munkák szükségességét a szerződés megkötésekor sem a felperes, sem pedig az alperes nem ismerték.
  1. Az alperesnek a Ptk. 277.§ (1) és (4) bekezdésére hivatkozó védekezését tekintve a Választottbíróság álláspontja az volt, hogy a szerződéses cél megfogalmazása önmagában nem eredményezhet egy tetszés szerint alakítható munkavégzési keretet, quasi biankó feladat-meghatározást a vállalkozó számára. Egy vállalkozó - jelen esetben a felperes - olyan fajtájú, mennyiségű és minőségű munka elvégzésével köteles számolni, amely az ajánlati felhívásból, annak mellékleteiből, illetve az engedélyezési és kivitelezési tervekből megismerhető. Ezt a megismerhető követelményrendszert a vállalkozó, mint szakcég köteles kiegészíteni azzal, ami az elvárható szaktudása, ismeretei és tapasztalatai szerint szükséges a létesítmény megvalósításához. Ez adja a többletmunka keretét és egyben korlátait is. Ami pedig ezen túlmenő, előre nem látható és/vagy a Projekt megvalósításához nem feltétlenül hozzátartozó munka, különösen olyan, amelyet sem szakcég, sem a megrendelő nem ismernek a szerződés megkötésekor, a pótmunka kategóriájába tartozik.
  1. A BH2003.239. sz. jogesetben foglalt álláspont („ha a szerződés megkötésekor a vállalkozó előtt már ismert az építési terv mikénti módosulása, a szerződésben megjelölt átalányár az annak megfelelően elkészült mű ellenértéke”) ellenkezője is igaz. Ha tehát a terv módosítása vagy a megrendelő által utólag támasztott többlet-követelmény az ajánlattételkor illetve szerződéskötéskor nem ismert a vállalkozó előtt, azonban a mű rendelketésszerű használata érdekében a Ptk. 403.§ (4) bek. első mondat második fordulata alapján azt köteles elvégezni, akkor az ilyen munka pótmunkának minősül.
  1. A Választottbíróság álláspontja szerint a perbeli munkálatok elvégzésével a felperesnek az átalánydíj ajánlata adásakor kellő körültekintés és szakcégtől elvárható gondosság mellett sem kellett számolnia, így azok pótmunkának minősülnek, amelyért a nem vitatott összegű díj megillette a felperest.
  1. A Választottbíróság egyetértett azzal az érveléssel is, hogy a Mérnök az alperes, mint megbízó teljesítési segédje. A felperes számára az alperesi álláspontot, bármely kérést, előírást, elismerést, és hasonlókat a Mérnök képviseli és közvetíti a felperes irányában. Erre tekintettel a felperes joggal bízott abban, hogy a Mérnök által pótmunkaként elismert és igazolt perbeli munkák pótmunkának minősülnek, amelyért az átalánydíjon felül díjazás jár a felperes részére. Önmagában az a körülmény, hogy a régi Ptk. 403.§ (4) bekezdés első mondatának második fordulata szerint a vállalkozó köteles elvégezni a létesítmény rendeltetésszerű használatához műszakilag szükséges munkákat, nem jelenti és nem eredményezi azt, hogy ezen munkák tekintetében díjazás ne illetné meg a vállalkozót, hiszen éppen ezek a munkák azok, amelyek külön díjazás alá eső pótmunkának minősülnek.
  1. Mindezek alapján a Választottbíróság a felperes keresetének teljes terjedelmében – 15 napos alperesi teljesítési határidő mellett – helyt adott.
(Vb/17093)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felperes tervező és alperes megrendelő között alvállalkozói szerződés jött létre egy kórház építési engedélyezési dokumentációjának és az alsó három parkoló szintjének és földszinti parkoló kivitelezési dokumentációjának tartószerkezeti tervezési munkáira.
  2. Felperes teljesítés igazolásokkal alátámasztott teljesítésre hivatkozással kérte keresetében két számla kiegyenlítését, alperes azonban a második számla ellenértékének csak egy részét fizette meg és azt is 74 nap késedelemmel.
  3. Alperes a két számla teljes, illetve részbeni kifizetését követően a felpereshez intézett levélben tervezési igényt jelzett felperesnek, amely azt pótmunkaként értelmezett. A kért pótmunkát felperes elvégezte, mely alapján 1.852.000 Ft megfizetését kérte alperestől. Alperesi kifogás hiányában az összegről felperes számlát állított ki.
  4. Felperes a részben és egyáltalán ki nem fizetett számlái miatt vitarendezést kezdeményezett a TSZSZ-nél, de a kitűzött meghallgatáson alperes nem jelent meg.
  5. A TSZSZ szakvéleménye megállapította, hogy felperes a tervezési szerződés szerinti munkát, valamint a pótlólagos munkát is elvégezte. A pótmunka értékét 1.852.000 Ft-ban állapította meg.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. Felperes a TSZSZ szakvélemény birtokában terjesztette elő keresetét és kérte az 1.852.000 Ft és kamatai, továbbá behajtási költségátalány és egyéb költségei megtérítését.
  2. Alperes a teljes kereseti kérelem elutasítását kért ellenkérelmében arra hivatkozással, hogy a felperes által állított pótmunka a tervezési szerződés részét képezte.
  3. Az első tárgyaláson sor került a kereset pontosítására, majd alperes indítványára és felperes egyetértésével igazságügyi szakértőt rendelt ki a Választottbíróság.
  4. A szakértői vélemény szerint a felperes pótmunkát végzett, melynek ellenértékére igényt tarthat.
  5. Az ezt követően tartott második tárgyaláson – a szakértői vélemény meghallgatása után – a felek tárgyalásokat folytattak egy esetleges egyezség megkötésére. Az egyezségi tárgyalás sikerre vezetett, felperes az alperes által felajánlott összesen 1 millió forint megfizetését elfogadta. A felek egyezsége alapján mindegyik fél fizeti saját költségeit, ideértve a választottbírósági díjat és az előlegzett szakértői költséget is.
A Választottbíróság ítélete
  1. A felek kérték az egyezség ítéletbe foglalását, melynek a Választottbíróság – a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánítását és a tárgyalás berekesztését követően – eleget tett. A Választottbíróság a felek egyezségét – kérelmükre - ítélettel hagyta jóvá és kötelezte alperest 1.000.000 Ft + ÁFA 30 napon belüli megfizetésére, megállapította továbbá, hogy a felek, egyezségükre tekintettel saját költségeiket maguk viselik.
Vb/17004
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek között korábban már perek voltak folyamatban, melyeket felperes túlnyomórészben megnyert. A tisztázott tényállás szerint felperes egy MIFID nyilatkozatot töltött ki 2008-ban, mellyel kapcsolatban utólag a bíróság megállapította alperesi befektetési szolgáltató felelősségét tájékoztatási kötelezettsége megsértése miatt (Bszt. 45.§ (7) bek., és 46.§ (1) bek.) és kártérítést ítélt meg felperes javára.
  2. A szerződéskötés folyamata úgy nézett ki, hogy először a felek egy keretszerződést kötöttek (ennek során került kitöltésre a MIFID nyilatkozat), majd sor került swap szerződések megkötésére. Jelen eljárás tárgya a felek között utolsóként megkötött swap szerződés, mely nem volt tárgya az előzményi pernek.
  3. A felek között az állított kár (swap ügyletből származó veszteség mértéke) nem volt vitás, mint ahogyan az sem, hogy ezt a veszteséget a magánszeméllyel megkötött óvadékból alperes kielégítette.
  4. A felperesen és alperesen kívül tisztázni kellett az alperessel óvadéki szerződést kötött magánszemély szerepét és jogosultságát is. Felperes a magánszemély részére a perben vitássá tett követelést nem térítette meg, sőt, a magánszemély a felperessel szembeni követelését engedményezte felperesre, aki azt jelen eljárásban érvényesítette alperessel szemben.
A felek előadásai
  1. Felperes mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy az előzményi perek ítélt dolgot eredményeztek, ezért a most érvényesített követelésének a jogalapja nem vitatható („jogalap tekintetében res iudicata”), a perben kizárólag a kár mértéke vitatható, illetve tisztázandó. Ezzel ellentétes álláspont közrendbe ütközne. Álláspontja szerint a jelen eljárásban elbírálandó tényállás lényegében megegyezik az előzményi perekben tisztázott tényállással, ezért a keretszerződés alapján megkötött valamennyi ügylettel összefüggésben meg kell állapítani a jogellenességet, felróhatóságot, az okozati összefüggést és a bekövetkezett kárt.
  2. Alperes vitatta felperes res iudicataval kapcsolatos érvelését. Álláspontja szerint az előzményi perek nem mentesítik felperest a konkrét szerződésre vonatkozó szerződésszegés bizonyítása alól. E körben előadta, hogy ha res iudicata lenne, akkor be kellene szüntetni a pert. Álláspontja szerint a régi Pp. 130.§ (1) bekezdés d) pontja nem ismeri a „jogalapban jogerő” fogalmát.
  3. A Választottbíróság tájékoztatta a feleket, hogy nem állapítható meg res iudicata a perbeli ügyben. Res iudicata esetén meg kellene szüntetni az eljárást. A Választottbíróság álláspontja szerint, a jogerősen megnyert előzményi per nem mentesíti a felperest a jelen eljárás tárgyát képező ügylet esetében fennálló tényállás megállapítása és annak bizonyítása alól.
  4. A felperes a kereshetőségi jogának tisztázása körében előadta, hogy bár a szerződést maga kötötte meg az alperessel, és a kár ténylegesen nála keletkezett, a szerződés harmadik személy érdekében került megkötésre.
  5. A felperesi kötelezetti oldalon a magánszemély tartozás elvállalásával kötelezetti egyetemlegesség jött létre, a veszteségek finanszírozásához felhasznált pénzeszközt azonban a magánszemély tagi kölcsönként biztosította, így a kár a felperesi cégnél keletkezett.
  6. Felperes a közte és a magánszemély közti engedményezés kapcsán előadta, hogy amikor a harmadik személy javára kötött szerződés jogszabályi feltételei nem állnak maradéktalanul fenn, akkor a Bíróság harmadik személy javára kötött szerződés meglétét állapítja meg és a kereshetőség vonatkozásában a szerződést kötő felet jogosítja fel, jelen esetben a felperest.
  7. Alperes álláspontja szerint téves a felperesi előadás a kereshetőségi jog vonatkozásában a harmadik személy érdekében, harmadik személy javára kötött szerződés tekintetében és a kereshetőségi jog szempontjából e kérdésnek nincs relevanciája. A felperes a kárigényt két szálon vezeti le, egyrészt a felperes saját jogán, másrészt pedig a harmadik személy érdekében kötött szerződés vonalán végig gondolva, a harmadik személyt ért kár vonatkozásában tartja fenn az igényét.
A Választottbíróság ítélete
  1. A felek között létrejött szerződés a régi Ptk. 207.§ (6) bekezdése szerint minősülő színlelt szerződés, mert az valójában nem a perbeli felek, hanem a magánszemély és az alperes között jött létre.
  2. A szerződés leplezi, hogy a magánszemély a saját vagyona terhére és saját kockázatára kötött kamatswap ügyleteket az alperessel. A felperes mint cég csak azért volt szerződő fél, mert a perbeli esetben a per tárgyát képező ügyletek megkötésére kizárólag cégként volt lehetőség.
  3. A régi Ptk. 234. (2) bekezdése alapján, ha valamely semmis szerződés más szerződés érvényességi kellékeinek megfelel, ez utóbbi érvényes, kivéve, ha ez a felek feltehető szándékával ellenkezik.
  4. Tekintettel arra, hogy a perbeli felek szándéka az alperes és a magánszemély közötti jogviszony létrehozására irányult, ezért a régi Ptk. 207. (6) bekezdése és a 234. (2) bekezdése alapján alperessel szemben a kamat-swap szerződésből eredően a szerződésben valójában a perben félként részt nem vevő magánszemély jogosult igényt érvényesíteni, hiszen a szerződésben félként részt nem vevő felperesnek nem áll fenn a keresettel érvényesíteni kívánt követelése az alperessel szemben.
  5. A Választottbíróság vizsgálta továbbá, hogy felperesnek az óvadékos magánszeméllyel megkötött engedményezési szerződéssel keletkezett-e jelen perben érvényesíthető joga az óvadéki szerződésből eredő követelés felperesre történő engedményezésével, és ha keletkezett ilyen joga, úgy annak érvényesítésére jelen per tárgyát képező keresettel sor került-e.
  6. A Választottbíróság ennek keretében megállapította, hogy a magánszemélynek mint óvadékosnak az óvadéki szerződésből eredően nem az alperessel, hanem megtérítési igény keretében a kamat-swap szerződésben szerződő félként részt vevő személlyel szemben állhat fenn követelése. Ebből következően alperessel szemben fennálló követelés hiányában felperes még akkor sem tudna igényt érvényesíteni az engedményezett követelés alapján alperessel szemben, ha ez az engedményezés jogszerűen létrejött volna.
  7. Mindazonáltal a Választottbíróság megvizsgálta, hogy az engedményezés jogszerűen létrejöhetett-e? Feltételezve, de meg nem engedve azt, hogy a kamat-swap szerződés nem volt színlelt, - és abban a felperes volt a szerződő fél,- akkor a magánszemély követelése, mint megtérítési igény a felperessel szemben állna fenn.
  8. A Választottbíróság mindazonáltal rögzíteni kívánja, hogy az óvadékos magánszemélynek óvadékosi minőségében az óvadéki szerződésből eredően követelése kizárólag saját magával szemben állhat fenn, mely követelés a régi Ptk. 322. alapján megszűnt. Megszűnt követelés engedményezésére nincsen lehetőség, így felperes ilyen jogcímen érvényesíthető követeléshez sem juthatott.
(3/2017)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felek jelentős közlekedési műtárgy kivitelezési munka tárgyában kötöttek a régi Ptk. (1959. évi IV. törvény) hatálya alá eső vállalkozási szerződést.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes kivitelező elsődlegesen kártérítési igényt kívánt a beruházó alperessel szemben érvényesíteni. A kártérési igény azon a tényen alapult, hogy alperes beszámítási kifogásra hivatkozva nem fizette ki teljesen a részére járó vállalkozási díjat. Másodlagosan felperes azt kérte, hogy ha a választottbíróság szerint az általa igényelt összeg nem minősül kárnak, akkor az alperest szerződésszegés miatt marasztalja el, hiszen a részére járó vállalkozói díjat jogellenes beszámítási kifogásra hivatkozva nem fizette ki. Emellett felperes – mindkét vagylagos jogcímhez kapcsolva – járulékos költségek megfizetésére irányuló igényt is előterjesztett.
  1. Alperes felperesnek mind elsődleges, mind másodlagos kereseti kérelme elutasítását kérte. Álláspontja szerint nem okozott jogellenesen kárt felperesnek. A vállalkozási díj egy részét pedig beszámítási kifogás címén nem fizette ki.
A Választottbíróság ítélete
  1. A választottbíróság a felperes kártérítési igényét elutasította, hiszen alperes kárt nem okozott. Ezzel szemben a vállalkozói díj ki nem fizetett része iránti igénye felperesnek alapvetően (kisebb összegszerű módosítást kivéve) megalapozott, mert az alperes beszámítási kifogását nem tudta bizonyítani, így ezt a választottbíróság szerződésszegés címén felperes részére megítélte. Ugyanakkor elutasította felperes járulékos költségek megítélésére irányuló igényét, mert nem tudta bizonyítani az okozati összefüggést e költségek és alperes szerződésszegő magatartása között.
(Vb/15026)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felek vállalkozási szerződést kötöttek egy jelentős közlekedési beruházás (közmű) tervezési és kivitelezési munkáira közbeszerzési eljárás lefolytatása után. Felperes beruházó a tervezést és kivitelezést egyaránt elvállalva alperessel a szerződést a mellékletében foglalt részletes műszaki specifikáció alapján kötötte meg.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes keresetében két követelést érvényesített, az egyik a tervezést, a másik a kivitelezést érintette. Felperes állítása szerint alperes a tervdokumentációt hiányosan készítette el és ezért ő a műszaki ellenőr felhívására saját költségén kénytelen volt kiegészíteni. Ezen kiegészítő tervezési munka költségeit kívánta alperessel szemben érvényesíteni. A második követelés abból adódott, hogy a beruházás végrehajtása során a műszaki ellenőr olyan munkatér elhatárolást rendelt el felperes terhére, amelyet a szerződés szerinti felperesi kötelezettségek nem tartalmaztak. Így felperes szerint ezek a költségek alperes terhére esnek, és ezt köteles megtéríteni.
  1. Alperes nem vitatta, hogy felperes a keresetében megjelölt munkálatokat elvégezte. Vitatta azonban, hogy e munkálatokkal kapcsolatos költségek őt terhelő költségek lennének és egyben vitatta e költségek összegszerűségét is.
A Választottbíróság ítélete
  1. A választottbíróság részletes bizonyítási eljárást folytatott le. Ennek keretében az első követelést megalapozottnak minősítette, mert a kiviteli tervek elkészítése alperes kötelezettsége volt. Ugyanakkor a választottbíróság teljes mértékben nem fogadta el a felperesi költségszámítást és a kereseti kérelemhez képest kisebb összegben marasztalta el felperest. A második követelés tárgyában a választottbíróság az első kereseti kérelemmel kapcsolatos álláspontjához hasonlóan döntött. A munkaterület biztosításának műszaki ellenőr által meghatározott rendje a közmű kivitelezéséhez feltétlenül szükséges volt, ezeket felperesnek el kellett végeznie és az ezzel kapcsolatos költségeket a teljes kivitelezést elvállaló alperestől megalapozottan igényelheti. A felperes által megjelölt költségek egy része azonban a választottbíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként nem állt okozati összefüggésben a végzett munkával, így felperesi követelést a választottbíróság csak részben ítélte meg.
(Vb/15094)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felperes franchise szolgáltató gazdasági társaság, franchise szerződést kötött egy ingatlanügynöki tevékenységet végző társasággal, amely „alszerződést” kötött egy, a tényleges munkát végző magánszeméllyel, aki a franchise szerződés mellékletében közvetlen felelősségvállaló nyilatkozatot tett és egyetemleges felelősséget vállalt az alszerződésben foglalt kötelezettségek teljesítéséért.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes ezt a magánszemélyt perelte kötbérigényével. Alperes vitatta a választottbíróság hatáskörét, amely az alapszerződésben foglalt választottbírósági kikötésen alapult, de az ügyben eljáró választottbíróság hatáskörét megállapította azon az alapon, hogy a szerződés mellékletében foglalt nyilatkozata szerint alperesi magánszemély ezt a kikötést elfogadta.
  2. Felperes kötbérigényét arra alapozta, hogy alperes megszegte a franchise szerződés azon rendelkezését, mely szerint ingatlant csak a felperesi hálózat keretében végezheti. Felperes a szerződés alapján jogosult volt a szerződés teljesítését ellenőrizni. Ezen felhatalmazást alapján felperes megbízottja alperesnél „próbavásárlást” végzett.
  3. Alperes felperes bízottjával abban állapodott meg, hogy a megbízott tulajdonában álló ingatlant a franchise hálózaton kívül értékesíti és az ebből eredő „költségmegtakarításon” osztozkodnak. Ezzel alperes megszegte a franchise megállapodás és ezért a szerződés szerint felperes javára kötbérigény keletkezett.
A Választottbíróság ítélete
  1. A felperes által beterjesztett dokumentumok alapján az eljáró választottbíróság megállapított a szerződésszegést és így a kötbérigény jogalapját. Mivel felperes a szerződés szerinti kötbérigényét az alperes magánszemély voltára tekintettel mintegy csak egyharmaddal érvényesítette, a választottbíróság a kötbérigényt összegszerűségében is megalapozottnak találta és felperes javára ezt a csökkentett kötbért megállapította.
(Vb/16124, Vb/16125) (azonos tényállás ,két különböző alperesi magánszeméllyel szemben)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A franchise szolgáltatást végző gazdasági társaság felperes franchise szerződést kötött egy magánszeméllyel ingatlanközvetítő tevékenység folytatására. A közvetítő tevékenység végzésére vállalkozó magánszemély a szerződés alapján nem számolt el felperessel a szerződés keretében a vevőktől (vevőjelöltektől) átvett összegekkel, hanem azokat saját célra fordította.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes szerint ez a franchise hálózat kikerülésére vonatkozó magatartást jelent és ezért a szerződés alapján beállt alperes kötbérfizetési kötelezettsége, amelyet a felek által kötött szerződés ilyen esetekre nézve előír.
A Választottbíróság ítélete
  1. A választottbíróság az időközben megszületett jogerős büntető bírói ítéletre alapozva megállapította, hogy alperes a felperest illető összegeket elsikkasztotta. Ez a magatartás kétségkívül egyben a franchise szerződés megszegésének is tekintendő. Ugyanakkor a szerződésben megállapított kötbér kifejezetten a franchise hálózat kikerülésével kapcsolatos szerződésszegésre vonatkozik, alperesi magatartás viszont nem ezt a szerződésszegést valósította meg. Ezért a választottbíróság felperesi kötbérigényt a szerződésszegés ellenére elutasította.
(Vb/17060)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felek egymással termeltetési szerződést kötöttek. Felperes továbbszámlázható költségekről állított ki számlákat, melyeket alperes nem fizetett meg.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes a továbbszámlázható költségek megfizetésére kérte kötelezni alperest.
  1. Alperes ugyan elsődleges védekezésként még a szerződés létét is tagadta, de a választottbíróság a felperes által becsatolt dokumentumok alapján megállapította a szerződés létrejöttét.
A Választottbíróság ítélete
  1. A választottbíróság azt is megállapította, hogy felperes kereseti kérelmében foglalt költségeket nem tudta bizonyítani, sőt, még azt sem, hogy ezen költségek milyen jogalapon nyugszanak. Alperes ugyanis tagadta a költségszámlák megalapozottságát, az e mögött álló szolgáltatások szerinte nem történek meg, illetve a szerződéshez nem tartoznak, azok teljesítése ugyanis a szerződés szerint volt szükséges.
  2. A választottbíróság többször felhívta felperest arra, hogy a bizonyítási teher mind a jogcím, mind az adott költségek tekintetében őt terheli, de ezen perbeli kötelezettségének felperes nem tett eleget. A felperesi keresetet pedig el kell utasítani abban az esetben, ha a keresetben foglalt követelés bizonyítatlan, illetve a megjelölt jogcím és a követelés között nincs adekvát jogi kapcsolat. A választottbíróság így alperes javára döntött.
(Vb/17081)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felperesek kereseti kérelmük szerint határozott időtartamú bérleti szerződést kötöttek az alperesi társasággal a tulajdonukban álló üzlethelyiség használatára. Alperes a tíz évre szóló szerződés első hat évében a bérleti díjat megtérítette, ezt követően azonban a felperes a számlákat azon a címen nem fizette ki, hogy a bérleti szerződés köztük nem jött érvényesen létre.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes az elmaradt bérleti díjakat, illetve esedékességtől kezdve késedelmi kamatkövetelést kívánt a választottbíróság előtt érvényesíteni.
  1. Alperes arra hivatkozással mindenekelőtt vitatta a felperesek perképességét azzal az indokkal, hogy a perbeli szerződést egy tulajdonközösség kötötte, nem pedig a két felperes, akik csak ennek a tulajdonközösségnek a tagjai. A tulajdonközösség pedig nem jogi személy, tehát nem perképes.
A Választottbíróság ítélete
  1. A választottbíróság ezt az alperesi álláspontot nem tette magáévá, az üzlethelyiséget magába foglaló létesítmények tudniillik felperesek meghatározott arányban az ingatlan-nyilvántartás szerint a tulajdonosai. A két felperes pedig nem vitásan perképes. Felpereseknek tehát joguk volt, mint tulajdonközösség tagjainak alperessel bérleti szerződést kötni. Alperes hat évig a bérleti szerződés alapján zavartalanul eleget tett bérfizetési kötelezettségnek, azt hat év eltelte után sem mondta fel, hanem tovább használta, de ezért ellenértéket nem fizetett. A fenitek alapján a választottbíróság a felperesi igényt megalapozottnak tekintette és az általa igényelt bérleti díj, illetve késedelmi kamat megfizetésére kötelezte alperest.
(Vb/17083)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felek vállalkozási szerződést kötöttek egymással, amelyben felperes vállalta, hogy egy minisztérium által meghirdetett pályázatra pályamunkát készít. A szerződés szerint eredményes pályázat esetén alperes a pályázat elnyert összeg mintegy 5%-ának megfelelő sikerdíjat fizet felperesnek. Felperes a pályázatot elkészítette, azt határidőre benyújtotta és a pályázat pozitív elbírálásban részesült a kiíró szerv részéről. A sikerdíjat tartalmazó számlát azonban alperes elutasította.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Keresetlevelében a felperes a Ptk. 6:123 § (1) bekezdésére, a 6:238 §-ára, valamint a 6:245 § (3) bekezdésére hivatkozással kérte kereseti követelése megítélését.
  2. A sikerdíjat tartalmazó számlát alperes azzal az indokolással utasította el, hogy az alperesi társaságban a társasági részesedését jogelődjétől azzal a kikötéssel vette meg, hogy az esetleges pályázati sikerdíjat az eredeti tulajdonos fizeti meg. Erről a megállapodásról pedig felperes tudott, mégis alperest és nem alperes jogelődjét perelte.
  3. Felperes ezt az állítást tagadta és kijelentette, hogy a követelést az alperesi társasággal szemben kívánja érvényesíteni, hiszen a szerződést a társasággal és nem annak volt, jelenlegi vagy jövőbeni tulajdonosával kötötte. Alperes a külön megállapodást bizonyító okiratot egyébként sem nyújtotta be a választottbírósághoz.
A Választottbíróság ítélete
  1. A választottbíróság ítéletében felperes keresetének helyt adott, és a vállalkozói szerződésben megállapított díj megfizetésére kötelezte az alperesi kft.-t. A választottbíróság hatáskörét a felperes és alperes által kötött szerződésben foglalt választottbírósági kikötés alapozza meg, az nem terjed ki harmadik személyekre. A választottbíróság megállapította, hogy felperes a szerződésben foglalt kötelezettségét hiánytalanul teljesítette és a szerződés szerinti díjra vonatkozó számláját is szabályszerűen nyújtotta be. Így a sikerdíjat felperes köteles megfizetni és nem hivatkozhat az alperesi társaság korábbi tulajdonosával kötött – egyébként sem bizonyított – külön megállapodásra.
(Vb/18001)
AZ ÍTÉLET ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS
Az eladó felperes az alperessel, mint vevővel fajta és mennyiség szerint meghatározott dolgok határidős adás-vételére adás-vételi szerződést kötött. A szerződés keretében a felperes műtrágya szállítását és értékesítését vállalta, az alperes pedig kötelezte magát az áru átvételére és a vételár megfizetésére. A felperes a szerződésben foglaltakat maradéktalanul teljesítette, az alperes az árut átvette, a teljesítéssel kapcsolatban kifogást nem terjesztett elő. A számlák ellenértékét az alperes késedelmesen egyenlítette ki. A szerződéses rendelkezések szerint figyelemmel az alperes halasztott fizetésére az alperes ügyleti kamatot is köteles volt a felperesnek fizetni a vételár megfizetésével egyidejűleg.
Felperes az ügyleti kamat követelése után késedelmi kamatot is kívánt érvényesíteni.
PERES FELEK NYILATKOZATAI
A felperes a keresetében kérte, hogy a választottbíróság kötelezze az alperest az ügyleti kamat után őt megillető késedelmi kamat megfizetésére.
Az alperes érdemi indoklás nélkül vitatta az őt terhelő ügyleti kamat fizetési kötelezettséget és arra hivatkozott, hogy a felek szóbeli megállapodása alapján nem terheli őt ügyleti kamat.
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ÍTÉLETE
A felek a Polgári Törvénykönvről szóló 2013. évi V. tv. 6:231. § alapján fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adás-vételére vonatkozó szerződést kötöttek. A választottbíróság megállapította, hogy a felperes a szerződéses kötelezettségeit teljesítette, az alperes az árut átvette és minőségi, vagy mennyiségi kifogást nem terjesztett elő. A felperes számláit az alperes ha késedelmesen is, de megfizette. Nem teljesítette azonban a szerződés alapján felperest megillető ügyleti kamat megfizetését. A választottbíróság azt is megállapította, hogy halasztott fizetésről lévén szó, a felperest az ügyleti kamat aggálytalanul megilleti. Ezt a fizetési kötelezettségét kimenteni az alperes nem tudta és azt sem tudta bizonyítani, hogy őt a felperessel kötött bármilyen megállapodás mentesítette volna az ügyleti kamat megfizetése alól. Az ügyleti kamatot az eljárás során az alperes megfizette a felperesnek, így a felperes csak az ügyleti kamat után járó késedelmi kamatra tartotta fent az igényét, egyebekben a keresetét leszállította.
A választottbíróság álláspontja alapján a felperes jogszerűen követelte a tőkésített ügyleti kamat után a késedelmi kamatot is, aminek a megfizetésére az alperest kötelezte a választottbíróság az ítélete rendelkező részében.
(Vb/17094 sz. ítélet)
AZ ÍTÉLET ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS
A felperes keresetében előadta, hogy az alperes a felperesi társaság jogelődjénél egy pénzintézetnél svájci frank alapú kölcsönt igényelt személygépjármű finanszírozása céljából. A pénzintézet és az alperes között létrejött a gépjárművásárlási kölcsönszerződés. A kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képezte az ÁSZF, amelynek tartalmát nyilatkozata szerint az alperes megismerte és magára nézve kötelezőnek fogadta el. A szerződésben meghatározásra került a kölcsön devizaneme (CHF) , ami annyit jelentett, hogy  a pénzintézet felperes a kölcsön összegét svájci frankban tartotta nyilván, alperes azonban fizetési kötelezettségének forintban volt köteles eleget tenni.
Amennyiben alperes fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy szerződésszegése következtében felperes jogosult volt a szerződést azonnali hatállyal felmondani. Az ÁSZF-ben kikötötték az MKIK mellett működő állandó választottbíróság hatáskörét. A felperes álláspontja szerint az alperes rendszertelenül fizetett, folyamatos hátralékot halmozott fel, majd a fizetési kötelezettségét nem teljesítette. A felperes a kölcsönszerződést felmondta és fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett az alperessel szemben, amely az alperes ellentmondása eredményeképpen perré alakult. A felperesi oldalon jogutódlásra került sor és a jogelőd a követelését engedményezte a jogutódra.
A felperes keresetet terjesztett elő a választottbíróságnál.
PERES FELEK NYILATKOZATAI
A felperes keresetében az alperest kölcsöntartozásának megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes egyrészt hatásköri kifogást emelt, tagadta, hogy a felek között választottbírósági szerződés jött volna létre. Hivatkozott arra is, hogy  a választottbírósági szerződést az ÁSZF tartalmazta, amelyet a felperes az alperessel nem tárgyalt meg. Érdemben előadta továbbá, hogy az árfolyamváltozás kockázat ugyancsak egyedileg meg nem tárgyalt ÁSZF rendelkezés volt, amely a szerződés tartalmát tisztességtelenül, egyoldalúan a kölcsönt nyújtó pénzintézet javára határozta meg, ezért a kölcsönszerződés tisztességtelen kikötést tartalmaz és érvénytelen.
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ÍTÉLETE
A választottbíróság álláspontja szerint hatáskörrel rendelkezik a perbeli ügy elbírálására. A választottbírósági megállapodásra, amelyet az új Vbt. hatályba lépése előtt kötöttek a régi Vbt. rendelkezéséeit kell alkalmazni.A választottbírósági kikötésről a felek nem csak az ÁSZF-ben, hanem magában a kölcsönszerződésben, azok elválaszthatatlan mellékletében megfelelő tájékoztatásban részesültek.A kikötést így kifejezetten megtárgyalták és elfogadták. A kölcsönszerződésben konkrét, beazonosítható utalás található a választottbírósági kikötésre. Az alperes nyilatkozata szerint a külön figyelemfelhívó tájékoztatást megértette, azt kifejezetten el is fogadta. A jogutódlás kapcsán a Válaasztottbíróság osztotta a fizetési meghagyásos eljárás során eljárt rendes bíróság álláspontját ,mely szerint a Pp.41.§( 4 ) bekezdésére figyelemmel engedményezés esetén az engedményesre is kiterjed a bírósági kikötés.
 Ennek megfelelően a választottbíróság a hatáskörét megállapította az ügy elbírálására.
A kölcsönszerződés létrejöttét a peres felek nem vitatták. Alperes azt állította, hogy a devizakölcsönre vonatkozó rész egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen feltétel és ezért érvénytelen.
A kölcsönszerződés azonban egyik pontjában kifejezetten tartalmazta azt, hogy  az alperes Adós tudomásul veszi, hogy deviza alapú szerződése esetén az árfolyamváltozás kockázatát viselni köteles, amelynek eredményeként a törlesztőrészletek az ÁSZF-ben írtak szerint módosulhatnak.
A szerződéses mellékletek pedig külön részletes tájékoztatást nyújtottak a devizakölcsönök sajátosságai tekintetében, beleértve a vételi- és eladási árfolyamkülönbözet, a törlesztőrészletek változása tekintetében is. Ezen tájékoztatással a választottbíróság álláspontja szerint a pénzügyekben járatlan laikus személyek számára is közérthető figyelemfelhívás történt, különösen kifejezetten arra, hogy a törlesztő részlet ingadozása a kamat és árfolyamváltozás irányának függvényében kedvezően, vagy kedvezőtlenül érintheti az ügyfelet.
Az alperes azt nem tudta igazolni, hogy ezen kikötések álláspontja szerint miért tisztességtelenek. Nem vitatta az alperes azt sem, hogy a kölcsönszerződés felmondásra került és a felperessel szemben tartozása áll fenn.
A választottbíróság ennek megfelelően a felperes keresetének helyt adott és az alperest kölcsöntartozása és annak kamatai megfizetésére kötelezte.
(Vb/18006 sz. ítélet)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
A felperes, mint szolgáltató és az alperes, mint megbízó üzemeltetési szerződést kötöttek ivóvízhálózat működtetésére 2011. január 1-én. Az alperes, Képviselőtestületének 46./2017 (IV.3.) számú döntésére hivatkozva, 2017. április 4-én az üzemeltetési szerződést 2017. december 31-i hatállyal felmondta, a víziközmű-szolgáltatásról rendelkező 2011. évi CCIX. törvényre (Vksztv.) hivatkozva. 2017. szeptember 26-án felperes konkrét és részletes indokolást kért a felmondás okáról, hogy a víziközmű-szolgáltató milyen jogellenes magatartása vezetett a döntéshez, jelezve, hogy ennek hiányában nem fogadható el az üzemeltetési szerződés felmondása. 2017. november 8-án kelt válaszában alperes jogszerűnek tekintette a felmondást, hivatkozva a Vksztv. 83.§-ára és 20. § (1) bekezdésének c) pontjára, valamint az üzemeltetési szerződés 9. pontjára.
Peres felek nyilatkozatai
A felperes keresetében kezdeményezte az üzemeltetési szerződés felmondása érvénytelenségének megállapítását. Álláspontját a Vksztv. 20.§ (1) bekezdésének értelmezésére alapozta, másodlagosan említette a 2013. évi V. törvény, az új Ptk 6: 213. §-ának (3) bekezdését a felmondásról. Értelmezése szerint a jogalkotó nem általánosságban kívánta biztosítani az ellátásért felelősnek az üzemeltetési szerződés felmondását a Vksztv. 20.§ (1) bekezdésében, ehhez vagy a törvényben vagy a szerződésben külön nevesített okok felsorolása is szükséges volna. Az alperes válasziratában fenntartotta azon álláspontját, hogy az Önkormányzat jogszerűen járt el, és kérte a kereset elutasítását. Az alperes hivatkozott az Egri Járásbíróság hasonló tárgyú peres eljárásban, a felperes és Csincse, illetve Vatta Községek önkormányzatai ügyében hozott ítéleteire, és egyben csatolta azokat. A felperes 2018. augusztus 15-én kelt viszontválaszában megerősítette korábbi álláspontját, és egyebek között hangsúlyozta azt véleményét, hogy a Vksztv. 20.§ (1) bekezdésének c) pontja nem kíván korlátlan, feltétel nélküli felmondási jogot biztosítani az ellátásáért felelősnek, a felmondás jogának gyakorlásához vagy a törvényben vagy a szerződésben meghatározott „más esetnek” fenn kell állnia. Az Egri Járásbíróság csatolt ítéleteivel összefüggésben pedig előadta, hogy a Választottbíróságnak nincs hatásköre az általános hatáskörű bíróság ítéletének véleményezésére, és nem köti annak tartalma, ezért az abban foglaltakkal semmilyen formában nem kíván foglalkozni.
A Választottbíróság ítélete
A Választottbíróság hatásköre a peres felek által kötött üzemeltetési szerződés adott pontján nyugszik.
A Választottbíróság a felperes keresetét elutasította. A Választottbíróság álláspontja szerint a Vksztv. 20. §-ának (1) bekezdése a) és b) pontja szerződés egyoldalú megszüntetését szankciós jelleggel biztosítja az ellátásért felelősnek, ha a szolgáltató súlyos jogszabálysértést vagy szerződésszegét követ el. Ettől világosan meg kell különböztetni a 20. § (1) bekezdése c) pontjába foglalt felhatalmazást, ami lehetőséget ad, hogy a felek, szerződési szabadságukkal élve, az üzemeltetési szerződésben is meghatározzanak további eseteket a felmondásra. A Választottbíróság döntése ezen jogszabályhelyen alapszik. A peres felek annak idején nem nevesítettek külön további okokat, hanem általában rögzítették a tartós jogviszonyoknál jellemzően biztosított úgynevezett rendes felmondási jogot, az év végére szólóan 180 napos felmondási idővel, amelynek gyakorlását így nem kell indokolni. A felmondási időszak, a Vksztv. fenti rendelkezése alapján 8 hónaposra hosszabbodott.
Ez az értelmezés nincs ellentétben az új Ptk. felperes által hivatkozott 6:213.§-ának (3) bekezdésével, mely kimondja, hogy: „Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a tartós jogviszonyt létrehozó, határozatlan időre kötött szerződést megfelelő felmondási idő alkalmazásával bármelyik fél felmondhatja. A felmondási jog kizárása semmis.” A Vksztv. lex speciálisként meghatározza a felmondás további esetköreit és feltételeit, külön felmondási időt határoz meg, de a fentiek szerint teret enged a felek autonómiájának is az egyoldalú megszüntetés további meghatározására. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a Választottbíróság véleménye szerint a perben érintett jogviszonyra nem az új Ptk-ra, hanem a régi Polgári Törvénykönyvre, az 1959. évi IV. törvényre lehet mögöttes jogként hivatkozni, figyelemmel az új Ptké, a 2013. évi CLXXVII. törvény 1. §-ára, amely szerint a Ptk. rendelkezéseit a hatályba lépését (2014. március 15.) követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra lehet alkalmazni. Ugyanilyen szellemben rendelkezik a kötelmek tekintetében az 50. § (1) bekezdése: „Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra ideértve az e tények illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is — a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.” Ugyanakkor a (2) bekezdés szerint „A felek megállapodhatnak abban, hogy a Ptk. hatályba lépése előtt kötött szerződésüket teljes egészében az új Ptk. hatálya alá helyezik.” Ez azonban nem történt meg, Így a felek jogvitájában másodlagosan a régi Ptk. 321. §-ára lehet hivatkozni, a felmondásra vonatkozó általános rendelkezések tekintetében. Ez azonban nem vezetne eltérő következtetésre, miként az e §-hoz fűzött kommentár is hangsúlyozta, a rendes felmondást nem kell indokolni. (A Polgári Törvénykönyv Magyarázata, KJK, 2004, 1146. o.) Általában véve is igaz a tétel, hogy huzamos, határozatlan időre szóló jogviszonyok esetén a „szerződés nem örök időre szóló bilincs a felek kezén”, éppen a jogviszony tartós jellegére figyelemmel a polgári jog egyoldalú szerződésmegszüntetési jogot biztosít mindkét félnek. (Vékás Lajos, Szerződési Jog, Általános rész, Eötvös Kiadó, 2016, 359. o.).
(Vb/18009, Vb/18010, Vb/18011)