Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- A felperes franchise partnere mint értékesítő (a továbbiakban: Értékesítő) al-franchise szerződést (a továbbiakban: Szerződés) kötött az egyéni vállalkozóként eljáró alperessel mint közreműködővel. Az alperesi közreműködő ezután közvetlen felelősségvállaló nyilatkozat (a továbbiakban: Nyilatkozat) aláírásával – az értékesítő érdekkörében eljáró természetes személyként – egyetemleges felelősséget vállalt a szerződésben foglalt kötelezettségek betartásáért. A Szerződés megszűnését rövid idővel követően az alperes egy ingatlaniroda alkalmazásában helyezkedett el, ahol továbbra is ingatlanközvetítői tevékenységet végzett. A felperes az alperessel szemben a kötbérigényét bejelentette, ez azonban eredménytelen maradt.
A peres felek nyilatkozatai
- A felperes a keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a szerződésszegési kötbér és késedelmi kamata megfizetésére, mert álláspontja szerint az alperes megszegte a Szerződés versenytilalmi rendelkezéseit azzal, hogy közvetlenül a Szerződés megszűnése után bizonyítottan ingatlanközvetítéssel foglalkozott ugyanazon a földrajzi területen, ahol a Szerződés is hatályos volt.
- A felperes keresetében a Szerződés szerinti, eredetileg érvényesített kötbérkövetelését mérsékelte, s kérte az alperes kötelezését e csökkentett összegű kötbér és késedelmi kamatának megfizetésére.
- Az alperes a válasziratában elsődlegesen hatásköri kifogást terjesztett elő. Hivatkozott arra, hogy az ingatlanközvetítői tevékenységbe minden korábbi tapasztalat nélkül kezdett bele. A Szerződés aláírása után egy gyorsított tanfolyamon vett részt. Álláspontja szerint ezért a Szerződés aláírásakor a Ptk. 8:1.§-a 3. pontjának alkalmazásában fogyasztónak minősült, s ekként a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (Vbt.) 1.§-a (3) bekezdése értelmében – amely szerint a fogyasztói szerződésből eredő jogvita esetén választottbírósági eljárásnak nincs helye – a választottbírósági eljárást meg kell szüntetni.
- Előadta, hogy álláspontja szerint a Szerződéssel közte és az Értékesítő között munkaviszony-jellegű jogviszony jött létre. E körben utalt a már hatálytalan, de az ítélkezési gyakorlatban még alkalmazott MK 170. számú irányelvre. Hivatkozott arra is, hogy a Választottbíróság a Pp. által szabályozott különleges eljárásokban – így munkaügyi perben – sem járhat el, ezért emiatt is az eljárás megszüntetésének van helye.
- Sérelmezte azt is, hogy a választottbírósági eljárásban költségmentességi kérelem előterjesztésére sincs lehetősége. Előadta, hogy a Szerződés versenytilalmi rendelkezése jogsértő amiatt, hogy ennek fejében az alperes sem pénzbeli, sem más ellentételezést nem kapott, ami a Ptk. 6:61.§-ába [Visszterhesség vélelme] ütközik, ami a rendelkezés semmisségét idézi elő. Érvénytelen a versenytilalmi szabályozás az alperes véleménye szerint azért is, mert az a Ptk. 6:98.§-a alapján feltűnően értékaránytalan.
- Arra az esetre, a Választottbíróság a keresetnek helyt adna, az alperes kérelmezte a kötbér összegének mérséklését, részben a Ptk. 6:188.§-a alapján, részben azon ok miatt, hogy az alperes mindkét ingatlanirodánál rendkívül rövid időt töltött, ekként a követelt kötbér összege nem áll arányban az eltöltött jogviszony időtartamával sem, illetve a megszerzett tapasztalattal és az ügyfélkörre gyakorolható károkozó hatás mértékével sem. Hangsúlyozta, hogy valós konkurenciát azért sem jelenthetett a felperesnek, mert adatállományt nem vitt el, nem használt fel, és a Szerződés megszűnése után rénylegesen egyetlen ingatlant sem értékesített, így piacot sem a felperestől, sem partnereitől nem vitt el.
A Választottbíróság ítélete
- A Választottbíróság az alperes hatásköri kifogásával kapcsolatban rámutatott arra, hogy a fogyasztói jogviták esetében a Vbt. a választottbírósági vitarendezést – bizonyos kivételekkel – valóban kizárja. A Vbt. azonban 2018. január 1-jén lépett hatályba, 66.§-a értelmében pedig az 1.§.ának a fogyasztói szerződésekről szóló (3) bekezdését a 2018. január 1. napját követően megkötött választottbírósági szerződésekre kell alkalmazni. A jelen jogvita alapját képező választottbírósági megállapodás nem vitásan 2017. október 13. napján került megkötésre, így erre a választottbírósági szerződésre a Vbt. nem alkalmazható. A Vbt. hatályba lépése előtt hatályos választottbírósági törvény, az 1994. évi LXXI. törvény (rVbt.) pedig a fogyasztó tekintetében hatásköri megkötést nem tartalmazott.
- A Választottbíróság a fenti jogszabályi háttértől függetlenül megjegyezte, hogy az alperes fogyasztói minősítése a perbeli jogviszonyban – annak alapvetően gazdasági jellege és a profitorientált, üzletszerű tevékenység miatt – aggályos, ennek részletesebb vizsgálatát a Választottbíróság a jelen ügyben a fentiek miatt mellőzte.
- Az alperesnek a munkaviszony-jellegre irányuló kifogása kapcsán a Választottbíróság kiemelte, hogy a jelen per tárgya nem az alperes és az Értékesítő közötti viszony, hanem a felperes és az alperes közötti jogviszony, amelyet ugyan a Szerződés keletkeztetett, amely azonban kizárólag polgári jogi jogviszony, s amely nem rendelkezik a munkaviszonyra esetlegesen jellemző sajátosságokkal. A Választottbíróság ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a jogviszony munkaviszony-jellegének kérdését kizárólag az alperes és az Értékesítő relációjában lehetne vizsgálni, ez azonban a jelen perben irreleváns.
- A fentiek alapján a Választottbíróság az alperes hatásköri kifogását elutasította, és hatáskörét a jelen eljárásra megállapította.
- A Választottbíróság kiemelte, hogy az alperes nem vitattak, hogy közvetlenül a Szerződés megszűnése után ingatlanközvetítői tevékenységet végzett. Az alperes a Szerződés versenyre vonatkozó szabályegyüttesét versenytilalmi megállapodásnak minősítette, és annak érvénytelenségére hivatkozott részben jogszabályba ütközés, részben feltűnő értékaránytalanság címén.
- A Választottbíróság megítélése szerint ezzel szemben a kérdéses szerződéses rendelkezések nem voltak versenytilalmi megállapodásnak tekinthetők. A versenytilalmi megállapodás ugyanis a munkajog által ismert és szabályozott jogintézmény, a jelen perben viszont kizárólag a felperes és az alperes közötti, a Szerződésen és a Nyilatkozaton alapuló, de alapvetően polgári jogi jogviszonyról van szó. A Szerződés konkurenciavédelmi rendelkezései alapvetően egy olyan polgári jogi jogviszony instrumentumai, amelynek egyik oldalán a felperes áll, a másik oldalon pedig az Értékesítő közreműködőjeként eljáró alperesi egyéni vállalkozó, aki a Nyilatkozatban az Értékesítővel egyetemleges felelősséget vállalt a Szerződés rendelkezéseinek betartásáért. Ebben a polgári jogi jogviszonyban a versenytilalmi megállapodás, mint munkajogi megállapodás feltételrendszere nem vizsgálható, így a polgári jogi jogviszony esetleges érvénytelenségét sem lehet azzal azonos feltételek szerint megvizsgálni, mint amelyek egy versenytilalmi megállapodás vizsgálata során lennének irányadók.
- A Szerződés versenytilalmi feltételei objektív jellegűek, tényszerű megszegésük a szerződésszegést megvalósítja, függetlenül attól, hogy milyen eredménnyel jár, azaz, hogy ténylegesen okoz-e kárt a felperesnek, vagy sem. Ezért a Választottbíróság mellőzte annak vizsgálatát, hogy az alperes versenytilalomba ütköző tevékenysége okozott-e kárt a felperesnek, és az erre irányuló alperesi bizonyítási indítványokat emiatt utasította el.
- Az objektív szerződéses feltételek a konkurenciatilalmat időbeli és térbeli hatályhoz kötötték. A Szerződés egyértelmű feltételei és a nem vitatott tényállás alapján a szerződésszegés ténye megállapítható volt, mert az alperes a Szerződés megszűnését közvetlenül követően, földrajzilag változatlan helyen kezdett ingatlanközvetítői tevékenységbe a Szerződésben rögzített kritériumoknak megfelelő entitás keretében. A kötbér átalánykártérítési jellegzetességéből pedig az következett, hogy a szerződésszegés megvalósulásával a kötbérfizetési kötelezettség beállt, azaz nem volt szükséges annak vizsgálata, hogy a szerződésszegés ténylegesen okozott-e, és amennyiben igen, úgy milyen mértékű kárt. A választottbíróság utalt arra a jogirodalmi álláspontra, hogy a kötbér valójában nem kártérítés, hanem bírság jellegű jogkövetkezmény: „A kötbér a szerződésszegés önként vállalt többletszankciója, amely a Ptk. szabályozása szerint – az Mtj. (az 1928. évi magánjogi törvényjavaslat) szabályozásától eltérően – kizárólag pénzfizetési kötelezettséget jelent. Bár a hazai szakirodalomban a kötbért gyakran tekintik átalánykártérítésnek, a kötbér – mikét a jogszabályi előzményekből egyértelműen kiderül – valójában nem kártérítés, hanem szerződésben kikötött, a szerződésszegés miatt fizetendő bírság. Ezért is rendelkezik úgy a Ptk. 6:186.§-ának (3) bekezdése, hogy a kötbér akkor is jár, ha a szerződésszegés nem okoz kárt.” (Pomeisl A.: A kötbér, In: Wellmann Gy. (szerk.) A Ptk. Magyarázata V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. Budapest, 2021. 4. átdolgozott és bővített kiadás, 547. o.).
- A kötbérigény összegét a felperes a Szerződésben rögzítetthez képest jelentősen csökkentette, ezért a kötbér további mérséklésére a Választottbíróság nem látott indokot és lehetőséget.
- Mindezek alapján a Választottbíróság a felperes keresetének teljes egészében helyt adott.
(Vb/20054)
