1/2/2021. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. A felperesi megrendelő és az alperesi vállalkozó közlekedési műtárgyak tervezése és kivitelezése tárgyában építési vállalkozási szerződést (Szerződés) kötöttek. A Szerződés alapjául a FIDIC (Fédération Internationale des Ingénieurs Conseils, Tanácsadó Mérnökök Nemzetközi Szövetsége) ún. Sárga Könyv („A vállalkozó által tervezett építészeti és villamos berendezések tervezése-építése szerződéses feltételei, Kiegészítő magas- és mélyépítési munkákkal, Szerződéses Feltételek, Általános Feltételek” elnevezésű dokumentum) 1999. évi angol nyelvű eredeti kiadása 2001. évi magyar kiadásának szövegét fogadták el, mint Általános Feltételeket, amelyeket Különös Szerződéses Feltételekben történt megállapodással egészítettek ki. A felek a Szerződést közbeszerzési eljárás során kötötték. A felperes az ajánlattevők, így az alperes számára is rendelkezésre bocsátotta mindazokat a dokumentumokat, ábrákat, tervrajzokat, amelyek alapján a Szerződés műszaki tartalma összeállt. Az Ajánlati Nyilatkozat függeléke tartalmazta a megvalósítandó létesítmény leírását. Ez a jegyzék határozta meg a fizetendő késedelmi kötbér mértékét. A Szerződésben ugyanis a felek az alperesi Vállalkozó teljesítését részekre bontották: az egyes műszaki tartalmak megvalósítását kötbérrel terhelt határidőkhöz kötötték. A Szerződés a követelhető maximális késedelmi kötbér összegét is meghatározta. Ugyanilyen mértékű további kötbér érvényesítésére adott lehetőséget a Szerződés arra alapítottan, hogy megrendelőnek a más vállalkozók azon készenléti vagy lassítási költségeiből adódóan támadt követelése, amelyek a vállalkozó kötbérterhes határidőkhöz tartozó teljesítésének elmulasztásából eredtek.
2. A felperes az alperesnek járó vállalkozási díjból egy részösszeget visszatartott. Ezen összeg visszafizetési határideje lejárt. Az alperes a teljesítésére eredetileg megállapított kötbérterhes határidőket nem vitatottan túllépte. A felperes a visszatartott hátraléknak az alperes részére történő kifizetést arra hivatkozással mellőzte, hogy ebbe a tartozásába beszámította az alperessel szemben a szerződés alapján érvényesíteni kívánt megrendelői követeléseit.

A peres felek nyilatkozatai

3. Keresetében a felperes annak megállapítását kérte, hogy a hátralékot a visszafizetési határidő lejáratát követő naptól jogszerűn tartja magánál, ezáltal az alperes erre irányuló követelése megszűnt, továbbá a beszámítását követően fennmaradó tőkekövetelésének és az ez után járó késedelmi kamat, valamint a perköltség erejéig kérte az alperes marasztalását is.
4. Az alperes – a kereset jogalapját többirányú védekezésében vitatva, továbbá igazságügyi műszaki és árszakértő kirendelését indítványozva – viszontkeresetével a hátralék és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni a felperest.

A Választottbíróság ítélete

5. Bár a felek azt nem vitatták, a Választottbíróság a jelen eljárásban alkalmazandó (új) Eljárási Szabályzat 30.§ (1) bekezdésének megfelelően saját hatáskörének fennállását hivatalból vizsgálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy hatásköre a felek között létrejött vállalkozási szerződésében foglalt választottbírósági alávetésen alapszik. A Választottbíróság a szerződés alapján azt is megállapította, hogy mind az irányadó jog, minden az eljárás nyelve a magyar. A FIDIC szerződések sajátos rendszeréből – szemben a felperesi állásponttal – az következett, hogy önmagában az a körülmény, hogy a vitás kérésekben a Mérnök és a Döntőbizottság határozatot hozott, nem zárja ki és nem is korlátozza annak eljárási lehetőségét, hogy e kérdésben a Mérnök vagy a Döntőbizottság határozatával egyet nem értő bármelyik fél igényével a felek által kikötött választottbírósághoz forduljon. A mérnöki és a döntőbizottsági határozatok a választottbíróság döntését érdemi tekintetben sem kötik. Az új Ptk. hatálybalépése előtt létrejött szerződéses jogviszonyára a régi Ptk. (1959-es Ptk.) rendelkezései voltak irányadók annak ellenére, hogy időközben ezt a jogszabályt hatályon kívül helyezték, mert a perbeli követelések eredetét képező szerződést a felek az új Ptk. hatálybalépése előtt kötötték meg.
6. A felperes a keresetét a Szerződés egyes rendelkezéseire, továbbá az 1959-es Ptk. 296.§-ának (1)-(2) bekezdéseire, valamint az 1959-es Ptk. 318.§-ának (2) bekezdésére alapította. A Szerződés tartalmazta a Vállalkozóval szembeni pénzbeli igényérvényesítés rendjét, előírva, hogy a követelés alapját pontosan meg kell határozni, és hogy a követelés elbírálása során Mérnök az eljárására irányadó szerződéses rendelkezések szerint jár el. A Késedelmi kötbér egy Kötbérterhes határidőhöz tartozó teljesítés adott Kötbérterhes határidőn belüli elmulasztása miatt alcikkely az alperesi vállalkozóval szemben szerződéses megtérítés-érvényesítési jogot biztosított a felperesi megrendelőnek az általa más vállalkozónak megfizetett azon készenléti vagy lassítási többletköltségeire, amelyek a szerződéses kötbérterhes határidők alperesi vállalkozó általi elmulasztásával összefüggésben keletkeztek. Az 1959-es Ptk. 296.§-a a beszámítás jogosultságáról és kötelezettség-megszüntető joghatásáról, 318.§-ának (2) bekezdése pedig a szerződésszegésen alapuló igények érvényesítésének kötelező esetéről rendelkezett.
7. Bár keresete jogalapjának körében nem jelölte meg, a felperes a petitumának megalapozása érdekében hivatkozott a Szerződés Megvalósítás időtartamának meghosszabbítása alcikkelyére is, amely szerint a Vállalkozó jogosult a Megvalósítás időtartamának meghosszabbítására, ha a befejezés késik, vagy késni fog az itt felsorolt okok valamelyike miatt. Az ügy megítélése szempontjából továbbá lényeges rendelkezést tartalmazott Szerződés A Mérnök feladatai és hatásköre alcikkelyének második bekezdése is, kimondva, hogy a Mérnöknek nincs hatásköre a Szerződés megváltoztatására.
8. A felperes a keresete jogalapját képező beszámítását olyan követelésére alapította, amely más vállalkozó készenléti, lassítási többletköltségeinek megfizetéséből eredt, s amely az alperesi vállalkozótól csakis az ezzel összefüggő kötbérterhes határidő alperes általi megszegése esetén igényelhető. A Választottbíróságnak ezért az irányadó tényállás alapján mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy a visszakövetelt készenléti, lassítási többletköltségekhez tartozott-e olyan érvényes kötbérterhes határidő, amelyet az alperes elmulasztott.
9. E vizsgálódása körében a Választottbíróság észlelte, hogy a felperesi jogérvényesítést megalapozó, az alperesnek felrótt késedelem időtartamát megállapító, az alperest a felperes kérelme szerint marasztaló, Mérnöki határozat nem tartalmazta az elmulasztott kötbérterhes határidő megjelölését. A megrendelői követelésre vonatkozó két Mérnöki határozat pedig azt állapította meg, hogy a korábban eljárt Mérnök a felperesi megrendelő hozzájárulásával módosította a kötbérterhes határidőket, jelezve, hogy az alperes a módosításokat nem fogadta el, kimondva azt is, hogy az alperes mely kötbérterhes határidő teljesítését hány nappal késte le, annak rögzítésével, hogy ez a kötbérterhes határidő szoros kapcsolatban állt a felperes által érvényesített követelés tényalapjával. Az eljárás során a felperes ezzel szemben az eljáró tanács felhívására úgy nyilatkozott, hogy az érvényesített követeléseivel összefüggésben az alperes a Mérnök által megállapított és módosított határidők közül a Mérnöki döntéstől eltérő másik kötbérterhes határidőt késte le. A Mérnök egyes szerződéses kötbérterhes határidők alól az alperest mentesítette, és a felperes sem a Szerződés megkötésekor irányadó, hanem a Mérnök által módosított kötbérterhes határidőkre alapította a követeléseit. Ennek amiatt a felperesi érvelés miatt volt különös jelentősége, hogy a felperes szerint a módosított Kötbérterhes határidők érvénytelensége esetében a helyükbe az eredeti, az alperesre még hátrányosabb határidők léptek volna. Ezt az álláspontot a Választottbíróság megalapozatlannak találta, a következők folytán:
10. A felperes levélben elrendelte, hogy a jóváhagyott ütemtervhez kacsolódóan a Mérnök adja ki a szükséges kötbérterhes határidő-módosításokat az alperesnek. Ennek alapján a Mérnök levélben tájékoztatta az alperest, hogy a felperes hozzájárult az új kötbérterhes határidők Mérnök általi megállapításához. A levél új kötbérterhes határidőket állapított meg, egyben – a felperesi megrendelő hozzájárulására hivatkozással – mentesítette az alperest az eredeti kötbérterhes határidők betartása és a kötbér megfizetése alól. Az eredeti (régi), és az új határidők egyidejűleg nem terhelhették az alperest. Az eredeti határidők sorsát (megszűntét) a felek ráutaló magatartásukkal végrehajtott szerződésmódosításukkal döntötték el. E magatartás egymást követő tényállási elemei a következők voltak:

1. az alperes Mérnök általi felszólítása az új ütemterv elkészítésére,
2. az alperesnek a felperes utasítására a mérnök általi mentesítése a korábbi határidők alól,
3. az új ütemterv alperesi elkészítése és annak ütemterv-javaslatként a felek által történt elfogadása.

Mindez a Választottbíróság megítélése szerint együttesen alkalmas volt annak alátámasztására, hogy a felek a Szerződést e ráutaló magatartás-sorozatukban megnyilvánult kölcsönös akaratnyilatkozatukkal (1959-es Ptk. 205.§) módosították az 1959-es Ptk. 216.§-ának (1) bekezdése szerint, ezáltal az új ütemterv által érintett szerződéses határidőket kétséget kizáróan hatályon kívül helyezték.

11. Ettől eltérően alakult viszont az ügy eldöntése szempontjából releváns másik jogkérdés, az új kötbérterhes határidők elfogadásának választottbírósági megítélése. Az eljárás tárgyát képező felperesi követelés a felperes állítása szerint a Mérnök által megállapított kötbérterhes határidő alperesi elmulasztására épült, ezért központi eldöntendő kérdéssé vált, hogy a követelés érvényesítésekor fennálltak-e érvényesen a Mérnök korábbi határozatával módosított kötbérterhes határidők. Ezek hiányában ugyanis az alperest a Szerződés megfelelő alkalmazásában kötbérfizetési, költség- illetve kártérítési kötelezettség sem terhelhette.
12. A Választottbíróság ezért azt vizsgálta, hogy megállapítható-e, hogy a felek a régi kötbérterhes határidők megszűntét követően a Szerződés érvényes módosításával új kötbérterhes határidőket állapítottak meg. Az új Ütemterv javaslatként történt elfogadását a Választottbíróság azért nem találta új kötbérterhes határidők megállapítására alkalmas jogi aktusnak, mert egyrészt ez az ütemterv a Szerződés módosítására alkalmatlan műszaki ábra volt, amely csupán alapul szolgálhatott volna a felek későbbi, jogi formába öntött megállapodásához, másrészt a rávezetett záradéka folytán olyan jövőbeli pénzügyi feltételek függvénye volt, amelyek a hatályba lépését önmagukban is kizárták. Vizsgálta a Választottbíróság annak lehetőségét is, hogy a felek az új kötbérterhes határidőket ráutaló magatartással megállapíthatták-e, de azon túlmenően, hogy a szerződésmódosításra irányuló kölcsönös és egybehangzó akarat kifejeződésére nem volt adat, kizárta ezt az 1959-es Ptk. 246.§-ának az érvényes kötbérkikötést írásbeli alakhoz rendelő (1) bekezdése is.
13. A felperes ez irányú hivatkozására tekintettel vizsgálni kellett azt is, hogy a Szerződés alapján jogosult volt-e a Mérnök a kötbérterhes határidők módosítására. Ezt a jogosultságot a Választottbíróság megítélése szerint eleve kizárta az, hogy a Szerződés megfelelő alkalmazásában az erre alapozott követelést csak a Szerződésben, illetve szerződés-módosításban kikötött kötbérterhes határidők alapozhatták meg, ugyanakkor pedig a Szerződés kifejezetten kizárta a Mérnöknek a Szerződés megváltoztatására irányuló hatáskörét. Az Szerződés azonban a Mérnököt nemcsak a szerződéses határidők megváltoztatására nem jogosította fel, hanem e szabályozásnak a Vállalkozó követeléséhez rendeltsége folytán sem volt a Mérnökre jogosultságot származtató hatása olyankor, ha a Vállalkozó az adott kérdésben nem terjesztett elő követelést, mint a jelen esetben is történt. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a felperesi követelés érvényesítésekor sem az eredeti, sem a felek által módosított, sem a Mérnök által érvényesen meghatározott kötbérterhes határidők nem érvényesültek az alperessel szemben, ilyen határidőben megnyilvánuló viszonyítási alap nélkül pedig a Szerződés szempontjából releváns késés, mulasztás, illetve ebből következő hátrányos jogkövetkezmény (követelés) sem volt vele szemben joghatályosan megállapítható, az ezzel ellentétes mérnöki határozatok szerződésellenesek voltak.
14. Mindezekből pedig az következett, hogy a felperes megalapozatlanul érvényesítette az alperes vállalkozói díjigényével szembeni kereseti követelését, a hátralékot jogosulatlanul tartotta vissza, amiből az is következett, hogy az alperes viszontkeresete megalapozott volt. E viszontkereset a hátralék jogalapjában és összegszerűségében a felperes által sem vitatott lejárt visszafizetési kötelezettségére alapult, amelyet nem vitásan alátámasztott a Szerződés Visszatartott Összeg Kifizetése alcikkelye. Az alperes a követelt vállalkozási díj után megalapozottan igényelte – a Szerződésben történő szabályozás hiányában – az 1959-es Ptk. 301/A.§-a (2) bekezdése szerinti, az Európai Központi Bank (EKB) alapkamat + 8% mértékű késedelmi kamat felperesi megfizetését. A felperesi kamatigény tartama nem az igényérvényesítés időpontjához, hanem a megalapozott követelés nem vitatott esedékessé válásához igazodott.
15. Minthogy a jogvita eldöntése a fentiek szerint kizárólag a kötbérterhes határidők fennálltához kapcsolódó jogkérdések megítélését igényelte, a felperes igazságügyi műszaki és árszakértő kirendelése iránti indítványának teljesítését a Választottbíróság szükségtelennek ítélte, ezért azt mellőzte. A jogvita fentiek szerinti eldöntése az alperes egyéb irányú védekezéseinek értékelését mellőzhetővé tette, annyit azonban a Választottbíróság megjegyzett, hogy a felperesi kifizetések forrását az eljárás szempontjából közömbösnek találta, és így a felperesi legitimációt aggálytalannak ítélte, ugyanakkor egyetértett azzal, hogy a visszatartott összeg olyan garanciális célhoz rendelt „kaucióként” funkcionált, amelybe jogszerűen akkor sem lett volna beszámítható a felperesi követelés, ha az egyébként megalapozott lett volna.
16. A fenti indokok alapján a Választottbíróság a felperes keresetét elutasította, az alperes viszontkeresetének pedig helyt adott.

(Vb/18007)