Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

Határozatok tára

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek között 2008. márciusában vállalkozási szerződés jött létre. Ennek a szerződésnek az volt az előzménye, hogy vasútvonal átépítésének teljes projektjére egy konzorcium és egy állami megrendelő társaság között fővállalkozási szerződés jött létre. A konzorcium egyik tagja, az alperes a felperessel kötötte meg a per tárgyát képező alvállalkozási szerződést bizonyos kivitelezési munkálatokra. A felperes tehát ténylegesen csak a teljes projekt egy részének megvalósításában vett részt, mint az alperes alvállalkozója. A per tárgyát képező vállalkozási szerződésre a FIDIC Piros Könyv általános szerződési feltételeit alkalmazták és ennek egyes feltételeinek módosítására a felek Különleges Szerződéses Feltételekben is megállapodtak, mely a szerződő felek megállapodása szerint a vállalkozási szerződésük részét képezte.
  2. Nem volt vitás a felek között, hogy a felperes a kivitelezési munkálatokat 2009. novemberében fejezte be, és a munkaterületről is levonult. A teljes projekt vonatkozásában a sikeres átadás-átvétel 2011. decemberében zárult le. 2015. májusában a felek a jótállási munkák lezárásaként jegyzőkönyvet vettek fel, amely igazolta, hogy a felperes eleget tett a szerződéses jótállási kötelezettségének is.
Az alperes több vállalkozói díjszámlát nem egyenlített ki, nem egyenlítette ki továbbá a kereseti kérelemben megjelölt számlákból 10%-os mértékben visszatartott díjakat sem. Kifejtette továbbá a felperes azt is, hogy a vállalkozási szerződés csökkentett átalányárából neki még vállalkozói díjkövetelése is van, amely az alperes által le nem igazolt munkálatokra vonatkozik.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése és beszámítási kifogása
  1. A felperes keresetében a fenti tényállás alapján kérte a ki nem fizetett vállalkozói díj megfizetésére kötelezni az alperest a Különleges Szerződési Feltételekben megállapodott késedelmi kamatköveteléssel együtt.
  2. Az alperes válasziratában a kereseti követelés teljes összegével szemben beszámítási kifogással élt. Az alperes elsődleges és másodlagos beszámítási kifogást is előterjesztett. A beszámítási kifogások jogcíme késedelmi kötbér követelés volt. Az elsődleges beszámítási kifogás kapcsán a kötbérigény azért keletkezett, mivel az alperes állítása szerint a 2010. januári műszaki átadás-átvételi eljárás a hibalistában a felperesi teljesítéssel összefüggő okból lett megtagadva. A felperes által végzett munkálatok között olyan súlyos hibák voltak, melyek akadályozták a rendeltetésszerű használatot, és így kizárták a szolgáltatás átvételét. A másodlagos beszámítási kifogás kapcsán a kötbérkövetelés azon alapult, hogy a felperes tényszerűen nem tartotta be a vállalkozási szerződésben írt határidőket, és ez neki felróható módon történt. Végezetül a le nem igazolt vállalkozó díjkövetelés kapcsán az alperes elévülési kifogásra is hivatkozott.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság abból indult ki, hogy az alperes keresettel szembeni védekezését beszámításra alapította. Az rPtk. 296. § (1) és (2) bekezdései szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését – ha jogszabály kivételt nem tesz – a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. A beszámítás a teljesítés joghatásával jár; egyoldalú jognyilatkozattal történik, amihez a jogosult beleegyezése nem szükséges, csupán arról van szó, hogy a beszámítani kívánt követelésnek lejártnak és esedékesnek kell lennie. Ez a nyilatkozat a bírósági-, választottbírósági eljárás során is történhet. A beszámítás tehát akkor lehetséges, ha a beszámító félnek esedékes és lejárt követelése van egy olyan követeléssel szemben, amivel ő nyilvánvalóan tartozik. A beszámítással teljesíteni kíván és ezzel kívánja megfizetni az általa nem vitatott, elismert tartozást. A felperesi kérelmek megalapozottságának vizsgálatakor tehát a Választottbíróságnak azt kellett megítélnie, hogy a beszámítási kifogás az elsődlegesen és a másodlagosan előterjesztett érvek alapján megalapozott vagy sem.
  2. Az elsődleges beszámítási kifogás esetén az alperes arra alapította a kötbérigényét, hogy a felperes által végzett munkálatok között olyan súlyos hiba volt, amely egyrészt akadályozta a rendeltetésszerű használatot, másrészt pedig, ebből következően, ez kizárt a szolgáltatás átvételét. A felperes késedelmét ezek a hibák alapozták meg. Az a felek között nem volt vitás a perben, hogy a felperes a szerződés szerinti határidőre nem tudta teljesíteni a feladatait. A bizonyítási teher a beszámítási kifogásnál az alperest terhelte. A Választottbíróság így részletesen vizsgálta a 2010. januári átadás-átvételi eljárás kapcsán írt hibalistát. A bizonyítási eljárás során az alperes nem tudta igazolni, hogy ezek a hibák, amikre hivatkozott, a felperes érdekkörébe tartozó hiányosságok voltak. A felek okirati bizonyítékokat is benyújtottak, és ezek között szakértői véleményeket. A felperes TSZSZ eljárásra hivatkozott, ahol a szakértő szervezet a késedelmek vizsgáltat során azt állapította meg, hogy a hibalistában szereplő műszaki tételek egyrészt nem a felperes munkarészéhez tartoztak, vagy pedig a feltárt hiányosságok nem akadályozták a rendeltetésszerű használatot. A kivitelezés teljeskörű munkálatai az alperest terhelték, amelyből a felperes a felek megállapodása szerint kizárólag részfeladatokat végzett. A TSZSZ szakvélemény kiemelte, hogy a műszaki átadás-átvétel meghiúsulása nem a felperes munkarészeivel kapcsolatos hibák miatt hiúsult meg. Az alperes által csatolt magánszakvélemény sem tartalmazott olyan megállapítást, amely ezt műszakilag kétségessé tette volna. A Választottbíróság így a bizonyítékok mérlegelése után arra a következtetésre jutott, hogy a műszaki átadás-átvétel meghiúsulása és a felperes teljesítése közötti ok-okozati összefüggés nem bizonyított, így az elsődleges beszámítási kifogást nem tartotta alaposnak.
  1. A másodlagos beszámítási kifogást az alperes arra alapította, hogy a felek közötti vállalkozási szerződés egyes határideit a felperes nem tartotta be, ez neki felróható, és a kötbérterhes határidők megsértése miatt beállt a késedelmi kötbérfizetési kötelezettsége. A bizonyítási teher itt is az alperest terhelte.
Az nem volt vitás a felek között itt sem, hogy a felperes nem tartotta be a részhatáridőket, késedelmesen teljesített. Vitatta azonban egyrészt a késedelmes napok számát, és állította, hogy őt azért nem terheli késedelemmel kapcsolatosan felróhatóság, mert az alperes késedelme kizárta a felperes késedelmét. Ezt arra alapította, hogy a szerződéses határidőt jóval meghaladóan kapta meg a jóváhagyott kiviteli terveket, és késve adták át részére a részmunka területeket. Ezzel kapcsolatosan a Választottbíróság ugyancsak a felek által benyújtott szakértői anyagokat vizsgálta, melyek megerősítették, illetve nem cáfolták azt, hogy a felperes bár késett a teljesítéssel, azonban ez számára azért nem felróható, mivel az alperes a kiviteli terveket késedelmesen adta át részére, és a hivatkozott munkaterületeket késedelemmel biztosította. Az rPtk. 303. § (3) bekezdése alapján az alperes jogosulti késedelme a kötelezett felperes késedelmét kizárta. Így a felperes másodlagos beszámítási kifogása sem volt bizonyítva, így a Választottbíróság ezt is elutasította.
  1. A Választottbíróság foglalkozott a le nem számlázott, és nem leigazolt munkák tekintetében felmerült vállalkozói díjköveteléssel is. A felek nyilatkozatai és a szerződés alapján a Választottbíróság azt állapította meg, hogy le nem számlázott vállalkozói díj esetén az elévülés kezdő időpontja nincs összefüggésben a sikeres műszaki átadás-átvétel időpontjával. Semmi nem gátolta meg a felperest abban, hogy valamennyi teljesítését leszámlázza a szerződés alapján az alperesnek. Arra tekintettel, hogy a felperes ezen követelésére az igényt az esedékessé válást követő öt év alatt nem nyújtotta be, az elévülés megszakadását vagy nyugvását előidéző körülményre hivatkozni nem tudott, így a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes ezen követelése elévült.
A felek között nem volt vitás, hogy a késedelmi kamat mértékét a felek közötti szerződés (Különös Szerződési Feltételek) határozza meg.
Figyelemmel arra, hogy az alperes beszámítási kifogása az elévülési kifogást leszámítva nem volt megalapozott, így a Választottbíróság az alperest a le nem számlázott munkarészekkel kapcsolatos követelés kivételével a kereseti kérelem szerint marasztalta.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes hosszú ideje foglalkozik kovaföld nevű természetes ásványi anyag ipari hasznosításával és az ezzel kapcsolatos kutatásokkal. A laboratóriumi vizsgálatok alapján a felperes arra a következtetésre jutott, hogy a cége által termelt kovaföld minősége gyógyszeripari felhasználásra is alkalmas. A töltő- és segédanyagok értékesítése mellett szabadalomként hasznosítva jelentős üzleti lehetőség mutatkozik annak a számára, aki ezzel a termékkel előbb lép piacra. A felperes és az alperes ezért szándéknyilatkozatot írtak alá a kovaföldnek a gyógyszeripar területén általános hordozóként történő alkalmazásával kapcsolatos találmány és az ahhoz kapcsolódó találmányok megalkotásában való együttműködés tárgyában. A szándéknyilatkozathoz a felek már csatolták azt a szabadalmi bejelentést, amely a szándéknyilatkozatuk aláírását követő rövid időn belül került benyújtásra. A szándéknyilatkozatban a felek megállapították az őket a szabadalmak tekintetében megillető eszmei tulajdonhányadokat is. Rögzítették azt is továbbá, hogy a szabadalmi eljárásokkal kapcsolatos költségeket a szabadalmi tulajdoni hányaduknak megfelelően viselik. Nem sokkal a szándéknyilatkozat aláírását követően a felek vételi jog biztosításáról és a találmányokkal kapcsolatos hasznosítási díjról szóló szerződést is kötöttek. A vételi jog biztosításáról szóló szerződés hatálya egyrészt kiterjedt a hivatkozott és benyújtott I. sz. Találmányra, melynek a tárgya szilárd gyógyszerkészítmény, pld. tabletta, amely gyógyászati hatóanyagot és töltőanyagként kovaföldet vagy kovaföld tartalmú természetes ásványkeveréket tartalmaz. Másrészt, kiterjedt az ugyancsak benyújtott eljárás gyógyszeripari felhasználásra alkalmas segédanyag előállításának a szabadalmi bejelentésére is (II. Találmány). A vételi jog biztosításáról szóló szerződés öt éves időtartamra szóló vételi jog alapításának ellenértékeként opciós díjat határozott meg, melyet az alperes meg is fizetett a felperesnek. Az opciós díj ellenében az alperes a közös találmányok hasznosítására kizárólagos jogot szerzett. A vételi jog biztosításáról szóló szerződés rendelkezett arról, hogy ha a I. Találmány kapcsán a szabadalmi oltalom iránti kérelmet az illetékes hatóság nem olyan okból utasítja el, amely az alperes az eljárásban tanúsított, felróható magatartására vezethető vissza, úgy a felperes a teljes opciós díj összegét vissza kell, hogy fizesse. Az opciós díj felét kell visszafizetni akkor, ha a vételi jogot biztosító szerződésben írt találmányokkal kapcsolatos kísérletek az alperes ésszerűen elvárható erőfeszítései mellett is teljes mértékben sikertelenek és azok felhasználásával a szerződés megkötését követő öt év elteltével sem töltő-, sem segédanyag nem fejleszthető ki. A közös találmányok (I. Találmány és II. Találmány) szabadalmi védettségének megszerzéséhez és fenntartásához szükséges iratok aláírására a felperes az alperesnek öt évre szóló olyan meghatalmazást adott. Ennek alapján az eljárásokat az alperesnek magának kellett lefolytatni.
  2. A felek a hasznosítás tekintetében a vételi jog biztosításáról és a hasznosítási díjról szóló szerződésben úgy állapodtak meg, hogy az alperes javára öt évre szólóan alapított vételi jog gyakorlásáig, illetve a gyakorlás elmulasztása esetén annak lejártát követően, a közös találmányok, illetve a szabadalmi bejelentések és szabadalmak hasznosítására, használatba adására, valamint azok felhasználásával készülő termékek hasznosítására kizárólagosan és önállóan az alperes jogosult azzal, hogy az így szerzett kizárólagos jogainak ellenértékeként a felperes a hasznosításból, értékesítésből származó nettó árbevétel meghatározott százalékával megegyező haszonrészesedésre, royalty-ra jogosult. Ha az alperes a vételi jogot nem gyakorolja, úgy a felperes a szabadalmak érvényességi ideje alatt jogosult a haszonrészesedésre. A vételi jog gyakorlása esetén fizetendő vételárból levonásra kerül az opciós díj, és az addig kifizetett haszonrészesedés összege. A felperes állította, hogy szerződéses kötelezettségeit teljesítette. Az alperes az opciós díjra vonatkozó fizetési kötelezettségét teljesítette, de haszonrészesedést nem fizetett. Hasznosítási, értékesítési tevékenységet nem végzett, pedig a felperes szerint üzemi gyártásra alkalmas termék jött létre a szerződéskötést követő két év múltán. Az öt év eltelte után az alperes azt közölte a felperessel, hogy a hasznosítási tevékenységet nem kívánja folytatni, a szabadalmi oltalom iránti kérelem elutasításra került, az alperes igényt tart az opciós díj visszafizetésére, és a szabadalmaztatási eljárásokat nem kívánja tovább folytatni. A felperes álláspontja szerint az alperes a teljesítést jogellenesen megtagadta, és emiatt meghiúsult a felperes részéről teljesített szolgáltatás ellentételezése.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése, viszontkeresete
  1. A felperes keresetében kifejtette, hogy a szabadalmi bejelentések tekintetében az oltalom fennáll. A felperes a szerződéses kötelezettségeit teljesítette, ezzel szemben az alperes a kizárólagos hasznosítási jogosultsága ellenére nem végzi a hasznosítási és értékesítési tevékenységét, a célországok jelentős részében szabadalmi bejelentést sem tett. Az öt év letelte után értesítette az alperes a felperest, hogy további tevékenységet nem kíván végezni. Az alperesi teljesítés megtagadása miatt a felperes részéről teljesített szolgáltatás ellentételezése meghiúsult. Az alperes, mint kötelezett, a teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg, így a felperes a lehetetlenülés következményeinek alkalmazását választja, és az alperestől kártérítést követel (rPtk. 313. § és rPtk. 312. § (2). bek.). A felperes általános kártérítést kért, és kárigényét a vételárból az opciós díj levonásával kalkulált haszonrészesedésben jelölte meg.
  2. Az alperes válasziratában a tényállást lényegében azonosan adta elő, de abból eltérő következtetéseket vont le, és viszontkeresetet is előterjesztett. Álláspontja szerint az I. Találmány tekintetében az illetékes hatóság az újdonság kritériuma, ill. a feltalálói tevékenység hiánya miatt a találmányt nem találta szabadalmaztathatónak és ezért szabadalmi oltalom korlátozott formában sem adható. Az igénypontok többször korlátozva lettek, így a I. Találmány az eredeti formában nem szabadalmaztatható. A II. Találmány esetén az igénypontok szűkítése ugyancsak elkerülhetetlen volt, de a szerződéskötést követő két év alatt sem sikerült a nyers kovaföldet oly mértékben megtisztítani, hogy eredeti struktúrája megőrzése mellett megfeleljen a gyógyszeripari alkalmazásnak. Az alperes viszontkeresetében három kérelmet terjesztett elő. Első kérelmében kérte, hogy a felperes fizesse vissza az opciós díjat, mivel álláspontja szerint az I. Találmány szabadalmi oltalom iránti kérelmét az illetékes hatóság elutasította az öt éves határidőn belül. A fő igénypont korlátozásával megfogalmazott igénypont már más találmányt nevesít. A másodlagos viszontkereseti kérelem pedig azon alapult, hogy a felperesnek az opciós díj felét azért kell visszafizetnie, mivel a közös találmányokkal kapcsolatos kísérletek az alperes ésszerűen elvárható erőfeszítései mellett is teljes mértékben sikertelenek. Így az opciós díj felét a felperesnek vissza kell fizetnie akkor is, ha a Választottbíróság az elsődleges viszontkereseti kérelemnek nem ad helyt. A harmadik viszontkereseti kérelem pedig a megtérítendő költségekre vonatkozott. A szándéknyilatkozatban ugyanis a felek úgy rendelkeztek, hogy a szabadalmi eljárásokkal kapcsolatos költségeket a szándéknyilatkozatban közösen meghatározott mértékű szabadalmi tulajdoni hányaduk arányában viselik.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság elsőként a felperes keresetében írtakkal foglalkozott. A felperes kártérítési követelést terjesztett elő. Állította, hogy az alperes a szerződés teljesítését megtagadta. Ezzel szerződésszegést követett el, és a felperesnek kárt okozott. A Választottbíróság a felek által aláírt szándéknyilatkozatból azt állapította meg, hogy a találmányokkal kapcsolatos kutatási- és fejlesztési tevékenységet a találmányoknak a szabadalmi védettség megszerzésével és fenntartásával kapcsolatos tevékenységen túlmenőleg az alperes kizárólagosan és önállóan jogosult volt végezni. Ez azonban a kockázati tényezőkre figyelemmel mindössze egy kizárólagos jogosultságot jelent az alperes részére. Az opciós és hasznosítási szerződés az alperes részére ugyancsak jogosultságot biztosított és nem kötelezettséget határozott meg. Egyértelmű volt a felek által kötött megállapodásokból, hogy érdemi tevékenységet saját kockázatára az alperes végzett. Tényként állapította meg a Választottbíróság, hogy az alperes az opciós díjat megfizette a szerződés szerint. Haszonrészesedést, royalty-t a felperesnek nem tudott fizetni, hiszen az sikeres kutatási és fejlesztési tevékenységet követő értékesítést és hasznosítást feltételezett. Ilyen pedig nem történt. A közös találmányok egyfelől egy olyan gyógyszert jelentettek, amelyben a kovaföld töltőanyagként szerepelhetett, másfelől pedig egy tisztítási eljárást foglalt magába, ami gyógyszeripari segédanyag előállítására vonatkozott. A felek megállapodása szerint az alperes üzleti döntési körébe tartozott az, hogy kívánja vagy nem kívánja folytatni a közös találmányokon alapuló gyógyszertermékek és segédanyagok kifejlesztésére vonatkozó tevékenységet. A szabadalmaztatás és az eljárások sikere az alperesnek kizárólagos joga alapján kiemelt érdeke volt. Az alperes a szerződés teljesítését nem tagadta meg, a piacról a felperest nem zárta ki. Öt év eltelte után az eljárás során bizonyított ésszerű erőfeszítések után joga volt az alperesnek úgy dönteni, hogy mivel az eljárások üzletileg hasznosítható eredményre nem vezettek, felhagyjon a további tevékenységgel. A szerződésből és magából az opciós díj visszafizetésére vonatkozó rendelkezésekből is egyértelmű volt, hogy az alperes saját kockázatára végezte a kísérleteket, és joga volt olyan gazdaságilag racionális döntést hozni, hogy felhagy a további tevékenységgel. Jogellenes magatartás, szerződésszegés hiányában így a felperes keresetét a Választottbíróság elutasította.
  1. Az alperes elsődleges viszontkeresete a Választottbíróság szerint nem alapos. Már az opciós szerződés megkötésekor tisztában voltak a felek azzal, hogy a találmányok jövőbeni hasznosítása kutatási és fejlesztési célból is üzleti kockázatot hordoz. Ezért rendelkeztek szerződésükben az opciós díj teljes vagy részleges visszafizetéséről. Az opciós szerződés megkötését követő öt éven belül, ha a hatóság elutasítja a találmányra vonatkozó szabadalmi oltalom iránti kérelmet, akkor a felperes a teljes opciós díjat köteles volt visszafizetni. A Választottbíróság azonban tényként állapította meg, hogy az ideiglenes oltalom a szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatosan az eljárás alatt is fennállt, azaz a szerződésben meghatározott öt év elteltével is fennállt.
Megalapozott ezzel szemben az alperes másodlagos viszontkereseti kérelme. Bizonyította az alperes, hogy két évvel a szerződést követően kísérleti gyártást végzett és három és négy évvel a szerződést követően is végzett a kovafölddel kapcsolatosan különböző vizsgálatokat. Ebből tehát nem vonható le olyan következtetés, hogy nem ésszerű erőfeszítést az alperes a további kutatás-fejlesztésre, és különösen nem igazolható az, hogy a teljesítést megtagadta. A próbapalettázás nem jelentheti azt, hogy a kísérleteket akkor is folytatnia kell az alperesnek, ha a hasznosítás a kutatás-fejlesztés számára gazdaságtalan. A Választottbíróság így megalapozottnak tartotta a másodlagos viszontkeresetet, mivel öt éven belül az alperes gazdasági szempontból ésszerűen elvárható erőfeszítései mellett is sikertelenek voltak a közös találmányokkal kapcsolatos kísérletek és azok felhasználásával sem töltő-, sem segédanyagot nem tudott az alperes kifejleszteni. Így az opciós díj 50%-a az alperes részére visszafizetendő.
Részben tartotta megalapozottnak az alperes harmadlagos, szabadalmakkal kapcsolatos viszontkeresetét, mellyel kapcsolatosan az alperes ugyan a jogalapot bizonyítani tudta, dokumentumokat is csatolt, azonban azt nem tudta igazolni, hogy milyen tulajdoni arány kapcsolódik az egyes találmányokhoz, így az arányok figyelembe vételénél ezt a Választottbíróság az alperes terhére értékelte.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes, mint eladó és az alperes, mint vevő adásvételi szerződéseket kötöttek mezőgazdasági vetőmagok és növényvédő szerek határidős szállítására. A felperes a szerződések szerinti árukat az alperesnek leszállította, és a szállításokat szállítólevelekkel dokumentálta.
     
  2. A felperes a leszállított árukat az alperesnek leszámlázta, és az alperes a számlák összegét nem fizette meg.
     
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes keresetében azt kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a leszállított és ki nem fizetett áruk ellenértékének a késedelmi kamatok és a perköltségek megfizetésére.
     
  2. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy a kérelem jogalap nélküli, és kérte azt is, hogy a felperes mutassa be a keresetét alátámasztó bizonyítékokat. Az alperes egyéb nyilatkozatot nem tett, a Választottbíróság szóbeli tárgyalásán nem jelent meg.
     
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság megállapította, hogy a felperes keresete alapos. A felek között a Ptk. 6:215. § (1) bek. szerint minősülő adásvételi szerződések jöttek létre, amelyekre alkalmazni kell sajátos tartalmukra tekintettel a Ptk. 6:231. §-ának a rendelkezéseit is. Az adásvételi szerződés értelmében a vevő kötelezettsége az adásvétel tárgyát képező dolog átvétele, és a vételár megfizetése. A felperes a Választottbíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás tanúsága szerint eleget tett az adásvétel tárgyát képező ingó dolgok tulajdonjogának átruházására vonatkozó szerződéses kötelezettségének, az alperes a perbeli követelésekkel kapcsolatosan pedig nem tett olyan nyilatkozatot, mely tényszerűen megkérdőjelezte volna az áruk leszállítását, és azt sem állította és nem is bizonyította, hogy a vételárat megfizette volna. A fentieknek megfelelően a Választottbíróság az alperest kötelezte a ki nem fizetett vételár, a késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1)A fő tevékenységeként ingatlan értékesítéssel foglalkozó franchise ( jogbérbe adó ) társaság mint felperes ,értékesítési hálózata bővítése céljából lehetőséget biztosított a franchise szerződéses partnerének,hogy al-franchise szerződést kössön egy betéti társasággal,hogy az a szerződéses partner által szervezett ingatlanok kapcsán értékesítőként járjon el a felperes franchise joga alapján. Az értékesítőként eljáró betéti társaság részéről magánszemélyként az al-franchise szerződéssel létrejött jogviszony szerinti tevékenységben közreműködő természetes személy alperes a szerződéses kötelezettségek megszegése és következményei tekintetében, beleértve a szerződésben írt kötbért is, külön írásbeli nyilatkozatával az értékesítővel egyetemleges felelősséget vállalt.
(2)Az alperes tevékenysége során az értékesített ingatlanok megbízóitól a megbízás teljesítése után a megbízási díjakat átvette azokkal azonban nem számolt el ,azokkal sajátjaként rendelkezett. Büntetőjogi felelősségét az illetékes bíróság megállapította. Ezen túlmenően nem tett eleget az al-franchise szerződés alapján járó díj fizetési kötelezettségének sem.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
(3)A felperes keresetében a szerződésben írt kötbér összegénél alacsonyabb mértékű kötbér fizetésére kérte kötelezni az alperest a felelősségvállaló nyilatkozata alapján az értékesítő szerződésszegéséért vállalt egyetemleges felelőssége miatt. Az alperes sajátjaként rendelkezett az értékesítő nevében az értékesített ingatlanok után beszedett díjakkal és az értékesítő a franchise díjakat sem fizette meg.A felperes keresetlevelében az általa már mérsékelt kötbér , a késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
(4)Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte. A büntető bíróság előtt elismerte már a felelősségét és vállalta abban az eljárásban egy konkrét, a kötbér összegénél jelentősen alacsonyabb összeg megtérítését. Az al-franchise szerződéshez kapcsolódó kötelezettségvállaló nyilatkozatot aláírta , de csak felületesen olvasta el. A büntető eljárásban vállalt összeg feletti követelést jogtalannak tartja.
A Választottbíróság ítélete
(5) A Választottbíróság tényként állapította meg a becsatolt iratok és a felek előadásai alapján,hogy az értékesítő az al-franchise szerződés több rendelkezését is megsértette. A tevékenységét csak a szerződésben vállalt keretek között volt jogosult végezni,és ha ezt nem úgy végezte akkor ez a franchise hálózat kikerülésének minősült,mely a szerződésben írt mértékű kötbérfizetési következménnyel járt. Az értékesítő köteles volt a franchise partnerrel és a hálózat együttműködő tagjaival elszámolni. A megbízási díjat az értékesítő volt jogosult átvenni ,az átvett pénz őrzéséről gondoskodnia kellett és el kellett rövid határidővel számolni az összeggel a franchise partner rendelkezése szerint. Az alperes a közvetlen felelősségvállaló nyilatkozata alapján egyetemleges felelősséget vállalt az értékesítő szerződésszegéséből eredő fizetési kötelezettségekért.. A felperes bizonyította, hogy az értékesítő a szerződésben írtak szerint nem számolt el az alperes által tényszerűen átvett díjakkal és franchise díjat sem fizetett.
  1. A felek jogviszonyára irányadó Ptk. 6:376.§(1) bekezdése szerint a jogbérleti ( franchise) szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyakhoz,illetve védett ismeretekhez kapcsolódó felhasználási,hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére, a jogbérletbe vevő termékeknek, illetve szolgáltatásoknak a szerzői és és iparjogvédelmi jogok által védett tárgyaknak,illetve védett ismereteknek a felhasználásával,hasznosításával vagy használatával történő előállítására illetve értékesítésére és díj fizetésére köteles. A Ptk.6:186.§(1) bekezdése alapján a kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre,ha olyan okból ,amelyért felelős,megszegi a szerződést Mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól,ha a szerződésszegését kimenti.
Az értékesítő az al-franchise szerződést megszegte, az alperes pedig nyilatkozatával az értékesítővel egyetemleges felelősséget vállalt, a felelősség alól magát kimenteni nem tudta.
(7) A Választottbíróság mindezek alapján a kereseti követelést megalapozottnak tartotta és az alperest az itéletében a kötbér ,a késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes jogelődje mint szállító és a gyógyszertár mint megrendelő szállítási szerződéseket kötöttek. A felperes a szerződések szerint megrendelt árut rendben leszállította, a gyógyszertár azonban áru ellenértékét felszólítás ellenére nem fizette ki. A felperes az alperes az alperes és a gyógyszertár külön szerződést kötött , melyben az alperes készfizető kezességet vállalt a gyógyszertárnak a felperessel szemben már  fennálló és ezt követően keletkező követeléséért. A felperes követelése a gyógyszertárral szemben indult csődeljárás majd felszámolási eljárás során nem térült meg.
     
  2. A felperes az alperes által vállalt kezesség alapján kérte a gyógyszertár tartozásának a megfizetését.
     
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. Tekintettel arra, hogy az alperes a felperes felszólítása ellenére nem fizette meg a gyógyszertár tartozását, a felperes a keresetében arra kérte a  Választottbíróságot, hogy az alperest kötelezze készfizető kezességvállalása alapján a gyógyszertár tartozásának valamint a számlatartozások után járó késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére.
     
  2. Az alperes válasziratot nem terjesztett elő, az érdemi szóbeli tárgyaláson nem jelent meg ,szabályszerű idézés ellenére.
     
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság tényként állapította meg a becsatolt iratok és a felperesi előadások alapján,hogy az alperes a felperes és a gyógyszertár szerződést kötöttek,melyben az alperes készfizető kezességet vállalt  a gyógyszertárnak a felperessel szemben fennálló tartozásaiért. A felperes bizonyította, hogy a gyógyszertárnak a keresetben megítélni kért összegű tartozása van a felperessel szemben és azt is bizonyította ,hogy a készfizető kezességvállalása alapján felszólította az alperest a teljesítésre ,azonban az alperes a tartozást nem egyenlítette ki.
     
  2. A felek jogviszonyára irányadó régi Ptk. 273.§(1) bekezdése és 274.§. ( 2) bekezdésének  ( a ) pontja alapján a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik,amelyért kötelezettséget vállalt. Készfizető kezesség esetén a kezes nem követelheti,hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be, a sortartási kifogás nem illeti meg.
     
  3. A Választottbíróság mindezek alapján a kereseti követelést megalapozottnak tartotta és az alperest az ítéletében a kezességgel vállalt tőketartozás, a késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére kötelezte.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében az alperest a felek közötti szerződésből eredő számlatartozás megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a keresetlevél kézhezvételét követően a tartozását megfizette.
     
A felperes nyilatkozata a kereset visszavonásáról
  1. A felperes visszavonta a keresetét és azt azzal indokolta, hogy időközben az alperes megfizette a tartozását, és erre tekintettel a választottbírósági eljárás okafogyottá vált.
     
  2. Az alperes a felperes kérelmével szemben nem emelt kifogást.
     
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. Figyelemmel arra, hogy a felperes a keresetét visszavonta, mivel az alperes megfizette a kereset tárgyát képező tartozását, és az eljárás megszüntetése ellen az alperes így kifogással nem élt, a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 44. §. (2) a) pontjára alapítottan az eljárást megszüntette.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes üzemelteti Budapest egyik kiemelt sugárútján található ingatlanban található filmszínházat. Az alperessel egyedi vagyonbiztosítási szerződést kötött erre az ingatlanra. A vagyonbiztosítási szerződést később a felek módosították, és a módosított szerződés „All Risks Vagyonbiztosítást”, „Elektromos és elektronikus berendezések biztosítását” és „Kombinált Felelősségbiztosítást” is magában foglalt. Az All Risks Vagyonbiztosításba tartozó biztosított vagyontárgyak egy konkrét értékben kerültek meghatározásra összhangban az All Risks Vagyonbiztosítás egyedi feltételeivel. A szerződésmódosításokat követően nagy mennyiségű csapadék hullott, melynek következményeként a visszatorlódó szennyvíz elöntötte a filmszínház pincéjét és a nézőtér egy részét is. A padlástérből a díszterembe esővíz folyt be.
  2. A felperes az alperes részére a biztosítási eseményt határidőben bejelentette, és a szükséges dokumentumokat is megküldte részére a kárrendezéshez. Benyújtotta a felkért kivitelező által elkészített tanulmányt és költségvetést is, meghatározva a kárigényét. Az alperes is szakértőket vont be a kárrendezési eljárásba, és tájékoztatta a felperest arról, hogy milyen mértékű kárösszeget tud részére megtéríteni. Ezt az összeget a felperes részére az alperes meg is fizette. A felperes vitatta a kárrendezési eljárásban megállapított és megfizetett összeget. A vita különösen az ingatlan újraépítési értékének meghatározása körül alakult ki, mivel az alperes szerint alulbiztosítás történt.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes többször módosított keresetében kérte, hogy a Választottbíróság az alperest kötelezze a kárigényének megfelel biztosítási szolgáltatási összeg és a késedelmi kamatok megfizetésére.
  2. Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte, vitatta a felperes által felkért vállalkozónak a kár összegére és a helyreállításra vonatkozó megállapításait. Kiemelte, hogy kárszakértőként igazságügyi szakértői csoportot bízott meg, amelyek egyrészt alulbiztosítást állapítottak meg, másrészt pedig a keletkezett kár összegét jóval alacsonyabb mértékben rögzítették, mint amit a felperes igényével meghatározott. Hangsúlyozta az alperes, hogy a felek jogviszonyára az rPtk. XLV. fejezetének vagyonbiztosításra vonatkozó rendelkezései, és a felek szerződéses megállapodása alkalmazandó.
  3. A felek szükségesnek tartották azt, hogy a kár felmérésére közösen kijelölt szakértőt kérjenek fel, aki egyúttal a biztosított vagyon tárgyak új értékének megállapítását is elvégzi. A felek egyetértően adták elő, hogy építész szakértő mellett gépészszakértőre is szükség lesz a károsodás komplex természete miatt. A Választottbíróság a felek által közösen megállapodott igazságügyi szakértőt rendelte ki az eljárásban.
A Választottbíróság ítélete
  1. Tényként állapította meg a Választottbíróság, hogy a felek által kötött All Risks Vagyonbiztosítás egyedi vagyonbiztosítási feltételeinek I. Fejezete szerinti biztosítási esemény bekövetkezett. A biztosított vagyontárgyak előre nem látható okból károsodtak, és a felperes a biztosítási esemény bekövetkeztét a feltételek szerinti határidőben bejelentette. A jogvita tárgyát szabályozó feltételeket elsősorban a felek által több alkalommal módosított biztosítási szerződés tartalmazta. A biztosítási esemény bekövetkeztekor hatályban volt biztosítási kötvény meghatározta a biztosítási fedezetbe vont egyes vagyoncsoportok értékeit. A biztosítási összeg meghatározásánál a feltételek szerint a kockázatviselési helyhez tartozó, teljes biztosítható vagyont kell figyelembe venni. A vagyontárgyanként, illetve vagyoncsoportonkénti biztosítási összegek egymás terhére, illetve javára nem csoportosíthatóak át. Biztosítható költségek közé tartoznak a szerződéses feltételek szerint a kár súlyosbodásának megakadályozását, vagy a hatásaik enyhítését szolgáló intézkedések miatt felmerülő költségek. Abban nem volt vita a felek között, hogy a biztosítási esemény bekövetkezte miatt az alperest fizetési, sőt további fizetési kötelezettség terheli. A vita a helyreállítási költség és az újjáépítési érték meghatározása, valamint a vagyoncsoportok értelmezése kapcsán alakult ki a felek között. A felek által felkért szakértő társszakértőket igénybe véve megállapította a károsodott épületrész tényleges helyreállítási költségét, a káresemény napján kalkulálható újraépítési értéket érvényes költség szinten. Ugyancsak megállapította azt is a szakértő, hogy a vagyoncsoportoknál milyen költségek merülhetnek fel. Nem tudott viszont nyilatkozni a romeltakarítás, kárenyhítés és a fertőtlenítés körében végzett munkák nagyságrendjére, mivel álláspontja szerint ez szakértői módszerekkel nem határozható meg és ezen költségek vagyoncsoportok alapján történő megosztása nem lehetséges.
  2. A Választottbíróság döntése alapjául elfogadhatónak tartotta a szakvéleményt annak ellenére, hogy egyes részében az ítélet felülvizsgálta a szakértői álláspontot, és attól eltérő következtetésre jutott. Egyetértett a Választottbíróság a szakértővel és így az alperessel is, hogy az épület, építmények vagyoncsoport tekintetében alulbiztosítás történt. Nem vonatkozik ez azonban a műszaki gépek, berendezések vagyoncsoportra, mely külön vagyoncsoportot jelent. Az egyedi feltételek szerint a vagyoncsoportonkénti biztosítási összegek egymás terhére vagy javára nem csoportosíthatóak át. Igaz ez továbbá a kötvényben szereplő és a felperes által hivatkozott többletköltség vonatkozásában is. Az egyedi feltételek ugyanis úgy rendelkeznek, hogy a biztosítható költségek között sorolják fel a kár súlyosbodásának megakadályozását, vagy hatásaik enyhítését szolgáló intézkedések miatt felmerült költségeket is. Nem értett egyet a Választottbíróság a szakértőkkel abban, hogy ezek a költségek, az épületek, építmények vagyoncsoportba sorolandók. Semmiképp nem minősíthető továbbá a szokásos karbantartás körébe tartozó költségeknek, szemben a szakértői megállapítással mindazon költség és munka, amely a káresemény miatt keletkezett. Ide értendő a romeltakarítás, festés, fertőtlenítés, lomtalanítás, stb. Az ilyen költségek a káresemény közvetlen következményei, és mivel a szakértő nem tudta ezen költségeket megállapítani, a Választottbíróság elfogadta a felperes által felkért kivitelező által a munka elvégzése esetén kalkulált költségeket. Rámutatott a Választottbíróság arra is, hogy a felek szerződése három külön vagyoncsoportot tartalmazott. Az első vagyoncsoportnál az épületek, építmények vagyoncsoportnál kellett az újraépítési érték arányos mértékét figyelembe venni, míg a másik két vagyoncsoport esetén az alulbiztosítás nem jöhetett szóba. A Választottbíróság ennek megfelelően kötelezte az alperest az általa megállapított és az alperes által még nem kiegyenlített biztosítási szolgáltatási összeg és a késedelmi kamatok megfizetésére.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek 2012 májusában vállalkozási szerződést kötöttek, amelyre az akkor hatályos rPtk. építési szerződés szabályait kell alkalmazni. Ebben a szerződésben az alperes megbízta felperest, egy budapesti főiskolai épület részleges átalakítása és akadálymentesítése keretében arra, hogy átalányár megfizetése fejében vasbetonszerkezet építési, betonozási és kőműves munkát végezzen. A felperesi vállalkozó építési naplót volt köteles vezetni és a munkát első osztályú minőségben kellett elvégeznie. Jogosult volt a felperes a már elvégzett munkákról részszámlákat kiállítani és a munka befejeztekor pedig végszámlát kellett, hogy kiállítson. A számla mellékletét képezte minden esetben a teljesítést igazoló jegyzőkönyv, és az egyéb megkövetelt mellékletek. Végszámlát csak hiba és hiánymentes átadás-átvételt követően lehetett benyújtani. Az alperes jogosult volt a szerződésből egyoldalúan, indokolás és póthatáridő tűzése nélkül abban az esetben elállni, ha a vállalkozó akár a rész-, akár a véghatáridő tekintetében öt napos késedelembe esett. Erre az esetre a szerződés meghiúsultnak volt tekinthető, és a felperes a vállalási összeg 20%-át kellett, hogy meghiúsulási kötbérként fizesse. A szerződés értelmében a felperes a jótállást és a jogszabályok szerinti szavatosságot is vállalta. A átadás-átvétel az építési naplóban történt a szerződés rendelkezései szerint. Jogosult volt az alperes a szerződéstől a késedelmen túl akkor is elállni, hogy ha a felperes a munkát nem megfelelően végezte el, és erre az esetre a kötbér mellett azt is tartalmazta a szerződés, hogy az alperes a munkát más vállalkozóval végeztethette el.
Az alperes 2012 júniusában felszólította a felperest a kivitelezési munka felgyorsítására azzal, hogy adott esetben kötbért érvényesít, és kárigénye is van. A felperes erre úgy válaszolt, hogy a munkavégzéshez az alperes a munkaterület 50%-át nem adta át, ezt jelezte az építési naplóban is, és ez az oka a késedelemnek. Ezt követően nem sokkal a felek a létesítmény bejárását követően teljesítés igazolási jegyzőkönyvet vettek fel, amely azt is tartalmazta, hogy a felperes jogosulttá vált a I. Részszámla benyújtására, mivel megvalósult a számla kiállításának alapját képező műszaki tartalom. Tíz nappal az eredeti véghatáridő lejártát követően a felperes a jegyzőkönyv tanúsága szerint teljesítette a II. Részszámla kiállításának alapjául szolgáló műszaki tartalmat is. Ezen számlákból az alperes 10-10%-ot levont, visszatartott. A felperes ezek után az építési napló tanúsága szerint is tovább dolgozott, és a munkaterületet úgy adta át 2012. augusztusában, hogy a napló tanúsága szerint a munkát a szerződés szerint elvégezte. Az alperes ezek után levélben arról értesítette a felperest, hogy a szerződéses véghatáridő július közepe volt, még nem fejezte be a munkát, a területen nem dolgozik, és egyébként is az elvégzett munka minősége több helyen nem fogadható el. Tájékoztatta a felperest, hogy az általa hibásan elvégzett munka kijavításával, illetve befejezésével más vállalkozót bíz meg. A felperes értesítette ezek után az alperest, hogy nem fogadja el a másik vállalkozó bevonását, hiszen az alperes a felperesnek korábban kifogásokat nem jelzett, az alperesi projektvezetővel egyébként bejárást tartottak a helyszínen, egyeztettek, és a felperes a jelzett hiányosságokat két nap alatt kijavította. Az alperes 2012. októberében az rPtk. 300. §. (1). bek-re és a szerződésre hivatkozással a szerződéstől elállt, egyúttal bejelentette a meghiúsulási kötbér igényét, valamint a követeléseit a felperes által el nem végzett munkáért kifizetett összegre, és a hibásan elvégzett munka kijavításáért más vállalkozónak kifizetett összegre.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes keresetében a számlából visszatartott összegek megfizetésére, a végszámla alapján járó munkadíjra, és az elvégzett többletmunkája ellenértékére kérte az alperest kötelezni.
  2. Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte, és egyúttal beszámítási kifogással is élt. A I. és II. sz. Részszámlákat érintő garanciális visszatartásokkal kapcsolatban kifejtette, hogy azokat a szerződés szerint akkor kellett volna kifizetnie a garanciális időszak leteltét követően, ha a felperes teljesíti az ezzel kapcsolatos szerződéses kötelezettségeit. Ezeket azonban nem teljesítette, hibásan teljesített, ilyet korábban az alperestől nem is igényelt, a bejárásról szóló jegyzőkönyvet részére nem küldte meg, így ilyen igény esedékessé sem válhatott. A felperes többletmunka igénye a szerződés alapján azért nem alapos, mivel átalánydíjas szerződést kötöttek a felek, amely szerint a többletmunka elszámolása nem lehetséges. A vállalkozói díjkövetelés pedig azért nem alapos, mivel a felperes nem teljesítette a szerződéses kötelezettségeit. A szerződésben rögzített határidőhöz képest késedelembe esett, az általa végzett munkák minősége több helyen elfogadhatatlan volt. A minőségi hibákat nem javította ki, és ezért az alperes kénytelen volt erre más vállalkozót igénybe venni. A szerződéstől az alperes így elállt, és bejelentette a teljes vállalkozói díj 20%-át kitevő meghiúsulási kötbér követelését. A felperes a szerződésben tizenkét hónapos jótállást vállalt. A rPtk. 248. §. (1) bek. alapján a jótállásra tekintettel a felperesnek kéne bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Hivatkozott továbbá az alperes arra is, hogy az elvégzendő munka mennyiségét csökkentette, a vállalkozási díj mértékét viszont nem, így a felperesnek többet fizetett. Követeléseit az alperes viszontkeresetként kívánta érvényesíteni.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság megállapította, hogy a felperes keresete és az alperes viszontkeresete is részben megalapozott. A felek közötti jogvitára az rPtk. 402. §-a szerint minősülő építési szerződés szabályait kell alkalmazni. Ennek értelmében a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és a vállalkozói díj kifizetésére köteles. A perbeli bizonyítás anyagai szerint a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes a szerződésben írt, de tételesen nem részletezett munkák túlnyomó részét elvégezte, s ezért az alperes a vállalkozói díj mintegy 80%-át kifizette a felperesnek. A szerződésben a felek átalánydíjban állapodtak meg. A felperes keresetének első tétele a végszámla szerinti munkadíj volt, amit az alperes nem egyenlített ki. Egyértelmű és nem vitatott tény volt, hogy a felperes 2012. augusztusában levonult a munkaterületről és ezt megelőzően a felek a munka befejezésének és a munkaterület átadásának tényét nem rögzítették és a végszámla kiállításához szükséges utolsó teljesítés-igazolás kiállítására sem került sor. Ezt követően szerződött az alperes egy más vállalkozóval a hibák kijavítására és a munkák befejezésére. Kifogásait a felperessel tételesen először a választottbírósági eljárás során közölte, és a felperes által benyújtott részszámlákat fenntartás nélkül kifizette. A részszámlákhoz csatolt teljesítési igazolások levonást, minőségi hibára utaló megjegyzést nem tartalmaztak. Öt évvel a munkavégzés befejezése után a konkrét hibák korábbi megjelölésének hiányában a bizonyítástól eredmény már nem volt várható, így a Választottbíróság mérlegelés alapján a felperes által követelt munkadíj 50%-ában marasztalta az alperest. A vállalt jótállásra tekintettel ugyan a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a hibák a teljesítés után keletkeztek, azonban a Választottbíróságnak tételes hibajegyzék hiányában figyelembe kellett vennie azt, hogy az alperes nem hozta abba a helyzetbe a felperest, hogy a felperes a kifogásolt hibákkal kapcsolatban ellenbizonyítást eszközöljön.
A többletmunka követelést a Választottbíróság elutasította, mivel átalánydíjas elszámolás esetén, ahogy a szerződés is rögzítette, nincs lehetőség többletmunka elszámolására. Helyt adott a Választottbíróság a I. és II. sz. Részszámlák összegéből a garanciális visszatartás címén meg nem fizetett összegeknek, ugyanis a teljesítési igazolások hibát nem jeleztek, és a szerződés szerinti időtartamon belül, illetve azt követően az alperes a felperesnek hibajegyzéket nem küldött, és a hibás teljesítést nem bizonyította.
A viszontkeresetet a Választottbíróság részben ugyancsak alaposnak találta. Az el nem végzett munka ellenértéke kapcsán előterjesztett alperesi követelést azért utasította el a Választottbíróság, mivel az alperes azt nem tudta bizonyítani, hogy konkrétan a szerződéses munkákból milyen munkát nem végzett el a felperes. Ugyancsak elutasította a Választottbíróság a harmadik vállalkozó által elvégzett javítások ellenértékeként benyújtott követelést. Ennek az volt az indoka, hogy a peres felek szerződésében nem szerepelt az, hogy az alperesnek tételesen milyen munkákat kellett teljesíteni. Ezért az sem volt megállapítható, hogy milyen természetű és mekkora értékű javításokat végzett az új vállalkozó a felperes helyett. Az alperes végezetül viszontkeresetében a teljes megbízási összeg 20%-ának megfelelő kötbérigényt is érvényesített az elállását követően. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes a munkaterületet késedelmesen, ill. nem megfelelően adta át részére. Az építési napló erre vonatkozóan több felperesi bejegyzést is tartalmazott. A Választottbíróság lényegesnek tartotta azt, hogy az alperes sürgette a munkavégzést, több dolgozó foglalkoztatását javasolta, ugyanakkor a két részszámla összegét a vállalkozási díj 80%-át a felperesnek kifogás nélkül megfizette. A fenti körülmények mérlegelése után a Választottbíróság a kötbér követelés arányos 20%-os összegét az alperesnek megítélte, ebben az összegben az alperes viszontkeresetét megalapozottnak tartotta.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes és az alperes dolgok feladótól címzetthez történő fuvaroztatására irányuló szerződéseket kötöttek egymással. Az alperes a felperesnek fuvarozási megbízást küldött, melyeket a felperes szállítmányozási megbízás visszaigazolása elnevezésű iratokkal szállítmányozóként igazolt vissza. Ezzel kapcsolatban az alperes semmiféle észrevétellel nem élt. A felperes arról is tájékoztatta az alperest, hogy a szállítmányozási tevékenységét a Pkt., a CMR Egyezmény és a Magyar Szállítmányozási Feltételek szerint végzi.
     
  2. A felperes által benyújtott szállítmányozási díj számlákat az alperes túlnyomó részben megfizette egyrészt a keresetlevél benyújtásakor, másrészt a Választottbírósági eljárás folyamán, azonban bizonyos hátralékos díjköveteléseket hibás teljesítésre hivatkozva nem fizetett meg az alperes.
     
A kereseti kérelem és az alperes védekezése, beszámítási kifogása és viszontkeresete
  1. A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy szerződéses feladatait nem fuvarozóként, hanem szállítmányozóként végezte és a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésére vonatkozó gondossági kötelem alapján az általános szabályok szerint felel. Mind a fuvarozó kiválasztása, mind pedig a fuvarozóval szembeni igényérvényesítés tekintetében mindvégig jogszabály- és szerződésszerűen járt el. A felmerült káresemény fuvarozónak történő bejelentésével nem késlekedett. A fuvarozóval szemben a CMR 32. Cikk 2. pontja szerint felszólamlással élt. Figyelmeztette az alperest arra is, hogy mint szállítmányozó a Ptk. 6:303. §. értelmében további eljárásra csak az alperes utasítása és költségviselése esetén van lehetősége. Mindezek alapján a felperes kérte a Választottbíróságot, hogy az alperest kötelezze a ki nem egyenlített szállítmányozási díjak, és a késedelmi kamatok, valamint a behajtási költségátalány és a perköltség megfizetésére.
     
  2. Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte, beszámítási kifogással és viszontkeresettel élt. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felperes a kérdéses számlák alapjául szolgáló szerződést több alkalommal megszegte, és ezzel kárt okozott az alperesnek. Alperes szerint a fuvarozót a felperes nem kellő körültekintéssel választotta ki, a fuvarozó céget valójában nem ismerte, a megbízást egy alszállítmányozónak adta át Nem lépett fel felszólítás ellenére sem kártérítési ügyben a felperes a fuvarozóval szemben, az alperest ért kárt a felperes a biztosítójánál, illetve a fuvarozó biztosítójánál egyrészt nem jelentette be, másrészt az alperes biztosítója által kért igazolásokat, nyilatkozatokat nem szerezte be a fuvarozótól. Alperes szerint a felperes hibásan teljesített, és ez alapján a Ptk. 6:159. § b) pont alapján árleszállításra jogosult, melynek összege megegyezik a ki nem fizetett szállítmányozási díj összegével.
     
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság a felperes keresetét alaposnak, a beszámítási kifogást és a viszontkeresetet megalapozatlannak tartotta. A Választottbíróság egyrészt megállapította, hogy a felek között szállítmányozási szerződések jöttek létre. A felperes ugyanis a visszaigazolásokban tett jognyilatkozataival lényeges kérdésben eltért az alperes ajánlatától (fuvarozás helyett szállítmányozás), és ezeket új ajánlatoknak kell tekinteni (Ptk. 6:67. §. (1) bekezdés). Az új ajánlatokat az alperes ráutaló magatartással elfogadta (Ptk. 6:4 §. (3) bekezdés). A szállítmányozó felelősségéről szóló Ptk. 6:307. § (1) bek. értelmében a szállítmányozó felelősségére a fuvarozó felelősségére vonatkozó rendelkezéseket csak akkor kell alkalmazni, ha a küldeményt mások küldeményeivel együtt, azonos fuvarozási eszközzel továbbította és a kár ezen okból keletkezett, vagy a birtokában lévő küldemény elvész vagy károsodik. A perben vizsgált tényállás szerint a szállítmányozási szerződések teljesítése során ezen esetek egyike sem valósult meg, így a felperes felelőssége kérdésében nem irányadóak a fuvarozó felelősségére vonatkozó szabályok. A Választottbíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia az alperes által állított felperesi szerződésszegések körében, hogy a felperes a küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és jognyilatkozatok megtételére vonatkozó jogszabályi kötelezettségeinek megfelelően eleget tett-e. A szállítmányozó eljárásával szemben támasztható gondossági kötelezettség a Ptk. 1:4 § (1) bek-ből vezethető le, mely szerint a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A töretlen bírói gyakorlat is az adott helyzetben általában levárható magatartást kívánja meg a szállítmányozótól.
    A felperes a szállítmányozási szerződést nem szegte meg, úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. A Ptk. 6:142. §-a alapján a kötelezett a szerződésszegéssel okozott kár megtérítését objektív alapon követelheti, és a törvényben felsorolt kimentési körülmények együttes bizonyításával mentesülhet. Gondossági tartalmú kötelmek esetében a Ptk. szerinti objektív kontraktuális kártérítési felelősség a gondosság vizsgálata, azaz a felróhatóság szerint állapítható meg. A felelősség vizsgálatát azonban megelőzi a szerződésszegés megállapítása. A szerződést a kötelezett a Ptk. 6:137. §. értelmében akkor szegi meg, ha a szerződés alapján őt terhelő kötelezettség szerződésszerű teljesítése bármely okból elmarad. Ilyen kötelezettség terheli a megbízottat a megbízási szerződés alapján (Ptk. 6:272 §.). Mindebből az következik, hogy megbízási jellegű jogviszonyok (gondossági kötelmek) esetében, ha a kötelezett megbízott tevékenysége a szerződés alapján megfelelt a megkövetelt gondos eljárás követelményének, szerződésszegést nem követett el. Ezért a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételeinek vizsgálatára sem került sor.
     
  2. Szállítmányozási szerződés esetén a szállítmányozó fő szolgáltatása a küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötése és jognyilatkozatok megtétele. A fuvarozási szerződés megkötése a fuvarozó nem megfelelő kiválasztása mellett vagy téves nyilatkozatok megtétele vagy szükséges nyilatkozatok elmulasztása a fuvarozási szerződésben ugyan szerződésszegés, de nem hibás teljesítés, mivel ezekben az esetekben nincsenek szerződésben vagy jogszabályban írt minőségi követelmények.
    A felperes az alperessel kötött szállítmányozási szerződés alapján megfelelő fuvarozási szerződést kötött a káreseménnyel kapcsolatos reklamációt továbbította a fuvarozónak, és vele szemben a bizonyítási eljárás anyagai szerint a CMR Egyezmény alapján felszólamlással élt. A Ptk. 6:303 §-a szerint a szállítmányozó a megbízó igényeit a fuvarozóval és más általa igénybe vett közreműködőkkel szemben a megbízó utasítása esetén, a megbízó költségére és veszélyére köteles érvényesíteni. Ezen felül utasítás nélkül is köteles megbízója jogainak megóvásához a szükséges nyilatkozatokat megtenni. A felperes a felek közötti szállítmányozási szerződést nem szegte meg, ezért vele szemben a szerződés jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak és így kárfelelőssége sem áll fenn.
     
  3. A Választottbíróság megalapozottnak tartotta a felperes keresetében kért, a 2016. évi IX. tv. 3. §. (1) bek. szerinti behajtási költségátalányt, a kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme miatt.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében az alperest kölcsönösszeg és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. A Választottbíróság nem tudta kézbesíteni a keresetlevelet az alperes részére arra tekintettel, hogy időközben az alperes jogutód nélkül megszűnt.
A felperes nyilatkozata a kereset visszavonásáról
  1. A felperes visszavonta a keresetét és azt azzal indokolta, hogy időközben az alperes jogutód nélkül megszűnt.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. Figyelemmel arra, hogy a felperes a keresetét visszavonta, mivel az alperes jogutód nélkül megszűnt, a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 44. §. (2) a) pontjára alapítottan az eljárást megszüntette.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes és az alperes jogelődje között létrejött eredeti lízingszerződést a két cégjegyzésre jogosult aláró helyett csak egy személy írta alá. A lízingszerződés teljesítése a lízingdíjak fizetése révén megkezdődött. A peres felek között 2010. áprilisában engedményezési és tartozás-átvállalási szerződés jött létre. Az alperes vitatta a választottbírósági hatáskört.
A felperes és az alperes nyilatkozatai
  1. A felperes keresetében tíz millió forint követelést terjesztett elő az eredeti lízingszerződés alapján létrejött engedményezési és tartozás-átvállalási szerződés alapján. Hivatkozott arra, hogy a választottbírósági hatáskör ezen engedményezési és tartozás-átvállalási szerződés része.
  2. Az alperes az eljárás megszüntetését kérte, hatásköri kifogása alapján, tekintettel arra, hogy a felperes részéről aláírást eszközlő személyek cégjegyzési jogosultsággal nem rendelkeznek, így a választottbírósági kikötés sem jött létre a felek között.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A felperes és az alperes jogelődje között létrejött eredeti lízingszerződést két cégjegyzésre jogosult aláíró helyett csak egy személy írta alá az alperes részéről. Bár a lízingdíjak fizetése révén megkezdődött a lízingszerződés teljesítése, ez azonban, a Választottbíróság álláspontja szerint nem alapozza meg a választottbírósági kikötés érvényességét. A lízingbevevő aláírása az engedményezési és tartozás-átvállalási szerződésen nem állapítható meg, nem azonosítható. Ennek okán a Választottbíróság az engedményezési és tartozás-átvállalási szerződésben foglalt választottbírósági kikötést sem tekinthette érvényesen létrejött választottbírósági megállapodásnak.

A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében jelentős mértékű javítási költség és járulékai, valamint késedelmi kamatok megfizetésére kérte az építési vállalkozó alperest kötelezni. A felek bejelentették, hogy egyezségi tárgyalásokat folytatnak.
A felperes és az alperes nyilatkozatai
  1. A felek bejelentették, hogy egyeztetésük sikerre vezetett, és egyezséget kötöttek az eljárás tárgyát képező valamennyi kérdésben. Kérték, hogy a Választottbíróság az eljárást szüntesse meg.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A Választottbíróság, figyelemmel a felek közös kérelmére, az eljárást végzéssel megszüntette, és egyúttal rendelkezett a felperes által megelőlegezett választottbírósági díj 50%-ának visszatérítéséről is.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében CMR hatálya alá tartozó fuvarozási szerződésből származó igényt terjesztett elő az alperessel szemben. A szerződés, amelynek a tervezetét az alperes készítette, az MKIK mellett működő Választottbíróság hatáskörét kötötte ki a felek jogvitájában. A Választottbíróság tájékoztatta a feleket arról, hogy a saját hatáskörének fennállását hivatalból vizsgálja az Eljárási Szabályzat 1. §. (7) bek. alapján. A CMR Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény 31. Cikke úgy rendelkezik, hogy az egyezmény hatálya alá eső fuvarozásból eredő minden jogvita esetében az a fő szabály, hogy az állami bíróság jogosult eljárni. Ez alól kivétel csak az egyezmény 33. Cikkében írt eset, ha a fuvarozási szerződés, illetve a választottbírósági szerződés maga rendelkezik arról, hogy a Választottbíróság a CMR-t köteles alkalmazni. A választottbírósági megállapodásban ilyen rendelkezés nem szerepelt, azonban a Választottbíróság arról tájékoztatta a feleket, hogy ezt nyilatkozatukkal közös egyetértésükkel utólag is pótolhatják.
A felperes és az alperes nyilatkozatai
  1. A felperes kérte, hogy a Választottbíróság folytassa le az eljárást, mivel a szerződés tervezetét az alperes készítette, és a Választottbíróság kikötése egyértelműen tisztázta azt is, hogy mindkét fél szándéka a Választottbíróság eljárásának kikötésére irányult.
  2. Az alperes a Választottbíróság felhívásának eleget tett, de úgy nyilatkozott, hogy a választottbírósági megállapodás ilyen kiegészítése részéről nem lehetséges, és ezért kérte az eljárás megszüntetését a Választottbíróság hatáskörének hiánya miatt.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A Választottbíróság az eljárást hatáskörének hiánya miatt az Eljárási Szabályzat 44. §. (2) bek. e) pontja alapján végzéssel megszüntette. Indokolásában kifejtette, hogy hatáskörének fennállását az Eljárási Szabályzat 1. §. (7) bek. alapján hivatalból vizsgálja. Ez Eljárási Szabályzat 1. § (4) bekezdése ugyan úgy rendelkezik, hogy a választottbírósági megállapodás általában létrejöhet azáltal is, hogy az egyik fél keresetében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem vitatja a választottbírósági megállapodásuk létrejöttét, azonban ez alól kivétel az az eset, amikor jogszabály, jelen esetben a CMR, az adott jogvita eldöntését főszabályként az állami bíróság hatáskörébe telepíti, és a Választottbíróság kikötését csak olyan tartalmi többletfeltétel mellett teszi lehetővé, mint a 33. Cikk annak kimondásával, hogy a kikötés érvényességi feltétele az, hogy kifejezetten tartalmazza, hogy a Választottbíróság köteles alkalmazni a CMR rendelkezéseit. Az érvényes választottbírósági megállapodás így az alperes hallgatásával, elfogadásával nem jöhetett létre, csak kifejezetten a hiányos kikötés egyetértő módosításával.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében szerződésből eredő tartozás és késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetlevél benyújtását követően a felperes a keresetét visszavonta, és per megszüntetését kérte, arra hivatkozással, hogy a felek a jogvitát peren kívül, írásbeli megállapodással rendezték. Az alperes a megállapodásban foglaltakat teljesítette.
A felperes nyilatkozata
  1. A felperes bejelentette, hogy az alperessel egyezséget kötött, és az alperes teljesítette a megállapodásban foglaltakat, ezért keresetét visszavonja.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 44. §. (2). bek. a) pontja értelmében az eljárást megszüntette, mivel a felperes keresetét visszavonta még az első tárgyalás előtt egy olyan írásbeli nyilatkozattal, mely nem hagy kétséget afelől, hogy a felek közötti jogvita végérvényesen elzárult. Mivel a felperes azt is megerősítette, hogy a megállpodásnak az alperes eleget tett, így a Választottbíróság minden további nyilatkozat bevárás nélkül határozott az eljárás megszüntetéséről, és az eljárási díj 50%-ának a visszatérítéséről.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében finanszírozási szerződésből eredő követelést terjesztett elő az alperessel szemben. A felek a kereset benyújtását követően peren kívül megállapodást kötöttek és a felperes a keresetétől elállt. Az alperes ezzel szemben kifogást nem terjesztett elő.
A felperes nyilatkozata
  1. A felperes bejelentette, hogy az alperessel megállapodott a perbeli követelés rendezésében, és a peren kívüli megállapodás alapján a keresetétől eláll.
  2. Az alperes a kereset visszavonásával szemben kifogással nem élt.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A Választottbíróság elnöksége nevében annak elnöke az eljárásra irányadó Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzatának 35. §. (2). bek. a) pontja értelmében az eljárást megszüntette, és rendelkezett az eljárási díj arányos részének viseléséről, illetve a fennmaradó rész felperesnek történő visszafizetéséről.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes jogelődje egy pénzügyi intézmény az adóssal 2006. júniusában bankhitel szerződést kötött. A bankhitel szerződésbe 2009. októberében adósként négy Kft. lépett be. Az alperes és a felperesi jogelőd között 2011. októberében egy ingatlanra keretbiztosítéki jelzálogszerződés jött létre a bankhitel szerződésben meghatározott hitelkeret terhére felvett kölcsönösszegek és járulékai megfizetésének biztosítására. Ezen keretbiztosítéki szerződés alapján az illetékes földhivatal keretbiztosítéki jelzálogjogot jegyzett be meghatározott összeg erejéig első ranghelyre. A 2009 októberében a bankhitel szerződésből belépett négy Kft-ből kettő beolvadt a bankhitelszerződés eredeti adósába. A bankhitel szerződés mindhárom adósa felszámolásra került. A pénzügyi intézmény a bankhitel szerződésből eredő követelését és az azt biztosító valamennyi biztosítékot 2016 decemberében a felperesre engedményezte egy átruházási- és engedményezési megállapodással. A felperes a három adós felszámolási eljárásban bejelentette hitelezői igényét és azokat a társaságok felszámolóbiztosai nyilvántartásba vették. A felperest, mint a pénzügyi intézmény jogutódját az illetékes földhivatal határozatával az ingatlanra, mint a keretbiztosítéki jelzálogjog jogosultját bejegyezte. A felperes az alperest felszólította a teljesítésre, aki fizetési kötelezettségét mind jogalapjában, mint összegszerűségében vitatta. Az ingatlan az alperes tulajdonát képezi.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes kereseti kérelmében kérte kötelezni az alperest annak tűrésére, hogy a felperes javára 1. ranghelyen bejegyzett meghatározott összeg erejéig fennálló keretbiztosítéki jelzálogjoga alapján az alperes tulajdonát képező ingatlanra vezetett végrehajtás útján a tőke és kamat követelését és perköltség követelését kielégítse.
  2. Az alperes beadványában nem ellenezte a keresetben foglaltak teljesítését.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság hatásköre a felperesi jogelőd és az alperes között létrejött keretbiztosítéki jelzálogszerződésen alapul, amelyben a felek a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság hatáskörében állapodtak meg. A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 67. § (1) bek. alapján 2017. december 31. napjával a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság megszűnt. Az új választottbírósági törvény 67. § (7) bekezdése alapján a megszűnés napján folyamatban lévő ügyeket a Magyar Kereskedelmi Kamara mellett működő Választottbíróság látja el. Az eljárásra azonban a választottbírósági törvény 65. §. (2) bek. alapján az eljárási megindulásának napján hatályos eljárási szabályzatot kell alkalmazni, ami a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság eljárási szabályzata.
  1. A keretbiztosítéki szerződés 2011 októberében jött létre, így erre a jogvitára az rPtk. az irányadó (1959. évi IV. törvény). A felperes a pénzintézettől 2016 decemberében kelt átruházási és engedményezési szerződéssel megszerezte a keretbiztosítéki jelzálogjogot, és a jelzálogjoggal biztosított követeléseket, amelyet az illetékes földhivatal bejegyzett az alperes tulajdonában álló ingatlanra. Az alperes a felperes követelését elismerte. A Választottbíróság a felperes keresetét az rPtk. 251. § és 255. § szerint megalapozottnak találta és a rendelkező részben írtak szerint az alperest tűrésre kötelezte.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes és az alperes 2011 év során ingatlan üzemeltetési szerződést kötöttek egymással az alperes tulajdonában álló ingatlannak az alperes célkitűzései megvalósításához értékmegőrző módon való üzemeltetésbe adására oktatási területen. Az aláírással egy időben elfogadtak a felek egy több évre előirányzott felújítási programot is, és a szerződésben úgy rendelkeztek, hogy az alperes a felperest tíz éven keresztül üzemeltetéssel bízza meg. A jövőbeni bérlőkkel a felperes volt jogosult megállapodni az alperes ellenjegyzése mellett. A felperes az ingatlan ütemezett felújításának megszervezését és bonyolítását, az alperessel egyeztetve az ő írásbeli hozzájárulásával végezhette. A feleknek a szerződés alapján folyamatosan kellett kapcsolatot tartani, és évente legalább négy alkalommal a felperes írásban beszámolt az üzemeltetéssel kapcsolatos eseményekről, a tényekről és a felújítási program aktualizálásáról. A beszámoló a bevételeket és a kiadásokat is tartalmazta. A díjfizetést kezdetben úgy határozták meg, hogy az első öt évben a felperes fix díjat fizetett négy részletben az alperesnek. A fix bérleti díj és üzemeltetési költségek megfizetése után fennmaradó, felperesnél jelentkező bevétel egy harmadát az ingatlan felújítására kellett fordítani. A második öt évben úgy rendelkeztek a felek, hogy a bérleti díj bevételt három részre osztják, melyből egy harmad rész a felperest illeti üzemeltetési díjként, egy harmadnak kellett fedeznie a fenntartási, üzemeltetési és felújítási költségeket, és a maradék egy harmad az alperest illette bérleti díjként. A felek abban is megállapodtak, hogy ha a szerződés időtartama alatt az alperes a tulajdonát értékesíti, úgy a szerződés megszűnik, de ekkor a feleknek kölcsönösen el kell egymással számolni.
  1. A szerződést az alperes a szerződést követő harmadik évben azonnali hatállyal felmondta. Ezt követően az alperes a szerződés tárgyát képező ingatlan kétharmad tulajdoni részét adásvételi szerződéssel elidegenítette. A felek között egy korábbi választottbíróság eljárásban hozott ítélet azt állapította meg, hogy az üzemeltetési szerződés azonnali hatályú felmondása jogellenes, a felmondás joghatás kiváltására alkalmatlan volt. Az ítélet azt is megállapította, hogy a felek közötti ingatlan üzemeltetési szerződés az adásvételi szerződéssel egyidejűleg megszűnt, addig azonban érvényes és hatályos volt. Kimondta a választottbíróság korábbi ítélete, hogy a felek a szerződés megszűnése folytán egymással elszámolni kötelesek. A bérleti díjjal összefüggésben ez az ítélet a felmondásig rendezte a felek közötti jogvitát, azonban a beruházások elszámolására nem került sor, amely költségek azon időszak alatt keletkeztek, amíg a felperes az ingatlant üzemeltette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes keresetében beruházási ellenérték és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a felek jogviszonyára az rPtk. 389. §-át kell alkalmazni, mivel a felújítások elvégzése a felperes részéről a vállalkozási szerződés lényegi elemeire utal. Az rPtk. 399. § a) pontja szerint a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg, amennyiben a szerződés teljesítése olyan okból válik lehetetlenné, amely ok mindkét fél érdekkörén kívül merült fel. Az ingatlan hasznosíthatóságához és az ingatlan értékének növeléséhez szükséges felújítások megtörténtek, és ez meghaladta a szükséges karbantartási kötelezettségek mértékét. A felek képviselői a beruházások műszaki tartalmát és a bérlők igényeit havonta személyesen egyeztették, és külön műszaki ellenőri bejárások is voltak. A felek közötti együttműködés folyamatos volt, amit az emlékeztetők igazoltak. A szerződés 7. pontja alapján a felek egymással elszámolni kötelesek, amennyiben az alperes az ingatlant értékesíti. A felperes nem gondolhatott arra, hogy az alperes az ingatlant értékesíti. Az üzemeltetési szerződés 7. pontjában írt kölcsönös elszámolás arra az esetre vonatkozott, ha a futamidő első éveinek letelte után a felek értékelik a működés tapasztalatait és a még hátralévő öt évre vonatkozóan a megállapodásokat módosítják. Az elszámolás alapja pedig az előfinanszírozott kivitelezési munkák és a bevétel közti különbözet lett volna.
  1. Az alperes a kereset elutasítását kérte, és arra is hivatkozott, hogy a korábbi választottbírósági ítélet szerint az üzemeltetési szerződés inkább a megbízási szerződés elemeit tartalmazta, mint meghatározó elemeket. Így a vállalkozói igény nem értelmezhető. Jogszerűen járt el az alperes, amikor az ingatlan tulajdoni hányadát értékesítette. A szerződési időtartam alatt jogosult volt az ingatlant értékesíteni az alperes, így a kölcsönös elszámolás erre az esetre is vonatkozott, azzal, hogy a felperesnek a bevételekről pontos számadást kellett adnia, és kimutatást kellett előterjeszteni a felújításokról, és amennyiben a bevételekkel szemben különbözet mutatkozik, a feleknek kellett dönteni ennek az összegnek a sorsáról. A felperes köteles volt a felújítás beruházással kapcsolatos tevékenységét külön kimutatni és a költségeket meg kellett, hogy előlegezze. Az alperes vitatta a felújítás mértékét arra hivatkozással, hogy a felek jogviszonyának kezdetekor fennállt műszaki állapotot már nem lehet megállapítani. A felperes követelése sem jogalapjában, sem összegszerűségében nem megalapozott, és a szakvélemények, amiket a felperes csatolt ugyancsak nem megalapozottak. Az alperes maga is igazságügyi szakvéleményeket csatolt
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság tényként állapította meg, hogy a felek 2011. évben aláírt üzemeltetési szerződésüket 10 éves időtartamra kívánták megkötni. A felperes tehát alappal bízott abban, hogy beruházásainak ellenértéke tíz év alatt fog számára megtérülni. A felek között havonta voltak megbeszélések, amelyekről emlékeztetők készültek Az alperes így tisztában volt a felújítási program aktuális állásáról is A felek szerződésének lehetetlenülése egyik félnek sem felróható okból következett be. Így ezzel kapcsolatosan az alperes felelőssége nem állapítható meg. A felek között a szerződés megszűnése következtében a kölcsönös elszámolást a szerződés azon rendelkezése szerint is el kell végezni, ha az alperes az ingatlan tulajdonát értékesíti. A felek közös akarata tehát a szerződésükből kitűnt, azonban az elszámolás módját határidejét a felek nem határozták meg. A felek közötti szerződés a Választottbíróság álláspontja szerint atipikus szerződés volt, ahol inkább a megbízási szerződés jellemzői domináltak. Vállalkozási szerződés hiányában az alperes vállalkozói díj megfizetésére nem volt kötelezhető. Az alperes nem rendelt meg a felperestől beruházást vagy felújítást, és nem vállalta vállalkozói díj megfizetését sem.
A korábbi választottbírósági ítéletből egyértelműen megállapítható volt, hogy a szerződés a felek között olyan okból lehetetlenült, amelyért egyikük sem volt felelőssé tehető. A felperes kártérítés iránti igénye így nem volt megalapozott, mivel a kártérítés szükségképpeni eleme a felróhatóság, az alperes oldalán nem volt megállapítható. Ugyancsak nem volt megállapítható kártalanítási kötelezettség, hiszen az alperest sem jogszabály, sem szerződéses kötelezettség nem terhelte ennek a megfizetésére. De ugyanígy jogalap nélkül sem gazdagodhatott az alperes a felperes rovására, hiszen a felújítási- illetve beruházási munkák elvégzésére szerződés alapján került sor. A felek szerződéses akarata arra irányult, hogy az elvégzett beruházások eredményeként következett értéknövekedés az ingatlanban az ingatlan mindenkori tulajdonosát illesse meg.
  1. Az üzemeltetési szerződés tíz éves futamideje alatt a felperes számíthatott az általa végzett beruházások ellenértékének megtérülésére. A megtérülés mértéke kizárólag a bérlők által befizetett bérleti díj terhére volt kalkulálható. A felperes így maximum azzal a megtérüléssel számíthatott, amely a részére járó bérleti díjakból őt illette volna meg a futamidő végéig. A felek folyamatos kapcsolattartásából, és abból a tényből, hogy a beruházások és a felújítások kompenzálására a felek nem kötöttek külön megállapodást, a Választottbíróság azt a következtetést vonta le, hogy mindkét fél kölcsönösen kalkulált azzal, hogy a beruházások ellenértéke oly módon térül meg a felperesnek, hogy a tíz éves szerződéses időtartam alatt a felperest megillető bérleti díjak fedezik a felperes által elvégzett beruházások és felújítások ellenértékét. Ennek megfelelően a Választottbíróság az arányos bérleti díjak alapul vételével történő összeg megtérítésére kötelezte az alperest. (VB/16054 ítélet)
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében a felek szerződése alapján járó tőkekövetelés és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes viszontkeresetet terjesztett elő. A Választottbíróság szóbeli tárgyalást tartott és a tárgyalást követően a felek egyezséget kötöttek. Az egyezségi okiratukban úgy nyilatkoztak, hogy egyezségük ítéletbe foglalását nem kérik, de amellett, hogy közösen kérték az eljárás végzéssel történő megszüntetését, kérték, hogy a Választottbíróság rendelkezzen az eljárással felmerült költségek felek közötti megosztásáról.
A felek bejelentése az egyezségkötésről
  1. A felek az első tárgyalást követően közösen kérték a Választottbíróságot, hogy az eljárást végzésével szüntesse meg, és rendelkezzen a felmerült költségek felek közötti megosztásáról.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A Választottbíróság a felek közös kérelmének megfelelően az eljárást megszüntette, és rendelkezett az eljárással felmerült költségek felek közötti megosztásáról. (VB/17030)
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek jogelődjei 2001. és 2002. években különféle szerződéseket kötöttek. A szerződéses jogviszony a felek között az alanyváltozások után is fennmaradt. 2016-ban a felperes az alperestől a szerződések felmondásáról szóló levelet kapott. A felperes kérte az alperestől, hogy a számlázás alapját képező jutalék-elszámolást küldje meg részére. Mivel az alperes ezt nem teljesítette, ezért a felperes a Választottbíróságnál keresetet nyújtott be, és egyúttal kérte azt is, hogy a Választottbíróság a szerződés meghatározott pontjainak érvénytelenségét is állapítsa meg.
A felperes keresete és az alperes válaszirata
  1. A felperes keresetében számadási kötelezettség megállapítását, azaz az alperes számlázás alapját képező jutalék-elszámolási kötelezettségének megállapítását, továbbá szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítását is kérte.
  2. Az alperes válasziratában a kereseti követelés elutasítását indítványozta.
  3. A Választottbíróság szóbeli tárgyalását követően a felperes keresetét visszavonta, amellyel szemben az alperes nem emelt kifogást, de kérte ügyvédi költségeinek megtérítését.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A felperes a keresetét az első szóbeli tárgyalást követően visszavonta, amihez az alperes hozzájárult azzal, hogy a felmerült ügyvédi költségeit a felperes fizesse. A kereset visszavonására tekintettel a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 44. §. (2) bek. a) pontja alapján az eljárást megszüntette. A Díjszabályzat 6. §. (1) bek. alapján az választottbírósági díj a felpereseket terheli, beleértve az alperes ügyvédi költségét is (Díjszabályzat 8. §. (1) bek.), melynek megállapítása a perértékre, valamint az eljárással kapcsolatban történt munkavégzésre tekintettel történik. (VB/17031)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1) A felperes 2015 áprilisában adásvételi szerződést kötött az alperessel 21 tonna fagyasztott disznóhús szállítására. Az árut az alperes azért nem vette át, mivel állítása szerint a hús sötétpiros volt és néhol a bőrön szőrök is találhatóak voltak. Az alperes így azzal érvelt, hogy a húst nem készítették megfelelően elő a szállításra és ezért nem hajlandó a szállítmányt átvenni. A felperes a képviselőjével és a semleges minőségvizsgáló intézettel az SGS Intézettel bevizsgáltatta az árut és a szállítmányt rendben lévőnek találták. Mivel az alperes az átvételt visszautasította, a felperes harmadik fél számára értékesítette a szállítmányt, fedezeti eladással, alacsonyabb áron.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
(2) A felperes kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy a szállítmány megfelelt a szerződésben írt minőségi követelményeknek, és ezt a képviselője nyilatkozatával a semleges SGS jelentésével kívánta bizonyítani. Keresetében a fedezeti eladásból eredő árdifferenciált, az SGS vizsgálat költségeit a harmadik félnek történő eladással felmerült fuvarköltségeket kérte az alperestől.
(3) Az alperes válasziratában arra hivatkozott, hogy a felperessel nem kötött szerződést, így a Választottbíróságnak nincsen hatásköre. Ezt arra alapította, hogy ugyan a felperesi társaság levélpapírján kötötték a szerződést, azt azonban egy felperesi társvállalattal, tehát egy másik társasággal írta alá az alperes. Ezért a Választottbíróságnak nincs hatásköre a jogvita elbírálására. A magyar jog mellett a Bécsi Egyezmény rendelkezéseit is alkalmazni kell, ahol a 35. cikk előírja, hogy az eladónak a szerződéses mennyiségben és minőségben kell leszállítani az árut. Az áru minőséghibás volt, így jogosan tagadta meg az alperes az átvételt. Az is valószínű, hogy azért lehetett alacsonyabb áron eladni a szállított, fagyasztott húst, mivel a minőség nem volt megfelelő.
A Választottbíróság ítélete
(4) Az eljárás során az alperes védekezésére tekintettel az eredeti felperes az alperes által megjelölt és perbe lépett felperesre engedményezte a követelését, az erről szóló okiratot az alperesnek megküldte. A perbe lépett felperes a perindítás előtt valamennyi, az engedményezés tárgyát képező okiratot megkapta. Az engedményezést az alperes nem kifogásolta. A Választottbíróság maga is arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés az új perbe lépett felperessel jött létre, a korábbi felperes és a perből elbocsátott felperes levélpapírján. A Választottbíróság megállapította, hogy a becsatolt bizonyítékok azt támasztották alá, hogy a szállított áru minősége a szerződésben írtaknak megfelelt. Az alperes az állításait a perben bizonyítani nem tudta. A bizonyítási teher ezzel kapcsolatosan a Bécsi Egyezmény 38. és 39. cikkelyei szerint az alperesen volt. A Bécsi Egyezménnyel azonos rendelkezést tartalmaz az alkalmazandó magyar Ptk. a 6:215 paragrafusában. Az alperes azzal, hogy nem vette át az árut, megszegte a szerződést, és meg kell, hogy fizesse a felperes igazolt kárait a Ptk. 6:142 paragrafus szerint. A károkat bizonyítani kell és az okiratokkal bizonyított károk megtérítésére a Választottbíróság kötelezte az alperest.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1) A peres felek 2011 októberében ügynöki szerződést kötöttek melyet később úgy módosítottak, hogy a szerződés 2015 áprilisában megszűnik. A felek között ugyan vita volt az ügynöki szerződés minősítése tekintetében, azonban az nem vitatott tény volt, hogy a felperes az alperes javára árukat és szolgáltatásokat értékesített díjazás ellenében. A megbízás tartós volt, és a szolgáltatásokhoz kapcsolódó eszközök értékesítését is magába foglalta. Az sem volt vitás a felek között, hogy a felperes és jogelődjei már 1998 óta folytatták a kereskedelmi tevékenységet és az alperes ezen tevékenységért ügynöki jutalékot fizetett. A felperes a keresetében a tartós ügynöki jogviszony megszűnése miatt kiegyenlítés iránti igényt érvényesített a Választottbírósági eljárás során.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
(2) A felperes keresetében a 2000. évi CXVII. törvény (-KÜSZ tv.-) 18. § (1) bek. a és b pontja alapján kiegyenlítési igénye megtérítésére kérte az alperest kötelezni.
(3) Az alperes válasziratában először azt vitatta, hogy a felperesi tevékenység megfelelt a KÜSZ tv. 18. § -ban írt feltételeknek azaz, azt állította, hogy a felperes nem a jogszabály értelmében vett ügynökként járt el, nem fejtette ki, hogy milyen tevékenységet végzett az új ügyfelek megszerzése vonatkozásában és azt sem igazolta, hogy a felperes által közvetített szerződések nyomán az alperes a szerződés megszűnését követően is jelentős előnyre tett szert. Hiányzik annak a bizonyítása is, hogy a felperes által követelt összeg mennyiben tekinthető méltányosnak. Ezt a védekezését alapvetően megváltoztatta, illetve kiegészítette azzal, hogy a felperest egyáltalán nem illeti meg kiegyenlítés, mivel a felek együttműködése a felperes kérésére a perbeli szerződés határozott idejének lejárta után is folytatódott. A felperes tulajdonosi köre profiltisztítás miatt testvérvállalatba szervezte ki a felperes tevékenységét és az új társaság ugyanazon értékesítési pontokon belépett a felperes korábbi jogviszonyába és a munkát ugyanazon munkatársakkal és ugyanazon eszközökkel folytatta.
A Választottbíróság ítélete
(4) A Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes keresete nem alapos. Az alperesi védekezések között a Választottbíróság előkérdésként foglalkozott a KÜSZ tv. 19. § c pontjában írtakkal. Ezek szerint nem illeti meg kiegyenlítés a kereskedelmi ügynököt, ha a kereskedelmi ügynök a megbízó hozzájárulásával a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit harmadik személyre ruházza át. Tényként állapította meg a Választottbíróság, hogy a felperes kezdeményezte az alperessel érvényben lévő szerződés módosítását egy évvel annak lejárta előtt úgy, hogy azt a társvállalatára kívánja engedményezni. Az engedményezéssel egyidejűen a felperes értékesítési ponton dolgozó munkatársait, eszközeit, a dolgozókat munkáltatói jogutódlással a társvállalat átvette és az új cég a munkát az értékesítési ponton változatlanul folytatta. A jutalékokat az alperessel folyamatosan elszámolták.
  1. A kiegyenlítés, amit a KÜSZ tv. a 18. § -ban szabályoz, az ügynök részére a jogviszonyhoz kapcsolódó és a jogszabály alapján biztosított jog. A lényege az, hogy a megbízó javára hosszú éveken keresztül dolgozó ügynök szerződésének megszűnése miatt elesik azon ügynöki jutalékoktól, amelyek őt megillették volna abban az esetben, ha a szerződés a felek között továbbra is fennáll. Ezen ügyleteket ugyanis a megbízója javára ő hozta létre, azok az ő munkájának eredményét tükrözik. A KÜSZ tv. korlátozott körben szabályozza azokat az eseteket, amikor az ügynököt mégsem illeti meg a kiegyenlítés. Ilyen eset, amikor az ügynök szerződésszegése miatt a megbízó a szerződést azonnali hatállyal felmondta, vagy az ügynök mondta fel a szerződést annak kivételével, ha a felmondást az ügynök életkora olyan testi fogyatkozása vagy betegsége, vagy a megbízó olyan magatartása indokolta, amely miatt a tevékenység folytatása nem várható el a kereskedelmi ügynöktől. A kiegyenlítést kizáró esetek közé tartozik a KÜSZ tv. 19. § c pontban írt eset is, ha a kereskedelmi ügynök a megbízó hozzájárulásával a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit harmadik személyre ruházza át. Ebben az esetben az ügynök maga mond le jövőbeli jutalékáról az új ügynök javára, kiegyenlítési igény nélkül. Mivel a tényállás alapján ez a feltétel megvalósult, ezért a felperes megalapozatlan keresetét a Választottbíróság elutasította.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1) A felek között 2015 októberében bérleti szerződés jött létre egy bevásárlóközpontban. A bérlő a területet abból a célból vette bérbe, hogy azon egy elárusító pultot létesítsen. A területen felállítandó pult elhelyezkedését jóváhagyták a felek. A szerződés öt éves időtartamra jött létre. Két évvel a szerződéskötést követően az alperes arról tájékoztatta a felperest, hogy a bevásárlóközpont arculatváltását határozta el, ami azt eredményezi, hogy az a rész, ahol a bérlemény is található, elbontásra kerül. A felek szerződése szerint a bérbeadó jogosult volt a pult elhelyezkedésén előzetes egyeztetés után változtatni. Az egyeztetés után tett megfelelően indokolt változtatási javaslatot a bérlő köteles volt elfogadni. A felperes az alperes által felajánlott új lehetőségeket nem fogadta el, mivel álláspontja szerint azok számára lényegesen hátrányosabb körülményeket eredményeztek volna. Ezt követően az alperes az eredménytelen tárgyalások után a szerződést felmondta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
(2) A felperes álláspontja szerint a pult elhelyezkedésén az alperes előzetes egyeztetés után ugyan változtathat, ez azonban magára a területre nem vonatkoztatható. Az alperes így nem volt jogosult a szerződés felmondására és a jogellenes felmondással az alperes megszegte a szerződést, amivel a felperesnek kárt okozott. A felperes kereseti követelésének összegszerűségét könyvszakértői véleménnyel támasztotta alá, amely vélemény meghatározta a felperest ért károsodás mértékét.
(3) Az alperes védekezésében kifejtette, hogy a szerződés helyes értelmezése szerint a bérlemény, a terület és a pult azonos jelentéstartalommal bír, azok egymástól nem választhatóak el. A bérleti szerződés lehetőséget biztosított az alperesnek, mint bérbeadónak, hogy megváltoztassa a pult elhelyezkedését, melyre tett javaslatokat a felperes nem fogadott el. Ezért az alperes jogszerűen mondta fel a szerződést és azt nem szegte meg. A felperes köteles lett volna elfogadni a felajánlott helyszínek egyikét.
A Választottbíróság ítélete
(4) A Választottbíróság nem osztotta sem a felperes sem az alperes álláspontját a terület és a pult fogalmának értelmezése kapcsán. A terület és a pult fogalma a Választottbíróság szerint nem azonosítható. A szerződés szerint a bérlő felperes területet vett bérbe, azzal a céllal, hogy azon elárusítópultot létesíthessen. A terület a bérbeadó tulajdona, míg a pultot a bérlő felperes létesíti. Nem fogadta el a Választottbíróság a felperesnek azt az álláspontját, hogy az alperest a terület tekintetében nem illeti meg a bérleti szerződés felmondásának joga. Az alperesnek jogszerű lehetősége volt arra, hogy az üzleti tervei végrehajtása érdekében indítványozza a felperes által bérelt pult elhelyezkedésének a megváltoztatását. A felmondási jog gyakorlása önmagában nem volt szerződésszegő magatartás az alperes részéről.
Az alperes különféle területeket ajánlott fel a felperesnek, melyek megfelelősége nem szakkérdés, így azok megfelelősége szakértői módszerekkel sem állapítható meg. A felperes okszerűen és ésszerűen indokolta, hogy álláspontja szerint a felajánlott lehetőség visszautasítása önmagában nem jelenti a bérelt terület átadásának megtagadását, mindössze a felajánlott megoldások megfelelőségét vitatta. Ez azonban nem szerződésszegés. A Választottbíróság osztotta a felperes ezzel kapcsolatos álláspontját.
(5) Ezt követően a Választottbíróság a Ptk. 6:62. § (1) bek.-ben írtak alapján vizsgálta, hogy a felek mennyiben tettek eleget az együttműködési kötelezettségüknek. A felek ugyanis kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről. A Ptk. 6:62. § (3) bek. szerint az a fél, aki ezen kötelezettségét megszegi köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni. A magán autonómia széleskörű elismerése a szerződések világában a szerződéskötési szabadságban ölt testet. A felek maguk határozzák meg, hogy kivel kötnek szerződést és a szerződés tartalmát szabadon alakítják ki. A szerződést alakító jogi normák többsége diszpozitív jellegű, ez azt jelenti, hogy a szerződő felek a szerződési szabályoktól eltérően is megállapodhatnak. A szerződéses jogviszonyba történő jogszabályi beavatkozásra csak kivételesen van lehetőség, egyensúly hiánya miatt a gyengébb fél védelme érdekében.
A szerződéskötési szabadság a magán autonómia határait az együttműködés keretében az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsításának kötelezettsége jelöli ki. Az elvárhatóság társadalmi elvárást fejez ki egy adott magatartás tekintetében. Az együttműködési kötelezettség különös nyomatékkal merül fel a felek tartós jogviszonyában.
A felek közötti bérleti szerződés öt évre jött létre, és mint tartós jogviszony a feleket az együttműködési kötelezettség fokozott mértékben terheli. Eminens és alapvető alperesi érdek az üzletközpont működtetésével kapcsolatos üzletpolitikai elgondolások és az ezeknek megfelelő döntések megvalósításának biztosítása. Mindez hangsúlyosan megjelenik a bérleti szerződésben. Ha a pult elhelyezkedésén történő változtatás kérdésében a felek között egyetértés nem jön létre, adott esetben ez olyan bérlői és felperesi magatartás, amely a szerződés megszüntetését eredményező súlyos szerződésszegésnek minősülhet. Az alperes érdeke az volt, hogy az általa hosszabb időre létrehozott vállalkozás a bérleti szerződés időtartama alatt biztosítsa az üzlet kialakítása és beindítása költségeinek megtérülését majd ezt követően azt a tisztes üzleti hasznot, amely a vállalkozás elindítását részéről motiválja. Az együttműködés a felek között nem csupán morális alapon elvárható magatartás, hanem a Ptk. idézett rendelkezéseiből folyó kártérítési kötelezettséggel szankcionált törvényi kötelezettség. Az alperes magatartása csak formálisan felelt meg a szerződésben rögzített együttműködési kötelezettségnek. Az egyeztetési folyamat rövid intervallumot ölelt fel. A csereajánlatok elutasítása felperes részéről okszerű, racionális, méltányolható érveken alapult.
A szerződéses kapcsolatban egymás mellé rendelt felek ugyan egyenlő jogokkal rendelkeznek, de az egyenlő jogok mögött jelentős cselekvési, lehetőségbeli, gazdasági súlybeli különbség van. A felperes a bérleménye megtartását annak nyereséges működtetését a piaci helyzettét tekintve lényeges hátrányosabb helyzetben volt, mint az alperes. Az alperes rövid időt biztosított az egyeztetési folyamatra. Az egyeztetési folyamat egyoldalú lépéssel az áramszolgáltatás megszüntetésével ért véget, ami a felperes működését ellehetetlenítette. A Választottbíróság szerint a tárgyalások folytatása elvárható lett volna, így az alperes nem tett maradéktalanul eleget az együttműködési kötelezettségének. Az elsősorban alperesi érdekeket megjelenítő bérleti szerződésből, a felek közötti erőfölény tényéből következően az alperestől fokozottabb toleranciára és tárgyalási hajlandóságra való törekvés lett volna elvárható. Az együttműködési kötelezettség megsértése jogellenes magatartás, amely kártérítési kötelezettséget alapoz meg. A rendelkezésre álló rövid, mintegy másfél éves tevékenységi idő miatt az üzleti nyereséget felmutatni nem tudó, kezdő vállalkozás tekintetében a kár összegszerűsége megnyugtató módon, szakértői módszerekkel sem állapítható meg. Minderre figyelemmel a Választottbíróság a Ptk. 6:531. § rendelkezésiből kiindulva az alperest az általános kártérítés szabályai szerint – mérlegeléssel megállapított összegű kártérítés megfizetésére kötelezte.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében szerződésből eredő tőkekövetelés és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A Választottbíróság titkársága felhívta a felperest arra, hogy pótolja a keresetlevél hiányait, aminek a felperes nem tett eleget.
A felperes keresete
  1. A felperes keresetében szerződés alapján járó tőkekövetelés és járulékai iránti igényt terjesztett elő az alperessel szemben.
  2. A keresetlevél hiányosan lett benyújtva, és a hiányok pótlására a Választottbíróság titkársága a felperest felszólította, aminek nem tett eleget.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A felperes által benyújtott keresetlevél nem felelt meg az Eljárási Szabályzatban foglalt követelményeknek. A felperes a kitűzött póthatáridőkön belül sem pótolta a hiányokat, így a Választottbíróság az eljárást végzéssel megszüntette (Eljárási Szabályzat 24. §. (2). bek.). A regisztrációs díjat a Díjszabás 2. §-a értelmében a felperesnek kell viselnie. (VB/18005)
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperesek keresetükben szerződésből eredő tőkekövetelés és járulékai megfizetésére kérték az alperest kötelezni. A kereset benyújtását követően, de még az alperesi válaszirat előtt, a felperesek a keresetüktől elálltak, tekintettel arra, hogy az alperes valamennyi követelésüket megfizette.
A felperesek keresete
  1. A felperesek keresetükben tőke- és járulék követelésük megtérítésére kérték az alperest kötelezni. A felperesek a Választottbíróságnál a regisztrációs díjat fizették be, az eljárási költségeket még nem előlegezték meg. Az alperes a keresetlevél átvételét követően kiegyenlítette a perbeli követeléseket, így a felperesek elálltak a perbeli követelésüktől.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
(3) A Választottbíróság az eljárást végzésében megszüntette arra tekintettel, hogy a felperesek elálltak keresetüktől, mivel az alperes a keresetben szereplő kinnlevőséget és annak járulékos költségeit a kereset kézhezvételekor kiegyenlítette. A Választottbíróság elnöke az eljárás költségét a regisztrációs díj mértékében állapította meg. (VB/18022)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek között 2015. júliusában termék adásvételi szerződés jött létre. A fizetés tekintetében a felek megállapodása alapján a szerződés - vagylagosan - a mérlegeléskor készpénzes számla ellenében, vagy a teljesítést követően átutalási számla alapján, 8 napos határidővel történő teljesítést írt elő, meghatározva a teljesítés határidejét is. A szerződés értelmében a vevő kötbérfizetésre volt köteles, amelynek mértéke a vételár 20%-a volt.
  1. A felek egymás közötti kommunikációjukra az írásbeliséget megkönnyítették (a kölcsönös közléseket telefaxon, sms-ben, e-mailben is elfogadták), a szóbeliséget azonban a szerződés kifejezetten megtiltotta.
  1. Az első szállítmány átvételét követően a felek között vita alakult ki a hátralékos termékmennyiség elszállításáról és vételárának kifizetéséről. Az alperes szerint a felperes az árut számára nem szolgáltatta ki, és az átvehető mennyiséggel kapcsolatban még értesítést sem küldött. Az alperes ezért jogi képviselője útján teljesítésre szólította fel a felperest, aki azonban érdemben nem reagált, csak arra hivatkozott, hogy az alperesi jogi képviselő a leveléhez meghatalmazást nem csatolt.
  1. A felperes indítványozta, hogy a Választottbíróság tegye a tárgyalás anyagává egy hasonló ügyben korábban lefolyt választottbírósági eljárás iratait. Az alperes álláspontja szerint ezzel szemben s BH2002.235 I. sz. eseti döntés alapján a felperes által hivatkozott korábbi választottbírósági döntésnek nincs relevanciája, mert abban az eljárásban a Választottbíróság az itt releváns tényállást nem tárta fel.
A kereseti kérelem és az alperes érdemi ellenkérelme
  1. A felperes keresetében a fenti tényállás alapján kérte az alperes kötelezését a szerződéses mértékű kötbér és annak szerződéses kamata megfizetésére.
  1. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes költségekben marasztalását kérte. Alperes kifejezetten tagadta, hogy a felek között olyan szerződésmódosítás jött volna létre, amelynek értelmében ő csakis előre teljesíthet. Az alperes vitatta a felperesi kötbérigény megalapozottságát. Ha szerződésmódosítás folytán az adásvétel tárgya és a vételár a felperes állítása szerint módosult volna, úgy az alperes jogszerű teljesítését a felperes akadályozta meg azzal, hogy nem állította ki a módosításnak megfelelő számlát, így az alperes nem tudott fizetni, mert a felperes továbbra sem működött együtt az alperessel a teljesítés érdekében.
A Választottbíróság ítélete
  1. A fenti tényállás alapján a Választottbíróság azt állapította meg, hogy a felek szerződése a szóbeliséget kifejezetten kizárta. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a felek a szerződést, így a szerződés tárgyát, a vételárat, vagy a fizetési feltételt módosították volna, mert ilyen módosításra csak írásban kerülhetett volna sor. Önmagában az a tény, hogy az a tény, hogy az első szállítmány vételárát az alperes előre fizette, nem jelenti azt, hogy lemondott volna a szerződésben megállapodott utólagos fizetésről. Ugyanezen okok miatt a felperes tanúbizonyítási indítványát, mint szükségtelent és a célravezetésre alkalmatlant, mellőzte.
  1. A Választottbíróság megállapította, hogy a felek kötelesek a szerződés fennállása alatt együttműködni, és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről. Elvárható volt ezért az az elmulasztott felperesi tájékoztatás is, hogy a meghatalmazás hiánya miatt nem reagált érdemben a felszólításra (Ptk. 6:62.§ (1) bek.).
  1. A Választottbíróság vizsgálta a felek kapcsolattartását a termény átvétele során. Megállapította, hogy a híváslisták az írásbeliséget nem pótolták, mert nem szolgáltnak bizonyítékul arra nézve is, hogy melyik fél mit közölt a másikkal.
  2. A Választottbítóság vizsgálta azt is, hogy a korábbi másik választottbírósági eljárásban hozott ítélet szempontjából a jelen eljárástárgya ítélt dolognak minősült-e. A Választottbíróság e körben megállapította, hogy az előző ügynek nem volt tárgya a fizetési feltételek módosításának megtörténte, sem az, hogy az alperes a további áruk tekintetében is előre fizetésre lett volna-e köteles, csupán azt rögzítette, hogy az első tételként átvett áruk ellenértékét az alperes előre fizette meg. A Választottbíróság ezért azt állapította meg, hogy az előzményperben hozott ítélet a jelen perben nem idézett elő res iudicata helyzetet.
  1. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a Választottbíróság a tényállást tisztázottnak találta, és a jogvita összes körülményére kiterjedő mérlegelési jogával élve, az előterjesztett bizonyítékoknak megfelelően utasította el a felperes keresetét.
(VB/17036)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek szindikátusi szerződést kötöttek, amely a felperes javára vételi jogot biztosított az üzletrész alperestől való megvásárlására, míg az alperes javára eladási jogot adott az üzletrész felperes részére történő értékesítésére. A felperes több alkalommal kölcsön jogcímén kifizetéseket teljesített az alperes részére, amely kölcsönösszegek a szindikátusi szerződés szerint az értékesítendő üzletrész vonatkozásában vételár előlegnek minősültek.
A kereseti kérelem és az alperes érdemi ellenkérelme
  1. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy tulajdonjogot szerzett a korábban az alperes tulajdonában volt üzletrészen, hogy az adásvételi szerződés az üzletrészen létrejött, hogy a felperes által felkért vagyonértékelő értékelése alapján számított vételár megfelelt a szindikátusi szerződésben foglaltaknak, hogy a vételár, különös tekintettel a kölcsönösszegek kifizetésére a felperes által az alperes javára megfizetésre került, végül, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest az őt terhelő különbözet megfizetésére a felperes javára.
  1. A felek egyezően állították, hogy eladási, illetve vételi jogaik gyakorlásával közöttük adásvételi szerződés jött létre az üzletrész vonatkozásában, közöttük az egyetlen állítási különbség a vételárösszegben nyilvánult meg.
  1. A Választottbíróság a tárgyaláson rámutatott arra, hogy ha az irányadó körülmények a vételi- és eladási jog érvényes gyakorlásához szükséges és elégséges módon, a vételár-kalkuláció algoritmusát is magukban foglalva tartalmazzák, úgy a joggyakorlásnak nem képezi akadályát az, ha a vételár a szerződésben nem került összegszerűen meghatározásra.
A Választottbíróság ítélete
  1. A felek a tárgyalás megtartását követően egyeztettek, egyezséget kötöttek, amelyet közös kérelmükre a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 38.§-ának (2) bekezdése alapján ítéletbe foglalt.
(VB/17040)
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes a kereseti követelését a felek között létrejött vállalkozási szerződésből eredő egyes vállalkozási díjtételek megfizetésének alperesi elmulasztására alapította.
A felperes és az alperes nyilatkozatai
  1. A felperes álláspontja az volt, hogy a felek között létrejött szerződés nem tartalmazott olyan rendelkezést, amely szerint a felperes csak akkor jogosult a díjigényének előterjesztésére, ha az elkészült műszaki dokumentációk engedélyezése megtörtént.
  1. Az alperes el nem ismert követeléseit azért vitatta, mert az alperesi fizetési késedelmet követően a felperes egyes tervdokumentációk felhasználását letiltotta, ennek folytán azokat az alperes nem tudta az eredeti szerződéses rendeltetésének megfelelően felhasználni.
A Választottbíróság végzése
  1. A Választottbíróság a felek egyezségét az első tárgyaláson, a felek közös kérelmére a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalta és az egyezséget végzéssel jóváhagyta, mert az nem ütközött az irányadó jogszabályokba és a felek méltányos érdekeibe (Eljárási Szabályzat 44.§ (2) bek. b) pontja). A Választottbíróság kimondta, hogy e végzése jogerős és végrehajtható. (VB/17068)
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében vételár és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a közöttük 2014-ben létrejött „termeltetési szerződés” alapján.
A felperes és az alperes nyilatkozatai
  1. A Választottbíróság a tárgyalás megtartására határnapot tűzött, majd a felperes e határnapot megelőzően bejelentette, hogy az alperessel egyezséget kötött, melynek alapján az alperes a keresetben követelt tőkeösszeget hiánytalanul megfizette. Erre tekintettel a felperes a keresetét visszavonta és az eljárás megszüntetését kérte.
  1. A felek az egyezségüket nem csatolták, annak választottbírósági határozatba foglalását nem kérték, az eljárási költségekről szóló megállapodásukat sem tárták a Választottbíróság elé.
A Választottbíróság végzése
A Választottbíróság az eljárást a már kitűzött első tárgyalás megtartása nélkül végzéssel megszüntette, a felperes által megelőlegezett eljárási költségek és a végzésben meghatározott eljárási díj különbözetet a felperes visszatéríteni rendelte, egyebekben pedig a feleket költségeik viselésére egyenlő arányban kötelezte, mert a felek egyezséget kötöttek, a felperes pedig – az eljárás megszüntetését kérve, további dokumentációt nem csatolva – keresetét visszavonta (Eljárási Szabályzat 44.§ (2) bek. a) pontja). (VB/17078 )
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek terményfelvásárlási szerződést kötöttek rögzítve a mennyiséget, a csomagolás ömlesztett módját és a szállítási határidőt. Előlegfizetésben is megállapodtak, amelyet a felperes az alperes részére megfizetett.
  1. A felek között több egyeztetés is volt a teljes árumennyiség átadására vonatkozóan, azonban ez nem vezetett eredményre, illetve az utolsó árurészt a felperes csak zsákos kiszerelésben kívánta átvenni az alperestől.
  1. Az alperes levélben nyilatkozott, hogy a szerződésszerű teljesítésre készen áll, de csak a szerződésben rögzített „ömlesztett” állapotú terményt tud átadni, valamint felhívta a felperes figyelmét, hogy a szállítási határidő lejárt, így ha az árut 5 napon belül nem veszi át, az áru romlandó jellegére is tekintettel azt harmadik személy részére értékesíti, ami meg is történt.
A kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme
  1. A felperes keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a közöttük létrejött terményfelvásárlási szerződés alapján a felperesnek járó vételárnak és járulékainak megfizetésére.
  1. Az alperes az ellenkérelmében a szerződési kikötéseket, valamint az előleggel kapcsolatban a keresetben foglalt elszámolás értékét nem vitatta, azonban előadta, hogy ő valóban értékesítette harmadik személynek a termény egy részét, ennek indoka azonban az volt, hogy a szállításra felajánlott terményt a felperes nem vette át, holott a szerződés szerinti teljesítési idő már elérkezett.
  1. A Választottbíróság az ügyben tárgyalást tartott. A követelt értékkülönbözet összegére vonatkozóan a felperesi előadást az alperes a tárgyaláson tett nyilatkozatában nem vitatta.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság megállapította, hogy a felperes nem járt el szerződésszerűen akkor, amikor a lekötött árumennyiség utolsó részletének elszállítását a szerződéstől eltérően zsákos kiszerelésben volt csak hajlandó átvenni, ugyanakkor az alperes jogellenesen zárkózott el a felperes által neki korábban átutalt előleggel kapcsolatos elszámolásról, illetve a különbözet megfizetésétől.
  1. A Választottbíróság rámutatott, hogy a szerződés megszüntetése esetén a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni.
  1. Mindezek alapján a Választottbíróság kötelezte az alperest a kereseti követelés és járulékai megfizetésére a felperes részére. Az alperes az ebből eredő fizetési kötelezettségeinek az ítélet közlésétől számított 30 napon belül volt köteles eleget tenni.(VB/17080)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes jogelődje és az alperes 2009-ben vállalkozási szerződést kötöttek egymással burkolaterősítés építése tárgyában. Az alperes közreműködőjeként a Mérnök a felperes részére utasításokat adott.
  1. A Mérnök, illetve az alperes utasítására a felperes számos pótmunkát végzett el, amelyek átadás-átvétele megtörtént. A felperes előadása szerint az alperes a pótmunkák értékét elfogadta, amelyet a közreműködő szervezet jóváhagyott. A műszaki átadás-átvétel 2014-ben befejeződött.
  1. A Mérnök a Projektre vonatkozóan kiállított Befejezési Igazolásban rögzítette a felperes jogos, kifizetetlen követelésének összegét, azzal, hogy annak ellenértékét az alperes hazai forrásból tervezi megfizetni a felperes részére.
  1. A szerződésben a felek a pótmunkák díja tekintetében tételes elszámolás alkalmazásában állapodtak meg.
  1. A felperes felszólította az alperest, követelve, hogy az alperes a végszámla benyújtásához szükséges teljesítésigazolást állítsa ki a pótmunka tekintetében. A teljesítésigazolás kiállítását az alperes válaszlevelében megtagadta.
  1. A felperes a többletmunka tekintetében a régi Ptk. (1959. évi IV. tv.) 403.§ (4) bekezdésére, a pótmunka tekintetében pedig a 290/2007. (X.31.) Korm. sz. rendelet, a Kúria Pfv.21.376/2014/4. sz. ítélete, valamint a BH2014.303 sz. jogeset meghatározásaira hivatkozott.
A kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme
  1. A felperes keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a pótmunkáért járó vállalkozási díj és annak késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére.
  1. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását és a felperesnek az alperesi költségekben történő marasztalását kérte.
  1. Előadta, hogy a kereseti kérelem tárgyaként meghatározott munkák, amelyeket a felperes a Mérnök utasítása alapján végzett el, többletmunkának minősülnek, amelynek elvégzéséért a felperes a már teljesített vállalkozási díjon felül további díjra nem jogosult.
  1. Az alperes idézte a szerződés azon rendelkezését, amely szerint az egyösszegű átalányár magában foglalja mindazon munkákat és azok költségeit, amelyek az adott projektelem megvalósításához, rendeltetésszerű használatához és a vállalkozási szerződésben megfogalmazott feltételek teljes körű teljesedésbe menéséhez szükségesek. Az alperes álláspontja szerint a felperes által elvégzett munkák a hivatkozott pont szerinti munkának minősülnek.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a felperesi kereset alapjául szolgáló, a Mérnök által igazolt és az alperes által sem vitatott munka pótmunkának, vagy többletmunkának minősült.
  1. Nem volt vitás a felek között, hogy a projektre vonatkozó jogerős építési engedélyt, az engedélyezett terveket és a jóváhagyott kiviteli terveket az alperes biztosította, ezekben az előkészítő munkákban a felperes nem működött közre. Ebből következően a felperesnek arra vonatkozóan kellett ajánlatának műszaki tartalmát és árajánlatát kialakítania, amit kellő gondosság mellett az engedélyezési és kivitelezési tervekből megismerhetett.
  1. Az sem volt vitás a felek között, hogy a perbeli munkákat az ajánlatkérési dokumentáció, továbbá az építési és kiviteli tervek nem tartalmazták. Az alperes azt sem vitatta, hogy ezen munkálatok elvégzését a szakhatóságoknak a szerződés megkötését követő előírásai alapján az alperes, illetve a Mérnök később rendelte el.
  1. A Választottbíróság megítélése szerint a felperesi kereset tárgyát képező munkálatok elvégzését a felperesnek nem kellett előre látnia, azok az engedélyezési és kivitelezési tervekből nem voltak megismerhetők, ezekre a felperesnek nem kellett számítania, ezért ha a projekt megvalósításához ezeket a munkákat a felperesnek el is kellett végeznie, a hatóságok évekkel későbbi előírásait a szerződő felek a szerződéskötéskor nyilvánvalóan nem vehették figyelembe, ezen munkák szükségességét a szerződés megkötésekor sem a felperes, sem pedig az alperes nem ismerték.
  1. Az alperesnek a Ptk. 277.§ (1) és (4) bekezdésére hivatkozó védekezését tekintve a Választottbíróság álláspontja az volt, hogy a szerződéses cél megfogalmazása önmagában nem eredményezhet egy tetszés szerint alakítható munkavégzési keretet, quasi biankó feladat-meghatározást a vállalkozó számára. Egy vállalkozó - jelen esetben a felperes - olyan fajtájú, mennyiségű és minőségű munka elvégzésével köteles számolni, amely az ajánlati felhívásból, annak mellékleteiből, illetve az engedélyezési és kivitelezési tervekből megismerhető. Ezt a megismerhető követelményrendszert a vállalkozó, mint szakcég köteles kiegészíteni azzal, ami az elvárható szaktudása, ismeretei és tapasztalatai szerint szükséges a létesítmény megvalósításához. Ez adja a többletmunka keretét és egyben korlátait is. Ami pedig ezen túlmenő, előre nem látható és/vagy a Projekt megvalósításához nem feltétlenül hozzátartozó munka, különösen olyan, amelyet sem szakcég, sem a megrendelő nem ismernek a szerződés megkötésekor, a pótmunka kategóriájába tartozik.
  1. A BH2003.239. sz. jogesetben foglalt álláspont („ha a szerződés megkötésekor a vállalkozó előtt már ismert az építési terv mikénti módosulása, a szerződésben megjelölt átalányár az annak megfelelően elkészült mű ellenértéke”) ellenkezője is igaz. Ha tehát a terv módosítása vagy a megrendelő által utólag támasztott többlet-követelmény az ajánlattételkor illetve szerződéskötéskor nem ismert a vállalkozó előtt, azonban a mű rendelketésszerű használata érdekében a Ptk. 403.§ (4) bek. első mondat második fordulata alapján azt köteles elvégezni, akkor az ilyen munka pótmunkának minősül.
  1. A Választottbíróság álláspontja szerint a perbeli munkálatok elvégzésével a felperesnek az átalánydíj ajánlata adásakor kellő körültekintés és szakcégtől elvárható gondosság mellett sem kellett számolnia, így azok pótmunkának minősülnek, amelyért a nem vitatott összegű díj megillette a felperest.
  1. A Választottbíróság egyetértett azzal az érveléssel is, hogy a Mérnök az alperes, mint megbízó teljesítési segédje. A felperes számára az alperesi álláspontot, bármely kérést, előírást, elismerést, és hasonlókat a Mérnök képviseli és közvetíti a felperes irányában. Erre tekintettel a felperes joggal bízott abban, hogy a Mérnök által pótmunkaként elismert és igazolt perbeli munkák pótmunkának minősülnek, amelyért az átalánydíjon felül díjazás jár a felperes részére. Önmagában az a körülmény, hogy a régi Ptk. 403.§ (4) bekezdés első mondatának második fordulata szerint a vállalkozó köteles elvégezni a létesítmény rendeltetésszerű használatához műszakilag szükséges munkákat, nem jelenti és nem eredményezi azt, hogy ezen munkák tekintetében díjazás ne illetné meg a vállalkozót, hiszen éppen ezek a munkák azok, amelyek külön díjazás alá eső pótmunkának minősülnek.
  1. Mindezek alapján a Választottbíróság a felperes keresetének teljes terjedelmében – 15 napos alperesi teljesítési határidő mellett – helyt adott.
(Vb/17093)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felperes tervező és alperes megrendelő között alvállalkozói szerződés jött létre egy kórház építési engedélyezési dokumentációjának és az alsó három parkoló szintjének és földszinti parkoló kivitelezési dokumentációjának tartószerkezeti tervezési munkáira.
  2. Felperes teljesítés igazolásokkal alátámasztott teljesítésre hivatkozással kérte keresetében két számla kiegyenlítését, alperes azonban a második számla ellenértékének csak egy részét fizette meg és azt is 74 nap késedelemmel.
  3. Alperes a két számla teljes, illetve részbeni kifizetését követően a felpereshez intézett levélben tervezési igényt jelzett felperesnek, amely azt pótmunkaként értelmezett. A kért pótmunkát felperes elvégezte, mely alapján 1.852.000 Ft megfizetését kérte alperestől. Alperesi kifogás hiányában az összegről felperes számlát állított ki.
  4. Felperes a részben és egyáltalán ki nem fizetett számlái miatt vitarendezést kezdeményezett a TSZSZ-nél, de a kitűzött meghallgatáson alperes nem jelent meg.
  5. A TSZSZ szakvéleménye megállapította, hogy felperes a tervezési szerződés szerinti munkát, valamint a pótlólagos munkát is elvégezte. A pótmunka értékét 1.852.000 Ft-ban állapította meg.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. Felperes a TSZSZ szakvélemény birtokában terjesztette elő keresetét és kérte az 1.852.000 Ft és kamatai, továbbá behajtási költségátalány és egyéb költségei megtérítését.
  2. Alperes a teljes kereseti kérelem elutasítását kért ellenkérelmében arra hivatkozással, hogy a felperes által állított pótmunka a tervezési szerződés részét képezte.
  3. Az első tárgyaláson sor került a kereset pontosítására, majd alperes indítványára és felperes egyetértésével igazságügyi szakértőt rendelt ki a Választottbíróság.
  4. A szakértői vélemény szerint a felperes pótmunkát végzett, melynek ellenértékére igényt tarthat.
  5. Az ezt követően tartott második tárgyaláson – a szakértői vélemény meghallgatása után – a felek tárgyalásokat folytattak egy esetleges egyezség megkötésére. Az egyezségi tárgyalás sikerre vezetett, felperes az alperes által felajánlott összesen 1 millió forint megfizetését elfogadta. A felek egyezsége alapján mindegyik fél fizeti saját költségeit, ideértve a választottbírósági díjat és az előlegzett szakértői költséget is.
A Választottbíróság ítélete
  1. A felek kérték az egyezség ítéletbe foglalását, melynek a Választottbíróság – a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánítását és a tárgyalás berekesztését követően – eleget tett. A Választottbíróság a felek egyezségét – kérelmükre - ítélettel hagyta jóvá és kötelezte alperest 1.000.000 Ft + ÁFA 30 napon belüli megfizetésére, megállapította továbbá, hogy a felek, egyezségükre tekintettel saját költségeiket maguk viselik.
Vb/17004
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek között korábban már perek voltak folyamatban, melyeket felperes túlnyomórészben megnyert. A tisztázott tényállás szerint felperes egy MIFID nyilatkozatot töltött ki 2008-ban, mellyel kapcsolatban utólag a bíróság megállapította alperesi befektetési szolgáltató felelősségét tájékoztatási kötelezettsége megsértése miatt (Bszt. 45.§ (7) bek., és 46.§ (1) bek.) és kártérítést ítélt meg felperes javára.
  2. A szerződéskötés folyamata úgy nézett ki, hogy először a felek egy keretszerződést kötöttek (ennek során került kitöltésre a MIFID nyilatkozat), majd sor került swap szerződések megkötésére. Jelen eljárás tárgya a felek között utolsóként megkötött swap szerződés, mely nem volt tárgya az előzményi pernek.
  3. A felek között az állított kár (swap ügyletből származó veszteség mértéke) nem volt vitás, mint ahogyan az sem, hogy ezt a veszteséget a magánszeméllyel megkötött óvadékból alperes kielégítette.
  4. A felperesen és alperesen kívül tisztázni kellett az alperessel óvadéki szerződést kötött magánszemély szerepét és jogosultságát is. Felperes a magánszemély részére a perben vitássá tett követelést nem térítette meg, sőt, a magánszemély a felperessel szembeni követelését engedményezte felperesre, aki azt jelen eljárásban érvényesítette alperessel szemben.
A felek előadásai
  1. Felperes mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy az előzményi perek ítélt dolgot eredményeztek, ezért a most érvényesített követelésének a jogalapja nem vitatható („jogalap tekintetében res iudicata”), a perben kizárólag a kár mértéke vitatható, illetve tisztázandó. Ezzel ellentétes álláspont közrendbe ütközne. Álláspontja szerint a jelen eljárásban elbírálandó tényállás lényegében megegyezik az előzményi perekben tisztázott tényállással, ezért a keretszerződés alapján megkötött valamennyi ügylettel összefüggésben meg kell állapítani a jogellenességet, felróhatóságot, az okozati összefüggést és a bekövetkezett kárt.
  2. Alperes vitatta felperes res iudicataval kapcsolatos érvelését. Álláspontja szerint az előzményi perek nem mentesítik felperest a konkrét szerződésre vonatkozó szerződésszegés bizonyítása alól. E körben előadta, hogy ha res iudicata lenne, akkor be kellene szüntetni a pert. Álláspontja szerint a régi Pp. 130.§ (1) bekezdés d) pontja nem ismeri a „jogalapban jogerő” fogalmát.
  3. A Választottbíróság tájékoztatta a feleket, hogy nem állapítható meg res iudicata a perbeli ügyben. Res iudicata esetén meg kellene szüntetni az eljárást. A Választottbíróság álláspontja szerint, a jogerősen megnyert előzményi per nem mentesíti a felperest a jelen eljárás tárgyát képező ügylet esetében fennálló tényállás megállapítása és annak bizonyítása alól.
  4. A felperes a kereshetőségi jogának tisztázása körében előadta, hogy bár a szerződést maga kötötte meg az alperessel, és a kár ténylegesen nála keletkezett, a szerződés harmadik személy érdekében került megkötésre.
  5. A felperesi kötelezetti oldalon a magánszemély tartozás elvállalásával kötelezetti egyetemlegesség jött létre, a veszteségek finanszírozásához felhasznált pénzeszközt azonban a magánszemély tagi kölcsönként biztosította, így a kár a felperesi cégnél keletkezett.
  6. Felperes a közte és a magánszemély közti engedményezés kapcsán előadta, hogy amikor a harmadik személy javára kötött szerződés jogszabályi feltételei nem állnak maradéktalanul fenn, akkor a Bíróság harmadik személy javára kötött szerződés meglétét állapítja meg és a kereshetőség vonatkozásában a szerződést kötő felet jogosítja fel, jelen esetben a felperest.
  7. Alperes álláspontja szerint téves a felperesi előadás a kereshetőségi jog vonatkozásában a harmadik személy érdekében, harmadik személy javára kötött szerződés tekintetében és a kereshetőségi jog szempontjából e kérdésnek nincs relevanciája. A felperes a kárigényt két szálon vezeti le, egyrészt a felperes saját jogán, másrészt pedig a harmadik személy érdekében kötött szerződés vonalán végig gondolva, a harmadik személyt ért kár vonatkozásában tartja fenn az igényét.
A Választottbíróság ítélete
  1. A felek között létrejött szerződés a régi Ptk. 207.§ (6) bekezdése szerint minősülő színlelt szerződés, mert az valójában nem a perbeli felek, hanem a magánszemély és az alperes között jött létre.
  2. A szerződés leplezi, hogy a magánszemély a saját vagyona terhére és saját kockázatára kötött kamatswap ügyleteket az alperessel. A felperes mint cég csak azért volt szerződő fél, mert a perbeli esetben a per tárgyát képező ügyletek megkötésére kizárólag cégként volt lehetőség.
  3. A régi Ptk. 234. (2) bekezdése alapján, ha valamely semmis szerződés más szerződés érvényességi kellékeinek megfelel, ez utóbbi érvényes, kivéve, ha ez a felek feltehető szándékával ellenkezik.
  4. Tekintettel arra, hogy a perbeli felek szándéka az alperes és a magánszemély közötti jogviszony létrehozására irányult, ezért a régi Ptk. 207. (6) bekezdése és a 234. (2) bekezdése alapján alperessel szemben a kamat-swap szerződésből eredően a szerződésben valójában a perben félként részt nem vevő magánszemély jogosult igényt érvényesíteni, hiszen a szerződésben félként részt nem vevő felperesnek nem áll fenn a keresettel érvényesíteni kívánt követelése az alperessel szemben.
  5. A Választottbíróság vizsgálta továbbá, hogy felperesnek az óvadékos magánszeméllyel megkötött engedményezési szerződéssel keletkezett-e jelen perben érvényesíthető joga az óvadéki szerződésből eredő követelés felperesre történő engedményezésével, és ha keletkezett ilyen joga, úgy annak érvényesítésére jelen per tárgyát képező keresettel sor került-e.
  6. A Választottbíróság ennek keretében megállapította, hogy a magánszemélynek mint óvadékosnak az óvadéki szerződésből eredően nem az alperessel, hanem megtérítési igény keretében a kamat-swap szerződésben szerződő félként részt vevő személlyel szemben állhat fenn követelése. Ebből következően alperessel szemben fennálló követelés hiányában felperes még akkor sem tudna igényt érvényesíteni az engedményezett követelés alapján alperessel szemben, ha ez az engedményezés jogszerűen létrejött volna.
  7. Mindazonáltal a Választottbíróság megvizsgálta, hogy az engedményezés jogszerűen létrejöhetett-e? Feltételezve, de meg nem engedve azt, hogy a kamat-swap szerződés nem volt színlelt, - és abban a felperes volt a szerződő fél,- akkor a magánszemély követelése, mint megtérítési igény a felperessel szemben állna fenn.
  8. A Választottbíróság mindazonáltal rögzíteni kívánja, hogy az óvadékos magánszemélynek óvadékosi minőségében az óvadéki szerződésből eredően követelése kizárólag saját magával szemben állhat fenn, mely követelés a régi Ptk. 322. alapján megszűnt. Megszűnt követelés engedményezésére nincsen lehetőség, így felperes ilyen jogcímen érvényesíthető követeléshez sem juthatott.
(3/2017)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felek jelentős közlekedési műtárgy kivitelezési munka tárgyában kötöttek a régi Ptk. (1959. évi IV. törvény) hatálya alá eső vállalkozási szerződést.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes kivitelező elsődlegesen kártérítési igényt kívánt a beruházó alperessel szemben érvényesíteni. A kártérési igény azon a tényen alapult, hogy alperes beszámítási kifogásra hivatkozva nem fizette ki teljesen a részére járó vállalkozási díjat. Másodlagosan felperes azt kérte, hogy ha a választottbíróság szerint az általa igényelt összeg nem minősül kárnak, akkor az alperest szerződésszegés miatt marasztalja el, hiszen a részére járó vállalkozói díjat jogellenes beszámítási kifogásra hivatkozva nem fizette ki. Emellett felperes – mindkét vagylagos jogcímhez kapcsolva – járulékos költségek megfizetésére irányuló igényt is előterjesztett.
  1. Alperes felperesnek mind elsődleges, mind másodlagos kereseti kérelme elutasítását kérte. Álláspontja szerint nem okozott jogellenesen kárt felperesnek. A vállalkozási díj egy részét pedig beszámítási kifogás címén nem fizette ki.
A Választottbíróság ítélete
  1. A választottbíróság a felperes kártérítési igényét elutasította, hiszen alperes kárt nem okozott. Ezzel szemben a vállalkozói díj ki nem fizetett része iránti igénye felperesnek alapvetően (kisebb összegszerű módosítást kivéve) megalapozott, mert az alperes beszámítási kifogását nem tudta bizonyítani, így ezt a választottbíróság szerződésszegés címén felperes részére megítélte. Ugyanakkor elutasította felperes járulékos költségek megítélésére irányuló igényét, mert nem tudta bizonyítani az okozati összefüggést e költségek és alperes szerződésszegő magatartása között.
(Vb/15026)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felek vállalkozási szerződést kötöttek egy jelentős közlekedési beruházás (közmű) tervezési és kivitelezési munkáira közbeszerzési eljárás lefolytatása után. Felperes beruházó a tervezést és kivitelezést egyaránt elvállalva alperessel a szerződést a mellékletében foglalt részletes műszaki specifikáció alapján kötötte meg.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes keresetében két követelést érvényesített, az egyik a tervezést, a másik a kivitelezést érintette. Felperes állítása szerint alperes a tervdokumentációt hiányosan készítette el és ezért ő a műszaki ellenőr felhívására saját költségén kénytelen volt kiegészíteni. Ezen kiegészítő tervezési munka költségeit kívánta alperessel szemben érvényesíteni. A második követelés abból adódott, hogy a beruházás végrehajtása során a műszaki ellenőr olyan munkatér elhatárolást rendelt el felperes terhére, amelyet a szerződés szerinti felperesi kötelezettségek nem tartalmaztak. Így felperes szerint ezek a költségek alperes terhére esnek, és ezt köteles megtéríteni.
  1. Alperes nem vitatta, hogy felperes a keresetében megjelölt munkálatokat elvégezte. Vitatta azonban, hogy e munkálatokkal kapcsolatos költségek őt terhelő költségek lennének és egyben vitatta e költségek összegszerűségét is.
A Választottbíróság ítélete
  1. A választottbíróság részletes bizonyítási eljárást folytatott le. Ennek keretében az első követelést megalapozottnak minősítette, mert a kiviteli tervek elkészítése alperes kötelezettsége volt. Ugyanakkor a választottbíróság teljes mértékben nem fogadta el a felperesi költségszámítást és a kereseti kérelemhez képest kisebb összegben marasztalta el felperest. A második követelés tárgyában a választottbíróság az első kereseti kérelemmel kapcsolatos álláspontjához hasonlóan döntött. A munkaterület biztosításának műszaki ellenőr által meghatározott rendje a közmű kivitelezéséhez feltétlenül szükséges volt, ezeket felperesnek el kellett végeznie és az ezzel kapcsolatos költségeket a teljes kivitelezést elvállaló alperestől megalapozottan igényelheti. A felperes által megjelölt költségek egy része azonban a választottbíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként nem állt okozati összefüggésben a végzett munkával, így felperesi követelést a választottbíróság csak részben ítélte meg.
(Vb/15094)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felperes franchise szolgáltató gazdasági társaság, franchise szerződést kötött egy ingatlanügynöki tevékenységet végző társasággal, amely „alszerződést” kötött egy, a tényleges munkát végző magánszeméllyel, aki a franchise szerződés mellékletében közvetlen felelősségvállaló nyilatkozatot tett és egyetemleges felelősséget vállalt az alszerződésben foglalt kötelezettségek teljesítéséért.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes ezt a magánszemélyt perelte kötbérigényével. Alperes vitatta a választottbíróság hatáskörét, amely az alapszerződésben foglalt választottbírósági kikötésen alapult, de az ügyben eljáró választottbíróság hatáskörét megállapította azon az alapon, hogy a szerződés mellékletében foglalt nyilatkozata szerint alperesi magánszemély ezt a kikötést elfogadta.
  2. Felperes kötbérigényét arra alapozta, hogy alperes megszegte a franchise szerződés azon rendelkezését, mely szerint ingatlant csak a felperesi hálózat keretében végezheti. Felperes a szerződés alapján jogosult volt a szerződés teljesítését ellenőrizni. Ezen felhatalmazást alapján felperes megbízottja alperesnél „próbavásárlást” végzett.
  3. Alperes felperes bízottjával abban állapodott meg, hogy a megbízott tulajdonában álló ingatlant a franchise hálózaton kívül értékesíti és az ebből eredő „költségmegtakarításon” osztozkodnak. Ezzel alperes megszegte a franchise megállapodás és ezért a szerződés szerint felperes javára kötbérigény keletkezett.
A Választottbíróság ítélete
  1. A felperes által beterjesztett dokumentumok alapján az eljáró választottbíróság megállapított a szerződésszegést és így a kötbérigény jogalapját. Mivel felperes a szerződés szerinti kötbérigényét az alperes magánszemély voltára tekintettel mintegy csak egyharmaddal érvényesítette, a választottbíróság a kötbérigényt összegszerűségében is megalapozottnak találta és felperes javára ezt a csökkentett kötbért megállapította.
(Vb/16124, Vb/16125) (azonos tényállás ,két különböző alperesi magánszeméllyel szemben)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A franchise szolgáltatást végző gazdasági társaság felperes franchise szerződést kötött egy magánszeméllyel ingatlanközvetítő tevékenység folytatására. A közvetítő tevékenység végzésére vállalkozó magánszemély a szerződés alapján nem számolt el felperessel a szerződés keretében a vevőktől (vevőjelöltektől) átvett összegekkel, hanem azokat saját célra fordította.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes szerint ez a franchise hálózat kikerülésére vonatkozó magatartást jelent és ezért a szerződés alapján beállt alperes kötbérfizetési kötelezettsége, amelyet a felek által kötött szerződés ilyen esetekre nézve előír.
A Választottbíróság ítélete
  1. A választottbíróság az időközben megszületett jogerős büntető bírói ítéletre alapozva megállapította, hogy alperes a felperest illető összegeket elsikkasztotta. Ez a magatartás kétségkívül egyben a franchise szerződés megszegésének is tekintendő. Ugyanakkor a szerződésben megállapított kötbér kifejezetten a franchise hálózat kikerülésével kapcsolatos szerződésszegésre vonatkozik, alperesi magatartás viszont nem ezt a szerződésszegést valósította meg. Ezért a választottbíróság felperesi kötbérigényt a szerződésszegés ellenére elutasította.
(Vb/17060)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felek egymással termeltetési szerződést kötöttek. Felperes továbbszámlázható költségekről állított ki számlákat, melyeket alperes nem fizetett meg.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes a továbbszámlázható költségek megfizetésére kérte kötelezni alperest.
  1. Alperes ugyan elsődleges védekezésként még a szerződés létét is tagadta, de a választottbíróság a felperes által becsatolt dokumentumok alapján megállapította a szerződés létrejöttét.
A Választottbíróság ítélete
  1. A választottbíróság azt is megállapította, hogy felperes kereseti kérelmében foglalt költségeket nem tudta bizonyítani, sőt, még azt sem, hogy ezen költségek milyen jogalapon nyugszanak. Alperes ugyanis tagadta a költségszámlák megalapozottságát, az e mögött álló szolgáltatások szerinte nem történek meg, illetve a szerződéshez nem tartoznak, azok teljesítése ugyanis a szerződés szerint volt szükséges.
  2. A választottbíróság többször felhívta felperest arra, hogy a bizonyítási teher mind a jogcím, mind az adott költségek tekintetében őt terheli, de ezen perbeli kötelezettségének felperes nem tett eleget. A felperesi keresetet pedig el kell utasítani abban az esetben, ha a keresetben foglalt követelés bizonyítatlan, illetve a megjelölt jogcím és a követelés között nincs adekvát jogi kapcsolat. A választottbíróság így alperes javára döntött.
(Vb/17081)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felperesek kereseti kérelmük szerint határozott időtartamú bérleti szerződést kötöttek az alperesi társasággal a tulajdonukban álló üzlethelyiség használatára. Alperes a tíz évre szóló szerződés első hat évében a bérleti díjat megtérítette, ezt követően azonban a felperes a számlákat azon a címen nem fizette ki, hogy a bérleti szerződés köztük nem jött érvényesen létre.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes az elmaradt bérleti díjakat, illetve esedékességtől kezdve késedelmi kamatkövetelést kívánt a választottbíróság előtt érvényesíteni.
  1. Alperes arra hivatkozással mindenekelőtt vitatta a felperesek perképességét azzal az indokkal, hogy a perbeli szerződést egy tulajdonközösség kötötte, nem pedig a két felperes, akik csak ennek a tulajdonközösségnek a tagjai. A tulajdonközösség pedig nem jogi személy, tehát nem perképes.
A Választottbíróság ítélete
  1. A választottbíróság ezt az alperesi álláspontot nem tette magáévá, az üzlethelyiséget magába foglaló létesítmények tudniillik felperesek meghatározott arányban az ingatlan-nyilvántartás szerint a tulajdonosai. A két felperes pedig nem vitásan perképes. Felpereseknek tehát joguk volt, mint tulajdonközösség tagjainak alperessel bérleti szerződést kötni. Alperes hat évig a bérleti szerződés alapján zavartalanul eleget tett bérfizetési kötelezettségnek, azt hat év eltelte után sem mondta fel, hanem tovább használta, de ezért ellenértéket nem fizetett. A fenitek alapján a választottbíróság a felperesi igényt megalapozottnak tekintette és az általa igényelt bérleti díj, illetve késedelmi kamat megfizetésére kötelezte alperest.
(Vb/17083)
AZ ÍTÉLET ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS
Az eladó felperes az alperessel, mint vevővel fajta és mennyiség szerint meghatározott dolgok határidős adás-vételére adás-vételi szerződést kötött. A szerződés keretében a felperes műtrágya szállítását és értékesítését vállalta, az alperes pedig kötelezte magát az áru átvételére és a vételár megfizetésére. A felperes a szerződésben foglaltakat maradéktalanul teljesítette, az alperes az árut átvette, a teljesítéssel kapcsolatban kifogást nem terjesztett elő. A számlák ellenértékét az alperes késedelmesen egyenlítette ki. A szerződéses rendelkezések szerint figyelemmel az alperes halasztott fizetésére az alperes ügyleti kamatot is köteles volt a felperesnek fizetni a vételár megfizetésével egyidejűleg.
Felperes az ügyleti kamat követelése után késedelmi kamatot is kívánt érvényesíteni.
PERES FELEK NYILATKOZATAI
A felperes a keresetében kérte, hogy a választottbíróság kötelezze az alperest az ügyleti kamat után őt megillető késedelmi kamat megfizetésére.
Az alperes érdemi indoklás nélkül vitatta az őt terhelő ügyleti kamat fizetési kötelezettséget és arra hivatkozott, hogy a felek szóbeli megállapodása alapján nem terheli őt ügyleti kamat.
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ÍTÉLETE
A felek a Polgári Törvénykönvről szóló 2013. évi V. tv. 6:231. § alapján fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adás-vételére vonatkozó szerződést kötöttek. A választottbíróság megállapította, hogy a felperes a szerződéses kötelezettségeit teljesítette, az alperes az árut átvette és minőségi, vagy mennyiségi kifogást nem terjesztett elő. A felperes számláit az alperes ha késedelmesen is, de megfizette. Nem teljesítette azonban a szerződés alapján felperest megillető ügyleti kamat megfizetését. A választottbíróság azt is megállapította, hogy halasztott fizetésről lévén szó, a felperest az ügyleti kamat aggálytalanul megilleti. Ezt a fizetési kötelezettségét kimenteni az alperes nem tudta és azt sem tudta bizonyítani, hogy őt a felperessel kötött bármilyen megállapodás mentesítette volna az ügyleti kamat megfizetése alól. Az ügyleti kamatot az eljárás során az alperes megfizette a felperesnek, így a felperes csak az ügyleti kamat után járó késedelmi kamatra tartotta fent az igényét, egyebekben a keresetét leszállította.
A választottbíróság álláspontja alapján a felperes jogszerűen követelte a tőkésített ügyleti kamat után a késedelmi kamatot is, aminek a megfizetésére az alperest kötelezte a választottbíróság az ítélete rendelkező részében.
(Vb/17094 sz. ítélet)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felek vállalkozási szerződést kötöttek egymással, amelyben felperes vállalta, hogy egy minisztérium által meghirdetett pályázatra pályamunkát készít. A szerződés szerint eredményes pályázat esetén alperes a pályázat elnyert összeg mintegy 5%-ának megfelelő sikerdíjat fizet felperesnek. Felperes a pályázatot elkészítette, azt határidőre benyújtotta és a pályázat pozitív elbírálásban részesült a kiíró szerv részéről. A sikerdíjat tartalmazó számlát azonban alperes elutasította.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Keresetlevelében a felperes a Ptk. 6:123 § (1) bekezdésére, a 6:238 §-ára, valamint a 6:245 § (3) bekezdésére hivatkozással kérte kereseti követelése megítélését.
  2. A sikerdíjat tartalmazó számlát alperes azzal az indokolással utasította el, hogy az alperesi társaságban a társasági részesedését jogelődjétől azzal a kikötéssel vette meg, hogy az esetleges pályázati sikerdíjat az eredeti tulajdonos fizeti meg. Erről a megállapodásról pedig felperes tudott, mégis alperest és nem alperes jogelődjét perelte.
  3. Felperes ezt az állítást tagadta és kijelentette, hogy a követelést az alperesi társasággal szemben kívánja érvényesíteni, hiszen a szerződést a társasággal és nem annak volt, jelenlegi vagy jövőbeni tulajdonosával kötötte. Alperes a külön megállapodást bizonyító okiratot egyébként sem nyújtotta be a választottbírósághoz.
A Választottbíróság ítélete
  1. A választottbíróság ítéletében felperes keresetének helyt adott, és a vállalkozói szerződésben megállapított díj megfizetésére kötelezte az alperesi kft.-t. A választottbíróság hatáskörét a felperes és alperes által kötött szerződésben foglalt választottbírósági kikötés alapozza meg, az nem terjed ki harmadik személyekre. A választottbíróság megállapította, hogy felperes a szerződésben foglalt kötelezettségét hiánytalanul teljesítette és a szerződés szerinti díjra vonatkozó számláját is szabályszerűen nyújtotta be. Így a sikerdíjat felperes köteles megfizetni és nem hivatkozhat az alperesi társaság korábbi tulajdonosával kötött – egyébként sem bizonyított – külön megállapodásra.
(Vb/18001)
AZ ÍTÉLET ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS
A felperes keresetében előadta, hogy az alperes a felperesi társaság jogelődjénél egy pénzintézetnél svájci frank alapú kölcsönt igényelt személygépjármű finanszírozása céljából. A pénzintézet és az alperes között létrejött a gépjárművásárlási kölcsönszerződés. A kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képezte az ÁSZF, amelynek tartalmát nyilatkozata szerint az alperes megismerte és magára nézve kötelezőnek fogadta el. A szerződésben meghatározásra került a kölcsön devizaneme (CHF) , ami annyit jelentett, hogy  a pénzintézet felperes a kölcsön összegét svájci frankban tartotta nyilván, alperes azonban fizetési kötelezettségének forintban volt köteles eleget tenni.
Amennyiben alperes fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy szerződésszegése következtében felperes jogosult volt a szerződést azonnali hatállyal felmondani. Az ÁSZF-ben kikötötték az MKIK mellett működő állandó választottbíróság hatáskörét. A felperes álláspontja szerint az alperes rendszertelenül fizetett, folyamatos hátralékot halmozott fel, majd a fizetési kötelezettségét nem teljesítette. A felperes a kölcsönszerződést felmondta és fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett az alperessel szemben, amely az alperes ellentmondása eredményeképpen perré alakult. A felperesi oldalon jogutódlásra került sor és a jogelőd a követelését engedményezte a jogutódra.
A felperes keresetet terjesztett elő a választottbíróságnál.
PERES FELEK NYILATKOZATAI
A felperes keresetében az alperest kölcsöntartozásának megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes egyrészt hatásköri kifogást emelt, tagadta, hogy a felek között választottbírósági szerződés jött volna létre. Hivatkozott arra is, hogy  a választottbírósági szerződést az ÁSZF tartalmazta, amelyet a felperes az alperessel nem tárgyalt meg. Érdemben előadta továbbá, hogy az árfolyamváltozás kockázat ugyancsak egyedileg meg nem tárgyalt ÁSZF rendelkezés volt, amely a szerződés tartalmát tisztességtelenül, egyoldalúan a kölcsönt nyújtó pénzintézet javára határozta meg, ezért a kölcsönszerződés tisztességtelen kikötést tartalmaz és érvénytelen.
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ÍTÉLETE
A választottbíróság álláspontja szerint hatáskörrel rendelkezik a perbeli ügy elbírálására. A választottbírósági megállapodásra, amelyet az új Vbt. hatályba lépése előtt kötöttek a régi Vbt. rendelkezéséeit kell alkalmazni.A választottbírósági kikötésről a felek nem csak az ÁSZF-ben, hanem magában a kölcsönszerződésben, azok elválaszthatatlan mellékletében megfelelő tájékoztatásban részesültek.A kikötést így kifejezetten megtárgyalták és elfogadták. A kölcsönszerződésben konkrét, beazonosítható utalás található a választottbírósági kikötésre. Az alperes nyilatkozata szerint a külön figyelemfelhívó tájékoztatást megértette, azt kifejezetten el is fogadta. A jogutódlás kapcsán a Válaasztottbíróság osztotta a fizetési meghagyásos eljárás során eljárt rendes bíróság álláspontját ,mely szerint a Pp.41.§( 4 ) bekezdésére figyelemmel engedményezés esetén az engedményesre is kiterjed a bírósági kikötés.
 Ennek megfelelően a választottbíróság a hatáskörét megállapította az ügy elbírálására.
A kölcsönszerződés létrejöttét a peres felek nem vitatták. Alperes azt állította, hogy a devizakölcsönre vonatkozó rész egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen feltétel és ezért érvénytelen.
A kölcsönszerződés azonban egyik pontjában kifejezetten tartalmazta azt, hogy  az alperes Adós tudomásul veszi, hogy deviza alapú szerződése esetén az árfolyamváltozás kockázatát viselni köteles, amelynek eredményeként a törlesztőrészletek az ÁSZF-ben írtak szerint módosulhatnak.
A szerződéses mellékletek pedig külön részletes tájékoztatást nyújtottak a devizakölcsönök sajátosságai tekintetében, beleértve a vételi- és eladási árfolyamkülönbözet, a törlesztőrészletek változása tekintetében is. Ezen tájékoztatással a választottbíróság álláspontja szerint a pénzügyekben járatlan laikus személyek számára is közérthető figyelemfelhívás történt, különösen kifejezetten arra, hogy a törlesztő részlet ingadozása a kamat és árfolyamváltozás irányának függvényében kedvezően, vagy kedvezőtlenül érintheti az ügyfelet.
Az alperes azt nem tudta igazolni, hogy ezen kikötések álláspontja szerint miért tisztességtelenek. Nem vitatta az alperes azt sem, hogy a kölcsönszerződés felmondásra került és a felperessel szemben tartozása áll fenn.
A választottbíróság ennek megfelelően a felperes keresetének helyt adott és az alperest kölcsöntartozása és annak kamatai megfizetésére kötelezte.
(Vb/18006 sz. ítélet)
AZ ÍTÉLET ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS
A peres felek 2006 évben vállalkozási szerződést (továbbiakban: Szerződés) kötöttek a budapesti 4-es metróvonal (továbbiakban: M4) 1. szakaszának vonalalagutakra és kapcsolódó műtárgyakra vonatkozó tervezése és kivitelezése tárgyában. A Szerződés a FIDIC (Fédération Internationale des Ingérnieurs Conseils) „Sárga Könyv” szerződési formanyomtatványa (Általános Feltételek; a továbbiakban: ÁF), és a felek által egyes kérdésekben Különös Szerződési Feltételként megfogalmazott feltételek (továbbiakban: KSZF; együttesen: szerződéses feltételek) alapján jött létre.
Felperes az X és Y számon regisztrált követelésekről előadta, hogy a Szerződés megkötését megelőzően a szerződéses árra vonatkozó felperesi ajánlat készítésének alapjául az alperes által rendelkezésre bocsátott ún. Megbízó Követelményei részben szereplő Tendertervek szolgáltak. A perbeli állomás helyzetét a tenderidőszakban a melléklet szerinti tervek mutatták be. A Tendertervekben nem, a tájékoztató dokumentumok között átadott engedélyezési tervcsomagban azonban szerepelt egy meglévő gyalogos aluljáró is az állomás mellett, amely külön odafigyelést és tervezést igényelt, mert befolyásolhatta az alagútépítési feladatokat. Felperes rámutatott, hogy a leendő feladatainak tisztázása céljából az alpereshez különböző kérdéseket intézett, melyekre a választ az alperes megadta. Felperes a tenderidőszak során információt kért alperestől azzal kapcsolatban, hogy a meglévő alapozások befolyásolják-e a pajzshajtások vonalvezetését a perbeli állomásnál, különösen az ott található gyalogos aluljáró miatt, amire az alperes nemlegesen válaszolt. Felperes így a szerződéses ár meghatározásakor az alperestől kapott információ alapján nem számított befolyásoló körülményre, pajzsos műveleteit ennek figyelembevételével tervezte, árajánlatát erre tekintettel adta meg; az így előterjesztett ajánlatot az alperes pedig elfogadta.
Felperes rámutatott, hogy a Szerződés aláírását követően, a gyalogos aluljáró megvalósítási tervei alapján kiderült, hogy annak résfalai mélyebben vannak, mint ahogy azt a Mérnök korábban a felperesnek prognosztizálta, e körülmény pedig a felperesi munkavégzés szempontjából fizikai akadályt jelentett. Felperes haladéktalanul értesítette a Mérnököt, aki ezt követően teljes körűen átadta a terveket. Felperes előadta, hogy a megbízó alperes és a Mérnök a pályázati eljárás során azt állították, hogy a két építmény nem ütközik egymással. A Mérnök végül a Kijelölt Vállalkozót utasította arra, hogy a résfal érintett részeit távolítsa el.
Felperes értesítette a Mérnököt a Szerződés 4.12.2 Alcikkelye alapján, hogy előre nem látható fizikai körülményekbe ütközik. Ezt további levelek követték, amelyekre a Mérnök nem válaszolt, ezért felperes változtatási javaslatot nyújtott be a szerződéses feltételek 13.3 Alcikkelye alapján, amelyben a résfalak részleges eltávolítását kezdeményezte. Majd a felperes értesítette alperest az X. követelésről, amelyben az újratervezés és a felmerülő többletmunkálatok költségeinek megtérítését kérte, előre nem látható mesterséges akadály felmerülése miatt. A Mérnök több hónappal a probléma felperes általi felvetését követően válaszolt először érdemben, amikor értesítette felperest, hogy a résfal érintett részeinek eltávolításával harmadik személyt, a Kijelölt Vállalkozót bízta meg, felperest pedig utasította, hogy „járjon el kellő gondossággal és körültekintéssel” A felperes igényét a Mérnök elutasította.
Felperesnek a megváltozott körülményekhez kellett igazítania a pajzzsal történő munkavégzést, a Kijelölt Vállalkozó által javasolt megoldás azonban nem volt sem megfelelő, sem biztonságos. Felperes rámutatott, hogy a Kijelölt Vállalkozó által javasolt megoldás nem biztosította, hogy a résfal részleges eltávolítása után a pajzsos alagútépítés biztonságosan elhaladhasson az érintett terület alatt. Felperes erről tájékoztatta a Mérnököt, valamint arról is, hogy a Kijelölt Vállalkozó információkat és terveket tartott vissza. További megkeresés után a Mérnök három fontos tényt közölt: (i) a résfalak nem teherhordó szerkezetei az aluljárónak; (ii) a résfalakról nem adódik át pontszerű teher az alatta építendő alagútra; (iii) a résfal olyan régen épült, hogy a környező talaj konszolidálódott). Az állítások később valótlannak bizonyultak, ugyanis az aluljáró tervezője szerint: ad (i) a résfalak tartják az aluljáró alaplemezét és terheit; ad (ii) az előzőből következően a résfal pontszerűen terheli az alatta építendő alagutat; ad (iii) a korábban konszolidálódott talajt a résfal részleges elbontása újra fellazítja. Mindez felperes szerint bizonyítja, hogy a korábban az alperesnek feltett Kérdésre adott válasz téves volt, így a felperesnek nem kellett számítania többletköltségre a szerződéskötéskor és az egyösszegű átalányár meghatározásakor.
Felperes elkészítette a fúrópajzsbetörés (indulás) teljes tervdokumentációját, beleértve olyan pótlólagos megtámasztó eszközök terveit is, mint a csőernyő. Csőernyőre eredetileg nem lett volna szükség, hanem elegendő lett volna ritkás talajhorgonyok alkalmazása. A két eljárás közötti költségkülönbség jelentős; e különbözet megfizetését követelte felperes a felmerült áttervezési költségeivel együtt. Felperes több levélben is felhívta a Mérnök figyelmét, hogy a Kijelölt Vállalkozó nem veszi figyelembe az észrevételeit, és továbbra sem adja át a terveket. Felperes a benyújtott követelésében a többletköltség és további felmerült költségeinek megfizetését kérte). A Mérnök határozattervezetében a felperesi igényt elutasította.
Felperes a Z. számon regisztrált követelésről előadta, hogy bár a Tendertervek tartalmazták az állomások tervét, de nem volt ismert azok állapota a pajzs fogadásának időpontjában. Felperes ezzel kapcsolatos kérdéseire alperes az alábbi választ adta: „Az állomások Kijelölt Vállalkozói kötelesek elkészíteni többek között a résfalakat, az ideiglenes vagy végleges kitámasztásokat, merevítéseket a pajzsok fogadásához, valamint hogy a Kijelölt Vállalkozó feladata a szerkezetből a kibontandó nyílás, az áttörés környezetének megerősítése, a kibontott nyílás kibontása és ideiglenes biztosítása.”
Az interfész egyeztetéseken felperes a legelterjedtebb és a legalacsonyabb kockázattal járó ún. „soft egg” módszert ajánlotta a résfalak megnyitására, amit más állomásoknál is alkalmaztak. A perbeli állomás Kijelölt Vállalkozója ezzel nem értett egyet, és a hagyományos acélmegerősítés mellett döntött, amit a felperes szerint egyeztetett kapcsolódási tervek nélkül, rossz minőségben végzett el, veszélyes helyzetet eredményezve. Felperes szerint a Mérnök többszörösen Szerződést sértett, mert a Megbízó Követelményei és a KSZF 4.6 pontja szerinti együttműködési kötelezettség Kijelölt Vállalkozó általi be nem tartását nem kifogásolta, jóváhagyás nélküli terveket fogadott el, támogatta a szakszerűtlen munkát. Felperes részletesen előadta, hogy a Kijelölt Vállalkozó milyen módon végezte a tevékenységet.
Felperes az általa tartott helyszíni szemle után értesítette a Mérnököt a fennálló helyzetről, amire választ nem kapott, a Kijelölt Vállalkozó pedig a kérése ellenére sem adta át a kibontási eljárás dokumentációját. Felperes ezt követően benyújtotta a Z. követelését melyet a Mérnök elutasított. Felperes újratervezte a fúrópajzs kitörési (érkezési) folyamatát, melynek során csőernyőt alkalmazott, és injektálta a környező talaj hézagait. Felperes megjegyezte, hogy a Kijelölt Vállalkozó ideiglenes megtámasztása a kitörés során nagy darabokban bedőlt. Ha a felperes nem alkalmazott volna pótlólagos csőernyőt, nagyobb beszakadás is történhetett volna. A követelésről a Mérnök mindeddig nem hozott határozatot, korábbi elutasító levelét fenntartotta.
Felperes a Z. követelésről előadta, hogy a benyújtására azért került sor, mert a Kijelölt Vállalkozó egyrészt a felperessel való előzetes interfész egyeztetés nélkül, valamint anélkül nyitotta meg a résfalat a pajzs érkezési szelvényében, hogy bármilyen biztosítási intézkedést tett volna, a szakszerűtlen megnyitás következtében pedig a nyílás frontján több kisebb beomlás történt. A megnyitási munkák megkezdése előtt a Kijelölt Vállalkozó sem süllyedési becslést, sem kockázatelemzést nem végzett. Felperes a csatolt fényképekkel is igazolni kívánta, hogy a Kijelölt Vállalkozó által végzett résfalmegnyitás és a beomlást követő rekonstrukció a fúrópajzs áttöréséhez szakszerűtlen volt, veszélyeztette az állomásra történő kitörés műveletét. Felperesnek a további beomlások elkerülése érdekében ezért a tenderdokumentumokban betervezett és a szerződéses ár meghatározásakor figyelembe vett munkák körén felül további biztosítási intézkedéseket kellett alkalmaznia, ugyanis a Kijelölt Vállalkozó többször is elutasította a nyílás környezetének megerősítését, annak ellenére, hogy a beomlást és a környező talaj korábbi jelentős romlását felperes szerint a saját szakszerűtlen munkavégzése okozta. Felperesnek a Kijelölt Vállalkozó szakszerűtlen eljárása miatt nem volt más választása, mint csőernyő beépítése a pajzsok biztonságos be- és kitörése érdekében. Felperes a Mérnököt mindezen körülményekről, a Kijelölt Vállalkozó szakszerűtlen munkavégzéséről folyamatosan tájékoztatta.
PERES FELEK NYILATKOZATAI
Felperes a keresetével a Szerződés szerinti munkálatai kapcsán felmerült alábbi többletköltségeket kívánta érvényesíteni: (i) a felek közti levelezések során X. és Y számon regisztrált követelések költségét; (ii) a felek közti levelezések során Z.számon regisztrált követelés költségét.
Követelésének jogalapjáról a felperes előadta, hogy a FIDIC szerinti többletköltségeket – a magyar jog szerinti pótmunkákat – a Szerződésben nem meghatározott, az alperes magatartása miatt felmerült tényezők okozták, melyek ellenértékét az alperes nem fizette meg. Amennyiben alperes a tájékoztatási kötelezettségének eleget tesz, és kellő időben pontos információkat bocsát a felperes rendelkezésére, a pótmunkák elkerülhetők lettek volna. Felperes szerint a Szerződésbe ütköző az a Mérnöki döntés is, miszerint a felperesnek kell viselnie a felmerült többletköltségeket, hiszen felperes a szerződéses kötelezettségét teljesítette. Az újonnan előállt körülmények az ajánlattételi és tenderidőszakban nem voltak előre láthatók, így az azokból eredő költségeket a szerződéses ár nem foglalhatta magában. A többletszolgáltatás költségeinek megtérítésére felperes a Különleges Feltételek 4.12.6 és 4.12.8 Alcikkelye alapján száz százalékosan jogosult, mivel azokat előre nem látható, mesterséges fizikai akadály okozta, és azzal oksági kapcsolatban merültek fel a költségei.
Az alperes Alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását felperes perköltségbeli marasztalása mellett kérte. Alperes mindhárom önálló kereseti igényt mind jogalapjában, mind összegében alaptalannak tartotta, vitatva azok ténybeli és jogi állításait. Megjegyezte, hogy a felperes az ügy tényállása vonatkozásában nem teljes körű dokumentációt csatolt be.
Alperes rámutatott, hogy a 2011.szeptemberi Mérnöki Határozat-tervezetnek, illetve a 2011.márciusi Mérnöki Határozatnak előzményei is vannak. A kereset szerint felperes 2010.májusában nyújtotta be a követelésekre vonatkozó dokumentációját, majd 2011.márciusban történt a felek jogviszonyában újabb releváns esemény, a Mérnöki Határozat-tervezet keletkezése. Alperes hangsúlyozta, hogy a Mérnök még 2010 májusában válaszolt a felperes iratában foglaltakra. A Mérnök már 2009. márciusában elutasította a követeléseket, amelyek lényegében a 2010 májusi felperesi irattal újra megnyíltak. A Mérnök függetlenségét és méltányos eljárás lefolytatására irányuló szándékát alperes szerint bizonyítja, hogy általa határozati formában már elutasított követeléseket ismételten hajlandó volt felülvizsgálni. A perbeli követelések alperes szerint elévültek a kereset benyujtásakor.
Alperes vitatta a keresetben benyújtott ténybeli és jogi állításokat, amelyeket hiányosnak és részben valótlannak nevezett. A Bocskai állomás be- és kitörési műveleteiben az alábbi történések is szerepet játszottak, illetve a műszaki események bekövetkeztére gyakoroltak hatást: elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a keresetben előadottak – valóságuk esetén – alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a felperes által megjelölt jogcímen a felperes alappal többletköltség-igényt érvényesíthessen az alperessel szemben. Alperes – a Mérnök álláspontjával egyezően – állította, hogy az X és Y követeléseknél jelzett és általa végzett munkálatok a felperes Szerződésben vállalt kötelezettségét képezték, amelyek ellenértéke a Szerződésben meghatározott szerződéses árban mint vállalkozási díjban a felperes részére teljes mértékben megtérült. Nincs szó tehát arról, hogy a felperes a Bocskai állomás környezetében kedvezőtlen fizikai viszonyokat talált volna, aminek kapcsán az állítólagos többletköltségei megtérítését az alperestől szerződéses jogalappal igényelhetné.
Alperes a Z. követeléssel kapcsolatban is hivatkozott a Mérnök álláspontjára, és hogy a felperes által végzett munkálatok a felperes Szerződésben vállalt kötelezettségét képezték, azok ellenértéke a szerződéses árban megtérült. Alperes vitatta, hogy bármilyen beomlás történt volna
Alperes utalt az ÁF 14.1. „Szerződéses Ár” Alcikkelyre, melynek szövege helyettesítendő az alábbiakkal:
„(a) A Szerződéses Ár a Szerződés Elfogadott Végösszegének egyösszegű ára, amely Szerződés előírásai szerint korrigálható;
(b) A Szerződés Elfogadott Végösszege jelenti a Megbízó Követelményeiben Munkák leírásaként szereplő Létesítmények megvalósításáért járó kifizetés teljes összegét, mely megvalósításnak teljes összhangban kell lennie a Szerződéses Feltételekkel, a Megbízó Követelményeivel és a vonatkozó előírásokkal;
(c) A Vállalkozó minden olyan adót, illetéket és díjat köteles kifizetni, amelyet a Szerződés szerint neki kell fizetni, és a Szerződéses Ár nem igazítható ki ezeknek a költségeknek bármelyike miatt, kivéve a 13.7. [Korrekció törvénymódosítás esetén] Alcikkelyben leírtak esetén;
(d) Bármilyen, Jegyzékben megállapított mennyiség becsült mennyiség, és azokat nem kell a Létesítmények tényleges és helyes mennyiségének tekinteni, amelyek kivitelezését a Vállalkozó köteles elvégezni, valamint
(e) Minden mennyiséget, vagy ár adatot, amelyet Jegyzékben megállapíthatnak, a Jegyzékben meghatározott célokra kell használni, és azok nem alkalmazhatók más célokra.”
Alperes az előzőekben idézett szerződéses rendelkezésekben foglaltakra alapította azon védekezését, amelyet az egyes követeléseknél már előadott, miszerint az eljárás tárgyát képező követelésekben jelzett tevékenységek a felperes szerződéses kötelezettségének részét képezték, melyek ellenértéke a szerződéses árban mint a vállalkozási díj megfelelő részében realizálódott, többletköltség-igény megítélésének ezáltal nincs szerződéses jogalapja.
Alperes részletesen kifejtette, hogy a felperes – a keresetében jelzett ok- és indokrendszerrel ellentétben – milyen okokból alkalmazott csőernyős megoldást perbeli állomás be- és kitörésénél.
Alperes szerint a két csőernyő kivitelezésére a pajzsok állomási térből való indításával, az állomásból való kitöréssel kapcsolatban került sor, a Szerződésben a felperes részére előírt tevékenység részeként.
Alperes megjegyezte, hogy kiemelten felhívták felperes figyelmét, hogy a perbeli állomás környezetében is esetlegesen rossz talajviszonyokkal kell számolnia, aminek megfelelően egyéb segédeljárások alkalmazásának lehet helye. Felperes ennek ellenére nem tartotta szükségesnek további geotechnikai vizsgálatok elvégzését, bár a Mérnök a tervezési fázisban erre több alkalommal felhívta a figyelmét.
Alperes szerint tehát a felperes a szerződés keretében az addigi tapasztalatai, valamint az ajánlati ár kalkulálásához a rendelkezésére bocsátott geotechnikai jelentés alapján nem számíthatott teljes mértékben kedvező talajviszonyokra az alagútépítő gépláncok be- és kitörési munkáinál, ezért az általa alkalmazott csőernyős megoldás szerződésszerű feladatként tekinthető, különös tekintettel arra, hogy e körülményre az ajánlatkérő már az ajánlati időszakban felhívta a figyelmet.
Alperes a kereset ténybeli és jogi állításait összegzően cáfolta: a felperes szerződéses kötelezettségének részét képezte azon munkafázisok elvégzése, amelyek vonatkozásában a jelen eljárásban – a szerződött vállalkozási díjon felül – többletköltséget igényel; a csőernyős megoldás, mint a lehetséges segédeljárások közül egy, a vállalkozó kockázati szabadságába tartozó, általa alkalmazandó eljárásnak minősül, melyet a felperes – korábbi tapasztalataiból nyilvánvalóan okulva – saját költségei és kockázata csökkentése céljából rendelt alkalmazni.
Alperes hivatkozott a Mérnök átvételi bélyegzőjén szereplő 2011 márciusi dátumra, azaz az iratot a Mérnök az ismételt határozata meghozatalát követően vette kézhez. Alperes a kereset összegszerűsége tárgyában – osztva a Mérnök álláspontját – annak bizonyítatlanságára és alaptalanságára hivatkozott, ami az ÁF 20.1 Alcikkelyében foglaltak szerint az igény elutasításával kell hogy járjon
Alperes a Z. számú követelésről előadta, hogy ún. előre nem látható fizikai körülmény esetében többletköltség alappal csak akkor igényelhető, ha a Mérnök a 4.12.4 Alcikkely szerint meghatározza, hogy a követelés kapcsolatba hozható az előre nem látható fizikai körülménnyel. Ez jelen esetben nem történt meg, sőt a Mérnök a követelések vonatkozásában éppen ellenkező megállapítást tett.
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ÍTÉLETE
A Választottbíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása alapján megállapította, hogy a kereset részben alapos.
A Választottbíróság megállapította, hogy a felek vállalkozási szerződést kötöttek a budapesti 4. számú metróvonal 1. szakaszának vonalalagutakra és kapcsolódó műtárgyakra vonatkozó tervezése és kivitelezése tárgyában. A Szerződés a FIDIC (Fédération Internationale des Ingérnieurs Conseils) „Sárga Könyv”, azaz „A vállalkozó által tervezett építészeti és villamos berendezések tervezése-építése szerződéses feltételei, Kiegészítő magas- és mélyépítési munkákkal, Szerződéses Feltételei, Általános Feltételek” elnevezésű dokumentumból, a Különleges Szerződéses Feltételek nevű dokumentumból, a szerződéses megállapodásból és mellékletekből álló nemzetközi szabványszerződés alapján jött létre. Felperes részletesen ismertette, melyek a Szerződés, az ÁF és a KSZF e jogvita szempontjából legfontosabb rendelkezései.
A Választottbíróság az előzőeken túl figyelembe vette a felek jogviszonyára a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény rendelkezéseit, annak ellenére, hogy időközben ezt a jogszabályt hatályon kívül helyezték. A perbeli követelések ugyanis olyan szerződésből erednek, amelyet felek az új Ptk. hatályba lépése előtt kötöttek, ezért a régi Ptk. rendelkezéseit kell az eljárás során alkalmazni.
A Választottbíróság megállapította, hogy a perbeli Szerződést a felek közbeszerzési eljárás során kötötték. Tekintettel arra, hogy a Szerződés a FIDIC Sárga Könyv alapján jött létre, az alperes szándéka nem az volt, hogy minden munkát külön beárazva, egységárakban meghatározott megállapodás jöjjön létre, mivel ez esetben a FIDIC Piros Könyv alapján kellett volna a Szerződést megkötni.
A Választottbíróság megállapította továbbá, hogy a pályázati kiírás során az alperes az ajánlattevők – így többek között a felperes – rendelkezésére bocsátotta mindazokat a dokumentumokat, ábrákat, tervrajzokat, amelyek alapján a Szerződés műszaki tartalma összeállt. Felperes tehát az ajánlattételekor, majd nyertes ajánlattevőként a szerződéskötéskor e műszaki tartalomból indult ki, és tudomásul vette, hogy a kiírásnak megfelelően kell a tevékenységét végeznie.
A Szerződés keretében a perbeli állomáson is áthaladt a fúrópajzs. A fúrópajzs be- és kitörési pontjainak biztosításával kapcsolatban a felek között vita merült fel, amiből eredően felperes követeléseket terjesztett elő. A Választottbíróságnak a bizonyítási eljárás során azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes által érvényesített,X., Y és Z. számon regisztrált követelések mennyire alaposak. Az X és Y alatt nyilvántartott, csőernyőépítéssel kapcsolatos követelések felperes szerint a kilépési pontokon található, meglévő gyalogos aluljáró résfala miatt váltak szükségessé. A Z. szám alatt nyilvántartott, ugyancsak csőernyőépítéssel kapcsolatos követelés pedig a belépési pontok felperes szerint helytelen megnyitása miatt keletkezett.
A Választottbíróságnak az előzőek alapján azt kellett vizsgálnia, hogy azok a többletköltségek, amelyek a Mérnök Határozatában meghatározott összegeket meghaladják, megilletik-e a felperest. E körben a Választottbíróság foglalkozott az alperes elévülési kifogásával, és a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, hogy az nem alapos. Kétségtelen, hogy a Z. számú követelésnél a Mérnök által hozott határozat 2008.februárjába napján kelt, felperes azonban a határozattal egyet nem értve a 2010.áprilisi levelében annak felülvizsgálatát kérte. A felülvizsgálat pedig azt jelenti, hogy a Mérnök által hozott Határozat változatlan maradhat, de a Mérnök módosíthatja is. Ebből következően az a tény, hogy a Mérnök az említett Határozatot nem módosította, és a 2012.áprilisi. és 2012.júniusi irataiban e tényt közölte a felperessel, a Választottbíróság megállapítása szerint azt jelenti, hogy az említett időpontoktól az újabb elévülés megkezdődött. Nem az elévülés megszakadására került sor, hanem a Választottbíróság újabb határozatnak tekinti a 2012. évben hozottat, és az újabb elévülés kezdetét innen számolja. Ehhez képest pedig felperes a keresetét 2014. szeptemberében a Választottbíróságnál előterjesztette. A Z. számú követelés tehát a fentiekre tekintettel nem évült el. Az X.. számú felperesi követelés tárgyában a Mérnök 2010.márciusában hozta meg határozatát, a keresetlevelet pedig a felperes 2014.szeptemberében terjesztette elő. A Választottbíróság e követelés vonatkozásában is megállapította, hogy nem évült el, így az eljárás megindítását követő mintegy 2 évvel előterjesztett alperesi elévülési kifogást a fenti okfejtés alapján ugyancsak elutasította.
Tekintettel arra, hogy alperes a felperesi követelések jogalapját vitatta, így a Választottbíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a pályázati kiírásban foglaltak teljes körűen lefedték-e a valós munkaterületet, és ebből következően keletkezett-e a felperesnek olyan jogos többletigénye, amit az átalánydíjban kalkulálni nem tudott. A Választottbíróság vizsgálta továbbá, hogy értesítette-e a felperes az alperest arról, hogy a ténylegesen átadott munkaterület eltér a pályázati kiírásban foglaltaktól. A Választottbíróság a perbeli követelések vonatkozásában csak részben tekintette alaposnak az alperesi védekezést. A felperes által becsatolt bizonyítékok és a szakvélemények alapján a Választottbíróság ugyanis azt állapította meg, hogy a Mérnök valóban alaptalanul utasította el a felperes Z. számú követelését, és ez az, amit a Választottbíróság a bizonyítási eljárás során vizsgált. A Választottbíróság megállapította, hogy a felperes a követelések tekintetében – figyelemmel a szakvéleményekre is – az egyes körülményeket igazoló és a költségek felmerülésére vonatkozó bizonyítási kötelezettségének eleget tett. Felperes a közbeszerzési eljárás során átalányárat adott, amelyben nem kellett részleteznie, hogy azon belül az egyes tételek pontosan milyen összegűek. Az átalányár a felperes tevékenységének teljes ellenértékét magában foglalta, többletköltségre tehát csak és kizárólag abban az esetben tarthatott igényt, ha bizonyítást nyert – és ez pedig megtörtént –, hogy az átalányár, azaz az ajánlati ár megadásakor más műszaki tartalommal számolt, mint amivel a tényleges teljesítése során számolnia kellett.
A Választottbíróság osztotta a felperes követeléseinek jogalapjával kapcsolatban, hogy a FIDIC szerinti többletköltségeket – a magyar jog szerinti pótmunkákat – az alperes magatartása miatt felmerült tényezők okozták, amelyek ellenértékét az alperes nem fizette meg. Ezek a tájékoztatási kötelezettség betartásával elkerülhetők lettek volna. Az újonnan előállt körülmények az ajánlattételi és tenderidőszakban nem voltak előre láthatók, így az azokból eredő többletköltségeket a szerződéses ár nem foglalhatta magában. A többletszolgáltatás költségeinek megtérítését így a Választottbíróság a Különleges Feltételek 4.12.6 és 4.12.8 Alcikkelyei alapján alaposnak ítélte, mivel azokat előre nem látható, mesterséges fizikai akadály okozta, és a felperesi többletköltségek azzal okozati összefüggésben merültek fel.
A rendelkezésre álló iratok alapján a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes olyan helyzettel találta magát szemben a Szerződés teljesítése során, ami a pályázati dokumentumoktól eltért. A Választottbíróság meglátása szerint nem tartozott a felperes felelősségi körébe talajerősítő szerkezet építése, azaz a Szerződés teljesítése során az átalányárban nem kalkulálhatott az általa megépítendő, meghatározott műszaki tartalmú megerősítő szerkezetekkel. A Választottbíróság megállapította, hogy felperes a közbeszerzési eljárás során egy adott, általa ismert műszaki tartalom vonatkozásában tett ajánlatot, majd lett nyertes ajánlattevő. Ezt követően értesült a különböző hiányosságokról, és ezáltal jogosult lett azokra a többletköltségekre, amelyek a Szerződés teljesítése során a műszaki tartalom hiányosságaiból eredtek.
A Választottbíróság megállapította, hogy felperes az eljárás során három követelést kívánt az alperesnél érvényesíteni, amelyek elbírálásához a Választottbíróságnak műszaki természetű kérdéseket kellett vizsgálnia, ebből következően szakértői bizonyítást rendelt el.
A Választottbíróság megállapította, hogy a perbeli munkafolyamatoknál az alperes által kijelölt alvállalkozó is közreműködött, tehát vizsgálni kellett, hogy az általa szakszerűtlenül végzett tevékenység hibáit kijavította-e – és ezáltal a felperesnek kára nem keletkezett –, vagy pedig a hibák fennmaradtak, és a felperesnek kellett a kijavítási tevékenységet elvégeznie. A perben kirendelt szakértők a közös álláspontjukban kifejtették, hogy a Z. számú követelés esetén a felperesnek nem keletkezett olyan jogos igénye, amit az átalánydíjban kalkulálni nem tudott. Viszont a jobb alagút érkezési helyén a szakszerűtlenül kibontott résfal következtében a felperesnek jogos többletigénye keletkezett, amit az átalánydíjban kalkulálni nem tudott.. A szakértők összefoglalóan és egybehangzóan fejtették ki, hogy az alperes által kijelölt vállalkozó a szakszerűtlenül végzett tevékenység hibáit nem javította ki, a fennmaradt hibákat a felperesi alvállalkozónak kellett elhárítani. A szakértők tehát megállapították, hogy a Kijelölt Vállalkozó – akinek a jogviszonya közvetlenül az alperessel állt fenn – elmulasztotta mindazt elvégezni, ami az alperes felelősségi körébe tartozott. Mindezek miatt, figyelemmel a szakvéleményekre, többek között a résfal környezetében lévő talajtömeg állékonyságának biztosítása céljából kellett a felperesnek további szerkezetet, csőernyőt alkalmazni, melynek költségét az árajánlatában kalkulálni nem tudta.
A Választottbíróság megállapította, hogy a X. számú követelésnél, a keleti kitörési pontoknál az állomásépítő Kijelölt Vállalkozó feladata volt e pontok biztosítása, a talaj megerősítése. E követelésnél a megerősítést – a szakszerűtlen résfalbontáson túl – az ott elhelyezkedő gyalogos aluljáró is indokolta. Ennek hatásaival pedig felperes a tervezéskor nem számolhatott. A Választottbíróság utal rá, hogy felperes több kérdést is intézett az alpereshez, mielőtt az ajánlati árát megadta volna, így a dokumentumok közt fellelhető a felperesi kérdés és az arra adott alperesi válasz. Eszerint pedig a perbeli aluljáró alatt az állomási főszellőző műtárgy résfalai már előre bekészítésre kerültek; „az elkészült résfal geometriája a vonalalagút építését nem befolyásolja.”
A Választottbíróság megállapította, hogy a Z számú követelés vonatkozásában is kérdéseket intézett felperes az alpereshez. Az alperesi válasz szerint a szerkezetből a nyílás, az áttörés környezetének megerősítése, a kibontott nyílás kibontása és ideiglenes biztosítása az állomásépítő Kijelölt Vállalkozó feladata, és ugyancsak ilyen tartalmú választ kapott felperes további kérdésére nevezetesen hogy a szerkezetből a kibontandó nyílás, az áttörés környezetének megerősítése, a kibontott nyílás kibontása és ideiglenes biztosítása a Kijelölt Vállalkozó feladata. A Választottbíróság az előzőekből megállapította, hogy az állomási résfal megnyitása és ideiglenes biztosítása nem a felperes, hanem az állomást építő Kijelölt Vállalkozó feladata volt a pajzs beérkezési oldalán, amibe beletartozik a megnyitás fölötti talajréteg biztosítása – szükség esetén megerősítése – is. Felperes fényképfelvételekkel és vázlatrajzokkal is bizonyította, hogy a résfal megnyitása szakszerűtlen volt, és üregek keletkeztek.
A Választottbíróság tehát az előzőekben hivatkozott szakvélemények, közös szakvélemények és a felek nyilatkozatai alapján a felperesi követelések jogalapját megállapította.
A Választottbíróság a felperes késedelmi kamat-igényét jogosnak minősítette az alperes fizetési késedelmére tekintettel, a felek közötti Szerződés szerinti mértékben és esedékességgel. A felek a Szerződés 14.8 Alcikkelyében késedelmi kamatként az Európai Központi Bank által megállapított alapkamat +3%-os késedelmi kamatot kötöttek ki díjkövetelés esetére. A Választottbíróság pedig a felperesnek nem kártérítést, hanem a pótmunka ellenértékét ítélte meg, ezért a késedelmi kamat mértékét a fentiekben határozta meg.
Felperes kérte, hogy a Választottbíróság áfával növelt összegben ítélje meg részére a követeléseinek összegét. A Választottbíróság felperes követelését pótmunka ellenértékeként határozta meg, így az ÁFA körbe tartozik, és annak ÁFA-val növelt összege került megállapításra, a rendelkező részben foglaltak szerint. Az ÁFA mértékét a Választottbíróság az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. 55. § (1) bekezdése (az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul) alapján, továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 29. § (1) bekezdése (Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak. Továbbá különféle egyéb követelések, ideértve a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is) alapján az ítélet kihirdetésekor hatályos ÁFA tv. 82. § (1) bekezdése szerinti 27 %-ban állapította meg.
(Vb/14098 sz. ítélet)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
A felperes, mint szolgáltató és az alperes, mint megbízó üzemeltetési szerződést kötöttek ivóvízhálózat működtetésére 2011. január 1-én. Az alperes, Képviselőtestületének 46./2017 (IV.3.) számú döntésére hivatkozva, 2017. április 4-én az üzemeltetési szerződést 2017. december 31-i hatállyal felmondta, a víziközmű-szolgáltatásról rendelkező 2011. évi CCIX. törvényre (Vksztv.) hivatkozva. 2017. szeptember 26-án felperes konkrét és részletes indokolást kért a felmondás okáról, hogy a víziközmű-szolgáltató milyen jogellenes magatartása vezetett a döntéshez, jelezve, hogy ennek hiányában nem fogadható el az üzemeltetési szerződés felmondása. 2017. november 8-án kelt válaszában alperes jogszerűnek tekintette a felmondást, hivatkozva a Vksztv. 83.§-ára és 20. § (1) bekezdésének c) pontjára, valamint az üzemeltetési szerződés 9. pontjára.
Peres felek nyilatkozatai
A felperes keresetében kezdeményezte az üzemeltetési szerződés felmondása érvénytelenségének megállapítását. Álláspontját a Vksztv. 20.§ (1) bekezdésének értelmezésére alapozta, másodlagosan említette a 2013. évi V. törvény, az új Ptk 6: 213. §-ának (3) bekezdését a felmondásról. Értelmezése szerint a jogalkotó nem általánosságban kívánta biztosítani az ellátásért felelősnek az üzemeltetési szerződés felmondását a Vksztv. 20.§ (1) bekezdésében, ehhez vagy a törvényben vagy a szerződésben külön nevesített okok felsorolása is szükséges volna. Az alperes válasziratában fenntartotta azon álláspontját, hogy az Önkormányzat jogszerűen járt el, és kérte a kereset elutasítását. Az alperes hivatkozott az Egri Járásbíróság hasonló tárgyú peres eljárásban, a felperes és Csincse, illetve Vatta Községek önkormányzatai ügyében hozott ítéleteire, és egyben csatolta azokat. A felperes 2018. augusztus 15-én kelt viszontválaszában megerősítette korábbi álláspontját, és egyebek között hangsúlyozta azt véleményét, hogy a Vksztv. 20.§ (1) bekezdésének c) pontja nem kíván korlátlan, feltétel nélküli felmondási jogot biztosítani az ellátásáért felelősnek, a felmondás jogának gyakorlásához vagy a törvényben vagy a szerződésben meghatározott „más esetnek” fenn kell állnia. Az Egri Járásbíróság csatolt ítéleteivel összefüggésben pedig előadta, hogy a Választottbíróságnak nincs hatásköre az általános hatáskörű bíróság ítéletének véleményezésére, és nem köti annak tartalma, ezért az abban foglaltakkal semmilyen formában nem kíván foglalkozni.
A Választottbíróság ítélete
A Választottbíróság hatásköre a peres felek által kötött üzemeltetési szerződés adott pontján nyugszik.
A Választottbíróság a felperes keresetét elutasította. A Választottbíróság álláspontja szerint a Vksztv. 20. §-ának (1) bekezdése a) és b) pontja szerződés egyoldalú megszüntetését szankciós jelleggel biztosítja az ellátásért felelősnek, ha a szolgáltató súlyos jogszabálysértést vagy szerződésszegét követ el. Ettől világosan meg kell különböztetni a 20. § (1) bekezdése c) pontjába foglalt felhatalmazást, ami lehetőséget ad, hogy a felek, szerződési szabadságukkal élve, az üzemeltetési szerződésben is meghatározzanak további eseteket a felmondásra. A Választottbíróság döntése ezen jogszabályhelyen alapszik. A peres felek annak idején nem nevesítettek külön további okokat, hanem általában rögzítették a tartós jogviszonyoknál jellemzően biztosított úgynevezett rendes felmondási jogot, az év végére szólóan 180 napos felmondási idővel, amelynek gyakorlását így nem kell indokolni. A felmondási időszak, a Vksztv. fenti rendelkezése alapján 8 hónaposra hosszabbodott.
Ez az értelmezés nincs ellentétben az új Ptk. felperes által hivatkozott 6:213.§-ának (3) bekezdésével, mely kimondja, hogy: „Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a tartós jogviszonyt létrehozó, határozatlan időre kötött szerződést megfelelő felmondási idő alkalmazásával bármelyik fél felmondhatja. A felmondási jog kizárása semmis.” A Vksztv. lex speciálisként meghatározza a felmondás további esetköreit és feltételeit, külön felmondási időt határoz meg, de a fentiek szerint teret enged a felek autonómiájának is az egyoldalú megszüntetés további meghatározására. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a Választottbíróság véleménye szerint a perben érintett jogviszonyra nem az új Ptk-ra, hanem a régi Polgári Törvénykönyvre, az 1959. évi IV. törvényre lehet mögöttes jogként hivatkozni, figyelemmel az új Ptké, a 2013. évi CLXXVII. törvény 1. §-ára, amely szerint a Ptk. rendelkezéseit a hatályba lépését (2014. március 15.) követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra lehet alkalmazni. Ugyanilyen szellemben rendelkezik a kötelmek tekintetében az 50. § (1) bekezdése: „Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra ideértve az e tények illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is — a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.” Ugyanakkor a (2) bekezdés szerint „A felek megállapodhatnak abban, hogy a Ptk. hatályba lépése előtt kötött szerződésüket teljes egészében az új Ptk. hatálya alá helyezik.” Ez azonban nem történt meg, Így a felek jogvitájában másodlagosan a régi Ptk. 321. §-ára lehet hivatkozni, a felmondásra vonatkozó általános rendelkezések tekintetében. Ez azonban nem vezetne eltérő következtetésre, miként az e §-hoz fűzött kommentár is hangsúlyozta, a rendes felmondást nem kell indokolni. (A Polgári Törvénykönyv Magyarázata, KJK, 2004, 1146. o.) Általában véve is igaz a tétel, hogy huzamos, határozatlan időre szóló jogviszonyok esetén a „szerződés nem örök időre szóló bilincs a felek kezén”, éppen a jogviszony tartós jellegére figyelemmel a polgári jog egyoldalú szerződésmegszüntetési jogot biztosít mindkét félnek. (Vékás Lajos, Szerződési Jog, Általános rész, Eötvös Kiadó, 2016, 359. o.).
(Vb/18009, Vb/18010, Vb/18011)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
A felperes mint bérbeadó és az X. Kft. mint bérlő között 2013. november 15-én egyéves határozott idejű bérleti szerződés jött létre személygépkocsi bérletére vonatkozóan. A bérleti szerződés részét képező általános szerződési feltétel 3. pontja szerint a bérleti szerződést „cégszerűen aláíró személy egyben készfizető kezességet vállal a bérleti szerződésből adódó fizetési kötelezettségek azonnali teljesítésére.” A magyar nyelven nem beszélő alperes számára a szerződéskötés során tolmács adott részletes tájékoztatást a szerződés tartalmáról.
2014. szeptember 25-én a bérlő a bérelt gépjárművet egy szervíz telephelyén leadta., a gépjármű műszaki és esztétikai állapotáról jegyzőkönyvet vettek fel, amely rögzítette, hogy a leadott gépjármű állapotát, a bérlettel kapcsolatos elmaradt fizetési kötelezettségeket.. Az okozott károkról, a gépjármű műszaki és esztétikai helyreállítás költségeiről a felperes az elkészített kimutatást megküldte a bérlőnek és kérte a szerződés alapján rá áthárított károk és költségek kifizetését. A bérlő az ügyvédi felszólításban és a díjbekérőben foglaltakra nem reagált, a tartozást nem fizette meg. A bérlőt kényszertörlés eredményeként 2016. április 21-én törölték a cégjegyzékből.
Peres felek nyilatkozatai
A felperes keresetében kérte a Választottbíróságot a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 272. § (1)-(2) bekezdése, 423. §-a, 425. § (1) bekezdése, 339. § (1) bekezdése és 360. § (1)-(2) bekezdése alapján, hogy kötelezze az alperest kárai és költségei kifizetésére, ezen összeg után 2014. november 15. napjától a kifizetésig a Ptk. 301/A. §-a alapján járó késedelmi kamata, és ügyvédi munkadíj, valamint a választottbírósági eljárással kapcsolatban felmerült valamennyi költség megfizetésére.
A Választottbíróság az alperes részére a keresetlevelet kézbesítette. Alperes e felhívásnak nem tett eleget, nem küldött válasziratot. A per tárgyalásán szabályszerű idézésre nem jelent meg. A tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzés ellenére nyilatkozatot nem terjesztett elő. A Választottbíróság a tényállást a rendelkezésére álló adatok alapján állapította meg, az alperes mulasztását nem tekintette a felperes állításai elismerésének. A megállapított tényállás szerint
A Választottbíróság ítélete
A Választottbíróság elsőként azt vizsgálta, hogy rendelkezik-e hatáskörrel az ügy elbírálására. A választottbírósági kikötéssel kapcsolatban a Választottbíróság az alábbi kérdéseket vizsgálta: (i) a szerződés részévé vált-e a kikötés, és (ii) a kikötés az alperesre kiterjed-e.
A választottbírósági kikötést tartalmazó szerződés 28. pontja szerint a felek „peres eljárás esetére kikötik a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választott Bíróság (Budapest) kizárólagos illetékességét és a magyar jog alkalmazását. Felek alávetik magukat a Választott Bíróság eljárási rendjének.”
A Ptk. 205/A. § (1) bekezdése alapján a perbeli választottbírósági kikötés általános szerződési feltételnek minősül, ezért elsőként annak a kérdésnek a vizsgálata szükséges, hogy a kikötés a szerződés részévé vált-e. A Ptk. 205/B. § (1) bekezdése szerint az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. A Ptk. 205/B. § (2) bekezdése előírja, hogy külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta.
A bírói gyakorlat szerint az általános szerződési feltételnek a választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés, ezért az csak külön tájékoztatást követő kifejezett elfogadás alapján válik a szerződés részévé (EBH2003. 875.). A felperes bizonyította, hogy a szerződéskötés során tolmács közreműködésével tájékoztatta az alperest a választottbírósági kikötésről, így azzal, hogy az alperes a választottbírósági kikötést is tartalmazó általános szerződési feltételt aláírta, a választottbírósági kikötés a szerződés részévé vált.
A kikötés alanyaként a szerződés a „felek”-et jelöli meg, a kikötés hatálya pedig „a bérleti szerződésből eredő bármely vitás kérdések”-re terjed ki. Kétségtelen, hogy a perbeli jogvita a bérleti szerződésből eredő vitás kérdéssel kapcsolatos, ezért vizsgálatot csupán az a kérdés igényel, hogy az alperes mint kezes fél-e a szerződésben.
A Kúria egy eseti döntésében úgy foglalt állást hasonló tényállás mellett, hogy „[a]z nem volt vitás a peres eljárás során, hogy az alperes az M & N 94. Kft. önálló cégjegyzési jogosultsággal rendelkező ügyvezetője. A szerződés VII. 39. pontja egyértelműen rögzíti, hogy a szerződés aláírásával a cégjegyzésre jogosult képviselő a saját nevében készfizető kezességet vállal, és amennyiben a bérlő megfelelő határidőben nem teljesít, maga fog helyette teljesíteni. Az okirat tartalmából, annak megfogalmazásából a készfizető kezes és a jogosult személye kétséget kizáróan megállapítható. A bérleti szerződés tartalmazza mind a bérlő és a felperes közötti bérleti szerződés lényeges elemeit, mind pedig az alperes kezességvállaló nyilatkozatát, amelynek érvényességéhez – a másodfokú bíróság álláspontjával szemben – nem volt szükség arra, hogy az alperes az okiratot kétszer, egyrészt a bérleti szerződés bérlőjének képviselőjeként, másrészt készfizető kezesként, mint természetes személy külön aláírja (Pfv.V.20.976/2012/4., Pfv.V.20.997/2012/7.). A szerződési nyilatkozatok szövegezéséből kétséget kizáróan kitűnik, hogy az alperes az okirat aláírása során egyidejűleg mindkét minőségében eljárt.” (BH2014. 14.)
A Kúria okfejtésével összhangban a Választottbíróság is bizonyítottnak látta, hogy a perbeli szerződés aláírásával az alperes egyúttal vállalt a bérlő és a saját nevében kötelezettséget, így az alperes a szerződésben félnek minősül. Ebből következően a perbeli választottbírósági kikötés a felperes és az alperes kezesi jogviszonyára is kiterjed, tehát a Választottbíróság hatáskörrel rendelkezik a jelen per elbírálására.
A bérlő a bérleti szerződés számos pontját megsértette: nem fizetett meg kéthavi bérleti díjat, túllépte a havi megengedett használatot, a gépjármű megrongálódott,, a gépjármű tartozékai (pótkerék) hiányoztak , a bérlő a bérleti idő alatt szabálysértéseket követett el, ezért a bérleti szerződés megszegésével kapcsolatban az alábbi jogcímen keletkezett fizetési kötelezettsége a bérlőnek: bérleti díj: a Ptk. 423. §-a alapján megengedett futásteljesítmény túllépésének díja a bérleti szerződés rendelkezéseinek megfelelően, a javítások költségei (a Ptk. 425. § (1) bekezdése szerint rendeltetésszerűen és a szerződésnek megfelelően jogosult használni, ezért a Ptk. 318. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 339. §-a alapján a szerződésszegésért felelősséggel tartozik, a Ptk. 355. § (1) bekezdése alapján köteles a károsult vagyoni kárát megtéríten). Üzemanyag költség a bérleti szerződés 22. pontja szerint, parkolási bírság a bérleti szerződés 27. pontja alapján. A bérleti szerződés alapján ezek a költségek a bérlőt terhelik. A bérleti szerződés 3. pontja alapján az alperes készfizető kezességet vállalt. A kezes a Ptk. 272. § (1) bekezdése alapján arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette teljesíteni. A felek megállapodása alapján az alperes nem követelheti, hogy a jogosult először a kötelezettől kísérelje meg behajtani a követelést [Ptk. 274. § (2) bekezdés a) pont].
Mivel a felperes bizonyította, hogy a bérlőt a keresetben megjelölt összeg megfizetésének kötelezettsége terheli, amely kötelezettségért az alperes készfizető kezességet vállalt, a Választottbíróság a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően döntött.
A felperes keresetében a tőkeösszeg után késedelmi kamatot követelt, a késedelmi kamat mértékét azonban nem jelölte meg. A késedelmi kamat mértékét a Választottbíróság a Ptk. 301/A. § (2) bekezdése alapján a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értékében határozta meg. A kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.
(Vb/17069)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
A felperes és az alperes között 2015. április 1-jén bio kukorica vetőmag termesztési szerződés jött létre. A szerződésben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a szerződés szerinti bázis vetőmagokat az alperes részére szolgáltatja, míg az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a bázis vetőmagokat a szerződésben meghatározott feltételekkel és módon szaporítja.
A szerződés megkötését követően a felperes eleget tett a bázis vetőmagokra vonatkozó szolgáltatási kötelezettségének, a bázis vetőmagokat az alperes átvette és azokat a felperes technológiai utasításai szerint elvetette. A bázis vetőmagok ellenértékéről a felperes számlát állított ki. A számlára vezetett megjegyzés szerint a számla ellenértéke szerződés szerint a végtermékből kerül elszámolásra, meghiúsult előállítás esetén azonban azonnal esedékessé válik.
A szerződés 3.2. pontja alapján az alperes köteles volt arra, hogy lehetőséget biztosítson a felperesnek, hogy az bármikor ellenőrizhesse a termesztést, továbbá köteles volt a felperes szántóföldi munkákra vonatkozó technológiai utasításait is követni. 2015 nyarának első felében — feltehetően júliusban — az egyik ellenőrzés során felperes megállapította, hogy az alperes a szerződés rendelkezéseit nem tartja be, így „esély sincs arra, hogy az alperes szerződésszerűen teljesítsen. A felperes ellenőrzésen jelen lévő képviselője ezt szóban közölte is az alperessel.
Az alperesi termesztés tekintetében a NÉBIH is végzett ellenőrzéseket. A NÉBIH a vizsgált terményt alkalmas minősítéssel látta el. A peres felek 2015. augusztusától egészen 2015. novemberéig egymással se telefonon, se írásban nem egyeztettek. 2015. novemberében a felperes a felperes azt közölte az alperessel, hogy „ azt kezd a termésével, amit akar. ” A termény ekkor még lábon állt. Az alperes a terményt ezután betakarította, mintegy 7 (hét) mázsát. A betakarított termény tekintetében a peres felek között elszámolásra nem került sor, a terményt az alperes saját célra, takarmányként használta fel.
A bázis vetőmagok ellenértékéről kiállított 532/2015 sorszámú felperesi számlát alperes nem fizette meg, annak megalapozottságát mindvégig vitatta.
Peres felek nyilatkozatai
A felperes keresetlevelében kérte a számla összegének és ezen összegnek 2015. december 15. napjától a kifizetés napjáig járó a Ptk. 6:155. (1) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamata, továbbá a választottbírósági eljárás költségeinek megfizetését. A felperes a kereset jogcímeként a Ptk. 6:215. (1) bekezdését jelölte meg.
Az alperes a válasziratában a felperes keresetének megalapozottságát vitatta. Úgy foglalt állást, hogy a peres felek egyidejű teljesítésre voltak kötelesek, azaz a peres feleknek egymással elszámolni csak azt követően kellett volna, hogy a vetőmagot a felperes elszállítja és betárolja. Az egyidejű kötelezettség miatt, tehát a felperes és alperes között az elszámolás akkor lenne esedékes, amikor a felperes az elszállított mennyiséget lemérte és azt az alperessel szemben pontosan kimutatta. Alperes a felperes késedelmét abban jelölte meg, hogy nem adott utasítást arra nézve, hogy az alperes pontosan mikor arasson. Erre tekintettel pedig úgy érvelt, hogy mivel a Ptk. alapján a jogosult és a kötelezett egyidejű késedelme kizárt, a késedelemből eredő joghátrányokat az alperessel szemben alkalmazni nem lehet. A szerződésszegés elkövetését vitatta és a felperesi utasítások hiányával indokolta a termelési folyamatban jelentkező hibákat és az ebből következő károkat. Hivatkozott az alperes a 2015 augusztusában kelt NÉBIH jegyzőkönyvre is, amely körülményből az következik, hogy a NÉBIH még ekkor is eljárt a felperes megbízásából és költségviselése mellett, holott a felperes azt állította, hogy 2015. júliusában már alkalmatlannak minősítette a terményt. A NÉBIH által felvett jegyzőkönyv alátámasztja, hogy alkalmatlanság nem állt fenn, a 48/2004 FVM rendelet 5.3.8. §. alapján állápontja szerint „alkalmasnak kell minősíteni a vetőmag előállításra a terményt, amely 15 0%-os megtermékenyülést meghaladó százalékot ér el. Az alperes előadta, hogy ő a peres felek között létrejött szerződést maradéktalanul betartotta; hibátlanul teljesített a szerződés alapján. Tagadta továbbá, hogy a fajtatulajdonos felperes részéről kizárás történt volna.
A felperes szerint az alperesnek fizetési kötelezettsége van, amikor egyáltalán nincsen fémzárolható vetőmag, és a NÉBIH a részére bejelentett termelést felperestől függetlenül is ellenőrizni volt köteles, azaz 2015 augusztusában nem a felperes kezdeményezésére történt ilyen vizsgálat. Felperes álláspontja szerint a felperes a kizárás megtételére a NÉBIH-től függetlenül is jogosult volt.
A Választottbíróság ítélete
A felperes keresete alapos. A szerződésre a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Választottbíróság vizsgálta a peres felek közötti jogviszony jellegét és a közöttük létrejött szerződés típusát is. Ennek során a Választottbíróság megállapította, hogy a peres felek által 2015. április 1. napján megkötött szerződés tartalmát tekintve a Ptk. XIV. cím szerinti tulajdonátruházó szerződések közé sorolható, azon belül is az adásvételi szerződés egyik altípusának minősül, rá a Ptk. 6:233. előírásai [A vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés] irányadók.
A Ptk. 6:213. (1) bekezdése szerint, aki jogszabálynál vagy a szerződésnél fogva felmondásra vagy elállásra jogosult, a másik félhez intézett jognyilatkozattal szüntetheti meg a szerződést.
A szerződés a NÉBIH mellett a felperest, mint fajtatulajdonost is feljogosította az előállítás kizárására, azaz a szerződéstől történő elállásra. A felperes elállási joga a szerződés értelmében indokolási kötelezettséghez volt kötve, azaz arra kizárólag technológiai hiba (gyomossági, idegenelési, címerezési, fejlettségi hiba, vagy izoláció) miatt kerülhetett sor. Egyúttal az is megállapítható, hogy a felperes elállási joga független volt a NÉBIH ellenőrzéseinek eredményétől.
A Választottbíróság megállapította továbbá, hogy sem jogszabály, sem a szerződés nem kötötte meghatározott alakhoz a szerződéssel kapcsolatos jognyilatkozatok megtételét, így a Ptk. 6:4. (2) bekezdése alapján az elállási jognyilatkozat szóban, írásban vagy ráutaló magatartással is megtehető volt. A Választottbíróság által megállapított tényállás szerint a felperes képviselője az alperessel szóban közölte az előállítás kizárását, legkorábban 2015 júliusában, majd pedig ezt a nyilatkozatát 2015 novemberében is megerősítette. Tekintettel a szóbeli közlésre, a Ptk. 6:5. § (l) bekezdés szerint a jognyilatkozat nyomban hatályossá vált, azaz a felperes elállási jognyilatkozata 2015. júliusban már hatályosult, melynek folytán a peres felek között fennálló szerződés ekkor megszűnt. A szerződés 8. pontjának utolsó bekezdése értelmében pedig az előállítás kizárásával a termelő, azaz az alperes fizetési kötelezettsége a felhasznált bázis vetőmagok ellenértékére, valamint az arra eső szállítási költségre nézve a kizárással esedékessé vált.
A Választottbíróság vizsgálta a felperesi elállási jog gyakorlásának jogszerűségét, mivel az elállási jog csak a szerződésben meghatározott technológiai hiba miatt volt gyakorolható. E körben a Választottbíróság megállapította, hogy a perben a felperes hitelt érdemlően bizonyította, hogy az alperes gyomossági hibát vétett, mely hibáról az elállás közlésével egyidejűleg — annak indokolásaként az alperest tájékoztatta. Figyelemmel arra, hogy a technológiai hibáért, mint szerződésszegésért való felelősségét az alperes kimenteni nem tudta, a perben a szerződésszerű teljesítését hitelt érdemlően nem bizonyította, így a Választottbíróság ezt az alperes terhére értékelte és az alperest marasztaló döntést hozott.
(Vb/17077)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
Az alperes mint eladó és a felperes mint vevő között 2016. november 24-én írásban adásvételi szerződés jött létre, amelyben az alperes kötelezettséget vállalt 300 metrikus tonna magyar/szlovák származású repcemag felperes részére történő szállítására. Az alperes a szerződéses időszakban csak 24,84 tonna repcemagot szolgáltatott a felperes részére, amely részteljesítést a felperes mind mennyiségében, mind minőségében elfogadott. A felperes az alperes kérésére póthatáridőt engedélyezett az alperes részére a késedelemmel érintett mennyiség szállításának teljesítésére, de az alperes e póthatáridőben sem teljesítette az adásvételi szerződés szerinti kötelezettségét. A felperes mindezért a Ptk. 6:183.§ és 6:154. § (1) bekezdésére hivatkozással a hátralékos árumennyiség tekintetében elállt az adásvételi szerződéstől. Egyidejűleg, mivel az adásvételi szerződés 10.2 pontja szerint az alperes mint eladó a saját nem teljesítése, hibás, hiányos vagy késedelmes teljesítése esetére kötbér fizetését vállalta, a felperes az alperessel szemben kötbérigényt támasztott a hátralékos árumennyiség vételárának 20 %-ára . A felperes az alperes által leszállított repcemagról kiállított számla alapján az alperessel szemben vételár jogcímén fennálló összeget a kötbér követeléséből a Ptk. 6:49.§ (1) bekezdésének megfelelően beszámított.
Peres felek nyilatkozatai
Keresetében a felperes kérte a kötbérkövetelésének és járulékainak megfizetését.
Az alperes a szabályszerű kézbesítés ellenére az eljárás során válasziratot, észrevételt nem terjesztett elő, választottbírót nem jelölt, és a tárgyaláson sem jelent meg. Az alperesi álláspontra utaló két tény az alperesi számla, szállítólevél és mérlegjegy, valamint az az alperesi levél volt, amelyben az alperes a felperes kötbér-követelését vitatta, s arra hivatkozott, hogy részleges nemteljesítését ellenőrzési körén kívül eső, előre nem látható körülmény okozta, azt azonban nem fejtette ki, hogy ez az ok mi volt.
A Választottbíróság ítélete
A Választottbíróság vizsgálta a hatáskörét az agrárkamarai választottbíráskodást érintő jogszabályváltozásokra figyelemmel. A jogszabályváltozás tekintetében a Választottbíróság megállapította, hogy a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló 2017. évi XLI. törvény 2017. május 18-án hatályba lépett 14. §-a rendelkezik akként, hogy a 2012. évi CXXVI. törvény 32. § (3) bekezdése alapján az agrárkamara tagjai közötti agrárgazdasági tevékenységgel összefüggő szerződésben választottbíróságként csak az agrárkamara mellett működő választottbíróság köthető ki. Az ezzel ellentétes választottbírósági kikötés semmis.”
A Választottbíróság megállapította, hogy a felek a jelen Választottbíróság hatáskörét megalapozó választottbírósági kikötésüket a 2016. november 24-én kelt adásvételi szerződésükben fogadták el, amely adásvételi szerződés módosításra soha nem került.” Ennek következtében a felek választottbírósági fórumválasztása egyértelműen a jelen Választottbíróságra utal, és a felek jogviszonyára még nem volt alkalmazandó a 2017. május 18-án hatályba lépett és az agrárkamarai tagokra nézve kizárólagos fórumválasztást jelentő jogszabály, annak ellenére, hogy a jelen eljárást felperes már a jogszabályváltozást követően indította.
A Választottbíróság vizsgálta az alperesnek az eljárástól való távolmaradásának következményeit. és megállapította, hogy az alperes részére megküldött felperesi keresetlevelet átvettnek kell tekinteni. Szintén átvettnek kelt tekinteni a Választottbíróság által az ügy további iratait, melyek szintén „nem kereste” jelzéssel érkeztek vissza a Választottbírósághoz. Megjegyzi a Választottbíróság, hogy annak ellenére „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza az alperestől a periratokat tartalmazó tértivevényes, ajánlott küldemény, hogy a Választottbíróság titkársága nemcsak az alperesi cég mindvégig hatályos cégadatot jelentő székhelyére, hanem az alperesi ügyvezetői lakcímére is megküldte a jogvita iratait a felperes Eljárási Szabályzat 11. § (1) bekezdés szerinti kérelme alapján.
A Választottbíróság megállapította, hogy a Ptk. 6:49.§ (1) bekezdésének figyelembevételével a felperes beszámítási nyilatkozatát beszámítási kifogásként bírálta el és ennek körében megállapította, hogy a felperes beszámítási nyilatkozata jogszerű volt. Felperes saját kötbér követelésének összegét ezzel az összeggel csökkentette. Mivel az alperes a 24.84 tonna repcemagon felül további szállítást a jelen per tárgyát képező adásvételi szerződés hatálya alatt nem teljesített, ezért a szerződés alapján 20% kötbért köteles a vevőnek megfizetni a Ptk. 6:186.§ (1) alapján.
(Vb/17085)
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes, mint ingatlanforgalmazással foglalkozó gazdálkodó szervezet és az alperes, mint magánszemély 2015-ben Megbízási Szerződést kötött az alperes tulajdonát képező ingatlan értékesítésére
  2. A felperes keresetében megbízási díj és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni, hivatkozva arra, hogy a Megbízási Szerződést teljesítette, ugyanakkor az alperes a díj kifizetését megtagadta.
  3. A felperes a Választottbíróság hatáskörét a Megbízási Szerződéshez csatolt, előre nyomtatott Részletes feltételek X pontjában meghatározott választottbírósági kikötésre alapította Az alperes kifogásolta a hatáskört.
Peres felek nyilatkozatai
  1. A felperes állította, hogy a peres felek között érvényes választottbírósági szerződés jött létre. Külön hivatkozott arra, hogy az alperes jogi képviselője az állami bíróság előtt indított perben maga kérte a per megszüntetését a felek szerződésében szereplő választottbírósági kikötés alapján.
  2. A felperes álláspontját a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: új Vbt.) 8. § /4/ bekezdésére alapította.
  3. Az alperes hatásköri kifogást terjesztett elő, hivatkozva arra, hogy a felek között választottbírósági szerződés nem jött létre, mivel a Megbízási Szerződés mellékletét képező Részletes feltételek nyomtatvány általános szerződési feltétel, amely lényegesen eltér a jogszabályoktól, vagy a szokásos szerződési gyakorlattól és ez a feltétel – külön felperesi tájékoztatás és kifejezett alperesi elfogadás hiányában – nem vált a Megbízási Szerződés részévé.
  4. Az alperes hatásköri kifogását másodlagosan arra alapította, hogy a felek között fogyasztói szerződés jött létre, amelynek választottbírósági kikötése a Ptk. 6:104.§. /1/ bekezdése alapján tisztességtelennek minősül és a Ptk. 6:103.§. /3/ bekezdése szerint semmis.
A Választottbíróság végzése
  1. A Választottbíróság saját hatáskörének fennállását hivatalból vizsgálta és az alperes hatásköri kifogásáról az Eljárási Szabályzat 30. §. /3/ bekezdése alapján külön végzésben döntött. A választottbírósági hatáskör fennállásával kapcsolatban az eljáró tanács elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felek között létrejött Megbízási Szerződés fogyasztói szerződésnek minősül-e. A Ptk. 8:1.§. /1/ bek. 3. pontja szerint fogyasztó: a szakmája, önálló foglalkozása, vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy, míg a 4. pont szerint vállalkozás: a szakmája, önálló foglalkozása, vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személy.Tekintettel arra, hogy a Ptk. hivatkozott értelmező rendelkezései szerint a felperes vállalkozónak, az alperes fogyasztónak minősül, a közöttük létrejött szerződés fogyasztói szerződés.
  2. A Választottbíróság másodlagosan azt vizsgálta, hogy a felek között létrejött fogyasztói szerződés választottbírósági kikötése érvényes szerződési feltételnek minősül-e. A Ptk. 6:100. §-a szerint: fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely e törvénynek a fogyasztó jogait megállapító rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára eltér. A Ptk. 6:104. §. (Egyes tisztességtelen kikötések fogyasztói szerződésben) /1/ bekezdés i/ pontja szerint tisztességtelennek minősül a fogyasztói szerződésben az a kikötés, amely: kizárja, vagy korlátozza a fogyasztó peres, vagy más jogi úton történő igényérvényesítési lehetőségeit, különösen, ha – anélkül, hogy azt jogszabály előírná – kizárólag választottbírósági útra kényszeríti a fogyasztót, jogellenesen leszűkíti bizonyítási lehetőségeit, vagy olyan bizonyítási terhet ró rá, amelyet az irányadó jogi rendelkezések szerint a másik félnek kell viselnie.
  3. A Választottbíróság a felek közötti Megbízási Szerződés tartalma és szereplői alapján megállapította, hogy a felek között fogyasztói szerződés jött létre, amelyben szereplő választottbírósági kikötés tisztességtelen és emiatt semmis szerződési feltétel, mivel a fogyasztó alperest azzal, hogy kizárólag választottbírósági útra kényszeríti, igényérvényesítési lehetőségében korlátozza. Tekintettel arra, hogy a felek által kötött fogyasztói szerződésben szereplő választottbírósági kikötés a Ptk. 6:104. § /1/ bekezdés i/ pontja alapján mindenképpen érvénytelen (semmis), a Választottbíróság szükségtelennek tartotta annak vizsgálatát, hogy – a peres felek eltérő ténybeli és jogi indokai alapján – a felek között a választottbírósági szerződés ténylegesen létrejött, avagy sem.
  4. A fentiekben részletezett indokokat mérlegelve, a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 46. §. /1/ bekezdés c/ pontja alapján hatáskörének hiányát állapította meg és az eljárást a jelen végzéssel megszüntette.
  5. A Választottbíróság szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a felperes – az alperes állításával egyezően – továbbra sincs elzárva attól, hogy kereseti követelését a rendes bíróság előtt érvényesítse, ugyanis a rendes bíróság előtti korábbi permegszüntető végzés a felperes kereseti követelése tárgyában ítélt dolognak nem minősül, ugyanakkor az alperes a választottbírósági hatáskör hiányát kifejezett nyilatkozatával elismerte, amelyet hatályosan visszavonni a rendes bíróság előtti eljárásban nem tud.
(Vb/18034)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az alperes egyező előadásuk szerint felperes 1998 óta private banking szolgáltatást vett igénybe alperestől, alperessel private banking tanácsadó („Tanácsadó”) tartotta a kapcsolatot. 2008. július 17-én a korábbi ügyfélkapcsolat keretei között „Megállapodás pénzügyi szolgáltatások nyújtásáról kiemelt magánügyfelek részére” elnevezéssel szerződést kötöttek, illetve ugyanezen napon „Keretszerződés befektetési szolgáltatások nyújtására”, valamint Treasury keretszerződés, „Keretszerződés tőzsdei és tőzsdén kívüli azonnali és származtatott, valamint strukturált betét ügyletek kötésére” elnevezéssel megkötésére is sor került a felek között.
[5] Első alkalommal üzleti kapcsolatuk során felperes kitöltötte a MIFID tesztet is, mely alapján felperes közepes kockázatot vállaló ügyfélnek minősült. A Tanácsadó ezt követően – más alperesi banki munkavállaló bevonásával – a perbeli IRS kamatswap ügylet megkötését javasolta felperesnek. A tájékoztatón átadásra került felperes részére az IRS kamatswap ügyletre vonatkozó írásos tájékoztató, amelyet alperes szóban is elmagyarázott. A magyarázat lényege az volt, hogy az ügylet „hamar kiütődik”, kockázata alig van. A banki munkatársak sem számítottak ekkor a forint árfolyama jelentős romlására. (A tájékoztató alkalmával átadott alperesi leírásban is ez szerepel.) Az esetleges pótlólagos fedezet nyújtásának szükségességéről, annak lehetséges mértékéről, feltételeiről sem hangzott el tájékoztatás. Nem kapott tájékoztatást az ügyfél a pozíció 5 éven belüli lezárása esetén bekövetkező veszteségről, az 5 év kivárása esetleges célszerűségéről. Végül arról sem kapott tájékoztatást az ügyfél, hogy az alperes a perbeli kamatswap ügyletekre „tükörügyletet” kötött más nagybankkal.
[6] A tájékoztatás alapján felperes leszűrte, hogy az írásbeli anyagban jelzettek mellett elérhető 5% nyereség, illetve a kamat elmaradására szorítkozó lehetséges veszteség nem jelent számára bonyolult és nagy kockázatú ügyletet.
[7] Közvetlenül a tájékoztatót követően a Tanácsadó ismételten MIFID tesz kitöltésére kérte felperest, mert észlelte a Tanácsadó, hogy a korábbi teszt alapján felperes a javasolt, perbeli kamatswap ügyletet nem köthetné meg. Nem vitásan a Tanácsadó javasolta a felperesnek a kockázatviselés szempontjából lényeges 11. számú kérdés esetében a c) pont megjelölését. A megjelölt pontban magas kockázat vállalásról, a befektetett összeg mellett pótlólagos fedezet biztosítása lehetőségéről nyilatkozott felperes.
[8] Ezt követően 2008. szeptember 2-án rögzített telefonbeszélgetés alapján, 2008. szeptember 3-án írásban foglaltan és szeptember 5-i indulónappal 5 évre szóló kamatswap (IRS) ügylet jött létre felek között CHF 200.000 szerződéskötési névértéken.
[9] Az ügylet szabályai szerint évente egy alkalommal számoltak el felek, a strukturált kamatfizetésre évente egyszer került sor. A fedezet és fedezetpótlás szempontjából lényeges körülmény volt alperes intézkedése: felperesi 120.000 CHF zárolása.
[10] Az ügylet megkötését követően 2008 októberében már a felperes szempontjából kritikus CHF/HUF szint fölé emelkedett az árfolyam. Felperes az alperes által közölt mértékű pótlólagos fedezetet eleinte biztosította, befizette. A fedezet összegének leírását, a képletét felperes nem kapta meg alperestől. A befizetett összegek alapja alperesi közlés, felhívás volt.
[11] Az IRS ügylet fennállása egy idő után felperes már nem tudott eleget tenni alperes irányába pótlólagos fedezetnyújtási kötelezettségének.
[12] 2009. februárjában alperes részletesebb tájékoztatást igyekezett adni a veszteség tompítási lehetőségről, a fedezetpótlás szabályairól, szükségességéről és igyekezett bemutatni magát a derivatív ügyletet.
[13] 2009. szeptember 4-én „Ajánlat árfolyamindex swap átstrukturálására” elnevezéssel ügyletet kötöttek, mely a korábbi ügylet helyébe lépett. Az eredeti ügyletben felek 2009. szeptember 7-i érték/kamatforduló nappal elszámoltak.
[14] Az átstrukturált kamatswap ügylet alapján 287.797,52 CHF veszteséget realizált felperes 5 év alatt.
A peres felek nyilatkozatai
[15] Felperes keresetében kérte alperes kötelezését a 1959-es Ptk. 318. § (1) bekezdése alapján a jogellenes befektetési tanácsadással, valamint befektetési szolgáltatással összefüggő jogellenes magatartásával az átstrukturált kamatswap ügylettel kapcsolatban okozott 287.797,52 CHF tőkeösszegű kár és késedelmi kamat megfizetésére. Előadta, hogy a kamatswap ügyleteket megelőző előzetes private banking tanácsadói tájékoztatások felületesek és hiányosak voltak, a szóbeli tájékoztatások alkalmával alperes munkatársai az ügyletek gyors kiütődésének valószínűségét hangsúlyozták, azonban nem hívták fel felperes figyelmét arra a kockázatra, hogy az árfolyamok kedvezőtlen elmozdulása korlátlan veszteség bekövetkezését okozhatja. Alperes a szóbeli tájékoztatások során olyan ügyletet ajánlott, amely valójában nem felelt meg a felperesnek. Az ügyletek ajánlása alkalmával felperes alkalmasságát alperes az általa ajánlott válaszok és nem a tények alapján vizsgálta. Ha ellentmondás volt a tények és felperes nyilatkozat között, alperes ezt nem tisztázta. Felperes álláspontja szerint alperes elmulasztotta a perbeli ügylet ajánlása alkalmával a Bszt. 45. § (1) bekezdése alapján kötelezően figyelembe venni ügyfélminősítést, nem figyelmeztette arra a felperest, hogy az ügylet számára nem felel meg, ezzel megsértve a Bszt. 46. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést is. Az ügyletekre vonatkozó szóbeli tájékoztatásokkal alperes megtévesztette a felperest a perbeli ügyletek valós kockázatai és a fedezeti követelmény tényleges mértékének tekintetében is, továbbá olyan befolyásolási módszert alkalmazott, amellyel hamis biztonságérzetet alakított ki felperesben az ügylettel kapcsolatban. Felperes hivatkozott továbbá arra, hogy a Ptk. és az Fgytv. értelmében fogyasztónak minősül, mert a perbeli ügyleteket gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén kívül eső célból kötötte meg.
[16] Az alperes ellenkérelmében vitatta felperes fogyasztói minőségét, és a perbeli ügyletek fogyasztói szerződésként minősítését. Hivatkozott a Kúria BH2015. 283. számú döntésére, valamint a Gfv.VII.30.343/2015/5 számú döntésére. Ez utóbbi kapcsán hivatkozott a felperes iskolai végzettségére is, a MIFID tesztnek az átstrukturált ügylet esetében időben történt elvégzésére. Alperes tagadta, hogy befektetési tanácsadást nyújtott volna felperesnek, mivel arra irányuló szerződést nem kötött a felperessel. Előadta továbbá, hogy a Bszt. szerinti előzetes tájékoztatási kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett. Kiemelte, hogy a perbeli ügyletek kockázatairól mind az általános mind pedig a speciális kockázatfeltáró nyilatkozat részletes tájékoztatást adott, amelyek tudomásulvételét a felperes aláírásával igazolta. A kártérítési felelősség vizsgálatával kapcsolatban alperes kifejtette, hogy a tájékoztatási kötelezettségének a hivatkozott dokumentumok átadásával mindenben eleget tett, ezért jogellenes magatartást nem tanúsított, mind a szóbeli mind pedig az írásbeli tájékoztatások során felhívta a felperes figyelmét a perbeli ügyletek minden lényeges jellemzőjére, így terhére felróhatóság nem állapítható meg. Állította továbbá, hogy a felperest nem kár, hanem a perbeli ügyletek árfolyamkockázatából eredő, a felperes számára kedvezőtlenül alakuló devizaárfolyamok miatt bekövetkező veszteség érte, emiatt pedig nincs okozati összefüggés az alperesi magatartás és a felperesi veszteség között. Hozzátette, hogy a felperes megtévesztésre való hivatkozása nem bizonyítja a kártérítési követelése jogalapját, amiatt ugyanis a szerződés megtámadásának lenne helye, a megtámadási határidők azonban már leteltek.
A Választottbíróság ítélete
[17] A Választottbíróság először a saját hatáskörét vizsgálta, különös figyelemmel arra, hogy a felperes keresetében azt állította, hogy a perbeli ügyletekkel kapcsolatban fogyasztónak minősül, a perbeli ügyletek pedig fogyasztói szerződésnek minősülnek. A felperes fogyasztói minőségét és a perbeli ügyletek fogyasztói szerződés minősítését alperes vitatta, ezért arról a Választottbíróságnak kellett döntenie.
[18] A Választottbíróság fogyasztónak minősítette felperest. Nem állapított meg olyan tényt vagy körülményt, amely szerint a felperes gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében kötötte volna meg a kamatswap ügyleteket. Önmagában a szakmai végzettség nem alapozza meg a természetes személy felperes fogyasztói minőségétől eltérő minősítését. Az Európai Bíróság C-110/14 számú ítélete kiemeli: a jogügylet, a szakmai tevékenységtől eltérő tevékenység határozza meg a fogyasztói jelleget.
[19] Felperes a kereseti követelését szerződésen alapuló kár megtérítésére hivatkozva terjesztette elő, a 1959-es Ptk. 318. § (1) bekezdésére, mint jogalapra való hivatkozással. A Választottbíróság a rendelkezésére álló okirati bizonyítékok és a tanúmeghallgatások alapján megállapította, hogy felperes a kamatswap ügyletek megkötését megelőzően nem rendelkezett tapasztalattal, a tőkepiaci ügyletekkel kapcsolatban. A Választottbíróság azt is tényként állapította meg, hogy Felperes a második MIFID teszt kitöltése és ezt követően az eljárásban tárgyalt ügyletek megkötése során a Tanácsadó, illetve kijelölt munkatárs javaslata, információja alapján járt el.
[20] A 1959-es Ptk. 205. § (3) bekezdése szerint a feleket a szerződés megkötése során együttműködési és tájékoztatási kötelezettség terheli. A 1959-es Ptk. által általános jelleggel előírt, részletesen nem szabályozott együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget a befektetési szolgáltatások keretében kötött tőkepiaci ügyletek vonatkozásában a jogalkotó különös részletezettséggel szabályozta a felperes által hivatkozott Bszt. előzetes tájékozódásra és előzetes tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseiben.
[21] Amint azt az állami bíróságok gyakorlata is elismeri (lásd a Kúria 6/2013. PJE határozatának 3. pontjához fűzött indokolását), az alapvetően közjogi jellegű törvényeknek, mint pl. a Hpt. és a Bszt., a szerződéskötést megelőzően a feleket terhelő tájékoztatási kötelezettség körében speciális többletkövetelményeket tartalmazó rendelkezései is alkalmazandók egyes, a kötelmi jogi jogintézmények és jogkövetkezmények vizsgálata során.
[22] A Választottbíróság ezért vizsgálta, hogy az alperes eleget tett-e az eljárásban tárgyalt kamatswap ügyletek megkötését megelőzően a 1959-es Ptk. által előírt és a Bszt. által többletkövetelményekkel kiegészített együttműködési és tájékoztatási kötelezettségének? A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes aláírásával tudomásul vette az általános és a kamatswap ügyletekre vonatkozó speciális kockázatfeltáró nyilatkozatokat, valamint átvette az ügyletekre vonatkozó írásbeli tájékoztató anyagot is. Mindezen írásbeli tájékoztatások megfelelően mutatták be a kamatswap ügyletek lényeges jellemzőit.
[23] Felperes nyilatkozata, a tanúmeghallgatások alapján azonban a Választottbíróság azt is megállapította, hogy a szóbeli tájékoztatások során az alperes eljáró munkatársai az ügyletek előnyeinek túlzott hangsúlyozása mellett nem adtak megfelelően korrekt és kiegyensúlyozott tájékoztatást az ügylet hátrányairól, kockázatairól, különösen pedig arról a kockázatról, hogy az ügyfélre kedvezőtlen árfolyamváltozás esetén a kamatswap ügyletek olyan mértékű veszteséget okozhatnak, amely veszteségnek nincsen elméleti korlátja. Kiemeli a Választottbíróság azt is, hogy a MIFID-teszt kitöltése és megismétlése körülményei arra mutatnak, hogy az előzetes tájékozódás teljesítése, vagyis tulajdonképpen a felperes kockázatvállalási hajlandóságának, érdekeinek a feltárása sem történt meg megfelelően.
[24] A tanúk által előadottak szerint úgy tűnik, hogy alperes maga is a kamatswap ügyleteket legfeljebb erős közepes kockázatú ügyletként értékelte, holott azok – amint a későbbi események azt igazolták – valójában magas kockázatú befektetésnek minősülnek.
[25] Mindezek alapján az alperes a Választottbíróság álláspontja szerint nem tett maradéktalanul eleget a 1959-es Ptk. 205. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének, azaz az ügyletkötéseket megelőzően nem tájékoztatta megfelelően a felperest az ügylet valamennyi lényeges feltételéről, nevezetesen az ügylet árfolyamkockázatáról, továbbá az előzetes tájékozódás körében történt eljárása során nem volt kellő figyelemmel a felperes jogos érdekeire.
[26] A 1959-es Ptk. 318. § (1) bekezdése értelmében a szerződésszegésért való felelősségre és a kártérítés mértékére is a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni. Alperes kártérítési felelősségét ezért a Választottbíróság a 1959-es Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint vizsgálta és megállapította, hogy felperest kár érte. Megállapította továbbá, hogy alperes az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségének a megsértésével a fent írtak szerint jogellenes magatartást tanúsított. A felperest ért kár és alperes jogellenes magatartása között fennállt az okozati összefüggés, ugyanis abban az esetben, ha alperes megfelelően feltárta volna a kamatswap ügyletek tényleges kockázatait, akkor felperes – kockázatvállalási hajlandóságának ismert mértékére figyelemmel – nem kötötte volna meg az ügyleteket. Alperes a jogellenes magatartását nem tudta kimenteni, ugyanis nem bizonyította, hogy úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható, vagyis nem tájékoztatta arról szóban a felperest, hogy a tárgyalt ügyletek magas kockázatot hordoznak, mivel kedvezőtlen árfolyamváltozás esetén elméletileg korlátlan veszteséget okozhatnak, és a felperes ismert kockázatvállalási hajlandóságának ismeretében azok megkötése valójában nem áll összhangban felperes jogos érdekeivel.
[27] Mindezek alapján a Választottbíróság megállapította, hogy alperest szerződésszegésen alapuló kártérítési felelősség terheli.
[28] Ugyanakkor a Választottbíróság azt is hangsúlyozni kívánja, hogy az együttműködési kötelezettség nem jelent egyoldalú kötelezettséget, az ügyletkötés kockázata ugyanis a szerződő feleket egyaránt terheli. Az együttműködési kötelezettségnek megfelelően ezért elvárható lett volna a felperestől is, hogy a nagy összegű és hosszú távra szóló tőkepiaci ügylet jellegéhez, a vállalt kockázatok mértékéhez igazodóan megfelelően tájékozódjon a szerződés megkötése előtt. Ha olyan rendelkezéseket észlelt, amelyeket nem értett, akkor megfelelő magyarázatot kellett volna igényelnie. E körben nem lehet eltekinteni attól a ténytől sem, hogy felperes amennyiben nem rendelkezett a tőkepiaci ügyletekre vonatkozó ismeretekkel, akkor akár az alperestől független tanácsadót is megbízhatott volna az adott ügyletek lényeges jellemzőinek, sajátosságainak, és nem utolsósorban kockázatainak megismerése, megismertetése céljából. A felperes nem élt ezzel a lehetőséggel, sőt ellenkezőleg járt el: figyelmes elolvasás nélkül aláírásával tanúsította a Keretszerződésben, a kockázatfeltáró nyilatkozatban és a második MIFID-teszt kiértékelésében is foglalt azon nyilatkozatokat, amelyek valójában nem feleltek meg a tényleges ismereteinek.
[29] A felperes eljárásának megítélése során figyelemmel kell lenni a 1959-es Ptk. 340. § (1) bekezdésében foglalt kárenyhítési, kárelhárítási kötelezettségre is. A Választottbíróság észlelte, hogy a felperes keresetében foglalt okfejtés egy jelentős része arra irányul, hogy bizonyítsa azt az állítást, mely szerint az alperes valójában megtévesztette a felperest a kamatswap ügyletek lényeges kockázatainak tekintetében.
[30] Amennyiben ez az okfejtés helytálló, úgy felperesnek már az első kedvezőtlen árfolyamváltozásról és az azzal szükségképpen együtt járó fedezetfeltöltési kötelezettségről való tudomásszerzés időpontjában fel kellett volna ismernie azt a tényt, hogy az általa lényegében kockázatmentes befektetésnek tekintett kamatswap ügyletek valójában nagyon is magas kockázatot hordoznak.
[31] A Választottbíróság álláspontja szerint megoldást jelentett volna a szerződések határidőben történő megtámadása, akár azzal az okfejtéssel egyébként, amelyet felperes a keresetében ismertetett. Márpedig egy sikeres megtámadás révén a felperest ért kár, de legalább annak nagy része minden bizonnyal elkerülhető lett volna.
[32] A Választottbíróság szerint a felperes a fent ismertetett eljárásával, illetve mulasztásával nem tett eleget maradéktalanul az őt is terhelő együttműködési kötelezettségnek és a kár elhárítására, csökkentésére vonatkozó kötelezettségének sem. Ezen felróható magatartásának a következményeit pedig felperes még a szerződésszegésért való kárfelelősség révén sem háríthatja át az alperesre.
[33] Az eset körülményeinek mérlegelése alapján a Választottbíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes és a felperes felróható magatartása azonos mértékben hatott közre a kár bekövetkezésében.
[34] A fent kifejtett indokok alapján a kereset vonatkozásában a Választottbíróság 50–50 százalék mértékű kármegosztást alkalmazott, ennek megfelelően a pernyertesség-pervesztesség arányában kötelezte alperest a felperest ért kár megtérítésére, ezen belül a felperes által követelt deviza-(tőke)összegek 50 százalékának és azok késedelmi kamatainak a megfizetésére.
(4/2017)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli kötvények kibocsátásának Végleges Feltételeit az alperes jogelődje 2011. május 23. napján tette közzé. A kibocsátott kötvények a tőzsdére bevezetésre kerültek. Az alperesi cég vonatkozásában 2012. december 13-án a Fővárosi Bíróság elrendelte a csődeljárást.
[2] A Budapesti Értéktőzsde Zrt. az alperesi csődlejárásra tekintettel a kötvények tőzsdei kereskedése felfüggesztését és terméklistáról való törlését mellőzte, hivatkozással arra, hogy azok változatlanul forgalomképes értékpapírnak minősülnek, a kibocsátó ugyanis az átruházást teljes körűen nem zárta ki és nem korlátozta, és a teljes sorozatra a forgalmazhatóságot korlátozó jog kikötésére sem került sor.
[3] A csődeljárás keretében egyezségkötésre került sor az alperesi adós cég és hitelezői között, így az akkori kötvénytulajdonosokkal is, amint azt a Fővárosi Bíróság jogerős végzése az egyezség jóváhagyásáról és a csődeljárás befejezéséről tartalmazta, amelynek dátuma 2013. december 7. napja volt.
[4] A csődeljárás során alperes számos alkalommal – 2013. január és 2013. december közötti időszakban – saját honlapján és tőzsdei megjelentetéssel is felhívta a kötvényesek figyelmét a csődeljárás időtartama alatt és a csődeljárásban létrejött kényszeregyezség alapján követendő hitelezői eljárásra.
[5] A felperes ezekből a kötvényekből vásárolt 5 db egyenként 100.000.-Ft névértékű kötvényt 2017 novemberében, a kötvények lejáratát követően, amelyek feletti tulajdonjogát igazolta.
[6] A felperes 2017. december 1-én levélben szólította fel alperest a perbeli kötvények visszavásárlására, aki annak teljesítését a 2017. december 12. napján kelt levelében megtagadta.
A peres felek nyilatkozatai
[7] Felperes keresetében kérte a bíróságot, hogy kötelezze alperest a perbeli kötvények visszaváltására, a felperes által csatolt Összevont Alaptájékoztató szerinti szerződéses kamattal és az esedékesség napját követő időszakra a megfizetésig járó késedelmi kamattal együtt. Kifejtette, hogy a perbeli kötvények létező, érvényes kötvények, amelyek lejárata 2015.02.12-e volt és azokat jogszerűen szerezte és birtokolja. A kötvény követelés a 285/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 6. §¬a szerint nem évül el. Álláspontja szerint maga az értékpapír önmagában tanúsítja a jogszabályból kifolyólag az összes hozzá kapcsolódó jogot és kötelezettséget. Annak ellenére, hogy a kötvény jogviszony hitelezői jogviszonyból indul, a hitelezői jogviszony utána elválik és a kötvényből eredő követelések megítélésre a dologi jogi jogszabályok az irányadóak. felperes az eljárás során érvelt amellett is, hogy a csődegyezség jóváhagyása keretében a bíróság a csődegyezség alapjául szolgáló megállapodás jogszabályoknak való megfelelőségét nem vizsgálta, csak a Csődtörvényben előírt, az egyezség létrejöttéhez szükséges követelmények fennállását.
[8] Alperes ellenkérelme arra irányult, hogy a választottbíróság utasítsa el a felperesi keresetet. Nem vitatta, hogy a perbeli kötvények léteznek, forgalomképesek, érvényesek és azt sem, hogy azok a felperes tulajdonában lennének. Jogi érvelése szerint a kérdéses kötvényeket, illetve az azokban megtestesülő le nem járt hitelezői igényt be kellett vagy lehetett volna jelenteni a csődeljárás során. Nem vitatta, hogy a csődegyezség hatálya nem terjedt ki azon kötvénytulajdonosokra, akik hitelezői igényüket a csődeljárás során nem jelentették be. Álláspontja szerint a kötvény korábbi tulajdonosa hitelezői igényét nem jelentette be a csődeljárás során. Ebben az esetben a perbeli kötvényekre a Csődtörvény 20. § (3) bekezdése alkalmazandó, amely szerint ugyan a csődegyezség hatálya nem terjed ki a perbeli kötvényekből eredő igényre, és a „nyilvántartásba nem vett hitelezői igény jogosultja az adós ellen követelését nem érvényesítheti, azonban a más által kezdeményezett felszámolási eljárásban a még el nem évült követelését bejelentheti”. Érvelése szerint ebből az következik, hogy a felperes a megvásárolt perbeli kötvényekből fakadó igényeket a jelen választottbírósági eljárásban nem érvényesítheti.
A választottbíróság ítélete
[9] A választottbíróság meglátása szerint a perbeli jogvita eldöntése szempontjából releváns kérdés az, hogy a vállalati kötvény esetén mi a jogi sorsa azon kötvényeknek, amelyek nem vettek részt a csődeljárás során az egyezségkötésben, illetve milyen követeléseket testesítenek meg a kérdéses kötvények (alaki legitimáció).
[10] Az első kérdésben a jogalkotó egyértelmű helyzetet teremtett 2011-ben, kimondva, hogy a bejelentési határidő elmulasztása miatt nyilvántartásba nem vett hitelezői igény jogosultja az adós ellen követelését nem érvényesítheti, azonban a más által kezdeményezett felszámolási eljárásban a még el nem évült követelését bejelentheti. A jelen eljárás elbírálásakor a kötvénytulajdonos hitelezői igénye bejelentésének elmulasztása a csőd során úgy értékelendő, hogy a kötvényben megtestesülő igénye csak egy esetleges jövőbeli felszámolás során lesz bejelenthető és érvényesíthető.
[11] Amennyiben a csődegyezséget az akkori kötvénytulajdonos – akire tehát ebben az esetben a csődegyezség hatálya kiterjedt – teljesítette volna, úgy a perbeli kötvények nem maradhattak volna a szabad piacon, amit a felperes évekkel később meg tudott volna vásárolni. Ebből következően, ha bejelentésre és nyilvántartásba vételre kerültek a kötvények a csődeljárás során, úgy az akkori hitelező, kötvénytulajdonos nem tartotta be a rá kiterjedő hatályú csődegyezséget. A csődegyezség megszegése – azaz az akkori kötvénytulajdonos felróható magatartása okán – maradtak tehát a kötvények szabadpiaci forgalomban. Ezen körülményből – azaz a csődegyezség alapján fennálló kötvényesi kötelezettség megszegéséből – azonban nem következik a kötvények szerint korábban (a csődegyezséget megelőzően) fennálló követelések kibocsátóval szembeni érvényesíthetősége. Azon kötvényekre ugyanis, amelyekre a csődegyezség hatálya kiterjedt, a továbbiakban már „csak” a csődegyezség szerinti jogosultságokat testesíthetik meg. Tekintettel arra, hogy a jogerősen jóváhagyott csődegyezségben a bejelentett és nyilvántartásba vett kötvénykövetelések részt vettek, azaz azokra mind a csődeljárás, mind pedig a csődegyezség hatálya kiterjedt, a kötvényekben eredetileg megtestesülő jogosultságokhoz kapcsolódó alaki legitimáció a továbbiakban nem érvényesülhet. Mivel az adott csődegyezséggel összefüggő valamennyi információ széles körben – többek között a Budapesti Értéktőzsde közzétételi felületein is – nyilvánosan elérhető volt, egy kellő gondossággal eljáró befektetőnek a kötvények tényleges jogi helyzetével tisztában kellett lennie.
[12] A fentiekből tehát az következik, hogy hitelezői igényként akár bejelentették a felperes tulajdonában álló kötvényeket a csődeljárás során, akár nem, a felperes kötvénytulajdonos igényét a jogalkotói szándékkal összhangban jelen választottbírósági eljárásban a kibocsátóval szemben nem érvényesítheti.
[13] Az alaki legitimáció csődegyezséget követő hivatkozhatósága ellentmondana a csőd, mint jogintézmény céljának és lényegének. Általa jelentős és indokolatlan előnybe kerülhetnének azon kötvényesek, akik valamilyen okból kimaradnak a csődegyezségből és a csőd egyik lényegét jelentő kényszer alól is mentesülnének. Felperes az eljárás során azzal érvelt, hogy a kötelmi jogi hiteljogviszonyból az értékpapír útján dologi jellegű követelés vált, ami így a forgalomban szükségszerűen a kötvényen szereplő követelést testesti meg.
[14] A bíróság azon az állásponton van, hogy a perbeli kötvények tekintetében a befektetések után érdeklődő befektetőknek kellő körültekintés mellett tudniuk kellett, hogy a perbeli kötvények tekintetében az alaki legitimáció milyen korlátozott terjedelemben érvényesülhet.
[15] A választottbíróság utal arra, hogy az alperesi csődeljárásra irányadó hatályos Cstv. 21/A. § (3) bekezdése alapján a jogerősen jóváhagyott csődegyezség ítéleti hatályú, azaz a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 148. § (4) bekezdése szerint a bíróság által jóváhagyott egyezségnek – így a csődegyezségnek is – ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek. Nincs tehát jogi lehetősége a választottbíróságnak a jogerősen jóváhagyott csődegyezség alapját képező megállapodás utólagos felülbírálatára, mert ez esetben a csődegyezséget jóváhagyó bíróság jogerős végzésének az alapjául szolgáló egyezséget vizsgálná meg ismét a választottbíróság.
[16] Mindezek alapján a Választottbíróság a felperes keresetét elutasította.
(9/2017)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] Felperes, mint vállalkozó, és alperes, mint megrendelő vállalkozási szerződést (továbbiakban: szerződés) kötöttek a budapesti 4. metróvonal 1. szakaszának vonalalagutjai és a kapcsolódó műtárgyak tervezésére és kivitelezésére, mely jogviszonyuk alapjául a Tanácsadó Mérnökök Nemzetközi Szövetsége (FIDIC) által kibocsátott ún. Sárga Könyvet, illetve annak magyar nyelvű kiadása (ISBN 963 85287 8 8) szövegét (Általános Szerződési Feltételek) fogadták el. Ezen Általános Szerződési Feltételek mellett a felek a szerződés részeként egyes kérdések tekintetében ezektől eltérő Különleges Szerződési Feltételeket (az Általános Szerződési Feltételek és a Különleges Szerződési Feltételek továbbiakban együttesen: SzF) fogalmaztak meg és fogadtak el. Az SzF 1.1.1.1 Alcikkelye szerint a szerződés részét képezte többek között felperes ún. Ajánlati Nyilatkozata, annak Függeléke és a hozzátartozó Jegyzékek is. Irányadó jogként a felek az SzF 1.4 [Jog és nyelv] Alcikkelyében hivatkozott Ajánlati Nyilatkozat Függelékében a magyar jogot kötötték ki.
[2] A FIDIC eljárási rendjének megfelelően a szerződés Mérnök közreműködését írta elő. A Mérnök hatáskörét az SzF 3. Cikkelye állapította meg. Az SzF 3.1 Alcikkelye úgy rendelkezett, hogy „amikor a Mérnök a Szerződésben meghatározott, vagy az abból következő feladatokat végzi, vagy hatásköröket gyakorolja, akkor a Megbízó nevében cselekszik”, azzal a megszorítással, hogy „[a] Mérnöknek nincs hatásköre a Szerződés megváltoztatására”.
[3] Alperesnek a szerződésen alapuló követelései érvényesítésének szabályai a SzF 2.5 [Megbízó követelései] Alcikkelyében kerültek lefektetésre, amely szerint „[h]a a Megbízó úgy véli, hogy bármilyen fizetség jár részére jelen Feltételeknek valamelyik Cikkelye szerint, vagy a Szerződés bármely egyéb részével kapcsolatosan, [...], akkor a Megbízó, vagy a Mérnök értesíti a Vállalkozót és átadja a vonatkozó részleteket. [...] A részleteknek pontosan kell meghatározniuk azon Cikkelyt, vagy a követelés más alapját, és meg kell indokolni az összeget [...], amelyről a Megbízó úgy gondolja, hogy a Szerződés alapján jár részére. Ezután a Mérnök a 3.5 [Döntések] Alcikkely szerint jár el és vagy egyetért, vagy megállapítja [...] az összeget (ha szükséges), amely a Megbízó részére a Vállalkozótól jár. [...] Ez az összeg levonásként szerepelhet a Szerződéses Árban és a Fizetési Igazolásban. A Megbízó csak egy a Fizetési Igazolásban szereplő összeggel szemben való érvényesítésre, vagy az abból történő levonásra jogosult, vagy pedig egyéb követeléseket támaszthat a Vállalkozó felé a fenti Alcikkely szerint.”
[4] A Mérnök SzF 2.5 Alcikkelyben is hivatkozott határozathozatali kötelezettségének teljesítésére vonatkozó eljárási szabályokat a felek a Különleges Szerződési Feltételek 3.5 [Határozatok] Alcikkelyében rögzítették, amely szerint „[b]ármely olyan esetben, amikor a jelen Feltételek azt írják elő, hogy a Mérnöknek a 3.5 Alcikkely [Határozatok] előírásai alapján kell eljárnia, bármely ügy eldöntésében vagy meghatározásában, a Mérnöknek egyeztetnie kell a Felekkel megtéve minden tőle elvárhatót a megállapodás elérése érdekében. Ha a megállapodás mégsem jön létre, akkor a Mérnöknek méltányos határozatot kell hoznia a Szerződéssel összhangban, gondosan mérlegelve minden oda vonatkozó körülményt. [...] A Mérnöknek mindkét Felet értesítenie kell bármely megállapodásról vagy határozatról és ebben közölnie kell az azokat alátámasztó körülményeket. Minden Fél köteles végrehajtani a megállapodásban, vagy határozatban foglaltakat, mindaddig, amíg azok megváltoztatására a 20. Cikkely [Követelések, viták és döntőbíráskodás] alapján sor nem kerül.
[5] A felek a szerződésben megállapodtak abban is, hogy az SzF 1.1.4.11 Alcikkelyben hivatkozott ún. Visszatartott Összeg intézményét alkalmazzák, olyan módon, hogy a Visszatartott Összegnek az Ajánlati Nyilatkozat Függelékében meghatározott visszatartási százalékai a Mérnök által igazolásra kerülő vállalkozási díj részletekből az SzF 14.3 [Rész-számla Igazolások igénylése] Alcikkelyében részletezett szabályok alapján rendszeresen visszatartásra kerülnek, azzal, hogy azután az SzF 14.9 [Visszatartott Összeg Kifizetése] Alcikkely szerint a Visszatartott Összeg egyik felét a Mérnök a Létesítmény Átadás-átvételi Igazolásának kiadását és a kapcsolódó üzempróbák sikeres lefolytatását követően, másik felét pedig az SzF 1.1.3.7 Alcikkelyében meghatározott Hiba Bejelentési Időszak lejártakor igazolja kifizetésre a felperes részére.
[6] A felek a Különleges Szerződési Feltételek közé beiktattak egy új 8.2A Alcikkelyt is, amely úgy rendelkezett, hogy „[a] Vállalkozónak minden Kötbérterhes Határidőhöz Tartozó Teljesítést meg kell valósítania az adott Kötbérterhes Határidőn belül.” Az SzF 1.1.6.12 Alcikkelye meghatározta a Kötbérterhes Határidőhöz Tartozó Teljesítésnek, az 1.1.6.13 Alcikkelye pedig a Kötbérterhes Határidőnek a szerződéses fogalmát, míg azok konkrét tartalmát az Ajánlati Nyilatkozat Függeléke 1. Jegyzéke részletezte.
[7] A Kötbérterhes Határidőknek a felperes által való elmulasztása esetén alkalmazandó jogkövetkezmények szabályozására a felek a Különleges Szerződési Feltételek közé beiktatták a 8.7A Alcikkelyt is, amely felperes késedelmi kötbér fizetési kötelezettségét alapozta meg a Kötbérterhes Határidők túllépése esetén is az ott meghatározott feltételek szerint. A 8.7A Alcikkely második bekezdése azonban egy további kivételes igényérvényesítési lehetőséget is biztosított alperes részére, amely szerint „[h]a a Vállalkozó kifizeti a Kötbérterhes határidőhöz tartozó teljesítés adott Kötbérterhes határidőn belüli elmulasztása miatt fellépő késedelmi kötbért, az nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a Megbízó jogosult legyen követelés benyújtására a 2.5 Alcikkely szerinti eljárásban a más vállalkozók azon készenléti (ha van ilyen) vagy lassítási (ha van ilyen) költségei miatt, melyek a vállalkozó fenti Kötbérterhes határidőkhöz tartozó teljesítésének elmulasztásából erednek.
[8] A felek az SzF 8.4 [Megvalósítás időtartamának meghosszabbítása] Alcikkelyében feljogosították felperest arra, hogy az SzF 20.1 [Vállalkozó követelései] Alcikkelyében meghatározott eljárásrend betartásával a Kötbérterhes Határidőkhöz tartozó teljesítés időtartamának hosszabbítására irányuló követeléssel élhessen a Mérnök irányában, akinek azután a vállalkozói követelés elbírálását követően jogában áll a teljes megvalósítási időtartamot meghosszabbítani, csökkenteni azonban nem.
[9] Az alperes által a SzF 1.1.6.10 Alcikkelye szerint elkészített Megbízó Projekt Ütemterve elnevezésű dokumentummal és az Ajánlati Nyilatkozat Függeléke 1. Jegyzékében részletezett Kötbérterhes Határidőkkel összhangban elkészült a felperes ún. „0 Verzió Ütemterve”. A Mérnök azonban a projekt egyes építéshatósági engedélyeinek és a kapcsolódó engedélyezési tervek átadásának késedelme, továbbá a keresztező műtárgy változtatásából adódó késedelem miatt az SzF 3.3 Alcikkelyében foglalt jogával élve, írásos utasításában felszólította felperest, hogy az SzF 8.3 Alcikkelyében foglaltak szerint készítsen módosított ütemtervet.
[10] Felperes a Mérnöknek megküldött válaszában három különböző ütemterv javaslatot tett azzal a kikötéssel, hogy bármelyik javaslatnak a felperes részéről történő elfogadása csak akkor lehetséges, ha többek között a Kötbérterhes Határidők meghosszabbításáról és a kapcsolódó többletköltségekről alperessel és a Mérnökkel előzetesen megállapodás születik.
[11] Felperes benyújtotta a Mérnöknek a többszöri egyeztetések nyomán elkészített, Ütemtervet, amelyen felperes és a Mérnök angol nyelven kézírással rögzítették, hogy „[a] költségekre vonatkozó átfogó megállapodás feltételével megerősítjük, hogy ez a program megvalósítható” („Subject to an overall agreement on the costs, we confirm that this programme is an achievable one”). Az Ütemtervet alperes nem írta alá.
[12] A Mérnök írásos utasításában egyrészt megállapította, hogy az Ütemtervet felperes és a Mérnök jogfenntartással írta alá, mivel az ütemterv költségkihatásairól és a Kötbérterhes Határidőkről a végleges megállapodás még nem született meg, másrészt utalást tett arra vonatkozóan, hogy az Ajánlati Nyilatkozat Függeléke 1. Jegyzékének 1. számú Módosítását elkészítette, amelyben új Kötbérterhes Határidőket állapított meg. A Mérnök egyben tájékoztatta felperest, hogy a Kötbérterhes Határidők vonatkozásában az Ajánlati Nyilatkozat Függeléke 1. Jegyzékében részletezett Késedelmi Kötbérek terhe alól felperest az említett 1. számú Módosításban megjelölt időpontokig mentesíti. A Mérnök végezetül az SzF 3.1 és 3.3 Alcikkelyeire hivatkozással utasította felperest, hogy a pajzsos alagútépítést az Ütemterv alapján tervezze és kivitelezze.
[13] Felperes válaszában egyrészt nyugtázta a kötbérfizetési kötelezettség alól történő mentesítést, másrészt kifejtette, hogy a Mérnök utasítása korai, figyelemmel arra, hogy a Megbízói Projekt Ütemtervnek, a Kötbérterhes Határidőknek és az állomásokhoz való hozzáférés időpontjainak az ügyében, illető a kapcsolódó többletköltségek vonatkozásában meg kell egyezni.
[14] Alperes a Mérnöknek elküldött utasításában a SzF 3.1 Alcikkelyére hivatkozással felhívta a Mérnököt, hogy adja ki felperesnek az alperes által jóváhagyott, az Ajánlati Nyilatkozat Függeléke 1., 2A és 2B Jegyzékeinek 1. számú Módosítását, amely a Kötbérterhes Határidőket és az állomási hozzáférési időpontokat módosította.
[15] A Mérnök levelében megküldte felperesnek az Ajánlati Nyilatkozat Függeléke 1., 2A és 2B Jegyzékeinek 1. számú Módosítását és tájékoztatta felperest, hogy új Kötbérterhes Határidőket állapított meg, melyekhez alperes az SzF 3.1 Alcikkelye alapján speciális hozzájárulását megadta. A Mérnök utasította felperest arra, hogy az Ütemterv alapján nyújtson be a 8.3 Alcikkelynek megfelelő javított, részletes ütemtervet, illetve hogy a továbbiakban a Kötbérterhes Határidők javított jegyzékeivel összhangban dolgozzanak.
[16] Felperes a Mérnöknek megküldött levelében kijelentette, hogy nem ért egyet a Mérnök új, közbenső határidőket megállapító határozatával, majd megismételte, hogy az új ütemterv feltétele a felperes levelében összefoglalt tervezési és kapcsolódási ponti követelmények teljesülése és az ebből adódó többletköltségek alperes által történő viselése. Ezzel egyidejűleg előterjesztette a követelését, amelyben a 8.3 Alcikkely szerinti új, részletes ütemterv elkészítésének előfeltételeként két különböző ütemterv-opció és a hozzájuk kapcsolódó költségtervek vonatkozásában való állásfoglalást kért a Mérnöktől és alperestől.
[17] Alperes felperesnek elküldött levelében hangsúlyozta, hogy felperes a Mérnök utasításának végrehajtását semmilyen feltételtől nem teheti függővé, és kifejtette, hogy az említett utasítás teljesítésének 28 napot meghaladó késedelme szerződésszegésnek minősülhet, amely felperesnek a helyszínen dolgozó egyes személyei eltávolításának követelésére irányuló alperesi igényt, végső soron pedig a szerződés alperes által történő felbontását is maga után vonhat. Egyúttal felhívta felperest, hogy a Mérnök részletes ütemterv elkészítésére vonatkozó utasítását hajtsa végre.
[18] Felperes az SzF 8.3 Alcikkelye szerinti ütemtervet küldött meg a Mérnöknek, amely a Mérnök megadott utasításában foglalt Kötbérterhes Határidőket vette figyelembe, azzal, hogy az ütemtervhez alperes mellékelt számos megvalósíthatósági követelményt magában foglaló feltételrendszert. Felperes kijelentette, hogy amennyiben alperes vagy a Mérnök a megfogalmazott feltételeket nem teljesíti, úgy további időtartam-hosszabbításra és többletköltség-térítésre tart igényt.
[19] A Mérnök levelében ismételten felhívta felperest, hogy a mellékelten megküldött hozzáférési dátum- és kötbérterhes határidő-jegyzékekkel összhangban módosítsa az SzF 8.3 Alcikkelye szerinti ütemtervet. Levelében kinyilatkoztatta, hogy alperes döntésének megfelelően a Kötbérterhes Határidők módosítása a felek megállapodását követően későbbi időpontban fog megtörténni a szerződés és a jogszabályok rendelkezéseinek figyelembevételével.
[20] Felperes a Mérnöknek megküldött levelében rámutatott arra, hogy a Megbízó Projekt Ütemterve a felperes által a módosított részletes vállalkozói ütemterv elkészítésének előfeltételeként támasztott több megvalósíthatósági követelményből számos feltételt nem vett figyelembe, amelyeknek a maradéktalan teljesülését felperes továbbra is az SzF 8.3 Alcikkelye szerinti ütemterv átdolgozása feltételének tekinti.
[21] Felperes többször pontosított követelése kapcsán a Mérnök határozatot hozott, amelyben a felperes által követelthez képest alacsonyabb összegű többletköltségről és rövidebb tartamú határidő-hosszabbításról döntött. Felperes a Mérnök határozatának felülbírálása céljából a felek által létrehozott és az SzF 20.6 [Döntőbíráskodás] Alcikkelye szerint működő Döntőbizottsághoz fordult és többek között kérte a szerződés eredeti változatában kikötött Kötbérterhes Határidők módosítását is. A Döntőbizottság határozatában a felperes kérelmében foglaltaktól és a Mérnök határozatában szereplő határidőktől is eltérő, új Kötbérterhes Határidőket állapított meg. Felperes a Döntőbizottság határozatával szemben elégedetlenségi értesítést adott ki.
[22] A felek megállapodtak arról, hogy a Döntőbizottság tagjait visszahívják, és hogy az egyezséggel nem rendezett vitáikat az SzF 20.8 Alcikkely b) pontja alapján a továbbiakban közvetlenül a Választottbírósághoz jogosultak beterjeszteni.
[23] Alperes Megbízói Követelést nyújtott be a Mérnökhöz felperessel szemben. A Megbízói Követelés alapjául szolgáló tényállás kifejtése során alperes rögzítette, hogy [a] Felperes Szerződése aláírásakor a Létesítmény megvalósításra vállalt Kötbérterhes Határidőt a Mérnöki Határozatok és a Döntőbizottsági Határozatok módosították, A Felperes a Létesítmény megvalósítását az Átadás-átvételi Igazolás tanúsága szerint jelentősen később teljesítette, ezzel a Felperes – a Kötbérterhes határidő tekintetében –késedelembe esett.”
[24] Alperes a Megbízói Követelés indokolásában arra hivatkozott, hogy felperes „a Létesítmény megvalósítását jelentős késéssel végezte el, a kötbérterhes határidők szerződésben előírt időpontjaiban nem lehetett hozzáférést biztosítania egy másik projekthez kapcsolódó szerződés vállalkozójának. Ez a körülmény jelentős késedelmeket okozott a másik projekthez kapcsolódó Konzorciumnak, amely kötbérigényt jelentett be az Alperesnél.
[25] Alperes a Megbízói Követelésben kifejtette továbbá, hogy a másik cég által az alperes ellen előterjesztett vállalkozói követelésnek a Mérnök helyt adott, amelyet alperes megfizetett, és felperes ennek az összegnek a neki felróható akadályoztatás miatti részét az SzF 2.5 [Megbízó követelései] és 8.7A [Késedelmi kötbér egy Kötbérterhes határidőhöz tartozó teljesítés adott Kötbérterhes határidőn belüli elmulasztása miatt] Alcikkelyei, valamint az 1959-es Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján köteles alperesnek megtéríteni.
[26] Alperes a Megbízói Követeléshez mellékelte a felperessel szembeni kötbérigényeiről döntő korábbi mérnöki határozatokat, az alperes által az említett vállalkozó mellett alkalmazott más vállalkozóknak mérnöki határozatokkal megítélt többletköltség-térítést a felperesre továbbhárító mérnöki határozatokat, a felperest egy másik javára marasztaló választottbírósági ítéletet, egy harmadik vállalkozóval határidő-hosszabbításban való megállapodást rögzítő szerződés-módosítást, és az említett vállalkozói követeléséről rendelkező mérnöki határozatot.
[27] A Mérnök levelében közölte felperessel, hogy várja felperes részletes írásos véleményét a Megbízói Követeléssel kapcsolatban, annak érdekében, hogy a Mérnök meg tudja hozni méltányos határozatát, és amennyiben felperes nem tartja be a felhívásban megállapított határidőt, a Mérnök a rendelkezésre álló iratok alapján fog dönteni. Felperes válaszlevelében kifogásolta, hogy a Mérnök jogszabályi és szerződéses felhatalmazás hiányában tűzött aránytalanul rövid határidőt a felperesi álláspont kifejtésére, továbbá hogy a Megbízói Követelésből nem derül ki, hogy melyik ütemtervhez viszonyítva került megállapításra a felperesi késedelem. Felperes kijelentette továbbá, hogy részletes és alátámasztott követelés hiányában Megbízói Követelés jogalapját és összegét nem fogadja el és kifejezetten elutasítja, és kérte a Mérnöktől, hogy az általa kért iratok rendelkezésére bocsátásáig tartózkodjon határozata meghozatalától.
[28] A Mérnök meghozta határozatát, amelyben a Megbízói Követelésnek maradéktalanul helyt adott azzal az indokolással, hogy a Megbízói Követelést és a jogalapját alátámasztó dokumentumokat szakmailag megalapozottnak fogadta el, azok műszaki tartalmát érdemben nem vizsgálta felül. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a „Mérnöknek nem áll módjában figyelembe venni döntésénél a Megbízói Követelésben a Megbízó által nem hivatkozott Vállalkozó szerződéses viszonyait. A Mérnöknek nincs hatásköre és felhatalmazása a jogszabályi környezet vizsgálatára, jogi elemzésekre. Az ilyen indokokat csak olyan mértékben jogosult figyelembe venni, amilyen mértékben azok a megbízói Követelésben és a Vállalkozó szerződésében szerepelnek.
[29] Felperes a Mérnöknek írt levelében sérelmezte a mérnöki határozathozatal körülményeit, így hivatkozott arra, hogy alperes nem tett eleget a Megbízói Követelés részletes alátámasztására irányuló követelménynek, mivel nem csatolt bizonyítékokat az alperes által követelt összeg és a felperesi késedelem körülményeire nézve, a Mérnök pedig a felperesi érvelés szerint nem tartotta be az SzF 3.5 [Határozatok] Alcikkelyében foglalt eljárási előírásokat, miszerint mindkét féllel egyeztetni köteles és megegyezésre kell törekednie. A Mérnök válaszlevelében felperes kifogásait elutasította, és kifejtette, hogy eljárása méltányos volt és az sem a szerződés, sem a magyar jog szabályaiba nem ütközött.
[30] Alperes levelében értesítette felperest arról, hogy az SzF 1.1.4.11 (Visszatartott Összeg), 2.5 [Megbízó követelései], 14.3 [Rész-számla Igazolások igénylése] és a 14.9 [Visszatartott Összeg kifizetése] Alcikkelyek alapján a Visszatartott Összeg hiányzó hátralékát az 1959-es Ptk. 296. §¬ára hivatkozással teljes egészében beszámítja alperesnek a felperessel szemben mérnöki határozatokkal megítélt követelésébe.
[31] Alperes értesítésében arról tájékoztatta felperest, hogy a Megbízói Követelésből mekkora összeget számított be az alperes által lehívott felperesi bankgarancia összegébe, majd a további levelében pedig arról tájékoztatta felperest, hogy a Megbízói Követelésből összeget számított be a Visszatartott Összeg terhére.
Peres felek nyilatkozatai
[32] A Felperes keresetlevelével pert indított alperes ellen a Magyar Kereskedelmi Kamara mellett szervezett Választottbíróságnál, amelynek hatáskörét a felek jogvita esetére a SzF 20.6. alcikkelye szerint kikötötték. Felek a SzF 20.2. alcikkelye szerint vitáiknak előbb döntőbizottság elé terjesztésében állapodtak meg, amelyet azonban megelőz a Mérnök értesítése a követelésről, az SzF 3.1. alcikkelye alapján eljáró Mérnök pedig egyeztet a felekkel, majd határozatot hoz. A SzF 14.9. alcikkelyének első bekezdése értelmében a létesítmények átadás-átvételi igazolásának Mérnök általi kiadását követően a vállalkozói díjból visszatartott összeg első felének megfizetése esedékessé válik.
[33] A beruházás szerződéses rendszerét alperes úgy alakította ki, hogy nagyszámú különálló szerződést kötött kivitelezőkkel a metróvonal tervezésére és kivitelezésére generálkivitelező és generáltervező nélkül. A számos tervező és kivitelező így egymással nem volt szerződéses kapcsolatban, csak alperessel úgy, hogy az egyes szerződésekbe közvetett, általánosan megfogalmazott kikötéseket helyeztek el, amelyek a munkálatoknak a Mérnök, és a szerződéses kapcsolatban nem álló vállalkozások általi, a vállalkozások közötti összehangolására utaltak.
[34] Felperes keresetében előadta továbbá, hogy követelése úgy keletkezett, hogy a Mérnök határozatával kötelezte alperest, hogy fizessen meg az egyik – felperestől különböző –szerződéses partnerének egy jelentős összeget a munkaterületek hozzáférési idejének megváltozása miatt szükségessé vált határidő-módosítások miatt. Alperes ezzel összefüggésben a SzF 2.5., 8.7A alcikkelye, és az 1959-es Ptk. 339. §¬a alapján megbízói követelést nyújtott be felperessel szemben felperes késedelmére hivatkozva. Mérnök ennek alapján levelében felhívta felperest részletes állásfoglalása közlésére. Felperes válaszlevelében kifogásolta a rövid határidőt, valamint azt, hogy alperes igénybejelentése elméleti feltevéseken alapul és nem derül ki belőle, hogy melyik ütemtervhez viszonyítva állapították meg állítólagos késedelmét. Mérnök határozatában helyt adott alperes igényének, amelyet felperes arra hivatkozva kifogásolt, hogy az ütemterv mibenléte változatlanul nem világos, amellett a Mérnök nem tartotta be egyeztetési kötelezettségét (SzF 3.5.). Alperes értesítette felperest, hogy a szerződés 1.1.4.11. pontja szerinti visszatartott összegbe beszámítja a követelést, azonban mivel ez nem nyújtott fedezetet a teljes összegre, csupán egy részére, a fennmaradó összeget a felperes által a szerződés szerint rendelkezésre álló bocsátott bankgarancia lehívásával egyenlítette ki.
[35] A Felperes keresetében a megbízói követelés előterjesztését szerződésellenesnek tartotta. Kifejtette, hogy az előterjesztés nem felel meg a FIDIC szigorú követelményeinek, így különösen a SzF 2.5. pontjába foglaltaknak: a követelés összege kidolgozatlan, nem kellően dokumentált, az eljárási szabályokat pedig megsértették. Alperes követelését a Mérnöki határozat keltét követően három évvel később terjesztette elő, és hat évvel azt követően, hogy a másik vállalkozó igényét alperessel szemben közölte; ezzel alperes megsértette a 2.5. alcikkely ésszerű határidőn belüli értesítési kötelezettségét.
[36] Felperes a Mérnök határozatát a SzF 3.5. alcikkelyét sértőnek tartotta: a válaszadásra adott rövid határidő mellett felperes kifogásolta, hogy a Mérnök nem egyeztetett, nem mérlegelt minden körülményt, így nem is volt abban a helyzetben, hogy méltányos döntést hozzon, így határozata szerződésellenes. Következésképpen alperes egy szerződésellenes határozat alapján számította be követelését felperessel szemben.
[37] Felperes bemutatta, hogy alperes követelését – melyet tehát a Mérnök elismert és határozatba foglalt – megalapozatlannak, így jogellenesnek tartja. Felperes rámutatott arra, hogy alperes a Mérnök határozata alapjául szolgáló igénybejelentésében nem igazolta sem igénye jogalapját, és nem is dolgozta ki azt részletesen, így nem bizonyította, hogy a másik vállalkozóval fennálló jogviszonyában meghatározott határidőknek az elmulasztásáért felperest terheli-e felelősség, nevezetesen, hogy a készenléti és lassítási költségei felmerülése felperes magatartására, mint okra visszavezethető-e. Felperes szerint alperes követelése azon a fikción alapul, hogy felperes késedelmesen teljesítette szerződéses kötelezettségeit. Felperes hivatkozott a hasonló tárgykörben folyamatban lévő eljárásra, amelyben alperes maga ismert el több hét csúszást, valamint egy másik választottbírósági ügyben született ítéletre, amely az eredeti szerződéses határidőkkel kapcsolatban azok illuzórikussá válását állapította meg. Ez az ítélet megállapította, hogy a később készült ütemterv új határidőket állapított meg, azonban ezekről a felek között soha nem született megállapodás. Felperes ebből az ítéletből arra következtetett, hogy az eredeti ütemterv a projekt legelején összedőlt, ezért a felperes késedelme értelmezhetetlen. Felperes továbbá idézte a Választottíróság ítéletének azt a megállapítását is, mely szerint a Mérnök által megállapított új határidők visszamenőlegesen kerültek megállapításra. Felperes ebből arra következtetett, hogy a jelen per tárgyát képező követelést alperes érvénytelen határidőkre alapította, amelyek tehát viszonyítási alapként érvénytelenek. Felperes mindebből azt a következtetést vonta le, hogy az 1959-es Ptk. 339. §¬ába foglalt feltételek nem teljesültek, így követelése megalapozatlan. Felperes hivatkozott arra is, hogy az a másik vállalkozó, amelynek részére a Mérnök alperes terhére fizetési kötelezettséget állapított meg, a szerződéses időpontban megszerezni vállalt engedélyt csak jóval később tudta beszerezni, így a munkálatokat meg sem tudta volna korábban kezdeni, így alperes nem mutatta be, hogy miért felperes magatartására vezethető vissza e másik vállalkozó késedelme.
[38] Felperes előadta, hogy alperes jogellenesen eszközölt beszámítást: mindazonáltal az akkor folyamatban lévő, a bankgarancia lehívásával kapcsolatos perre tekintettel egyenlőre – jogfenntartása bejelentése mellett – a visszatartott összegbe beszámított összeg tekintetében kérte alperes marasztalását. Felperes hivatkozott egy másik ügyben született ítéletre, amely megállapította, hogy a visszatartott összeget alperes köteles lett volna már visszaadni, így az összeg történő beszámítására alperes már nem volt jogosult, hiszen az ítélet szerint ezt az összeget már nem tarthatta volna magánál.
[39] Felperes kereseti kérelmét abban összegezte, hogy a jogszerűtlen és szerződésellenes beszámítás felperesnek kárt okozott, alperes a beszámításra jogosulatlan volt, a Mérnök erre vonatkozó határozata pedig szerződésellenes. Felperes álláspontja szerint bármelyik említett elem külön is megalapozza kereseti kérelmét. Felperes az 1959-es Ptk. 301/A. §¬a alapján késedelmi kötbért is igényelt, a beszámítás napjától a kifizetés napjáig terjedő időre. Az igényérvényesítéssel kapcsolatban felperesnek keresete szerint költségei merültek fel, melyek megtérítését ugyancsak igényelte.
[40] Válasziratában alperes kérte a kereset elutasítását és felperesnek a perköltségei megfizetésére történő marasztalását. Alperes megbízói követelése előterjesztésével kapcsolatos felperesi előadásokra vonatkozóan kifejtette, hogy a bekövetkezett kárral nem állnak összefüggésben: alperes úgy vélte, hogy mindent megtett a SzF 2.5. alcikkelyének követelményei szerint követelése jogcímének és összegszerűségének alátámasztására felhozottakból egyértelműen kiderül, hogy felperes magatartása okozta az alperes fizetési kötelezettségét, így az ebben megjelenő kárát. Alperes kifejtette, hogy a Mérnök határozatának meghozataláig jelentős idő telt el, amely kellően hosszú volt felperes álláspontjának kifejtéséhez. Alperes csatolta a Mérnök által megítélt összeg másik vállalkozónak történő átutalását igazoló iratokat. Fentiekre tekintettel alperes úgy vélte, hogy megbízói követelését szabályszerűen terjesztette elő: saját és a Mérnök eljárása pedig mindenben megfelelt a SzF 2.5. és 3.5. alcikkelyének.
[41] A Mérnök határozatának felperes által állított érvénytelensége a szerződés alapján értelmezhetetlen, alperes szerint ugyanis a határozatot követő fórumok (Döntőbizottság, Választottbíróság) vagy helyben hagyják, vagy megváltoztatják a Mérnök határozatát. Alperes igényét megalapozottnak tekintette, mivel az kétségtelenül a más vállalkozó részére teljesített kifizetéseken alapul, így a SzF 8.7.A alcikkely alá eső kiadás.
[42] Alperes csatolta a Választottbíróság által egy más ügyben hozott ítéletet, és idézte annak a határidőkkel kapcsolatos megállapításait.
[43] Alperes a beszámítást teljességgel megalapozottnak tartotta és hivatkozott az 1959-es Ptk. 296. §¬ára, valamint a SzF 8.7A alcikkelyére. A felperesi követelés-érvényesítéssel kapcsolatban alperes hivatkozott a hasonló tárgykörben keletkezett választottbírósági. ítéletre, amely ilyen igényeket utasított el. Alperes szerint ezek az igények alaptalanok.
[44] Alperes válaszát abban összegezte, hogy felperes késedelme bizonyított, határidők léteztek, alperes és a Mérnök eljárása szabályszerű volt. Fentiekre tekintettel alperes kérte a kereset elutasítását és felperesnek a felmerült költségekben való marasztalását.
A Választottbíróság ítélete
[45] A kereset túlnyomórészt alapos.
[46] Az egyes kereseti kérelmek és a beszámítási kifogás elbírálási sorrendjének meghatározásakor a Választottbíróság figyelemmel volt egyrészt arra, hogy felperes a marasztalási keresetének megalapozottságát nem kizárólag ugyan, de döntő részben az általa támadott mérnöki határozat feleket kötő joghatása hiányának megállapíthatóságából vezeti le, másrészt pedig arra, hogy alperes a beszámítási kifogását a keresetben hivatkozott mérnöki határozat joghatásától való megfosztásának eshetőségére tekintettel terjesztette elő.
[47] A Választottbíróság megítélése szerint először abban kellett állást foglalni, hogy a keresettel támadott mérnöki határozat szerződésszerűen került-e meghozatalra. Amennyiben a mérnöki határozathozatal a szerződéssel összhangban történt, úgy ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy a szerződésszerűen meghozott mérnöki határozattal megerősített megbízói követelésnek a Visszatartott Összegbe történő beszámítással való érvényesítése az alperes által a szerződéssel és a jogszabályokkal összhangban állónak minősíthető-e.
[48] Ha pedig felperes marasztalásra irányuló kereseti kérelme bármilyen okból megalapozott, úgy ezt követően először abban kell állást foglalni, hogy a beszámítási kifogás tárgyát képező alperesi követelés tartalmilag megegyezik-e a Megbízói Követeléssel. Ha a tartalmi egyezés fennáll, úgy határozni kell abban a kérdésben, hogy az alperes által ilyen módon beszámítani kért követelésnek a Mérnök által az SzF 3.5 Alcikkelye szerinti előzetes elbírálása szerződésszerűen megtörtént-e, vagy amennyiben az előzetes elbírálás nem valósult meg, úgy ennek elmaradása akadályát képezi-e a beszámítási kifogás érdemi vizsgálatának.
[49] A Választottbíróság álláspontja szerint először a mérnöki határozat vonatkozásában előterjesztett vagylagos kereseti kérelmek, majd ezt követően felperes marasztalási kérelme, végezetül pedig alperes beszámítási kifogása tárgyában kellett a döntését meghoznia.
[50] A Megbízói Követelésről döntő mérnöki határozat jog- és szerződésellenességének megállapítására vagy megváltoztatására irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatos határozat
[51] A Választottbíróságnak az alperes erre irányuló kérelme alapján először azt kellett eldöntenie, hogy felperes keresetmódosításának a Megbízói Követelésről döntő mérnöki határozat jog- és szerződésellenességének megállapítására irányuló része megengedhető-e.
[52] A Választottbíróság megállapította, hogy a választottbíráskodásról szóló (azóta hatályon kívül helyezett) 1994. évi LXXI. törvénynek, sem pedig a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság 2011. március 1-jei keltezésű (azóta szintén hatályon kívül helyezett) Eljárási Szabályzatának (Eljárási Szabályzat) a jelen eljárás kezdő időpontjában és a felperesi keresetmódosítás benyújtásának időpontjában hatályos rendelkezései nem szólnak a megállapítási kereset megengedhetőségéről. Az Eljárási Szabályzat 17. § (1) bekezdése értelmében a Választottbíróságnak ilyen esetben a felek egybehangzó rendelkezése hiányában saját belátása szerint kell eljárnia, figyelembe véve a felek közötti jogviszony hazai vagy nemzetközi jellegének megfelelő általános eljárási elveket.
[53] A Választottbíróság úgy ítélte meg, hogy a jelen eljárásban is követendő az a rendes bírósági gyakorlatban jogszabályi rendelkezéssel is alátámasztott általános jogelv, hogy megállapítási kereset előterjesztésére akkor van lehetőség, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. Az SzF 3.5 [Határozatok] Alcikkelye a mérnöki határozatok vonatkozásában végrehajtási kötelezettséget ír elő a felek számára, amíg „azok megváltoztatására a 20. Cikkely (Követelések, viták és döntőbíráskodás) alapján sor nem kerül.” Az eljárás tárgyát képező mérnöki határozattal előírt fizetési kötelezettséggel egyet nem értő (és ennek tényét a Mérnökkel írásos elégedetlenségi nyilatkozat formájában is közlő) felperes ezért akkor jár el szerződésszerűen, ha az SzF 20.6 [Döntőbíráskodás] Alcikkely alapján – a Döntőbizottság intézményének megszüntetésére tekintettel – közvetlenül a Választottbíróságtól kéri megállapítani azt, hogy a mérnöki határozatra jogokat és kötelezettségeket alapítani nem lehet.
[54] Alperes helyesen mutatott rá, hogy felperes marasztalási keresetet is előterjesztett, amely esetben a bírói gyakorlat nem engedi a marasztalási kérelem alapjául szolgáló jogi aktus jogellenességének megállapítására irányuló kérelem előterjesztését. Felperes azonban a támadott mérnöki határozat által előírt fizetési kötelezettség teljes összege kikényszeríthetőségének lehetőségével szemben kért jogvédelmet, és nem csak annak a marasztalni kért összegével érintett részével szemben. A Választottbíróság álláspontja szerint egyrészt a jogbiztonság követelményével összeegyeztethetetlen lenne, amennyiben egy választottbírósági eljárás kimenetele megteremtené annak az elvi lehetőségét, hogy a jogellenesnek megállapítani kért mérnöki határozathoz különböző, egymással ellentétes joghatások kapcsolódhassanak, másrészt nem lehet megfosztani a jogvédelem biztosításának lehetőségétől felperest pusztán azon az alapon, hogy az egy és ugyanazon ténybeli és jogi alapon nyugvó, oszthatatlan pénzszolgáltatást előíró mérnöki határozat részleges alperesi kikényszerítése már megvalósult.
[55] A Választottbíróság nem látta megalapozottnak alperes arra vonatkozó érvét sem, hogy az SzF 3.5 [Határozatok] Alcikkely utolsó bekezdésében foglaltakat úgy kell értelmezni, hogy felperes megállapítási kereset helyett kizárólag a támadott határozat „megváltoztatását” kérheti, azzal, hogy a benne előírt fizetési kötelezettség leszállítására irányuló kérelmet terjeszt elő. Alperes a szerződés által használt „megváltoztatás” szót a polgári eljárásjogi kódexnek a fellebbezés szabályaiban használt ugyanazon kifejezésével azonosítja. Figyelemmel arra azonban, hogy a szerződés annak háttérjogszabályaként nem határozta meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt, a Választottbíróság az SzF 20.6 [Döntőbíráskodás] Alcikkely utolsó bekezdésének értelmezése nyomán úgy foglalt állást, hogy a szerződés nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a szerződés szabályai szerint meghozott mérnöki határozatok jog- és szerződésellenességének megállapítására irányuló kérelmeket is elő lehessen terjeszteni, illetőleg azok tárgyában az általános polgári eljárásjogi elvek figyelembevételével a Választottbíróság határozatokat is hozhasson.
[56] A Választottbíróság a fenti indokok alapján felperes keresetmódosításának a támadott mérnöki határozat jog- és szerződésellenessége megállapítására irányuló részét megengedhetőnek ítélte meg.
[57] A Választottbíróság a Megbízói Követelésről döntő mérnöki határozattal összefüggésben vagylagosan előterjesztett kérelmek közül először a kifogásolt mérnöki határozat jog- és szerződésellenességének megállapítására irányuló petitumot bírálta el.
[58] A kereset tárgyát képező mérnöki határozat, az annak alapjául szolgáló Megbízói Követelés és a mérnöki határozathozatal „anyagi jogi” természetű szerződéses alapját megfogalmazó SzF 8.7A Alcikkely összevetése alapján a Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kereset megalapozottságának bizonyítására előadott felperesi érvek közül elsődlegesen az érvényes kötbérterhes határidők hiányára vonatkozó érveket vizsgálja meg.
[59] Az SzF 8.7A [Késedelmi kötbér egy Kötbérterhes határidőhöz tartozó teljesítés adott Kötbérterhes határidőn belüli elmulasztása miatt] Alcikkely a felperes irányában fennálló, szerződésen alapuló regressz-igény érvényesítési jogot biztosít alperesnek az általa más vállalkozóknak megtérített, jellegüket tekintve bizonyos speciális (készenléti vagy lassítási) többletköltségek meghatározott része vonatkozásában, amelyek a vonatkozó vállalkozónál a felperes által az alperessel megkötött szerződésben megállapított kötbérterhes határidőknek a felperes által történő elmulasztásával összefüggésben keletkeztek. Következésképpen a 8.7A Alcikkely szerinti igényérvényesítés előfeltétele, hogy az alperes által harmadik személynek megtérített készenléti és/vagy lassítási költségek a felperessel fennálló szerződésében megállapított kötbérterhes határidők elmulasztásával okozati összefüggésben merüljenek fel a harmadik személynél.
[60] A Megbízói Követelésben rögzített tényállás szerinti alperes az igényét nem a szerződés megkötésekor irányadó, hanem a Mérnök és a Döntőbizottság által többször módosított kötbérterhes határidők elmulasztására alapította. A Választottbíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a mérnöki határozat jog- és szerződésellenességének elbírálása során a szerződés megkötésekor meghatározott eredeti kötbérterhes határidők jogi minősítését és a felek ezzel kapcsolatos előadásainak vizsgálatát mellőzni kell.
[61] A Választottbíróság megállapította, hogy a Megbízói Követelésben rögzített tényállásban és a jelen eljárásban alperes által hivatkozott kötbérterhes határidők megegyeznek a Mérnök határozatában, és az azt felülbíráló, döntőbizottsági határozatban módosított kötbérterhes határidőkkel. A jogvita központi és elsődlegesen eldöntendő kérdése ezért az volt, hogy fennállnak-e érvényesen a Mérnök határozatában, és az azt felülbíráló döntőbizottsági határozatban módosított kötbérterhes határidők. Alperes nem vitatta felperes vállalkozói díjigény iránti követelésének megalapozottságát, azonban azzal érvelt, hogy felperesnek – késedelmes teljesítésére tekintettel – a vállalkozói díjigényt meghaladó kötbér- és kártérítés-fizetési kötelezettsége (továbbiakban együtt: kötbérfizetési kötelezettség) áll fenn. Kötbérterhes határidő hiányában azonban felperes esetleges késedelme nem vált ki kötbérfizetési kötelezettséget, ezért meg kellett vizsgálni a szerződés 8.4. Alcikkelyét, mivel az alperes számára a szerződés 2.5 és 8.7A Alcikkelyei csak akkor megfelelő hivatkozási alapok, ha az ezen rendelkezések alkalmazhatóságának előfeltételét jelentő 8.4. Alcikkely alapján a Mérnök a kötbérterhes határidőket meghosszabbíthatta, vagyis ennek alapján a Mérnöknek jogában állt a szerződést módosítani.
[62] A Választottbíróság álláspontja szerint, miután a Mérnök a szerződés megkötésekor meghatározott késedelmi kötbérek terhe alól felperest az általa módosított kötbérterhes határidők lejártáig terjedő időre mentesítette, a felek nem határoztak meg konkrét, a szerződés részévé vált és kötbérrel terhelt határidőket, így ilyen határidők hiányában a felperesnek a szerződés 2.5 és 8.7A Alcikkelyei alapján kötbér- és kártérítés-fizetési kötelezettsége sem származhatott. A felek közötti, az új kötbérterhes határidők megállapítására vonatkozó nyilatkozatok nem voltak megfelelően határozottak, fenntartás nélküliek, ezért nem voltak jogilag kötelezőek, emellett a szerződés 8.4. Alcikkelye, amelynek alapján a Mérnök határozatában az új kötbérterhes határidőket megállapította, nem jogosította fel a Mérnököt arra, hogy a szerződés eredeti kötbérterhes határidejei helyett a felekre kötelező új kötbérterhes határidőket állapítson meg.
[63] Az ütemterv nem tekinthető a felek egybehangzó akaratnyilatkozata kifejezésének. A felperes által javasolt ütemterv egyértelmű fenntartást tartalmazott és világossá tette, hogy ennek alapján az abban foglaltak alperes általi elfogadása esetén is csak egy jogilag nem kötelező, informális egyetértés jönne létre, amely tárgyalási alapként szolgálhat, azonban nem alkalmas a kötbérterhes határidők módosítására. Emellett ez a felperesi nyilatkozat, cégszerű aláírás hiányában, formailag sem volt alkalmas arra, hogy a szerződést módosítsa. Az ütemterv egy angol nyelvű magyarázattal kiegészített ábra, amelyen semmilyen cégszerű aláírás nem szerepel.
[64] A Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy az 1959-es Ptk. 216. §¬ára tekintettel a szerződéses határidők ráutaló magatartással történő módosítása sem állapítható meg. Egyrészt, nem állapítható meg az, hogy az egyik fél magatartása a szerződésmódosításra vonatkozó akaratot kétséget kizáróan kifejezné (lásd pl. BH2002. 138.; BH1987. 365.). Másrészt, a hiányzó akarategyezséget a későbbi teljesítés sem pótolhatta, mivel a kötbérrel kapcsolatos szerződések vonatkozásában az 1959-es Ptk. 246. §¬ának (1) bekezdése az írásbeliség követelményét írja elő („Kötbért csak írásban lehet érvényesen kikötni.”). Az 1959-es Ptk. a kötbér kikötése vonatkozásában tehát írásbeli alakot követel meg, és ezt a követelményt a ráutaló magatartás értelemszerűen nem teljesíti. Ettől függetlenül a felek a határidőket módosíthatták volna ráutaló magatartással, azonban ahhoz, hogy ezt kötbérrel terhelten tegyék, az írásbeliség követelményének betartása lett volna szükséges.
[65] Végezetül, a szerződés 8.4. Alcikkelye nem jogosította fel a Mérnököt a kötbérterhes határidők módosítására. A hivatkozott rendelkezés ugyanis egyszerűen mentesülési eseteket, illetve okokat határoz meg a vállalkozó számára és ezeket a rendelkezéseket „szolgálja ki” a Mérnök mint közvetítő mechanizmus. Ezek a rendelkezések a szerződéses felelősség tekintetében a vállalkozó számára önmagukban mentességet jelentő körülményeket tartalmaznak, a Mérnök szerepe pedig az, hogy első fórumként ezeknek a mentesítő, felelősséget kizáró körülményeknek a fennállásával kapcsolatban állást foglaljon. A Mérnök tevékenysége azonban nem terjedhet ki ezen körülmények fennállásának és következményei levonásának körén túl. A szerződés 8.4. Alcikkelye tehát nem egy szerződésmódosítási mechanizmus, hanem mentesülési körülmények felsorolása. Ezekre a körülményekre a vállalkozó a Mérnök hiányában is hivatkozhatna. A Mérnök feladata pedig ezen szabályok alkalmazása, nem pedig a szerződés diszkrecionális vagy üzleti alapon történő módosítása.
[66] A Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a 8.4. Alcikkely a vállalkozó számára bizonyos körülmények esetén mentesülést biztosító rendelkezés. Ezt támasztja alá az is, hogy a 8.4. Alcikkely a 20.1. Alcikkelyre hivatkozva rendezi a határidő-hosszabbítás kérdését, míg ez utóbbi címe: a „Vállalkozó követelései”. Ugyanezt támasztja alá a mentesülési okok listája, amely a vállalkozónak fel nem róható körülményekre utal, alátámasztva, hogy itt olyan esetekről van szó, amikor a vállalkozó mentesül az amúgy nem szerződésszerű teljesítés felelőssége alól. Szintén ezt támasztja alá, hogy a Mérnök nem egyoldalúan, hanem a vállalkozó kezdeményezésére fogadhat el egyes konkrét esetekre vonatkozó intézkedéseket.
[67] Ebből kifolyólag a 8.4. Alcikkely a vállalkozó számára és nem a Mérnök számára határoz meg jogosultságokat. A Mérnök szerepe ebben a vonatkozásban arra korlátozódik, hogy ezen rendelkezés számára egy eljárásrendet, a mentesülési okokra történő hivatkozás számára egy elsődleges fórumot biztosít. A Mérnöknek azonban nem a határidő meghosszabbítása, hanem a vállalkozó hivatkozásainak a 8.4. Alcikkely által felsorolt körülmények tükrében történő elbírálása a feladata.
[68] A jelen ügyben nem merült fel a szerződés 8.4. Alcikkelyének alkalmazási körébe eső helyzet, nem egyes határidők egyedi módosításáról volt szó, hanem a korábbi határidők betarthatatlanná válásáról, illetve az egész projekt átütemezéséről. Erre tekintettel a Mérnök rögzítette, hogy felperes nem felelős az eredeti kötbérterhes határidők be nem tartása miatt, azonban a 8.4. Alcikkely alkalmazása nem merülhetett fel, mert ez a rendelkezés nem adott jogot a Mérnöknek a kötbérterhes határidők módosítására, még akkor sem, ha erre vonatkozóan a felperes az ütemterv formájában jogi kötelező erővel nem bíró javaslatot tett.
[69] Mindezekre tekintettel a tényállás nem vonható a szerződés 8.4. Alcikkelyének alkalmazási körébe, így az nem eredményezhette jogi értelemben a szerződés kötbérterhes határidőinek módosítását.
[70] A kötbérterhes határidők módosítása csak a szerződés érvényes módosítása útján válthat ki joghatásokat, a Mérnöknek azonban a szerződés 3.1 Alcikkelye alapján nincs hatásköre a szerződés módosítására. A Választottbíróság megállapította azt is, hogy a felek sem a szerződésben, sem pedig a Döntőbizottság felállítására vonatkozóan megkötött megállapodásukban nem hatalmazták fel az egyébként is korlátozott jogkörrel létrehozott Döntőbizottságot a szerződés egyoldalú módosítására irányuló hatáskörrel.
[71] A fentiek alapján a Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Mérnök határozatában, és az azt felülbíráló döntőbizottsági határozatban foglalt különböző határidők nem váltak kötbérterhes határidőkké, sem szerződésmódosításként, sem a Mérnöknek a szerződés 8.4. Alcikkelye alapján foganatosított intézkedése eredményeként. A Választottbíróságnak nem kellett állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a szerződésben, az eredeti határidőkhöz kapcsolódó mérnöki felmentés megadását követően, a felperes teljesítésére milyen határidők vonatkoztak. A jelen ügy eldöntése szempontjából a releváns kérdést a Megbízói Követelésben hivatkozott kötbérterhes határidők jelentik, és ha a polgári jog általános elveiből le is lett volna vezethető valamilyen követelmény a felperes teljesítésének határidejére vonatkozóan (például hogy a szerződést, külön megállapodás hiányában, ésszerű időn belül kellett teljesítenie), az semmiképpen sem állapítható meg, hogy erre vonatkozott volna a kötbér terhe.
[72] A Választottbíróság álláspontja szerint a Mérnök még abban az esetben sem lett volna jogosult a kötbérterhes határidőket joghatályosan módosítani, amennyiben az Ütemterv vonatkozásában megállapítható lett volna a felek közötti szerződéses megállapodás létrejötte, hiszen felperes a határidő meghosszabbítására irányuló követelést az SzF 20.1 [Vállalkozó követelései] Alcikkelyében foglaltak szerint egyáltalán nem terjesztett elő.
[73] A Mérnök az SzF 3.1 Alcikkelyben foglaltakra is figyelemmel a szerződéses viszonyrendszerben alperes közreműködőjének minősül, akinek magatartásáért – és így szerződésszegéséért is – felperessel szemben úgy felel, mintha saját maga járt volna el.
[74] A Választottbíróság álláspontja szerint tehát a Megbízói Követelésben hivatkozott kötbérterhes határidőknek felperesre nézve nincs jogi kötőereje, így a keresettel támadott megbízói követelés és az azt elbíráló mérnöki eljárás szerződésellenességére vonatkozó további felperesi érvek vizsgálata nélkül is megállapítható, hogy a Megbízói Követelésről döntő mérnöki határozat jog- és szerződésellenes.
[75] A Választottbíróság az alperesi védekezésre figyelemmel végezetül megjegyzi, hogy a felek részvételével folyt korábbi választottbírósági eljárásban született ítélet indokolásából a Mérnöknek az SzF 8.4 Alcikkelyhez kapcsolódó jogkörével összefüggésben az alperes által idézett rendelkezés nincs kihatással a jelen ügy elbírálására és ebben a tekintetben nem minősül ítélt dolognak.
Az alperes kártérítés/vállalkozói díj és járulékai, illetőleg követelés-érvényesítési költség és járulékai összegében történő marasztalására irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatos határozat
[76] Felperes kereseti kérelmét elsődlegesen kártérítés, másodlagosan pedig vállalkozói díj követelés címén terjesztette elő, így azt a Választottbíróságnak is ebben a sorrendben kellett elbírálnia.
[77] Felperes a kártérítési igénye első részének a tárgyát, azaz a felperest ért kárt a Visszatartott Összegbe való alperesi beszámítás tárgyát képező összeggel azonosította. A kontraktuális kárfelelősség fogalmi elemeinek számbavételét a Választottbíróság a felek ezzel kapcsolatban előadott érvei fényében a károkozó magatartás és az okozati összefüggés vizsgálatával látta célszerűnek megkezdeni.
[78] A Választottbíróság osztotta alperes álláspontját abban a tekintetben, hogy a felperes állítólagos kárával nem állhatott okozati összefüggésben a felperes által hivatkozott alperesi szerződésszegő magatartások közül a Megbízói Követelés alperesi előterjesztése és az azt elbíráló mérnöki határozat meghozatala, azoknak a jog- és szerződésellenességének megállapítása ellenére sem. A bírói gyakorlat szerint több lehetséges károkozó cselekmény vagy mulasztás közül azt kell tekinteni a károsodás bekövetkezése okának, amely a kárral jogilag releváns oksági viszonyban van. A felperes által állított kár közvetlen kiváltó oka ezért kizárólag a felperes által kézhez vett alperesi beszámítási nyilatkozat megtétele lehet.
[79] Alperes az eljárás folyamán következetesen kitartott azon álláspontja mellett, hogy a mérnöki határozattal megítélt összegnek a Visszatartott Összegbe való beszámítására vonatkozó alperesi jogosultság alapja egyrészt a szerződés, másrészt az annak háttérjogszabályaként alkalmazandó az 1959-es Ptk. 296. § (1) bekezdése.
[80] Az alperesi védekezés megalapozottságának megítéléséhez a Választottbíróság szükségesnek látta megvizsgálni az építőiparban alkalmazott jóteljesítési garanciával kapcsolatos bírói gyakorlatot, és azt állapította meg, hogy a jóteljesítési garancia lényegét tekintve egy olyan szerződéses kikötés, amelyben a vállalkozói díj egy részére vonatkozóan a felek kifejezetten abban állapodnak meg, hogy 1) az a vállalkozót megilleti, 2) a vállalkozó azt nem kapja meg, hanem a megrendelőnél marad a felek által meghatározott ideig, és 3) az összeg rendeltetése a szerződés szerinti hibátlan teljesítés biztosítása, vagy a hibás teljesítés pénzzel történő reparációja, azaz, hogy – amennyiben a vállalkozó az esetleges hibás teljesítése miatt felmerült hibát nem javítja ki – a megrendelő a nála levő összegből a felmerülő javítási költséget igénybe veheti (Gfv.X.30.285/2009/6.).
[81] Az SzF 1.1.3.7 (Hibabejelentési Időszak), 1.1.4.11 (Visszatartott Összeg), 14.3 [Rész-számla Igazolások igénylése] és 14.9 [Visszatartott Összeg Kifizetése] Alcikkelyekben foglalt rendelkezések és a feleknek az eljárás során tett előadásai összevetéséből megállapítható, hogy a Visszatartott Összeg szerződéses célját a felek az ítélkezési gyakorlat által is jól ismert jóteljesítési garancia rendeltetésével megegyező módon határozták meg. A Visszatartott Összeg nyilvántartására, elszámolására és kifizetésére vonatkozó szerződéses rendelkezések és az SzF 8.7A Alcikkely második bekezdésének együttes vizsgálata alapján a Választottbíróság megállapította, hogy még a Megbízói Követelést érvényesen jóváhagyó mérnöki határozat esetén sem lett volna alperesnek joga a más vállalkozóknál felmerült készenléti és lassítási költségek felperesnek felróható része alperesre történő továbbhárításából eredő kárait a szerződés szerinti hibátlan teljesítés biztosítására vagy a hibás teljesítés pénzzel történő reparációjára szolgáló Visszatartott Összegbe beszámítani. A más vállalkozók felé történő alperesi kifizetések nyomán a felperesnél keletkező megtérítési kötelezettség semmiképpen sem tekinthető a szerződésszerű vállalkozói teljesítéshez kapcsolódó kellékszavatossági kötelezettség fogalmi elemének, függetlenül attól, hogy alperesnek a felperessel szemben fennálló regressz-igény érvényesítési jogát maga a szerződés 8.7A Akcikkelye is biztosítja. A mérnöki határozat által jóváhagyott alperesi regressz-igényeknek a Visszatartott Összegbe történő beszámítása útján történő kielégítésére ezért csak akkor lett volna lehetőség, ha a felek az alperes erre irányuló jogát a szerződésben kifejezetten kikötötték volna.
[82] A Visszatartott Összeg jogi minősítésével kapcsolatban kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a vállalkozói díj visszatartás jogintézménye óvadékként (1959-es Ptk. 270. §) funkcionál a vállalkozási szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos szavatossági jogok biztosítására (Gfv.X.30.285/2009/6.), az óvadék felhasználásával kapcsolatos bírói gyakorlat pedig még azt is egyértelművé teszi, hogy az óvadékként kezelt összeg vissza nem adása alapján keletkezett tartozásba az óvadékkal nem biztosított egyéb követelések nem számíthatók be (Gfv.VII.30.003/2015/5.). A Választottbíróság álláspontja szerint ezért a Megbízói Követelésnek a Visszatartott Összegbe történő alperesi beszámítása az 1959-es Ptk. 297. § (1) bekezdésébe ütközött, amely szerint a beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani.
[83] A Választottbíróság annyiban osztotta alperes álláspontját, hogy a garanciális visszatartás felszabadítására irányuló kötelezettség esedékessé válása – felperesnek a korábbi választottbírósági ítélet indokolására alapított álláspontjával ellentétben – nem hogy az akadálya a beszámítási jog gyakorlásának, hanem annak egyenesen az előfeltétele, hiszen beszámítani csak lejárt tartozásba lehet. Az 1959-es Ptk. erről rendelkező 296. § (1) bekezdése azonban a jelen eljárásban nem alkalmazható, mert erre irányuló kifejezett szerződéses kikötés hiányában a Visszatartott Összeg szerződéses rendeltetésével nem fér össze az SzF 8.7A Alcikkelyen alapuló és érvényes mérnöki határozattal is megerősített alperesi követeléseknek a Visszatartott Összegbe való beszámítása.
[84] Az 1959-es Ptk. 297. § (1) bekezdésébe ütköző alperesi beszámítási nyilatkozat joghatás kiváltására alkalmatlan volt, amelyből kifolyólag annak megtételével összefüggésben felperesnek kára polgári jogi értelemben nem keletkezett, így a felperes erre vonatkozó kártérítési igénye nem volt megalapozott.
[85] A Választottbíróság a követelés vállalkozói díj címén történő teljesítésére irányuló felperesi petitum vonatkozásában megállapította, hogy az 1959-es Ptk. 297. § (1) bekezdésébe ütközése miatt nem létezőnek tekintett alperesi beszámítási nyilatkozat joghatás kiváltására való alkalmatlansága folytán a Visszatartott Összegnek a keresetben megfizetni kért része vállalkozói díj címén van alperes birtokában, tekintettel arra, hogy alperes a Visszatartott Összeget az SzF 14.9 [Visszatartott Összeg Kifizetése] Alcikkelyének előírása szerint a Hiba Bejelentési Időszak szerződés szerinti lejáratakor, a korábbi választottbírósági ítélet által is elbírált módon, köteles lett volna kiadni felperesnek.
[86] A keresetben foglalt vállalkozói díj követeléssel megegyező összegű alperesi beszámítási kifogás jelen eljárásban való előterjesztésére figyelemmel a Választottbíróság nem vizsgálta a marasztalási kereset tárgyát képező összeg vállalkozói díj címén történő előterjesztésének megalapozottságát, és megállapította, hogy a felperes vállalkozói díj követelésére irányuló joga megnyílt. A vállalkozói díj követelés esedékessé válásának időpontja tekintetében a Választottbíróság megállapította, hogy az a korábbi választottbírósági ítéletben foglaltak nyomán ítélt dolognak minősül.
[87] A keresetben foglalt vállalkozói díj követeléssel összefüggésben kért késedelmi kamatok felperes által bemutatott számítási módjával, a kamat mértékével és a kamatfizetés kezdő időpontjával a Választottbíróság egyetértett, így megállapította, hogy alperes köteles EKB+8% mértékű késedelmi kamatot is fizetni. A Választottbíróság nem osztotta alperesnek a késedelmi kamat mértéke vonatkozásában kifejtett álláspontját, amely szerint a kamatráta meghatározásához az SzF 14.8 [Késedelmes fizetés] Alcikkely rendelkezéseit kellett volna figyelembe venni. Az említett szerződéses szakasz ugyanis csak az SzF 14.7 [Fizetés] Alcikkelyben hivatkozott, jogcímükben is határozottan megjelölt alperesi fizetési kötelezettségek vonatkozásában rendelte el az alacsonyabb mértékű kamatláb alkalmazását, és a felsorolt fizetési kötelezettségek között a Visszatartási Összeg nem szerepelt.
[88] A Választottbíróság rögzíti, hogy alperesnek a vállalkozói díj és járulékai összegében történő marasztalása a vállalkozói díj követelésnek alperes által történő elismerésén alapult.
[89] Felperes az igényérvényesítéssel kapcsolatban követelt összeg megtérítését is kérte alperestől szerződésszegéssel okozott kár megtérítése címén.
[90] A Választottbíróság a megtéríteni kért összeg mibenlétének igazolására a felperes által csatolt okiratok megvizsgálását követően arra az álláspontra jutott, hogy felperes (1) csak valószínűsítette, de nem bizonyította (pld. számviteli bizonylatokkal vagy bankszámlakivonatokkal), hogy a követelés tárgyát képező költségek valóban felmerültek; illetve hogy (2) az állított költségek milyen módon állnak okozati összefüggésben a jelen eljárást megelőzően megtett alperesi beszámítási nyilatkozattal. A Választottbíróság úgy ítélte meg, hogy amennyiben felperes a szóban forgó összegek alperesnek felróható felmerülését bizonyította is volna, a kérdéses költségek jóváhagyása tárgyában az SzF 20.1 [Vállalkozó követelései] Alcikkelyben rögzített szabályok szerint meghozott mérnöki határozat hiányában a jelen eljárásban akkor sem érvényesíthette volna azokat, mivel azok nem a jelen eljárásban merültek fel.
[91] A Választottbíróság az előzetes igényérvényesítési költség alperes által történő megtérítésére irányuló felperesi keresetet a fenti indokok alapján elutasította.
Az alperes beszámítási kifogásával kapcsolatos határozat
[92] Alperes az Eljárási Szabályzat 34. § (3) bekezdése alapján beszámítási kifogást terjesztett elő a Megbízói Követelésről döntő mérnöki határozat meghatározott összegű része erejéig Alperes hangsúlyozta azt is, hogy a kifogása „anyagi jogi jellegű”, és jogalapjaként megjelölte az SzF 8.7A, 2.5, 3.5 és 14.3 Alcikkelyeit, valamint az 1959-es Ptk. 296. § (1) bekezdését.
[93] A Választottbíróságnak először meg kellett vizsgálnia a felpereshez érkezett beszámítási nyilatkozat és a jelen eljárásban eszközölt beszámítási kifogás egymáshoz való viszonyát.
[94] A különböző időpontokban megtett beszámítási nyilatkozatok összevetése útján megállapítható volt, hogy amíg a felpereshez érkezett beszámítási nyilatkozat megtételét megelőzte az SzF 2.5 [Megbízó követelései] Alcikkelyére hivatkozással előterjesztett alperesi követelésnek a Mérnök által alakilag az SzF 3.5 [Határozatok] Alcikkelye szerinti határozattal történő elbírálása, addig a jelen eljárásban előterjesztett beszámítási kifogás benyújtását a szerződés szerinti mérnöki határozathozatal nem előzte meg. Ezt támasztja alá a beszámítási kifogás megfogalmazásának szövegkörnyezete is, amelyből világosan kiderül, hogy azt alperes a Megbízói Követelés előterjesztése és az azt követő mérnöki határozathozatal szerződésellenességével kapcsolatban felperes által előadott „alaki érvek” elhárítása céljából nyújtotta be.
[95] A Választottbíróságnak ezért abban kellett állást foglalnia, hogy lehet-e a jelen eljárásban beszámítási kifogás útján elbíráltatni egy olyan alperesi követelést, amelyet a Mérnök a határozatával előzetesen jóvá nem hagyott. A kérdés megítélése arra tekintettel különösen fajsúlyos, hogy az első beszámítás alapját képező mérnöki határozatot érvényesen módosított kötbérterhes határidők hiányában éppen a jelen ítélet mondta ki jog- és szerződésellenesnek.
[96] A Választottbíróság valamennyi lényeges körülmény számbavételét követően megállapította, hogy a beszámítási kifogás alapjául szolgáló alperesi követelés ugyan tartalmában megegyezik a Megbízói Követeléssel, maga a beszámítási kifogás azonban formálisan egy attól eltérő új igény, amelynek érvényesítésére nem vonatkoznak az alperesi követelések előterjesztésére vonatkozó általános szerződéses rendelkezésektől (SzF 2.5 [Megbízó követelései] 3.5 [Határozatok] Alcikkelyek) eltérő szabályok. A Választottbíróság álláspontja szerint ezért a beszámítási kifogás alapjául szolgáló alperesi követelést a jelen eljárásban beszámítási kifogásként történő érvényesítés helyett a Mérnökhöz kellett volna ismételten benyújtani, és csak a Mérnök megismételt eljárásában hozott határozattal kapcsolatos alperesi elégedetlenség esetén lehetett volna a Választottbírósághoz fordulni. A Választottbíróság álláspontja szerint ezért a beszámítási kifogást a jelen eljárásban nem lehetett érdemben elbírálni, amelynek következtében a Választottbíróság alperes beszámítási kifogását elutasította.
(Vb/16095)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Az alperes a felek között létrejött szerződéssel összefüggésben, a díjmentes rakodási idő túllépése miatt a felperes által megfizetett díj (demurrage), konténer-álláspénz (detention), raktározási díj (storage) címén felmerült költségeket nem térítette meg a felperesnek. A felperes az alperesi tartozást kamattal terhelte és behajtási költségátalányt is felszámított. A felperes a követelésébe beszámította az alperesnek járó, de a felperes számlájára átutalt kártérítést; a keresettel érvényesített követelés ennek eredménye volt.
A peres felek nyilatkozatai
  1. A felperes a keresetének jogi alapjaként elsősorban arra hivatkozott, hogy a perbeli követelései mindegyikére a felek szerződése alkalmazandó, tekintet nélkül azok pontos keletkezési idejére. E körben azzal is érvelt, hogy az alperes a számlák egy részét kiegyenlítette. A szerződés szerint a „fuvardíjak” tartalmazták az összes előre látható és kalkulálható költséget. A demurrage, a detention és a storage címén felmerült költségek azonban nem voltak előre láthatók, ezért azokat az alperes a szállítmányozási díjon felül tartozott a felperesnek megfizetni.
  2. A felperes másodlagosan arra hivatkozott, hogy a perbeli időszakban egy másik társasággal a perbeli szerződéssel betű szerint azonos másik szállítmányozási szerződést is kötött, és a felek levele arra enged következtetni, hogy e jogviszonyba – a mások társaság helyére – az alperes belépett (Ptk. 6:208.§), és a peres felek ezen egyező szerződéses akaratuk megerősítéseként írták alá, a másik szerződéssel egyező szövegezéssel, a perbeli szerződést.
  3. A felperes végül harmadsorban a Ptk. 6:302.§-ára, és a 6:309.§ alapján a 6:287.§ szerint alkalmazandó 6:276.§ (4) bekezdésére hivatkozott, amelynek alapján a szállítmányozó díjra és költségei megtérítésére tarthat igényt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
  1. Egyik nyilatkozata szerint bármely korábbi megrendelés és teljesítés a perbeli szerződés hatályán kívül esik, így azokra a perben még hipotetikusan sem lehet hivatkozni.
  2. Az alperes másodlagos védekezése szerint a demurrage, a detention és a storage az előre látható és kalkulálható költségek közé tartoztak, a szállítmányozási díj ezért tartalmazta őket, s így azon felül nem számíthatók fel a terhére.
  3. Az alperes további védekezése szerint a felperes elmulasztotta a tájékoztatási kötelezettsége teljesítését. Kifogásolta, hogy a felperes nem tájékoztatta őt a demurrage, detention, storage mibenlétéről, felmerülésük feltételeiről és következményeiről.
A Választottbíróság ítélete
  1. A felek szállítmányozási szerződést kötöttek, amelynek érvénytelenségére a felek nem hivatkoztak, s ilyen okot a Választottbíróság sem észlelt. A Választottbíróság ezért a tényállás megállapítása során abból indult ki, hogy a felperes a felek között létrejött szállítmányozási szerződést teljesítette. Az alperes a felperesi számlában szereplő, a különféle díjakat tartalmazó összegeket tételesen nem vitatta; más kérdés, hogy azokat nem volt hajlandó megfizetni, a szállítmányozás díját azonban kifizette. A jogvita a szállítmányozási díjat meghaladó költségek viselésére irányult.
  2. A Választottbíróság megállapította, hogy az alperes valamennyi védekezése megalapozatlan volt.
  3. Tényként állapította meg, hogy a felperes által az alperesnek benyújtott, szállítmányozási díjakról és egyéb költségekről szóló számlák a jelen eljárás felei között létrejött, perbeli szerződés hatálya alá tartoztak, tekintet nélkül arra, hogy a perbeli szerződés megkötését megelőző időpontban, ajánlat és megrendelés formájában létrejött egyedi szállítmányozási szerződésekre vonatkoztak. Az alperes perbeli nyilatkozataiból az következett, hogy a perbeli szerződést az alperes is az egyedi megállapodások alapján történő elszámolásra vonatkoztatta, hiszen költségek csak ezek teljesítése során merülhettek fel.
  4. A nyelvtani és logikai értelmezés szerint az „előre látható és kalkulálható” kifejezés két tagja csak egymással összefüggésben vizsgálható. Az a tény, hogy a szállítmányozás során demurrage, detention és storage címén költségek merülhetnek fel, csak abban az értelemben „előre látható”, hogy minden fuvarozásnál előfordulhatnak, lehetségesek. Szükséges azonban emellett az előre kalkulálhatóság is, ami pedig e költségfajták tekintetében nem lehetséges, mert csak a felmerülésük után, az időtartamok ismeretében, utólag számíthatók ki. Ebből következően e költségeket a perbeli szerződésben meghatározott szállítmányozási díj nem tartalmazta.
  5. Az egyedi szerződésekre vonatkozó ajánlataiban a felperes lényegében felsorolta azokat a költségeket, amelyeket a szállítmányozási díj nem tartalmaz (a választható szolgáltatások /vámkezelés, szállítmánybiztosítás/ díja, az előre nem látható költségeket /utólagos konténere-mozgatás, emelés, várakozás, tárolás, vámszemle díja, közvetítő banki költségek). A demmurage, detention, storage címén felmerülő költségek e felsorolásba beleértendők voltak.
  6. Mindezek alapján a Választottbíróság a felperes keresetének helyt adott. A késedelmi kamat mértékének megállapítására a Ptk. 6:155.§ (1) bekezdése alapján került sor, azzal, hogy az Euró tekintetében a kibocsátó jegybanknak az Európai Központi Bank minősül.
(Vb/17052)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Peres felek alvállalkozói szerződést kötöttek egymással hidegburkolási munkákra. Felperes szerint az elkészült munkát az alperes teljesítésigazolással átvette, alperes ezt azonban nagyobb részt vitatta, ezért a kibocsátott számla ellenértékét csak részben egyenlítette ki.
A peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes keresetlevelében a hátralékos 1.600.000 Ft összeg és járulékai, valamint a fizetési meghagyásos eljárásban felmerült és a választottbíróság előtt felmerülő perköltségek megfizetésére kérte kötelezni alperest. Alperes előadta, hogy a hidegburkolási munkákra három alvállalkozót vett igénybe. Valójában felmérési napló nem készült és peres felek sem mérték fel közösen a munkákat. Alperes hitt felperesi képviselő állításának, miszerint a munkák elkészültek, de valójában utókalkuláció során derült ki, hogy ez nem így volt. Alperes előadása szerint felperes csak 305 nm2 területet burkolt 60 x 60 cm méretű greslappal, így vállalkozói díjként 579.500 Ft illette volna meg, a nem teljesített szolgáltatásrészért alperes szerint ellenszolgáltatás nem jár. Felperes tudomással volt a szerződésbeli választottbírósági kikötésről, ennek ellenére indított fizetési meghagyásos eljárást, ezért költségeket ezzel kapcsolatban nem követelhet, a perköltség alperes szerint nem kár.
  2. Felperes viszontválaszában vitatta alperesi védekezéseket. Szerinte alperes valótlanul állította, hogy felmérés nem történt. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. 6:89 § (3) és 6:90 § (1) bek.-ei alapján alperes szerződéses nyilatkozatát már nem támadhatja meg, mert az erre nyitvaálló, egy éves határidő letelt. Alperes 2019. március 19-én érkezett periratában fenntartotta védekezését. Álláspontja szerint bizonyos felperesi iratok nem a munkákra vonatkoznak, felmérési napló valójában nem készült. Felperes állítása szerint nagyobb területet burkolt, mint az egész létesítmény munkaterülete. Az összes alvállalkozó együtt is kevesebb burkolási munkát végzett szerinte, mint amekkorát felperes elvégzett mennyiségben követel. Hivatkozott a Ptk. 6:89 § (4) bek.-ének rendelkezésére, miszerint kifogásként megtámadási jogát akkor is érvényesítheti az alperes, ha az egyéves megtámadási határidő már eltelt.
A Választottbíróság ítélete
  1. Bár felek azt nem vitatták, a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 1. § (7) bekezdése értelmében saját hatáskörének fennállását hivatalból vizsgálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy a felek között létrejött Alvállalkozói Szerződés 8.7 pontja utolsó mondata szerint a felek „alávetik magukat a Gazdasági Kamara mellett működő Választottbíróság kizárólagos illetékességek", a Választottbíróság a kijelölt fórum megnevezését pontatlannak találta. Tekintettel azonban arra, hogy alperes a felperes által állított választottbírósági hatáskört nem vitatta, a hatáskör az ESZ 1.§ (4) rendelkezésére tekintettel (írásban létrejött választottbírósági szerződésnek kell tekinteni azt is, ha az egyik fél keresetlevélben állítja, a másik fél pedig válasziratában nem tagadja, hogy köztük választottbírósági szerződés jött létre) beállt és a Választottbíróság a jogvita eldöntésére hatáskörrel rendelkezik.
  2. Ami a kereset érdemét illeti, a Felek által megkötött Alvállalkozói Szerződés az elszámolást tételes felmérés alapján utólagosan, a szerződés mellékletében írt egységárak alapján határozta meg (2. pont). Teljesítési igazolást írtak elő továbbá a számla kibocsátása feltételéül azzal, hogy részszámla és végszámla is 30 naptári napon belül, banki átutalással fizetendő. A Szerződés 8.7 pontja alapján tételes elszámolású munka esetén az alvállalkozó köteles olyan nyilvántartást vezetni, melyből az adott időszakban elvégzett munkák mennyisége egyértelműen és hitelt érdemlően megállapítható, felmérési napló vagy óranyilvántartó formájában. A felek az egységárakban megállapodtak.
  3. A Választottbíróság értelmezése szerint két együttes feltételnek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy felperes vállalkozói díj fizetését követelhesse:
  4. A felperes által vezetett felmérési napló alapján a felek által együttesen végzett tételes felmérés (Szerződés 2. és 8.7, Ptk. 6:245 § (2) (3)) rögzítése és
  5. Alperes által kiállított teljesítésigazolás (Szerződés 3. pont) kibocsátása.
  6. A Választottbíróság mérlegelése szerint alperes által előírt teljesítésigazolás került becsatolásra, amellyel felperes az egyik feltételt teljesítette. Felperes azonban nem csatolt felmérési naplót, sem olyan dokumentumot, mely tételes felmérésként, mindkét fél által aláírva ténylegesen és hitelesen igazolta volna az elvégzett mennyiségeket. Így az egyik feltétel teljesülése hiányában a követelés idő előtti, így nem foghat helyt.
  7. Megvizsgálta továbbá a Választottbíróság a teljesítésigazolást, a ténylegesen elvégzett mennyiségeket is. A nyilatkozat megtámadása körében a Választottbíróság az alperesi érvelést osztotta, miszerint a Ptk. 6:89 § (4) bek.-e alapján a nyilatkozat megtámadható. A tanúk vallomása, a beszerzett okiratok, alaprajzok alapján a Választottbíróság számítással és mérlegeléssel arra a következtetésre jutott, hogy (i) az ellenérték követelés alapjául megjelölt mennyiségek több munkanemben meghaladják a beruházás teljes területén elvégezhető munkák mennyiségét, két esetben a különbség kirívó, (ii) az ellenérték követelés alapjául megjelölt munkák jelentős részét pedig más alvállalkozók végezték el. Tehát az állított munkákat felperes nem végezhette el és maga nem is végezte el, ezért a mennyiségekre alapított vállalkozói díj iránti követelés, annak időelőttisége mellett, még nem is megalapozott, a munkák maga általi és teljes mértékben történő elvégzését felperes nem tudta bizonyítani, így követelése bizonyítatlan is.
  8. A jóhiszeműen és nem kellő gondossággal kiállított teljesítésigazolást alperes sikerrel támadta meg és bizonyított annak ellent, az abban foglalt összeg nem illeti meg bizonyított munkavégzés hiányában sem felperest. Bizonyított teljesítésen alapuló teljesítésigazolás, továbbá tételes és kétoldalú felmérés hiányában vállalkozói díj sem követelhető. Felperes maga nem csatolt hitelt érdemlő alaprajzot, nem részletezte az általa elvégzett munkákat, ezeket a tényeket is figyelembe vette a Választottbíróság döntésénél, továbbá azt a tényt, hogy felperes felmérési naplót sem készített.
  9. Mindezek alapján Felperes kereseti követelését a Választottbíróság elutasította.
  10. Felperesnek a fizetési meghagyási eljárással kapcsolatos költségek iránti követelése sem alapos. Felperes maga döntött úgy, hogy a választottbírósági helyett nemperes eljárást indít, noha tudott vagy gondos eljárás esetén tudnia kellett volna, hogy a szerződés választottbírósági kikötést tartalmaz. Ezt a költséget nem alperes okozta, nem tanúsított felróható magatartást. Az ESZ nem ad arra lehetőséget, hogy más eljárásban felmerült költséget érvényesítsenek, így az igény ezen a jogalapon sem megalapozott.
(Vb/17073)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Az alperes a felek között létrejött szerződésben a szerződés tárgyára a tényleges használatbavételtől számított tízéves időtartamra jótállást vállalt. Az út használatba vételét követően az úton folyamatosan jelentek meg hibák: szegélykövek és térkövek törése, bizonyos területek felfagyása, foltokban (nem nyomvályú-szerűen) bekövetkező süllyedések. Ezeket a hibákat az alperes kezdetben folyamatosan kijavította, később azonban az esedékes garanciális javításokat megtagadta, végül a felperessel írásban közölte, hogy álláspontja szerint a felperes nem kellő gondossággal kezeli az utat, lehetővé teszi annak jelentős túlterhelését, s nem teljesíti az út karbantartására irányuló kötelezettségeit, ezért az alperes a továbbiakban nem tartja megára nézve kötelezőnek a szerződésben vállalt jótállást, azt megszűntnek tekinti, egyben utalt a garanciális kötelezettségeinek felmondására is.
  1. A felperes az alperes felmondását nem fogadta el, a javításokat azonban más vállalkozóval elvégeztette, azok költségét az újabb vállalkozónak kifizette. A javításokat végző vállalkozó felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a kicserélt kövek szilárdsága nem éri el a szabványos értéket, ezért az útpálya további romlása is várható, és javasolta a térkövek laboratóriumi vizsgálatát, amelyet a felperes elvégeztetett, és amelyről a felperes által felkért szakértő jelentést készíttetett.
A peres felek nyilatkozatai
  1. A felperes álláspontja szerint az alperes hibásan teljesítette a vállalkozási szerződést, mert jótállási kötelezettsége alapján köteles lett volna a hibákat kijavítani. Keresetében az alperes e kötelezettsége teljesítésének megtagadása miatt a felperesnél jelentkezett, általa kifizetett javítási költséget érvényesítette az alperessel szemben.
  2. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
  3. Álláspontja szerint a felperes által a jótállás keretében kijavítani kért hibák nem a vállalkozási szerződés hibás teljesítéséből eredtek, hanem abból, hogy a felperes nem megfelelően kezelte az utat, s engedélyezte olyan járművek behajtását, amelyek meghaladták az út teherbíró képességét. Az alperes által felkért szakértő szerint a felperes által elvárt terhelhetőséghez a tervezett és kivitelezett útszerkezethez képest jóval terhelhetőbb szerkezetet kellett volna építeni.
  4. A felek perbeli állításai között a hibák okát illetően volt eltérés.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy a hiba oka később jelentkezett, s az okot esetleg éppen a felperesi megrendelő idézte elő, nem a jótállási kötelezettség megszüntetésére ad alapot, hanem az adott hibáért viselt alperesi felelősség alóli estleges mentesülést teszi lehetővé. Ezért vizsgálni kellett azt, hogy az adott hibák vonatkozásában fennáll-e az alperes jótállási kötelezettsége.
  2. Erre irányuló indítvány hiányában a Választottbíróság nem rendelhetett ki a felektől független szakértőt a felek álláspontjai között mutatkozó ellentmondások tisztázására, ezért ítéletét a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével hozta meg. Ennek során arra a következtetésre jutott, hogy mindkét fél esetén gyengítette a benyújtott szakvélemények bizonyító erejét az, hogy a szakértők egyoldalúan, egyik fél felkérése alapján, a másik fél kizárásával foglaltak állást. Így a szakvéleményekben kifejtett okok akár egyidejűleg is fennállhattak, vagyis mindkét fél érdekkörében merülhettek fel olyan körülmények, amelyek a hiba bekövetkeztéhez hozzájárultak. Az eltérő okok együtthatásának mechanizmusára, azok egymáshoz való viszonyára vonatkozó bizonyítékok nem álltak a Választottbíróság rendelkezésére.
  3. Mindezek alapján a Választottbíróság úgy döntött, hogy az alperes felelősség alóli kimentését a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján 50%-os mértékben fogadja el, így a hibák kijavításának költségeit is ilyen arányban köteles viselni az alperes. Ennek megfelelően a Választottbíróság a felperes által benyújtott számlák összege felének megfizetésére kötelezte az alperest, az összeg másik fele tekintetében a felperes keresetét elutasította.
(Vb/17088)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes, mint megbízott, az alperes, mint megbízó 2015. június 29. napján megbízási szerződést írtak alá. A szerződés tárgyaként az alperes által megvalósítandó beruházáshoz egyedi kormánydöntés keretében vissza nem térítendő támogatás, társasági adó kedvezmény és munkaerő képzési támogatás elnyerésének szándékát (intention) határozták meg. Ennek érdekében a felperes feladata támogatási kérelem elkészítése és összeállítása, annak az alperes nevében történő benyújtása, a benyújtás után az elbírálásig szükségszerűen felmerülő teendők elvégzése, továbbá projektmenedzsmenti feladatok ellátása volt.
  2. A megbízotti feladatok ellátásáért a felek a megítélt támogatás százalékában kifejezett sikerdíjban állapodtak meg.
  3. A benyújtott támogatási kérelem alapján a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) elnöke 2015. novemberében támogatási ajánlatot tartalmazó levélben értesítette az alperest, hogy a Kormány a benyújtott tervekben szereplő paraméterek teljesítése mellett vissza nem térítendő készpénz támogatással kíván a beruházáshoz hozzájárulni. A végleges kötelezettségvállaláshoz e levél szerint szükséges a támogatás minden feltételét tartalmazó támogatási szerződés minden fél általi aláírása. Az alperes a HIPA támogatási ajánlatát 2016. február 15-én kelt levelében elfogadta, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériummal a 2017. május 25-én a részletes feltételeket tartalmazó Támogatási szerződés is megköttetett.
  4. A megbízási szerződésnek megfelelően a sikerdíj első részletét az alperes 2017. május hónapban megfizette felperesnek.
  5. Az alperes 2017. október 5. napján kelt, a támogató kezelő szervéhez, a HIPA-hoz címzett levelében közölte, hogy eláll a támogatási szerződéstől. Ugyanezen a napon - szintén írásban - 15 napos határidővel, okafogyottságra hivatkozással, felmondta a felperessel fennálló megbízási szerződést. A támogatási szerződés alapján az alperes részére kifizetés nem történt.
  6. A felek között a sikerdíj fennmaradó összege követelésének megalapozottsága kérdésében vita alakult ki, amelyet békés úton a felek nem tudtak rendezni, így a felperes a jogvitát bírósági útra terelte.
A peres felek nyilatkozatai
  1. A felperes a Ptk. 6:272.§ és Ptk. 6:212. § (2) bekezdése szerint, a felperest megillető megbízási sikerdíj jogcímén fennálló tartozás, mint tőke és annak a kifizetés napjáig terjedő időtartamra esedékessé váló, a jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
  2. Kereseti kérelmét arra alapozta, hogy a megbízási szerződés 2.1. pontjában meghatározott sikerdíj feltétel - vagyis hogy az alperes a támogatási kérelem alapján támogatást nyer - maradéktalanul teljesült, ennek ellenére az alperes nem fizette meg részére teljes sikerdíjat. Álláspontja szerint a sikerdíj részletekben történő megfizethetősége az alperes kérésére került bele a szerződésbe „kvázi fizetési könnyítésként”, így ez a sikerdíj jogalapját nem, csupán esedékességét befolyásolta.
  3. A megbízási szerződést az alperes mondta fel, de a felmondásig a felperes a projekt menedzsmenti feladatok kivételével minden feladatát teljesítette. Az elmaradt projektmenedzsmenti munka ellenértékét a kialakult gazdasági gyakorlatnak megfelelően az elnyert támogatás 1 %-ában határozta meg és ezzel csökkentett sikerdíját követelte az alperestől.
  4. Felperes hivatkozott a Ptk. 6:86. § (1) bekezdés rendelkezésére, miszerint az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni. Ennek értelmében a szerződés 2.1 - 2.3 pontjai csak és kizárólag akként értelmezhetők, hogy a megbízási sikerdíj teljes összegére való jogosultsága a felperesnek már azzal megnyílt, hogy az alperes a támogatást megnyerte, és a fizetési esedékesség került a támogatási eljárás egyes szakaszaihoz igazodóan meghatározásra. A szerződés 2.1 pontjának mind a magyar nyelvű, mind angol nyelvű változata egyezően, egyértelműen és világosan megfogalmazza a sikerdíjra jogosultság feltételeit.
  5. A felperes megjegyzi azt is, hogy a szerződés 6.5 pontja a megbízó azonnali hatályú felmondása esetére ír elő kártérítési kötelezettséget, a rendes felmondás esetére a felek nem korlátozták megbízott megbízási díj igényét, ezért az alperesi rendes felmondásra tekintettel igényt tart a megszűnt szerződésből származó megbízási díjra.
  6. Az alperes válasziratában mindenek előtt vitatta, hogy a felperes elvégezte a sikerdíj feltételeként meghatározott valamennyi feladatot. Álláspontja szerint a második és harmadik sikerdíj-rész vonatkozásában a sikerdíjra való jogosultság feltételeként meghatározott eredmény (támogatási összeg folyósítása, fenntartási időszak lejárta) a szerződés hatálya alatt nem következett be. Az eredmény elmaradásának minden kockázatát a megbízottnak kell vállalnia a munkaalapú megbízási díjnál lényegesen magasabb díjazás ellenértékeként. Emellett hivatkozott a felperes által végzett hibás szerződés fordításra, mint olyan felróható saját magatartásra, amelyre a felperes jogellenes módon előnyök szerzése végett hivatkozik. Míg ugyanis a megbízási szerződés 2.2 pontjában a második sikerdíj részlet kifizetésére az angol szöveg szerint a támogatási összeg kifizetése, {..the respective cashpayment ...is recevied by the Principal.) a magyar fordítás szerint a pénzügyi támogatás odaítéléséről szóló értesítést a Megbízó kézhez veszi. Hivatkozott továbbá a bírói gyakorlatra is, mely szerint eredmény hiányában sikerdíj egyáltalán nem követelhető. A felperes által jogalapként megjelölt Ptk.6:212. § (2) bekezdésére reagálva az alperes előadja, hogy a szerződés megszűnése esetére előírt elszámolási kötelezettség csak a munkaalapú megbízási díjra irányadó, a sikerdíjas megállapodásoknál ez fogalmilag nem lehetséges. A felperes a szerződésben egyes munkafázisokhoz kötött sikerdíjat vállalt, amely azok sikeres és eredményes lezárta esetére honorálja az adott munkafázishoz kapcsolódó munkákat. Az alperes szempontjából a valós siker az, ha a támogatási összeg kifizetésre kerül részére. Tehát az az életszerű, ha a legnagyobb sikerdíj rész kifizetéséhez ennek kell teljesülni. Alperes álláspontja szerint a felperesnek a szerződést megelőző tárgyalások, illetve szerződési tervezetek alapján teljes bizonyossággal tudnia kellett, hogy az alperes csak azzal a feltétellel köti meg a szerződést, hogy a sikerdíj fennmaradó részét, csak a támogatási összeg folyósítását követően, illetve a folyósítás feltételéhez kötötten, továbbá a projektmenedzsmenti időszak végén kell fizetnie. Ennek ellenére a felperes nem tájékoztatta az alperest arról, hogy akkor is követelni fogja a teljes sikerdíj összegét a 2.1. pontra alapítottan, ha a megbízó részére támogatás kifizetése egyáltalán nem történt meg és a projektmenedzsmenti feladatok sem kerülnek elvégzésre. A felperes ezen követelési szándéka tekintetében megtévesztette az alperest. Ez olyan lényeges körülmény, amely (felperesi szándék) ismeretében az alperes nem kötötte volna meg a megbízási szerződést. A felperesi értelmezés tárgyában nem volt akarategyezőség és a szerint megállapodás nem jött létre.
  7. Felperes válaszában rögzítette, nincs olyan szerződéses feltétel, amely a 6:86. § (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen. A szerződésszerű teljesítés önmagában nem jogosította volna felperest a megbízási sikerdíjra, ahhoz kellet a pozitív támogatói döntés. Ennél több jogosultsági feltétel viszont a szerződésben nem lett rögzítve, a szerződésben foglalt feltételek fizetési feltételek voltak. Arra az alperesi felvetésre, hogy a felperes a teljes megbízási sikerdíj kifizetése esetén olyan szolgáltatásokra vonatkozóan is sikerdíjat kapna, amelyet nem teljesített, ezáltal jogalap nélkül gazdagodna, előadja, hogy keresetét a projekt menedzsmenti feladatokra eső megbízási díj összegével csökkentett összegű megbízási díjra terjesztette elő, így a jogalap nélkül gazdagodás fogalmilag kizárt.
A választottbíróság ítélete
  1. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. törvény (Ptk.) önállóan nem szabályozza a sikerdíjas megállapodást, viszont a felek szerződési szabadsága jegyében, a Ptk. diszpozitív szabályai mellett, illetve helyett, a felek szabadon köthetnek kölcsönösen előnyös, eredmény elérését célzó sikerdíjjal honorált, megbízási szerződést. A szinallagmatikus kötelmek között a megbízási szerződés sajátos formája a sikerdíjas megállapodás. Sajátos, mert a megbízott a szokásos facéré szolgáltatás keretében nem csak legjobb tudása és képességei szerint a szerződésben meghatározott feladatot köteles ellátni, a megbízó pedig díjat fizetni, hanem a megbízottnak ahhoz, hogy a megállapodott díjazásban részesüljön, a szerződésben meghatározott eredményt is el kell érnie, vagy közreműködése által a kitűzött eredménynek be kell következnie. Ami a sikerdíjas megbízást a többi eredménykötelemtől mégis megkülönbözteti, hogy az eredmény elmaradásáért a megbízott nem felel. Ez „csupán” azzal a következménnyel jár, hogy a tisztán sikerdíjas megbízási szerződésben elvégzett munkájáért eredménytelenség esetén egyáltalán nem részesül díjazásban. Ezzel szemben a kívánt eredmény - a siker - elérése esetén, a munkaalapú elszámolásban elérhető szokásos megbízási díj sokszorosához, az eredménykockázattól függően akár extrém magas sikerdíjhoz is hozzájuthat. Ezért a bírói gyakorlatban eredménytelenek a sikerdíjas szerződéseknek a megbízási díj feltűnő értékaránytalanságra alapított megtámadásai, vagyis a sikerdíj magas mértéke önmagában nem teszi antiszinallagmatikussá a kötelmet. A jogvitát tehát az dönti el, hogy a sikerdíjas szerződések sine qua non-ja, az eredmény (siker) megvalósult-e teljes egészében a szerződés megszűnéséig vagy sem. Jogszabály nem határozza meg sem egzakt, sem példálózó módon az eredmény fogalmát, és ez nem is lehetséges az életviszonyok, gazdasági érdekek sokrétűsége miatt.
  2. A Választottbíróság nincs abban a helyzetben, hogy egy ilyen nagy jelentőségű támogatási pályázat elnyerésre irányuló megbízási szerződés előkészítésének teljes folyamatát megismerhesse. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy a megbízási szerződés megkötése több hónapos írásbeli és szóbeli előkészítés eredménye, amelyben szakapparátusok, jogi szakértők vettek részt. Ezzel szemben a Választottbíróságnak értelemszerűen a „végeredményt,” vagyis a 2015. június 29-én aláírt megbízási szerződés angol és magyar szövegváltozatát kell a felek releváns kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánításaként vizsgálnia. A felek a szerződésben nem jelölték meg, hogy a két szövegváltozat közül eltérés esetén melyiket tekintik irányadónak. Ennek ellenére a Választottbíróság a vitás értelmezési kérdésekben az angol szöveg terminológiájára támaszkodott. Ennek indoka, hogy a felek által is hivatkozottan, de a Választottbíróság megállapítása szerint is az aláírást megelőzően a felperes által készített a magyar nyelvű fordításban több pontatlanság, egyszerűsítés, szakfordításhoz képest néhol túl szabad fordítási elem található. Az alperes pedig egyenesen arra hivatkozott, hogy a szerződés 2.2. pontjában a felperes saját pozícióját erősítendő meghamisította az angol szöveget.
  3. A felek által is helyesen hivatkozottan a Ptk. 6:86. § (1) bekezdése előírja, hogy „Az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni ”. Nem osztja azonban a Választottbíróság az alperesnek a Ptk. 6:86. § (2) bekezdésére hivatkozását, mert megítélése szerint a megbízási szerződés nem tartalmaz olyan egyedileg meg nem tárgyalt feltételt, amelynek tartalma a jognyilatkozat értelmezésére vonatkozó rendelkezések és az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen.
  4. A felek mindegyike által ismert és mérvadónak tekintett angol verzió szerint a szerződés 2/Agency Fee címe alatti 2.1. pontja így rendelkezik:
  5. „2.1 Contracting Parties agree that the Agent shall entitled to a Success Fee fór Agency fór the performance of tasks specified in present Agreement, if the Grant is awarded to the Principal on the basis of the of the Grant Application under the Special Government Decision - that has been prepared by the Agent. ” Ebben a mondatban a „megbízási sikerdíj” kifejezés aláhúzva és egyes számban szerepel. Nincs semmilyen utalás, hivatkozás, átkötés további értelmező rendelkezésre.
  6. Az eredmény meghatározása szempontjából az összetett mondatnak a Választottbíróság szerint két - egymással összefüggő - fő eleme, meghatározása van: „...the Agent shall be entitled to a Success Fee... ” és a „....if the Grant is awarded to the Principal ... "vagyis, a megbízottat akkor illeti meg a sikerdíj, ha a támogatást odaítélik a megbízónak. Az első fő elemben az „entitled" egyértelműen „feljogosít” „megillet” értelemben szerepel, vagyis a sikerdíjra való jogosultságot határozza meg. A második fő elemben a „to award” ige magyar megfelelői, szinonimaként, az „ítél”,,,megítél”, „odaítél”, „elnyer”, „díjaz”, „adományoz”, „kitüntet” szavak. Egyáltalán nem értelmezhető és fordítható ez a szó a támogatás konkrét kifizetéseként, folyósításaként még a „to get” ige „kap”, „megszerez”, juttat” értelemében sem.
  7. A Választottbíróság megítélése szerint a felek egybehangzó akaratnyilvánításának ezt a megfogalmazását a felek nem érthették félre a szavak általánosan elfogadott értelme alapján. Még kevésbé beszélhetünk a felperes részéről elkövetetett esetleges megtévesztésről, mint ahogy azt az alperes állítja. A megtévesztés ugyanis szándékos magatartás, amelynek elkövetése felperes részéről kizárt egy, a felek által együttesen ismert nyelven elfogadott és aláírt szerződés szövegezése által. A Választottbíróság megítélése szerint a szavak általánosan elfogadott értelme szerint az a tény, hogy a részletfizetések esedékessége nem egy-egy dátum szerint meghatározott időponthoz, hanem a támogatási eljárás egyes fázisaihoz kötődtek, nem változtatja meg a kifizetések jogcímét, vagyis azt, hogy a felperes a szerződés megszűnésekor már jogosultságot szerzett a teljes sikerdíjra és ennek a ténynek a megszűnés jogkövetkezményeinek megállapításakor van döntő jelentősége.
  8. A Választottbíróság állást foglalt abban a kérdésben is, hogy a felperes megtévesztette-e az alperest, mégpedig olyan mértékben, hogy a megtévesztő magatartás tartalmának ismeretében a szerződést alá sem írta volna a felperessel. A Ptk. 6:91.§ (1) bekezdése szerint, akit a másik fél szándékos magatartásával tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, a megtévesztés hatására tett szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja. A Választottbíróság megítélése szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperesnek tulajdonított magatartással őt szándékosan megtévesztette. Bár ilyen nagyjelentőségű kétnyelvű szerződésben durva hibának és értelemzavarónak tekinthető a „cash payment of the Cash Grant awarded' szöveget „pénzügyi támogatás odaítéléséről szóló értesítésnek” fordítani, azonban a felek mindegyike által ismert angol nyelvű változat a felek szándékát helyesen tartalmazza, továbbá a magyar változatban a következő mondat már egyértelműen az angolnak megfelelően „a támogatási összeg folyósításáról” beszél. A Választottbíróság álláspontja szerint megfelelő szakemberekkel rendelkező alperesnek az előkészítés során, de legkésőbb a szerződés aláírásakor kifogásolnia kellett volna a téves fordítást. A másik megtámadási indok sem fog helyt, részben ugyanezen indokok alapján. A szerződés szövegét ugyanis a felek együttesen alakították véglegesre, többszöri szóbeli és írásbeli egyeztetés után. Az, hogy az alperes a szerződés egy vagy több rendelkezését tévesen értelmezte, nem a felperes szándékos magatartásának, hanem az alperes saját tévedésének következménye. Mivel ezt a tévedést nem a felperes okozta, és azt fel sem ismerhette, ezen a jogcímen sem támadható eredménnyel a szerződés. A tévedésre a per során az alperes egyébként nem is hivatkozott. Ezért a Választottbíróság az alperesnek - megtévesztés jogcímen - kifogás útján gyakorolt szerződés megtámadását alaptalannak ítélte.
  9. Tekintve, hogy a teljes sikerdíjra a felperes korábban jogosultságot szerzett, a megbízási szerződés megszűnésének jogkövetkezményeként az teljes egészében esedékessé és elszámolás keretében követelhetővé vált, a Választottbíróság nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy a támogatási eljárás egyes szakaszai milyen eredmény és sikerdíj értéket képviselnek, és annak sem, hogy az alperest mennyire megalapozott indokok indították a szerződések megszüntetésére.
  10. Állást kellett még foglalni abban az alperes által vitatott összegszerűségi kérdésben, hogy a felperes szerződési kikötés hiányában megalapozottan értékelte-e „a kialakult gyakorlatot követve” a támogatási összeg 1 %-ában az el nem végezhetett projektmenedzseri feladatok ellenértékét. A felperes ezen összeggel csökkentette a támogatás összegét alapul véve őt a szerződés alapján megillető - és az alperes által a perben összegszerűen nem vitatott sikerdíj összegét. Az interneten közzétett projektmenedzsment szerződések adatait is figyelembe véve a felperes által kalkulált teljes projektmenedzsment díj reálisan becsült összeg és annak levonását a megbízási díjból a Választottbíróság tudomásul vette.
  11. A Ptk. 6:212.§ (2) bekezdése szerint „a szerződés megszüntetése esetén a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni.” Az alperes felmondása következtében a megbízási szerződés megszűnt, valamennyi fennmaradó követelés - így a felperes által megszolgált, a projektmendzsment díjának leszámításával megállapított sikerdíj is - lejárttá és esedékessé vált, tehát a hivatkozott jogszabályhely alapján kifizetendő részére.
  12. Ezért a Választottbíróság a felperes keresetének teljes egészében helyt adott és a rendelkező részben foglaltak teljesítésére kötelezte az alperest.
(Vb/18012)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes és az I. r. alperes között határozatlan idejű megbízási szerződés jött létre. Az I. r. alperes a megbízási díjra jutalék formájában volt jogosult, amelyet a felperes az adott teljesítési időszak ügyleteit tartalmazó elszámolás alapján tartozott megfizetni. Az elszámolás tartalmával szemben az I. r. alperes az átvételét követő 30 nap alatt terjeszthetett elő kifogást, ezt követően az elfogadottnak minősült. Ezt követően az I. r. alperes számlát állított ki a felperes részére, amely alapján a felperes a kifizetést teljesítette. A jutalék-jogosultság előfeltétele volt, hogy az I. r. alperes által közvetített biztosítási szerződés egy előre meghatározott minimális időtartamban fennálljon, ami azonban az elszámolás elkészítésekor még nem volt előrelátható. Amennyiben a kikötött minimális időtartam leteltét megelőzően a biztosítási szerződés megszűnt, az I. r. alperest visszafizetési kötelezettség terhelte. Ennek megfelelően a tárgyhóban visszavont jutalékot felperes szintén az elszámolásban tüntette fel, amelyről az alperes abban az esetben, ha a visszavont jutalék meghaladta a kifizetendő jutalék mértékét, negatív összegű számlát volt köteles kiállítani.
  2. A megbízási szerződés záradékában a II. r. alperes a megbízási szerződés I. r. alperes általi maradéktalan teljesítésére kötelezettséget vállalt, amely a régi Ptk. 274.§-ának (2) bekezdése szerinti készfizető kezességvállalásnak minősült.
A peres felek nyilatkozatai
  1. A felperes előadása szerint az I. r. alperesnek a fenti elszámolási rend alapján két esetben keletkezett visszafizetési kötelezettsége. Az I. r. alperes ezzel szemben 30 napon belül nem élt kifogással, ezért az alperesek nem teljesítése miatti eredménytelen felperesi fizetési felszólítást követően a felperes fizetési meghagyásos eljárást indított az alperesek ellen, egyetemleges marasztalásukat kérve. A fizetési meghagyás az alperesek ellentmondása miatt nem emelkedett jogerőre. A felperes és az alperesek közötti jogviszony időközben megszűnt.
  2. A felperes keresetében jutalék visszafizetése, késedelmi kamat, a fizetési meghagyásos eljárásban lerótt eljárási díj, és a választottbírósági eljárással felmerült költségei megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket egyetemlegesen, az I. r. alperest főkötelezettként, a II. r. alperest pedig készfizető kezesként.
  3. Az alperesek a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérték.
  4. Az alperesek álláspontja szerint a perbeli elszámolás kiállításának időpontjában a megbízási szerződés már nem állt fenn, mert addigra az I. r. alperest mint megbízottat az előírt hatósági regisztrációból törölték, s így a megbízási szerződés, annak vonatkozó rendelkezése értelmében megszűnt.
  5. Az alperesek védekezése szerint a jutalék-visszaírás csak a sztornó-védelmi tartalékalap kimerülése után történhetett volna meg, és az alap kimerülését a felperesnek kellett volna igazolnia. Előadták továbbá, hogy a felperesnek havonta tájékoztatnia kellett az I. r. alperest tevékenysége fontos paramétereiről, amit az I. r. alperes a perbeli időszakban már nem kapott meg, ami alátámasztja azt, hogy már nem tartozott a felperes tanácsadói közé.
  6. Az alperesek hivatkoztak arra, hogy a felperes és az I. r. alperes között a felperes fizetési felszólítását, a fizetési meghagyás iránti eljárás megindítását és a perindítást megelőző öt éven túl nem történt elszámolás, így a felperesi követelés elévült.
  7. Az alperesek vitatták, hogy a sztornó-védelmi alap tartaléka kimerült volna. Kifogásolták, hogy a felperes nem vezette le, hogy a visszafizetési kötelezettség a jogviszonyt túlélő rendelkezés volt, s a követelésének jogalapját, összegszerűségét nem igazolta, s nem bizonyította azt sem, hogy a követelését a felek között fennálló jogviszony alapján, jogszerűen számlázta volna ki.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság a perbeli jogviszony megszűnésének időpontját a megbízási szerződésen alapuló visszafizetési kötelezettség tekintetében irrelevánsnak találta. Az elszámolás szerint visszajáró jutaléknak a jogviszony megszűnését követő visszafizetésére irányuló alperesi elszámolási kötelezettség ugyanis a szerződés megszűnését követően továbbra is fennáll, amelynek az alperesek nem tettek eleget.
  2. A régi Ptk. 319.§-ának (2) bekezdéséből az következik, hogy a felperesnek a megbízási jogviszony megszűnése előtt keletkezett követeléseiért az alperesek kötelezettsége a megbízási jogviszony megszűnését követően is mindaddig fennáll, amíg azt ki nem elégítik. Ezt megerősíti, hogy a peres felek jogviszonyát szabályozó egyetlen megállapodás sem tartalmazott olyan rendelkezést, hogy a jogviszony megszűnése esetén a felek közötti elszámolási és/vagy visszafizetési kötelezettségek is megszűnnek.
  3. A régi Ptk. 272.§-ának (1) bekezdése értelmében a mögöttesen felelős II: r. alperes ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a főkötelezett I. r. alperes. Ezért az I. r. alperessel szemben fennálló követelés teljesítéséért – annak behajthatatlansága esetén – a megbízási jogviszony megszűnése után is fennáll a II. r. alperes teljesítési kötelezettsége.
  4. A felperes a követeléslét két elszámolásra alapította. Az egyik elszámolás alperes részére történő megküldését a felperes nem igazolta hiteltérdemlő módon, mert egyéb bizonyíték hiányában nem volt valószínűsíthető az összefüggés az elszámolás és az ennek keltét több mint fél évvel követő postaküldemény között. A másik elszámolás tekintetében a Választottbíróság az elszámolás kelte és a postázás időpontja alapján az elküldés ténye életszerű alátámasztást nyert. A postai úton történt megküldést és annak idejét az alperesek sem vitatták, így a Választottbíróság a második elszámolás megküldését bizonyított tényként fogadta el.
  5. A fentiek, továbbá a felek által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok mérlegelése alapján a Választottbíróság megállapította, hogy az egyik elszámolás tekintetében az alperesek által hivatkozott elévülés bekövetkezett, a másik elszámolás tekintetében viszont nem, mert azt a régi Ptk. 327.§-ának (1) bekezdése alapján a felperes az írásbeli fizetési felszólításával megszakította. A Választottbíróság ezért az egyik elszámolás tekintetében a keresetnek helyt adott, ezt meghaladóan – a másik elszámolás tekintetében – pedig a keresetet elutasította.
(Vb/18017)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A bérbeadó, valamint a felperesi bérlő között a perbeli üzlethelyiség tárgyában határozott idejű bérleti szerződés jött létre. A bérleti szerződés alapján a felperes biztosíték nyújtására volt köteles, ami vagy egy magyar nagybank által vállalt bankgarancia, vagy „pénzbeli kaució” lehetett. a felperes ennek alapján a bérbeadó részére „pénzbeli kauciót” fizetett. A felek az eljárás során ezt a biztosítékot egyezően óvadéknak minősítették. A bérbeadó a szerződéskötést követően a bérlet tárgyát képező üzlethelyiséget átruházta az alperesre, ezzel a bérbeadói jogok és kötelezettségek átszálltak az alperesre. Mindezek után a bérleti szerződés megszűnt, s ugyanaznap készült el a bérlemény alperes részére történő átadásáról szóló jegyzőkönyv.
  2. A felperes 8 napos határidővel felszólította az alperest az óvadék visszafizetésére, kifejtve azon jogi álláspontját, hogy a bérleti szerződésben bekövetkezett alanyváltozás következtében az óvadék visszafizetésére az eredeti bérbeadó köteles. Az alperes válaszlevelében elzárkózott az óvadék visszafizetése elől, hangot adva annak, hogy álláspontja szerint az adásvétel nem minősül jogutódlásnak, a bérbeadó személyében történt változás nem alapozza meg az óvadék visszafizetésére irányuló igényt, az óvadékot annak kell visszafizetnie, akinek a részére az megfizetésre került. Kifejtette, hogy álláspontja szerint nem felel a korábbi bérbeadói kötelezettségek teljesítéséért, ezekkel kapcsolatban a felperesnek a korábbi bérbeadóval kellett volna elszámolnia.
A peres felek nyilatkozatai
  1. A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését az óvadék visszafizetésére. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
  2. A felperes jogi álláspontja szerint a bérleti szerződés bérbeadói jogállásában bekövetkezett jogutódlás eredményeként a bérbeadót terhelő kötelezettségek, így az óvadék visszafizetése iránti kötelezettség is átszállt az alperesre. Az óvadék visszakövetelése iránti igény a bérleti szerződés megszűnésekor nyílt meg, korábban nem volt érvényesíthető, az igény a bérleti szerződés megszűnésekor az akkori bérbeadóval szemben nyílt meg.
  3. Az alperes jogi álláspontja szerint a bérlemény átruházása a bérleti szerződés módosításának is minősült, melyet mindhárom fél – a szerződésből kilépő bérbeadó, a szerződésbe belépő új bérbeadó és a bérlő is aláírt. A megállapodás alapján a korábban vállalt kötelezettségekért kizárólag a korábbi bérbeadó felel. Az alperes részére a felperestől kapott óvadékot a korábbi bérbeadó nem adta át.
A Választottbíróság ítélete
  1. A bírói gyakorlat szerint nincs akadálya annak, hogy a kötelem jogosulti oldalán alanyváltozást eredményező engedményezésre és a kötelezett pozíciójában bekövetkező jogutódlást eredményező tartozásátvállalásra vonatkozó szabályok együttes alkalmazásával a szerződés alanya az egész szerződéses pozícióját átengedje (BH 2015. 163., BH 2006. 409.). A jelen ügyben is ez történt. A korábbi bérbeadó a szerződéses pozícióját az alperesre ruházta át. Az alperes a bérleti szerződésbe belépett, a felperes pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy a bérleti szerződést továbbra is változatlan tartalommal teljesíti. Nem kétséges tehát, hogy a teljes bérbeadói szerződéses jogállás átengedése ment végbe. Ennek során a felek a belépő új bérbeadó felelősségét kizárólag az átruházást megelőzően esedékessé vált kötelezettségek tekintetében zárták ki.
  2. Ami az óvadék visszafizetésére irányuló kötelezettséget illeti, a bérleti szerződés úgy rendelkezett, hogy a bérlet biztosítékát a bérleti jogviszony megszűnését követően kell kiadni akkor, ha megállapítást nyert, hogy a bérbeadónak a bérlővel szemben további követelése nem áll fenn. Az óvadék visszafizetésének kötelezettsége tehát a bérleti szerződés megszűnésekor válik – feltételesen – esedékessé.
  3. A Választottbíróság a fentiek alapján megállapította, hogy a felek nem zárták ki a bérleti szerződésbe belépő új bérbeadó alperes óvadék visszafizetési kötelezettségét. A bérleti szerződés megszűnésekor ezért az alperes köteles volt a felperes által a korábbi bérbeadó részére megfizetett óvadékot a felperes részére visszafizetni. A felperes keresete alapos volt, ezért annak a Választottbíróság teljes egészében helyt adott.
(Vb/18023)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek határozott időtartamra szóló bérleti szerződést kötöttek, de a közöttük létrejött bérleti jogviszonyt nemcsak a bérleti szerződés, hanem e szerződés Általános Feltételei, Különös Feltételei, a szerződés aláíráskori módosítása és a szerződéskötéskor kitöltött Adatlap is megalapozta.
  2. A perbeli követelés olyan szerződésből eredt, amelyet a felek még az új Ptk. hatálybalépése előtt kötöttek meg, ezért az eljárás során a régi Ptk. rendelkezéseit kellett alkalmazni.
  3. A felek közötti jogvita abból eredt, hogy a szerződésmódosítás szerint az alperesi bérlő jogosult volt egyoldalú írásbeli nyilatkozattal a bérlet időtartamát három egymást követő alkalommal további 5 éves időtartamra meghosszabbítani. Az alperest tehát egyoldalú opciós jog illette meg, amelynek gyakorlására a felek fix határidőt állapítottak meg.
  4. Az alperes opciós értesítést intézett a felpereshez, ajánlott küldeményként továbbítva hozzá, ami azonban a felpereshez nem érkezett meg.
A peres felek nyilatkozatai
  1. A felperes keresetében annak ítéleti megállapítását kérte, hogy a szerződés vonatkozásában az alperes opciós értesítése nem hatályosult a felperes vonatkozásában, így az alperes nem élt az opciós jogával, ezért a megállapodás értelmében a szerződés a Választottbíróság ítéletének kihirdetését követő 180. napon megszűnik.
  2. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Állította, hogy opciós nyilatkozatát megfelelő időben postára adta, amely tényt a Magyar Posta által kiállított tudakozvánnyal kíván bizonyítani. Az alperes csatolta az általa a feladás időpontjaként állított naptári napon felvett postaküldemények feladójegyzékét, a felperesnek kiállított és a feladói jegyzék szerint megküldött opciós értesítést, valamint azh opciós nyilatkozat megtételére jogosító ügyvédi meghatalmazást.
  3. Az alperes kifejtette, hogy a bérleti szerződés megkötésekor a felek egyező szándéka hosszabb távú, tartós jogviszony létesítésére irányult. Álláspontja szerint a felek szerződési akaratának, a régi Ptk. 207.§-a (1) bekezdésének és a felperes Általános Feltételeiben foglalt konkrét rendelkezéseknek is kizárólag az az értelmezés felelhet meg, ami a régi Ptk. 4.§-ának (1) bekezdése szerinti jóhiszemű joggyakorlás elvének, valamint a szerződéses jogviszonyokban általánosan érvényesítendő régi Ptk. 277.§-ának (4) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettség érvényesülésével, a felek hibájától független okból elmaradó kézbesítés esetén is elvárja a szerződő felek együttműködését a jognyilatkozatok hatályosulása érdekében. Sem a polgári jog jogelvei vagy szabályai, sem pedig a szerződés nem tesz lehetővé olyan értelmezést, amelynek folytán a szerződő felek hibáján kívül bekövetkező kézbesítetlenség hátrányos jogkövetkezményének terhe kizárólag az egyik – szintén vétlen – félre hárul.
  4. Az alperes rámutatott arra is, hogy az opciós értesítés kézbesítésének tőle független és általa nem befolyásolható hibája a felperes oldalán nem eredményez jogsérelmet, mert a felperes még jóval az első ötéves bérleti időszak lejártát megelőzően tudomást szerzett az alperes azon szándékáról, hogy igénybe kívánja venni a szerződés meghosszabbítására irányuló opciós jogát. Ezzel szemben a szerződés megszűnése számára súlyos joghátrányt és kárt okozna.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság megállapította, hogy a Magyar Posta postakönyvében az alperes által a felperesnek megküldött küldemény könyvelésre került, a kézbesítésre felvétel tényén túlmenően azonban a posta további adatot nem tudott szolgáltatni. Az iratokból kitűnt, hogy az alperes a szerződés szerinti határidőben postázta a felperesnek az opciós nyilatkozatot, viszont az is tényként volt megállapítható, hogy a felperes azt nem kapta meg. A Választottbíróságnak ezért abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az alperes – a megállapított tényállás szerinti helyzetben – joghatályosan gyakorolta-e az opciós jogát, vagy sem.
  2. A Választottbíróság a kérdést a régi Ptk. 214.§-a (1) bekezdésének alapulvételével akként válaszolta meg, hogy az írásban tett, de a címzetthez meg nem érkezett jognyilatkozat nem válik hatályossá. Nem vitás, hogy az alperes szerződésszerűen járt el, amikkor az opciós értesítést ajánlott küldeményként továbbította a felpereshez; mind az Általános Feltételek, mind a Különös Feltételek ezt írták elő számára. Az azonban, hogy a küldemény nem érkezett meg a címzetthez és emiatt nem hatályosult, még akkor is a nyilatkozattevő alperes terhére esik, ha egyébként vétlen.
  3. A felek jóhiszemű együttműködése megvalósulásának vizsgálata során a Választottbíróság azt állapította meg, hogy a felperest e körben mulasztás nem terhelte. A felperes esetleges mulasztásának lehetősége alappal nyilvánvalóan csak akkor merülhetett volna fel, ha az átvételre reális lehetősége lett volna, ami azonban a perbeli esetben egyértelműen hiányzott.
  4. A Választottbíróság hangsúlyozta, hogy az ügyben két egyaránt vétlen fél állt egymással szemben, azonban az irányadó polgári jogi szabályok alapján a kézbesítetlen jognyilatkozat jogkövetkezményei így is csak a nyilatkozattevő alperest terhelhették. Mindezt nem befolyásolja az az alperesi érvelés sem, amely szerint a felperesnek kevésbé lenne hátrányos a szerződés folytatása, mint az alperesnek a szerződés megszüntetése. Ennek mérlegelése már olyan üzleti szempontok vizsgálatát igényelte volna, amelyek kívül estek a Választottbíróság hatáskörén. Mindezek alapján a Választottbíróság a felperes keresetének teljes egészében helyt adott.
(Vb/18054)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A Bank mint a felperes jogelődje, 2000. március 8-án bankhitel szerződést („Bankhitel Szerződés”) kötött a perben nem szereplő Kft.-vel mint (személyes) adóssal, mely többször módosított szerződés keretében kölcsön és bankgaranciaszerződés került aláírásra. Ugyanezen a napon egyfelől a Bank mint zálogjogosult, másfelől a Személyes Adós Kft. és a Dologi Adós Kft. mint zálogkötelezettek, keretbiztosítéki jelzálogszerződést kötöttek Bankhitel Szerződésben meghatározott hitelkeret terhére felvett kölcsönösszegek és járulékai megfizetésének biztosítására 132.000.000,- Ft keretösszeg erejéig. A zálogjog tárgya a Ny. Körzeti Földhivatalnál belterület xxx/yy hrsz. alatt felvett „Kivett ipartelep, üzlet és raktárépület megnevezésű - és további, a perrel nem érintett két másik - ingatlan volt, amelynek 1/2-1/2 arányban a Személyes adós Kft. és a csupán Dologi Adós Kft. voltak a tulajdonosai.
  2. Az ingatlanra a földhivatal határozatával a tulajdoni lap III. részén 6. sorszám alatt a következő tartalommal jegyezte be a jelzálogjogot:
„Egyetemleges keretbiztosítéki jelzálogjog 132 000 000 FT, azaz százharminckétmillió FT tőke és járulékai erejéig.
Lásd: ny. 3845 hrsz-ú és a ny. 4398/2 hrsz-ú ingatlant is! jogosult:
név: BANK törzsszám: XXXXX
cím: yyyyyyyy”
  1. A Dologi Adós Kft. a fenti keretbiztosítéki jelzálogjog bejegyzéssel érintett ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát 2007. március 9-én az alperesi társaságba apportálta. Az apport jogcímén történő tulajdonszerzés bejegyzésére a földhivatal határozatával került sor, amely változás a fentiek szerint bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjogot nem érintette.
  2. A Személyes Adós Kft. a hitelszerződésből fakadó fizetési kötelezettségeinek nem tett eleget, ezért a Bank a hitelszerződést 2007. február 7-én felmondta, mely naptól az adós valamennyi tartozása lejárttá, esedékessé vált. Az adós fizetésképtelenségére tekintettel a Bíróság 2012. május 29. napján elrendelte az adós felszámolását. A felszámolási eljárás során a keretbiztosítéki jelzálogjoggal érintett ingatlannak a személyes adós tulajdonát képező 1/2 tulajdoni hányadát a felszámoló a jelzálogjog terhétől mentesen értékesítette.
  3. A Bank az adóssal szemben a hitelszerződés alapján fennálló követeléseit azok biztosítékaival együtt engedményezési és jogátruházási megállapodás alapján átruházta a felperesi társaságra („Társaság”), akinek zálogjogosulti pozícióban történő jogutódlását a földhivatal az érintett ingatlan tulajdoni hányad tekintetében határozatával átvezette, az alperes tulajdoni hányadára a 132 000 000 Ft erejéig a keretbiztosítéki jelzálogjogot az ingatlan tulajdoni lapjának III. részére 19. sorszám alatt az alábbi tartalommal bejegyezte:
„Egyetemleges keretbiztosítéki jelzálogjog 132 000 000 FT, azaz százharminckétmillió FT tőke és járulékai erejéig.
Első ranghelyen Lásd: ny. 3845 hrsz-ú és a ny .4398/2 hrsz-ú ingatlant is!
Első ranghelyen A 111/17. sorszám alatt törölt jelzálogjog eredeti ranghelyén engedményezés jogcímén.
utalás: II/3. jogosult:
név: Társaság törzsszám: xxxxxxx cím: yyyyyyyyyyyyyy”
  1. A felperes jogelődje, illetve a felperes is felhívta az alperest arra, hogy a személyes adós fennmaradt tartozásából fakadó követeléseket teljesítse, amely felhívás kapcsán folytatott levelezésben az alperes vitatta a követelés jogalapját és összegszerűségét is.
A peres felek nyilatkozatai
  1. A felperes a Választottbírósághoz 2017. augusztus 29-én előterjesztett keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest annak tűrésére, hogy a felperes a javára I. ranghelyen bejegyzett, 132.000.000,-Ft erejéig fennálló keretbiztosítéki jelzálogjoga alapján, a xxx helyrajzi számon nyilvántartott ingatlan alperest megillető 1/2-ed tulajdoni hányadára vezetett végrehajtás útján 27.000.000,- Ft tőke, valamint ennek 2012. február 7. napjától a teljesítés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat 7 százalékponttal növelt mértékű késedelmi kamatkövetelését kielégítse.
  2. Kérte továbbá a perindítás tényének az érintett ingatlan tulajdoni lapjára történő feljegyzése iránt az ingatlanügyi hatóság Választottbíróság általi megkeresését.
  3. Kereseti kérelmét a Bank mint a felperes jogelődje által 2000. március 8-án aláírt bankhitelszerződés keretében a perben nem szereplő Személyes Adós Kft.-vel kötött kölcsönszerződésekből fakadó követeléseket biztosító, 2000. március 8. napján kötött keretbiztosítéki jelzálogszerződéssel létrehozott zálogjogra alapította, figyelemmel arra, hogy az alperes az ingatlan jelzálogjoggal terhelt 1/2 tulajdoni hányadának apportálása révén lett annak tulajdonosa. A (régi) Ptk. 256. § (1) bekezdése alapján azonban a zálogjogosult kielégítési jogát a zálogtárgyra az elzálogosítás után keletkezett jogok nem érintik, így az alperes köteles tűrni, hogy a felperes a zálogjogát bírósági határozat alapján, végrehajtás útján érvényesítse.
  4. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségekben történő marasztalására irányult. Ellenkérelmének jogi indokolása alapvetően a felperesi kereseti kérelem alapjául megjelölt keretbiztosítéki jelzálogjog létezését vonta kétségbe. Az alperes ellenkérelmében a keretbiztosítéki jelzálogjog érvényes létrejöttét (is) vitatta arra hivatkozással, hogy a régi Ptk. 260. § (4) bekezdése alapján a meghatározott tartós jogviszonyból keletkező követeléseket biztosító jelzálogjog esetén a bejegyzésnek a jogviszonyt és azt a legmagasabb összeget is tartalmaznia kell, amelyen belül a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet. Az alperes jogi álláspontja szerint sem az eredeti bejegyzés, sem az arra vonatkozó felperesi jogutódlásra vonatkozó bejegyzés nem felel meg a törvényi feltételeknek, mert nem jelöli meg azt a tartós jogviszonyt, amelyből származó követeléseket a felek biztosítani kívántak. A bejegyzés ebben a formában nem hozta létre a felperes által hivatkozott keretbiztosítéki jelzálog kötelezettséget.
  5. A felperes az alperesnek a zálogjog érvényes létrejöttét vitató álláspontjára reagálva előadta, hogy az Inytv. 62. §-a alapján az kérheti a bejegyzés törlését és az eredeti állapot visszaállítását érvénytelenség címén, akinek a nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti. Ez az alperes tekintetében azért nem állhat fenn, mert a bejegyzett jog alapja az alperes által is aláírt jelzálogszerződés, amelynek érvényességét az alperes nem vitatta.
A Választottbíróság ítélete
  1. A felek perbeli előadásai alapján az kellett eldönteni, hogy a keretbiztosítéki jelzálogjog létrejött-e, ha annak az ingatlan tulajdoni lapjára történt bejegyzése során nem került sor a keretbiztosítéki jelzálogjog által biztosított tartós jogviszony megjelölésére.
  2. A felek, illetve jogelődjeik jogviszonyára irányadó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek a jogviszony keletkezésekor hatályos, a Választottbíróság ítéletének alapjául szolgáló szabályai a következők:
  3. § (1) Zálogjog szerződés, jogszabály vagy hatósági határozat alapján keletkezhet.§ (1) Ingatlant terhelő zálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a zálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.
  4. Ha a felek meghatározott tartós jogviszonyból keletkező követeléseket biztosítanak jelzálogjoggal, a bejegyzésnek a jogviszonyt és azt a legmagasabb összeget is tartalmaznia kell, amelyen belül a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet (keretbiztosítéki jelzálogjog).
  5. A Ptk. idézett rendelkezéseivel összhangban mondja ki a 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról (Inytvhr.) a következőket:
18.§ (1) A jelzálogjogi bejegyzésben a jelzálogjog tárgyának megjelölésén kívül fel kell tüntetni a jelzálogjog jogosultját, meg kell határozni a követelést, amelynek biztosítására a jelzálogjog szolgál. Ha a kötelezett (adós) nem a jelzálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonosa, a bejegyzésben kötelezettként a személyes adóst is fel kell tüntetni.
19.§ (2) Ha meghatározott tartós jogviszonyból keletkező követelések biztosítása céljából kérik a jelzálogjog bejegyzését, a jelzálogjogot keretbiztosítéki jelzálogjogként megjelölve kell bejegyezni. A bejegyzésben meg kell jelölni a jogviszonyt és azt a legmagasabb összeget, melyen belül a keretbiztosítéki jelzálogjog a követeléseket biztosítja.
  1. A fentiek alapján tehát ahhoz, hogy a felperes igényének alapjául megjelölt keretbiztosítéki jelzálog létrejöjjön, a jelzálogjogot be kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. A bejegyzés akkor felel meg a jelzálogjogot konstituáló bejegyzés kritériumainak, ha az a törvényben meghatározott tartalommal, így a biztosított tartós jogviszony megjelölésével történik, és ha más a személyes adós, mint a dologi adós, akkor fel kell tüntetni a személyes adóst is. Az ingatlan tulajdoni lapján sem a biztosított jogviszony nincs bejegyezve, sem a személyes adós nincs feltüntetve.
  2. A választottbíróság jogértelmezése szerint a zálogjog alapításához, azaz létrejöttéhez a jogszabály két, konjuktív feltételt határoz meg: (1) a szerződés írásba foglalása; és (2) ingatlannyilvántartásba történő bejegyzése. A jelen esetben az írásbeli alakszerűségi követelmény teljesült, azonban az ingatlannyilvántartásba való szabályszerű bejegyzés nem. Keretbiztosítéki jelzálogjog esetén jogszabály a bejegyzéssel kapcsolatban tartalmi követelményeket fogalmaz meg miszerint a jelzálogjog akkor van bejegyezve, tehát akkor és azzal jön létre, ha a régi Ptk. 260.§ (4) bekezdésében és az Inytvhr. 18.§ (1) és 19.§ (2) bekezdéseiben foglalt kritériumok hiánytalanul teljesülnek. Tekintettel arra, hogy a perbeli esetben sem a biztosítani kívánt jogviszony, sem a személyes adós nem szerepel a „bejegyzett” keretbiztosítéki jelzálogjog adatai között, a keretbiztosítéki jelzálogjog nem jött létre. Létre nem jött zálogjogra zálogigényt alapítani nem lehet, így a felperes keresetét el kellett utasítani és marasztalni kellett a per költségeiben.
  3. A felperesnek az Inytv. 62. §-val kapcsolatosan kifejtett álláspontja kapcsán a Választottbíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jelen per tárgya nem a „bejegyzett” keretbiztosítéki jelzálogjog törlésére irányuló kérelem elbírálása, és nem a zálogjog alapítására irányuló szerződés érvényességének megállapítása. A Választottbíróságnak a felperesi igény alapjául szolgáló zálogjog kapcsán az alperesi védekezésre tekintettel arról kellett döntenie, hogy az állított zálogjog bejegyzése megtörtént-e oly módon, hogy azzal a jelzálogjog létrejött.
  4. A felperes perfeljegyzésre irányuló kérelmével kapcsolatban a Választottbíróság az eljárás során azért nem döntött, mert a per adatai alapján a perfeljegyzés szükségtelennek tűnt. Az ingatlan tulajdoni lapján szereplő keretbiztosítéki jelzálogjog annak létrejötte esetén elegendő biztosítékként szolgálhatott a felperes követelésének. A zálogjog létre nem jötte esetén pedig alaptalanul és szükségtelenül kerülhetett volna az alperesi ingatlanra vonatkozó feljegyzés az ingatlan tulajdoni lapjára.
(Vb/17062)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes mint megbízó és az alperes mint megbízott között megbízási szerződés jött létre. Az alperes akkor volt jogosult jutalékra, ha az alperes tevékenysége (közvetítés, közreműködés, ajánlás) eredményeként létrejött szerződés alapján az ügyfél a díjfizetési kötelezettségének legalább a felperes Érdekeltségi Szabályzatában meghatározott ideig eleget tesz és szerződése a szabályzatban meghatározott ideig hatályban marad (un. sztornó-szavatossági idő). Ha az ügyfél szerződése a sztornó-szavatossági időn belül megszűnt, az alperes köteles volt a kapott jutalékot a felperes részére visszafizetni. Az alperest megillető jutalék elszámolása akként történt, hogy a felperes időről időre ún. „komissziós listákat” állított össze, amelyek tartalmazták, hogy az alperes milyen összegű jutalékra jogosult. A komissziós listák a felperes által üzemeltetett számítógépes rendszerben voltak elérhetők. Az alperes hozzáféréssel rendelkezett a számítógépes rendszerhez és lehetősége volt a rá vonatkozó komissziós listák megtekintésére és kifogásolására. Igazolt esetben a felperes korrigálta az adott komissziós listát.
  2. Az alperes a komissziós listák alapján állította ki számláit a felperes felé, és a felperes az alperesi számlák alapján fizette ki az alperes részére a jutalékot. A komissziós listákban nem csak az alperesnek járó jutalékok, hanem az alperes által visszafizetendő jutalékok is szerepeltek. A Megbízási Szerződés 6.2 pontja értelmében az alperes a komissziós listával szemben annak kézhezvételét követő 60 napon belül tehetett indokolt kifogást vagy észrevételt. Amennyiben ezzel a jogával e határidőn belül nem élt, a komissziós lista az alperes által elfogadottnak volt tekintendő.
  3. A felperes 2016. október 5. napján kelt levelében a Megbízási Szerződést azonnali hatállyal felmondta, és felszólította az alperest, hogy meghatározott összegű jutalékot fizessen vissza.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes keresetében kérte, hogy a választottbírósági tanács kötelezze az alperest meghatározott összeg és járulékai „jutalék visszafizetése” jogcímén történő megfizetésére. A felperes keresetét a komissziós listákra alapította. Arra hivatkozott, hogy a sztornószavatossági időn belüli sztornók miatt az alperest jutalékvisszafizetési kötelezettség terheli és mivel az alperes a komissziós listákat nem vitatottan megkapta a számítógépes rendszeren keresztül, azonban azokkal szemben 60 napon belül nem tett indokolt kifogást, ezért azok a Megbízási Szerződés 6.2 pontja értelmében elfogadottnak tekintendők. A felperesi álláspont szerint az alperes nem jogosult tehát a komissziós listák tartalmát a jelen eljárásban vitatni. Így a felperes az eljárás során nem tett részletes előadást arra, hogy a komissziós listákban foglalt elszámolás min alapul, nem csatolta a visszakövetelt jutalékok alapjául szolgáló ügyletek iratait, és nem dolgozta ki, hogy pontosan milyen ügyletek mikori megszűnésére tekintettel, mely felperesi szabályzat mely rendelkezése alapján milyen összeg jár vissza a felperes részére és az meddig követelhető. Az eljárás irataiból az sem volt pontosan megállapítható, hogy felek közötti jogviszony tartalmát milyen időszakokban milyen tartalmú szabályzatok és utasítások képezték, viszont azt állította, hogy a komissziós listák a Megbízási Szerződés alapján elfogadottnak minősülnek, így a jelen perben már nem vitathatók.
  2. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes eljárási költségekben történő marasztalására irányult. Az alperes a felperesi keresetnek mind a jogalapját, mind az összegszerűségét vitatta. Az alperes a jelen választottbírósági eljárás során kifejezetten akként nyilatkozott, hogy a komissziós listákat megkapta. Az alperes azt is elismerte, hogy a komissziós listákban szereplő, és a felperes által a jelen eljárásban visszakövetelt jutalékokat megkapta. Az alperes vitatta azonban a komissziós listák helytállóságát és arra hivatkozott, hogy az elszámolás helyességét ellenőrizni nem tudja. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes által csatolt Egységérték Szabályzat értelmében a közvetítési (szerzési) jutalékból 10% sztornóvédelmi tartalék kerül elkülönítésre, továbbá sztornóügylet esetén a jutalék visszaírása a sztornótartalék terhére történik. Az alperes kifogásolta, hogy a felperes nem számolt el az alperestől jutalékai terhére képzett sztornóvédelmi tartalékkal. Az alperes az egész eljárás során következetesen vitatta a komissziós listák tartalmi helytállóságát.
A Választottbíróság ítélete
  1. A választottbírósági tanácsnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes jogosult-e a komissziós listák alapján jutalék visszafizetése iránti követelést érvényesíteni az alperessel szemben. A felperes a keresetével érvényesített, jutalék visszakövetelése iránti követelését a komissziós listákra alapította. Mivel az alperes ezen komissziós listák tartalmát vitatta, a felperesnek keresete alaposságához azt kellett bizonyítania, hogy a komissziós listákban foglalt elszámolás érdemben helyes és a követelése fennáll, vagy azt kellett bizonyítania, hogy ezen komissziós listák a Megbízási Szerződés alapján az alperes által elfogadottnak minősülnek (és a jelen eljárásban már nem vitathatók).
  2. A Megbízási Szerződésre a magyar jog alkalmazandó.
  3. A választottbírósági tanács a felperes által csatolt iratok alapján nem látta bizonyítottnak azt, hogy a komissziós listákban foglalt elszámolás helytálló, és a felperest megilleti a keresetében érvényesített, jutalék visszakövetelése iránti igény.
  4. A választottbírósági tanácsnak abban a kérdésben is döntenie kellett, hogy a felperes jogosult-e arra hivatkozással jutalék visszakövetelése iránti igényt érvényesíteni az alperessel szemben, hogy a komissziós listákat a számítógépes rendszeren keresztül hozzáférhetővé tette az alperes részére, és az alperes 60 napon belül nem kifogásolta az azokban foglalt elszámolás helyességét.
  5. A Megbízási Szerződés 6.2 pontjának első két mondata a következő rendelkezést tartalmazza:
  6. A Megbízott a Komissziós Listával szemben annak kézhezvételét követő 60 napon belül tehet indokolt kifogást vagy észrevételt. Amennyiben ezzel a jogával e határidőn belül nem él, a Komissziós Lista a Megbízott által elfogadottnak tekintendő.”
  7. Azt, hogy a felek milyen formában kötelesek egymással értesítéseket közölni, a Megbízási Szerződés 10.10-10.12 pontjai szabályozzák:
, és komissziós listák megküldése ez utóbbi szabályoknak megfelelően történt.
  1. A felperes csak azt tudta bizonyítani, hogy az alperes a számítógépes rendszeren keresztül átvette a komissziós listákat, illetve számára elérhetők voltak ezen komissziós listák. A felperes olyan iratokat nem csatolt, amelyek azt bizonyítanák, hogy a komissziós listákat a Megbízási Szerződés 10.10-10.12 pontjaival összhangban közölte volna az alperessel, és nem csatolt arra vonatkozó bizonyítékot sem, hogy ha volt ettől eltérő Megbízói Szabályzat, vagy Utasítás, annak mi volt a tartalma.
  2. A választottbírósági tanács a fentiek alapján a Megbízási Szerződés 6.2, 10.10-10.12 pontjai együttes értelmezésével azt állapította meg, hogy a komissziós listák megküldésére is irányadó szabályokat nem tartotta be, és nem tudta felmutatni azt az iratot sem, amely igazolta volna, hogy mi alapján tér el a Megbízási Szerződés szabályaitól.
  3. Végül a választottbírósági tanács utal arra is, hogy a Megbízási Szerződés 6.2 pontja az alperes részéről joglemondást tartalmaz, ugyanis az alperes lemond arról a jogáról, hogy a komissziós listákat 60 napon túl is vitassa. A Ptk. 6:8. § (3) bekezdése értelmében ha valaki jogáról lemond vagy abból enged, jognyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni. Indokolt tehát, hogy a Megbízási Szerződés 6.2 pontjában foglalt, alperesi joglemondást jelentő jogkövetkezmény (a komissziós lista alperes által elfogadottnak minősülése) csak akkor álljon be, ha a komissziós lista megküldése a Megbízási Szerződés 10.10-10.11 pontjai által előírt formában és módon történik. A 10.10-10.12 pontok célja nyilvánvalóan a szerződéses jognyilatkozatok közlésének utólagos bizonyíthatósága. Az ellenkező értelmezés, amely szerint a komissziós listákra nem irányadók a Megbízási Szerződés 10.10-10.11 pontjai, a 6.2 pontnak a Ptk. 6:8. § (3) bekezdésbe ütköző, tiltott kiterjesztő értelmezését jelentené.
  4. A felperes csak állította, de nem bizonyította, hogy a komissziós listáknak számítógépes rendszeren történő megküldése a felperes valamely szabályzata vagy utasítása alapján szerződésszerűnek minősül. Mindezek alapján a választottbírósági tanács szerint a komissziós listáknak a számítógépes rendszeren keresztüli közléséhez – a joglemondó nyilatkozatok kiterjesztő értelmezésének tilalma folytán – nem kapcsolódik a Megbízási Szerződés 6.2 pontjában írt jogkövetkezmény.
  5. A választottbírósági tanács a fentiek alapján megállapította, hogy a komissziós listák szerződésszerű közlés hiányában nem minősülnek az alperes által elfogadottnak. Önmagában a komissziós listák 60 napon belüli alperesi kifogásolásának hiánya nem bizonyítja tehát a felperes keresetének alaposságát.
  6. A választottbírósági tanács mindezek alapján megállapította, hogy a felperes nem bizonyította a jutalék visszakövetelése iránti igénye alaposságát, ugyanis sem azt nem bizonyította, hogy a jutalék visszakövetelésének feltételei fennállnak, sem azt nem bizonyította, hogy a komissziós listákat az alperes részére szerződésszerűen megküldte. Ezért a választottbírósági tanács a felperes keresetét elutasította.
(Vb/18020)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A külföldi jogi személy felperes, aki magyar természetes személyeket hatalmazott meg értékpapír transzfer műveletek végzésével, egyik meghatalmazottja útján „Alapmegállapodás” elnevezésű szerződést kötött a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepeként működő alperessel. A felek jogviszonyára az Alapmegállapodás értelmében az alperes Üzletszabályzatát is alkalmazni kellett.
  2. A felperes értékpapír transzfert kezdeményezett az általa egy időközben megszűnt külföldi gazdasági társasággal megkötött „Tőzsdén kívüli adásvételi keretszerződés” (a továbbiakban: Adásvételi szerződés) alapján, amely szerint a felperes számos értékpapírt adott el a szerződéses partnerének. A szerződést a felperes részéről magyar meghatalmazottja írta alá. A transzfer megbízás az alpereshez elektronikus úton érkezett, ezután az alperes az eljáró meghatalmazottól telefonos megerősítést kért és kapott, majd a transzfert végrehajtotta. Ezt követően a felperes másik meghatalmazottja útján nagyszámú készpénzfelvételt hajtott végre az alperesnél vezetett ügyfélszámlájáról.
A peres felek nyilatkozatai
  1. A felperes a keresetében kártérítés és annak törvényes mértékű kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, két elkülönült, egymással valódi keresethalmazatban álló kárigényét érvényesítve.
  2. Egyik keresetében a felperes vitatta az eljárt meghatalmazottja aláírásának valódiságát, továbbá azt állította, hogy a meghatalmazott részére nem adott meghatalmazást a perbeli értékpapír transzfer elvégzésére. Állította, hogy az alperes a transzfermegbízás teljesítésével jogellenesen járt el, megszegve mind az Alapmegállapodás rendelkezéseit, mind a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 140.§-ának (2) bekezdéslét és 143.§-ának (1) bekezdését. A felperes a másik keresetében azt állította, hogy meghatalmazottjának megbízása nem terjedt ki a készpénzfelvételre, azért az alperes a meghatalmazott részére jogellenesen teljesítette a készpénzkifizetéseket.
  3. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mindkét halmazati kereset tekintetében vitatva a hivatkozott jogalapot, állította, hogy vele szemben a kártérítés tényállási elemei nem állnak fenn, továbbá kérte a felperes kötelezését perköltség-biztosíték letétbe helyezésére. Az első keresettel szemben előadta, hogy álláspontja szerint a felperes nem jelölte meg kárának összegét, továbbá, hogy az értékpapírtranszferre a meghatalmazottól kapott megbízást, amely telefonon megerősítésre került, és ennek megfelelően teljesítette a transzfert, így eljárása jogszerű volt. A második keresetre vonatkozóan állította, hogy a meghatalmazott jogköre a készpénzfelvételre is kiterjedt, mert a számlanyitásra irányuló meghatalmazás a számlával való általános rendelkezési jogot is magában foglalja. Hivatkozott továbbá arra, hogy havonta bocsátott a felperes rendelkezésére elektronikus számlakivonatot, amelynek tartalmát a felperes soha nem kifogásolta, így a felperestől elvárható volt, hogy a huzamos időn keresztül lezajlott nagyszámú készpénzfelvételt észlelje, és amennyiben az számára sérelmes volt, ezt jelezze az alperesnek. Ilyen jelzés hiányában az alperes alátámasztva láthatta azt, hogy a tranzakciókra a felperes megbízásából vagy hozzájárulásával, illetve az ő érdekében került sor.
  4. Válasznyilatkozatában a felperes az értékpapírtranszfer címzettje tekintetében külföldi cégkivonattal igazolta annak megszűntét, azzal, hogy tőle a megtérülés emiatt nem várható.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság mindenekelőtt rögzítette, hogy a felek az Alapmegállapodást az új Ptk. hatálybalépése előtt kötötték, ezért mindkét kereseti kérelem tekintetében a régi Ptk.-t kellett alkalmazni annak ellenére, hogy a készpénzfelvételek az új Ptk. hatálybalépését követően történtek meg. Az eljárás a 2017. december 31-i hatállyal megszűnt Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság (PTÁVB) előtt indult, így a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (Vbt.) 67.§-ának (1) bekezdése alapján az eljárás hátralévő szakaszát a Kereskedelmi Választottbíróságnak kellett lefolytatnia, azzal, hogy az eljáró tanács a Vbt. 65.§-ának (2) bekezdése alapján a PTÁVB megszűnésekor hatályos eljárási szabályzatát alkalmazva tárgyalt tovább, az eljárásra egyebekben pedig – a Vbt. 65.§-ának (1) bekezdése alapján – még a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény volt irányadó.
  2. Az alperes perköltség-biztosíték iránti kérelmére vonatkozóan a Választottbíróság rögzítette, hogy a PTÁVB joggyakorlata szerint a választottbírósági eljárásban is előírható perköltség-biztosíték letétel annak ellenére, hogy az Eljárási Szabályzat ezt a kérdést kifejezetten nem szabályozza. A jelen ügyben azonban az alperes kérelmét határozatlannak, ezért elbírálhatatlannak találta, így e tárgyban határozatot nem hozott.
  3. A Választottbíróság úgy látta, hogy a felperesi értékpapírszámla megterhelése, amennyiben ez szerződésszegő módon, jogellenesen történik, prima facie kárt okoz, ezért nem vizsgálta, hogy a felperes által követelt összeg a transzfer kedvezményezettétől behajtható-e.
  4. A Választottbíróságnak a bizonyítási eljárás alapján azt kellett eldöntenie, hogy adott-e a felperes megfelelő megbízást az alperesnek az általa végrehajtott tranzakciókra, és azokat az alperes jogszerűen hajtotta-e végre. Ennek során megállapította, hogy az alperesi Üzletszabályzatnak megfelelően az arra jogosult meghatalmazott – igazságügyi írásszakértő által igazoltan – valódi aláírásával ellátott, a jogcímet megjelölő megbízást a felperes az alperes rendelkezésére bocsátotta, amelyet a felperes, ugyancsak az Üzletszabályzatnak megfelelően, telefonon meg is erősített. A vizsgált körülmények a Választottbíróság szerint nem voltak akként értékelhetők, hogy azoknak önmagukban, vagy összességükben az alperesben gyanút kellett volna kelteniük az ügyletek teljesíthetőségével kapcsolatban, annak ellenére sem, hogy az alperes az egyik megbízáson úgy hajtott végre javítást, hogy annak telefonos megerősítését a felperestől nem szerezte be. A Választottbíróság joggyakorlata szerint ugyanis a kártérítés nem a jogellenesség büntetése, hanem az okozatos kár reparációja (PTÁVB 5/2005, 5/2008, 12/2009, 15/2010.). Mivel a megerősítés nélküli javítás, amely a transzfer megbízásban szereplő darabszám csökkenését eredményezte, önmagában kárt nem okozhatott, erre a szerződésszegésre alapítottan kártérítést megítélni nem lehetett.
  5. A Választottbíróság elfogadta a felperes azon jogi álláspontját, hogy a számlanyitásra irányuló meghatalmazás a felperesi ügyfélszámláról való készpénz felvételre nem terjedt ki. Ugyanakkor megalapozatlannak találta az alperes által hivatkozott azon jogtételt, hogy s számlanyitási meghatalmazás magában foglalná a számla feletti rendelkezési jogot is. Ezzel szemben azt a jogtételt tartotta irányadónak, hogy a számla megnyitására vonatkozó meghatalmazás a számlanyitással szoros kapcsolatban lévő, ahhoz szükséges egyéb jognyilatkozatok megtételére, így az Aláírási karton kitöltésére is kiterjed. Mindezeknek azonban a perben jelentősége nem volt, mert az Aláírási kartont a felek nem tették a per anyagává, a meghatalmazás alapján pedig számlanyitás sem történt.
  6. Mindezek után a meghatalmazott készpénzfelvételi cselekményeit az álképviselet szabályai szerint kellett vizsgálni. Noha az alperes Üzletszabályzata szerint a határidőben történő kifogásolás elmaradása nem jár jogvesztéssel, a Választottbíróság mégis úgy értékelte, hogy a felperes köteles lett volna az általa el nem ismert tranzakciókat időben kifogásolni.
  7. A régi Ptk. 221.§ (1) bekezdése értelmében a képviselt fél az álképviselő eljárását utólag jóváhagyhatja. A jóváhagyás a meghatalmazás hiányát az ügyletkötés időpontjára visszamenőlegesen pótolja, a jóváhagyásnak ugyanaz a hatása, mint ha a képviseleti jogosultság eredetileg is fennállt volna (BDT 2014/3109). A régi Ptk. 221.§ (1) bekezdése szerinti jóváhagyás nincs alakszerűséghez kötve, azt írásban, szóban vagy ráutaló magatartással egyaránt meg lehet tenni. (BH 2014/3040.). A régi Ptk. 216.§-ának (2) bekezdéséből következően a jognyilatkozat-tétel elmulasztása (hallgatás) is minősülhet ráutaló magatartásnak, így a régi Ptk. 221.§ (1) bekezdés szerinti jóváhagyás megadása is történhetett ráutaló magatartással. Abból, hogy felperes a huzamos időn keresztül, nagyszámú tranzakció során lezajlott pénzügyi műveletsor egyik elemét sem kifogásolta időben, a Választottbíróság azt a következtetést vonta le, hogy a meghatalmazott rendelkezéseit a felperes a sajátjaiként ismerte el. Ez a felperesi eljárás ráutaló magatartással történő jóváhagyásnak minősült.
  8. A Választottbíróság kiemelte, hogy az alperesi Üzletszabályzat alapján a felperes az ügyfélszámlájáról rendszeres időközönként egyenlegközlőt is kapott az alperestől. A régi Ptk. 532.§ (1) bekezdése szerint a vele közölt egyenleg megkifogásolására a felperesnek 15 nap ált rendelkezésére. A kifogások elmaradásának a (2) bekezdés szerint az volt a jogkövetkezménye, hogy a folyószámlára felvett egyes követelések megszűntek, és helyükbe a másik féllel közölt egyenleg lépett. A folyószámla-egyenleg megállapítása önmagában ugyan nem járt az egyes tételek tekintetében jogvesztéssel, a felperesnek mégis magyarázatot kellett volna adnia arra, hogy az egyenlegeket az eltelt huzamos idő alatt miért nem kifogásolta, ha azok általa nem ismert tranzakciókat tartalmaztak. Meggyőző felperesi magyarázat hiányában a Választottbíróság azt tekintette életszerűnek, hogy a kifogás elmaradásának az volt az oka, hogy a készpénzfelvételeket a felperes nem tekintette sérelmesnek. A kifogások elmaradásának másik lehetséges oka az lehetett volna, hogy a felperes a tranzakciós értesítőket egyáltalán nem vizsgálta. Ezt a gondatlanságot a Választottbíróság a régi Ptk. 340.§-ának (1) bekezdése alapján olyan súlyos önhibának tekintete, amely az alperes kártérítési felelősségét még akkor is kizárta volna, ha a felperes hallgatása nem minősült volna az álképviselő eljárásának jóváhagyásaként.
  9. A fentiek alapján a Választottbíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes a bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni, mert nem tudta igazolni, hogy az alperes az Üzletszabályzatát és a Tpt. keresetben hivatkozott rendelkezéseit megszegte. Az alperes magatartása – a transzfer megbízás járt nem okozó jogsértő módosításának kivételével – jogszerű volt, így a kártérítés tényállásai elemeinek hiánya miatt a felperes kárigényére alapított keresetet a Választottbíróság teljes egészében elutasította.
(1/2017)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes mint „támogató” és az alperes mint „filmgyártó vállalat” között 2016 novemberében támogatási szerződés jött létre (Szerződés).A Szerződés értelmében a felperes vállalta 100.000.000,- Ft (azaz százmillió forint) támogatás nyújtását az alperes által tervbe vett film előállításához. A Szerződés 3.3. pontja szerint: Filmelőállító köteles: [...] Támogató részére hitelt érdemlően igazolni, hogy a Filmalkotás költségei vonatkozásában a Filmirodával teljes mértékben elszámolt és a Filmiroda által a Taotv. 4. § (36) pontja szerint kiadandó, a Támogató nevére kiállított jogerős „Támogatási igazolást” folyamatosan - de legkésőbb: 2017. december 31. napjáig-a Támogató számára átadni; [...]”(a továbbiakban: a Támogatási Igazolás).
  2. A Szerződés alapján a felperes köteles volt megfizetni a támogatást, melynek felperes 2016. november 30-án eleget tett. Ugyanezen a napon a felperes 14.250.000,- Ft (azaz tizennégymillió kettőszázötvenezer forint) összegben a Szerződés és a Taotv. 22. §-a alapján ún. kiegészítő támogatást utalt át a Magyar Nemzeti Filmalap javára (a továbbiakban: a Kiegészítő Támogatás).
  3. A felperes 2017. november 23-i levelében arra figyelmeztette az alperest, hogy „amennyiben nem tudná teljesíteni a szerződésben foglalt kötelezettségét, úgy felszólítjuk, hogy a támogatás teljes összegét haladéktalanul, de legkésőbb a jelen felszólítást követő 3 munkanapon belül [a Ptk. 6:155. § (1) bekezdés szerinti késedelmi kamatokkal] fizessék vissza". A felperes 2018. január 11-i keltezéssel ismételten levélben fordult az alpereshez és rögzítette, hogy „a támogatási igazolás határidőben történő átadásának elmaradása esetén kifejezetten nem tartja fenn a támogatási szándékát. Önök 2017. december 31-i határidőig nem küldték meg a támogatás igazolását, ezzel alapvető szerződésszegést követtek el, amire tekintettel a támogató a szerződéstől eláll.”
  4. Az alperes 2018. január 23-i válaszában vitatta, hogy a felperest kár érte volna, figyelemmel arra, hogy a Taotv. szerinti adókedvezményt a támogatás naptári évét követő, legkésőbb 8. naptári évig érvényesíteni lehet.
  5. A felperes 2018. március 14-i levelében rögzítette, hogy elállási szándékát akként tartja fenn, hogy amennyiben a Támogatási Igazolást az alperes 2018. május 30-áig nem nyújtja át, úgy az elállás 2018. június 1-jével hatályosul. A felperes 2018. május 2-án lényegét tekintve megismételte a 2018. március 14-i jognyilatkozatát.
A peres felek nyilatkozatai
  1. A felperes a Választottbírósághoz 2018. június 1-jén benyújtott, majd pontosított keresetlevelében szerződésszegésre alapított elállás jogcímén követelt 100.000.000,- forintot és törvényes járulékait, további 14.250.000,- forintos összegű követelést (és annak törvényes járulékait) szerződésszegéssel okozott kártérítés címén érvényesítette a Ptk. 6:142-143. § alapján.
  2. Az alperes a 2018. november 4-én kelt nyilatkozatában a kereset elutasítását kérte, vitatva a károkozás tényét, illetve pergátló kifogásokat is előterjesztve, illetve arra hivatkozással, hogy a Szerződésben foglalt 2017. december 31-i határidő vállalása jogilag lehetetlen szolgáltatásra irányult, ezért a Támogatási Szerződés ebben a részében semmis, így arra jogot alapítani nem lehet.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróságnak először az alperes által előterjesztett azon pergátló akadályt kellett megvizsgálnia. E szerint a „feleknek a választottbírósági eljárás megindítását megelőzően jóhiszeműen egyeztetniük kell egymással”. A választottbírósági eljárás megindítását megelőzően számos írásbeli egyeztetés zajlott a felek között, amelynek során az alperes kellő képet alkothatott a felperes jogi álláspontjáról, illetve a felperes többször kilátásba helyezte jogi lépések megtételét, így az alperest a jelen eljárás megindulása sem érhette készületlenül. A Választottbíróság megállapította, hogy a felperes a Szerződésben foglalt előzetes egyeztetési kötelezettségének a per megindítását megelőzően írásban eleget tett.
  2. Figyelemmel az alperes érdemi védekezésére, a Választottbíróságnak először az alperesi semmisségi kifogást kellett elbírálnia, és e körben azt kellett megvizsgálnia, hogy a Szerződés azon pontja semmis-e, melyben az alperes azt vállalta, hogy 2017. december 31-ig beszerzi a Támogatási Igazolást. Az alperes álláspontja szerint a támogatási igazolás 2017. december 31-ig történő beszerzése jogilag lehetetlen szolgáltatásra irányult.
  3. A jogilag lehetetlen szolgáltatás az a szolgáltatás, amelyet jogszabály a szerződés megkötésekor tilt (a jogilag lehetetlen szolgáltatás ennyiben azonos a tilos szolgáltatással; a jogilag lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés ekként egyidejűleg jogszabályba ütköző szerződés is). Az alperes nem jelölt meg semmilyen jogszabályhelyet, amely a Szerződésben foglalt alperesi szolgáltatást tilalmazta volna. Az alperesi kötelezettség vállalás nem minősülhet természetben lehetetlen szolgáltatásnak sem, hiszen a perben fel sem merült, hogy a tudomány és technika állása szerint a Szerződés megkötésekor ennek a kötelezettségnek a teljesítése eleve és objektíven lehetetlen lett volna. Az alperesi vállalkozás, bár tisztában volt azzal, hogy a vállalt határidőben a Támogatási Igazolást adott esetben nem fogja tudni beszerezni, könnyelműen abban bízott, hogy ebben az esetben a felek között szerződésmódosításra kerül majd sor, de egyébként az idevágó kétségeket és kételyeket az alperes a felperessel nem közölte sem a szerződés megkötésekor, sem a későbbiekben.
  4. Ha e szempontok alapján egy fél sikerrel hivatkozhatna valamely szerződéses kötelezettsége teljesítésének már a szerződés megkötésekor fennálló objektív lehetetlenségére, ez alapjaiban ásná alá a pacta sunt servanda elvét (Ptk. 6:58 §), teret nyitni a rendeltetésellenes joggyakorlásnak (Ptk. 1:4 és 1:5 §§) és lehetővé tenné, hogy a felek saját felróható magatartásukra előnyök szerzése végett hivatkozzanak (Ptk. 1:4 § (2) bek.). A Választottbíróságnak ezen alperesi semmisségi kifogást fentiek okán elutasította.
  5. A Ptk. 6:137. §-a értelmében „a szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása”. A Támogatási Igazolás átnyújtásának esedékessége legkésőbb 2017. december 31-e volt. A Ptk. 6:153. §-a értelmében „a kötelezett késedelembe esik, ha a szolgáltatást annak esedékességekor nem teljesíti”. A Ptk. 6:154 §-ának (1) bekezdése értelmében a kötelezett késedelme esetén a jogosult a szerződéstől elállhat, ha a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt. A Ptk. 6:154. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogosult elállásához az érdekmúlás bizonyítására nincsen szükség, ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő póthatáridőt tűzött és a póthatáridő eredménytelenül telt el.
  6. Alperes a Szerződésben vállalt szolgáltatás teljesítésével késedelembe esett. Felperes az alperes részére a Ptk. 6:154. § (2) bekezdés b) pontja szerint megfelelő póthatáridőt tűzött a teljesítésre. Nem vitás a felek között, hogy ez a határidő is eredménytelenül telt el. Az elállást közlő felperesi nyilatkozatok kellő és világos indoklást tartalmaztak (v.ö. Ptk. 6:140 § (2) bek.) és az alperes nem állította és nem is igazolta, hogy azok bármely érvénytelenségi hibában szenvedtek volna. A fentiekre tekintettel a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes által közölt elállási jognyilatkozatok 2018. június 1-jén hatályosultak. Az elállás a Ptk. 6:213. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés felbontását eredményezte: a Szerződés annak megkötésére visszaható hatállyal megszűnt. A Ptk. 6:212. §- ának (3) bekezdése alapján a szerződés felbontása esetén a már teljesített szolgáltatások visszajárnak, vagyis az alperes köteles a felperesnek a tőle kapott szolgáltatást, azaz a támogatás összegét (azaz 100.000.000,- forintot) visszafizetni.
  7. A felperes a visszafizetendő összeg tekintetében 2016. december 1-től késedelmi kamatot is érvényesíteni kívánt a Ptk. 6:155. § (1) bekezdése alapján. Ez a felperesi követelés részben megalapozott. Az alperes természetbeni szolgáltatással esett - nem vitásan - késedelembe, ugyanakkor esedékes pénz-tartozás fizetését 2016. december 1-én még nem mulasztotta el. Az elállás folytán a felperes fizetése - utólag - kétségtelenül jogalap nélküli vagyon-mozgássá vált (figyelemmel a Ptk. 6:212. §-ára illetve a 6:579. § (1) bekezdésére is). Az alperes a felperes sikeres elállása miatt 2016. december 1-től jogalap nélkül tartotta magánál a támogatás összegét, ugyanakkor sem a Ptk. 6:212. §-a, sem a 6:579. §-a nem állapít meg olyan esedékességi kapcsoló szabályt, mint pl. a károkozás tekintetében a Ptk. 6:532. §-a, amely okán a gazdagodás megtérítése annak bekövetkeztekor nyomban esedékes lenne. A szankciós jellegű késedelmi kamat a jelen esetben tehát nem érvényesíthető 2016. december 1-étől. A felperes elállása folytán az alperesnek a Ptk. 6:155 § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamatot csak 2018. június 1-étől kell fizetnie. A Ptk. 6:212. § (2) bekezdése szerint az elállás nyomán a fizetett pénzszolgáltatás visszajár. E pénzfizetési kötelem teljesítésére irányadóak a kötelmi jog általános szabályai. A Ptk. 6:35. § (3) bekezdésének szubszidiárius szabálya értelmében a kötelezett (itt: az alperes) „a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni”. A jelen esetben az alperesnek - a felperes által 2018 márciusában, majd májusában küldött jognyilatkozatok értelmében - 2018. június 1-ére elő kellett készülnie a pénztartozás teljesítésére: a rendelkezésre álló többhónapos felkészülési idő miatt az alperes sem adminisztratív, sem pénzügyi nehézségre e körben jóhiszeműen nem hivatkozhat. A Ptk. 6:35. § (3) bekezdése miatt a pénztartozás teljesítése 2018. június 1-én esedékessé vált. Az esedékesség időpontjában az alperes nem teljesített (v.ö. Ptk. 6.42. §) és ezzel késedelembe esett. Emiatt e naptól a Ptk. 6:155. § (1) bekezdése szerint tartozik kamatot fizetni.
  8. A Választottbíróság ugyanakkor úgy értelmezte a felperes késedelmi kamattal kapcsolatban előterjesztett petitumát, hogy az, mint többen a kevesebbet, a Ptk. 6:47 §-a szerinti ügyleti kamat iránti követelést is átfogja, ezzel ugyanis az alperesnek szintén el kell számolnia 2016. december 1- étől 2018. június 1-ig, ellenkező esetben az alperes jogalap nélkül gazdagodna a birtokában tartott pénz ügyleti (és nem késedelmi!) kamatával. Az alperes az elállás folytán jogalap nélkül tartotta magánál a támogatás összegét 2016. december 1-étől, így a nála képződött ügyleti kamatokkal köteles elszámolni. Mindezekre tekintettel az alperest a 2016. december 1. és 2018. június 1. közötti időtartamra a Ptk. 6:47 §-a szerint kellett a kamatokban (mint a pénz „használati díjában”) marasztalni.
  9. A felperes az elállásra alapított jogon kívül kártérítési igényt is érvényesített a Kiegészítő Támogatás vonatkozásában. Álláspontja szerint az alperes szerződésszegése miatt a Kiegészítő Támogatást is indokolatlanul fizette ki a Nemzeti Filmalap részére. Az alperes alapvetően az okozati összefüggés fennálltát vitatta az állítólagos kár és az alperesi szerződésszegő magatartás között.
  10. A felperes által jogalapként megjelölt Ptk. 6:142. §-a értelmében „aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.” Az alperes meg sem kísérte állítani vagy bizonyítani a Ptk. 6:142. § szerinti mentesülés kumulatív feltételeinek fennálltát. A Választottbíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a fentiek szerinti és ki nem menthető alperesi szerződésszegéssel okozati összefüggésben a felperesnél keletkezett-e kár. A Választottbíróság megállapította, hogy a Kiegészítő Támogatás fizetése nem áll okozati összefüggésben az alperes szerződésszegésével: amennyiben az alperes a Szerződés szerinti kötelezettségeit szerződésszerűen teljesítette volna, ez nem befolyásolta volna azt a tényt, hogy a Szerződés megkötését követően felperes már átutalta a Kiegészítő Támogatást a Nemzeti Filmalap részére. Hangsúlyozza a Választottbíróság, hogy a Kiegészítő Támogatás megfizetésére az alperesi szerződésszegést jóval megelőzően került sor, azaz ebből az időrendiségből is következik, hogy a Kiegészítő Támogatás befizetése nem állhat okozati összefüggésben, nem lehet eredménye az alperesi szerződésszegésnek. A Kiegészítő Támogatás megfizetése ugyanis nem az alperes szerződésszegő magatartásával, hanem a Taotv. ide vágó rendelkezéseivel és azzal állt okozati összefüggésben, hogy ez volt a feltétele a felperes által igénybe venni kívánt adókedvezménynek.
  11. Felperes a Szerződés felbontása folytán okafogyottá vált Kiegészítő Támogatást nem kísérelte meg visszaigényelni, így a felperes kártérítési igényét az okozati összefüggés, illetve a Kiegészítő Támogatás kárkénti minősülésének megállapíthatósága hiányában el kellett utasítania.
(Vb/18037)
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. Felperes kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze alperest, mint zálogkötelezettet annak tűrésére, hogy a felperes követelését az alperes által biztosítékként lekötött ingatlanból kielégítse.
A felperes és az alperes nyilatkozatai
  1. Alperes érvénytelenségi és elévülési kifogással élt, valamint vitatta felperes perbeli legitimációját. Alperes előadta, hogy fogyasztó, ezért az önálló zálogjogot alapító szerződésben található választottbírósági kikötés tisztességtelen, és mint ilyen, érvénytelennek minősül. Ebből következően – alperes szerint – a Választottbíróságnak nincs hatásköre a jogvita elbírálására.
  2. Felperes nem cáfolta alperes azon hivatkozását, hogy alperes fogyasztónak minősül. Felperes a Választottbíróság hatáskörét a felperesi Zrt. és alperes között 2007. május 14-én létrejött önálló zálogjogot alapító szerződés 14. pontjára alapította. Ezen kikötést – felperes nyilatkozata szerint is – a felek nem tárgyalták ki egyedileg, így az – a jelen eljárásban a 2013. évi CLXXVII. törvény 1. §, 49. § és 50. § szerint még alkalmazandó rPtk. 205/A. § (1) bekezdésére figyelemmel – általános szerződési feltételnek minősül.
A Választottbíróság végzése
  1. A felek nyilatkozatai alapján a Választottbíróság azt állapította meg, hogy alperes fogyasztónak minősül. A Kúria összevont polgári-gazdasági jogegységi tanácsa a 3/2013. számú polgári jogegységi határozatában („PJE”) megállapította, hogy a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételen, vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapuló választottbírósági kikötés tisztességtelen.
Az állam bíróságaitól eltérően a jogegységi határozatok a választottbíróságokra nem kötelezőek. Perökonómiai szempontokból azonban az eljáró tanács úgy látta, hogy annak ellenére célszerű követnie a Kúria idézett jogegységi határozatát, hogy azzal szemben elvi kifogások vethetőek fel. A Választottbíróság úgy ítélte meg, hogy a PJE-be ütköző álláspont az ügy érdemében hozott határozat érvénytelenítéséhez, vagy végrehajtásának megtagadásához vezethetne. Mindkét elméleti esetben a választottbírósági eljárás lefolytatása a feleknek felesleges költséget és időveszteséget okozna. Erre figyelemmel a Választottbíróság a Kúria álláspontjának helyességét részletekbe menően nem vizsgálta, hanem azt elfogadva, hatáskörének – a választottbírósági kikötés rPtk. 209/A. § (2) bekezdése szerinti érvénytelensége miatti – hiányát állapította meg.
A választottbírósági kikötés érvénytelenségére figyelemmel a Választottbíróság az ESZ 46. § (1) bekezdés c) pontja alapján az eljárást megszüntette.
(Vb/18057)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Hitelező Bank 2018. április 18-án terjesztett elő kereseti kérelmet a két magánszemély alperes ellen és annak tűrésére kérte kötelezni őket, hogy a felperes a javára bejegyzett zálogjog alapján az alperesek tulajdonában álló biztosítéki ingatlanra vezetett végrehajtás útján - a Biztosítéki Ingatlan értékére tekintettel - kielégítést nyerjen.
  2. Az ügy szempontjából releváns, hogy a Hitelező Bank először a Debreceni Törvényszéken nyújtotta be kérelmét az alperesekkel szemben a perbeli ingatlanból, mint zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére kötelezés iránt. A keresetlevelet a Debreceni Törvényszék idézés kibocsátása nélkül elutasította. Elutasító végzésében megállapította, hogy a szerződő felek a keretbiztosítéki jelzálogszerződésekben a vitás ügyek rendezésére a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság illetékességét kötötték ki, amely kikötés a fogyasztói szerződésekre nézve a 3/2013. számú PJE határozat szerint tisztességtelen. A bíróság köteles volt hivatalból észlelni a kikötés tisztességtelenségét, azonban a kikötés semmisségét csak akkor állapíthatta volna meg, ha — a bíróság felhívására - arra a fogyasztó hivatkozik. Mivel a bíróság felhívására a jelen per alperesei nem nyilatkoztak, a bíróság a PJE határozatban írtak szerint a felperes keresetét idézés kibocsátása nélkül elutasította. Az első fokú ítélet ellen benyújtott felperesi fellebbezést a másodfokon eljárt Debreceni ítélőtábla elutasította.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes a tűrési kötelezettség kimondásán túl kérte az ingatlanra vonatkozóan a per megindítása tényének az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzését és az alperesek kötelezését az eljárással felmerült költségeinek megtérítésére.
  2. Alperesek nem tettek érdemi jognyilatkozatokat, a határidőket többször is elmulasztotta, szabályszerű idézésre sem jelent meg.
A választottbíróság ítélete
  1. A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény l.§ (3) bekezdése alapján nincs helye választottbírósági eljárásnak fogyasztói szerződésből eredő jogvita esetén, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) Hetedik Részében szabályozott különleges eljárásokban és a Közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény hatálya alá tartozó eljárásokban elintézendő ügyekben.
  2. A Választottbíróságnak minden eljárásban, különösen pedig a jelen eljárásban — ahol előzményként a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította a felperes keresetét a felek szerződésében szereplő választottbírósági kikötés tisztességtelenségére hivatkozással — különös figyelemmel kell vizsgálnia eljárási jogosultságát.
  3. A fogyasztói szerződésből eredő jogviták esetében a törvény kizárja a Választottbíróság hatáskörét, ezért a Választottbíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperesek a régi Ptk. 685.§ d) pontja szerint fogyasztónak minősülnek-e az eljárásban, illetve ugyanezen § e) pontja szerint fogyasztói szerződés jött-e létre a felek között. A Debreceni Törvényszék és a Debreceni ítélőtábla megállapította, hogy az alperesek fogyasztónak minősülnek. A Kúria 3/2013. PJE határozat szerint a , fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételen, vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapuló választottbírósági kikötés tisztességtelen. A bíróság e kikötés tisztességteleségét hivatalból köteles észlelni, de annak semmisségét csak akkor állapíthatja meg, ha a fogyasztó - a bíróság felhívására — arra hivatkozik. ”
  4. A 3/2013. Polgári Jogegységi Határozat indokolása szerint „ a bíróságnak e körben tájékoztatni kell a fogyasztót ezen szerződési feltétel tisztességtelenségéről, és felhívni őt - határidő tűzésével, a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel , hogy kíván-e arra hivatkozni. Amennyiben a fogyasztó a határidőn belül nem nyilatkozik, vagy a tisztességtelenségre nem kíván hivatkozni, a bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania vagy a pert meg kell szüntetnie [Vbtv. 8. § (1) bekezdés]. Amennyiben a fogyasztó - határidőn belül tett nyilatkozatában - a választottbírósági kikötés tisztességtelenségére hivatkozik, a bíróságnak a kereseti kérelmet érdemben kell tárgyalnia. ”
  5. A 3/2013. PJE tehát a fogyasztóra bízza, hogy a tisztességtelen szerződési kikötés semmisségére kíván-e hivatkozni. Ha a fogyasztó hivatkozik a választottbírósági kikötés tisztességtelenségére az eljárásban, a választottbírósági kikötést semmisnek kell tekinteni, így nincs helye választottbírósági eljárásnak és az általános perjogi szabályoknak megfelelően bírósági eljárásban kell a jogvitát elbírálni. Amennyiben azonban a fogyasztó a határidőn belül nem nyilatkozik, vagy a tisztességtelenségre nem kíván hivatkozni, magatartását úgy kell értékelni, hogy a szerződést a tisztességtelen kikötéssel együtt kötötte meg, a szerződésből eredő jogvita eldöntésére elfogadja a Választottbírósági fórumot.
  6. A Választottbíróság álláspontja szerint ugyanakkor a fogyasztót minden szerződési jogvitában önállóan illeti meg a nyilatkozattétel joga. A fogyasztó szabadon dönthet, hogy egyik vitás ügyben hivatkozik-e a tisztességtelen kikötés semmisségére, míg egy másik vitás ügyben nem tesz nyilatkozatot vagy kifejezett nyilatkozatával megerősíti a szerződésben tett nyilatkozatát. A fogyasztó egyik ügyben tett nyilatkozata nem terjed, nem terjedhet ki automatikusan egy másik ügyre, nem befolyásolhatja az őt megillető fogyasztói autonómiát.
  7. Ezért a Választottbíróság a jelen eljárásban is felhívta az alpereseket - határidő tűzésével és a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel - arra, hogy kívánnak-e a választottbírósági kikötés tisztességtelenségére a választottbírósági eljárásban hivatkozni. Az alperesek nyilatkozatának elmaradását a Választottbíróság akként értékelte, hogy elfogadják, megerősítik a szerződésben tett nyilatkozatukat a választottbírósági fórumrendszer elfogadását illetően, ezért a választottbírósági eljárás lefolytatásának nem volt akadálya az Állandó Választottbíróság 2018. évi Eljárási Szabályzatának 30.§ és 39.§ alapján.
  8. A Választottbíróság elfogadta a felperes keresetében felhozott jogi indokokat és a dologi kötelezetteket a követelés zálogtárgyból való kielégítésének a tűrésére kötelezte. A zálogtárgyból való kielégítés - ha jogszabály kivételt nem tesz - bírósági határozat alapján végrehajtás útján történik (1959-es Ptk. 255.§ (1) bekezdése).
  9. A felperes kereseti kérelmében kérte a perbeli Biztosítéki ingatlanra vonatkozóan a per megindítása tényének az ingatlannyilvántartásban történő feljegyzését az Inytv. 64. § (1) bekezdés e) pontja alapján. A keresetlevél benyújtásának időpontjában a Választottbíróságnak nem álltak rendelkezésre olyan információk, amelyek alapján a választottbírósági eljárás megindításának feltételei maradéktalanul megállapíthatók lettek volna. Amennyiben az alperesek a felperessel létrejött keretbiztosítéki jelzálogszerződések tekintetében - a vitás ügyek választottbírósági rendezésére szóló 14. pontja alapján - a szerződési kikötés tisztességtelensége okán azok semmisségéről nyilatkoztak volna, akkor a Választottbíróság az ügyben nem járhatott volna el, ezért a per megindítására sem kerülhetett volna sor, így az Inytv.-ben a per megindítása sem kerülhetett volna bejegyzésére. Ezen indokok miatt a felperes ez irányú kérelmének a Választottbíróság nem adott helyt. A Választottbíróság e körben hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság BH2003. 368. sz. alatt közzétett eseti döntésére is.
(Vb/18025)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Az alperes ajánlati felhívást tett közzé az Európai Unió hivatalos lapjában nyílt közbeszerzési eljárás megindítására autópálya, valamint csatlakozó létesítményei kivitelezési munkáira. A közbeszerzési eljárás alapján a peres felek Szerződéses Megállapodás („Megállapodás”) elnevezéssel vállalkozási szerződést kötöttek. A Megállapodásban a felperes fix átalány vállalkozási díj mellett, rögzítetett befejezési határidővel vállalta a közbeszerzési eljárás tárgyát képező autópálya szakasz megépítését.
  2. A peres felek a Megállapodást öt alkalommal módosították, amelyek közül – a per eldöntése szempontjából – a második és harmadik bír jelentőséggel. A 2. számú Módosításban a felek a befejezési határidőt módosították az alábbiakban meghatározott körülmények miatt:
  1. a helyi védelem alatt álló erdőterületek irtási munkáinak akadályoztatása, amely 44 nap késedelmet okozott (a továbbiakban: CL-01. számú felperesi követelés),
  2. a 2010. május, június havi rendkívüli csapadék miatt bekövetkezett akadályoztatás, amely 30 nap késedelemmel járt (a továbbiakban: CL-02. számú felperesi követelés),
  3. a 4+400 km-szelvény környezetében bekövetkezett nagy kiterjedésű rézsűcsúszás, amely 64 nap késedelmet okozott (a továbbiakban: CL-03. számú felperesi követelés).
  1. A 3. sz. Szerződés Módosításban a felek a befejezési határidőt újból módosították azon okból, hogy a meglévő autópálya burkolatának gyors leromlása miatt az autópálya kezelője csak a régi autópálya felújítása után járult hozzá a vállalkozási szerződés tárgyát képező elválasztó sáv kiépítéséhez (a továbbiakban: CL-04. számú felperesi követelés).
  2. Mindkét késedelemmel összefüggésben a felperes többlet vállalkozási díj iránti igényt jelentett be.
  3. A vállalkozási szerződés teljesítése során kiemelt szerepet betöltő Mérnök mindkét késedelemre többlet vállalkozási díjat állapított meg, bár a Felperes által igényeltnél kisebb mértékben.
  4. Az alperes a Mérnök által jóváhagyott többlet vállalkozási díjból egy kisebb összeget ismert csak el a határidő hosszabbítás időtartamára vonatkozó építőipari árindex változásokra hivatkozva. A felperes ugyanakkor fenntartotta igényét a Mérnök által jóváhagyott teljes többlet vállalkozási díjra.
Peres felek nyilatkozatai
  1. A felperes a keresetét a Megállapodás azon pontjára alapította, miszerint: ha a kivitelezés folyamán olyan fizikai akadályok merülnek fel, amelyeket a felperesi vállalkozó a legnagyobb szakmai gondosság mellett sem láthatott előre, az ebből eredő igazolt költségek összegére a vállalkozó a Mérnök szakmai megítélése szerint jogosult. A felperes a kereset összegének meghatározásakor a Mérnök által elfogadott többlet vállalkozási díjból indult ki, amelyből levonta az alperes által elismert összeget.
  2. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy a felperes követelése mind jogalapjában, mind összegszerűségében megalapozatlan. Védekezésében azt emelte ki, hogy a Megállapodás szerint a szerződéses ár (a vállalkozási díj) a vállalkozó által mennyiségileg felülvizsgált Beárazott Mennyiségi Kimutatás összegzésével kialakított egyösszegű átalányár, amely magában foglalja mindazon munkák költségeit, amelyek a vállalkozás tárgyának rendeltetésszerű használatához szükségesek. Alaptalannak tartotta továbbá a felperes azon hivatkozását, hogy a határidő hosszabbítás miatt felmerült többlet költségekkel a felperes a közbeszerzési ajánlat megtételekor nem számolhatott. Álláspontja szerint a felperesnek a közbeszerzési ajánlat megtételekor számítania kellett az előre nem látható fizikai akadályokra és a szerződéses árba, mint átalányárba be kellett építenie az esetleg felmerülő többletköltséget is.
  3. A Felek között vita volt azzal kapcsolatban is, hogy a Mérnök alperes teljesítési segédjének tekinthető-e. Felperes álláspontja szerint a Mérnök és az alperes közötti szerződés alapján a Mérnök az alperes teljesítési segédjének minősül, akinek magatartásáért az alperes az 1959-es Ptk. 315. §-a szerint felelősséggel tartozik. Az alperes vitatta, hogy a Mérnök az alperes teljesítési segédje volt, továbbá kifejtette, hogy a Mérnök elismerése nem jelenti egyben a felperesi igények alperes általi elismerését, mivel az alperes a kereseti követelések jog- és összegszerűségét soha nem ismerte el.
  4. Felperes újabb előkészítő iratában hivatkozott arra is, hogy a 2-3. számú Szerződés Módosításokkal az alperes elismerte a kereset jogalapját, ugyanakkor a kereset összegszerűségével kapcsolatban nem hozott fel olyan szakmai érvet, amely alkalmas lenne az egyes tételek vitatására.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróságnak először a kereseti kérelmek jogalapjának fennállásáról kellett döntést hozni. A Megállapodás rendelkezéseivel összhangban a felperes által érvényesített egyes kereseti kérelmek jogalapja akkor állapítható meg, ha a teljesítési késedelem oka olyan fizikai akadály volt, amelyet a felperesi vállalkozó a tőle elvárható legnagyobb szakmai gondossággal sem láthatott előre. A Választottbíróság álláspontja szerint ebből a szempontból lényeges különbség van a CL-01. számú felperesi követelés (az erdőirtáshoz szükséges fakivágási engedélyek 44 napos késedelme) és a CL-02-04. számú további kereseti követelések alapját képező késedelem között.
  2. A Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek – a tőle elvárható szakmai gondosság mellett – tudnia kellett, hogy a munkaterületen kivágandó erdő van és a felperes felelősségi körébe tartozott annak előzetes feltárása, hogy az erdő kivágásához milyen engedélyeket kell beszerezni és azoknak mennyi az időigénye. A fakivágási engedélyek megszerzésének késedelme tehát nem minősül olyan fizikai akadálynak, amelyet a felperes a tőle elvárható legnagyobb szakmai gondossággal nem láthatott előre. A Választottbíróság a fentiek alapján a CL-01. számú felperesi követelés jogalapját nem találta megállapíthatónak.
  3. A CL-02-04. számú felperesi követelések alapját képező késedelmi okok viszont valóban a felperes érdekkörén és felelősségi körén kívülálló, előre nem látható, elháríthatatlan fizikai akadálynak minősülnek, úgymint a 2010 tavaszán lehullott rendkívüli mennyiségű csapadék, a Richter-skála szerinti 2-es értéket meghaladó erejű földmozgás, valamint a vállalkozási szerződésen kívül eső, régi autópálya kényszerű felújítása. A fentiekben hivatkozott, előre nem látható és a felperes részéről elháríthatatlan fizikai akadályok a Megállapodás alapján megteremtik a CL-02-04. számú felperesi követelések jogalapját. Ezt támasztja alá az 1959-es Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben irányadó XXXII. sz. Polgári Elvi Döntés is, amikor kimondja: ha a felek a vállalkozási díj megállapításánál bizonyos többletszolgáltatásokra nem voltak tekintettel, a vállalkozó külön díjazásra tarthat igényt.
  4. A Megállapodás és az ügyre irányadó 1959-es Ptk. 315. §-ának összevetése alapján a Választottbíróság megállapította, hogy a Mérnököt az alperes kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához vette igénybe, így a Mérnök az alperes teljesítési segédje és a vállalkozási szerződésben meghatározott jogkörökben az alperes képviselője volt. Az 1959-es Ptk. Kommentárjának a 315. §-hoz fűzött indokolása szerint a jogszerűen igénybe vett teljesítési segéd magatartásáért a szerződő fél ugyanúgy felel, mintha személyesen járt volna el. Ezt erősíti meg az 1959-es Ptk. 219. § /2/ bekezdése, amikor kimondja, hogy a képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet jogosítja és kötelezi.
  5. A Választottbíróság – azon túlmenően, hogy a Mérnököt az alperes teljesítési segédjének és a szerződésben meghatározott tárgykörökben az alperes képviselőjének minősítette – mérlegelte, hogy a Mérnök tárgyilagos eljárásra kötelezett, amellyel kapcsolatban a peres felek sem a szerződés teljesítése során, sem a választottbírósági eljárásban kifogást nem emeltek. Mindezen körülmények egybevetett mérlegelése alapján a Választottbíróság a jogalappal rendelkező kereseti kérelmek összegszerűségére vonatkozó mérnöki elszámolásokat hitelesnek fogadta el és döntését a Mérnök számításaira alapozta.
  6. Mindezek alapján a Választottbíróság többlet vállalkozási díj és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest.
(Vb/18043)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes az alperessel vállalkozási szerződést – a továbbiakban: Szerződés – kötött, amely szerint a felperes megrendelte, a vállalkozó, mint nyertes ajánlattevő pedig elvállalta a megrendelői oldal által kiírt pályázathoz kapcsolódó közbeszerzési eljárás során meghatározott feltételekkel elvégzendő építési beruházás kivitelezési munkálatait.
  2. A Szerződés az építési kivitelezés mellett tervezési munkát is magában foglalt, az alperesi vállalkozó a létesítmény vízjogi létesítési engedélyezési, építési engedélyezési, kiviteli és megvalósulási terveit, próbaüzemi tervét, ideiglenes és végleges kezelési és karbantartási utasítását, illetve a létesítmény megvalósításához szükséges minden egyéb terv készítését is vállalta. A Szerződésben a felek rögzítették, hogy az alperes a Szerződés elválaszthatatlan részét képező dokumentumokat és a megrendelő által a rendelkezésére bocsátott egyéb dokumentumokat, mint szakvállalat, saját felelősségére ellenőrizte, az azokban foglalt tényeket, előírásokat ismeri. Az alperesi vállalkozó az árat ezen információk figyelembevételével, szakmai tapasztalatára alapozva és az építési helyszín ismeretében állapította meg.
  3. Az alperesi vállalkozó a létesítmény funkciójának, céljainak, valamint a rendeltetésszerű használathoz és a teljes körű, I. osztályú minőségi követelményeknek megfelelő megjelenésű és minőségű megvalósításához szükséges kivitelezési munkákat kalkulálni tudta, a műszaki és igényszintbeli bizonytalanságokat is figyelembe vette. A vállalt munkák terjedelmét, műszaki követelményeit a közbeszerzési dokumentáció műszaki része, valamint a közbeszerzési eljárás során tartott helyszíni bejárás jegyzőkönyve, a közbeszerzési eljárás során a kérdésekre adott válaszok, a vállalkozó ajánlata, köztük a beárazott költségvetése és a közbeszerzési eljárásban készült egyéb okiratok tartalmazták.
  4. Az alperesi vállalkozó a művet készre jelentette, kérte a tárgyi létesítmény átadás-átvételi igazolásának kiadását. Az eljárást a vonatkozó FIDIC és magyar jogszabályok szerint kell lefolytatni. A felperesi megrendelő képviseletében eljáró FIDIC Mérnök a Szerződés szerint előírt és a Vállalkozó által becsatolt dokumentumok vizsgálata alapján arra a következtetésre és megállapításra jutott, hogy a csatolt dokumentumok nem támasztják alá teljes körűen a mű készültségét, ezért azt elutasította, egyúttal a SÁRGA FIDIC10.1.b) pontja alapján kérte, hogy a Vállalkozó az átadás-átvételi eljárás megindításához szükséges dokumentumokat adja át.
  5. Az alperes a hiányosságok ellenére kétszer is megkísérelte átadni a meglévő létesítményeket, a nyomáspróba során azonban vízszivárgást tapasztaltak, emiatt szakértői vélemény beszerzésére került sor. A felperes póthatáridőt tűzött a vállalkozónak, egyúttal bejelentette kötbérigényét is.
  6. A Szerződésben a felek a késedelmes teljesítés esetére kötbérfizetési kötelezettséget kötöttek ki, e szerint a Szerződés szerinti bármely kötelezettségének késedelmes teljesítése esetén a felperesi vállalkozó a szerződéses ellenérték napi meghatározott ezrelékének megfelelő összegű késedelmi kötbér fizetésére köteles, azzal, hogy a késedelmi kötbér maximuma az ellenérték meghatározott százaléka.
  7. Az alperes különböző okokra hivatkozással a kötbérfizetési kötelezettségét nem ismerte el, vitatta mind a késedelmes teljesítés tényét, mind a követelt köbér összegét, illetve követeléseket terjesztett elő. A Szerződésben rögzített vitarendezési eljárásra végül a projekt sikeres befejezése és elszámolás érdekében akkor nem került sor, de a felperesi megrendelő jogfenntartó nyilatkozatot tett. valamint rögzítették, hogy a projekt befejezését és elszámolását követően kerül sor a döntnöki eljárásra. A döntnök az alperesi vállalkozó álláspontját fogadta el.
A peres felek nyilatkozatai
  1. A békés megállapodás hiánya miatt felperes keresetet indított a Választottbíróság előtt alperes ellen kötbérigénye, annak késedelmi kamata, és az eljárással kapcsolatos költségei megfizetésére, a Szerződés, továbbá a rég Ptk. 298.§-ának a) pontja és 301/A.§-ának (1) és (2) bekezdései alapján. A FIDIC „Sárga Könyv” (1999) 20.5. Alcikkelynek a Különös Feltételekben történt módosításával a felek a Szerződésben a bírósághoz fordulás 56 napos időközét lerövidítették, a keresetindításra ennek megfelelően került sor.
  2. A felperes előadta, hogy a késedelmi kötbérigény esetén elsődlegesen meg kell határozni a Szerződésben kikötött befejezési határidő és a tényleges teljesítés közötti un. objektív késedelem időtartamát. Ennek megfelelően azt kell vizsgálni, hogy történt-e, és hány nap tartamban objektív késedelem egyfelől a kikötött szerződési határidő, illetve annak hatályos módosítása esetén a módosított határidő, valamint a tényleges határidő, másfelől a tényleges teljesítés időpontja közötti időszakban. Felperes kifejtette, hogy az objektív késedelem azt a tényt jelenti, hogy a Szerződésben kikötött teljesítési határidőhöz képest a teljesítés a kivitelező részéről ténylegesen mely későbbi időpontban történt meg. A jelen esetben a szerződésmódosításokkal meghatározott befejezési határidőt kell összevetni azzal az időponttal, amikor az építmény eredményes műszaki átadás-átvétele megkezdődött (1959-es Ptk. 405. § (3) bekezdés). A két időpont napokban meghatározott különbözete az objektív késedelem időtartama. A felperes álláspontja szerint az alperesnek felróható volt a bekövetkezett késedelem, mert a befejezési határidő elmulasztása az elhúzódó engedélyeztetési eljárásokkal, illetve a kivitelezés késedelmes elvégzéséből származó szerződésszegéssel okozati összefüggésben áll; az alperesi vitatás ellenére is megállapítható, hogy az alperes késedelmes teljesítése vétkesnek is minősül, azaz hogy a teljesítés érdekében nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható (régi Ptk. 318. § (1) bek., Ptk. 339. § (1) bek.). A közbeszerzési eljárás eredményeként létrejött Szerződés késedelmes teljesítése az alperes részéről megtörtént. A felperes álláspontja szerint ebben az esetben figyelemmel kell lenni arra is, hogy a pályázaton résztvevő vállalkozók esetleg éppen a fenyegető magas késedelmi kötbér miatt tehettek eltérő feltételekkel ajánlatokat, ezért nem nyerhették meg a pályázatot. A közbeszerzési eljárásként eltérő feltételekkel létrehozott építési vállalkozási szerződések a kötbér kötelezettség vonatkozásában a bírói gyakorlat részéről szigorúbb megítélés alá esnek a kimentési hivatkozások mérlegelése során (EBD2014.P.14./I. pont). A felperes szerint a kötbér fizetését vállaló kötelezett felróhatóságát nem a jogosultnak kell bizonyítania, hanem a kötelezett mentheti ki magát a kötbérfelelősség alól vétlensége, vagyis annak bizonyításával, hogy a körbérrel szankcionált szerződésszegés elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (régi Ptk. 246. § (1) bek., 247. § (1) bek., BH 2015 224.)
  3. Az alperes álláspontja szerint a felperesi követelés mind jogalapját, mind pedig összegszerűségét tekintve megalapozatlan volt, erre figyelemmel alperes indítványozta a Választottbíróságnak, hogy a felperesi keresetet teljes körűen, felperes költségekbeli marasztalása mellett utasítsa el. Az alperes az objektív késedelem tényét nem vitatta, továbbá azt sem, hogy a létesítmény átadása nem történt meg a felek által közös egyetértéssel meghosszabbított határidőre. Ugyanakkor az alperest kötbérfizetési kötelezettség csak felróható szerződésszegés esetén terheli, a felróhatóságot viszont (saját oldalán) alperes vitatta. Ezzel kapcsolatban alperes utalt a régi Ptk. 246. § (1) bekezdésére.
  4. Az alperes a kereseti kötbérköveteléssel szemben két kimentési hivatkozással védekezett. Első exculpációs hivatkozása az ajánlati dokumentációban a felperes által hibásan meghatározott adatok miatti technológiai optimalizáció szükségessé válásának igazolására, a második pedig a jogszabállyal ellentétes hatósági engedély előírása miatt bekövetkezett objektív késedelem alperesi felróhatóságának kimentésére irányult.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság a felperesnek a szerződésszegését vitató álláspontjával szemben tényként állapította meg azt, hogy a Támogatási Szerződés alapján a Kedvezményezett a Támogatási Szerződés módosítását volt köteles kezdeményezni, amennyiben meghatározott mértékben csökken a számszerűsített célok értéke, így a szennyvíztisztító telep korszerűsítendő kapacitásának célértéke. A felperes sem vitatta, hogy ez a csökkenés a próbaüzemkor mért adatok alapján az előírtat meghaladó mértékű volt.
  2. Nem találta alaposnak a Választottbíróság a felperes azon érvelését sem, hogy az alperes a projekt célértékeitől a tervezés és a kivitelezés során szabadon eltérhetett volna. Az Ajánlatkérési Dokumentáció azt rögzítette, hogy a Vállalkozó az ajánlatának összeállításakor kiindulási alapadatokként köteles volt figyelembe venni a tervezett szennyvíz mennyiségét, a telepre érkező kommunális szennyvíz minőségét, szennyező anyag terhelését és a telep biológiai terhelését.
  3. Mindez igazolta az alperes azon álláspontját, hogy a műszaki célértékektől vállalkozóként sem az ajánlattételkor, sem később nem térhetett el szabadon, ellenkezőleg, az ezektől az értékektől eltérő részvételi jelentkezése, ajánlattétele a Kbt. 73.§-a (1) bekezdésének e) pontja alapján érvénytelen lett volna, mert az nem felelt volna meg az ajánlati, ajánlattételi vagy részvételi felhívásban és a közbeszerzési dokumentumokban, valamint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek.
  4. Ennek megfelelően alaptalan volt a felperesnek az ajánlati dokumentációt kiegészítő tájékoztatások tartalmára történő hivatkozása is. A műszaki célértékekkel kapcsolatos kötöttségek és a tervezési felelősség korlátlan irányú kiterjesztése közötti feszültség ebben a tárgykörben valóban nagyszámú ajánlattevői kérdést generált, ennek oka azonban az ajánlattételi dokumentáció ellentmondásossága volt, ami nem változtatott a Szerződés azon előírásán, hogy a dokumentumok ellentmondásai esetén a dokumentumok alkalmazhatóságát szigorú sorrendiség korlátozza. Ennek értelmében az Ajánlati nyilatkozat a sorban megelőzte a kiegészítő tájékoztatás alkalmazását, az ajánlat kötelező tartalmával (a műszaki célértékekkel) szemben, a keletkezett ellentmondások feloldására a kiegészítő tájékoztatások tartalma nem jöhetett figyelembe.
  5. Szemben a felperes álláspontjával, a műszaki célparaméterek teljesítésének elmaradásával a felperes nem csak a támogatási szerződést sértette meg az előírást meghaladó eltérés esetére előírt módosítás kezdeményezésének elmulasztásával, hanem az alperessel kötött vállalkozási szerződését is. Ennek ugyanis lényeges tartalmát képezte az ipari szennyvíz mennyiségének meghatározott szinten rögzített teljes tisztítási kapacitás értéke, amelyhez ráadásul elválaszthatatlanul kapcsolódott a támogatható tevékenység elszámolható költségének aránya.
  6. A Választottbíróság a fentiek alapján úgy ítélte meg, hogy a technológia szükségképpeni módosítása a felperes érdekkörébe esett, és a felperes részére biztosított gazdasági előnyt. Azt pedig a felperes nem is vitatta, hogy a javára szóló módosítást az alperes a saját költségére végezte el, és nem volt vitás az optimalizálás időigényének mértéke sem.
  7. Mindezek alapján a Választottbíróság megítélése szerint az alperes az objektív késedelem felróhatóságát eredményesen kimentette, s így ebben az időtartamban a fenti indokok miatt őt a kötbérfizetési kötelezettség a felperessel szemben felróhatóság hiányában nem terhelte. A Választottbíróság ezért a felperes keresetét - mint megalapozatlant - elutasította.
(Vb/17092)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek határozatlan időre szóló fuvarozási alvállalkozói szerződést kötöttek a felperes szervezésében kezelt áruk Magyarország területén történő és a felperes által megjelölt rendeltetési helyre való eljuttatására. Az alperes a szerződést az ott írt alacsony díjazás és a kötbérek súlyossága miatt felmondta, amelyet a felperes elfogadott. A felek között korábban is volt jogvita, amelynek a lényege az volt, hogy az alperesi számlákat a felperes csak részben tudta kifizetni és további összeggel is késedelembe esett. Ezt azzal indokolta, hogy a multinacionális megbízók által vállalt fizetési határidők eleve hosszúak, amelyek nála likviditási problémát eredményeznek. Az alperes ígérete ellenére fuvareszközökkel a szerződés szerint nem állt ki; megszegte a szerződést, ezért a felperes vele szemben késedelmi és meghiúsulási kötbért kívánt érvényesíteni. Ezen felül kárigénye is volt a felperesnek, mivel az áru sérült állapotban érkezett meg. Az alperesi leállás tényleges oka a felperes előadása szerint az alperes egyik fuvarozási feladatokat ellátó gépkocsivezetőjének felmondása volt. A felperes a keresetében egyidejűleg késedelmi és meghiúsulási kötbért érvényesített. Felfüggesztette az alperes kiegyenlítetlen követeléseit és beszámítást is közölt.
Peres felek nyilatkozatai
  1. A felperes keresetében a fenti tényállásra alapozva kötbér és kártérítés jogcímén érvényesített igényt, behajtási költség átalány és késedelmi kamat követelése mellett.
  2. Az alperes elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását kérte, másodlagosan pedig a kötbér mérséklését indítványozta. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felek keretszerződése általános szerződéses feltétel jellegű és egyoldalú. A perbeli áruk kiállításának elmulasztását azzal indokolta, hogy a felperes fizetési késedelemben volt, az alperesi járművet túlsúllyal dolgoztatta, leveleire késve válaszolt, feladatlistát sem kapott sőt, a szerződés aláírt példányával sem rendelkezik. A kötbér követelés a Ptk. 6:186§ (1.) bek. szerint nem alapos, mivel a szerződés megszűnéséért a felperes a felelős. A kötbér mértéke túlzott, a fuvardíj terv szerinti összegének kb. húszszorosa. A felperest kár nem érte. Egyúttal viszontkeresetet terjesztett elő, amelyet fizetetlen számla-követeléseire alapított.
A Választottbíróság ítélete
  1. Az alperes a Választottbíróság álláspontja szerint megszegte a felek keretszerződésében írt ,szállításra jelentkezési kötelezettségeit, és erre tekintettel a felperes az alperessel kötött keretszerződését jogszerűen mondta fel azonnali hatállyal. Az EBH 2005.1205 szám alatt közzé tett jogeset szerint, a meghiúsulási kötbér magába foglalja a más szerződésszegés esetére kikötött kötbért, mivel a meghiúsulási kötbér mellett ugyanazon jogsértés többszörös szankcionálását jelentené a meghiúsulásig terjedő időre késedelmi kötbér fizetése. Nem vitásan a felperes késedelmi és meghiúsulási kötbér követelését ugyanaz az alperesi szerződésszegés – a kiállás elmaradása -váltotta ki. Így és erre tekintettel felperes késedelmi kötbérre vonatkozó követelése megalapozatlan.
  2. A BH 200281 és az IH 2012.27. alapján a kötbérnek bíróság által történő mérséklésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a per adataiból – külön bizonyítás nélkül is – megnyugtatóan megállapítható, hogy a szerződésszegés folytán számottevő kár nem keletkezett és a szerződésszegés enyhébben megítélhető. A jelen vitás esetben felperes nem bizonyította, de még csak nem is valószínűsítette azt, hogy neki számottevő kára keletkezett volna. Így a jogalapjában egyébként megalapozott meghiúsulási kötbért jelentősen csökkenteni kellett.
  3. A felperes kártérítést fizetett, amit egyébként levelezéssel és számlával igazolt és amely kár az alperes által fuvarozott áru sérülésével kapcsolatosan keletkezett. Ezt a követelést a Választottbíróság megalapozottnak tartotta. Az alperes viszontkereseti követelését számlákkal igazolta, amelyeket a felperes nem vitatott. Az alperest így külön kötelezte a kötbér és a kártérítés, a felperest pedig a számlatartozás kifizetésére. A késedelmi kamat fizetésére alapított igény ugyancsak helytálló a Ptk. 6:155§ (1.) bek. szerint. Mindkét fél Euroban terjesztette elő követelését, ezért a Választottbíróság a behajtási költségátalány Forintra történő átváltását mellőzte és nem látta akadályát az Euroban történő marasztalásnak (201 évi IX. tv. 3.§ (1.) bek).
(Vb/18040)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás 
[1] Felperes 2009. májusában független pénzügyi közvetítőként a vele szerződéses kapcsolatban álló biztosítótársaságok termékeinek közvetítése érdekében határozatlan időre megbízási szerződést kötött alperessel. A megbízási szerződés alapján alperes „közvetítés és értékesítésszervezés, ajánlás, valamint állománygondozás” tevékenységek végzését vállalta jutalék ellenében. A közvetítői tevékenység többek között magába foglalta hitelintézeti, befektetési és pénztári szerződések megkötésének elősegítését, az ezzel kapcsolatos termékek ismertetését, ajánlását. felvilágosítás adását, szerződések megkötését stb. 
Alperes a tevékenysége eredményes ellátása esetén jutalékra oly módon volt jogosult, hogy a felperes a jutalékról havonta ún. „Komissziós Listát” (a továbbiakban: KL) küldött alperesnek, aki ha a szerződésben meghatározott határidőn belül nem tiltakozott, a KL elfogadottnak minősült. A jutalék feltétele az volt, hogy a biztosítótársaság az alperes által közvetített ügyletet elfogadta és ennek jutalékát felperes részére megfizette, továbbá az ügyfél a díjfizetési kötelezettségének meghatározott minimális ideig eleget tett és a biztosítási szerződés hatályban maradt. A felek gyakorlata alapján az alperes az elfogadott KL alapján számlát állított ki az őt megillető jutalékról, melyet felperes banki átutalással fizetett meg. Amennyiben a biztosítási szerződés a meghatározott minimális ideig nem állt fenn, alperest visszafizetési kötelezettség terhelte. 
[2] Felperes a Választottbírósághoz 9 hónapnyi KL-t nyújtott be 2012. márciustól júliusig, valamint 2012. októbertől 2013. januárig terjedő időszakra. Alperes ezen KL-ek alapján számlákat állított ki felperes részére, melyek között egy negatív számla is szerepelt a visszafizetendő jutalékról. 
Felperes 2013. júniusában kelt levelében tájékoztatta alperest a megbízási jogviszony megszűnéséről és kérte az elszámolási kötelezettségének a határidőn belüli teljesítését. Alperes a felszólításnak nem tett eleget, ezért felperes fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett, az alperesnek fizetendő jutalék alperessel szemben fennálló követelésébe történő beszámítása után fennmaradó követelése összege erejéig. Alperes a fizetési meghagyással szemben ellentmondással élt, a bíróság a Pp. 318. §. (1) a) pontja alapján a pert 2017. novemberében megszüntette. Felperes 2018 márciusában terjesztette elő alperessel szemben a keresetét. 
A felperes kereseti kérelme és az alperes ellenkérelme 
[3] Felperes keresetében kérte a Választottbíróságot, hogy kötelezze alperest a megbízási szerződés alapján „jutalék visszafizetése” jogcímen tőke, és annak 2012. szeptemberétől a kifizetés napjáig járó, a 1959-es Ptk. 301/A. § szerinti késedelmi kamatainak, valamint a fizetési meghagyásos eljárás díjának a megfizetésére. Kérte továbbá, hogy a Választottbíróság kötelezze alperest a választottbírósági eljárás során felmerülő perköltségeinek a megfizetésére. 
[4] Alperes 2018. júniusi válasziratában kérte a Választottbíróságot, hogy felperes keresetét utasítsa el, és marasztalja felperest a perköltségekben, továbbá előadta, hogy a Választottbíróság hatáskörét nem kifogásolja. 
 
A választottbíróság ítélete 
[5] A Választottbíróság két alkalommal, 2018. decemberében és 2019. januárjában tarott tárgyalást, majd 2019. áprilisában kelt végzésével az eljárást berekesztette.  
[6] Alperes a válasziratában érdemben azt kifogásolta, hogy a 2013. január és 2013. június közötti időszakra jutalék illette meg, amely nem került beszámításra felperes követelésébe. Felperes erre tekintettel előadta, hogy alperest ezen időszakra mindösszesen 64 Ft jutalék illeti meg, mely összeggel követelését csökkenti. Ezenkívül előadta, hogy a szerződés megszűnését követő időszakot is figyelembe véve alperesnek további jutalék visszafizetési kötelezettsége keletkezett, ezt a követelést felperes azonban nem kívánja érvényesíteni alperessel szemben. 
[7] Alperes 2019. január végén benyújtott beadványa előtt egyszer sem kifogásolta a KL-kat, 2019. január végén benyújtott beadványában azonban egyet nem értését fejezte ki a felperes által benyújtott kimutatásokkal kapcsolatban, hiányolta továbbá „saját” szerződései befizetési jutalékait, azonban ezek összegszerűségét nem igazolta, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. 
[8] Tekintettel arra, hogy alperes nem jelölte meg a szerinte neki járó jutalékok összegét, a Választottbíróság a felperes kimutatásait elfogadta. A fentiek alapján a Választottbíróság a felperes által követelt összeg – eredetileg követelt összeg 64 Ft-tal csökkentett mértéke –, valamint ezen összeg után 2013 június végétől járó - a mindenkori jegybanki alapkamattal megegyező mértékű - késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest. 
[9] A Választottbíróság az alperes azon kifogását, miszerint a felperes követelése már elévült nem tartotta megalapozottnak, tekintettel arra, hogy az általános öt éves elévülési idő nem telt el, és a felek az1959-es Ptk. 325. § (2) bekezdésében biztosított lehetőséggel sem éltek, azaz nem állapítottak meg öt évnél rövidebb elévülési időben. 
[10] Alperes hivatkozott arra a tényre is, hogy a felperes által indított és alperes ellentmondása folytán perré alakult fizetési meghagyásos eljárás a járásbíróság által megszüntetésre került, erre tekintettel kérte a Választottbíróságot, hogy utasítsa el a felperes keresetét. A Választottbíróság azonban megállapította, hogy a járásbíróság permegszüntető végzése nem jelent ítélt dolgot (res iudicata) a jelen eljárásban, ezért az alperesnek ezt az érvelését sem fogadta el. 
[11] A Választottbíróság az alperest a fentieken túlmenően kötelezte a felperes által lerótt fizetési meghagyásos eljárás díjának, ügyvédi költségének, valamint a választottbírósági eljárásnak a felperes részére történő megfizetésére. 
(Vb/18018) 
AZ ÍTÉLET ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS 
 
[1] A felperesi vevő a perben nem álló eladóval ingatlan adásvételi szerződést kötött, amelynek értelmében az építkezésből származó szavatossági és garanciális jogokat a vevő az eladóval szemben érvényesíthette. A birtokbaadást követően az ügylet tárgyát képező lakás műszaki állapotában minőségi hibák jelentkeztek. A kivitelező alperes a felperesnek ígéretet tett a hibák orvoslására, amelynek azonban nem tett eleget.  
 
PERES FELEK NYILATKOZATAI 
 
[2] A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését elsődlegesen árleszállításra, másodlagosan – vagylagosan – kártérítés megfizetésére.  
 
[3] Hivatkozott a felperes a Kr. 2.§-ának (1) bekezdésére, amely szerint a jótállási kötelezettség a kivitelezési szerződés alapján az építési, szerelési munka elvégzésére kötelezettséget vállaló személyt, azaz a vállalkozót terheli. A (2) bekezdés értelmében a vállalkozó az e rendeletben foglaltaknál a megrendelőre nézve kedvezőbb jótállási feltételeket vállalhat. A 3.§ (2) bekezdése alapján a jótállási jogokat a lakás (lakóépület) vagy építmény tulajdonosa, a lakás vagy építmény tulajdonba adásáig a megrendelő a vállalkozóval vagy az általa a javításra kijelölt személlyel, illetve szervezettel szemben érvényesítheti.  
 
[4] Hivatkozott továbbá a felperes az 1959-es  Ptk. 248.§-ára. Ennek (1) bekezdése szerint, aki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, annak időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás a jogosultnak a törvényből eredő jogait nem érinti. A 306.§ (1) bekezdése alapján hibás teljesítés esetén a jogosult elsősorban – választása szerint – kijavítást vagy kicserélést, ezek kizártsága esetén pedig – választása szerint – megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Vagylagos kártérítési igényének alátámasztására a felperes az 1959-es Ptk. 318.§-a alapján alkalmazandó 339.§-ának (1) bekezdésére hivatkozott.  
 
[5] Az alperes nem vitatta, hogy a felek közötti jogviszonyra a Kr. mint speciális jogszabály előírásai az irányadók a lex specialis derogat legi generali elvén keresztül. A Kr. 3.§-ának (1) bekezdés szerint a jótállás időtartama az átadás-átvételi eljárás befejezésének időpontjától számított három év, amely határidő a lakás felperesi birtokba vételétől kezdődően számítandó, s amely az igényérvényesítést megelőzően lejárt. Hivatkozott továbbá az alperes a Kr. 5.§-ának (2) bekezdésére, amely szerint a jótállási jog jogosultja kizárólag cserét vagy javítást követelhet a jótállási jog kötelezettjétől.  
 
[6] Az alperes szerint a felperes szavatossági joga az 1959-es Ptk. 308.§-ának (1) bekezdése alapján elévült. E szerint a jogosult a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Elévülésre hivatkozott az alperes a felperes kártérítési igényével szemben is.  
 
[7] A felperes szerint az elévülést kizárta az a tény, hogy a felperes több ízben megkísérelte az alperes felkeresését, ennek következtében az elévülés megszakadt. Hivatkozott a Kr. 3.§-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt tíz éves jótállási időtartamra is. Az alperessel szemben érvényesíthető jótállási jogok körében tett alperesi védekezéssel szemben pedig hivatkozott az adásvételi szerződésre, mely szerint az eladó az építkezésből adódó szavatossági és garanciális jogokat a felperesi vevőre engedményezte, így a szavatossági és garanciális jogokat a felperes közvetlenül az alperesi kivitelezővel szemben jogosult és köteles érvényesíteni.  
 
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ÍTÉLETE 
 
[8] A Választottbíróság megállapította, hogy a felperes keresete nem alapos, és azt - mint megalapozatlant - elutasította.  
 
[9] A Választottbíróság megállapította, hogy az alperes teljesítése a perbeli lakásingatlan vonatkozásában minőséghibás volt. Osztotta azt az alperesi álláspontot, hogy a felperes jótállási igényére a Kr. 3.§-a (1) bekezdésének a) pontja az irányadó, amely szerint a jótállás időtartama az átadás-átvételi eljárás befejezésének időpontjától számított három év. Az ugyanezen bekezdés c) pontjában megszabott tíz éves jótállási idő a jelen eljárásban nem volt alkalmazható. Ezt a szabályozást ugyanis a 94/2014.(III.25.)Korm. rendelet 2.§-ának (4) bekezdése azzal állapította meg, hogy azt csak a 2014. április 9-ét, azaz a hatálybalépését követően kötött szerződésekre lehet alkalmazni, a perbeli szerződés pedig ezt megelőzően jött létre. A jótállási határidő jogvesztő, nem évül el, ezért nem is szakítható meg.  
 
[10] Az 1959-es Ptk. a szavatossági igények érvényesítésére kétféle határidőt állapított meg: egy rövidebb – hat hónapos – elévülési időt, amelybe nem számít bele a kijavítási idő azon része, ami alatt a jogosult az ingatlant nem használhatta, és egy hosszabb – három éves – jogvesztő határidőt. A felperes szavatossági joga az 1959-es Ptk. 308.§-ának (1) bekezdése alapján elévült. Az 1959-es Ptk. 327.§-a (1) bekezdése az elévülés megszakításának eseteit taxatív módon sorolja fel. Az a szerződéses nyilatkozat, amelyet szóban vagy szóbeli üzenettel tettek meg, a másik fél általi tudomásulvétellel válnak hatályossá, ennek megtörténtét azonban a felperes nem bizonyította. Mivel pedig a felperes a keresetét csak az elévülési idő lejártát követően nyújtotta be, elmulasztotta a perindításra megszabott határidőt is.  
 
[11] Az alperesi hibás teljesítés hibajelenségei szemmel láthatóak voltak, ezért a felperes nem hivatkozhatott alappal arra, hogy a követelését amiatt a menthető ok miatt nem tudta időben érvényesíteni, mert a hiba a jellegénél fogva az elévülési határidőn belül nem volt felismerhető. A felperes így az elévülés nyugvására sem hivatkozhatott, hiszen a hibás teljesítést kellő időben felismerte és az igényérvényesítés az ő hibájából késett el.  
 
[12] A kártérítési igény vizsgálata során a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes első ízben a jelen eljárásban követelt kártérítést az alperestől. Ezt megelőzően kizárólag jótállási és szavatossági igényeket próbált érvényesíteni, és még a keresetében is csak ezen igények megnevezése szerepelt. A régi Ptk. 324.§ (1) bekezdésében meghatározott ötéves elévülési idő így eredménytelenül telt el. Olyan dokumentumot a felperes nem terjesztett elő, amelyben az elévülési időn belül akár csak utalt volna arra, hogy az alperessel szemben kártérítési igényt kívánt volna előterjeszteni.  
 
[13] Mindezek alapján a Választottbíróság keresetét teljes egészében elutasította.  
 
(Vb/15036) 
 
 
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes a 2018. október 2. napján érkezett keresetében a felek között 2012. szeptember 13-án létrejött szerződés ("Szerződés 1"), a 2012. szeptember 13. napján kelt szerződés ("Szerződés 2"), a 2014. december 18. napján kelt szerződés ("Új Szerződés 1."), továbbá a 2014. december 18. napján kelt szerződés ("Új Szerződés 2.") alapján kérte az alperesek kötelezését elsődlegesen a keresetlevél 10.3 pontjában megjelölt hibák megfelelő határidőben való kijavítására, másodlagosan pedig a javítási költségek felperes részére történő megfizetésére.
  2. Az I. r. alperes a hatásköri kifogásában arra hivatkozott, hogy a felek közötti szerződések jogszabályellenesen tartalmazzák a választottbíróság előtti vitarendezési kikötést, mivel a választottbírósági kikötés a szerződéskötéskor hatályban volt jogszabály, a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. tv. („Nvtv”) 17. (2) és (3) bekezdéseiben meghatározott tiltó rendelkezésekbe ütközött, figyelemmel arra, hogy a szerződések teljesítése révén megvalósított beruházások az önkormányzat tulajdonába kerültek és az önkormányzat vagyonába tartoznak. Az I. r. alperes a hatásköri kifogásában hivatkozott továbbá az 1994. évi LXX1. tv. 4.§-ra (a továbbiakban rVbtv.).
A választottbíróság végzése
  1. A Választottbíróságnak a jogvitával kapcsolatban az alábbi kérdésekben kellett döntenie
  1. alkalmazandó-e a jelen perbeli jogvita tekintetében a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény („Nvt.”) 17. § (3) bekezdése választottbírósági kikötést tiltó rendelkezése?
  2. Hogyan kell megítélni azt a helyzetet, ha a szerződés tárgya olyan tevékenység, amelynek eredményeként nemzeti vagyonnak minősülő létesítmény jön létre, azonban a szerződéskötéskor ez a nemzeti vagyontárgy még nem létezik?
  3. Mi a relevanciája annak, ha a választottbírósági eljárást olyan időpontban indították, amikor a fenti tiltó rendelkezés már nem volt hatályban?
  4. Van-e a Választottbíróság jelen eljárásban való hatáskörére kiható relevanciája annak, ha a hatáskör hiányára nem a nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult felperes, hanem a vele szerződő alperesek hivatkoznak?
  1. Az Nvt. 17. § (3) bekezdésének hatálybalépése: 2012. január 1. (Nvt. 20. § (2) bek.). Az Nvt. 17. § (3) bekezdésének hatályon kívül helyezésére 2015. március 19. napján került sor (2015. évi VII. törvény 33. és 35. §§).
  2. A szerződéskötések tekintetében releváns mindkét időpontban tehát hatályban volt a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény ("Nvt.") választottbírósági kikötést tiltó 17. § (3) bekezdése, amely az alábbi:
Nvt. 17. § (3) ") „Magyarország határa által kör bezárt területen lévő nemzeti vagyonra vonatkozó polgári jogi szerződésben a nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult irányadóként kizárólag a magyar nyelvet, valamint a magyar jog alkalmazását, és jogvita esetére kizárólag a magyar bíróság - ide nem értve a választottbíróságot - joghatóságát kötheti ki. A nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult e jogviták eldöntésére választottbírósági eljárást nem köthet ki. ”
Az Nvt. 1. § (1) bekezdése alapján „Nemzeti vagyonba tartozik:
  1. az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló dolgok,
  2. az a) pont hatálya alá nem tartozó, az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő dolog,
  3. az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő pénzügyi eszközök, továbbá az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető társasági részesedések,
  4. az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető bármely vagyoni értékkel rendelkező jogosultság, amelyet jogszabály vagyoni értékű jogként nevesít
  1. Az Nvt. Nvt. 17. § (2) bekezdése alapján „Az e törvényben meghatározott nemzeti vagyon körébe tartozó vagyonnak minősül az e törvény hatálybalépését követően az állam vagy az önkormányzat tulajdonába kerülő vagyon. ”
  2. A rVbtv. szerződéskötéskor hatályos, a 2012. évi LXV. törvény 2. §-a által megállapított szövege az alábbi:
„ Nincs helye - sem magyarországi, sem Magyarországon kívüli választottbírósági hellyel (székhellyel) rendelkező eseti vagy állandó - választottbírósági eljárásnak a Polgári perrendtartás (a továbbiakban: Pp.) XP-XXIII. fejezetében szabályozott eljárásokban, valamint olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény hatálya alá tartozó Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés, továbbá olyan ügyekben, amelyekben törvény a jogvita választottbírósági eljárás keretében történő rendezését kizárja.”
  1. Az rVbtv. idézett szakasza, de különösen a nemzeti vagyontörvény imperatív, eltérést nem engedő jogszabály, amelyet szigorúan, a jogalkotó akaratával összhangban kell értelmezni, ezért a Választottbíróság megítélése szerint az ún. "teleológiai redukció" alkalmazásának nincs helye, vagyis nem lehet arra következtetni, hogy a jogalkotó nem kívánta volna a jogszabály érvényesülését olyan nemzeti vagyontárgyakra, amelyek később keletkeznek. Éppen ellenkezőleg: ha a jogalkotó azt akarta volna, hogy a tilalom jövőben létrehozandó nemzeti vagyontárgyra ne terjedjen ki, akkor ezt a szándékát világosan kifejezésre juttatta volna. Ennek azonban kifejezetten éppen az ellenkezője következik az Nvt. fent idézett 17. § (2) bekezdéséből.
  2. A felperesi érvelés elfogadása azt eredményezné, hogy a rVbtv. 4. § és a Nvtv. 17. § (3) bek. tilalma alól minden olyan szerződés kikerülne, amelynek tárgya valamilyen, a nemzeti vagyonba sorolt vagyontárgy (jövőbeli) előállítása (lenne), azaz valamennyi vállalkozási szerződés. A Választottbírósági Tanács véleménye szerint ez nem lehetett a jogalkotó szándéka, hiszen nem lenne következetes, ha minden más szerződéstípusra kiterjedne a tilalom, csak éppen a vállalkozási szerződésekre nem. Hozzátartozik ehhez, hogy a vállalkozási tevékenység fejében fizetendő vállalkozói díj már a vállalkozási szerződés megkötésekor is létezett és a nemzeti vagyon körébe tartozott.
  3. A fentiekre tekintettel a Választottbírósági Tanács nem vizsgálhatta azt, hogy a választottbírósági kikötést tiltó szabály 2015. március 19. utáni megszűnésének volt-e kihatása a hatáskörre, ugyanis a felek a Választottbíróság hatáskörét a tiltó szabály hatálya alatt kötötték ki.
  4. A fentiekből következően a perbeli szerződés által létrehozni célzott létesítmény a szerződéskötéskor olyan jövőbeli nemzeti vagyonnak minősült, amely az Nvt. 17. § (2) bekezdése értelmében az „e törvényben meghatározott nemzeti vagyon körébe tariozó vagyonnak minősül”. Az „e törvényben meghatározott nemzeti vagyon” szabályai alkalmazandók tehát rá, és ezek közé tartozik az Nvt. 17. § (3) bekezdése is. Ugyancsak a fentiekből következően a feleknek a választottbíróság eljárására vonatkozó kikötése érvénytelen kikötés.
  5. A Választottbírósági Tanács álláspontja szerint a határkor hiánya vagy megléte tekintetében nincs relevanciája annak, ha a hatáskör hiányára nem a nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult felperes, hanem a vele szerződő alperesek hivatkoznak, mivel a választottbírósági kikötés a fentiekben kifejtettek szerint érvénytelen (semmis), amelyre bármelyik fél határidő nélkül hivatkozhat.
(Vb/18077)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás 
 
[1] Az I. r. alperes, mint megrendelő több vállalkozási szerződést kötött a felperesi vállalkozóval Magyarországon megvalósuló projektek munkálatainak elvégzésére; a szerződésekre a magyar jog volt alkalmazandó. A szerződések szerint a számlákat az I. r. alperesi külföldi székhelyű vállalkozás részére kellett kiállítani, a számlák másolatát az I. r. alperes II. r. alperesi magyarországi fióktelepe részére kellett megküldeni. A külföldi vállalkozás I. r. alperes ugyanis csak a II. r. alperesi magyarországi fióktelepe útján tudott az itteni forgalomban részt venni. Az Fkt. 11.§-ának (2) bekezdése alapján a külföldi székhelyű vállalkozás és a magyarországi fióktelepe (az I. r. és a II. r. alperes) egyetemlegesen volt felelős a fióktelep tevékenysége során keletkezett tartozásokért.  
 
[2] A felperes a szerződésekben vállalt kötelezettségeit teljesítette, az alperesek a teljesítést elismerték, de a vállalkozói díjat nem fizették meg.  
 
Peres felek nyilatkozatai  
 
[3] A felperes a keresetében kérte az I. és II. r. alperesek egyetemleges kötelezését a vállalkozási díjtartozás mint tőke, továbbá ezen összeg késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére.  
 
[4] Az alperesek válasziratukban arra hivatkoztak, hogy az I. r. alperes ellen a székhelye szerint illetékes külföldi bíróságon fizetésképtelenségi eljárás indult. A külföldi bírósági határozat értelmében az I. r. alperest a bíróság csődegyezségi javaslat elkészítésére hívta fel, részére vagyonfelügyelőt jelölt ki, e határozat kelte tekintendő a csődeljárás kezdő időpontjának. Az 1997. évi CXXXII. törvény 22.§-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a magyarországi fióktelep útján keletkezett tartozások adósa a külföldi vállalkozó, aki a követelés teljesítésére az alperesek álláspontja szerint a csődmoratórium eltelte előtt nem köteles. Az alperesek hivatkoztak az R. 7.§-ára is, amely szerint a fizetésképtelenségi eljárás más tagállamokban is alkalmas a joghatások kiváltására. A Vbt. 55.§-a szerint pedig a felszámolás kezdő időpontja után a felszámolás körébe tartozó vagyonra irányuló pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A Vbt., illetve a választottbírósági Eljárási Szabályzat ilyen irányú rendelkezése hiányában az alperesek a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 123.§-ának (2) bekezdése alapján indítványozták az eljárás felfüggesztését a fizetésképtelenségi eljárásban történő döntéshozatalig terjedő időre, a peres felek közötti érdemi egyeztetésre tekintettel pedig másodlagosan az eljárás szünetelésének megállapítását kérték.  
 
A Választottbíróság ítélete 
 
[5] A Választottbíróság a felperes követelését az alpereseknek a jogalapra és az összegszerűségre is kiterjedő érdemi elismerésére tekintettel megalapozottnak fogadta el.  
 
[6] Az R. 7. cikkének (1) bekezdése szerint a fizetésképtelenségi eljárás joghatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a fizetésképtelenségi eljárást megindították. Az R. 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a fizetésképtelenségi eljárásnak a hitelezők által indított eljárásokra gyakorolt hatásait a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti állam joga határozza meg, a már folyamatban lévő peres eljárások esetének kivételével. A külföldi bíróság csődeljárási határozata a jelen választottbírósági per megindítását követően keletkezett, így a külföldön megindult fizetésképtelenségi eljárásnak a felperes által indított választottbírósági eljárásra gyakorolt hatásai tekintetében a magyar jog szabályai voltak irányadók.  
 
[7] A Vbt. 55.§-a akként rendelkezik, hogy csak a felszámolás az, amelynek kezdő időpontja után a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést kizárólag a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Az alperesekkel szemben – az általuk csatolt iratok tanúsága szerint – nem felszámolási eljárás indult, így a választottbírósági eljárás lefolytatásának és a határozathozatalnak a Vbt. fenti rendelkezése nem képezhette akadályát. Az eljárás felfüggesztéséről, szüneteléséről az eljárásra irányadó jogszabályok és szabályzatok nem rendelkeznek, a Pp. pedig a választottbírósági eljárásra nem vonatkozik, s az ezekre irányuló indítványok teljesítése egyébként sem volt indokolt, ezért a Választottbíróság ezek teljesítését mellőzte.  
 
[8] Mindezekre tekintettel a Választottbíróság a felperes keresetének – az alperesek egyetemleges kötelezésével – teljes egészében helyt adott; a fizetendő késedelmi kamat mértéke a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:155.§-ának (1) bekezdése szerint az Euro-t kibocsátó jegybank által a késedelemmel érintett naptári félév első napján meghatározott alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke volt.  
 
(Vb/18087) 
 
 
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás  
 
[1] A felek határozott időre szóló bérleti szerződést kötöttek a felperesi bérbeadó által előkészített tervezet és a felperes által alkalmazott általános szerződési feltételek (ÁSZF) alapján. A bérleti szerződés tárgya a bérbeadó által üzemeltett, a felperes széles körű fejlesztési beruházásának eredményeként, az alperesi bérlő igényeire is figyelemmel megépített objektum volt. A bérleti szerződés hatálybalépésének feltételét képezte az alperes általi óvadéknyújtás bankgarancia formájában vagy átutalt pénzeszközként, azzal, hogy amennyiben az alperes az óvadéknyújtási kötelezettségének az erre megszabott határidőn belül nem tesz eleget, úgy a bérleti szerződés automatikusan megszűnik és a felperes jogosult az addig felmerült igazolt költségeinek megtérítését követelni az alperestől.  
 
[2] Az óvadékadási kötelezettségét az alperes nem teljesítette, és amikor erre a felperes őt kifejezetten felhívta, válaszként a szerződéstől való elállását jelentette be. Az óvadékadásra végül egyáltalán nem került sor. A felperes, miután világossá vált számára, hogy a bérleti szerződés az alperessel a tervezett módon nem fog létrejönni, az objektumot harmadik személy részére adta bérbe.  
 
A peres felek nyilatkozatai  
 
[3] A felperes a keresetével az alperessel szemben annak a többletköltségnek a megtérítését követelte, amely azáltal keletkezett, hogy a felperes az objektumot az alperes igényeire figyelemmel, és nem az általános standard szerint, többletmunkák elvégzésének árán építette meg. Ezek a költségek a felperes előadása szerint számára nem térültek meg amiatt, hogy a bérleti szerződés alapján az alperes a felperes részére bérleti díjfizetést nem teljesített. Kereseti kérelmének jogalapját a bérleti szerződés megszegése alapján járó, szerződésszegésen alapuló kártérítési igényében (Ptk. 6:142.§, 6:143.§, 6:183.§ és 6:180.§), valamint az alperes utaló magatartása alapján elszenvedett biztatási kárának megtérítésére történő marasztalásként (Ptk. 6:587.§) határozta meg.  
 
[4] Az alperes a kereset elutasítását annak alapján kérte, hogy a bérleti szerződés nem lépett hatályba, így őt annak alapján a felperessel szemben kötelezettségek nem terhelhették. Vitatta a felperesi többletköltségek igazoltságát, és annak bizonyítottságát is, hogy a többletmunkákat a felperes az alperes kérésére és költségére végezte volna el. Előadta, hogy az óvadéknyújtást azért mulasztotta el, mert üzletkörének rajta kívül álló negatív változása miatt sem az óvadék pénzügyi forrását, sem a bérleti díj folyamatos bevételi fedezetét nem tudta biztosítani. Állította, hogy a bérleti díj a tárgyalások során nem változott, a bérleti szerződést pedig annak tudatában írta alá, hogy az csak az óvadék letétele után lép hatályba, s hogy az általa kért módosították a bérleti díjat nem módosították.  
 
A Választottbíróság ítélete  
 
[5] A bérleti szerződésben foglalt választottbírósági kikötés szerint a Választottbíróság hatásköre kiterjedt a bérleti szerződés alapján a feleket egymással szemben terhelő jogok és kötelezettségek megállapítására, a szerződésszegéssel kapcsolatos kárigények megítélésére, továbbá a szerződés megkötésével kapcsolatos körülményekre alapított bíztatási kár megtérítése iránti igényre is, a Választottbíróság a hatáskörét attól függetlenül állapította meg, hogy a bérleti szerződés hatályba lépett-e, vagy sem. A hatáskör megállapítását alátámasztotta az is, hogy a szerződésnek éppen az eljárás szempontjából releváns rendelkezése tartalmazott a hatálybalépés elmaradásának esetére szóló, a kereset szempontjából lényeges kötelezettséget.  
 
[6] A Választottbíróság megállapította, hogy a felek a bérleti szerződés hatálybalépését az óvadéknyújtás megtörténtének felfüggesztő feltételétől tették függővé, amely óvadékadás a felek egyező előadása szerint nem történt meg. A bérleti szerződés ezen rendelkezése, amelyet az iratokhoz csatolt más bérleti szerződések is azonos helyen, azonos szófordulatok, szó szerint megegyező szöveg alkalmazásával tartalmaztak, általános szerződési feltételnek minősült. A Ptk. 6:77.§-a szerint általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az alkalmazója több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül meghatározott, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg. Az általános szerződési feltétel értelmezése során a Ptk. 6:8.§-ában foglalt értelmezési szabályokon túlmenően alkalmazni kell a 6:86.§-ban foglalt rendelkezéseket is. Eszerint ha az általános szerződési feltétel tartalma vagy a szerződés más, egyedileg meg nem tárgyalt feltételének tartalma a jognyilatkozat értelmezésére vonatkozó rendelkezések alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel alkalmazójával szerződő fél (jelen esetben az alperes) számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A bérleti szerződés szövege azonban nyelvtanilag világos volt, és nem hagyott kétséget a felől, hogy a bérleti szerződés hatálybalépését az óvadék nyújtásától tették függővé. Minthogy ez nem történt meg, a bérleti szerződés nem lépett hatályba.  
 
[7] Az alperesnek a bérleti szerződés felbontását célzó jognyilatkozata joghatás kiváltására – a szerződésben vagy jogszabályban biztosított elállási jog megnyílásának hiányában nem volt alkalmas, így a szerződést nem bonthatta fel. Mivel azonban a bérleti szerződés a fentiek szerint hatályba sem lépett, ennek jogi relevanciája nem volt. A hatálybalépés elmaradása azonban nem zárta ki azt, hogy a feleknek a szerződésre alapított jogviszonyából jogok és kötelezettségek származzanak. A szerződésből, illetve a szerződés hatálybalépésének elmaradásából azonban csak annyiban fakadhattak jogok és kötelezettségek, amennyiben ezt a szerződés a hatálybalépésének elmaradása esetére is előírta. Ilyen tartalmú rendelkezés volt a bérleti szerződés azon előírása, amely speciális és kifejezett szabályozást adott arra az esetre, ha a szerződés hatálybalépése azért marad el, mert az alperes nem teljesíti az óvadéknyújtást. Ebben az esetben „a szerződés automatikusan megszűnik, és a bérbeadó jogosult az addig felmerült, igazolt költségeinek megtérítését igényelni a bérlőtől”. A felperes által az alperessel szemben érvényesíthető igények így e rendelkezés keretei között keletkezhettek, függetlenül attól is, hogy a bérleti szerződés hatályba lépett-e, vagy sem.  
 
[8] Mivel a bérleti szerződés meghatározta az óvadéknyújtás elmaradásában megnyilvánuló alperesi magatartás következményeit, általánosabb szintű szerződési vagy eltérést engedő jogszabályi normák alkalmazásának nem volt tere. Nem volt releváns az sem, hogy az alperest az óvadéknyújtás elmaradásában terhelte-e felelősség, vagy sem, mert a szerződés a jogkövetkezményeket felróhatóságtól függetlenül rendezte azzal, hogy e mulasztáshoz az igazolt költségek megtérítésének kötelezettségét kapcsolta. Ugyanezen ok zárta ki a Ptk. szerződésszegésre előírt általános felelősségi szabályainak alkalmazását is. Mindezek folytán a felperes követelése nem terjedhetett túl az igazolt költségeinek megtérítésén, amely kötelezettség egyébként az alperest a Ptk. szerződésszegési szabályaitól függetlenül is terhelte.  
 
[9] Az utaló magatartás szabályai alapján az alperesre olyan kockázat volt hárítható, amellyel a felperes nem számolhatott, és amelynek elhárítása nem volt a számára lehetséges, azaz amely őt önhibáján kívül érte (Ptk. 6:587.§). A bérleti szerződés hatálybalépésének az óvadék nyújtásának hiánya miatti elmaradása azonban olyan kockázat volt, amellyel a felperes kifejezetten számolt, és amelynek következményeit az alperessel kötött szerződésben meghatározta. Nem a felperest önhibáján kívül ért kárról volt tehát szó, hanem olyan helyzetről, amelyre a felperes a szerződés megkötése előtt nemcsak gondolt, hanem amelyre speciális szerződési szabályokat is meghatározott. Emiatt az utaló magatartásra vonatkozó szabályok alkalmazásának nem lehetett helye.  
 
[10] A Választottbíróság tényként állapította meg, hogy a felperes a bérlemény kialakítása során figyelembe vette és követte az alperes igényeit. Nem zárta ki a Választottbíróság azt sem, hogy ez a felperes számára a standard kivitelezéshez képest többletköltséget okozott, amelynek megtérülését a felperes a bérleti szerződés várható időtartama alatt beszedni remélt és tervezett bérleti díjból várta. A felperesnek számolnia kellett azzal a lehetőséggel, hogy a szerződés nem fog hatályba lépni, s így a bérleti díjból a ráfordításai nem fognak megtérülni, hiszen erről az esetről a bérleti szerződésben előre rendelkezett.  
 
[11] A bérleti szerződés azonban az alperes kötelezettségévé csak az igazolt költségek megtérítését tette. A költségek akkor igazoltak, ha szükségességük és ténylegességük mellett összegszerűségükben is dokumentáltan alátámaszthatók. A felperes a költségek igazolására a saját maga által készített számításokat terjesztette elő. Ezek a számítások azonban a költségeket összegszerűségükben akkor sem tették volna igaztolttá, ha egyébként nem lett volna vitatott az, hogy a jelzett többletmunkák valóban elvégzésre kerültek és azok minden esetben az alperes egyedi igényeit célozták kielégíteni. A felperesnek lehetősége lett volna arra, hogy a többletmunkák elvégzése előtt világossá tegye az alperes számára, hogy azok milyen összegű terhet jelentenek majd – igazolt költségként – az alperes számára, ha a költségek megtérítésére irányuló feltételes szabály alkalmazásra kerülne. Ezt a felperes nem tette meg, Így a kereseti kérelem szerinti marasztalás az alperesre olyan kockázatot terhelt volna, amellyel az alperes az összegszerűségében semmiképpen nem számolhatott, miközben a felperes volt az, aki előzetes egyeztetések keretében ezt az alperes számára összegszerűen is nyilvánvalóvá, előreláthatóvá és követhetővé, adott esetben befolyásolhatóvá tehette volna. E nélkül ugyanis ezeknek a költségeknek a mértéke és az alperesi igényeknek való megfeleléssel fennálló összefüggése az alperes által nem lehetett megállapítható.  
 
[12] Mindezek alapján a Választottbíróság a felperes keresetét elutasította.  
 
(Vb/17089) 
 
 
HISTORY OF THE PROCEEDING 
  1. The Claimant initiated arbitral proceedings before the Permanent Arbitration Court attached to the Hungarian Chamber of Commerce and Industry (hereinafter referred to as „Arbitration Court”) for vacating leased office property and payment of all procedural costs and attorneys' fees increased with VAT. The substantive law to be applicable was the Hungarian law and the proceedings were conducted in the English language, with its seat in Budapest. 
  1. Accordingly Respondent filed defence, including the objection against the competence of the Court. 
  1. The submissions were accompanied by further submissions, witness statements, case management conference and hearings in Budapest. 
  1. In light of the parties’ joint request declaring about conclusion of a settlement agreement, the Arbitration Court terminated the arbitral proceedings without making an award. 
 
DECLARATION OF THE PARTIES 
  1. The Claimant and Respondent entered into an out of Court Agreement, filed Joint Request requesting termination of the proceedings without annuling an award and indicating that “… all costs incurring with the present arbitration procedure shall be borne by the Claimant” and “… in line with Art. 11. (3) of the Rules, costs are borne by the Claimant”. 
  1. In the Supplemental Joint Request, the Parties have clarified that “…the registration fee, the arbitration fee and the arbitration expenses already advanced shall be borne by the Claimant, but in addition to these, both Parties shall bear their own legal costs. Therefore, there are no costs to be reimbursed to Respondent by the Claimant.” 
 
REASONS OF THE DECISION 
  1. In light of the parties’ joint request declaring about conclusion of a settlement agreement, the Arbitration Court terminated the arbitral proceedings without making an award. 
  1. In accordance with the Art. 11. (4) of the Rules, specifying that “In case of settlement or the termination of proceedings on the basis of the agreement of the parties, the costs of the arbitration shall be borne in accordance with the agreement of the parties…”, the registration fee and the arbitration fee advanced by the Claimant was borne by the Claimant and the arbitration expenses advanced by the Respondent was borne by the Respondent, whereas the Parties borne their own legal costs.  
  1. The Secretariat reimbursed to the Claimant and the Respondent respectively the amounts remaining from the advanced. 
  
(1b/18013 ) 
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás 
 
[1] A felek 2003. februárjában bankszámlaszerződést, 2009. májusában rulírozó hitelszerződést, valamint 2009. júniusa és 2010. februárja között zálogszerződéseket kötöttek egymással, majd 2011. áprilisában felperes felszámolását rendelték el.  
A felperes az alperestől a rulírozó hitelszerződés szerinti összeget a panel program keretében megnyert pályázatok alapján 6 társasház energiatakarékossági célú felújításának finanszírozása érdekében vette fel. A rulírozó hitelszerződésben foglaltaknak megfelelően a felperes zálogjogot alapított az alperes javára a fent hivatkozott társasházakkal kötött vállalkozási szerződések alapján fennálló és a jövőben keletkező valamennyi felperesi követelésen, valamint valamennyi, a zálogkötelezett és a kötelezett között a jövőben keletkező bármilyen jogviszonyból fakadó pénzügyi követelésén. 
[2] A felperessel szerződő társasházak a felszámolási eljárás elrendelését követően összesen 326.030.312,- Ft-ot utaltak át a zálogszerződések alapján az alperesi banknál nyitott letéti számlára. 
Alperes ebből az összegből a felperes által meghatározott számlára 5 % + ÁFA felszámolói díjat átutalt, a különbözeti összeget pedig beszámította a felperes által visszaigazolt hitelezői igényébe. 
[3] Felperes ezt követően felszólította alperest, hogy 39.391.729,-Ft-ot utaljon azonnal vissza, hivatkozva a Cstv. 49/D. §-ban foglalt költségeket egyébként teljesíteni nem tudja. 
Az alperes a felperes fizetési felszólítását visszautasította, hivatkozva arra, hogy a felperes a Cstv. 49/D. §. (1) bekezdésének szabályait tévesen értelmezi, ugyanis a felszámolás alatt működtetett cég költségei a zálogjoggal terhelt követelésekből befolyt összegekből nem vonhatók le. 
 
A felperes kereseti kérelme és az alperes ellenkérelme 
 
[4] A felperes 306.027.669,-Ft és a per költségeinek a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Kérelmét arra alapította, hogy az alperesnek beszámítási lehetősége törvényesen nem volt, a Bankszámlaszerződést súlyosan megszegte, az így megszerzett összeget visszautalni köteles. 
[5] Az alperes a kereset elutasítását, és a pertárgyérték 5 %-a + ÁFA ügyvédi munkadíj megfizetését kérte. 
Alperes elsődlegesen hivatkozott arra, hogy a zálogszerződések érvényesen létrejöttek, a vállalkozási díjakon alapított zálogjog a felperesi felszámolás kezdő időpontja előtt létrejöttek, ez alapján őt kielégítési elsőbbség illeti meg, a letéti számlára befolyt vállalkozói díjakból, mint elzálogosított követelésekből kizárólag a felszámoló díja vonható le. 
Másodlagosan hivatkozott a hitelezői igényének felperesi követelésbe történő beszámítására, amely alapján a felperes követelése megszűnt. 
 
A Választottbíróság ítélete 
 
[6] A Választottbíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta és azt elutasította. 
A Választottbíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a Cstv. 49/D. §. (1) bekezdésének és a Cstv. 57. §. (1)-(2) bekezdéseinek összevetése alapján a zálogjoggal biztosított követelésekből befolyt összegekből milyen költségek vonhatók le. A választottbíróság másodlagosan azt vizsgálta, hogy az alperes jogszerűen számította-e be visszaigazolt hitelezői igényét a felperes bankszámla követelésébe. 
A választottbíróság megállapította, hogy a zálogjoggal terhelt követelésekből befolyt összegből kizárólag a Cstv. 49/D. §. (1) bekezdésében nevesített költség vonható le, mely jelen ügyben csak a felszámolói díjat jelentette, a társasházi kötelezettek önkéntes teljesítése folytan behajtási költség ugyanis nem merült fel. A választottbíróság megállapította továbbá azt is, hogy az alperes a beszámítási jogát a Cstv. 36. §. (1) bekezdése alapján jogszerűen gyakorolta, így a felperes a beszámítással megszűnt bankszámla követelésre nem jogosult. 
(Vb/18056) 
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás 
 
[1] A felek 2015. októberétől bizományi és szállítási szerződéses jogviszonyban álltak egymással, amely alapján a felperes értékesítési bizományba adta termékeit, illetve eladóként (szállítóként) teljesítette alperes egyedi megrendeléseit. 2016. nyarán alperes lejárt fizetési kötelezettségeivel több számla tekintetében is késedelembe esett, azokat csak részben tudta kiegyenlíteni. Felperes először e-mailben, majd az eredménytelen felszólítást követően levélben felhívta alperest a ki nem fizetett tartozások rendezésére. Alperes elismerte tartozását és vállalta annak részletekben történő teljesítését, ez azonban elmaradt. 
[2] Felperes 2018. tavaszán ügyvéd útján felszólította alperest tartozásának rendezésére, alperes azonban nem válaszolt. Felperes az alperes fizetési késedelmére tekintettel a bizományi szerződést 2018. nyarán azonnali hatállyal felmondta, a felmondás ellenére az alperes birtokában lévő árukészletet nem adta vissza, valamint annak ellenértékét sem fizette meg. 
 
A felperes kereseti kérelme, alperes mulasztása 
 
[3] A felperes a Választottbíróságtól kérte kötelezni alperest a meg nem fizetett, lejárt tartozásának, valamint annak a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatának a megfizetésére, továbbá a bizományi szerződés alapján az alperes birtokába került és vissza nem szolgáltatott árukészlet ellenértékének a megfizetésére. 
Felperes kérte továbbá, hogy a Választottbíróság kötelezze alperest a felperes által előlegezett eljárási díjnak, valamint az ügyvédi munkadíjnak a megfizetésére. 
[4] Alperes a szabályszerűen kézbesített felperesi kérelemre nem nyilatkozott, írásbeli védekezést nem terjesztett elő, a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg és nem képviseltette magát. 
 
A Választottbíróság ítélete 
 
[5] A Választottbíróság a felperes kereseti kérelmét alaposnak találta és annak helyt adott. A választottbíróság kötelezte alperest a felperes által kereseti kérelmében kért összegek megfizetésére azzal, hogy az ügyvédi munkadíjat a felperesi kérelemtől eltérően – figyelemmel arra, hogy nem volt alperesi védekezés és a kereseti kérelem egy tárgyaláson elbírálható volt – csökkentett összegben mérlegeléssel állapította meg. 
(Vb/18064) 
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás 
 
[1] A felek jogvitáját egy olyan többoldalú jogügylet alapozta meg, amely alapján felperes és alperesek között megbízási keretszerződés jött létre. Ez alapján a szerződés alapján bizonyos feltételek fennállása esetén alperesek számlát küldtek felperesnek a teljesítésekről, aki a visszakövetelés jogát fenntartva a számla ellenértékét megfizeti.  
A keretszerződés 2011. májusában jött létre, majd 2013. júniusában megszüntetésre került felperes kezdeményezésével azzal, hogy a felperes számszakilag meg nem jelölt felhívást küldött a tartozások/követelések rendezéséről. 
[2] Felperes 2017. nyarán megbízási szerződést kötött egy behajtó céggel a követelések behajtására, valamint állítása szerint írásban is felszólította alpereseket a teljesítésre, továbbá 2018. tavaszán fizetési meghagyás útján is próbálkozott a követelés behajtásával, sikertelenül. 
[3] Felek között a jogvita alapját a megbízási szerződés megszűnésének és ehhez köthetően az elévülési idő kezdetének az időpontja képezte, továbbá vitás volt köztük az elévülési idő megszakadását eredményező cselekmények köre is. Felperes az elévülés kezdő időpontjának 2013. június 13-át jelölte meg, amikor állítása szerint a megbízási szerződést felmondta. Alperesek szerint az elévülés kezdő napja 2012. szeptember 15. volt, amikor felperes az utolsó számlában a teljesítésre felhívta őket. 
 
Felperes kereseti kérelme és az alperesek ellenkérelme 
 
[4] Felperes kereseti kérelmében kérte az alperesek egyetemleges kötelezését tartozásuk (tőke és annak járulékai) megfizetésére. Felperes kérte továbbá a Választottbíróságot, hogy kötelezze alpereseket a fizetési meghagyásos eljárás díjának a megfizetésére, valamint a választottbírósági perköltség viselésére és az ügyvédi munkadíj megfizetésére. 
[5] Alperesek ellenkérelmükben elévülésre hivatkozással kérték a felperes kereseti kérelmének az elutasítását és a felperes perköltség viselésére kötelezését. 
 
A Választottbíróság ítélete 
 
[6] A Választottbíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta és azt elutasította. 
A Választottbíróság elsődleges az elévülés kezdő időpontját vizsgálta. Az elévülés kezdő időpontjaként az alperesek által megjelölt 2012. szeptember 15. napját állapította meg, tekintettel az 1959-es Ptk. 326. §. (1) bekezdésére, amely jogszabály hely alapján az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik.  
A Választottbíróság vizsgálta továbbá azt is, hogy a felperes végzett-e olyan cselekményt, amely az elévülést megszakította. Felperes az eljárás során bizonyítani nem tudta, hogy a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás az alperesekhez hatályosan megérkezett, így nem tudott olyan cselekményt igazolni, amely az elévülést megszakította. 
(Vb/18074) 
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás 
 
[1] A felperes ingatlanközvetítési szolgáltatásra irányuló franchise-rendszert működtetett. A perben nem álló Partner a felperes franchise partnereként al-franchise szerződést kötött a perben szintén nem álló Felhasználó értékesítővel. A szerződés alapján a Felhasználó a felperes franchise-partnereként belépett a felperes franchise-hálózatába. Az al-franchise szerződésben a Felhasználó mint értékesítő kötelezettséget vállalt arra, hogy a szerződés megszűnését követő határozott idő elteltéig sem közvetlenül, sem közvetve nem vesz részt az al-franchise szerződésben meghatározott tevékenységgel azonos, vagy ahhoz hasonló ingatlanközvetítési, vagy annak elősegítésére irányuló vállalkozásban azon a földrajzi területen, amelyen a felperes és a vele al-franchise viszonyban lévők jogosultak a szolgáltatásnyújtásra. A Felhasználó vállalta azt is, hogy e korlátozások megszegése esetén a Partner részére jelentős összegű kötbért fizet.  
 
[2] Az alperes a Felhasználónak az al-franchise szerződés alapján végzett tevékenységében személyesen közreműködő személyként írásban elismerte, hogy az al-franchise szerződés rendelkezéseit áttanulmányozta, megismerte, megértette és azokat magára nézve kötelezőnek tekinti. Az alperes tudomásul vette és elfogadta azt is, hogy e kötelezettségek megszegéséért és ennek következményeiért (kötbér) őt a Felhasználóval egyetemleges felelősség terheli, különös tekintettel az adatvédelemre, a szerzői jogi és a szellemi tulajdonra vonatkozó rendelkezésekre, a szerződés hatálya alatti és annak megszűnése utáni időszakra eső versenytilalmi előírásokra, valamint mindezek jogkövetkezményeire. A nyilatkozat részeként az alperes elfogadta az al-franchise szerződés választottbírósági hatásköri kikötését is. Ezt követően a Partner az al-franchise szerződésben vállalt kötelezettségek megszegésére alapítható kötbérkövetelését a felperesre engedményezte. A Partner és Felhasználó al-franchise szerződése mindezek után megszűnt. Az alperes az al-franchise szerződés megszűnését követő egy éven belül ingatlanközvetítési tevékenységbe kezdett, amit a felperes észlelt, és felszólította az alperest a kikötött kötbér megfizetésére, amelynek az alperes nem tett eleget.  
 
 
A peres felek nyilatkozatai  
 
[3] A felperes keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest az engedményezéssel a Partnertől megszerzett, az al-franchise szerződés versenytilalmi rendelkezéseinek megszegésére és az alperes kötelezettségvállaló nyilatkozatára alapított, csökkentett összegű kötbér megfizetésére. Követelését arra alapította, hogy az alperes ingatlanközvetítési tevékenységet folytatott, amivel megszegte az al-franchise szerződésben a Felhasználó által vállalt, de az alperes által is kötelezőnek vállalt versenytilalmi kikötést, amelyből fakadt a felperesre engedményezett kötbérfizetési kötelezettség is. A Választottbíróság hatáskörét az al-franchise szerződésben foglalt, az alperes által kifejezetten elfogadott választottbírósági kikötésre alapította.  
 
[4] Az alperes vitatta a Választottbíróság hatáskörét és vitatta a felperes követelésének megalapozottságát is. Álláspontja szerint a felek között választottbírósági szerződés nem jött létre, mert a peres felek egymással ilyen megállapodást nem kötöttek. Az al-franchise szerződésben az alperes nem volt szerződő fél, egyoldalú, nem címzett nyilatkozat pedig sem a választottbírósági megállapodást, sem az alperes kötbérfelelősségét nem hozhatta létre. A kötelezettségvállaló nyilatkozatot az alperes egy tanfolyamon részt vevő magánszemélyként írta alá, így az fogyasztóként tett nyilatkozatnak minősül, amely a Kúria 3/2013. számú Polgári Jogegységi Határozata alapján tisztességtelennek ezért érvénytelennek tekintendő. A felperesi követelés érvényesítéséhez előfeltételként lett volna szükség a Felhasználó szerződésszegésére, amelyet ő háríthatott volna át az alperesre. Az alperesi álláspont szerint a felperes és a Partner között létrejött engedményezési megállapodás felügyeleti engedély hiányában jogszabályba ütközött, ezért semmis.  
 
A Választottbíróság ítélete 
 
[5] A Választottbíróság mindenekelőtt az alperes közvetlen felelősségvállaló nyilatkozatának joghatását vizsgálta, figyelemmel a jelen ügyben alkalmazandó 1959-es Ptk. 207.§-ában foglalt azon értelmezési rendelkezésre is, hogy az értelmezés során a nyilatkozat megtételének körülményeit is vizsgálni kell. A nyilatkozat megtételére nem előzmény nélkül, hanem a Partner felhívására, az ő elvárásának eleget téve került sor. Ezért a jognyilatkozat nem volt címezetlen, hanem címzettje a Partner volt. A nyilatkozat célja az alperes által is felismerhetően az volt, hogy az al-franchise szerződésben meghatározott, a Felhasználó által a Partnerrel szemben vállalt kötelezettségeket (így a kötbért is) és a választottbírósági kikötést az alperes is magára vállalja, s így a nyilatkozat keretei között az alperes is al-franchise szerződés által létrehozott jogviszony alanyává váljon. Az alperesi nyilatkozat így alkalmas volt arra, hogy a tartalma szerinti jogviszonyt és az ebből következő kötelezettségeket a partner és az alperes között létrehozza. Az alperes mindezt a saját nevében, őt a Felhasználóval egyetemlegesen terhelő kötelezettségként közvetlenül vállalta, ezért a kötelem keletkezésének nem volt szükséges előfeltétele a Felhasználóval szembeni igényérvényesítés megtörténte. Mindezek folytán a Partnernek az alperessel szemben ennek kötelezettségvállaló nyilatkozata alapján érvényesen keletkezhetett engedményezhető kötbérkövetelése. Az engedményezés megtörténtének tényét a felperes az engedményezési szerződéssel igazolta.  
 
[6] A jogszabályba ütközés a szerződés semmisségét az 1959-es Ptk. 200.§-a (2) bekezdésében foglaltak szerint csak akkor eredményezi, ha ahhoz jogszabály más jogkövetkezményt nem fűz. A felügyeleti engedély hiányában folytatott jogosulatlan pénzügyi tevékenységekhez a jogszabályok közjogi következményeket fűznek, ezért a megkötött szerződés érvényességére a felügyeleti engedély hiánya nem hatott ki.  
 
[7] A nyilatkozat megtételekor az alperes egy olyan tanfolyamon vett részt, amely őt az ingatlanközvetítői tevékenység munkavégzésre irányuló jogviszony keretében vagy vállalkozóként történő folytatására készítette fel. A nyilatkozatot az alperes így nem a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból tette meg, ezért az 1959-es Ptk. 685.§-ának d) pontjában foglalt értelmező rendelkezés alapján a közvetlen felelősségvállaló nyilatkozat megtétele során az alperes nem minősült fogyasztónak. Az alperes és a partner között létrejött jogviszony nem minősült fogyasztói szerződésnek, ezért nem volt alap a választottbírósági kikötés tisztességtelenségének vagy más okból való érvénytelenségének megállapítására sem. A per tárgyát képező jogvita eldöntésére az alperes és a felperes jogelődje között érvényesen jött létre a választottbíróság hatáskörét megalapító kikötés. Ez a kikötés elválaszthatatlanul kapcsolódott az érvényesített joghoz, ezért a felperes által engedményezéssel megszerzett követelés átszállásával a felperes a választottbírósági kikötés tekintetében is az engedményező Partner jogutódává vált. Mindezek alapján a Választottbíróság megállapította az eljárás tárgyát képező jogvita eldöntésére fennálló hatáskörét.  
 
[8] Az al-franchise szerződésben meghatározott versenytilalmi kikötések az alperest a közvetlen felelősségvállaló nyilatkozata folytán személyében is terhelték. Az eljárás adatai alapján megállapítható volt, hogy az al-franchise szerződés megszűnését követően, a tilalmazott határozott időn belül az alperes ingatlanközvetítői tevékenységet folytatott. Ezzel az alperes megszegte az al-franchise szerződésbe foglalt, a közvetlen felelősségvállaló nyilatkozata alapján őt is terhelő versenytilalmi korlátozást, függetlenül attól, hogy ezt a tevékenységet a versenytárs ingatlanközvetítő hálózat részére vagy annak keretében milyen jogviszony alapján végezte. A közvetlen felelősségvállaló nyilatkozat kiterjedt a szerződésszegés következményeire is, ezért az alperesnek a felperes jogelődjével szemben az al-franchise szerződésben meghatározott mértékű és esedékességű kötbérfizetési kötelezettsége keletkezett. Ezt a kötbérkövetelést szerezte meg a felperes az engedményezéssel, és az alperessel szemben jogszerűen érvényesítette.  
 
[9] Az al-franchise szerződés szerinti, jelentős összegű kötbér mértékét a felperes a keresetében csökkentett mértékben érvényesítette. A 1959-es Ptk. 247.§-ának (1) bekezdése alapján a túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti. A választottbírósági gyakorlat szerint a kötbér mérséklésének általában akkor lehet helye, ha a szerződésszegés folytán számottevő kár nem keletkezett és olyan körülmények állnak fenn, amelyek a szerződésszegő fél egyébként felróható magatartását a szerződésszegés tárgyi súlyára is figyelemmel enyhébben megítélhetővé teszik. Az alperes szerződésszegése folytán a felperest, illetve jogelődjét érhette ugyan hátrány, az azonban, hogy ez ténylegesen bekövetkezett-e, s ha igen, milyen mértékben, nem volt megállapítható. A Választottbíróság mérlegelte azt is, hogy az alperesnek szintén védelemre érdemes (egzisztenciális) érdeke fűződött a tevékenység folytatásához, és a felperes által működtetett hálózat méreteire is figyelemmel nem értékelte az eljárásban igazolódott alperesi szerződésszegést jelentős tárgyi súlyúnak. Ezért a Választottbíróság az al-franchise szerződésben kikötött kötbért a kereseti igényérvényesítés csökkentett összegéhez viszonyítottan is tovább mérsékelte, és a felperes ezt meghaladó kötbér iránti keresetét elutasította.  
 
[10] Az al-franchise szerződés a kötbérfizetési kötelezettség esedékességét az erre irányuló felszólítás kötelezetti kézhezvételét követő ötödik munkanapban határozta meg. A felperes a fizetési felszólítást az alperes részére igazoltan megküldte, az azonban az eljárás adatai alapján nem volt megállapítható, hogy az alperes azt mikor vette kézhez. A Választottbíróság emiatt az alperest terhelő késedelmi kamat fizetési kötelezettség kezdő időpontját a keresetlevél benyújtásának napjában határozta meg.  
 
(Vb/13173) 
 
 
A végzés alapjául szolgáló tényállás 
[1] Felperes és I. rendű alperes 2010. márciusában szerződést kötöttek, melyet több alkalommal módosítottak. Mindezek alapján felperes tevékenysége kiterjedt adóbevallások, éves beszámoló, bérszámfejtés és könyvelés elkészítésére. Felperes a köztük fennálló szerződés és annak módosításai alapján az általa elvégzett tevékenységről számlákat állított ki I. r. alperes felé, amelyeket azonban I. r. alperes nem fizetett meg. Felperes a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 3. §. (1a) bekezdése és 11. §. (2) bekezdése alapján keresetét egyidejűleg II. r. alperessel szemben is előterjesztette. 
 
A felperes kereseti kérelme és az alperesek hatásköri kifogásai 
[2] Felperes kereseti kérelmében 30.653,81 euró tőke összes és az utána járó késedelmi kamat megtérítésére kérte egyetemlegesen kötelezni I. r. alperest és II. r. alperest. A keresettel érvényesített jog alapjaként I. r. alperes tekintetében a szerződést, annak módosításait és az 1959-es Ptk 478. §-át, II. r. alperes tekintetében az Ftv. 11. §. (2) bekezdését jelölte meg. 
[3] A felperes keresetlevelében a Választottbíróság hatáskörét a szerződés 9. pontjában foglalt választottbírósági kikötésre alapította. 
Felperes I. r. alperes vonatkozásában előadta, hogy a szerződés – a felek által nem vitatottan – bár nem került az I. r. alperes által cégszerűen aláírásra, azonban a későbbi szerződésmódosítások igen. I. r. alperes tehát utóbb, a módosításokkal írásban és cégszerűen megerősítette a szerződés szerződésmódosítással nem érintett részeit is, így a Választottbírósági kikötést is. 
Felperes II. r. alperessel szemben a Választottbíróság hatáskörét az Ftv. 2. §. b) pontjára, 3. §. (1a) bekezdésére és 11. §. (2) bekezdésére alapozta. 
[4] I. és II. r. alperesek a válasziratban a kereseti kérelem teljes egészében történő elutasítását kérték figyelemmel arra, hogy felperest díjazás csak a ténylegesen elvégzett tevékenysége alapján illette meg, azonban felperes erre vonatkozó bizonyítékot nem szolgáltatott. 
[5] I. és II. r. alperesek a válasziratban hatásköri kifogást terjesztettek elő és elsődlegesen kérték az eljárás megszüntetését mindkét alperes vonatkozásában az ESZ 30. §. (3) bekezdése és 46. §. (1) bekezdés c) pontja alapján. Később I. r. alperes megszűnése okán alperesi képviselő kérte I. r. alperessel szemben az eljárás megszüntetését az ESZ 46. §. (1) bekezdés g) pontja alapján is. 
[6] I. r. alperes hatásköri kifogásában hivatkozott arra, hogy a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződést I. r. alperes nevében nem írták alá cégszerűen, így nincs írásba foglalt választottbírósági szerződés. Előadta továbbá, hogy mivel a szerződésmódosítások nem utalnak kifejezetten arra, hogy az alapszerződésben lévő választottbírósági kikötés ezzel a felek jogviszonyának részévé válik, így a módosítások nem hoztak létre írásbeli választottbírósági szerződést. 
II. r. alperes hatásköri kifogásában hivatkozott arra, hogy írásba foglalt választottbírósági szerződés felperes és II. r. alperes között nem jött létre, az Ftv. 11. §. (2) bekezdését nem lehet olyan módon kiterjesztően értelmezni, hogy a fióktelep által kötött választottbírósági szerződés hatálya automatikusan kiterjedne a fióktelepet létrehozó külföldi vállalkozásra. 
[7] Az eljáró tanács előkészítő egyeztetését követően II. r. alperes bejelentette, hogy I. r. alperes a cégjegyzékből való törléssel megszűnt, így mint nem létező I. r. alperessel szemben az ESZ 46. §. (1) bekezdés g) pontja alapján meg kell szüntetni. Mivel kifejezett jogszabályi vagy szerződéses rendelkezés hiányában II. r. alperes nem tekinthető I. r. alperes jogutódjának, így hivatkozott rá II. r. alperes, hogy az eljárás erre tekintettel II. r. alperessel szemben sem folytatható. 
 
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése 
[8] Az eljáró tanács elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a hatásköri kérdés elbírálására és a választottbírósági eljárásra a régi vagy az új Vbt. rendelkezései alkalmazandók. Az eljáró tanács megállapította, hogy míg a választottbírósági eljárásra az új Vbt. rendelkezéseit kell alkalmazni, a választottbírósági kikötés létrejötte és érvényessége tekintetében a szerződéskötéskor hatályos 1994-es Vbt. az alkalmazandó.  
[9] Az I. r. alperes tekintetében az eljáró tanács megállapította a hatáskörének hiányát tekintettel arra, hogy az I. r. alperes a cégjegyzékből való törléssel megszűnt, vele szemben a választottbírósági eljárás folytatása lehetetlen. 
[10] A II. r. alperes tekintetében az eljáró tanács szintén megállapította a hatáskörének a hiányát tekintettel arra, hogy a felperes és II. r. alperes között választottbírósági szerződés nem jött létre. II. r. alperes a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződésnek nem volt alanya, elfogadására nem tett ráutaló magatartást, valamint nem vetett alá magát az eljárásban a választottbíróság hatáskörének, hatásköri kifogását végig következetesen fenntartotta. 
[11] Amennyiben nem lehetne egyértelműen megállapítani a választottbírósági szerződés létrejöttét, abban az esetben másodsorban kerülhetne sor annak vizsgálatára, hogy bármilyen más jogszabály alapján létrejött-e választottbírósági szerződés. 
[12] Jelen esetben az eljáró tanács az Ftv. 3. §. (1a) bekezdését és 11. §. (2) bekezdését vizsgálta. A fenti jogszabályhelyek alapján az eljáró tanács az alábbi megállapításokra jutott: Az Ftv. 3. §. (1a) bekezdése alapján a fióktelep jogképes, a külföldi vállalkozás terhére kötelezettségeket vállalhat, azonban önállóan perképes és perelhető. Mindezek alapján nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a fióktelep által kötött választottbírósági szerződés hatálya kiterjedne a fióktelepet alapító külföldi székhelyű vállalkozásra is. Az Ftv. 11. §. (2) bekezdése vonatkozásában, miszerint „a külföldi székhelyű vállalkozás és a fióktelep egyetemlegesen és korlátlanul felel a fióktelep tevékenysége során keletkezett tartozásokért, az ezzel összefüggő eljárások magyar bíróság előtt is megindíthatók a külföldi székhelyű vállalkozás és a fióktelep ellen”, megállapította az eljáró tanács, hogy nem lehet olyan módon kiterjesztően értelmezni, hogy kifejezett alávetés hiányában ezen jogszabályhely alapján fennáll a Választottbíróság hatásköre a külföldi székhelyű vállalkozás vonatkozásában. 
[13] A fentiekben kifejtettek alapján a Választottbíróság az eljáró tanács az I. és II. r. alperesek hatásköri kifogásának helyt adott és hatáskörének hiányában a választottbírósági eljárást megszüntette. A választottbíróság kötelezte felperest az általa előlegezett választottbírósági eljárási díjnak a viselésére és az alperesi ügyvédi munkadíj megfizetésére. 
 
(Vb/18081 ) 
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás 
[1] Az I. r. felperes jogelődje, mint hitelező és adós 2006. nyarán bankhitel szerződést kötöttek („Bankhitel Szerződés”), melyet több ízben, utoljára 2012. decemberében módosítottak. A hiteljogviszonyban 2009. októberében az eredeti adós mellé további adósok léptek be. Az alperes, mint dologi jelzálogkötelezett, a Bankhitel Szerződésben és annak módosításaiban meghatározott hitelkeret terhére felvett kölcsönösszegek és járulékai megfizetésének biztosítására 2008. áprilisában keretbiztosítéki jelzálogszerződést kötött az I. r. felperes jogelődjével („Jelzálogszerződés”), melyben az alperes kizárólagos tulajdonában álló ingatlanra 1.726.000.000 Ft. (azaz egymilliárd hétszázhuszonhat millió forint) keretösszeg erejéig második ranghelyre jelzálogjogot alapítottak. A bankhitel szerződést több alkalommal módosították, egyes módosításokhoz kapcsolódóan az alperes újabb elismerő nyilatkozatot tett, amelyben dologi kötelezettkénti helytállásának terjedelmét is módosították. 
[2] Az adósok a Bankhitel Szerződés (mint keretszerződés) alapján fennálló tartozásaikat nem egyenlítették ki és felszámolás alá kerültek. Az I. r. felperes jogelődje az alperest 2017. júniusában kelt levelében felszólította arra, hogy amennyiben a tartozást határidőben nem fizeti meg, úgy követelésének behajtása iránt eljárást kezdeményez. 
 
Az I. r. felperes kereseti kérelme és az alperes ellenkérelme 
[3] Az I. r. felperes teljes követeléséből a jelen eljárásban 28.000.000 Ft  tőke, valamint ennek 2014. augusztus 1. napjától a teljesítés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat 7 százalékponttal növelt mértékű késedelmi kamatait felölelő követelést kívánt érvényesíteni.  
Az I. r. felperes keresete jogalapjaként az 1959-esi Ptk. 251. § (1) bekezdését, valamint 255. § (1) bekezdését jelölte meg, melynek alapján a zálogjog érvényesítése bírósági határozat alapján, végrehajtás útján történik. Miután a felek az alapul fekvő jelzálogszerződésben a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki, ezért az I. r. felperes a Választottbíróság előtt pert indított.  
Az I. r. felperes keresetlevelében kérte, hogy a Választottbíróság a perindítás tényének a jelzálogul lekötött ingatlan tulajdoni lapjára történő feljegyzése iránt az Inytv. 64. § (1) bekezdés e) pontja alapján az illetékes ingatlanügy hatóságot keresse meg. 
[4] Az alperes a 2017. október 20. napján kelt válasziratában a Jelzálogszerződés megkötését nem vitatta. alperes nem vitatta azt sem, hogy az I. r. felperesi fizetési felszólítást megkapta, de számára érthetetlen volt, hogy a jelen perben követelt 28.000.000 Ft-ot (azaz huszonnyolcmillió forintot) sehol nem szerepeltette az I. r. felperes. Az alperes arra hivatkozott, hogy az I. r. felperessel szemben ő maga fizetési kötelezettséget nem vállalt. Az alperes hivatkozott továbbá arra, hogy a felszámolási eljárás alatt a Csőd- és Felszámolási Eljárásról szóló 1991. évi XL törvény („Cstv.” vagy „Csődtörvény”) 4/A. § a) pontja értelmében a zálogjogosult a zálogjog érvényesítésével összefüggő jogait nem gyakorolhatja, ha a zálogtárgyból való kielégítés a felszámolási eljárás során történik. Így alperes álláspontja szerint törvényi akadálya van a zálogjog érvényesítésének. Ez alapján az alperes kérte az ellenkérelemben a per megszüntetését és a kereset elutasítását. 
 
A Választottbírósági Eljárás szünetelése és folytatása 
[5] Az alperes és az I. r. felperes közös kérelme alapján a Választottbíróság 6 hónap időtartamra megállapította a választottbírósági eljárás szünetelését, amelyről 2018 augusztusában a Választottbíróság értesítette a feleket. 
[6] Az I. r. felperes 2019 februárjában kelt beadványában kérte a Választottbíróságtól az eljárás folytatását tekintettel arra, hogy az I. r. felperes nem fogadta el az alperes által a jelzálogjoggal terhelt ingatlan tehermentesítésére felajánlott összeget, így a felek között egyezség nem jött létre. Az I. r. felperes a kérelmét a Választottbíróság és az alperes részére megküldte. 
Az I. r. felperes személyében bekövetkező jogutódlás megállapítása iránti kérelem és az alperes tiltakozása 
[7] Az I. r. felperes, mint jogelőd, és a II. r. felperes, mint jogutód 2019 áprilisában kelt közös kérelmükben a Választottbíróság Eljárási Szabályzatának 30. §-ában foglaltakra hivatkozással kérték az I. r. felperes eljárásból történő elbocsátását és a II. r. felperes önkéntes eljárásba lépésének megállapítását.  
A II. r. felperes 2019 áprilisában a jogutódlás jogalapjának igazolásaként megküldte a Választottbíróság részére az I. r. felperes és a II. r. felperes között 2018 decemberében létrejött engedményezési szerződést, amellyel a Bankhitel Szerződés szerinti adóssal szemben fennálló követelés tulajdonjoga 2019 februárjában a II. r. felperesre szállt át. 
[8] Az alperes 2019. májusi beadványában vitatta a jogutódlás tényét, és az engedményezési szerződés érvénytelenségére hivatkozott több okot is megjelölve. Az alperes ezen beadványában részletesen kifejtette, hogy álláspontja szerint az érvénytelen engedményezési szerződés alapján az I. r. felperes eljárásból történő elbocsátása és a II. r. felperes önkéntes eljárásba lépése nem lehetséges, és a jogutódlás rosszhiszemű eljárásnak tekintendő. 
[9] A II. r. felperes 2019 májusában engedményezési okiratot nyújtott be, amely az I. r. felperes és a II. r. felperes között keletkezett. Az engedményezési okirat szerint a követelés összege 250.000.000 Ft (azaz kettőszázötven millió forint) lejárt tőkekövetelés, valamint a lejárt tőkekövetelés után 2016 decemberétől a Bankhitel Szerződésben szabályozott mértékű késedelmi kamat követelés. A követelés biztosítékai között az engedményezési okirat megjelöli a jelzálogul lekötött ingatlant. Az engedményezési okiratban az I. r. felperes feltétel nélküli és visszavonhatatlan hozzájárulását adta ahhoz, hogy a keretbiztosítéki jelzálogjog a jogutód javára engedményezés jogcímén annak eredeti ranghelyén bejegyzésre és ezzel egyidejűleg az I. r. felperes, mint a jelzálog jogosultja, törlésre kerüljön. 
 
A választottbíróság ítélete 
[10] A Választottbíróság az I. r. felperes kereseti kérelmét alaposnak találta és annak helyt adott. és az alperest, mint dologi kötelezettet a kielégítési jog gyakorlásának tűrésére kötelezte. A Választottbíróság az eljárás díjának és az I. r. felperes jogi képviselőjének munkadíjának viselésére a pervesztes alperest kötelezte. 
[11] A Választottbíróság elsődleges azt vizsgálta, hogy alperesnek, mint dologi jogi kötelezettnek az I. r. felperes irányában fennáll-e kötelezettsége. E körben megállapította a Választottbíróság, hogy a Ptk. 251. § (3) bekezdése alapján a dologi kötelezettel szembeni fellépés esetén a dologi kötelezett felelősségének terjedelme a követeléshez és a dolog értékéhez igazodik. Helyes volt tehát ezért az I. r. felperes eljárása, amelynek során először a követelés teljesítésére hívta fel az alperest, mint dologi kötelezettet és a teljesítés elmaradása esetére helyezte kilátásba a kielégítési jog gyakorlását, valamint hívta fel az alperest a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére. 
[12] A Választottbíróság másodlagosan vizsgálta azt is, hogy az egyenes adósokkal szemben megindított felszámolási eljárás befolyással van-e a dologi kötelezettel szembeni igényérvényesítésre. Ennek vonatkozásában a Választottbíróság megállapította, hogy a felszámolási eljárás megindulása az egyenes adós vonatkozásában nem akadályozza meg az igényérvényesítést a dologi kötelezettel szemben. A felszámolási eljárás csak a felszámolással érintett egyenes adós fizetési kötelezettségét függeszti fel, a rá tekintettel biztosítékot adó harmadik személyek vonatkozásában ez a védelem nem áll fenn. A dologi kötelezett elleni igényérvényesítésnek a hitelezői igény határidőben történő bejelentésére figyelemmel a személyes kötelezettekkel szembeni felszámolási eljárás megindítása nem akadálya. 
[13] Az alperes vitatta továbbá I. r. felperes és II. r. felperes közötti engedményezési szerződés érvényességét. Az ügy iratai alapján a Választottbíróság álláspontja szerint az alperes nem támasztotta alá kellően, hogy miért tilos és jóerkölcsbe ütköző az engedményezési szerződés és az engedményezési okirat. A jóhiszemű eljárás kötelezettségét az I. r. felperes perből történő elbocsátásával kapcsolatosan érvelte és ebben a tekintetben a Választottbíróság szerint nem volt jelentősége az elbocsátás körében a jóhiszeműségi érvelésnek, hiszen az alperesi hozzájárulás hiányában az I. r. felperes egyébként sem volt elbocsátható a perből. A Választottbíróság megállapította továbbá, hogy a jelen ügyben az átszállás bejegyzésre került az ingatlannyilvántartásba, de ettől függetlenül is a Ptk. 329 (1) bekezdése szerint a II. r. felperes a régi jogosult, azaz az I. r. felperes helyébe lépett, és így átszálltak rá a követelést biztosító zálogjogok is. 
(Vb/7/2017) 
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás 
[1] A felperes, mint eladó és alperes, mint vevő 2016. októberében kötött önálló szerződéseket (a továbbiakban: Szerződések) a három budapesti üzlethelyiség adásvétele tárgyában. A Szerződésekben a felek úgy rendelkeztek, hogy a felperes az ingatlanok tekintetében vételárkedvezményt biztosít, tekintettel arra, hogy az alperes vállalta, hogy a használatbavételi engedély jogerőre emelkedésétől szóló értesítés kézhezvételét követő kilencven napon belül üzletet nyit és üzemeltet, az Üzlethelyiség1 (a továbbiakban: Ü01.) üzlethelyiség esetében vendéglátó jellegű tevékenységgel, míg az Üzlethelyiség2 (a továbbiakban: Ü02.) és Üzlethelyiség3 (a továbbiakban: Ü03.) üzlethelyiségek tekintetében szépségipari szolgáltató tevékenységgel. E kötelezettségek megszegésének esetére a felek kötbért kötöttek ki. 
A használatbavételi engedély jogerőre emelkedéséről szóló értesítést alperes 2017. május elején vette át, így a 90 napos határidő 2017. augusztus elején járt le. 
Alperes az Ü01. üzletet 2017. szeptember elején nyitotta meg, de nem a vállalt vendéglátó funkcióval, hanem kerékpár szaküzletként. Az Ü02. és Ü03. üzleteket alperes 2018 áprilisában nyitotta meg. 
Felperes 2018. októberében nyújtotta be keresetét a Választottbírósághoz. 
 
A felperes kereseti kérelme és az alperes ellenkérelme, védekezése 
[2] Felperes keresetében a három szerződés alapján kötbért, és annak a megfizetés időpontjáig számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni alperest. Felperes egyúttal az eljárással kapcsolatos költségeinek megtérítését is kérte. Felperes kötbérkövetelését arra alapozta, hogy alperes szerződésszegést követett el azzal, hogy elmulasztotta az üzletek megnyitását a szerződésben előírt határidőben. Követelése jogalapjaként a Ptk. 6:137. §-át, 6:153. §-át, 6:186. §-át, 6:579. §-át, 6:155. §-át jelölte meg. 
[3] Alperes 2019. januárjában benyújtott érdemi ellenkérelmében elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a kötbér mérséklését kérte. Kérte továbbá az eljárással kapcsolatos költségeinek megtérítését. 
[4] Alperes elsődlegesen azzal védekezett, hogy a szerződéses kötelezettségének azért nem tudott eleget tenni, mert a felperes nem biztosította a lehetőséget az üzlethelyiségekbe való bejutáshoz, ugyanis nem adta át az üzlethelyiségek kulcsát, ezért alperes nem tudta megkezdeni az üzletek kialakítását célzó munkákat. A jogosult késedelme pedig kizárja a kötelezett késedelmét (Ptk. 6:156. § (2) bek.). Alperes szerint felperesnek kell bizonyítania a kulcsok átadását. 
Alperes az Ü01. üzlethelyiség vonatkozásban azzal is védekezett, hogy azért nem alakította ki a vendéglátó profilú üzletet, mert felperes nem biztosította a megfelelő szellőztetés kiépítésének lehetőségét. 
Alperes hivatkozott továbbá arra, hogy a felek a szerződésben lehetetlen szolgáltatást írtak elő az alperes számára, mert amíg nincs kifizetve a vételár, meg nem történik a birtokbaadás, tulajdonjogot nem szerez az alperes, addig nem lehetséges az üzletek megnyitása. 
[5] Alperes a kötbér mérséklését arra alapította, hogy a felperes nem nyújtott valós árengedményt. 
 
A választottbíróság ítélete 
[6] A választottbírósági tanács azt állapította meg, hogy sem a kulcsok átadására (sem ennek hiányára) a felek nem szolgáltattak közvetlen bizonyítékot. A felek által rendelkezésre bocsátott közvetett bizonyítékok közül a választottbírósági tanács a birtokbaadási jegyzőkönyvnek tulajdonított döntő jelentőséget, valamint az alperesi hallgatásnak, vagyis annak a ténynek, hogy alperes semmilyen bizonyítékot nem tudott szolgáltatni arra, hogy felperesnek jelezte volna, hogy nem tud bejutni az üzlethelyiségekbe, ezért nem tud eleget tenni szerződéses kötelezettségének. Így a közvetett bizonyítékok együttes értékelésével összességében a választottbírósági tanács azt állapította meg tényként, hogy felperes kellő időben biztosította alperes részére az üzlethelyiségekbe való bejutást ahhoz, hogy az üzletek kialakítását alperes megkezdhesse. Így e téren felperes nem esett késedelembe, alperes erre való hivatkozása alaptalan. 
[7] Alperes Ü01. üzlethelyiséggel kapcsolatos állítását, miszerint „azért nem alakította ki a vendéglátó profilú üzletet, mert felperes nem biztosította a megfelelő szellőztetés kiépítésének lehetőségét” a választottbírósági tanács nem tartotta megalapozottnak. A rendelkezésre álló bizonyítékok összevetése és értékelése alapján - tényként azt állapította meg, hogy a felperesi határidő túllépés oka nem az volt, hogy az üzlethelyiség szellőztethetőségét befolyásoló műszaki paramétereket alperes a szerződéssel ellentétesnek értékelte volna, illetve ez a műszaki probléma akadályozta volna az üzlet kialakításában. Ebből következően az alperesi mulasztás és felperesi teljesítés között nincs ok-okozati kapcsolat, így a felperesi magatartás nem alapozza meg az alperes kimentését a kötbérfelelősség alól (Ptk. 6:186. § (1) bek.). 
[8] Végül, a választottbírósági tanács azt az alperesi védekezést sem tartotta alaposnak, mely szerint a birtokbaadás és a tulajdonjog megszerzése előtt egyáltalán nem lett volna lehetőség az üzletek megnyitására. Alperes ugyanis nem csak a nyitást mulasztotta el, de az üzletek kialakítását is. A felek által alkalmazott szerződéses konstrukció, megfelelő együttműködés mellett, lehetővé tette volna az alperes szerződésszerű teljesítését. Továbbá e vonatkozásban is megemlítendő, hogy alperes nem bizonyította, hogy a teljesítésére nyitva álló időszakban akár egyetlen egyszer is megkísérelte volna az egyeztetést felperessel, arra hivatkozással, hogy a szerződés jogi konstrukciója akadályozza a teljesítésben.   
[9] A választottbírósági tanács, élve a Ptk. 6:188. §-ban biztosított mérlegelési jogával, az alperes által fizetendő kötbért 50%-kal mérsékelte. Ennek indoka az, hogy a kikötött kötbér túlzott mértékű volt, figyelemmel arra is, hogy alapvetően az alperesi határidő túllépéshez kapcsolódott, ami pedig egy üzlet esetében alig egy hónapnyi volt, a másik két üzlet esetében pedig 8 hónap. A szerződéssel védeni kívánt érdek alperes szerződésszerű teljesítése esetében is sérült volna, tekintettel arra, hogy a lakók jelentős része már a határidő lejárta előtt beköltözött. Végül, a felperes nem tudta bizonyítani, hogy alperes számára valódi, egyedi árkedvezményt adott volna. Minderre tekintettel a választottbírósági tanács a kötbért túlzott mértékűnek minősítette. 
[9] Tekintettel arra, hogy felperes 50%-ban lett pernyertes, a választottbírósági tanács a feleket 50-50%-ban kötelezte a választottbírósági díj és regisztrációs díj viselésére, az Eljárási Szabályzat 11. § (1) bekezdése alapján. Ugyanezen rendelkezés alapján, tekintettel a megosztott pernyertességre, a felek az egyéb (pl. ügyvédi) költségeiket maguk viselik, a másik féltől annak megtérítésére nem jogosultak.  
(Vb/18082)