AZ ÍTÉLET ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS
[1] A felperesi megrendelő és az alperesi szállító között szállítási szerződés (a továbbiakban: Szerződés) jött létre online műszerezés, szerelésfelügyelet, üzembehelyezés, kalibrálás és betanítás szolgáltatása tárgyában. A Szerződés a szállítóval szemben minőségi és rendelkezésre állási követelményeket határozott meg, a megrendelőnek hibás teljesítésre alapított elállási jogot biztosított.
[2] A Szerződés megkötését több hónapos egyeztetés előzte meg. A szerződéskötést követő évben a felek a berendezések átadás-átvételéről beüzemelési jegyzőkönyvet írtak alá, de a berendezése szállítása már ezt megelőzően megtörtént. A felek időközben vállalkozási keretszerződést (a továbbiakban: Karbantartási szerződés) is kötöttek, amelynek alapján az alperes éves átalánydíjazás fejében vállalta az általa szállított berendezések karbantartását.
[3] A szállító által szállított berendezéseknél számos alkalommal lépett fel hibajelenség. A megrendelő a meghibásodások észlelését követően ezt jelezte a szállítónak, aki azt legkésőbb néhány munkanapon belül javította. A felek között az volt vitás, hogy a hibajelenségek a berendezések hibájából fakadtak, vagy más ok idézte elő őket.
[4] A megrendelő a szállító hibás teljesítésére hivatkozással a Szerződéstől elállt, a Karbantartási keretszerződést pedig, amelyre az eljárás során egyik fél sem alapított követelést, rendes felmondással felmondta. A megrendelő állította, hogy a szállító a Szerződést hibásan teljesítette, s erre hivatkozással jelentett be követelést a szállítónak. A szállító vitatta a hibás teljesítés tényét és a megrendelői elállás jogszerűségét. A szállító hivatkozott arra, hogy a megrendelő a műszerek vételárának utolsó részletét visszatartja, és felszólította őt ennek megfizetésére. Mivel a felek jogvitájukat peren kívül nem tudták rendezni, a megrendelő keresetlevelet nyújtott be a Választottbírósághoz.
A PERES FELEK NYILATKOZATAI
[5] A felperesi megrendelő a keresetét arra alapította, hogy az alperesi szállító a Szerződést hibásán teljesítette. A felperes szerint az alperes által szállított berendezések nem feleltek meg a Szerződésben foglalt jellemzőknek, nem teljesült a százalékos mértékhez kötött rendelkezésre állása, a berendezések karbantartása körülményes, és nem alkalmasak a folyamatos 24 órás, zavarmentes üzemeltetésre. Álláspontja szerint a Szerződéstől jogszerűen állt el, ezért jogosult az eredeti állapot helyreállítását kérni, és ennek keretében az általa kifizetett vételárat visszakövetelni.
[6] Az alperes elsődlegesen hatásköri kifogást terjesztett elő, és kérte, hogy a választottbírósági tanács az eljárást hatáskörének hiányára tekintettel szüntesse meg.
[7] Másodlagosan az alperes a kereset elutasítását és a felperes eljárási költségekben történő marasztalását kérte. Vitatta, hogy a Szerződést hibásan teljesítette volna, állította, hogy a meghibásodások a felperesi szennyvíz összetételének, az ebből eredő rendkívüli vízlerakódásnak, valamint a szakszerűtlen felperesi üzemeltetésnek és tisztításnak a következményei. Utalt arra, hogy a felperes elállása jogszerűtlen, mert nem állnak fenn azok a feltételek, amelyek mellett a Szerződés az elállást lehetővé tenné. Álláspontja szerint az eredeti állapot helyreállítása esetén figyelembe kellene venni a berendezések időközben bekövetkezett értékcsökkenését.
[8] Az alperes elévülési kifogást is előterjesztett.
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG DÖNTÉSÉNEK INDOKAI
[9] Az alperes hatásköri kifogását a Választottbíróság – az alperes által igénybe vett rendes bírósági fórumrendszer határozatai által jogerősen megerősítve – elutasította, és fennálló hatásköre alapján a jogvitát, mindenekelőtt az alperes elévülési kifogását érdemben vizsgálta.
A kereseti követelés elévülése
[10] A felek között nem volt vitatott, hogy a felperesi követelésre a Ptk. 6:163.§-ának (1) bekezdése szerinti egyéves elévülési idő az irányadó. Ugyanezen rendelkezés szerint az egyéves elévülési idő a teljesítés időpontjában kezdődik. A teljesítés időpontja a berendezések üzembehelyezését követő jegyzőkönyv aláírásának napja volt. Az alperes ugyan hivatkozott arra, hogy ettől a szerződéses rendelkezéstől egyező akarattal eltértek, a Szerződés azonban ezzel szemben úgy rendelkezett, hogy bármely módosítása vagy kiegészítése kizárólag írásban érvényes, ezért érvényes közös szóbeli vagy ráutaló magatartáson alapuló megállapodás megállapítására nem volt lehetőség. Mindezek alapján a felperesi követelés a teljesítés napját követő egy év elteltével elévült.
[11] A Ptk. 6:23.§-ának (1) bekezdése értelmében, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az elévült követelést a bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni. A Ptk. valamennyi kellékszavatossági jogra egységesen állapítja meg az egyéves elévülési időt, így ez az elállásra alapított követelésekre is vonatkozik. Ez az egyéves elévülési határidő nem az elállási nyilatkozat megtételének, hanem a bírósági eljárás megindításának határideje. A hiba előzetes közlése nem alkalmas az elévülés megszakításának előidézésére, ugyanis nem jelenti az igény érvényesítését.
[12] Az elévüléssel az alanyi jog bírósági úton történő érvényesítési, kikényszerítési lehetősége szűnik meg. Az elévülés joghatása az, hogy az alanyi jog – noha az időmúlás ellenére fennmarad – elveszti igényállapotát, az elévülés igényszüntető kifogást alapoz meg a kötelezett számára. Ez azt jelenti, hogy az elévülési idő eltelte után az alanyi jog bírósági eljárásban történő érvényesítése az elévülési kifogás akadályába ütközik.
[13] Az egységes bírói gyakorlat szerint (EBH2003.853., EBH2004.237.) az igényérvényesítés fogalma kifejezetten bírósági úton történő igényérvényesítést – azaz peresítést – jelent. E körben az írásbeli felszólítás, elállás vagy hasonló jognyilatkozat az igényérvényesítéshez fűződő jogkövetkezmények kiváltására önmagában nem elégséges. Jóllehet, a felperes az elállási jognyilatkozatát az elévülési időn belül megtette, ez a nyilatkozata a Ptk. 6:25.§-a alapján az elévülést nem szakította meg. Az elévülési idő a kereset benyújtásának, és nem az elállási nyilatkozat megtételének határideje.
[14] A felperes az elévülés nyugvására nem hivatkozott, ezért a választottbírósági tanács csak a teljesség kedvéért utalt arra, hogy a felek közötti, a keresetindítást megelőző levelezés lezárultának időpontja az eljárás iratai alapján megállapítható volt; az elévülés esetleges nyugvása esetén ettől az időponttól kezdődően a Ptk. 6:24.§-ának (2) bekezdése alapján a perindításhoz három hónapos határidő állt volna a felperes rendelkezésére, így a felperesi követelés az elévülés esetleges nyugvása esetén is az eljárás megindítása előtt évült volna el.
Az elállási jog gyakorlásának feltételei
[15] A választottbírósági tanács az elévüléstől függetlenül is érdemben vizsgálta, hogy fennálltak-e a felperesi elállás anyagi jogi feltételei. Ez a vizsgálódás a Választottbíróság álláspontja szerint annak ellenére is indokolt volt, hogy a rendes bíróságok gyakorlata szerint elévülési kifogás esetén az elévült követelést nem kell érdemben vizsgálni. Ez a bírói gyakorlat a rendes bírósági eljárásban irányadó polgári perrendtartási (Pp.) szabályokon alapul.
[16] A Választottbíróság hangsúlyozta, hogy a bírósági gyakorlat szerint a Pp. nem „háttérjoga” a választottbírósági eljárásnak; annak szabályai csak akkor alkalmazandók, ha a felek így állapodtak meg, vagy a választottbíróság jogosult az eljárás rendjének megállapítására és ennek során ilyen értelmű döntést hoz (EBH1999. 128., BH1999. 471.). A jelen eljárásban a felek nem állapodtak meg a Pp. szabályainak alkalmazásában, és ilyen értelmű végzést a választottbírósági tanács sem hozott. Ebből következően a választottbírósági tanácsot nem kötötte a korábbi vagy a jelenleg hatályos Pp. rendelkezései alapján kialakított bírósági gyakorlat a tekintetben, hogy az ítélet indokolásában mely kérdéseket vizsgálhat, s melyeket nem.
[17] Az ítélet indokolásával kapcsolatban az irányadó jogszabály a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (Vbt.) 44.§-ának (2) bekezdése, amely szerint a választottbírósági ítéletben rögzíteni kell a döntés alapjául szolgáló indokokat. A Választottbíróság Eljárási Szabályzata 44.§-a (1) bekezdésének c) pontja ezzel összhangban rendelkezik akként, hogy a választottbírósági ítéletnek tartalmaznia kell a kereseti kérelmek tárgyában hozott döntést és annak indokait. A felek mindkét előkérdés (elévülés, elállás szerződéses feltételeinek hiánya) tekintetében részletesen nyilatkoztak, tényállításaikat megtették, bizonyítékaikat csatolták, jogi érvelésüket szóban és írásban előadták. A választottbírósági tanács a fenti indokok alapján úgy ítélte meg, hogy az indokolási kötelezettségének akkor tesz eleget megfelelően, ha a kereseti követelés mindkét előkérdését megvizsgálja, azokról dönt és a döntés indokairól ítéletében számot ad.
[18] A felek az elállási jog gyakorlásának feltételeit a Ptk. diszpozitív rendelkezéseitől eltérően, azoknál részletesebben szabályozták. Ebből következően az elállási jog gyakorlására nem a Ptk. szabályai, hanem a Szerződésben foglaltak voltak az irányadók. A Szerződés és annak „Garanciák, kötbérek” című melléklete alapján megállapítható volt, hogy a felek az elállási jog gyakorlását három feltételhez kötötték: (i) 72 órás „garanciális üzemmenet” lefolytatása az alperes jelenlétében, (ii) háromszori jobbító intézkedés megtétele az alperes által, (iii) a berendezés a fentiek ellenére sem teljesíti a specifikációban foglaltakat.
[19] A felek nem vitatták, hogy a 72 órás garanciális üzemmenet lefolytatására nem került sor, ennek okát azonban egymástól eltérően adták elő. A felperes álláspontja szerint az alperesi berendezések nem működtek folyamatosan 72 órán keresztül, ezért 72 órás garanciális üzemmenet lefolytatására nem volt lehetőség. A felperes minden egyes alkalommal jelezte az alperesnek, hogy a berendezések meghibásodtak, és lehetővé tette, hogy az alperes 72 órán keresztül vizsgálja a berendezés működését. A felperes szerint az alperes döntése volt, hogy 72 órás garanciális üzemmenet lefolytatására nem került sor, mint ahogy az is, hogy hány alkalommal és milyen javításokat eszközöl. Az alperes álláspontja szerint ezzel szemben a felperes kötelezettsége lett volna a garanciális üzemmenet lefolytatását kezdeményezni, amelyet azonban nem tett meg.
[20] A választottbírósági tanács általánosságban rögzítette, hogy az alperes nem hivatkozhat az elállási jog valamely feltételének hiányára, ha azt ő maga hiúsította meg. Ezért vizsgálni kellett, hogy a 72 órás garanciális üzemmenet lefolytatása milyen okból maradt el. Ha ugyanis az lett volna megállapítható, hogy erre az alperes magatartása vagy az általa szállított berendezések hibája folytán nem volt lehetőség, akkor ezen feltétel hiányára az alperes nem hivatkozhatna.
[21] Annak vizsgálatakor, hogy a 72 órás garanciális üzemmenet lefolytatása miként történik, a Szerződés volt az irányadó. E szerint a szállító jelenlétében 72 órás garanciális üzemmenetet kell lefolytatni. Abból, hogy a garanciális üzemmenetet az alperesi szállító jelenlétében kell lefolytatni, egyértelműen következett, hogy azt nem az alperes folytatja le, hanem a felperes. Az alperes részéről a Szerződés azt várta el, hogy a garanciális üzemmenet helyszínén jelen legyen. Ez az értelmezés összhangban volt azzal, hogy a berendezéseket a felperes üzemeltette.
[22] A választottbírósági tanács nem találta megalapozottnak a felperes azon hivatkozását, hogy a garanciális üzemmenet akadályát képezte volna az, hogy a berendezések a felperes szerint nem működtek folyamatosan 72 órán keresztül. A szerződésből nem volt kiolvasható olyan feltétel, hogy a berendezéseknek a garanciális üzemmenet alatt folyamatosan működniük kell. A szerződés alapján az volt az elvárás, hogy a garanciális üzemmenet 72 órán keresztül tartson. A kikötés nyilvánvaló célja annak biztosítása volt, hogy a felek egymás jelenlétében, közvetlenül győződjenek meg arról, hogy a berendezések valóban hibásak-e. Ha a berendezések ez alatt a 72 óra alatt meghibásodnak, az éppen a hibás teljesítés bizonyítását és az elállási jog gyakorlását alapozhatja meg, de nem tekinthető a garanciális üzemmenet lefolytatása akadályának.
[23] Mindezek alapján a 72 órás garanciális üzemmenet lefolytatását a felperesnek kellett volna kezdeményeznie. Mivel az eljárás iratai és a felek nyilatkozatai alapján az volt megállapítható, hogy a felperes ilyet nem kezdeményezett, az elállási jog gyakorlásának feltételei nem teljesültek, ennél fogva a felperes nem volt jogosult elállásra alapított igényt érvényesíteni az alperessel szemben.
[24] Mindezek alapján a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes keresete alaptalan, ezért azt elutasította, és kötelezte a felperest az eljárással felmerült költségek viselésére.
(Vb/21012)
