1/1/2022. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. A felperesi kivitelező és az alperesi megrendelő átalánydíjas építési szerződést (a továbbiakban: szerződés) kötöttek a perbeli ingatlanon elvégzendő építési, bontási, átépítési, bővítési, felújítási munkálatokra. A szerződés alapján a megrendelő köteles volt a jogerős építési engedély és a tervdokumentáció alapján a műszaki dokumentációt elkészíttetni, és azt a munkaterület átadása előtt legalább 15 nappal a kivitelezőnek átadni. A megrendelő a munkavégzésre alkalmas építési munkaterületet a szerződésben rögzített határidőn belül volt köteles a kivitelező részére átadni. A kivitelező a munkálatokat saját költségére vállalta elvégezni, e költségek magukban foglalták az alvállalkozók díjazását is. A megrendelő fizetési késedelme esetén a kivitelező a Ptk. szerinti késedelmi kamatra volt jogosult; 8 napi fizetési késedelem után a kivitelező a munkálatokat felfüggeszthette és a kivitelezési határidőt a fizetési késedelmek napjaival növelhette.
2. A végteljesítési határidő kivitelező hibájából történő elmulasztása esetén a megrendelőt késedelmi kötbér illette meg. A megrendelő csakis a kizárólagosan a kivitelező hibájából eredő késedelem esetén tarthatott igényt a késedelmi kötbérre. A felek a szerződésben kikötötték, hogy ha a megrendelő a kivitelező által észszerű módon kért, a szerződésszerű teljesítéshez szükséges információt, adatot, nyilatkozatot, hozzájárulást, döntést a felek által írásban rögzített határidőn belül nem bocsátotta a kivitelező rendelkezésére, úgy a teljesítési véghatáridő módosulhatott.
3. A felek a szerződésből eredő jogvitáik tekintetében a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSZSZ) és Választottbíróság kizárólagos hatáskörének vetették alá magukat. A szerződésben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. és az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX.15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) rendelkezéseit tekintették irányadónak.
4. A felek az építési napló mellett, és részben helyett e-mailváltásokban, és kooperációs jegyzőkönyvekben rögzítették a megrendelések nagy részét, és az ezekkel kapcsolatos teendőket, észrevételeket. A megrendelő a szerződés tárgyát képező építési engedélyköteles létesítményt hónapokkal a szerződéses átadási határidő leteltét követően vette birtokába, és azt ekkor ünnepélyesen meg is nyitotta annak ellenére, hogy a kivitelező számláit maradéktalanul nem egyenlítette ki.
5. Az elszámolás során a felek között vita alakult ki. A kivitelező a TSZSZ-hez fordult, amelynek szakértői tanácsa a kivitelező vitatott teljesítése tárgyában – helyszíni szemle és vizsgálatok elvégzését követően – szakvéleményt adott, amelyben megállapította, hogy a felek az általuk vezetett elektronikus építési naplóban a vitás pótmunkatételeket, a pótmunkára vonatkozó árajánlatot, az árajánlat megrendelői elfogadását, a munka megrendelését nem rögzítették. A szakvélemény meghatározta a pótmunka értékét és a nettó vállalkozói díjnak a pótmunka értékével növelt összegét. A szakvélemény emellett megállapította azt is, hogy a kivitelező hány nap tartamú teljesítési késedelembe esett, amelyre a terhére késedelmi kötbér számítható fel.
6. A kivitelező a szakértői tanács véleményét nem fogadta el, azt állítva, hogy a szakértő nem vette figyelembe annak tényét, hogy a megrendelő megszegte a szerződés azon rendelkezését, hogy a kivitelezési tervdokumentációt a munkaterület átadása előtt legalább 15 nappal kellett átadnia a kivitelező részére; a megrendelő ehelyett késedelmesen, a munkálatok tartama alatt adott át a kivitelezőnek kiviteli részletterveket, részletrajzokat annak ellenére, hogy a szerződés nem tartalmazott szakaszos tervszolgáltatást. Ezáltal a megrendelő hozzájárult a bekövetkezett teljesítési késedelemhez. A kivitelező a szakértői tanács véleményét csak a megrendelő által is elismert pótmunkák jóváhagyása tekintetében fogadta el, mert azt egyebekben megalapozatlannak és hiányosnak találta.
7. A fentiek miatt a felperesi kivitelező az alperesi megrendelővel szemben a Választottbíróságnál keresetet terjesztett elő.

A peres felek nyilatkozatai

8. Keresetében a felperes kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest tőke, ennek az esedékesség napjától, részben a vállalkozói végszámla szerinti lejárattól a Ptk. 6:155.§-ának (1) bekezdése szerinti, a vállalkozók egymásközti szerződései esetében irányadó mértékű késedelmi kamatainak megfizetésére, és a választottbírósági eljárás során felmerülő költségek viselésére. A kereseti tőkekövetelés összértékének jogalapját a felperes részösszegekre (hátralékos vállalkozói díj, elismert pótmunka ellenérték, előre nem látott többletköltség, jogalap nélküli gazdagodás) bontva jelölte meg. Jog- és tényállításai alátámasztására a felperes keresetéhez csatolta a szerződést, a TSZSZ szakvéleményét, a jogvitához kapcsolódó építési naplókivonatok, e-mailváltások és kooperációs emlékeztetők, vállalkozói számlák anyagát, a műszaki átadás-átvétel jegyzőkönyvét, és azon leveleket, amelyekben az alperes a felperes vitatott számláit visszaküldte, azok tartalmát a jogalap és az összegszerűség tekintetében sem ismerte el, a felperessel szembeni kötbérigénye tárgyában kialakult vitás helyzetre is hivatkozva. Ez utóbbi vonatkozásban a felperes a keresetében utalt arra, hogy az alperes késedelme a felperes egyidejű késedelmét – s így az alperes kötbérigényének jogszerűségét - kizárta. A felperes bizonyítási indítványként tanúk meghallgatását és – szükség szerint – szakértő kirendelését is kérte.
9. Az alperesi megrendelő válasziratában a keresettel szemben ellenkérelmet, beszámítási kifogást és viszontkeresetet terjesztett elő. Az alperes az ellenkérelmében a hátralékos (visszatartott) vállalkozói díjra és az elismert pótmunkák ellenértéke iránt előterjesztett kereseti kérelmek elutasítását a beszámítási kifogására tekintettel kérte. Az ezen túlmenő, további kereseti kérelmek elutasítását arra hivatkozással kérte, hogy azok mind jogalapjukban, mind összegszerűségükben megalapozatlanok. Beszámítási kifogásában a felperesi késedelem alapján, a szerződés szerinti kötbérmaximumra is tekintettel kötbérigényét a kötbér felső határával azonosan, jelölte meg, amelyet a felperesi végszámla-hátralék követelésbe és az elismert pótmunka igénybe kíván beszámítani. A beszámítást követően fennmaradó kötbérigény-részt az alperes viszontkereseti úton kívánta érvényesíteni az alperessel szemben. Kötbérigényének jogalapjaként az alperes a szerződés erre vonatkozó pontjait jelölte meg, a munkaterület visszaadása iránti igényét pedig a Kr. 12.§-a (2) bekezdésének i) pontjára és 33.§-ának (1) bekezdésére alapozta. Az alperes szerint az új épület kivitelezése – a helyszín adottságai folytán – a meglévő üzletrész leválasztásával elkezdhető volt, ezzel a felperes is tisztában volt, a leválasztás ellen nem tiltakozott, azt elfogadta, a teljes munkaterület átadására maga sem tartott igényt. Az alperes szerint az engedélyes tervek a szerződéses határidőben álltak a felperes rendelkezésére, és ezek olyan szinten kerültek kimunkálásra, hogy azok alapján a felperes egyértelműen megállapíthatta az egyes építészeti elemek méreteit, kialakítását, így a kivitelezés megfelelően lefolytatható volt. A munkaterület átadás-átvételi jegyzőkönyv alapján állította, hogy a felperes beleegyezett a folyamatos tervszolgáltatásba, s mivel ennek írásos rögzítése a jegyzőkönyvben megtörtént, az alperes álláspontja szerint szerződésmódosítás történt, így a felperes már nem hivatkozhatott alappal az építész kiviteli tervek átadásának késedelmére. Az el nem ismert pótmunkatételekre vonatkozó, elzárkózó alperesi vélemény szerint e munkálatokat azért kellett elvégezni, mert a felperes nem a terveknek megfelelően, nem a kellő szakértelemmel építkezett. E munkák nem pótmunkák, hanem a kivitelezési hibák korrekciói voltak, amelyek azért váltak szükségessé, hogy a felperes a szerződéses kötelezettségeit teljesíteni tudja. Az alperes utólag nem módosított terveket, nem rendelt meg munkákat, ami azt is jelentette, hogy az alperes jogalap nélküli gazdagodása sem következhetett be. Bizonyítási indítványként az alperes is indítványozta tanúk meghallgatását, és szükség esetére nem ellenezte szakértő kirendelését sem.

A Választottbíróság ítélete

10. A Választottbíróság először a felperesi kereset alaposságát vizsgálta. Minthogy az alperes érdemben sem a vállalkozói díjtartozásának visszatartott összegét, sem az általa korábban már elismert felperesi pótmunkadíj követelést nem vitatta, a Választottbíróság a Ptk. 6:244.§-ának (2) bekezdése alapján, figyelemmel a Ptk. 6:26.§-ában foglaltakra is, megállapította az e két tőkerészből álló felperesi kereseti igény megalapozottságát.
11. Az alperes a kereset pótmunka-jogcímét nem ismerte el, ezért e követelésrész tekintetében a jogalap nélküli gazdagodás minősítés megalapozottságát kellett vizsgálni. Műszaki jellegű állásfoglalásban a TSZSZ vélemény a főösszesítő egyes tételeit pótmunkahivatkozásokként kezelte. A vitatott tételekről elöljáróban összefoglalóan rögzítette, hogy a kivitelező a pótmunka ajánlatát csak a munkák végén, azokat összegyűjtve nyújtotta be, menet közben azok felmerülésekor nem készített ezekre ajánlatot, és a munkák elvégzése előtt ezeket nem fogadtatta el a megrendelővel. Az egyes tételekkel kapcsolatban a TSZSZ vélemény megállapította, hogy azokra az e-naplóban nem szerepelt utalás, az esetleg elkészült munkák mennyiségi paraméterei utólag nem voltak ellenőrizhetők, az átalánydíjas szerződés alapján az árkülönbözet utólag nem volt érvényesíthető. E megállapításokkal szemben a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte, aki azonban ennek egyik vizsgált tétel vonatkozásában sem tett eleget. A TSZSZ vélemény e szakértői ténymegállapításait a Választottbíróság a szerződés egyik háttérjogszabályát képező Kr. 24/A.§-a (5) bekezdésének a) pontjával (Az e-építési naplóban köteles haladéktalanul közölni a fővállalkozó kivitelező az építtetővel a többletmunka, pótmunka igényét), továbbá a Ptk. 6:244.§-ának (2) bekezdésével (a pótmunka az utólag megrendelt munka), valamint 6:245.§-ának (1) bekezdésével (Ha a felek átalánydíjban állapodtak meg, a vállalkozó az átalánydíjon felül a pótmunka ellenértékét igényelheti, a többletmunka ellenértékének megtérítésére nem jogosult) jogi szempontból is alátámasztottnak találta.
12. A Választottbíróság rámutatott arra, hogy a kivitelező szempontjából mind a többletmunka, mind a pótmunka díjkövetelési lehetőséget nyújt, kivéve az átalányáron (fix összegben) kötött szerződés esetét, mint amilyen a jelen perbeli szerződés is volt. Ez esetben a vállalkozói többletdíjigény megalapozottsága nem állapítható meg akkor, ha az adott munka a tervdokumentáció, illetve a költségvetés része volt, mert ilyenkor a vállalkozónak a költségkövetkezményekkel számolnia kellett. A vállalkozó kötelezettsége azonban nemcsak abból áll, hogy a megrendelő által szolgáltatott adatokat minden fenntartás és ellenőrzés nélkül elfogadja, azokat egyszerűen számszakilag összesítse, hanem - a Ptk. 6:240.§-ának (2) bekezdéséből és 6:252.§-ának (3) bekezdéséből folyóan - a megrendelő minden nyilatkozatát, utasítását, adatszolgáltatását tartozik a vállalkozótól elvárható magas szakszerűségi szinten ellenőrizni, a megrendelőt az általa átadott terv felismerhető hibáira, hiányosságaira figyelmeztetni, a szerződés teljesítését veszélyeztető körülményekről a megrendelőt kellő időben tájékoztatni, indokolt esetben szerződésmódosítást kezdeményezni, határidőhosszabbítást kérni, a pótmunkák szükségességét a felmerülésükkor, költségvonzatukkal együtt, kellően dokumentáltan közölni (BH1996. 651.), amely lépések a felperes részéről bizonyítottan nem történtek meg. A pótmunka-, többletmunkaadatok e-naplóbeli feltüntetésének jogi kötelezettsége kapcsán a Választottbíróság utalt arra, hogy e szabály rendeltetésszerűségét támasztotta alá az is, hogy a naplóbejegyzések teljesítésének jogszabályi előírása egyebek között éppen a jelen perben áttekinthetetlen tömegben előtárt levelezések, e-mail-váltások, félhivatalos kommunikációs lenyomatok perbeli alkalmazása alóli mentesítést célozta. Az e-napló jogszabályi előírásoknak megfelelő tartalommal történő vezetését egyébként nemcsak a jogszabály, hanem a felperes ügyvezetője által személyesen előkészített – szerződés is előírta.
13. A perben kirendelt szakértő a szakvéleményében, továbbá a tárgyaláson tett nyilatkozatában – szemben a TSZSZ véleményben foglaltakkal – a felperesi pótmunka-, többletmunkahivatkozások vonatkozásában tételes ténymegállapításokat nem tett. Ennek döntő oka a szakértő azon kiindulása volt, hogy az alperes felperessel szembeni gazdasági erőfölénye és a felperes által állított alperesi szerződésszegések a felperest feljogosították arra, hogy a többletköltségek érvényesítése során a szerződésre és a szerződésmódosításra, az átalánydíjas és tételes elszámolásra, a többletmunkára és a pótmunkára irányadó anyagi jogi és eljárási (technikai) előírásokat rendre félretéve, méltányossági alapon, valamennyi olyan igazolt költségének az átalánydíjon felüli megtérítését akár utólagosan is követelhesse az alperestől, amely költségeinek felmerülését az alperes általa vélt – de sok esetben még az e-naplóban sem megjelenített – szerződésszegései idézték elő. A perben beszerzett szakvélemény ezért a felperesi kereset szakértői alátámasztására alkalmatlan volt. Mindezek folytán a Választottbíróság azt állapította meg, hogy a főösszesítőnek az alperes által elismert részein túlmenő tételeire alapított felperesi igények akkor sem lettek volna alaposak, ha a felperes azokat pótmunka vagy többletmunka jogcímén érvényesítette volna.
14. A Választottbíróságnak a kereset alapján ugyanakkor vizsgálnia kellett ezen igények jogalap nélküli gazdagodás, illetve vagyoneltolódás címén történt érvényesítésének alaposságát is. A Ptk. 6:579.§-ának (1) bekezdése értelmében, aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. A Választottbíróság osztotta a felperes azon álláspontját, hogy a felek építési szerződéses kapcsolatának fennállta önmagában nem zárta ki azt, hogy a jogalap nélküli gazdagodás törvényi tényállásának megvalósulása esetén a felperes ezen a jogcímen érvényesíthessen szerződésen kívüli igényt az alperessel szemben. Ehhez azonban a felperesnek bizonyítania kellett volna azt, hogy az alperes a perbeli átalánydíjas építési szerződés keretein kívül eső felperesi szolgáltatás révén gazdagodott jogalap nélkül a felperes rovására. Ilyen tényállást a felperes nem bizonyított, még csak nem is állított; szolgáltatásait a felperes az alperesnek mindvégig az építési szerződés jogalapján nyújtotta, az alperes a „vagyoni előnyéhez” nem jogalap nélkül, hanem a vállalkozási átalánydíj megfizetése fejében jutott hozzá, így a felperesnek nem volt jogszerű lehetősége arra, hogy a jogalap nélküli gazdagodásra történő hivatkozás kerülőútján hárítsa el az átalánydíjas szerződés esetén irányadó pótmunka- és többletmunkafeltételek teljesülésének vizsgálatát. Ugyanez vonatkozik a felperes „dologijogias” vagyoneltolódási hivatkozására is, a felek viszonyát – ellenkező bizonyítás hiányában – a fennállott kötelem, az átalánydíjas építési szerződés keretein belül kellett értékelni, a jogvita díjkövetelési elemeit e szerződésfajta pótmunka- és többletmunkaszabályai szerint kellett megítélni. Mindezek alapján a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes el nem ismert pótmunka ellenértéke iránti követelése jogalap nélküli gazdagodás jogcímén sem volt alapos.
15. A fentieket meghaladó, további ténylegesen elvégzett munkák tekintetében a Ptk. 6:244.§-ának (1) bekezdésére figyelemmel a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy e munkákat az alperes pótmunkaként megrendelte, erre mikor, milyen formában került sor, illetve, hogy a pótmunkák szükségességéről a felperes az alperest kellő időben, tehát jóval a költségvetési főösszesítő keltét megelőzően, még a felperesi teljesítés lezárulta előtt, árajánlat közlésével tájékoztatta, az ajánlatot az alperes elfogadta, illetve, hogy többletmunka esetén mi jogosította fel a felperest a díjazás átalánydíj feletti részének érvényesítésére. Az alperes vitatásával szemben e körben a felperes bizonyítást nem ajánlott fel. Ugyanígy bizonyítatlan maradt a felperes azon vitatott állítása, és a perben kirendelt szakértő azon megállapítása, hogy a felek hallgatólagosan áttértek a tételes elszámolásra. A Választottbíróság mindezek alapján állapította meg, hogy a ténylegesen elvégzett munkaellenérték iránti kereseti követelés mind pótmunka, mind többletmunka, mind pedig jogalap nélküli gazdagodás címén, akár átalánydíjas, akár tételes elszámolási rendszert alkalmazva is megalapozatlan volt.
16. Mindezeket követően a Választottbíróság az alperes beszámítási kifogásának és viszontkeresetének megalapozottságát vizsgálta, s ennek során elsődlegesen a felek építési szerződéséből indult ki. A szerződés egyértelmű volt abban, hogy a megrendelő az építési munkaterületet a munka végzésére alkalmas állapotban legkésőbb meddig volt köteles a kivitelező részére átadni. Azt a rendelkezésre álló dokumentumok is alátámasztották, de maga az alperes sem vitatta, hogy a munkaterület teljes, szerződésszerű megrendelői átadása késedelmesen történt meg. A Választottbíróság e vonatkozásban nem találta alaposnak az alperes azon védekezését, hogy a felek a szerződést akként módosították, hogy a munkaterület megfelelő átadásának minősült a teljes munkaterület mintegy egyharmadára korlátozott, részleges munkaterület-átadás is, mert ezt a megrendelői feltételt a felperes írásban elfogadta.
17. Ezen alperesi hivatkozással szemben a Választottbíróság helytállónak tartotta a felperes azon életszerű, az alperes által sem cáfolt előadását, hogy a felperesi írásbeli elfogadást tartalmazó jegyzőkönyvet az alperes megbízott műszaki ellenőre előre elkészítette, a helyszínre, ahol számítógép, nyomtató nem is állt rendelkezésre, kinyomtatva hozta magával, ahol a feleknek már semmi más lehetőségük nem volt, mint az elkészült megrendelői szövegváltozat aláírása. A jegyzőkönyv előzetes elkészítését tükrözte a dokumentum utolsó mondatában a hasonló esetekben szokatlan azon kitétel is, hogy a jegyzőkönyvet az alperesi műszaki ellenőr „állította össze”. A felperesi hivatkozás alátámasztásaként értékelte a Választottbíróság azt a tényt is, hogy e jegyzőkönyvet a felperes részéről cégjegyzésre jogosult személy nem írta alá, ami az írásban létrejött építési szerződés írásos módosítása esetében alaki követelmény volt, továbbá azt is, hogy a munkaterület átadásának részlegessége az elfogadott kivitelezői ütemterv akadálytalan felperesi teljesítésében mind a bontás, mind a tetőszerkezetek összehangolása terén fennakadást okozott, ezáltal a kivitelező teljesítését, a Ptk. 6:240.§-ának (1) bekezdésébe is ütközően, terhesebbé tette. A fenti körülmények mérlegelése alapján a Választottbíróság ebben a helyzetben az alperes szerződésmódosítási hivatkozásának megalapozatlanná minősítéséhez elengedhetőnek találta a Munkaterület átadási-átvételi jegyzőkönyv elmaradt felperesi tiltakozó, jogfenntartó záradékolását is, és azt állapította meg, hogy a szerződés módosítása az alperes által állított módon nem történt meg, a szerződést az alperes a munkaterület átadásának határideje tekintetében megszegte, és a felperes szerződéses teljesítési ideje emiatt a szerződéses időpontnál két hónappal később kezdődött meg. Az alperes e tekintetében tehát szerződést szegett, s a munkaterület-átadási késedelme a kivitelező egyidejű késedelmét kizárta, a kivitelezői erőforrások rendelkezésre állását vitató hivatkozását pedig az alperes saját felróható magatartása (késedelme) körében tette meg, ezért azt a Választottbíróság a Ptk. 1:4.§-ának (2) bekezdése alapján figyelmen kívül hagyta.
18. A kivitelező határidőre történő teljesítését akadályozó, bizonyítottan és pontosan meghatározható további alperesi késedelmi közrehatást a Választottbíróság nem talált megállapíthatónak. A tervszolgáltatás felperes által sérelmezett folyamatosságát, hibáit, késedelmeit a felperes az e-naplóba késedelmes napokra azonosítható módon nem jegyezte be, az akadályoztatása miatt szerződésmódosítást, határidő-hosszabbítást az alperestől nem kért, ezzel maga vállalta annak kockázatát, hogy az ezáltal bekövetkező késedelmek és többletköltségek az ő terhére eshetnek. A keresetlevélben a felperes ugyan az általa felsorolt tervhibákat összekapcsolta az e hibákkal oksági kapcsolatba állított késedelmes napok megjelölésével, azonban ugyanitt ő maga rögzítette, hogy ezek nem egymást követő, nem összeadható késedelmek voltak, így ezirányú állításaiból szakértői módszerekkel sem lehetett ítéleti bizonyosságú megállapításokat tenni az alperesi tervszolgáltatási szerződésszegésből fakadó további késedelmes napok számát illetően. A Választottbíróság ezért a teljes munkaterület alperesi átadása megtörténtének nem vitás időpontjához igazítottan számított felperesi teljesítési határidő késedelmét úgy értékelte, hogy ez a késedelem már kizárólag a kivitelező hibájából eredt, ezért ennek időszakára az alperesi megrendelő a késedelmi kötbérre igényt tarthatott. Az alperes a kötbérköveteléséhez kamatigényt nem fűzött, ezért a felperesi kötbérfizetési kötelezettség kimondásakor a Választottbíróság a késedelmi kamat megállapítását mellőzte. A perbeli kivitelezői munkák az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 142.§-a (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá estek, ezért az áfafizetésre a szolgáltatást igénybe vevő alperes volt köteles (ún. fordított adózás), így a felperes számlaköveteléseivel áfamentesen kellett számolni, a kötbér pedig kártérítési természeténél fogva volt mentes az áfa alól.
19. A tényállás megállapítása során a Választottbíróság azt észlelte, hogy a lényeges érdemi ténykérdések tekintetében a felek jellemzően egyező előadást tettek, jogvitájuk elsősorban ugyanazon tények eltérő jogi megítéléséből fakadt, a Választottbíróságnak az ügy elbírálása során jogkérdésekben kellett döntenie. Ennek során a vita természetéből adódóan az okirati bizonyítékok játszottak súlyponti szerepet, és nem voltak olyan vitás kérdések, amelyek eldöntéséhez tanúk meghallgatására, a tanúk emlékezetének igénybevételére lett volna szükség. Az alperesi tanúbizonyítási indítványok teljesítése emiatt szükségtelen volt, amely – akár közvetlenül a Választottbíróság, akár a megkeresett állami bíróság foganatosította volna – a per felesleges elhúzódását eredményezhette volna; ez volt az indoka annak, hogy a tanú meghallgatásokat a Választottbíróság mellőzte, és az erre irányuló alperesi bizonyítási indítványokat elutasította. Alaptalannak találta a Választottbíróság az alperesnek a TSZSZ vélemény és a perben beszerzett kirendelt szakértői vélemény további ütköztetésére irányuló indítványát is. A két szakvélemény eltérő időpontokban, helyzetekben és módszerekkel készült, és a jelen eljárásban értékelhető megállapításaik tárgyukat tekintve egymástól függetlenek voltak, így az ütköztetés alappal fel sem merülhetett. A kirendelt szakértő véleménye a munkaterület alperesi átadásának késedelme, ennek a felperesre terhes műszaki következményei tekintetében volt értékelhető, míg a bizonyítékok egyikeként kezelt TSZSZ vélemény a felperesi marasztalási keresetek egyes elemeinek tételes azonosításában segítette a tényállás helytálló megállapítását. Mindezekre tekintettel a Választottbíróság a két vélemény eltéréseinek tisztázására, ütköztetésére irányulóan fenntartott alperesi indítványt, mint szükségtelent, ugyancsak elutasította.

(Vb/19053)