AA

1/8/2020.

Választottbírósági ítélet I. A bérlő a felmondásának közlését követően a korábbi felmondó nyilatkozatának ezúton történő jogszerűvé tétele érdekében nem térhet át új felmondási okra. (a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástv.) 23.§ (2) bek.). II. Bérleti szerződés alapján a bérbeadó meghatározott dolog időleges használatának átengedésére, a bérlő pedig a dolog átvételére és bérleti díj fizetésére köteles (Ptk. 6:331.§) III. A nem lakás céljára szolgáló helyiség bérletének létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, valamint a bérlet megszűnésére a lakásbérlet szabályait – az e törvény Második részében foglalt eltérésekkel – megfelelően kell alkalmazni (a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástv.) 36.§ (1) bek.).

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

 

  1. A felperesi bérbeadó és az alperesi bérlő (két gazdasági társaság) határozott időtartamra szóló, kereskedelmi célú helyiségbérleti szerződést (Szerződés) kötöttek. A bérlő a határozott idő letelte előtt azzal kereste meg a bérbeadót, hogy pénzügyi nehézségei miatt a Szerződést egy másik gazdasági társaságra szeretné átruházni. A bérbeadó - szerződésszerűen – felhívta a bérlőt, hogy adjon tájékoztatást arról, hogy e másik társaság milyen profilú üzlethelyiséget kíván nyitni a bérleményben.
  2. A bérlő válaszában a Szerződést azonnali hatállyal felmondta, mert álláspontja szerint a bérbeadó a szerződés-átruházáshoz kért hozzájárulását ésszerű indok nélkül tagadta meg. A bérbeadó az erre adott válasznyilatkozatában kifejtette, hogy a bérbeadó csak akkor nem tagadhatja meg a hozzájárulását indokolatlanul, ha a bérlőnek nem áll fenn tartozása, azonban a bérlő ez idáig jelentős bérleti díj- és egyéb tartozást halmozott fel. Egyben tájékoztatta a bérlőt, hogy hozzájárulását adja a szerződéses jogutódláshoz, amennyiben a bérlő tartozás maradéktalanul kifizetésre kerül, és a szerződés a bérbeadó rendes felmondási jogát, és felmondási idejének tartamát - a Szerződés határozott időtartamának fenntartása mellett - rögzítik. A bérlő a bérbeadó ezen levelét igazoltan átvette, ennek tényét azonban a bérbeadónak küldött újabb levelében tagadta, korábbi felmondó nyilatkozatát fenntartotta, és közölte, hogy a „jogutód” már nem kívánja átvenni a bérleményt. Ezt röviddel követő üzenetében a bérlő azt kifogásolta, hogy az egyik falon hullik a vakolat, és ennek folytán a bérlemény hosszabb ideje alkalmatlan a rendeltetésszerű használatra. A bérbeadó válaszul közölte, hogy a bérlő a felmondásának közlését követően a korábbi felmondó nyilatkozatának ezúton történő jogszerűvé tétele érdekében nem térhet át új felmondási okra, a bérlemény alkalmatlanságára való bérlői hivatkozás pedig minden valóságalapot nélkülöz.
  3. Minthogy a bérlő a felszólítás ellenére sem fizette meg a bérleti díj és üzemeltetési költség tartozását, továbbá óvadékfeltöltési kötelezettségének sem tett eleget, a bérbeadó a Szerződést egyhónapos felmondási idővel felmondta.

 

Peres felek nyilatkozatai

 

  1. Keresetében a felperes arra hivatkozott, hogy a Szerződést az alperes szerződésszegő magatartása miatt a határozott időtartamának lejártát megelőzően kénytelen volt felmondani, ebből eredően kára keletkezett. Kérte az alperes kötelezését a Szerződés határozott tartamának végéig terjedő időre eső, elmaradt bérleti díj és üzemeltetési költség kártérítés jogcímén történő megfizetésére. Hivatkozott arra, hogy az alperesnek a fennálló tartozása miatt sem törvényes, sem szerződéses felmondási joga nem volt, így az alperes felmondó nyilatkozata csak a szerződéses kötelezettségek teljesítésének megtagadásaként volt értékelhető, így ezen alperesi nyilatkozat joghatás kiváltására alkalmatlan volt. Előadta, hogy kárenyhítési kötelezettségének eleget tett azáltal, hogy a bérlemény újbóli hasznosítása érdekében megbízást adott ingatlanközvetítésre, potenciális új bérlők felkutatására, s a bérleményt igazoltan, rendszeresen meghirdette. Az alperes a Szerződés tartama alatt az üzemeltetési- és nyitvatartási kötelezettségét is megszegte, ezért a felperes a szerződéses kötbér megfizetése iránti igényét is előterjesztette. Végül kérte, hogy a Választottbíróság az alperest a számlatartozásának megfizetésére is kötelezze. Kereseti követelései jogcímeként a felperes megjelölte a Ptk. 6:331.§-át, 6:142-143.§-ait, továbbá a Lakástv. 12.§-ának (1) bekezdését, 23.§-ának (2) bekezdését és 36.§-ának (1) bekezdését.
  2. A felperes keresete indokolásaként hivatkozott arra, hogy a Szerződés a Lakástv. alapján joga volt a Szerződést – az alperes szerződésszegése miatt rendkívüli felmondással megszüntetni. A határozott időre kötött Szerződés ennek folytán a Szerződés szerinti lejárat előtt szűnt meg, ezáltal a felperest az alperes szerződésszegő magatartására visszavezethető okból, a hátralévő bérleti időre eső, elmaradt bérleti díj és üzemeltetési költség összegét kitevő tényleges vagyoni kár érte, amelyet a kötbér- és számlaköveteléseivel együttesen érvényesített az alperessel szemben.
  3. Az alperes a felperes keresetében foglaltakra nem nyilatkozott, azzal szemben érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Választottbíróság ítélete

 

  1. A Választottbíróság a felperes érvelésével egyetértett. A Ptk. 6:331.§-ának (1) bekezdése értelmében bérleti szerződés alapján a bérbeadó meghatározott dolog időleges használatának átengedésére, a bérlő pedig a dolog átvételére és bérleti díj fizetésére köteles; a Lakástv. 36.§ (1) bekezdése szerint ugyanakkor a nem lakás céljára szolgáló helyiség bérletének létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, valamint a bérlet megszűnésére a lakásbérlet szabályait – az e törvény Második részében foglalt eltérésekkel – megfelelően kell alkalmazni. A felperes a per folyamán helytállóan hivatkozott arra, hogy az alperes a fizetési kötelezettsége elmulasztásával szerződésszegést követett el, a felperest emiatt kár érte, mert az alperesi szerződésszegés miatt a Szerződés lejárat előtti felmondására kényszerült.
  2. A Választottbíróság abban is egyetértett a felperessel, hogy az alperes felmondása a Szerződésbe ütközött, így alkalmatlan volt joghatás kiváltására. A felperes kártérítési követelését – a Lakástv. 36.§-ának (1) bekezdésére figyelemmel – a Ptk. 6:142-143.§-ai alapján kellett elbírálni. A felperes a kártérítési követelése alapját és mértékét bizonyította, amiképp azt is, hogy a kárenyhítési kötelezettségének eleget tett.
  3. A Szerződés szerint a bérlő a bérbeadó további kártérítési igényének csorbítása nélkül kötbér fizetésére kötelezte magát arra az esetre, ha a Szerződésben foglaltakat megszegve nem tesz eleget üzemeltetési- és nyitvatartási kötelezettségének. A felperes az alperes e téren is bekövetkezett szerződésszegését bizonyította, és helytállóan számította ki az erre alapított kötbérigényét is.
  4. A Választottbíróság végül alaposnak ítélte meg a felperesnek a Szerződés felmondásáig terjedő időre felgyűlt és kiszámlázott bérleti díj- és üzemeltetési költség megfizetése iránti keresetét is.
  5. Mindezek alapján, figyelemmel arra is, hogy az alperes a felperesi állításokat nem vitatta, a Választottbíróság a felperes keresetének teljes egészében helyt adott.

(Vb/19039)

X public.szechenyi.title