1/11/2021. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. A felperes által vezetett konzorcium mint vállalkozó és a megrendelő beruházó vasúti pályaépítési vállalkozási szerződést kötött építési projekt megvalósítására. A fővállalkozói szerződés a FIDIC által kiadott ún. Piros Könyv 2005. januári magyar fordításában megállapított általános szerződéses feltételek (ÁF) alapján és elfogadásával jött létre. A felek az ÁF-hez különös feltételeket is megállapítottak. A felperes a fővállalkozói szerződés tárgyát képező teljes projekt egy részének megvalósítására alvállalkozói szerződést kötött az alperessel. Az alvállalkozói szerződés a fővállalkozói szerződéssel azonos módon, az ÁF alapján és elfogadásával jött létre. A fővállalkozói és az alvállalkozói szerződés is Mérnök közreműködését írta elő, akit a beruházó jelölhetett ki, s akinek feladata a teljesítés megfelelőségének vizsgálata volt.
2. A felperesi vállalkozó a konzorcium szerződéses kötelezettségeinek biztosítására bankgarancia formájában a maximális kötbér összegével azonos mértékű teljesítési biztosítékot nyújtott a beruházónak hibás teljesítés és késedelem esetére. A kötbér száznapos vagy azt meghaladó mértékű késedelem esetén vált követelhetővé.
3. A felperes a szerződéses teljesítési helyen átvételi mérést végzett. A mérés eredménye alapján a pálya egy szakaszán nem teljesült a szerződésben előírt sebességi követelmény. Az ezt követően megkezdett műszaki átadás-átvételi eljárás nem vezetett eredményre. Erre tekintettel a Mérnök az ÁF 1 szerinti átadás-átvételi igazolást ekkor nem, csak közel két évvel később állította ki.
4. A felperest a beruházó felszólította a maximális kötbér megfizetésére, mivel a munkákat száz napot meghaladó késedelemmel fejezte be, majd a teljesítési biztosíték teljes összegét érvényesítette a felperessel szemben, amelyet a garanciát nyújtó bank ki is fizetett a beruházónak.
5. A felperes a teljesítési biztosíték lehívását jogosulatlannak tartotta, mert a pályavonal egészének a rendes üzemeltetés feltételei szerinti használatba vétele a teljesítési határidő lejárta előtt megtörtént, így őt késedelem nem terheli. A felek közötti eredménytelen tárgyalásokat követően keresetet nyújtott be a beruházó ellen a Választottbíróságnál, amelyben kérte őt kötelezni a teljesítési biztosíték és a késedelmi kamatok visszafizetésére. Ebben a perben a felperes hivatkozott arra, hogy a Mérnök szerződésellenesen állapította meg, hogy a kérdéses szakasznak alkalmasnak kellett lennie a szerződéses sebességparaméter melletti használatra, mert ez lehetetlen szolgáltatásra történő vállalkozást jelentett volna.
6. A Választottbíróság ítéletével a keresetet elutasította, megállapítva, hogy a pályának a teljes hosszon alkalmasnak kellett lennie a szerződéses sebesség biztosítására, ami nem jelentett lehetetlen szolgáltatást, amit az is bizonyított, hogy a felperes késve ugyan, de teljesítette e követelményt. A megállapított felperesi késedelem tartama alapján a Választottbíróság a teljesítés tényleges időpontjának perbeli tisztázása nélkül találta megalapozottnak a beruházó maximális késedelmi kötbér iránti igényét.
7. Az alperesi alvállalkozó szerződéses feladata az egyik állomás átépítése volt. Az alperes a szerződéses kötelezettségei biztosítására bankgarancia formájában a maximális szerződéses kötbérének összegével azonos mértékű teljesítési biztosítékot nyújtott a felperesnek hibás teljesítés és késedelem esetére. A kötbér száznapos vagy azt meghaladó mértékű késedelem esetén vált követelhetővé.
8. Az alperes az alvállalkozói feladatait késedelmesen jelentette készre, amikor az átvételi mérés alapján az általa épített állomás pályaszakasza sem teljesítette a szerződéses sebességi előírást. A fővállalkozói szerződés Mérnöke az átadás-átvételi igazolást ez esetben sem állította ki a felperes részére, az alvállalkozói szerződés Mérnöke pedig ugyanígy járt el az alperessel szemben. Alperes bejelentette a Mérnöknek, hogy részéről olyan hiány nem került megállapításra, ami az alvállalkozói szerződés teljesítését befolyásolná, ezért a munkát átadottnak tekinti.
9. A felperes értesítette az alperest, hogy az alperes felelősségi körébe eső szakasz nem felel meg az előírt sebességi követelménynek, s a beruházó szerint e hiba a teljes építkezés átadás-átvételét akadályozza, ezért a felperes akadályozott abban, hogy az alperes teljesítését átvegye. Felhívta továbbá az alperest, hogy a száz napot meghaladó késedelme alapján fizesse meg részére az alvállalkozói szerződés szerinti maximális kötbért, ellenkező esetben érvényesíti az ennek biztosítására szóló bankgaranciát. Az alperes a késedelmes teljesítést vitatta, továbbá hiányolta az átadás-átvétel időpontjának kitűzését, az átadás-átvételi igazolás kiállítását, és hivatkozott arra, hogy a felperes a teljesítést nem utasította vissza, azt állítva, hogy a felperes ok nélkül tagadja meg az elvégzett munka átvételét. A hivatkozott hibák szerinte kizárólag garanciális természetűek, amikre vonatkozóan alperes a szerződéses kötelezettségének eleget tett, a javításokat elvégezte. A felróhatóság hiánya mellett az ÁF azon be nem tartott rendelkezésére is hivatkozott, amely meghatározta a felperesi kötbérérvényesítés és bankgarancia lehívás eljárásrendjét. Az alperes kifogásolta a Mérnök döntését is, hiányolta a felekkel való egyeztetés lefolytatását, a felek közötti megállapodás Mérnök általi elősegítését, és kifogásolta a késedelmi okai vizsgálatának elmaradását.
10. A felperes a beruházóval szembeni perlésének sikertelensége után igényelte a bankól a bankgarancia kifizetését. Az alperes ezzel szemben eljárást indított az MKIK mellett működő Teljesítésigazolási Szakértői Szervnél (TSZSZ) a bankgarancia érvényesíthetőségéről, erre tekintettel a bank a kifizetést felfüggesztette. A TSZSZ-szakvélemény a bankgarancia lehívását indokolatlannak tartotta, amely szakvéleményt a felperes vitatta, és azért tekintette jogsértőnek, mert álláspontja szerint az alperes kérelme nem volt befogadható, hiszen a TSZSZ eljárását szabályozó, az építmények tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos egyes viták rendezésében közreműködő szervezetről és egyes törvényeknek az építésügyi lánctartozások megakadályozásával valamint a késedelmes fizetésekkel összefüggő módosításáról szóló 2013. évi XXXIV. törvény időbeli hatálya a bankgaranciára nem terjedt ki. Emellett sérelmezte azt is, hogy a TSZSZ a teljesítés műszaki szempontú értékelése helyett jogi véleményt készített. Az ÁF alkalmazása során a TSZSZ figyelmen kívül hagyta, hogy az átvételi vélelem alkalmazhatóságához a teljesítésnek meg kell felelnie az alvállalkozói szerződés feltételeivel.
11. Minthogy az alperes a kötbér összegét továbbra sem fizette meg, a felperes a jelen ügyben előterjesztett keresetében érvényesítette az alvállalkozói szerződés megszegéséből eredő igényét.

A peres felek nyilatkozatai

12. A felperes a jogi álláspontját arra alapította, hogy az alperesnek a felperes irányában fennálló késedelme csak azonos megítélés alá eshet a felperes beruházóval szembeni késedelmével. A felperes a jelen vita alapját jogkérdésnek tartotta, és indítványozta, hogy a Választottbíróság azt a kérdést bírálja el, hogy az alvállalkozói szerződés a fővállalkozói szerződéssel azonosan követelte meg a sebességi előírás teljesítését, s hogy ezt az alperes a maga pályaszakaszán mekkora késedelemmel teljesítette.
13. A felperes hivatkozott arra, hogy a közbeszerzési műszaki leírás mindkét szerződés részét képezte, így a sebességi követelményt az annak részét és az alvállalkozói szerződés tárgyát képező pályaszakasznak a fővállalkozói szerződés szerinti vasúti pályával azonos módon kellett teljesítenie, mégpedig határidőben. Tényként állította, hogy az alperesi munkarészen a készre jelentést gátló súlyos hiányosságok mutatkoztak. Álláspontja szerint az a tény, hogy a korábbi ítélet megállapította a késedelmét a beruházóval szemben, s az alperesi alvállalkozót a maga pályaszakaszán ugyanilyen késedelem terhelte, a felperest ugyanúgy feljogosítja az alvállalkozói szerződésben kikötött kötbérre.
14. A felperes a kötbér után járó törvényes késedelmi kamat kezdőnapját abban a napban határozta meg, amikor az alvállalkozói szerződés szerint a kötbérfizetési kötelezettség elérte a felső határát, azaz a teljesítési határidő lejártától számított századik napban.
15. A felperes – hivatkozva a Választottbíróságnak a különös feltételekben kikötött hatáskörére, keresetlevelében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a késedelmi kötbér, és annak a késedelembe eséstől a kifizetés napjáig az Európai Központi Bank által meghatározott irányadó kamatláb alapulvételével számított, a régi Ptk. 301/A.§ szerinti késedelmi kamatai megfizetésére, azzal, hogy a kereset esetleges felemelése tekintetében jogfenntartással élt.
16. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és felperes költségekbeni marasztalását kérte. Védekezésében arra hivatkozott, hogy a kisebb, garanciális, illetve jótállási körbe tartozó hibákat határidőben kijavította, a megfelelő átvétel megtörténtét az ÁF alapján vélelmezni kell, a teljesítésigazolás, a végszámlájának felperesi befogadása és megfizetése megtörtént, s a felperes vele szemben joglemondó nyilatkozatot tett.
17. Az alperes a teljes projekt befejezését akadályozó tényezőket nem a saját hibaelhárítása tartama következményének tartotta, hanem elsősorban annak, hogy a szerződéses pályaszakaszán kívüli területen maradt el a sebességi követelmény teljesítése, mely hibajelenség nem az ő terhére esett.
18. Az alperes szerint a fővállalkozói és az alvállalkozói szerződés két önálló szerződés volt, amelyek legfeljebb a felperes személyén, illetve a szerződések alapján teljesítendő munkálatok kis részbeni egyezőségében kapcsolódtak egymáshoz. Ennek megfelelően szerinte a két önálló szerződés alapján a felek kötelezettségei, a teljesítési határidők, a műszaki átadás-átvételre vonatkozó körülmények önállóan vizsgálandóak, függetlenül a korábbi választottbírósági eljárás kimenetelétől. Az eltérő műszaki jellemzők eltérő tényállást eredményeznek, amiből eltérő jogi értékelés is következik, ennek körében hivatkozott olyan jegyzőkönyvi, nyilatkozati elemekre és mérési eredményekre, amelyek szerint az általa kivitelezett pályaszakasz szerződéses sebességkövetelménynek eleget tett.
19. Az alperes szakértő kirendelését indítványozta a szerződésszerű teljesítésével összefüggő műszaki szakkérdések megválaszolására, annak fenntartásával, hogy az e tekintetben felmerülő bizonyítás a felperest terheli. A felperes álláspontja ezzel szemben az volt, hogy a bizonyítás az alperest terheli abban, hogy az alvállalkozói szerződést az állított javítási munkálatok tényleges elvégzésével, azok szerződésszerű készre jelentésével és átadásával hibátlanul teljesítette.

A Választottbíróság ítélete

20. A felek jogviszonyára a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (rPtk.) rendelkezései voltak irányadók, mert a perbeli követelések olyan szerződésből eredtek, amelyet a felek az új Ptk. hatálybalépése előtt kötöttek.
21. A Választottbíróság az eljárás menetét a 2011. március 1-től hatályos Eljárási Szabályzatában foglaltakra alapította, mert az ítélethozatalkor, 2019. szeptember 1. óta hatályos új Eljárási Szabályzat 1.§ (2) bekezdése alapján az eljárás folyamán mindvégig az eljárás megindításakor hatályban volt szabályzatot kell alkalmazni.
22. A Választottbíróságnak mindenekelőtt arról kellett határoznia, hogy a felperes és a beruházó között folyt korábbi eljárásban hozott ítélet kihat-e, s ha igen, mennyiben hat ki a jelen ügy eldöntésére.
23. E kérdésben a Választottbíróság az alperes álláspontját osztotta, megállapítva, hogy a korábbi eljárásban meghozott ítélet a jelen ügyben nem idéz elő a korábbi döntésből következő, azon alapuló határozathozatalt.
24. A felek közötti alvállalkozói szerződés a fővállalkozói szerződés szerinti kötelezettség egy részére, az adott állomásra és az ahhoz köthető pályaszakaszra vonatkozott. Ezért nem volt kizárható annak lehetősége sem, hogy az alperes maga ugyan elkészült a munkálataival, de a teljes pályaszakasz határidőbeni átvételére más alvállalkozó, vagy maga a felperes teljesítésének hiánya vagy hibás volta miatt nem kerülhetett sor. A korábbi eljárás tárgya a jelen perbelinél szélesebb körű vállalkozói teljesítés volt, az abban hozott ítélet nem mondta azt ki, hogy a teljes pályaszakasz egészén – így az alperes pályarészén is – megvalósult a sebességi követelmény megszegése.
25.  
26. A Választottbíróságnak a fentieket követően arról kellett határoznia, hogy a felperes lemondott-e a kötbérköveteléséről. Jogról lemondani csak kifejezett nyilatkozattal lehet, és a joglemondó nyilatkozat kiterjesztően nem értelmezhető. A kérdéses nyilatkozat viszont nem említette kifejezetten az addig esedékessé vált pénzügyi követeléseket, és nem említi kifejezetten a kötbért sem. Kifejezett és egyértelmű nyilatkozat hiányában joglemondásról nem lehet beszélni.
27. A Választottbíróságnak vizsgálnia kellett azt is, hogy hogyan hatott az ügy megítélésre az, hogy az alperesi teljesítést több okirat is igazolta, s a felperes az alperes végszámláját fenntartás nélkül kifizette. Az alperes által hivatkozott, de eredetiben nem csatolt, a felperes által pedig vitatott, teljesítésigazolási nyilatkozatokat a Választottbíróság a döntése folyamán az alperes javára nem vette figyelembe. A Választottbíróság emellett megállapította, hogy az eredeti okirat sem bírt volna bizonyító erővel, egyrészt, mert nem az annak kiadására jogosult Mérnök adta ki, írta alá, másrészt, mert tartalma szerint sem volt egyértelműen megállapítható, hogy az a FIDIC szabályainak megfelelő átadás-átvételi igazolás lett volna. Az alperes által hivatkozott okirat a tartalma alapján nem volt átadás-átvételi igazolásnak tekinthető, mert a FIDIC Piros Könyvben foglalt létesítmény átadására és átvételére vonatkozóan nem tartalmazott egyértelmű nyilatkozatot.
28. Az ügyben a Választottbíróság elé tárt okiratok között nem lelhető fel olyan, amely a Mérnök által kiállított, formailag és tartalmilag kétségtelen átadás-átvételi igazolásnak tekinthető, és amelyet a Mérnök a munkálatok megkezdése után, a teljesítési határidő leteltét követő száz napon belül adott volna ki. Ugyanakkor az okiratok között olyan dokumentum sincs, amely ugyanebben az időszakban visszautasítaná a vállalkozó átadásra vonatkozó kérelmét.
29. Az átadás-átvételi igazolás és az ÁF szerinti teljesítésigazolás nem volt azonosnak tekinthető. Az átadás-átvételi igazolással a megrendelő által kijelölt Mérnök átveszi az elkészült létesítményt, míg a teljesítésigazolással a jótállási időszak is lezárul, a próbák és a hibajavítások is befejeződnek. Az ÁF szerinti kötbérfizetési kötelezettség szempontjából az átadás-átvételi igazolásnak van jogi jelentősége, mert a kötbér az igazolás kiadásának napjáig jár. A teljesítésigazoláshoz a kötbér szempontjából nem fűződik joghatás. Ezen kívül az alperes által csatolt okiratban nem voltak fellelhetők a teljesítésigazolásnak megfeleltethető tartalmi elemek sem, az irat csak a végszámla benyújtását lehetővé tevő pénzügyi természetű, formátlan igazolásnak volt tekinthető, amelyet nem az arra jogosult Mérnök írt alá, s amely teljesítésigazolásnak ezért sem minősülhetett.
30. A végszámla felperesi kifizetésével kapcsolatban a Választottbíróság azt állapította meg, hogy a felek között nem történt olyan szerződéses megállapodás, jogviszonyukra nem volt irányadó olyan FIDIC Piros Könyv-rendelkezés, vagy olyan tartalmú jogszabály, amely a végszámla kifizetését egyben átadás-átvételi igazolás kiadásának ismerné el, vagy ilyen vélelmet állítana fel. A végszámla jóhiszemű kifizetése nem helyettesíti vagy jelenti a szerződésszerű átadás-átvételt, és nem jelent semmilyen megrendelői jogról való lemondást. Az alperes által felhozott jogesetek nem a perbelivel azonos tényállásra születtek, és állami bíróságok döntései a Választottbíróságot formailag sem kötik. Az ÁF szerinti kötbérfizetési kötelezettség szempontjából az átadás-átvételi igazolásnak volt jogi jelentősége, mert a kötbér addig a napig jár, amikor ez az igazolás kibocsátásra kerül. A végszámla kifizetéséhez a kötbér szempontjából nem fűződik joghatás.
31. Az alperes az ÁF alapján azt a vélelmet kérte elfogadni, hogy az átadás-átvétel megtörténtét úgy kell tekinteni, mintha az az átadás-átvételi igazolás kiadása is megtörtént volna. Ezen álláspont elfogadásához két feltétel együttes bekövetkezte szükséges. Az első feltétel teljesült azzal, hogy a releváns időszakban a Mérnök ugyan nem bocsátotta ki az átadás-átvételi igazolást, de a vállalkozó átadásra vonatkozó kérelmét (folyamodványát) sem utasította el. A második feltétel – a hibátlan teljesítés – tekintetében a bizonyítási teher az alperest terhelte abban a tekintetben, hogy a létesítmény egy adott napon alapvetően megfelelt a szerződés rendelkezéseinek. A felperes nem vette át a létesítményt, a Mérnök nem adta ki az átadás-átvételi igazolást, ennek hiányában a létesítmény elkészült („alapvetően megfelelő”) voltára, állapotára a védekezése körében hivatkozó alperest terhelte annak bizonyítása, hogy ez így történt. A bizonyításhoz a Különös Feltételek szerint elengedhetetlen építési naplót, a felmérési naplót, a munkavédelmi naplót, a felügyeleti naplót és az anyag bizonylatokat az alperes felhívásra sem bocsátotta a Választottbíróság rendelkezésére. E dokumentumok hiánya az azokat felvenni és vezetni kötelezett alperes terhére esett. Ezek hiányában az alperes nem tudta igazolni, hogy a teljesítés egy adott napon alapvetően megfelelt a szerződés rendelkezéseinek. Az alperesi bizonyítás alapján nem volt követhető a hibák kijavításának menete sem.
32. A Választottbíróság az eljárásban szakértői bizonyítást rendelt el. A kirendelt szakértő a szakvéleményét olyan okiratra (a teljesítésigazolásra), és annak jogi értékelésére alapította, amely a szakkérdések megválaszolásához és az ügy megítéléséhez nem szolgálhatott megfelelő alapként. A szakértő okiratokkal és a szerződéses jogviszonnyal kapcsolatban tett jogi jellegű értelmezését a Választottbíróság azért mellőzte, mivel jogi kérdések értelmezése nem tartozott a kirendelt szakértő feladatkörébe.
33. Mindezen okokból a Választottbíróság azt is bizonyítatlannak ítélte, hogy egy adott napon előállt-e a létesítmény olyan adott állapota, amely megfelelt az Alvállalkozói Szerződés előírásainak. Ilyen állapot bizonyítottságának hiányában nem áll be az a vélelem, amelynek alapján az átadás-átvételi igazolást a kiadási határidejének utolsó napján kibocsátottnak kellene tekinteni.

34. Az alperes a száz napot meghaladó teljesítési késedelmét kimenteni, továbbá az átadás-átvétel megtörténtét, azaz az átadás-átvételi igazolás kiadását, vagy az ilyen dokumentum kiadásának megtörténtét eredményező vélelem beálltát igazolni nem tudta, ami a szerződéses kötbérfelelősségét önmagában is megalapozta. A felperes a kötbérkövetelését az alvállalkozói szerződés és a megállapított tényállás alapján a felperes kötbérkövetelésének jogalapját alaposnak találta.
35. A Választottbíróság ezt követően a kötbér összegét vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy a kötbér a felső határát a szerződéses határidőhöz viszonyított késedelem századik napján elérte. Az alperes nem bizonyította, hogy ezen a napon – vagy korábban – az átadás-átvételi igazolás kiadása megtörtént volna. A késedelem legalább száz napos terjedelemben fennállt, a kötbér mértéke bizonyításra került, a kötbér az alvállalkozói szerződésből egyértelműen kitűnő felső értéket elérte.
36. Mindezek alapján a Választottbíróság megállapította, hogy a kereset alapos, az alperesi védekezés alaptalan volt és az alperest a kereset szerint marasztalta.

(Vb/16060)