Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- Alperes és a felperes között építési alvállalkozói szerződés jött létre, amely szerint a vállalkozói díj a Telekom konkrétan nevezett hálózatépítési egységtétel árlistájának ott meghatározott százalékos szorzójával lett meghatározva. A szerződés mellékletében írtak szerint az egységtétel elektronikus úton kerül átadásra, de kétségtelen, hogy az nem volt az aláíráskor nyomtatott szerződés szövegrésze, azaz alá sem lehetett írva. (Ptk. 6:86 § (1) bekezdés)
- A Telekom díjakra vonatkozó szerződési kikötés érvényességét, azaz a felek konszenzusát a Telekom díjak alkalmazása tekintetében az igazolja, hogy a felek képviselői a szerződést aláírták, valamint, hogy a felperes állította és az alperes pedig nem vitatta, hogy a Telekom díjtételre vonatkozó rendelkezéseket a felek nem módosították. Egybehangzóan nyilatkozták a felek azt is, hogy a konkrét verziószámú egységtétel-árlista irányadó. Az alvállalkozói szerződés szerint a módosítás csak az ott meghatározott formában lett volna lehetséges.
- Az Alperes csatolta a részletes tételleírásokat 13-as verzióban, 12-es verzióban és 8-as verzióban. Ezek mindegyike szövegszerűen tartalmazza a járda- és útburkolat helyreállítás részletes szövegét a következő szöveggel: „A tételek tartalmaznak minden, az általános feltételekben megfogalmazott műveletet és azon túl a következőket: az összes munkaművelet és anyag a járdafelület helyreállításához, akár bontásra került előzőleg, akár megsérült az építési munkálatokkal kapcsolatosan, beleértve valamennyi szerkezeti elemet.” Az útburkolat helyreállítására vonatkozó általános tételleírás fent idézett szövege megegyezik a járdaburkolat helyreállítására vonatkozó általános szövegrész első és második bekezdésével. A perben rendelkezésre álló verziók szöveges leírása megegyezik.
- A peres felek nem kifogásolták a fenti szöveg alkalmazhatóságát.
A peres felek nyilatkozatai
- Felperes előadta, hogy az alperessel kötött építési alvállalkozói szerződése szerinti alvállalkozói díját a Telekom konkrétan megállapodott verziószámú árlistájának rögzített százalékos szorzójával állapították meg. Hivatkozott az alvállalkozói szerződés mellékletére is, amely szerint a Telekom egységtétel leírás tartalmát ismeri és tudomásul vette, hogy eszerint számolnak el. Állította, hogy a felek között folyamatosan voltak elszámolási nézetkülönbségek, amelyeket az alperes a későbbiekben, külön jelzett tételben akart elszámolni, azonban az egyeztetésekre az alperes közreműködése hiányában nem került sor.
- A felperes kifejtette, hogy a teljesítésigazolásokban szereplő árak eltérnek a szerződés szerinti áraktól, illetve, hogy van olyan tétel is, ahol a tétel megnevezése is át lett írva.
- Felperes megnevezte a munkák helyszínét, csatolta az építési alvállalkozási szerződést, annak a vállalkozói díjra vonatkozó mellékletét, valamint a teljesítési igazolásokat. Állította, hogy őt a Telekom egységtétel rögzített százalékos szorzóval megállapított összege, mint alvállalkozói díj illeti meg. A felperes keresetéhez csatolta a Telekom egységtétel árlistát, amelynek összefoglaló tételneve útburkolat helyreállítás, amelynek alszámai altételeiből az aszfalt betonalappal és az aszfalt betonalap nélkül elnevezésű tételek képezik a per tárgyát az útburkolati munkák tekintetében. A járdaburkolati munkákra más összefoglaló tétel vonatkozik, altételekkel, amely altételekből a vitatott tételek az aszfalt betonalappal és az aszfalt betonalap nélkül A felperes által csatolt melléklet mindössze a rövid tétel-megnevezéseket és az azokhoz tartozó meghatározott százalékos tételárakat tartalmazta.
- Az alperes válasziratában nem vitatta, hogy az elszámolás a Telekom konkrétan meghatározott egységtétele szerint rögzített százalékos szorzójával történt, azon eseteket kivéve, amikor a felperes nem vállalta az adott tétel teljeskörű elvégzését. Állította, hogy a felperes csak az aszfalt alá kerülő betonaljzat elkészítését vállalta, és hogy az alperes ezért úgy számolt el, hogy a Telekom aszfaltozást is tartalmazó tételárából kivonta a Telekom aszfaltozást nem tartalmazó tételének egységárat. Hivatkozott arra, hogy a külön jelzett tétel elszámolása a felek által közösen lett meghatározva. Az alperes csatolta a Magyar Telekom egységár táblázatát, de a külön jelzett tételre nem terjesztett elő írásos bizonyítékot.
A Választottbíróság ítélete
- A választottbíróság megállapította, hogy az alvállalkozói szerződés szerint a szerződésmódosítás csak az ott meghatározott formában lett volna lehetséges.
- Tekintettel arra a tényre, hogy az alperes által csatolt egyedi ármegállapítás szerinti díjak eltérnek a Telekom egységtételektől, és mivel ezen egyedi egységtétel perbeli alkalmazását maga az alperes kérte, a választottbíróság az Eljárási Szabályzat 35. § (1) és (4) bekezdése alapján arra hívta fel az alperest, hogy az általa állított szerződési tartalmat bizonyítsa, azaz azt, hogy miért ne lenne alkalmazandó a Telekom díjtétel, és ha nem alkalmazandó, akkor az alperes által alkalmazni kért egyedi ármegállapodás miként viszonyul a Telekom díjtételre vonatkozó egybehangzó akaratnyilatkozathoz (aláírt szerződés).
- A választottbíróságnak tehát azt kellett megvizsgálnia, hogy bizonyítani tudja-e az alperes azt, hogy saját szerződéses nyilatkozata a Telekom árlista tekintetében nem vált a szerződés részévé, bár az erre vonatkozó nyilatkozatot aláírásával kétségtelenül így nyilatkozott, illetve, hogy az egyedi ármegállapítás volt a szerződés része a Telekom árlista helyett.
- Az egyedi ármegállapítás keletkezésének körülményeiről írás- és okmányszakértő és tanúk nyilatkoztak.
- Ezen bizonyítékok alapján a választottbíróság a következők szerint mérlegelt a Választottbírósági Eljárási Szabályzat 35. § (4) bekezdése szerint: az írás- és okmányszakértői vélemény azt támasztja alá, hogy a szerződés és annak melléklete, valamint a csatolt egyedi díjmegállapodás valószínűsíthetően nem azonos időpontban lett kinyomtatva, illetve, hogy a csatolt egyedi díjmegállapodás lapjai utólagosan lettek hozzátűzve az alapszerződéshez és annak mellékleteihez. A vitatott melléklet valószínűsíthetően nem az alapszerződéssel és annak mellékleteivel azonos időpontban lett nyomtatva. Ezek a körülmények arra utalnak, hogy az egyedi díjmegállapodás nem volt a szerződés aláíráskori melléklete.
- A szerződés nyomtatásával összefüggő alperesi irodaképet azért nem fogadta el a választottbíróság, mert a csatolt képek nem a szerződéskori állapotot tükrözik, és mert a nyomtatók nem azonosítottak. A meghallgatott egyik alperesi tanú sem tudott választ adni arra, hogy az egyedi árlista része volt-e a szerződésnek, bár a szerződést és annak mellékleteit személyesen hasonlította össze.
- A Ptk. 6:63 § (2) bekezdése szerint a díj lényeges szerződéses tartalom, így az alperesnek már a szerződéskötés előtt tájékoztatnia kellett volna a felperest arról, hogy nem a Telekom árlista, hanem az egyedi árlista lesz alkalmazva. Nincs peradat arra vonatkozóan, hogy a Telekom árlista és az egyedi árlista tekintetében az alperes a felperest tájékoztatta volna, (Ptk. 6:62 § (1) bekezdés) ami azt támasztja alá, hogy a felek szerződés aláírásával a Telekom árlistát tették a szerződés részévé.
- Továbbá a választottbíróság nem tehet megállapításokat azzal kapcsolatban, hogy a becsatolt egyedi árlista milyen körülmények között lehetett aláírva a felperes által, mivel erre vonatkozóan a felperes nem nyilatkozott határozottan, bizonyítékot nem csatolt. Csupán azt a feltételezését fejezte ki, hogy azt csak véletlenül, más okmányok közé keveredve írhatta alá. A felperes megtévesztésre nem hivatkozott, ezért ezt a körülményt vizsgálni sem kellett. Vizsgálni csak azt kellett, hogy az egybehangzó akaratnyilatkozat milyen szerződéses tartalom tekintetében állt fenn.
- Nem helytálló az az alperesi hivatkozás sem, hogy a szerződés hibásan lett megfogalmazva, mert a tervezet az alperestől származik. Ebből ugyanis az a következtetés vonható le, hogy ha a szerződéskötéskor a Telekom árlista rögzített százalékos szorzója, illetve az egyedi ármegállapítás lett volna a felek konszenzusát illetően a kérdés, akkor az egy olyan feltűnő, a szerződés lényeges elemét érintő nyilatkozatbeli eltérés lett volna, amely adminisztrációs hibának vagy más hibának nem minősíthető.
- Az alperes hivatkozása arra, hogy a felperes nem mentesülhet az egyedi árlista aláírásának következményei alól azzal az indoklással, hogy nem olvasta el figyelmesen a szerződés szövegét, azért nem volt figyelembe vehető, mert a perbeli ügyben az elsődleges kérdés nem a felperesi aláírás valódisága, hanem az ellentmondásos szerződéses tartalom volt.
- Nem fogadható el az az alperesi értelmezés sem, hogy az egyedi árlista „különálló” jognyilatkozat lenne, mert egy különálló jognyilatkozat a perbeli esetben nem fizikai különállást, hanem jogi értelemben vett különbözőséget jelent (szerződéskötéskori szerződési iratok vagy attól eltérő iratok). A perbeli esetben a „különálló” irat csak szerződésmódosításnak lenne tekinthető, szerződésmódosítást azonban a felek egyike sem állított.
- A felek által előterjesztett iratok és a tanúvallomások alapján nem volt megállapítható, hogy az elszámolási vita miként zajlott, mivel a felperes a vita tényét állította, az alperes viszont tagadta. E tekintetben csupán a felek közötti e-mail-váltást lehet figyelembe venni, amelyben az alperesi ügyvezető a felperes érdeklődésére azt válaszolta, hogy „rendezzük”. Ez a nyilatkozat vita létére utal. Ugyanakkor az elszámolási vita nem önmagában értékelendő körülmény volt, hanem csak bizonyítékként szolgál arra, hogy a díjmegállapodás tartalma vitatott volt-e vagy sem. Ily módon a hivatkozott e-mail-váltás csupán a szerződéskötéskori konszenzus kiegészítő bizonyítékául szolgál.
- A választottbíróság osztotta a felperes álláspontját, miszerint az elszámolás tekintetében szakértői vizsgálatnak nincs helye.
- A választottbíróság a fentieket összegezve arra a következtetésre jutott, hogy a Telekom egységtétel lista vált az alvállalkozói szerződés részévé, és a felperes a Telekom árlista és a neki megfizetett összeg közötti különbözetet meghatározta, amelynek kiszámítását az alperes nem kifogásolta, hanem azt, mint a jogcímet magát, egységében vitatta. (Jár-e egyáltalán a díjkülönbözet a felperesnek)
- Itt is megjegyzi a választottbíróság, hogy végülis nem a Telekom egységtétel lista szöveges tartalma (egyes munkálatok részletezése) volt a kérdés, hanem az, hogy az egységtétel lista milyen tételszámokhoz milyen díjösszegeket rendel, és ha a felperes valamilyen munkálatot nem végzett, és ennek az ellenértékét nem is akarja érvényesíteni, valamint a nem érvényesített díj a felek között egyébként sem vitatott, akkor a fennmaradó díjrész megilleti-e a felperest vagy nem illeti meg. E tekintetben az sem irányadó, hogy a Telekom egységtétel lista esetleges pontatlanságai, hiányosságai milyen következményekkel járnak, ha a munkálatok egy részét – bármely körülmény miatt is – egy másik alvállalkozó végzi el. A választottbíróság ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felek konszenzusát a Telekom árlista tekintetében az elszámoláskor is figyelembe kell venni.
- A Telekom árlista esetleges építésszakmai kérdései, pl. a tevékenység pontos leírása nem befolyásolják a kikötött szerződéses árat. A választottbíróságnak nincs módjában az árat máshoz, mint a bizonyított szerződéses kikötéshez igazítani.
- A választottbíróság megállapította, hogy az alperes nem tudta bizonyítani azt, hogy az általa aláírt Telekom egységtétel szerinti ármegállapítás nem vált a szerződés részévé, és azt sem tudta bizonyítani, hogy az egyedi egységtétel vált volna a szerződés részévé.
- A felperesnek következésképpen a megállapodott Telekom árlista adott tételeinek rögzített százaléka jár. (Ptk. 6:238. §) Annak sincs relevanciája, hogy az alperes a Telekomtól megkapta-e az őt illető teljes díjat, vagy sem vagy hogy a Telekom egységtétel lista és az alvállalkozók szerződései együttesen, - egyedi módosítások mellett - olyan körülményeket eredményezhetnek, amelyek különféle elszámolási tételek alkalmazására nyújthatnak lehetőséget.
- A választottbíróság a tényállás mérlegelésekor – a fentieket figyelembe véve - arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes nem tudta bizonyítani azt, hogy az egyedi árlista a szerződéskötés időpontjában, vagy módosításként került aláírásra, és hogy a Telekom árlista mint a szerződésben hivatkozott és a felek által aláírt díjmegállapodás, nem volt a szerződés része.
- A választottbíróság megállapította azt is, hogy az alperes nem csatolt olyan iratot és nem hivatkozott más olyan bizonyítékra sem, amely szerint a felperes munkáját kifogásolta volna, sem annak mennyiségében, sem annak minőségében.
- Az sem volt vita tárgya, hogy a felperes az aszfaltozásra fordított összeget – úgy ahogy az az alperes és a saját aszfaltozó alvállalkozó szerződésből következik a perbeli követeléséből levonta, és ez azt jelenti, hogy a kereseti követelésben megjelölt összeget a tételhez tartozó kiegészítő munkálatokkal kapcsolatban kéri.
- Az is tény, hogy az alperes a saját aszfaltozó vállalkozásával más összegben számolt el, mint amennyit a Telekomos tételszám elméletileg lehetővé tett volna, és hogy ez a tény az alperesnél különbséget eredményezhet. A választottbíróság nyomatékosítja azonban itt is, hogy a peres eljárásnak nem tárgya az, hogy a Telekom által az alperesnek kifizetett összegek miként viszonyulnak az alperes által a felperesnek kifizetett összegekhez, mert az alvállalkozó felperesnek járó ellenszolgáltatás a perbeli jogviszonyból következik. Megjegyzi egyúttal a választottbíróság azt is, hogy osztotta a felperes álláspontját, miszerint az alperes nem állíthatja egyszerre azt, hogy a felperesnek nem jár a szerződött díj, valamint azt, hogy az alperesnek a saját megbízójától a saját százalékos szorzója alapján megállapított díj jár, ha a kikötött Telekom tétel leíráshoz egy adott összeg van rendelve.
- A választottbíróság értékelése szerint az alperesnek járó díj megítélése szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy ki kezdeményezte az aszfaltozási munka kivételét a szerződéses kötelezettségek köréből, mert a felperes nem számolt el sem aszfaltozási anyagárat, sem aszfaltozási munkát, így azt az érvényesített követelésben sem szerepeltette.
- Nem fogadta el a választottbíróság az alperes azon álláspontját sem, hogy a kiegészítő munkálatokhoz külön megbízásra lett volna szükség, mert az egységtétel leírás szöveges része tartalmazza azt – úgy a járda, mint az útburkolat tekintetében –, hogy a tétel minden munkaműveletet tartalmaz. A választottbíróság ezt a kifejezést úgy értelmezi, hogy „minden” kifejezés alatt azokat a tevékenységeket kell figyelembe venni, amit az alvállalkozó elvégzett. E körben is kiemeli a választottbíróság, hogy az alperes nem hivatkozott az alvállalkozó felperes hibás vagy hiányos munkavégzésére, amiért is abból kell kiindulni, hogy az felperes szerződésszerűen teljesített, azaz a tételleírás szövege szerint „mindent”.
- Nem volt egyetértés a felek között abban, hogy az aszfaltozási munka harmadik személlyel történő elvégeztetését ki kezdeményezte, az azonban tény, hogy az alperes alvállalkozója aszfaltozott, és hogy a felperes nem érvényesített az aszfaltozással összefüggésben sem anyagköltséget, sem munkadíjat a perben az alperessel szemben. Ez nem szerződésmódosítás jogcímén, hanem a felperes kereseti követelésének tartalmán alapul.
- Mivel szerződésmódosítás az ár tekintetében nem volt, azt kellett megállapítani, hogy az egymásnak ellentmondó elszámolási tételekből fakadó bizonyítatlanság és bizonyíthatatlanság (Telekom lista, ill. egyedi ármegállapítás) az alperes terhére esik.
(Vb/17067)
