1/1/2023. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. Felperesek és az alperes, illetve az alperes jogelődje, a […] között több megbízási szerződés jött létre biztosítási- illetve banki termékek közvetítése vonatkozásában (továbbiakban: „Megbízási Szerződések”).
2. A Megbízási Szerződésekben foglaltokon túlmenően a Felek közötti szerződéses viszony részét képezte az alperes Érdekeltségi Szabályzata, amely az ügynökök javadalmazási rendszerének alapvető szabályait rendezte, valamint az Egységérték Szabályzat, amelyben foglalt keretek között felperesek fizettek egyenjutalékot az ügynökeik részére.
3. Felperesek részére a Megbízási Szerződésben foglaltak teljesítése esetén a megbízási díj jutalék formájában került megfizetésre. A jutalék alapú elszámolási rendszer főbb paraméterei a következőek voltak:

• A hálózatban történő értékesítés esetén felperesek a saját értékesítésük után un. direkt jutalékra, míg az általuk felépített hálózatukba tartozó megbízottak értékesítése után un. különbözeti, illetve vezetői jutalék voltak jogosultak.
• Mindkét értékesítés (azaz saját és hálózati) után un. követő jutalék járt. A követő jutalék kifizetésére abban az esetben került sor, ha egy ügyfél a megkötött szerződésének díját éveken keresztül szerződésszerűen megfizette. Ebben az esetben felperesek követő jutalékra a második és a harmadik évben a befizetett díjak után váltak jogosulttá. Ezen követő jutalék kifizetésével egyidejűleg került felperesek részére kifizetésre a visszatartott un. sztornó tartalék.
• A kifizetett jutalék összegét esetleges visszaírások (így a sztornó-szavatossági időn belüli sztornó), az egységben nem kifejezett jóváírások vagy levonások (azaz a sztornó tartalék), állományápolási vagy Bónusz jutalékok, illetőleg egyéb indokolt korrekciók is befolyásolhatták.

4. A Felek a közöttük fennálló általános jutalékelszámolási rendszert 2015. őszén megkötött Egyedi Megállapodás keretében módosították. Ezen Egyedi Megállapodásban foglalt módosított jutalékelszámolás – a perben beszerzett Igazságügyi Szakértői Vélemény megállapítása alapján - az addig hatályban lévő általános jutalékelszámolási rendszert az alábbiak szerint módosította:

• Felpereseket 2015. augusztusától kezdődően nem illetik meg a Felek közötti Érdekeltségi szabályzatban foglalt szerzési-, speratív- és sztornó felszabadítási jutalékok, megilletik azonban a vezetői jutalékok, továbbá a saját kötés után járó egység kulcsa (I. r. felperes / […] […] Ft/egység; II. r. felperes / […] […] Ft/egység). Ezen túlmenően I. r. felperest Office komisszió is megilleti.
• Az Egyedi Megállapodásban a Felek megállapodtak abban, hogy annak hatályba lépésével a múltból nem kerülnek felszabadításra a még bent levő, azaz levont, de az Érdekeltségi Szabályzat alapján 2015. augusztusától (azaz a 2015.08 termelési hónaptól) még fel nem szabadítható sztornótartalékok; továbbá
• a törlésre kerülő ügyfélszerződések után az aktuális kifizetésekből sem lesznek levonva a még bent levő sztornótartalékok.

5. Alperes 2016. április 19-én I. r. és II. r. felperessel fennálló valamennyi Megbízási Szerződést 90 napos felmondási idővel indokolás nélkül felmondta, a felmondások alapján a Megbízási Szerződések 2016. július 18. napjával megszűntek. A felmondásokban alperes tájékoztatta felpereseket, hogy a fennálló jogviszony tényleges lezárása a Megbízási Szerződés alapján a pénzügyi egyenleg rendezése, amelyre a felmondási idő alatti utolsó elszámolási lista alapján kerül majd sor.
6. A Megbízási Szerződések felmondását követően a felperesek jogi képviselőik útján 2016. május 5. napján kelt és 2016. május 17. napján kelt leveleikben kérték alperest, hogy küldje meg felperesek részére a jutalék elszámolást. Ezen túlmenően felperesek kiállították a felmondási időre eső számláikat.
7. Alperes 2016. augusztus 29. napján kelt levelében felperesek felmondási időre eső számláit vitatta és kérte felpereseket, hogy levelében foglalt jutalék-elszámolás alapján állítsák ki a korrekciós számláikat. Alperes felmondási időre vonatkozó elszámolása alapján (i) alperesnek I. r. felperes felé […] Ft tartozása állt fenn azzal, hogy I. r. felperesnek ezt meghaladó összegű, […] Ft előlegtartozása állt fenn alperes felé, amelynek következtében alperes az […] Ft összegű tartozásának a kifizetését I. r. felperes […] Ft összegű előlegtartozására visszatartotta; és (ii) alperesnek II. r. felperes felé […] Ft tartozása állt fenn. Alperes Válasziratában azt adta elő, hogy felperesek az általa kért korrekciós számlát sohasem bocsátották ki.
8. Alperes 2016. október 11. napján kelt levelében I. r. felperes részére megküldte a felmondási időre vonatkozó részletes jutalékelszámolását.
9. Felperesek előadásuk alapján 2017. március 30-án egyszer már pert indítottak a Választottbíróság előtt alperessel szemben a jelen per tárgyát képező jutalék iránti igényük érvényesítése iránt; a keresetüktől azonban 2018. március 6. napján elálltak, amelynek következtében az eljáró választottbírói tanács a pert megszüntette. Ezt követően felperesek – előadásuk alapján - 2018. június 14. napján ismételten felszólították alperes jogi képviselőjét, hogy a korábban már megfogalmazott kérdéseikre adjon érdemi választ. Figyelemmel arra, hogy felperesek ezen felhívására elutasító válasz érkezett, így felperesek a jelen per megindítása mellett döntöttek.

A peres felek nyilatkozatai

10. Felperesek Keresetükben a következőket kérték:

1. Állapítsa meg a Választottbíróság, hogy a Megbízási Szerződések egyes alpontjai általános szerződési feltételek és egyoldalú tisztességtelen előnyt jelentettek és jelentenek most is alperes részére;
2. Állapítsa meg a Választottbíróság, hogy a Megbízási Szerződések egyes alpontjai érvénytelenek;
3. Kötelezze a Választottbíróság alperest arra, hogy a 2012. gazdasági évtől egészen a Megbízási Szerződésekre vonatkozó felmondási idő leteltéig terjedő időszakig, azaz 2016. július 18. napjáig a felpereseknek járó jutalékelszámolás vonatkozásában adjon részletes számadást;
4. Kötelezze a Választottbíróság alperest I. és II. r. felperesek vonatkozásában […] -[…] forint megfizetésére;
5. Kötelezze a Választottbíróság alperest I. és II. r. felperesek valamennyi költségének megfizetésére, ideértve az ügyvédi munkadíj megfizetését is.

11. Felperesek kereseti kérelmüket azzal indokolták, hogy becslésük szerint felpereseknek több […] forint nagyságrendű jutalék jár, amely alapvetően az évek óta ki nem fizetett, de megtermelt követő jutalékból, valamint vezetői jutalékból, illetve felperesektől levont, de jogtalanul visszatartott sztornó tartalékokból tevődik össze. A Megbízási Szerződések felmondását megelőző években alperes nem készített pontos és átlátható elszámolásokat és a felmondási időre sem adott értékelhető elszámolást, így felperesek részére járó jutalék összege jelenleg megállapíthatatlan. Mindezek alapján felperesek alperes arra történő kötelezését kérték, hogy alperes adjon a 2012. gazdasági évtől egészen a Megbízási Szerződésekre vonatkozó felmondási idő leteltéig terjedő időszak vonatkozásában egy pontos és átlátható jutalék elszámolást.
12. Felperesek álláspontja szerint a Megbízási Szerződések jutalékelszámolásra vonatkozó pontjai olyan általános szerződési feltételnek minősül, amely egyoldalú – tisztességtelen – előnyt biztosít alperes részére. Ilyen tisztességtelen előny, hogy a jutalékelszámolás alapját képező un. komissziós listák alapján […] napon belül ki kell állítani a számlát, illetve a jutalékelszámolásra (komissziós listákra) csak […] napig lehet észrevételt tenni. További tisztességtelen kikötés, hogy amennyiben a Megbízási Szerződés bármely okból kifolyólag megszűnik, úgy a felperesek megbízottként semmilyen jutalékra nem tarthatnak igényt még abban az esetben sem, ha alperes megbízóként a felpereseknek (megbízottaknak) a Megbízási Szerződések felmondását megelőző tevékenységéből vagy az általa kiépített hálózatból bevételre tesz szert.
13. Felperesek álláspontja szerint tisztességtelen továbbá a Megbízási Szerződésekben foglalt versenytilalmi rendelkezés is, amely alapján a Megbízási Szerződések megszűnését követő […] évig felperesek nem létesíthetnek semmilyen kapcsolatot a biztosításközvetítői piacon részt vevő pénzügyi intézményekkel, annak ellenére, hogy a Megbízási Szerződések alapján ezen versenytilalmi rendelkezések betartásáért felpereseknek semmilyen ellenszolgálatás nem járt.
14. Felperesek hivatkoztak a jelen ügyre alkalmazandó 1959-es Ptk.327.§ szakaszára, amely alapján igényük érvényesítése vonatkozásában alperes részére 2016. május 5-én és 2016. május 17-én írásbeli felszólításokat küldtek, továbbá a Választottbíróság előtt 2017. március 30-án keresetet nyújtott be, így a 2012. évtől érvényesített követelésük nem évült el.
15. Felperesek Keresetükben és 2021. február 19. napján kelt Előkészítő Iratukban hivatkoztak arra, hogy a 2014. évi Megbízási Szerződések megkötését megelőzően semmilyen lehetőségük nem volt az abban foglaltak áttanulmányozására, azaz alperes olyan helyzetet teremtett, hogy az előre kikészített Megbízási Szerződéseket felperesek vagy aláírják, vagy pedig alperes megszünteti felperesekkel fennálló üzleti kapcsolatát.
16. Felperesek a per 2020. július 9. napi tárgyalásán hivatkoztak arra, hogy a Megbízási Szerződések felmondása vonatkozásában csak a két 2008-ban megkötött Megbízási Szerződés vonatkozásában kaptak felmondást, míg a 2014-es Megbízási Szerződések vonatkozásában nem, azaz ezen Megbízási Szerződések továbbra is hatályban vannak.
17. Alperes 2019. december 12. napján kelt Válasziratában a Kereset elutasítását és felpereseknek alperes jelen eljárással összefüggésben felmerült költségeiben történő marasztalását kérte.
18. Alperes a 1959-es Ptk.205/B. § (2) bek. alapján arra hivatkozott, hogy a másik felet abban az esetben kell külön tájékoztatni az általános szerződési feltételről, amennyiben az a szokásos szerződési gyakorlattól lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Az ilyen feltétel a másik fél kifejezett elfogadásával válik a szerződés részévé. Figyelemmel arra, hogy felperesek által a tisztességtelen szerződéses feltételek körében hivatkozott rendelkezéseket (azaz a jutalékelszámolás módját, illetve a szerződés megszűnését követő jutalék-kifizetésre vonatkozó rendelkezéseket) már a Felek között 2008-ban létrejött Megbízási Szerződések is tartalmazták, így alpereseknek nem állt fenn külön tájékoztatási kötelezettsége, amelyből adódóan felperesek alappal – a 2014-ben létrejött Megbízási Szerződések vonatkozásában - már nem hivatkozhatnak ezen feltételek tisztességtelen voltára.
19. Alperes ebben a körben - 2020. szeptember 4. napján kelt Iratában - hivatkozott még a 1959-es Ptk.209.§ (5) bekezdésére is, amely alapján tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. Alperes ezzel összefüggésben utalt arra, hogy a Megbízási Szerződések egyes pontjai – amelyek a jutalék elszámolással összefüggésben szabályozzák azt, hogy felpereseknek milyen jogai és kötelezettségei állnak fenn - világos és egyértelmű szerződéses feltételek, amelyet felperesek megismertek és aláírásukkal tanúsítottak.
20. A fentiek egyaránt vonatkoznak a Megbízási Szerződésekben szereplő versenytilalmi klauzulára. Mindezt alperesek annyival egészítették ki, hogy a versenytilalmi klauzula alapján a tilalmazott időszak csak […] év a felperesek által állított […] év helyett, továbbá alperes a versenytilalmi rendelkezések alól is bármikor felmentést adhatott, ugyanakkor ilyen kéréssel felperesek sohasem fordultak alpereshez.
21. Alperes hivatkozott arra is, hogy felperesek sem a 2008-as, sem pedig a 2014-es Megbízási Szerződéseket korábban nem támadták meg. A 1959-es Ptk.236.§ (1) – (2) bek. alapján tisztességtelen szerződési feltételt az első teljesítéstől számított 1 éven belül lehetett volna megtámadni; ezen határidő azonban eltelt.
22. Alperes Válasziratában állította, hogy felperesek felé a jutalékelszámolás körében fennálló tájékoztatási kötelezettségének mindenben eleget tett. Mindezek alátámasztásául alperes csatolta 2016. október 11. napján kelt leveléhez kapcsolódó, a felmondási időre vonatkozó részletes jutalékelszámolását, továbbá az Érdekeltségi Szabályzatot, amely az ügynökök javadalmazási rendszerének alapvető szabályait rendezte, valamint az Egységérték Szabályzatot, amely megmutatja, hogy felperesek milyen keretek között fizettek egyenjutalékot az ügynökeik részére. Alperes álláspontja szerint ennél részletesebb elszámolásra nem köteles.
23. A Megbízási Szerződések felmondása körében alperes a per 2020. július 9. napi tárgyalásán arra hivatkozott, hogy a két Megbízási Szerződés (azaz a 2008-as és 2014-es) egymásra épül, egyik előzménye a másiknak (a 2014-es Megbízási Szerződés lényegében a 2008-as Megbízási Szerződés módosítása), így a felmondás hatálya alá mindkét Megbízási Szerződés tartozik. Alperes 2021. augusztus 4. napi iratában ebben a körben hivatkozott továbbá arra is, hogy a Felek a felmondásnak megfelelően jártak el, azaz alperes deaktiválta felperesek hatósági engedélyét, míg felperesek nem végeztek többé biztosításközvetítői tevékenységet alperesnek. Ezen túlmenően a Felek előtt nyilvánvaló volt, hogy a 2008-as ás 2014-es Szerződések nem párhuzamosan léteztek egymás mellett és azokat nem kellett külön-külön felmondani.

A Választottbíróság ítélete

24. A Választottbíróság felperesek keresetét nagyobb részben nem találta megalapozottnak a következő indokok alapján.
25. A Felek között nem volt vitatott, hogy a perbeli jogvita elbírálására a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, és ez vezethető le a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 1. § szakaszából és 50.§ (1) bekezdéséből, figyelemmel arra, hogy a Megbízási Szerződések a jelenleg hatályos Ptk. hatálybalépését megelőzően jöttek lére.
26. A Megbízási Szerződések áttanulmányozását követően megállapítható, hogy a 2014-ben megkötött Megbízási Szerződések többsége nem utal a 2008-ban megkötött Megbízási Szerződésekre, mint előzményi szerződésre, amelyből eredően nem mindegyik rendezi a 2008-as Megbízási Szerződések jogi sorsát arra az esetre, ha a későbbi szerződés eltérő rendelkezéseket tartalmazna a korábbi szerződéstől, vagy amennyiben a későbbi szerződés megszűnne. Mindezek alapján az volt megállapítható, hogy a 2008-ban és 2014-ben megkötött, összesen kilenc darab Megbízási Szerződés egészen azok felmondásáig hatályban voltak.
27. A Választottbíróság álláspontja szerint a Megbízási Szerződések 2016. április 19. napján kelt felmondása mind a kilenc Megbízási Szerződés esetében megállapítható, így azok 2016. július 18. napjával megszűntek. A felperesek részére megküldött felmondások egyrészt feltüntetik a szerződésszámokat (azaz […] és […]), továbbá felsorolják a felmondással megszüntetésre kerülő Megbízási Szerződéseket.
28. Felperesek ugyan a 2020. július 9. napi tárgyaláson hivatkoztak arra, hogy álláspontjuk szerint a Megbízási Szerződések felmondása nem volt teljeskörű, azaz a felmondás csak a két 2008-ban megkötött Megbízási Szerződést szüntette meg, ezen hivatkozásuk azonban a fentiek szerint nem volt helytálló. Felperesek hivatkozásával szemben utal a Választottbíróság arra, hogy felperesek a Megbízási Szerződések felmondását korábban sohasem vitatták (legalábbis ezzel kapcsolatos peradat nem került elő), és – egyetértve alperes hivatkozásával – a Felek mindig is a felmondásnak megfelelően jártak el, azaz alperes deaktiválta felperesek hatósági engedélyét, míg felperesek nem végeztek többé biztosításközvetítői tevékenységet alperesnek. Mindezen előzmények ismeretében – mintegy négy évvel a Megbízási Szerződések felmondását követően – nincs lehetőség annak megállapítására, hogy a Megbízási Szerződések nem mindegyike került felmondásra, különösen úgy, hogy Megbízási Szerződések egy részének felmondása vonatkozásában felperesek semmilyen igényt nem terjesztettek elő.
29. A Választottbíróság felperesek keresetét akként értékelte, hogy felperesek a Megbízási Szerződések támadott rendelkezései vonatkozásában azok érvénytelenségének a megállapítását kérik (részbeni érvénytelenség) a 1959-es Ptk.235.§ (1) bek. és 239/A.§ (1) bek. alapján amiatt, hogy ezen rendelkezések a 1959-es Ptk.205/A.§ (1) bek. szerinti általános szerződéses feltételnek minősülnek, amelyek a 1959-es Ptk.209.§ (1) bek. alapján tisztességtelenek.
30. A 1959-es Ptk.209.§ (1) bek. alapján szerződési feltételek tisztességtelenségének megállapíthatóságát és ezzel összhangban a tisztességtelen kikötés megtámadhatóságát (1959-es Ptk.209/A.§ (1) bek.) eleve csak az általános szerződési feltételek esetére teszi lehetővé, így mindenekelőtt azt kellett vizsgálni, hogy a Megbízási Szerződések alperesek általános szerződéses feltételeinek minősülnek-e. A 1959-es Ptk.205/A.§ (1) bek. alapján általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a Felek egyedileg nem tárgyaltak meg. A jelen esetben a Felek előadásai és a becsatolt Megbízási Szerződések alapján nyilvánvaló, hogy alperes megbízási szerződéskötési gyakorlatában általa előre meghatározott általános szerződési feltételeket (blankettaszerződéseket) alkalmazott, így a Megbízási Szerződések alperes általános szerződési feltételeinek minősülnek.
31. Habár felperesek sem Keresetükben sem pedig a jelen per során sohasem hivatkoztak arra, hogy a támadott rendelkezések ne váltak volna a Megbízási Szerződés részévé, a jelen per során felperesek többször utaltak arra, hogy a 2014. évi Megbízási Szerződések megkötését megelőzően semmilyen lehetőségük nem volt az abban foglaltak áttanulmányozására. Mindennek abból a szempontból lehet jelenősége, hogy a 1959-es Ptk.205/B.§ (1) bek. alapján az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Az erre vonatkozó kifejezett felperesi kereset hiányában is a Választottbíróság megjegyzi, hogy a Megbízási Szerződések kifejezetten tartalmazzák az arra történő utalást, hogy az abban foglaltakat felperesek részletesen áttanulmányozták, azokat minden vonatkozásban megismerték, továbbá felperesek valamennyi Megbízási Szerződést egyenként, aláírásukkal elfogadtak. Ebben a körben a Választottbíróság osztja alperes azon hivatkozását is, hogy valamennyi támadott rendelkezés a 2008-as Megbízási Szerződésekben már szerepelt, így nem merül fel az, hogy a támadott rendelkezések eltértek a korábban a Felek között alkalmazott kikötéstől, amelynek következtében ezen feltételekről nem kellett külön tájékoztatni felpereseket és nem volt szükség arra sem, hogy ezen rendelkezéseket felperesek külön elfogadják a 1959-es Ptk.205/B. § (2) bekezdése alapján. Minezek alapján aggálytalanul megállapítható az, hogy a támadott rendelkezések a Megbízási Szerződések részévé váltak.
32. A 1959-es Ptk.209/A.§ (1) bek. alapján az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja. A 1959-es Ptk.235. § (1) bek. alapján a megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. A 1959-es Ptk.236. § (1) bek. alapján a szerződés megtámadását egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni. Tisztességtelen szerződési feltétel esetén a megtámadási határidő – a 1959-es Ptk.236.§ (2) bek. c) pontja alapján - a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor, részletekben történő teljesítésnél az első teljesítéskor veszi kezdetét.
33. A 1959-es Ptk. fent hivatkozott rendelkezései alapján tisztességtelen kikötést tartalmazó szerződéses rendelkezés (általános szerződéses feltétel) annak eredményes megtámadása útján válik érvénytelenné. A Választottbíróság teljes mértékben osztotta alperes azon álláspontját, hogy a támadott rendelkezések megtámadására nyitva álló egy éves határidő lejárt. Figyelemmel arra, hogy a Megbízási Szerződések tartós jogviszonyt hoztak létre, amely alapján felperesek – azok megkötését követően - folyamatosan teljesítettek, így - a részteljesítésről szóló szabály alkalmazásával - az egy éves megtámadási határidők legkésőbb 2009-ben, illetve a 2014-ben megkötött Megbízási Szerződések esetében legkésőbb 2015-ben lejártak, azaz 2019. október 11. napján benyújtott Keresetben a támadott rendelkezések megtámadására már nem volt lehetőség.
34. Figyelemmel arra, hogy a Megbízási Szerződések megtámadására nyitva álló egy éves határidő lejárt, ezért a Választottbíróság a támadott rendelkezések tisztességtelen voltát érdemben nem vizsgálta. Habár felperes a tisztességtelenség megállapítására irányuló keresetét önálló keresetként adta elő, azonban egy adott rendelkezés tisztességtelen voltának megállapítására nem önállóan, hanem csak az adott rendelkezés érvénytelenségének alátámasztása keretében van lehetőség; a kettő szervesen összetartozik.
35. Felperesek Keresetükben alperes arra történő kötelezését kérték a Választottbíróságtól, hogy alperes a 2012. gazdasági évtől egészen a Megbízási Szerződésekre vonatkozó felmondási idő leteltéig terjedő időszak végéig, azaz 2016. július 18. napjáig a felpereseknek járó jutalékelszámolás vonatkozásában adjon részletes számadást.
36. A Választottbíróság ezen Kereset vonatkozásában osztotta alperes által előadottakat, azaz azt, hogy alperes felperesek felé elszámolási kötelezettségének folyamatosan eleget tett. A Választottbíróság jelentőséget tulajdonított azon alperesi hivatkozásnak, hogy ezen elszámolásokat felperesek sohasem vitatták és azok alapján számláikat éveken keresztül kifogás nélkül bocsátották ki. Felperesek Keresetlevelükben ugyan állították, hogy alperes felperesek részére nem készített pontos és átlátható elszámolásokat, amelynek következtében felperesek részére járó jutalék mértéke megállapíthatatlan, azonban felperesek semmivel sem támasztották alá azt, hogy ezen kifogásukat a Felek között fennálló szerződéses kapcsolat időszaka alatt jelezték volna alperes részére.
37. Felperesek Keresetükben alperesnek I. és II. r. felperesek vonatkozásában fejenként […] - […] forint megfizetésére történő kötelezésre kérték a Választottbíróságot. Habár felperesek Keresetükben sem követelésük jogcímét, sem pedig azon időszakot nem jelölték meg, amely vonatkozásában igényüket előterjesztették, a Választottbíróság felperesek keresetét úgy tekintette, hogy felperesek igényüket elmaradt jutalék címén terjesztették elő és – egyezően az elszámolásra történő kötelezésre irányuló kereset vonatkozásában megjelölt időszakkal - 2012. gazdasági évtől egészen a Megbízási Szerződésekre vonatkozó felmondási idő leteltéig terjedő időszakig, azaz 2016. július 18. napjáig érvényesítik.
38. Felperesek hivatkozásával szemben sem az általuk hivatkozott, alperesnek megküldött felszólító levelek, sem pedig a jelen ügyben korábban benyújtott kereset nem szakította meg az elévülést. Felperesek által hivatkozott felszólító levelek tartalmilag csupán az elszámolásra hívja fel alperest, azonban felperesek követelése vonatkozásában semmilyen felszólítás nem tartalmaz, így ezen levelek nem értékelhetőek a 1959-es Ptk.327.§ (1) bek. szerinti, az elévülés megszakításához szükséges, a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak.
39. Felperesek által korábban benyújtott kereset szintén nem szakítja meg az elévülést. A kapcsolódó bírói gyakorlat az elévülés megszakításához önmagában a kereset benyújtását nem, hanem az ügyben történő érdemi döntést követeli meg. A keresetlevél előterjesztése csak abban az esetben alkalmas az elévülés megszakadásának jogkövetkezménye kiváltására, ha annak alapján, az elévüléssel érintett követelés tárgyában, a célzott eljárás ténylegesen megindul és abban a bíróság érdemi döntést hoz. Figyelemmel arra, hogy felperesek az általuk hivatkozott keresettől saját előadásuk alapján 2018. március 6. napján elálltak, ezért a hivatkozott 2017. március 30-án benyújtott kereset az elévülést nem szakította meg, amelynek következtében az volt megállapítható, hogy a 2019. október 11. napi keresetindítására figyelemmel 2014. október 11. napját megelőző, a jutalékelszámolásra vonatkozó felperesi igények elévültek.
40. A Választottbíróság a perben a jutalékelszámolások vonatkozásában 2021. szeptember 9. napján kelt Végzésében szakértői bizonyítást rendelt el. A Válaszottbíróság az Igazságügyi Szakértői Véleményt aggálytalannak fogadta el.
41. A Szakértői Vélemény alapján mindenekelőtt azt kellett vizsgálni, hogy az Egyedi Megállapodásban foglalt jutalékelszámolási rendszer módosítására vonatkozó megállapodás létrejötte megállapítható-e vagy sem. Ebben a kérdésben a Választottbíróság akként foglalt állást, hogy az Egyedi Megállapodás és az abban foglalt, a jutalékelszámolási rendszer módosítására vonatkozó megállapodás a Felek ráutaló magatartásával (mivel felperesek az az alapján történő kifizetéseket sem vitatták, észrevételt arra vonatkozóan soha nem tettek) létrejöttnek tekintendő.
42. A módosított jutalékelszámolások létrejöttére figyelemmel felperesek részére a peresített időszakra vonatkozásában felmerült jutalékok – a Megbízási Szerződések felmondási idejére eső jutalékot leszámítva – a Szakértői Vélemény alapján teljes egészében kifizetésre került. Ezen túlmenően a módosított jutalékelszámolási szabályok alapján a 2015. augusztusáig keletkezett, esetlegesen bent maradt és még ki nem fizetett sztornóvédelmi tartalékok kifizetésére az Egyedi Megállapodás alapján már nem kerül sor.
43. A Szakértői Vélemény alapján a Megbízási Szerződések felmondási idejére I. r. felperesnek […] Ft, míg II. r. felperesnek […] Ft jutalék jár; ezen jutalék összegek megegyeznek alperes 2016. augusztus 29. napján kelt, felperesek részére megküldött elszámoló leveleiben megjelölt jutalék összegekkel.
44. A Választottbíróság szerint, I. r. felperes […] Ft összegű jutalék igénye I. r. felperesnek alperes felé fennálló, magasabb […] Ft összegű, nem vitatott előlegtartozása, illetve az arra vonatkozó alperesi beszámítási igény miatt a 1959-es Ptk.296.§ (2) bek. alapján megszűnt.
45. II. r. felperesnek járó […] Ft jutalék vonatkozásában az állapítható meg, hogy annak fennálltát alperes sohasem vitatta, ugyanakkor ezen összeg kifizethetőségéhez szükséges számlát II. r. felperes – alperes Válasziratában tett kijelentése alapján – mind a mai napig nem állította ki. A számla kiállításának elmaradása okán ezen összeg megfizetésével alperes nem esett késedelembe, amelynek következtében […] Ft jutalék után – ezen összegnek a jelen Ítélet rendelkező részében foglaltak szerint történő megfizetése esetén - késedelmi kamat nem érvényesíthető.

(Vb/19051)