1/12/2023. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. Felperes üzlettársaival a GFA alapítói voltak. GFA 80%-os üzletrészét értékesítették a S. vállalat részére. Alperes a GFA egy korábbi befektetője volt. A S. ajánlatának ismeretében maga az alperes kérte, hogy az alapítók vásárolják meg vételi joguk gyakorlásával az üzletrészét, majd azt értékesítsék a S. részére. A vételi jog gyakorlását és a vételi jogra vonatkozó szabályok által előírt fix vételár kifizetését követően azonban az alperes megtagadta az üzletrésze tehermentesítését, és pert indított a tagváltozás bejegyzésével szemben. Mivel a S.-nek csak akkor állt érdekében az ügylet, ha per-, teher- és igénymentes tulajdont tud szerezni, ami egyébként az üzletrész-adásvételi szerződés zárásának felfüggesztő feltétele volt így a felperes és alapítótársai engedtek az alperesnek, és kifizették a fix vételár és az alperes által követelt összeg közötti különbözetet. Felperes szerint az alperes fix összegű limitált nyereségre volt jogosult. Jelen perben a felperes a fix vételár és az alperes által követelt összeg közötti különbözetet kéri vissza.

A felek nyilatkozatai

2. A felperes 2023. január 26-i keresetlevelében kérte a Választottbíróságot, hogy kötelezze az alperest 292.676.058, - Ft tőke és annak 2022. szeptember 28. napjától a kifizetés napjáig a Ptk. 6:155:§ (1) bekezdése szerinti kamatai, valamint az eljárási költségek megfizetésére.
3. A GFA-t a felperes és alapítótársai 2015-ben alapították. 2018-ban a már működő GFA nagyobb tőkebevonást hajtott végre, és itt a befektető az alperes jogelődje (I.) volt. E befektetést a 2018. július 19-én kötött Együttműködési szerződés szabályozta. A befektetés - összhangban az alperes jogelődjének üzletpolitikájával - zárt konstrukcióban valósult meg. Ez annyit jelent, hogy befektetése értékesítésekor az alperesi jogelőd nem a GFA cég értékének részesedésével arányos hányadra volt jogosult, hanem az Együttműködési szerződés 2. pontjában tételesen meghatározott elvárt hozamra. Az alapítók az alperesi jogelőd tőkebefektetés elvárt hozammal növelt összegének megfelelő vételáron vételi jogot gyakorolhattak az alperesi jogelőd üzletrészére. Ennek megfelelően az alperesi jogelőd term sheet mintájából törölték azt a rendelkezést, mely előírta volna, hogy az alperesi jogelőd jogosult a harmadik személy által fizetett vételár arányos részének az alperesi jogelőd tőkebefektetés elvárt hozammal növelt összegét meghaladó részére. A felek ugyanígy törölték a rendelkezést az alperesi jogelőd együttműködési szerződés mintájából.
4. A GFA dinamikus növekedése következtében további tőkebevonás történt, és az új befektető, az I.V. vállalta, hogy az alperessel kötött Együttműködési szerződéssel megegyező módon, zárt konstrukcióban fektet be a GFA-ba. 2020. március 20-án az összes fél új befektetési és szindikátusi szerződést ("Befektetési szerződés") kötött. A Befektetési szerződés aláírásával megszűnt a korábbi Együttműködési szerződés is.
5. Az Együttműködési szerződéssel összhangban a felek a Befektetési szerződésben is vételi jogot biztosítottak az alapító tulajdonosoknak és a GFA-nak az alperes üzletrészére. A vételi jogot az Együttműködési szerződéssel megegyezően továbbra is az alperesi jogelőd tőkebefektetésének elvárt hozammal növelt összegének megfelelő vételáron lehetett gyakorolni. A vételi jog gyakorlását nem kötötték határidőhöz a felek, annak egyedüli feltétele az alperesi jogelőd által nyújtott kölcsön visszafizetése volt. A Befektetési szerződés 7.1.3 pontja szerint az I.V. befektetés utáni üzletrészét is vételi jog terhelte, amit ugyancsak időbeli korlátozás nélkül az I.V. befektetésének az általa elvárt hozammal növelt összegben lehetett gyakorolni. Az egyetlen különbség az alperes üzletrészét terhelő vételi jog kapcsán az volt, hogy az alperes üzletrészén fennálló vételi jogot 2022. december 31-ig volt mód külön gyakorolni, azt követően pedig csak az I.V. vételi jogával együtt. A vételi jog alapítását és részletes szabályait a felek a „Vételi jogot alapító szerződésben” szabályozták.
6. A Vételi jogot alapító szerződés úgy rendelkezett, hogy külön díjazás a jog alapításáért az alperest nem illeti meg, és az alperesi üzletrész vételára az alperesi jogelőd általi tőkebefektetés és az alperesi jogelőd által elvárt hozam összegével egyezik meg. Ebben a szerződésben az alperes kijelentette, hogy az elvárt vételár megfelelő, és lemond a feltűnő értékaránytalanságra való hivatkozással történő megtámadás jogáról, egyúttal a felek kizárták kártérítési vagy bármilyen más igény érvényesítését a vételi jog gyakorlása esetére. A felek rögzítették a Befektetési szerződés 7.1.2 pontjában, hogy az alperesi üzletrész átruházása esetén a vételi jog fennmarad.
7. A vételi jog mellett a Befektetési szerződés 7.3 pontja ún. „tag-along” jogot is biztosított a tagok részére. A kockázati tőkebefektetéseknél alkalmazott tag-along jog az eladási joghoz hasonló jogintézmény. Ennek jogosultja követelheti, hogy harmadik személy vételi ajánlata esetén a kötelezett társtulajdonos biztosítsa, hogy a jogosult üzletrészét a harmadik személy ajánlattevő ugyanolyan feltételekkel vásárolja meg, mint a kötelezett társtulajdonosét. A harmadik személytől kapott ajánlat címzettje, ha az ajánlattal élni kívánt, köteles volt a kapott ajánlatot 5 napon belül a többi tulajdonossal írásban közölni, és a többi tulajdonos 30 napon belül volt jogosult gyakorolni írásbeli nyilatkozatával a tag-along jogot. Ha ezt az ajánlattevő nem fogadta el, akkor az ajánlat címzettje sem értékesíthette külön az üzletrészét.
8. A vételi jog és a tag-along jog viszonyát a Befektetési szerződés nem szabályozta. Ez annyit jelent, hogy e két jog egymás mellett gyakorolható volt. Nem zárták ki a felek vételi jog gyakorlását abban az esetben sem, ha a harmadik személytől érkezett ajánlatban meghatározott vételár alperesi üzletrészre eső része esetleg meghaladta a vételi jog alapját képező elvárt vételárat. A felek az ún. „zárt konstrukció” alkalmazásával azt kívánták biztosítani, hogy az alperes az elvárt hozamhoz jusson hozzá, függetlenül attól, hogy egy harmadik személytől olyan vételáron érkezett ajánlat, aminek az alperesi üzletrészre eső része ezt meghaladta. A felek ezzel tisztában voltak, és kifejezetten kizárták az ún. „anti-embarrassment” klauzula alkalmazását, amely előírta volna, hogy ha a vételi jog gyakorlását követően az alapítók felárral értékesítik az alperes üzletrészét, akkor az alperes jogot formálhat a különbözet arányos részére. A felek kifejezetten úgy rendelkeztek, hogy a vételi jog akkor is fennmarad, ha az alperes az üzletrészét átruházza, beleértve a tag-along jog gyakorlásával megvalósuló átruházást. Felperes állítása szerint az alperes nem is lehetett képes az elvárt vételárat meghaladó ellenértéken gyakorolni a tag-along jogát, senki sem fizetne többet az alperes üzletrészéért ugyanis, mint az elvárt vételár, figyelemmel arra, hogy az üzletrészt a vételi jog továbbra is terheli, amit elvárt vételáron lehet gyakorolni.
9. Felperes részletesen ismertette az alperessel a S.-től kapott vételi ajánlat közlésével kapcsolatos eseményeket. A vételi jog gyakorlása kapcsán pedig kifejtette, hogy az alapítók úgy döntöttek, hogy gyakorolják vételi jogukat az alperes üzletrészére. Ezt megelőzően a felperes állítása szerint az alperes a tárgyalásokról szóbeli tájékoztatást kapott. A GFA ügyvezetése 2022. május 25-én írásbeli taggyűlési döntéshozatalt kezdeményezett annak jóváhagyásáról, hogy a GFA visszafizesse az alperesnek az alperesi jogelőd által nyújtott kölcsön alapján fennálló tartozását. A cél egyértelműen a vételi jog gyakorlásának lehetővé tétele volt. Alperes a taggyűlésen nem szavazott, de álláspontja szerint nem volt szükség taggyűlési döntésre a kölcsön előtörlesztéséhez. 2022. június 13-án a taggyűlés írásban hagyta jóvá, hogy a GFA a felperes részére 310.000.000, - Ft kölcsönt nyújtson a vételi jog gyakorlása érdekében. Alperes nem adott le szavazatot; észrevételt, nyilatkozatot nem tett. A GFA az alperesi jogelőd által nyújtott kölcsönt és kamatait az alperesnek 2022. június 03-án visszafizette. A vételi jog gyakorlása érdekében 2022. június 27-én emailváltás történt az elvárt vételár átutalásának részleteiről. Az utalás egyértelműen a tagi részesedés kivásárlásáról szólt, amire az alperes nem reagált. 2022. június 28-án a felperes az alperes felé tett nyilatkozatával az elvárt vételáron - ami az alperesi jogelőd által nyújtott tőkebefektetés és az alperesi jogelőd által elvárt hozam összege volt - a vételi jogát gyakorolta. Az elvárt vételár egyidejű átutalása is megtörtént. Ugyanaznap, 2022. június 28-án a felperes és tulajdonostársai aláírták a GFA üzletrészeinek adásvételére vonatkozó megállapodást a S.-sel. Az ügylet zárására és a becsült vételár 80%-ának kifizetésére 2022. augusztus 31 -én került volna sor, a végleges vételár megállapítására és kiegészítésére pedig az ezt követő 45 napon belül.
10. A Vételi jogot alapító szerződés alapján a jog gyakorlását követő 15 napon belül az alperes köteles volt mindent megtenni annak érdekében, hogy az üzletrésze átruházható legyen, beleértve azt is, hogy kiadja az alapítók üzletrészeire bejegyzett zálogjogtörlési engedélyt. Alperes azonban a felperes többszöri felszólítására sem adta ki a törlési engedélyt, majd a 2022. július 22-i levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy álláspontja szerint a vételi jog gyakorlásának olyan mögöttes, rejtett célja volt, hogy azzal a vételi jogot gyakorló személy az alperes és egyebekben a társaság többi tagjának is a szerződés szerinti együtt-értékesítési jogát megkerülje, annak gyakorlását ellehetetlenítse, amivel a társaság többi tagjának, köztük az alperesnek kárt okozott. A tag-along joga állítólagos megsértésének reparációja érdekében és a törlési engedély kiadásának feltételeként azt követelte az alperes, hogy vagy tegyék lehetővé a tag-along jogának gyakorlását, vagy egészítsék ki az elvárt vételárat úgy, hogy az elérje azt az összeget, amit az alperes a jogának gyakorlása esetén kapott volna.
11. Az adásvételi szerződésben az alapítók az átruházott üzletrészek per-, teher- és igénymentességét szavatolták. A S. nem volt köteles az üzletrészeket megszerezni, ha az alapítók szavatossági nyilatkozata valótlan. Erre tekintettel a felperes kénytelen volt az alperesnek engedni, és 2022. szeptember 19-én Egyezségi megállapodást kötöttek a felek. Az Egyezségi megállapodás előzményi részének 1.5-6. pontjában elismerte az alperes, hogy a telefonos tájékoztatások és email-üzenetek, valamint az írásbeli szavazásokkal kapcsolatos kommunikáció alapján végig tisztában volt azzal, hogy az alapítók vételi jog gyakorlásával - az elvárt vételár megfizetése mellett - azért kívánják megszerezni az üzletrészét, hogy azt magasabb ellenértéken értékesítsék a S. részére. Az Egyezségi megállapodás alapján köteles volt az alperes letétbe helyezni azt a nyilatkozatát, amelyben lemond a felperessel szemben támasztott, a különbözeti követelésen kívüli minden esetleges jogáról és igényéről. Köteles volt letétbe helyezni továbbá hozzájárulását az alapítók üzletrészein fennálló zálogjog törléséhez, és a folyamatban lévő, az üggyel kapcsolatos perek megszüntetését kezdeményező nyilatkozatát. Felperes a zárást követő 1 napon belül kellett, hogy letétbe helyezze a 292.676.058, - Ft összeget, amely a vételi jog szerinti vételár és az üzletrészre arányosan számítható vételár különbségének az alperes által elfogadott összege volt. Az Egyezségi megállapodás 1.13 és 11.3.1.pontjában, valamint a joglemondó nyilatkozatban az alperes lemondott arról, hogy vitassa a vételi jog gyakorlásának érvényességét és jogszerűségét, azzal a feltétellel, hogy a fent írt különbözet letétbe helyezésre kerül 2022. december 31-ig. Felperes ezt a különbözetet 2022. szeptember 28-án átutalta az alperesnek.
12. A keresettel érvényesített jog arról szól, hogy az alperesnek nincs jogalapja a fent írt különbözetre, mivel a felperes a Vételi jogot alapító szerződés alapján, az ott meghatározott elvárt vételár megfizetésével jogosult volt az alperes üzletrészének megszerzésére. A jog gyakorlása fogalmilag zárja ki, hogy a felperesi magatartás szerződésszegést valósítana meg. A kereset jogalapja a Ptk. 6:579.§ (1) bekezdése szerinti jogalap nélküli gazdagodás. Felperes álláspontja, hogy nem semmis és nem érvénytelen a vételi jog gyakorlása. A színleltség kétoldalú akarati hiba, ami a perbeli esetben értelmezhetetlen. A felperes akarata a vételi jog gyakorlásával létrehozandó adásvételi szerződésre irányult, és nem arra, hogy ne kössön szerződést vagy más típusú szerződést kössön. Felperes az alperes tag-along jogát sem sértette meg. A Vételi jogot alapító szerződésben lemondott az alperes arról, hogy a vételi jog gyakorlása esetén a felperessel szemben kártérítési vagy egyéb igényt érvényesítsen. Alperes semmilyen olyan igényre nem jogosult, amely részére jogalapot biztosítana a különbözetre. Felperes nem szegte meg a Befektetési szerződést, mivel az alperest folyamatosan tájékoztatta a S. ajánlatának tényéről, tartalmáról, valamint a tervezett ügyletről, és külön megküldték számára a S. írásos ajánlatát is, kiemelve az időközben bekövetkezett változásokat. A Befektetési szerződés maga nem különböztet meg indikatív és kötelező ajánlatot; nem írja elő, milyen stádiumú ajánlat esetében nyílna meg a tag-along jog, és milyen stádiumú ajánlatról kell az alperest tájékoztatni. Alperes jogi kötőerővel rendelkező ajánlatot hiányol, de az minden egyes alkalommal módosulna, ha azt egy tag-along-jogosult elfogadja, mivel immár nemcsak az eredeti címzett, hanem az ajánlatot elfogadó tag-along-jogosult üzletrészére is vonatkozna. Így egy új jogi kötőerővel rendelkező ajánlat jönne létre, amit az alperesi álláspont szerint ismét meg kéne küldeni az összes tag-along-jogosultnak, ami egy végtelen folyamathoz vezetne. Egyébként ilyen elkülönített kötelező ajánlat nem előzte meg az adásvételi szerződés létrejöttét, így nem is nyílt meg a tag-along jog, amit a felperes megsértett volna. Felperes álláspontja szerint még a jogellenes magatartás sem teremtene jogalapot a különbözetre. Felperes jóhiszeműen és folyamatosan tájékoztatta az alperest a S. ajánlatáról, az alperessel egyeztetve járt el, így ténylegesen lehetővé tette, hogy gyakorolja az alperes a tag-along jogát még akkor is, ha ez sértette volna a Befektetési szerződésben foglaltakat. Ilyen joggyakorlásra irányuló jelzést az alperes nem adott; az utólag támasztott különbözeti követelés összeegyeztethetetlen a venire contra factum proprium alapelvével.
13. Alperes a 2023. március 08-i válasziratában a felperes keresetét mint megalapozatlant kérte elutasítani. Felperes a pert jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése érdekében indította. Alperes szerint a jogvita alapját a Befektetési szerződés képezi, amely 13.11 pontjának első és második mondata szerint a szerződésre a magyar jog irányadó és a szerződésben nem szabályozott kérdésekben az új Ptk. rendelkezései alkalmazandóak. Az nem vitás a felek között, hogy a felperesnek az alperes üzletrésze tekintetében vételi joga volt. Az sem vitás továbbá, hogy a Befektetési szerződésben tag-along jog került kikötésre. A felek között a vita a vételi jog érvényesítésének körülményei kapcsán áll fenn. Felperes az opciós szerződésben kikötött vételi jogát az alperes szerint kifejezetten azért gyakorolta, mert már volt egy olyan ajánlata a saját üzletrésze tekintetében a S.-től, amit el kívánt fogadni és utóbb el is fogadott, és ez jóval magasabb volt, mint a vételi jog gyakorlásának díja. Az ajánlat tényét és tartalmát a felperes rosszhiszeműen elleplezte az alperes elől annak érdekében, hogy az alperes ne tudjon élni a tag-along jogával, és így nagyobb haszonra tudjon szert tenni a felperes. Ez azt eredményezi, hogy a vételi jog gyakorlása útján létrejött adásvételi szerződés több okból is érvénytelen, lévén színlelt, jóerkölcsbe ütköző szerződés, amely egyébként joggal való visszaélést is megvalósít. A szerződés érvénytelenségét a felek orvosolták a jelen perben követelt összeg alperes részére történő megfizetésével. Ezzel az alperes ugyanolyan helyzetbe került, mintha a tag-along jogát gyakorolta volna. A felperes által megjelölt jogalap nélküli gazdagodás törvényi feltételei nem állnak fenn, ezért a keresetet el kell utasítani.
14. Alperes álláspontja, hogy elsőként meg kell vizsgálni, hogy a S. által 2022. február hónapban N.O. részére küldött angol nyelvű dokumentum ajánlatnak minősül-e vagy sem. Alperes szerint nem tekinthető ajánlatnak. A S. által küldött irat egy ún. indikatív ajánlat volt, az pedig sem szerződés megkötésére irányuló szándékot nem fejez ki egyértelműen, de nem is terjed ki lényeges kérdésekre. A Ptk. 6:64.§ (1) bekezdése szerint ajánlatnak tekinthető a szerződés megkötésére irányuló szándékot egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre kiterjedő jognyilatkozat. Alperes azt nem állítja, hogy ne tudott volna arról, hogy a felperes gyakorolni kívánja a vételi jogát. Ezzel szemben nem tudta az alperes, hogy erre pontosan miért is volna szükség. Alperes vitatta azt is, hogy a jog gyakorlására a felperest bárki bátorította volna. Alperes arról nem tudott, hogy a háttérben ilyen előrehaladott folyamatú egyezkedés zajlik, és egészen addig passzív módon viszonyult a felperesi eljáráshoz, amíg annak pontos céljáról nem szerzett tudomást.
15. Nem vitathatóan a felek adásvételi szerződést kötöttek az alperesi üzletrész vonatkozásában, amely azonban semmis, és mint ilyen, a Ptk. 6:88.§ (1) bekezdése értelmében érvénytelen a megkötése időpontjától kezdődően. Fontos kiemelni, hogy a szerződés a Ptk. 6:225.§ (1) bekezdése alapján a felperes egyoldalú jognyilatkozatával jött létre, amiben az alperes fogalmilag nem tudott érdemben közreműködni, ez azonban nem zárja ki, hogy a létrejött szerződés ne szenvedhetne akarathibában. Alperes a szerződés semmisségét elsősorban a Ptk. 6:92.§ (2) bekezdésére alapítja, mivel álláspontja szerint a szerződés színlelt. Felperesnek ugyanis nem volt szándékában megvásárolni az érintett üzletrészt, annak nem akart valójában a tulajdonosa lenni. Ennek egyetlen célja az alperes tag-along jogának kijátszása volt. Alperes állítása szerint a felperes leplezte, hogy egy olyan ajánlatot kapott, amit elfogadott, és azt, mint ilyet, az alperessel is közölnie kellett volna, de nem tette. Ehelyett azt a megoldást választotta, hogy a S.-sel folytatott tárgyalásokkal párhuzamosan a vételi jogát érvényesíti, abból a célból, hogy magának az adásvételi ügyletből nagyobb hasznot realizálhasson.
16. Ha a Választottbíróság arra a következtetésre jutna, hogy a szerződés nem színlelt, úgy az alperes szerint az a Ptk. 6:96:§ szerint jóerkölcsbe ütközik. Itt a mérce az üzleti életben tisztességesen gondolkodó emberek értékrendje. A felperesi vételijog-gyakorlás pedig kifejezetten a magasabb haszon elérésére és a tag-along jog kijátszására jött létre. Ez egyúttal joggal való visszaélést is megvalósít, hiszen a felperes a jogát nem a rendeltetésének megfelelően gyakorolta.
17. Alperes előadása szerint a felek orvosolták a létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségét oly módon, hogy a S. közvetlenül az alperesnek fizette meg azt a vételárrészt, ami az alperest akkor illette volna, ha a tag-along jogát szerződésszerűen gyakorolja. Erre a Ptk. 6:111.§ (1) bekezdése ad lehetőséget, és így a S.-sel kötött szerződés teljesedésbe ment. Alperes gazdagodásának van jogalapja a fentiek szerint, így a jogalap nélküli gazdagodás fogalmilag kizárt.
18. A 2023. április 24-én tartott előkészítő egyeztetés során a felek egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy sem a Választottbíróság hatáskörével, sem az eljáró tanács összetételével kapcsolatosan észrevételük, kifogásuk nincs. A Választottbíróság az I. sz. eljárásvezető végzésében meghatározta a felek részéről a jelen eljárásban betartandó általános keretrendszert és formai követelményeket, valamint az eljárási cselekmények időrendjét és határidejét is egy külön táblázatban, a 2. sz. végzés szerint.
19. Felperes 2023. június 09-i nyilatkozatában a tényállás kapcsán kiemelte, hogy a perbeli bizonyítékokból megállapítható, hogy az alperes pontosan tudott arról, hogy a S. 2,82 milliárd forintos cégérték alapján meg kívánta szerezni és a felperes, illetve tulajdonostársai el kívánták adni a S.-nek a GFA törzstőkéjének 80%-át képviselő üzletrészeket, és a felperes a vételi jogot ezért gyakorolja. Alperes saját maga bízta meg N.O.-t azzal, hogy keressen befektetőt a GFA összes üzletrészének vagy az alperes üzletrészének kivásárlására. Alperes sem tagadja, hogy az alperes kivásárlására irányuló folyamatról rendszeresen tájékoztatták, beleértve azt is, hogy a S. februárban új ajánlatot adott, amelynek kiértékelése folyamatban volt. Alperest tájékoztatták továbbá a S. végleges ajánlatának tényéről és tartamáról; arról, hogy a tárgyalások befejeződtek és az ügyletre sor kerül, a szerződések aláírása rövidesen várható, és arról is, hogy ennek körében a vételi jog alapján az alapító tulajdonosok elvárt vételáron megszerzik az alperes üzletrészét, majd azt 2,82 milliárd forintos cégérték alapján a S. részére továbbértékesítik. 2022. május 11-én írásban is tájékoztatták az alperest, hogy az ügylet megvalósításához szükség van az alperes hozzájárulására, mivel a tervezett ügyleti struktúra, az elvárt vételár S. általi közvetlen megfizetése ugyan összhangban van a vételi joggal, de igényli az alperes együttműködését is. Az e-mailben az alperes számlaszámát is kérték. Alperes ugyanaznap válaszolt, kérve a S. ajánlatának rendelkezésre bocsátását, és jelezte, hogy bankszámlaszámát a következő nap küldi.
20. Alperes képviselői szóban tájékoztatták a felperest és az ügylet során eljáró tanácsadót, hogy az ügyleti struktúrát értik, és azt is, hogy ahhoz az együttműködésük szükséges, azonban az alperesi elnökvezérigazgató tartott attól, hogy eltérjen a Befektetési szerződés szabályaitól és további okiratokat írjon alá annak érdekében, hogy közvetlenül a S. fizesse ki az alperest, és ezért nem várható az alperes közreműködése. Azt a tanúvallomást e-mailek és egyéb szöveges üzenetek is alátámasztották. Felperes tehát elkezdte előkészíteni a vételi jog gyakorlását, és ennek érdekében a GFA 2022. május 25-én írásbeli szavazólapot küldött az alperesnek. 2022. május 27-én az alperes vezetése pedig találkozott azzal a N.O.-vel, akit maga az alperes bízott meg az üzletrésze értékesítésével. Ekkor az a nyilatkozat hangzott el, hogy az értesítést megkapták, és azt ígérték, hamarosan aláírják. Felperes állítása szerint az alperes tehát tudott a S. ajánlatának tényéről és tartalmáról, beleértve, hogy az alperestől elvárt vételáron megvásárolt üzletrészt az alapítók 2,82 milliárd forintos cégérték alapján számított vételáron továbbértékesítik a S. felé. Alperes tudta, hogy a S. ajánlatát elfogadták és az ügyletet megvalósítják. Maga az alperes javasolta, hogy az alapítók a vételi jog gyakorlásával bonyolítsák le az ügyletet, mivel az alperes vezetése nem fogja aláírni az ügylet egyszerűsített lebonyolításához szükséges iratokat. Felperes álláspontja, hogy az alperes pontosan tudta, hogy a vételi jog gyakorlására a S.-sel kötendő ügylet megvalósítása érdekében kerül sor.
21. Felperes szerint az alperes maga is pontosan tudja, hogy egy vállalatfelvásárlási ügyben nem szokásos formális (kötőerővel rendelkező) ajánlatot adni a tranzakciós adásvételi szerződés aláírása előtt. A GFA-ba maga is így fektetett be.
22. Alperes nem jelölte meg, milyen alapon lenne jogosult a vételár-különbözetre. Az egyezséget a felek kifejezetten azért kötötték, mert vita volt közöttük arról, hogy az alperesnek a különbözetre van-e jogalapja. Céljuk az volt, hogy a vitától függetlenül megvalósítható legyen a S.-ügylet, és később a Választottbíróság döntsön arról, hogy az alperesnek joga van-e a különbözetre vagy sem. Az egyezségben a felperes nem ismerte el, hogy az alperesnek joga lenne a különbözetre, sőt ellenkezőleg, úgy ír az egyezség szövege, hogy a különbözet megfizetése nem jelenti azt, hogy a felperes lemondana a különbözet alperestől való visszakövetelési jogáról jogalap nélküli gazdagodás jogcímen. Alperes az egyezség 1.13. pontjában és a joglemondó nyilatkozatban lemondott arról, hogy a Befektetési szerződésből származó tag-along joga megsértése okán a különbözet megfizetése iránt fennálló igényén túlmenően más igényt támasszon a felperessel szemben. Alperes nem a Befektetési szerződésből származó tag-along joga megsértését jelöli meg, mint a különbözet iránti igénye jogalapját. Felperes ismét előadta, hogy az alperesi álláspont a venire contra factum proprium Ptk. 1:3.§ (2) bekezdésében foglalt alapelvbe is ütközik. Alperes semmilyen módon nem jelezte, hogy álláspontja kialakításához bármely további kérdései lennének, ehelyett megadta a bankszámlaszámát és a fizetendő összeget.
23. Felperes részletesen kifejtette álláspontját az alperesi védekezésben írt további okfejtések kapcsán is. Felperes azért gyakorolta a vételi jogot, mert a S. ajánlatát el kívánta fogadni. Ehhez szerződéses joga volt, így nem érthető, hogy miért visszaélésszerű a joggyakorlás. A felek kifejezett célja volt, hogy az alperes a fix elvárt hozamhoz jusson hozzá, és ezért a felperes vételi jogát nem korlátozta az, hogy az alperes üzletrészét később továbbértékesíti-e az elvárt vételárnál magasabb áron. Felperes ismét rámutatott, hogy a felek az Együttműködési szerződést megelőző term sheetből és magából az Együttműködési szerződésből is törölték az anti-embarrassment klauzulát, amelynek célja, hogy biztosítja, hogy az alperes részesedjen abból a felárból, amelyet a felperes elér, ha az elvárt vételárnál magasabb áron értékesíti tovább az alperes elvárt vételáron megszerzett üzletrészét, és ezt a klauzulát a Befektetési szerződésbe sem helyezték vissza. A vételi jog a Befektetési szerződés szerint túléli a tag-along jog gyakorlását. Kiemelte a felperes azt is, hogy nem titkolta el az ajánlat tényét abból a célból, hogy az alperes ne tudjon élni a tag-along jogával. Hivatkozott e körben a S.-sel aláírandó Üzletrész-adásvételi szerződés 4.3.1.i pontjára, mely szerint a szerződés hatálybalépésének felfüggesztő feltétele volt, hogy az alperes üzletrészét megvásárolja a felperes és a tulajdonjogát a cégjegyzékbe bejegyezzék. A vételi jog gyakorlásával létrejött adásvételi szerződés érvényes. Az egyezség 1.13 cikkében lemondott az alperes arról, hogy a vételijog-gyakorlás színleltsége vagy egyéb okból történt érvénytelensége alapján igényt érvényesítsen. Az esetleges érvénytelenség legfeljebb arra biztosítana jogalapot, hogy az alperes visszakövetelje az üzletrészét; arra semmiképpen sem, hogy a vételáron túlmenően a különbözetet is követelje. A színlelt szerződésre történt hivatkozás sem áll meg, mivel a színlelés kétoldalú akarathiba, a felperes állítólagos egyoldalú szándéka így közömbös. A vételi jog pedig nem irányulhatott másra, mint arra, hogy az alperes üzletrészét megszerezze a felperes. A jóerkölcsbe ütköző szerződés sem áll helyt: a GFA és a felperes közötti kölcsönszerződés egyrészt nem tárgya a pernek, másrészt pedig szokásos és jóerkölcsbe nem ütköző ügylet. A céltársaság is rendelkezett vételi joggal, és maga a céltársaság, a GFA is gyakorolhatta volna a vételi jogot annak érdekében, hogy az így megszerzett üzletrészt a S. részére felárral továbbértékesítse. A GFA a vételi jog gyakorlása érdekében nyújtott kölcsönt a felperesnek - amire joga volt a felperesnek a Befektetési szerződés alapján -, nem pedig a kapott ajánlat tényének és tartalmának eltitkolása érdekében. A vételi jog gyakorlása nem valósíthat meg joggal való visszaélést. Ha joggal való visszaélést valósítana is meg, a létrejött adásvételi szerződés akkor sem lenne érvénytelen; arra a különbözetre irányuló követelés jogalapjaként nem lehet hivatkozni. Nem fog helyt az az alperesi állítás sem, miszerint az adásvételi szerződés állítólagos érvénytelenségét nem orvosolták. Először is, az adásvételi szerződés nem érvénytelen. A színlelt szerződés nem lesz kevésbé színlelt, a jóerkölcsbe ütköző szerződés nem lesz összeegyeztethető a jóerkölccsel és a visszaélésszerű joggyakorlás nem válik rendeltetésszerűvé azért, mert az egyik fél fizet a másiknak. Állítólagosan érvénytelen adásvételi szerződés érvénytelenségének orvoslása csak a felek közös akaratával valósulhatna meg. Ki kell emelni, hogy a felperes soha nem fogadta el az adásvételi szerződés érvénytelenségét, és nem az állítólagos érvénytelenséget kívánta orvosolni a különbözet megfizetésével. Az egyezségben a felek nem rögzítettek olyat, hogy a vételi jog gyakorlása eredményeként létrejött adásvételi szerződés érvénytelen, és a különbözetet a felek azért fizetik meg, hogy ezt az érvénytelenséget orvosolják.
24. Az alperes 2023. július 24-i nyilatkozatában alperes azt állította, hogy a felperes nem cáfolta, hogy az alperest szerződésszerűen nem tájékoztatták a S. végső ajánlatának a tényéről és tartalmáról, így az alperes elesett attól, hogy a Befektetési szerződés 7.3.1 pontjában kikötött tag-along jogával élni tudjon. Azt az alperes soha nem vitatta, hogy tudott arról, hogy a céltársaság iránt érdeklődik a S.. Azt sem vitatta, hogy arról is tudomása volt, hogy N.O. megbízott tanácsadó tárgyalásokat folytat a S.-sel, valamint arról is tudott 2022 májusában, hogy a S. hónapokkal korábban egy konkrétumokat nélkülöző, érdeklődést kifejező indikatív ajánlatot adott át N.O.-nak. Az indikatív ajánlat egy más mértékű üzletrészre vonatkozott és nagyvonalú becslést tartalmazott a cég értéke vonatkozásában, ami egyebekben a Ptk. 6:64.§ szerinti ajánlatnak a tartalma szerint nem minősíthető. Olyan tájékoztatás soha nem volt a felperes részéről, ami megfelelt volna a Befektetési szerződés 7.3.1 pontjának. Nem elegendő a tárgyalások folyamatban létéről és előrehaladásáról szóló, helyenként eshetőleges megfogalmazású és rendszerességű tájékoztatás. Konkrét és kifejezett tájékoztatást követel meg a Befektetési szerződés: azaz tájékoztatást arról, hogy a felperes kapott egy ajánlatot a saját üzletrésze vonatkozásában, amivel élni kíván, és ennek az ajánlatnak mi a lényegi tartalma, beleértve a vételárat és a lényeges feltételeket. Ilyen a felperestől - vagy bárki mástól - nem érkezett az alpereshez. A felek kapcsolatát a magyar jog szerint kell megítélni, és azt a Befektetési szerződés teljes körben szabályozza. Irreleváns, hogy az alperes a saját, évekkel korábbi belépése idején tett-e kötelező érvényű ajánlatot és a céltársaságba nyílt vagy zárt konstrukcióban fektetett-e be. Felperes és a S. is állítja, hogy a S. részéről nem érkezett kötelező érvényű ajánlat, így nem világos, hogyan jött létre a szerződés. Alperes akkor szembesült a S.-sel kötött szerződés megkötésének tényéről, amikor azt a felperes egy hónappal a szerződés aláírását követően közölte az alperessel.
25. Alperes fenntartotta, hogy a felperesi vételi jog gyakorlásával érvénytelen szerződés jött létre, mely érvénytelenséget a felek kiküszöbölték a különbözeti vételár megfizetésével. Ha a vételi jog gyakorlása útján létrejött adásvételi szerződés érvénytelen, úgy annak a jogkövetkezményeit alkalmazni kell oly módon mintha a felek nem kötötték volna meg az Egyezségi megállapodást. A megállapodás 1 1.3. pontjában úgy írnak a felek, hogy az Egyezségi megállapodás teljesedése esetén az alperes a szerződést érvényesnek tekinti. Az Egyezségi megállapodásban írt joglemondó nyilatkozat nem a perbeli összegre, hanem további követelésekre vonatkozik. Felperes maga is elismeri, hogy a vételi jog gyakorlásának egyedüli célja az volt, hogy az üzletrészt haszonnal eladja. Ehhez azonban nem volt joga a tag-along jog miatt. Felperes csak olyan módon kerülhetett olyan helyzetbe, hogy a vételi joggal megszerzett üzletrészt a megszerzés napján értékesíteni tudja, ha a tag-along jogra vonatkozó rendelkezést megsérti. A zárt konstrukció semmiképpen nem volt klasszikusnak tekinthető a tag-along jog miatt. A tag-along jogot a felek nem kívánták kizárni a szerződésből. Alperes szerint a felperes azért kívánja tanúkkal alátámasztani az álláspontját, mivel az a szerződés rendelkezéseiből nem vezethető le. Felperesnek nem a kész aláírásra váró szerződést kellett volna bemutatnia, hanem azt kellett volna korábban már közölnie, ha konkrét ajánlatot kapott. Az nem vitás, hogy a felperesnek az alperes üzletrészére vételi joga volt. Az sem vitás azonban, hogy a Befektetési szerződésben tag-along jog került kikötésre. Alperes az Egyezségi megállapodásban nem mondott le arról, hogy hivatkozzon a jelen perben szerződés érvénytelenségére. Alperes ismét hangsúlyozta, hogy színlelt a szerződés, mivel a felperesi vételi jog célja kizárólag a szerződésben rögzített tag-along jog kijátszása volt. A szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe is ütközik. Kizárólag az ajánlat tényének és tartalmának elleplezése vitás a jelen perben a felek között. Felperes kifejezetten rosszhiszeműen, visszaélésszerűen és jóerkölcsbe ütköző módon élt a vételi jogával, ezért érvénytelen az adásvételi szerződés. Alperes a 2022. június 28-án a S.-sel kötött szerződésekhez kapcsolódó teljes dokumentációt kérte becsatolni, az előzményi kommunikációval együtt. Álláspontja, hogy a szerződést magát is be kell a felperesnek nyújtani. Ha nem terjeszti elő a felperes az adásvételi szerződést, úgy annak hiánya miatt el kell utasítani a keresetet. Alperes részletesen nyilatkozott a tanúmeghallgatások kérdésében és e körben indítványokat is tett.
26. A Választottbíróság 2023. szeptember 06-i tárgyalásán a felperes becsatolta az alperes által kért, a S.-sel kötött Üzletrész-adásvételi szerződést és a kért e-maileket, valamint záró jegyzőkönyvet, amelyek tanúsítják, hogy az alperes részére ezen okiratok már rendelkezésre álltak, ahogy azt az Egyezségi megállapodás is tartalmazta. A felperesi jogi képviselő összefoglalta továbbá a perbeli álláspontját a különbözeti összeg tekintetében. Alperes ugyancsak összefoglaló nyilatkozatot tett, és hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint a már írásban előterjesztett érvek alapján a jelen jogvita eldönthető. Számos ténykérdésben egyezik az alperesi álláspont a felperesével, kiegészítve az írásban előterjesztett tanúvallomásokkal és a tárgyalásokon meghallgatandó tanúk nyilatkozatával. A Választottbíróság először L.P.B.-t, a felperes vezérigazgatóját hallgatta meg. A tanú kifejtette, hogy „a zárt konstrukció egy fix, előre meghatározott megtérülést biztosított az alperesnek, és ez egy equityvel biztosított kvázi hitelkonstrukció volt, és ezért hívták zárt konstrukciónak. Volt tag-along jog ebben a konstrukcióban azért, hogy ha olyan helyzet alakul ki, lehetősége legyen részt venni az alperesnek egy ilyen tranzakcióban. A konstrukció fix megtérülést biztosított és azt a tag-along jog nem érintette. A S. céget a közösen megbízott tanácsadó hozta. A S.-től két indikatív ajánlat érkezett; az első 2021. december—2022. januárjában, a második 2022 első negyedévében. Május elején befejeződött az átvilágítás, ezután történtek az egyeztetések, hogy a tranzakció milyen formában történjen. N.O. tárgyalt az ügyben, és az alperessel is ő tartott kapcsolatot. A S.-sel írásban, e-mailek útján zajlottak a tárgyalások. Több partnerrel folyt egyidejűleg a tárgyalás, ezt maga N.O. is javasolta. A társaságnak három átvilágítása is volt. Amikor a S. céggel az adásvételi szerződést aláírták, akkor zárták le a többiekkel a párhuzamos tárgyalást. A többi érdeklődővel konkrét szerződéstervezet nem született. Az ügylet vételárát a S. ajánlata határozta meg. A befektető határozza meg a cégértéket, és ezt követi az adott indikatív ajánlat. A végleges vételárat a szerződés tervezetébe a S. jogásza írta be. Végig azzal kalkuláltunk, ami a S. módosított indikatív ajánlatában szerepelt. A vételár egy képlet szerint volt megadva, a képletet nem a S., hanem az alperes dolgozta ki. Ez alatt azt a képletet kell érteni, ami az alperes és az I.V. vételárát határozta meg. A S. 2022. június 28-án a GFA-val kötött Befektetési szerződést nem ismerte; azzal tisztában volt, hogy a felperesnek vételi joga van az alperes és az I.V. üzletrészén. A tag-along jog nem volt releváns a vételi jog miatt. N.O. adta az alperes részéről a tájékoztatást 2022 májusában arról, hogy mi a S. indikatív ajánlata, és arról is, hogy milyen formában lehet lebonyolítani a tranzakciót. Az írásos tanúvallomásomban írt uplift akkor biztosított volna a fix megtérülésen felül további megtérülést az alperesnek, amennyiben a vételi jog gyakorlását követően az alapítók a részesedésüket értékesítik magasabb áron és egyéb feltételek teljesülése mellett, és egy bizonyos időn belül. A tag-along jog akkor releváns egy tranzakcióban, ha az alapítók nem kívánnak élni a vételi joggal, de az alperes részt kívánt venni az értékesítésben.”
27. J.K. a tanúmeghallgatása során kiemelte, hogy 2022 januárjában volt az első indikatív ajánlat, a folyamatos tárgyalások fél évig tartottak. Volt egy befektetési memorandum, kaptak üzleti tervet és ő maga is készített egy üzleti tervet, és ezek alapján meghatározta a cégértéket. További ajánlattételre a két indikatív ajánlaton kívül nem került sor. Soha a tárgyalások során nem kötelezték el magukat, hogy a tranzakciót véglegesítsék. A végleges vételárat néhány nappal a zárás előtt határozták meg. A végleges vételár az Üzletrész-adásvételi szerződés mellékletében foglalt számítási mód alapján került meghatározásra. Több lépés és számítás kellett ehhez, amit a november-decemberben rendelkezésre álló completion account alapján határoztak meg. A vételár átutalására a szerződés szerint két lépésben került sor: első lépésben az összeg 70%-át utalták át, második lépésben egy ismeretlen összeg átutalásáról volt szó, amit csak a completion account rendelkezésre állása alapján lehetett kiszámítani. A zárás idején senki sem tudta, mi lesz a végleges vételár.
28. A folytatólagos, 2023. szeptember 25-én tartott tárgyaláson H.T.-t hallgatta meg tanúként a Választottbíróság. Felperesi kérdésre a tanú előadta, hogy a tranzakció félig nyílt, félig zárt konstrukcióként ment végbe, ami azt jelenti, hogy ha egy harmadik fél befektető jelentkezik, akkor elsősorban a tag-along joggal kellett volna élni. Az alperesi befektetések túlnyomórészt ebben a konstrukcióban történnek. A tanú arra a felperesi kérdésre, hogy az alperes honlapján olvasható „harmadik személy jelentkezése esetén az eredeti tulajdonos vagy maga a vállalkozás által kijelölt harmadik személy fix áron vásárolhatja meg az alperesi tulajdonrészt", valójában hogyan értékelendő, úgy válaszolt, hogy ez már egy kevéssé aktuális általános megfogalmazás a honlapon. Az alpereshez a tanú 2019. júliusában érkezett, így nincs tudomása a korábbi dokumentumokról. Felperes a tanú elé tárta S.A. tanúvallomását, ami az alperes részéről zárt konstrukciót emleget. A tanú szerint mindez csak egy pongyola megfogalmazást jelent, mert ez, mint már előadta, félig nyílt, félig zárt konstrukciót jelent a perbeli esetben. A tanú szerint, ha egy harmadik fél befektető jön, akkor részére a tag-along jogot fel kell ajánlani, és az érintetteknek 30 napjuk van arra, ha azzal élni kívánnak. A tagi kölcsönt nem véletlenül nyújtották ebben a formában, mert az zárt volt. Abban az esetben, hogyha vételi jog volt és azt a tulajdonosok lehívták volna, ha ezt követően 1 éven belül még jön egy vevő, akkor is részesedni kell arányosan a tényleges vételárból. Hangsúlyozta a tanú, hogy a perbeli eset nem kizárólag zárt konstrukciójú befektetést tartalmaz. A tanú nem emlékezett arra pontosan, hogy mikor hozták meg azt a döntést, hogy nem adják meg a hozzájárulást a S.-sel tervezett tranzakcióhoz. Alperes nem kapott olyan konkrét ajánlatot, amivel kapcsolatosan eldönthette volna, hogy gyakorolni kívánja a tag-along jogát.
29. Sz.F. a tanúmeghallgatása során megerősítette, hogy a munkaviszonyba lépése előtt gyakorolt vételi jog és átutalás jogszerű gyakorlásának vizsgálata belső jogászaik által, illetve külső jogi vélemény alapján történt. A vizsgálat eredményéről értesült, látott is jogi dokumentumokat, de a cég álláspontjának kialakítása és a döntés belső állásfoglalások alapján történt.
30. A felek írásban összefoglalták - perbeszéd jelleggel - a perben már kifejtett álláspontjukat.
31. A választottbírósági tanács tagjai áttekintették a felek perben kifejtett álláspontját, a csatolt bizonyítékokat, és azokat zárt tanácskozáson megvitatták. A tanács úgy határozott, hogy a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja és a tárgyalást berekeszti.

A választottbírósági tanács tagjai a zárt tanácskozáson ütköztették nézeteiket. Jelen ítélet az egyező álláspontjukat tartalmazza.

A Választottbíróság ítélete

32. A Választottbíróság mindenekelőtt a hatáskörének kérdésével foglalkozott. E körben megállapította, hogy a felek által kötött Befektetési szerződés 13.11., a Vételi jogot alapító szerződés 19., valamint az Egyezségi megállapodás III.5. pontja rögzíti az eljáró Választottbíróság hatáskörét. A felek a Választottbíróság hatáskörét nem vitatták és a választottbírósági tanács összetételével kapcsolatosan sem emeltek kifogást a Választottbíróság 2023. április 24-én tartott előkészítő egyeztetésén, valamint a Választottbíróság 2023. szeptember 6. és 25-én tartott szóbeli tárgyalásain.

A Választottbíróság így megállapította hatáskörét a perbeli jogvitában, és a jogvitát érdemben tárgyalta és elbírálta.

33. A Választottbíróság az ítélete és indokolása kapcsán szükségesnek tartja rögzíteni, hogy az eljárás során valamennyi, a felek által előterjesztett, előadott érvet, tanúvallomást—bizonyítékot figyelembe vett, mérlegelt, még akkor is, ha jelen ítélet indokolása valamely részletre külön nem tér ki. A perbeli tényállás tekintetében a felek között nem volt vita, csupán annak értékelése és az abból levont következtetéseik tértek el egymástól. A tanúvallomásokkal kapcsolatban utal a Választottbíróság arra, hogy az I. sz eljárásvezető végzés keretében a Választottbíróság és a felek úgy állapodtak meg, hogy a tanúvallomásokat írásban kell előterjeszteni és ezek után dönt a Választottbíróság a felek nyilatkozatát követően, hogy kiket kíván a szóbeli tárgyaláson meghallgatni.
34. A Választottbíróságnak a perbeli jogvitában az alábbi kérdésekben kellett határoznia:

1. Megszegte-e a felperes a felek által kötött Befektetési szerződést vagy sem?
2. Érvényes-e a felek által kötött adásvételi szerződés?
3. A perben a felperes által visszakövetelt különbözet orvosolta-e az adásvételi szerződés alperes által állított érvénytelenségét?
4. Megalapozott-e a felperes különbözet-visszafizetésre irányuló igénye?

35. A) Megszegte-e a felperes a felek által kötött befektetési szerződést vagy sem?
36. Alperes az eljárás során arra hivatkozott, hogy a felperes megszegte a Befektetési szerződés tag-along jogra vonatkozó szabályait, mert eltitkolta a S. ajánlatát az alperes elől. Alperes kifejtette továbbá azt is, hogy a Befektetési szerződés alapján a Ptk. 6:64.§ (1) bekezdése szerinti kötelező ajánlatot kellett volna megküldeni részére. A Választottbíróság a Befektetési szerződésben írtakat vizsgálva megállapította, hogy a szerződés nem kötelező ajánlatra, hanem "ajánlatra" hivatkozik, továbbá - ahogy arra a felperes helyesen hivatkozott - nem az ajánlat megküldését írja elő, hanem az „ajánlat tényéről és tartalmáról” történő tájékoztatást. Alperes állítása szerint a S. kötelező ajánlatot is adott vagy kellett volna, hogy adjon. Alperes azonban ezt az állítását bizonyítani nem tudta. A Választottbíróság a peradatokból azt állapította meg, hogy a S. nem tett formális, kötelező ajánlatot. Alperes szerint őt arról kellett volna tájékoztatni, hogy a felperes kapott egy ajánlatot a saját üzletrésze vonatkozásában, amellyel élni kíván, és ennek az ajánlatnak a lényegi tartalmát (leginkább a vételárat és a lényeges feltételeket) is közölni kell vele. A Választottbíróság a perbe becsatolt iratokból, nyilatkozatokból megállapította, hogy 2022. május 05-én az alperest részletesen tájékoztatták többek között arról, hogy a S. befektetési alap megszerzi az alapító tulajdonosoktól a GFA 80%-át; az ügylet keretében az alperest az alapító tulajdonosok kivásárolják abból a célból, hogy üzletrészét továbbértékesítsék a S. részére; valamint külön is felhívták az alperes figyelmét arra, hogy a S. által elfogadott cégérték alapján számított vételár magasabb, mint a vételi jog gyakorlása esetén fizetendő elvárt vételár. A tájékoztatás szerint „A tranzakciós dokumentumok egy részének aláírására a következő hetekben kerülne sor.” Ezt követően, 2022. május 11-én e-mail-üzenet rögzítette, hogy 2022. május 10-én telefonbeszélgetésre került sor a felek között az ügyletről, beleértve annak viszonyát az elvárt hozamon alapuló Befektetési szerződéshez és a vételi joghoz. Ezt követően pedig arra kérték az alperest, hogy írásban is járuljon hozzá, hogy az e-mailben ismertetett és a telefonbeszélgetés során megtárgyalt módon az elvárt vételárat a S. utalja közvetlenül az alperes részére. Az e-mail végén pedig már az alperes bankszámlaszámát kérték. Alperes ugyanazon a napon küldött válaszában kifejtette, hogy a következő nap reggel küldi a bankszámlaszámot, és kérte, hogy azelőtt, hogy jóváhagyását megadná, közvetlenül a S. fizesse ki és küldjék meg részére a S. ajánlatát. Alperesnek a Választottbíróság álláspontja szerint ezért tudomása volt arról, hogy mi az az ügylet, ami meg fog valósulni, és ennek keretében milyen összeget utalnak a részére, egyébként nem lett volna értelmezhető az a kitétel, hogy másnap reggel küldi a bankszámlaszámát. A Választottbíróság kiemeli, hogy az itt hivatkozott melléklet, Rövid Összefoglaló 2. pontja szerint: „Üzletrész-adásvétel: Alapító Tulajdonosok meg kívánják vásárolni a Befektetők Társaságban fennálló teljes üzletrészeit a Vevőnek való továbbértékesítés céljából.” Ugyanezen melléklet, Rövid Összefoglaló l.c. pontban írtak alapján: „A Társaság értékelése magasabb, mint az alperes és az I.V. ("Befektetők”) részére visszafizetendő összegek (Elvárt Hozamok, tagi kölcsönök), és a tranzakció során Befektetők teljes megtérülésükkel kifizetésre kerülnek.” Ugyanezen melléklet, Rövid Összefoglaló 5. pont értelmében „A vételárakat és a tagi kölcsönöket az új befektető közvetlenül utalja a Befektetőknek.” Ugyancsak lényeges megállapítás a Választottbíróság szerint, hogy „a struktúra összhangban van az alapítók alperessel aláírt Befektetési Szerződésével és Vételi Jogával. Alperes az iratok tanúsága szerint május 12-én reggel megkapta a S. 2022. februári ajánlatát, a kísérő e-mailben külön megjelölve, hogy a végleges ügylet miben tér el az ajánlattól. Az e-mail és az ajánlat szerint a S. a GFA 80%-át vásárolja meg, a fennmaradó 20% az alapító tulajdonosoké, ami egyértelműen azt jelenti, hogy a nem alapító tulajdonos alperes nem marad tag. Az ajánlat alapját képező cégérték 2.829.000.000,- Ft. Az e-mail alapján a Választottbíróság megállapíthatónak tartotta azt, hogy a felek az ügyletet meg kívánták valósítani: „Mostanra befejeztük a tárgyalásokat (...) Nagyon meg vagyunk elégedve az M&A folyamat eredményével, egy nagyszerű ügylet (...) A tájékoztatás szerinti ügylet megvalósítását várjuk.”
37. A Választottbíróság a fentiek szerint megállapította, hogy a közöltek egyértelműen rögzítették a szerződéskötésre irányuló szándékot és a lényeges kérdéseket is (Ptk. 6:64.§). A Választottbíróság szerint az alperes ugyan állította, de az itt hivatkozott okirati bizonyítékokkal szemben nem tudta alátámasztani semmilyen okirati bizonyítékkal, hogy a fentieken kívül lett volna bármilyen ajánlat, amiről nem tájékoztatták. Alperest a Választottbíróság szerint a Befektetési szerződésnek és a Ptk. 6:64.§-ában írtaknak, az üzleti életben ismert és szokásos tranzakcióknak megfelelően tájékoztatták az ajánlatról és tartalmáról, amelyet a felperes és alapítótársai el kívántak fogadni. Így a Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem szegte meg a Befektetési szerződésben írtakat.
38. B) Érvényes-e a felek által kötött adásvételi szerződés?
39. Az érvénytelenségi okokat a felek jogvitájában alkalmazandó Ptk. tételesen felsorolja. Az alperes által hivatkozott szerződésszegés, még ha fennállna is a vételi jog gyakorlása kapcsán, nem érvénytelenségi ok, ahogy a felperes erre helyesen utal. Az Egyezségi megállapodás 1.13 pontjában és a joglemondó nyilatkozatban az alperes lemondott arról, hogy a szerződésszegésen - „a Befektetési Szerződésből származó Tag-Along Joga megsértése okán” - alapuló igényén túlmenően egyéb (pl. érvénytelenségen vagy joggal való visszaélésen alapuló) igényt támasszon a felperessel szemben. Ezen túlmenően az alperes által megjelölt érvénytelenségi okok Választottbíróság álláspontja szerint nem állnak fenn.
40. A színlelt szerződéssel kapcsolatos alperesi előadás nem megalapozott. Színlelt szerződésről akkor lehet szó, ha a felek egyetértésben harmadik személy felé tesznek a közös akaratukkal nem egyező jognyilatkozatot és a külvilág felé keltenek hamis látszatot. A színleltség kétoldalú akarathiba: a felek tényleges, egybehangzó akarata nem arra irányul, amire szerződést kötnek. A felperes akarata azonban nyilvánvalóan az alperesi üzletrész megszerzésére irányult, mert anélkül nem tudta volna továbbértékesíteni azt a S. részére. Az alperes akarata pedig a vételi jog gyakorlásához nem szükséges, ez egyoldalú ügylet. Alperes az iratok tanúsága szerint legkésőbb 2023. május 05-én tudomást szerzett arról, hogy a felperes az elvárt vételáron megszerzett alperesi üzletrészt magasabb vételáron tovább kívánja értékesíteni a S. részére, mégsem emelt kifogást ellene, ilyen dokumentumot az eljárás során nem tudott becsatolni. A Ptk. 6:92.§-ban írtakra történő alperesi hivatkozás így nem alapos.
41. A vételi jog gyakorlása, illetve az ennek alapján létrejött adásvételi szerződés nem ütközik jóerkölcsbe, mivel szokásos ismert kereskedelmi ügyletekről van szó, beleértve a GFA által nyújtott kölcsönt is. Nem ütközhet a jóerkölcsbe a szerződés azért sem, mert a vételárat maga a GFA - amely ugyancsak rendelkezett vételi joggal - adta kölcsön. A Ptk. 6:96.§ - azaz a jóerkölcsbe ütköző szerződés - esetén a jóerkölcs törvényi tényállásának tartalmát a bírói gyakorlat alakítja, tölti ki. A Választottbíróság a töretlen bírói gyakorlat szerint ítéli meg ezt a kérdést, és rögzíti, hogy ilyen esetekben nincs jelentősége a felek jó- vagy rosszhiszeműségének. A jóerkölcs nyilvánvaló sérelmének már fenn kell állni a szerződéskötéskor. A bírói gyakorlatból ismert eddigi ítéletek a jóerkölcs kritériumainak meghatározásánál a társadalom értékítéletére és az általánosan elfogadott erkölcsi normákra hivatkoznak. A Választottbíróság megítélése szerint a perbeli esetben erről nem lehet szó, így a vételi jog gyakorlása, illetve az annak alapján létrejött adásvételi szerződés nem tekinthető a jóerkölcsbe ütközés tilalmát sértő jognyilatkozatnak és ezért nem semmis.
42. Nem alapos az alperes különbözet iránti követelése azon az alapon sem, hogy a vételi jog gyakorlása joggal való visszaélést valósít meg. A Választottbíróság osztja a felperesi álláspontot, mely szerint a joggal való visszaélés jogkövetkezménye az, hogy nem lehet kikényszeríteni az elérni kívánt eredményt, jelen esetben az üzletrész átszállását. Figyelemmel arra, hogy nem érvénytelenségi ok a Ptk. szerint a joggal való visszaélés, így erre vételár-különbözet fizetését mint pénzkövetelést alapítani nem lehet. A vételi jog célja a felek megállapodása alapján az volt, hogy az alapító tulajdonosok az alperes által elvárt hozam alapján meghatározott elvárt vételáron megszerezhessék az alperes üzletrészét, függetlenül attól, hogy azt később magasabb áron továbbértékesítik harmadik személy részére (zárt konstrukció). A felek az Együttműködési szerződésből törölték azt az ún. „anti-embarrassment” klauzulát, amely alapján az alperes részesedett volna a vételárból, ha a vételi jog gyakorlásával megszerzett üzletrészt egy éven belül magasabb áron érvényesítik harmadik személy részére. A joggyakorlás rendeltetésellenességének bizonyítása az arra hivatkozó alperest terheli, ilyet bizonyítani azonban az eljárás során az arra hivatkozó alperes hitelt érdemlően nem tudott.

A Ptk. 6:92.§ (1) bekezdése szerint a fél titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényességét nem érinti. A fentiek alapján a Választottbíróság álláspontja szerint a felek által kötött adásvételi szerződés érvényes.

43. C) A perben a felperes által visszakövetelt különbözet orvosolta-e az adásvételi szerződés alperes által állított érvénytelenségét?
44. A Ptk. 6:111.§ szerint a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé válik, ha az érvénytelenségi okot a felek utólag kiküszöbölik vagy annak más okból való megszűnése esetén a szerződési akaratukat megerősítik. A Ptk. elvben valamennyi érvénytelenségi ok tekintetében biztosítja a felek általi orvoslás lehetőségét, és az is a felekre van bízva, hogy ez ex tunc vagy ex nunc történjen. A cél a szerződés megmentése, és ha a felek kiküszöbölik az érvénytelenségi okot, akkor az érvényessé válás a törvény erejénél fogva történik meg. Ennek a lehetőségnek az alkalmazásához azonban a felek közös akarata szükséges. Ha a felek egyetértenek abban, hogy a szerződésük érvénytelen, és mind a két fél orvosolni akarja az érvénytelenséget, akkor erre lehetőségük van. A felek a perbeli jogvitában azonban soha nem értettek egyet abban, hogy a felperes vételi jog gyakorlása vagy az annak eredményeképpen létrejött adásvételi szerződés érvénytelen lenne. Ennek megfelelően, ahogy arra a felperes helytállóan hivatkozik, abban sem érthettek egyet, és arra irányuló kölcsönös szándékuk sem volt, hogy ezt az érvénytelenséget a különbözet megfizetésével orvosolják.
45. D) Megalapozott-e a felperes különbözet-visszafizetésre irányuló igénye?
46. A Választottbíróság azt állapította meg, hogy a felek által kötött Egyezségi megállapodás célja az volt, hogy a Választottbíróság döntsön arról, hogy az alperesnek egyébként, az Egyezségi megállapodástól függetlenül, van-e joga a különbözetre vagy nincs. Az Egyezségi megállapodásban ugyanis a felperes kifejezetten tagadta az alperes különbözethez való jogát, és ezért kellett ebben a vitás kérdésben a Választottbíróságnak döntenie. A felek között az nem volt vitás, hogy az alperes a különbözetet, amit a perben a felperes jogalap nélküli gazdagodás jogcímén követelt, megkapta, az Egyezségi megállapodásban írtak szerint.
47. „A Felek kifejezetten megállapodnak abban, hogy a Különbözet ezen letétbe helyezésére kifejezetten csak az Üzletrész Adásvételi Szerződés zárási feltételeinek teljesítése érdekében történik, ezért az nem értelmezhető [alperes] felé tett tartozáselismerésként és akként, hogy ezzel [az Alapító Tulajdonosok] és a Céltársaság az [alperes] bármely Igényét elismerné, és hogy ezzel [az Alapító Tulajdonosok] és a Céltársaság az [alperessel] szemben bármely jogról, követelésről vagy igényről lemondana (kivéve a jelen Megállapodás 11.4. pontját), és nem jelenti az [alperes] ténybeli és jogi állításainak elismerését. Ennek megfelelően a Felek kifejezetten rögzítik, hogy a Különbözet ezen megfizetése különösen nem jelenti azt, hogy a [felperes] lemondana a Különbözet [alperestől] való visszakövetelési jogáról jogalap nélküli gazdagodás jogcímén.”
48. A Választottbíróság az alperesnek a különbözet fizetésével kapcsolatban védekezésként előterjesztett szerződésszegési és érvénytelenségi indokokat nem találta alaposnak. A Választottbíróság a perbe becsatolt és a fenti indokolás A-C. pontjaiban tárgyalt bizonyítékok, tanúvallomások és nyilatkozatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a S. és az alapító tulajdonosok nem kötötték volna meg az ügyletet úgy, hogy az alperes az üzletrésze 80%-áért a különbözetnek megfelelő összegre lett volna jogosult, üzletrésze 20%-a erejéig pedig tag maradt volna. A Választottbíróság osztotta a felperes álláspontját abban a tekintetben, hogy a Ptk. az állítólagos felperesi szerződésszegés következményeinek a szankcionálására a kártérítés intézményét rendeli alkalmazni, és hogy az alperes a kártérítés feltételeinek hiányában perse nem jogosult a különbözetre.
49. A Választottbíróság a tanúvallomásoktól függetlenül is elsősorban a felek által becsatolt és a hivatkozott okiratok alapján jutott arra a következtetésre, hogy 2022. május 05. és május 12. között az alperes tájékoztatást kapott a S. ajánlatának releváns lényegi tartalmáról, és ezt követően jelezhette volna 30 napon belül, ha és amennyiben a tag-along jogát gyakorolni kívánta volna, vagy ahhoz bármely további információra lett volna szüksége. Ilyen, ezt alátámasztó dokumentumot azonban az eljárásban nem csatolt az alperes, az ellentmondó tanúvallomások ebben nem nyújtottak a Választottbíróság számára segítséget. A perbeli iratok azt támasztották alá, hogy az ügylet zárt konstrukcióban valósult meg és a felperes jogosult volt a vételi jogát így az elvárt vételáron gyakorolni.
50. Ennek megfelelően a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes különbözet visszafizetésére irányuló igénye megalapozott, az alperes a különbözettel jogalap nélkül gazdagodott, és ezért az alperest a különbözet visszafizetésére kötelezte a rendelkező részben írtak szerint.
51. A Választottbíróság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy önmagában az a körülmény, hogy a felek között szerződéses jogviszony áll fenn, nem zárja ki feltétlenül a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak az alkalmazását. A Választottbíróság követi azt a bírói gyakorlatot, amely szerint, ha a vagyoneltolódásra a szerződéses jogviszony nem adott jogalapot és az ellenszolgáltatás nélkül előállott gazdagodás a szerződésszegés szabályai alapján sem orvosolható, annak visszatérítésére a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint sor kerülhet (BH 2010.333).
52. A perben sem a késedelmi kamat kezdő időpontja, sem pedig annak felperes által a keresetében kért mértéke tekintetében nem volt vita, így a Választottbíróság az alperest a kereseti kérelemben megjelölt késedelmikamat-igény szerint marasztalta az ítélet rendelkező részében.
53. A Választottbíróság az ügyvédi munkadíj megállapítása során az ügy bonyolultságát, a jogi képviselők perben kifejtett munkáját, a pervesztesség és a pernyertesség arányát vette figyelembe. Ennek megfizetésére a pervesztes alperest kötelezte a rendelkező részben írtak szerint. Az alperes ügyvédi munkadíjait az alperesnek kell viselnie.
54. A Választottbíróság az eljárása díját az általa megállapított és a felek által nem vitatott pertárgyérték figyelembevételével határozta meg. Mivel az alperes pervesztes lett, így az Eljárási Szabályzat 11.§ (1) bekezdése szerint rendelkezni kellett a felperes által megelőlegezett választottbírósági díjnak az alperes által történő megfizetéséről. Az alperes által befizetett választottbíróságidíj-előleget az alperesnek kell viselnie.

Vb/23006