AA

1/8/2021. Választottbírósági végzés

I. A választottbírósági hatáskör megállapításának feltételei [1994-es Vbt. 5. § (3) bekezdése, 1959-es Ptk. 205/B. § (1) bekezdése]

A végzés alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperesek mint egyetemleges adósok 2007. szeptember 11. napján kölcsönszerződést kötöttek az alperes jogelődjével. A kölcsönszerződés IV/2. pontja értelmében a szerződés elválaszthatatlan melléklete az alperesi Általános Szerződési Feltételek („ÁSZF”). A felperesek mint adósok és zálogkötelezettek szintén 2007. szeptember 11. napján közokiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó tartozáselismerő nyilatkozatot tettek a kölcsönszerződésre vonatkozóan. A közokiratba foglalt felperesi nyilatkozat tartalmazta a kölcsönre vonatkozó ÁSZF rendelkezéseket. Az eljárás során az alperes csatolta jogelődjének „Lakossági Bankszámla és Betét Üzletszabályzatát”, azt állítva, hogy ez a kölcsönszerződésben hivatkozott ÁSZF. A felperesek ezt az alperesi állítást nem vitatták.
  2. A felek között vitatott, hogy 80.000.000 Ft tekintetében létrejött-e szóbeli szerződés arra nézve, hogy az alperesi jogelőd a felperesek részére részvényt vásároljon. Az alperes ezt az eljárás során állította, a felperesek viszont vitatták. Azt viszont egyezően adták elő a felek, hogy a befektetés tekintetében írásbeli szerződés nem jött létre közöttük.
  3. A felperesek becsatolták az alperesi jogelőd vezérigazgató-helyettesi utasítását, amely „Az I. Bank Zrt. Befektetési szolgáltatásokra vonatkozó Üzletszabályzata” címet viseli („Befektetési Üzletszabályzat”), mely szerint a Bank és az Ügyfelei között létrejövő jogviszony tartalmát a keret- és az egyedi szerződések, valamint a Kiegészítő megállapodások határozzák meg. Az egyes szerződésekben nem szabályozott kérdésekben az Üzletszabályzat feltételei az irányadók. A Keretszerződés, Kiegészítő megállapodások, Óvadéki szerződések megkötése írásban, a jelen Üzletszabályzatban foglalt szabályok alapján történik.” A felperesek keresetlevelünkben akként nyilatkoztak, hogy a Befektetési Üzletszabályzatot közel két évvel a kölcsönszerződés megkötését követően vették kézhez.
  4. A felperesek a Fővárosi Törvényszék előtt keresetet indítottak az alperessel szemben a kölcsönszerződés létre nem jöttére, hatálytalanságára, megszűnésére, illetve érvénytelenségére hivatkozással („Első Per”). A Fővárosi Törvényszék a felperesek keresetét elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
  5. A felperesek további keresetet indítottak a Fővárosi Törvényszék előtt az alperessel szemben szerződés létre nem jöttének megállapítása iránt („Második Per”). A felperesek a Második Perben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a felek között a SPIF alapban lévő kínai értékpapír vásárlására vonatkozóan nem jött létre szerződés a peres felek között, és ilyen értékpapíroknak a felperesek nem tulajdonosai. Az alperes permegszüntetési kérelmet terjesztett elő, a felperesek viszont vitatták, hogy a Befektetési Üzletszabályzat a kölcsönszerződés részévé vált volna és az abban foglalt választottbírósági kikötés a felek szerződésének részét képezné. A Fővárosi Törvényszék a Második Pert megszüntette. A végzés indokolásának lényegi része az alábbi:

„Tekintve, hogy a felek a kölcsönszerződésben úgy állapodtak meg, hogy a szerződés második részletét jelentő 80.000.000,- forintra vonatkozóan az alperesi jogelőd banknak befektetési szolgáltatási tevékenységet kell végeznie, ezért az ezen tevékenységre vonatkozó banki üzletszabályzat a perbeli szerződés részét képezi. Az üzletszabályzat IV. fejezete 26. pontjának utolsó befejezése viszont választottbírósági szerződést tartalmaz, mely a befektetési szolgáltatási tevékenységből eredő bármely vitás kérdés elbírálására a pénz- és tőkepiaci választottbíróság kizárólagos illetékességéről rendelkezik.”

  1. A permegszüntető végzés 2009. szeptember 8. napján jogerőre emelkedett.
  2. Az alperes a Debreceni Törvényszék előtt keresetet indított a jelen eljárás felpereseivel (mint III-IV. r. alperesekkel), valamint két további természetes személlyel (mint I-II. r. alperesekkel) szemben zálogjog érvényesítése iránt („Harmadik Per”).
  3. A Debreceni Törvényszék 9.G.40.117/2017/112. sz. elsőfokú ítéletével az alpereseket marasztalta. A Debreceni Ítélőtábla Gf.II.30.197/2020/8. sz. végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a Debreceni Törvényszéket új eljárásra utasította. Megállapította, hogy amennyiben a visszavásárlás tényét, értékét, illetőleg az értékpapírokkal kapcsolatos jogügyletet vitatják az alperesek (a jelen per felperesei), azon eljárásra választottbíróságnak van hatásköre.
  4. A jelen eljárás felperesei a Harmadik Perben benyújtott ellenkérelmükben nem terjesztettek elő permegszüntetési kérelmet és nem hivatkoztak arra, hogy bármely perbeli kérdés tekintetében választottbírósági eljárásnak lenne helye.

Peres felek nyilatkozatai

  1. A felperesek módosított keresetükben az alábbiakat kérték:

„Felperesek kérik, hogy a Választottbíróság állapítsa meg, hogy a 2007.09.11-i keltű kölcsönszerződésben rögzített 80 millió forint kölcsönrészből semmilyen összegre nem jött létre IE H Befektetési Alapokba befektetés, továbbá állapítsa meg, hogy a szerződés 2.10. pontjának nem teljesülése okán egyéb befektetés sem jött létre, így a befektetés körében Óvadéki Szerződés sem jött létre.”

  1. Az alperes elsődlegesen hatásköri kifogást terjesztett elő és kérte, hogy a választottbíróság az eljárást hatáskörének hiányára tekintettel szüntesse meg. Másodlagosan – arra az esetre, ha a hatásköri kifogása alaptalannak bizonyulna – a kereset elutasítását és a felperesek eljárási költségekben történő marasztalását kérte.
  2. A felperesek keresetlevelükben a választottbíróság hatáskörét Befektetési Üzletszabályzat 1. sz. mellékletét képező „Keretszerződés” című formanyomtatványban („Keretszerződés Formanyomtatvány”) foglalt, alábbi szövegezésű választottbírósági kikötésre alapították:

„Az esetleges vitás kérdéseket a felek egyeztetés útján kísérlik meg rendezni. Ennek sikertelensége esetén a szerződő felek a Pénz- és Tőkepiaci Állandó A felperesek elismerték, hogy „[f]elperesek és alperes között az IE Hunnia értékpapír körében nem került aláírásra „Keretszerződés”, így azt benyújtani sem áll módjukban”. Állították ugyanakkor, hogy a Befektetési Üzletszabályzat a kölcsönszerződés aláírásával a felek szerződéses jogviszonyának a részévé vált, ezért az alperesi jogelőd befektetési szolgáltatásaival kapcsolatos jogvitára a fent hivatkozott választottbírósági kikötések irányadók.

  1. Hivatkoztak arra is, hogy a Debreceni Törvényszék az előtte folyamatban lévő perben arra az álláspontra helyezkedett az egyik tárgyalási jegyzőkönyvben, hogy választottbíróság eljárására tartozik annak megítélése, hogy a befektetés felhasználása, illetőleg elszámolása helyes volt-e vagy sem.
  2. Az alperes vitatta, hogy a választottbíróságnak hatásköre lenne a jelen eljárásban. Az alperes a felperesekkel egyezően adta elő, hogy a felek között nem jött létre írásbeli szerződés befektetés kapcsán, így a Befektetési Üzletszabályzat szerinti keretszerződés sem. Az alperes szerint a kölcsönszerződésnek az ÁSZF vált részévé, a Befektetési Üzletszabályzat nem. Ekként a Befektetési Üzletszabályzatban, illetve az annak 1. sz. mellékletét képező Keretszerződés Formanyomtatványban foglalt választottbírósági kikötések nem váltak a felek szerződésének részévé.
  3. Utalt arra is, hogy a felperesek a Harmadik Perben nem hivatkoztak választottbírósági hatáskörre és nem kérték a per megszüntetését, márpedig a jelen perbeli jogvita a Harmadik Perrel szorosan összefügg és a Debreceni Törvényszék jogosult abban állást foglalni.

A Választottbíróság végzése

  1. A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény („Vbtv.”) 17. § (1) bekezdése értelmében a választottbírósági tanács saját hatásköréről – beleértve bármely, a választottbírósági szerződés létrejöttét vagy érvényességét illető kifogást – maga dönthet. Az Eljárási Szabályzat 30. § (1) bekezdése ezzel összhangban rögzíti, hogy a választottbírósági tanács hatásköre kiterjed a saját hatáskörének fennállásáról vagy hiányáról szóló döntésre, valamint a választottbírósági szerződés létezését vagy érvényességét illető kifogás elbírálására.
  2. A Vbtv. 66. §-ából következik, hogy a 2018. január 1. napját megelőző választottbírósági kikötések létrejöttét és érvényességét nem a jelenleg hatályos Vbtv., hanem az ezt megelőzően hatályban volt, választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény („1994-es Vbt.”) alapján kell megítélni.
  3. A kölcsönszerződés megkötésére és a Tartozáselismerő Nyilatkozat felperesek általi aláírására 2007. szeptember 11. napján került sor. Ebből következik, hogy annak vizsgálatakor, hogy a felek kötöttek-e egymással választottbírósági szerződést a jelen eljárás tárgyát képező jogvitára kiterjedően, a szerződéskötéskor hatályos jogszabályok, tehát az 1994-es Vbt. és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény („1959-es Ptk.”) rendelkezéseit kell alkalmazni.
  4. A feleknek a választottbírósági hatáskör kérdésével kapcsolatos jogvitája az alábbi kérdések körül forog:
  • a felek szerződésének részévé vált-e a Befektetési Üzletszabályzat, illetve az 1. sz. mellékletében foglalt Keretszerződés Formanyomtatvány és az azokban szereplő választottbírósági kikötések?
  • a választottbírósági hatáskört megalapozzák-e a rendes bírósági eljárásokban született bírósági határozatok, illetve az azok indokolásában szereplő, választottbírósági hatáskörrel kapcsolatos megállapítások?
  1. A felek egyezően adták elő, hogy közöttük nem jött létre írásban a Befektetési Üzletszabályzat 1. sz. melléklete szerinti keretszerződés. Ebből következik, hogy a Keretszerződés Formanyomtatványban szereplő választottbírósági szerződés sem jött létre írásban a felek között. Erre hivatkozással nem állapítható meg tehát a választottbíróság hatásköre.
  2. A felek között vitatott volt, hogy a Befektetési Üzletszabályzat a kölcsönszerződés részét képezte-e, illetve a felek a kölcsönszerződés aláírásával kikötötték-e az Üzletszabályzat alkalmazását.
  3. Az 1994-es Vbt. 5. § (5) bekezdése értelmében választottbírósági szerződésnek minősül az írásban megkötött szerződésben választottbírósági kikötést tartalmazó iratra való hivatkozás azzal, hogy az abban foglalt kikötés a szerződés részét alkotja. A Befektetési Üzletszabályzatban foglalt választottbírósági kikötés ezen jogszabály szerint akként válhatott a felek szerződésének a részévé, ha a kölcsönszerződés hivatkozott volna a Befektetési Üzletszabályzatra akként, hogy az a kölcsönszerződés részét alkotja.
  4. A kölcsönszerződésben azonban nincs utalás a Befektetési Üzletszabályzatra. A kölcsönszerződés kizárólag az ÁSZF-re utal, ami az alperes jogelődjének „Lakossági Bankszámla és Betét Üzletszabályzata”.
  5. Tekintettel arra, hogy a Befektetési Üzletszabályzat az alperesi jogelőd általános szerződési feltételének minősül, az a 1959-es Ptk. 205/B. § (1) bekezdése alapján csak akkor válhatott a kölcsönszerződés részévé, ha alkalmazója (az alperesi jogelőd) lehetővé tette, hogy a másik fél (az I-II. r. felperes) annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta.
  6. A 1959-es Ptk. 205/B. § (2) bekezdése alapján továbbá külön tájékoztatni kellett a másik felet (a felpereseket) arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél (a felperesek) – a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta.
  7. A Legfelsőbb Bíróság EBH 2003. 875. sz. elvi bírósági határozatában a következőket mondta ki: „Az üzletszabályzatnak a választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés. Ezért ez a kikötés csak akkor válik a szerződés részévé, ha erről a szerződés megkötése előtt a másik szerződő felet tájékoztatják és a másik szerződő fél a választottbírósági kikötést az üzletszabályzatra mint ilyen kikötést tartalmazó okiratra utalással elfogadja.”
  8. Az eljárás irataiból az állapítható meg, hogy a fenti jogszabályi feltételek nem teljesültek. Egyrészt nincs adat arra nézve, hogy a felperesek akár kifejezetten, akár ráutaló magatartással elfogadták volna a Befektetési Üzletszabályzat, mint alperesi általános szerződési feltételek alkalmazását. A felperesek aláírták ugyan a kölcsönszerződést, de abban nincs szó a Befektetési Üzletszabályzatról, így a kölcsönszerződés felperesek általi aláírása nem tekinthető a Befektetési Üzletszabályzat elfogadásának. Hasonlóképpen a Tartozáselismerő Nyilatkozat sem utal a Befektetési Üzletszabályzatra.
  9. Arra sincs adat, hogy az alperesi jogelőd a Befektetési Üzletszabályzat megismerését a szerződéskötést megelőzően lehetővé tette volna a felperesek számára. A felperesek – alperes által nem vitatott – állítása szerint csak utólag, közel két évvel a kölcsönszerződés megkötését követően kapták meg a Befektetési Üzletszabályzatot.
  10. Végül arra sincs adat, hogy az alperesi jogelőd a szerződés megkötése előtt tájékoztatta volna a felpereseket a Befektetési Üzletszabályzatban szereplő választottbírósági kikötésről, és azt a felperesek kifejezetten elfogadták volna.
  11. Megállapítható tehát, hogy bár a Befektetési Üzletszabályzat valóban az alperesi jogelőd befektetési szolgáltatásokra vonatkozó általános szerződési feltételeit tartalmazta, az abban foglalt választottbírósági kikötés nem vált a felek írásbeli szerződésének – a kölcsönszerződésnek – a részévé.
  12. A választottbírósági hatáskör szempontjából nincs jelentősége annak – a felek között egyébként vitatott – kérdésnek, hogy létrejött-e szóban szerződés a felek között értékpapír vásárlása tekintetében. A 1994-es Vbt. 5. § (3) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a választottbírósági szerződést írásba kell foglalni, az (5) bekezdés alapján pedig kizárólag írásban megkötött szerződésben lehet választottbírósági kikötést tartalmazó iratra való hivatkozással érvényes választottbírósági szerződést kötni. Ha a felek ki is kötötték volna szóban a választottbíróság hatáskörét, az akkor sem lenne érvényes kikötés.
  13. Végezetül a választottbírósági tanács azt is megvizsgálta, hogy megállapítható-e a hatásköre azon az alapon, hogy a felek között rendes bíróságok előtt folyamatban levő, illetve már lezárult perekben az eljáró bíróságok választottbírósági hatáskörrel kapcsolatos megállapításokat tettek. A Választottbíróság megállapította, hogy – bár a Fővárosi Törvényszék permegszüntető végzését (Második Per) azzal indokolta, hogy a banki üzletszabályzat szerint a befektetési szolgáltatási tevékenységből eredő bármely vitás kérdés elbírálására a pénz- és tőkepiaci választottbíróság kizárólagos illetékességéről rendelkezik, e tekintetben lényeges azonban, hogy a Második Perben előterjesztett felperesi kereset nem azonos a jelen eljárásban előterjesztett keresettel. A jelen kereset célja nyilvánvalóan a kölcsönszerződés alperes általi megszegésének választottbíróság általi megállapítása, ezért is szerepelnek a kölcsönszerződés, illetve az ÁSZF azon rendelkezései a kereseti kérelem szövegében, amelyeket a felperesek szerint az alperes megszegett. Ilyen értelemben a felek jelen eljárásbeli jogvitája legalább annyira kapcsolódik a kölcsönszerződéshez, mint valamely befektetéshez.
  14. A Vbtv. 17. § (1) bekezdése feljogosítja a választottbírósági tanácsot arra, hogy saját hatásköréről – beleértve bármely, a választottbírósági szerződés létrejöttét vagy érvényességét illető kifogást – maga döntsön. A jelen ügyben a választottbírósági tanács arra a következtetésre jutott, hogy a felek nem kötöttek egymással írásbeli választottbírósági szerződést, és ezt nem pótolja az sem, hogy a Fővárosi Törvényszék egy végzésének indokolása ettől eltérő megállapítást tartalmaz.
  15. A választottbírósági tanács megjegyzi, hogy a Debreceni Ítélőtábla Harmadik Perben hozott végzéséből nem derül ki, hogy a választottbírósági hatáskör kérdésében milyen peranyag alapján született a fenti megállapítás, a felek milyen nyilatkozatokat tettek (tettek-e egyáltalán nyilatkozatot), illetve milyen okiratok álltak a bíróság rendelkezésére. A jelen eljárásban a választottbírósági tanács kifejezetten felhívta a feleket, hogy a választottbíróság hatáskörével kapcsolatos álláspontjukat teljes körűen fejtsék ki és valamennyi bizonyítékukat csatolják. A választottbírósági tanács a jelen eljárás iratai – és nem valamely más peres eljárás iratai – alapján hozta meg a döntést a saját hatáskörével kapcsolatban.
  16. A választottbírósági tanács a fentiek alapján azt állapította meg, hogy a felek nem kötöttek egymással írásbeli választottbírósági szerződést. Az alperes hatásköri kifogása tehát alapos, a választottbírósági tanács nem rendelkezik hatáskörrel a jelen jogvita elbírálására. Az Eljárási Szabályzat 46. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a választottbírósági tanács végzéssel megszünteti az eljárást, ha hatáskörének a hiányát állapítja meg, a választottbírósági tanács ezért az eljárás megszüntetéséről döntött.

(Vb/21004)

X public.szechenyi.title