Választottbírósági ítélet I. A Választottbíróság az alperes azon kifogását, miszerint a felperes követelése már elévült nem tartotta megalapozottnak, tekintettel arra, hogy az általános öt éves elévülési idő nem telt el, és a felek öt évnél rövidebb elévülési időben nem állapodtak meg. [1959-es Ptk. 324. §. (1) bek.] II. A felek rövidebb elévülési határidőben is megállapodhatnak; a megállapodás csak írásban érvényes. Az egy évnél rövidebb elévülési határidőt a felek írásban legfeljebb egy évre meghosszabbíthatják, egyébként az elévülési határidők meghosszabbítására irányuló megállapodás semmis. [1959-es Ptk. 325. §. (2) bek.] III. A Választottbíróság megállapította, hogy a járásbíróság fizetési meghagyásos eljárásban hozott permegszüntető végzése nem jelent ítélt dolgot (res iudicata) a választottbírósági eljárásban. [1953-as Pp. 229. §. (1) bek.]
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] Felperes 2009. májusában független pénzügyi közvetítőként a vele szerződéses kapcsolatban álló biztosítótársaságok termékeinek közvetítése érdekében határozatlan időre megbízási szerződést kötött alperessel. A megbízási szerződés alapján alperes „közvetítés és értékesítésszervezés, ajánlás, valamint állománygondozás” tevékenységek végzését vállalta jutalék ellenében. A közvetítői tevékenység többek között magába foglalta hitelintézeti, befektetési és pénztári szerződések megkötésének elősegítését, az ezzel kapcsolatos termékek ismertetését, ajánlását. felvilágosítás adását, szerződések megkötését stb.
Alperes a tevékenysége eredményes ellátása esetén jutalékra oly módon volt jogosult, hogy a felperes a jutalékról havonta ún. „Komissziós Listát” (a továbbiakban: KL) küldött alperesnek, aki ha a szerződésben meghatározott határidőn belül nem tiltakozott, a KL elfogadottnak minősült. A jutalék feltétele az volt, hogy a biztosítótársaság az alperes által közvetített ügyletet elfogadta és ennek jutalékát felperes részére megfizette, továbbá az ügyfél a díjfizetési kötelezettségének meghatározott minimális ideig eleget tett és a biztosítási szerződés hatályban maradt. A felek gyakorlata alapján az alperes az elfogadott KL alapján számlát állított ki az őt megillető jutalékról, melyet felperes banki átutalással fizetett meg. Amennyiben a biztosítási szerződés a meghatározott minimális ideig nem állt fenn, alperest visszafizetési kötelezettség terhelte.
[2] Felperes a Választottbírósághoz 9 hónapnyi KL-t nyújtott be 2012. márciustól júliusig, valamint 2012. októbertől 2013. januárig terjedő időszakra. Alperes ezen KL-ek alapján számlákat állított ki felperes részére, melyek között egy negatív számla is szerepelt a visszafizetendő jutalékról.
Felperes 2013. júniusában kelt levelében tájékoztatta alperest a megbízási jogviszony megszűnéséről és kérte az elszámolási kötelezettségének a határidőn belüli teljesítését. Alperes a felszólításnak nem tett eleget, ezért felperes fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett, az alperesnek fizetendő jutalék alperessel szemben fennálló követelésébe történő beszámítása után fennmaradó követelése összege erejéig. Alperes a fizetési meghagyással szemben ellentmondással élt, a bíróság a Pp. 318. §. (1) a) pontja alapján a pert 2017. novemberében megszüntette. Felperes 2018 márciusában terjesztette elő alperessel szemben a keresetét.
A felperes kereseti kérelme és az alperes ellenkérelme
[3] Felperes keresetében kérte a Választottbíróságot, hogy kötelezze alperest a megbízási szerződés alapján „jutalék visszafizetése” jogcímen tőke, és annak 2012. szeptemberétől a kifizetés napjáig járó, a 1959-es Ptk. 301/A. § szerinti késedelmi kamatainak, valamint a fizetési meghagyásos eljárás díjának a megfizetésére. Kérte továbbá, hogy a Választottbíróság kötelezze alperest a választottbírósági eljárás során felmerülő perköltségeinek a megfizetésére.
[4] Alperes 2018. júniusi válasziratában kérte a Választottbíróságot, hogy felperes keresetét utasítsa el, és marasztalja felperest a perköltségekben, továbbá előadta, hogy a Választottbíróság hatáskörét nem kifogásolja.
A választottbíróság ítélete
[5] A Választottbíróság két alkalommal, 2018. decemberében és 2019. januárjában tarott tárgyalást, majd 2019. áprilisában kelt végzésével az eljárást berekesztette.
[6] Alperes a válasziratában érdemben azt kifogásolta, hogy a 2013. január és 2013. június közötti időszakra jutalék illette meg, amely nem került beszámításra felperes követelésébe. Felperes erre tekintettel előadta, hogy alperest ezen időszakra mindösszesen 64 Ft jutalék illeti meg, mely összeggel követelését csökkenti. Ezenkívül előadta, hogy a szerződés megszűnését követő időszakot is figyelembe véve alperesnek további jutalék visszafizetési kötelezettsége keletkezett, ezt a követelést felperes azonban nem kívánja érvényesíteni alperessel szemben.
[7] Alperes 2019. január végén benyújtott beadványa előtt egyszer sem kifogásolta a KL-kat, 2019. január végén benyújtott beadványában azonban egyet nem értését fejezte ki a felperes által benyújtott kimutatásokkal kapcsolatban, hiányolta továbbá „saját” szerződései befizetési jutalékait, azonban ezek összegszerűségét nem igazolta, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.
[8] Tekintettel arra, hogy alperes nem jelölte meg a szerinte neki járó jutalékok összegét, a Választottbíróság a felperes kimutatásait elfogadta. A fentiek alapján a Választottbíróság a felperes által követelt összeg – eredetileg követelt összeg 64 Ft-tal csökkentett mértéke –, valamint ezen összeg után 2013 június végétől járó - a mindenkori jegybanki alapkamattal megegyező mértékű - késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest.
[9] A Választottbíróság az alperes azon kifogását, miszerint a felperes követelése már elévült nem tartotta megalapozottnak, tekintettel arra, hogy az általános öt éves elévülési idő nem telt el, és a felek az1959-es Ptk. 325. § (2) bekezdésében biztosított lehetőséggel sem éltek, azaz nem állapítottak meg öt évnél rövidebb elévülési időben.
[10] Alperes hivatkozott arra a tényre is, hogy a felperes által indított és alperes ellentmondása folytán perré alakult fizetési meghagyásos eljárás a járásbíróság által megszüntetésre került, erre tekintettel kérte a Választottbíróságot, hogy utasítsa el a felperes keresetét. A Választottbíróság azonban megállapította, hogy a járásbíróság permegszüntető végzése nem jelent ítélt dolgot (res iudicata) a jelen eljárásban, ezért az alperesnek ezt az érvelését sem fogadta el.
[11] A Választottbíróság az alperest a fentieken túlmenően kötelezte a felperes által lerótt fizetési meghagyásos eljárás díjának, ügyvédi költségének, valamint a választottbírósági eljárásnak a felperes részére történő megfizetésére.
(Vb/18018)
