Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- A felperesi megrendelő és az alperesi eladó tárgyalásos közbeszerzési eljárás keretében szerződést kötöttek légikikötő téli üzemetetéséhez szükséges berendezések gyártására, szállítására, és a kapcsolódó javítási, alkatrész-ellátási, karbantartási és személyzet-oktatási feladatok ellátására. A szerződés rendelkezett az eladói jótállásról is; a megrendelő ennek alapján jogosult volt kijavítást, kicserélést kérni, a szerződéstől elállni, kötbérigényt, illetve kártérítési igényt érvényesíteni. Az alperes a berendezéseket határidőben leszállította.
- A felperes a szerződéskötés időpontját több mint öt évvel követően hibajavítást kért az alperestől, aki felsorolta tervezett hibajavítási intézkedéseit és határidő hosszabbítást kért. A felperes az általa közölt hibák alapján vételár-leszállítást, a jótállási idő meghosszabbítását, költségei megtérítését igényelte az alperestől, ellenkező esetre a szerződés felbontását indítványozta, majd elállási nyilatkozatot intézett az alpereshez.
A peres felek nyilatkozatai
- Keresetében a felperes arra hivatkozott, hogy az alperes a szerződést hibásan teljesítette, mert a berendezések nem voltak alkalmasak a szerződésben foglalt célok és a felperes által elvárt funkciók teljesítésére. A felperes az elállására és a jótállási igényeire figyelemmel az alperesi számlát részben az alperessel szembeni vételár visszatérítési kötelezettségébe történt beszámítással egyenlítette ki. Keresetében a vételár alperes általi visszatérítését követelte, másodlagosan szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest.
- Az alperes viszontkeresetében kérte a felperes kötelezését az általa beszámítással visszatartott vételárrész megfizetésére. Az alperes vitatta a felperesi elállás jogszerűségét, mert álláspontja szerint az elállás törvényi feltétele, a hibás teljesítés nem állt fenn.
A Választottbíróság ítélete
- A Választottbíróság kiindulópontjának azt tekintette, hogy az eljárás során először a felperesnek kellett bizonyítania, hogy a hiba fennállt. A jelen ügyben alkalmazandó régi Ptk. (1959-es Ptk.) 248.§ (1) bekezdése szerint a jótállás kötelezettje csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A hibát azonban a felperesnek kellett bizonyítania, s csak ezt követően fordult volna át a bizonyítási teher az alperesre. A felperes azonban a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
- A Választottbíróság rámutatott arra, hogy a szerződésszegés, különösen a hibás teljesítés jogi kategória, önmagukban az észlelt, technikai értelemben vett rendellenességek nem feltétlenül minősülnek jogi értelemben is hibának, mert a hibás teljesítést szerződésben rögzített tartalomhoz igazodva kell meghatározni. Hibás teljesítésként csak az elvárt, szerződésszerű teljesítéshez képest bizonyítottan fennálló negatív minőségi eltérést lehet értékelni. A felperesi megrendelő köteles lett volna az alperesi vállalkozót olyan helyzetbe hozni, hogy a felperes által hivatkozott minőségi hibákat maradéktalanul megismerhesse. Tételes hibajegyzék hiányában azonban a vállalkozónak nem volt lehetősége a felperesi kifogásokkal szemben ellenbizonyítást felajánlani (1959-es Ptk. 248.§ (1) bek.).
- A Választottbíróság megállapította, hogy az alperes a felperes által vele közölt hibákat kijavította. Megállapítható volt az is, hogy a felperes a berendezéseket saját használati kézikönyvében foglaltaknak sem megfelelően üzemeltette.
- A felperesi elállás feltételei a Bécsi Vételi Egyezmény (CISG) rendelkezései szerint sem álltak fenn, így nem valósult meg a CISG 25. Cikke szerinti alapvető szerződésszegés sem, és a felperes az elállási nyilatkozatát az ésszerű időn túli időpontban közölte. Ez a határidő a szerződésszegésről való tudomásszerzésével kezdődött. A hó hiányával az ésszerű idő túllépése nem volt indokolható. A Választottbíróság hangsúlyozta továbbá, hogy az átvételt követően elállásnak még hibás teljesítés esetében sem lett volna helye.
- A Választottbíróság az ügyben irányadónak találta az 1959-es Ptk. 316.§-át abban, hogy ha a jogosult a szerződésszegésről való tudomása ellenére elfogadja a teljesítést, a szerződésszegésből eredő igényét utóbb csak akkor érvényesítheti, ha erre irányuló jogait kifejezetten fenntartotta. A felperesi tudomásszerzés és igényérvényesítés között eltelt több mint öt hónapot a Választottbíróság olyan hosszú időtartamnak ítélte meg, amely alatt a jogfenntartó nyilatkozat hiányában a felperesi jogvesztés bekövetkezett. Ugyanerre a következtetésre vezetett a CISG 39. Cikkének (1) bekezdése is, amely szerint a vevő elveszíti azt a jogát, hogy az áru minőségi hibájára hivatkozzon, ha erről az eladót a hiba megjelölésével, ésszerű időn belül nem értesíti azt követően, hogy a hibát felfedezte, vagy azt fel kellett volna fedeznie.
- Mindezek alapján a Választottbíróság a felperes mindkét keresetét megalapozatlannak találta elutasította. Ennek következtében a felperesnek nem állt fenn az alperessel szemben olyan követelése, amelybe az alperes viszontkeresettel érvényesített követelését beszámíthatta volna. A felperes az alperesi követelést sem jogalapjában, sem összegszerűségében nem vitatta, hanem csak arra hivatkozott, hogy azt beszámítással teljesítette, ezért a Választottbíróság az alperes viszontkeresetének helyt adott.
(Vb/18058)
