Választottbírósági ítélet A szerződés a felperest, mint fajtatulajdonost is feljogosította az előállítás kizárására, azaz a szerződéstől történő elállásra. Sem jogszabály, sem a szerződés nem kötötte meghatározott alakhoz a szerződéssel kapcsolatos jognyilatkozatok megtételét, így a Ptk. 6:4. § (2) bekezdése alapján az elállási jognyilatkozat szóban, írásban vagy ráutaló magatartással is megtehető volt. Tekintettel a szóbeli közlésre, a Ptk. 6:5. § (l) bekezdés szerint a jognyilatkozat nyomban hatályossá vált, azaz a felperes elállási jognyilatkozata megtételekor hatályosult, melynek folytán a peres felek között fennálló szerződés ekkor megszűnt, a fizetési kötelezettség beállt.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
A felperes és az alperes között 2015. április 1-jén bio kukorica vetőmag termesztési szerződés jött létre. A szerződésben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a szerződés szerinti bázis vetőmagokat az alperes részére szolgáltatja, míg az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a bázis vetőmagokat a szerződésben meghatározott feltételekkel és módon szaporítja.
A szerződés megkötését követően a felperes eleget tett a bázis vetőmagokra vonatkozó szolgáltatási kötelezettségének, a bázis vetőmagokat az alperes átvette és azokat a felperes technológiai utasításai szerint elvetette. A bázis vetőmagok ellenértékéről a felperes számlát állított ki. A számlára vezetett megjegyzés szerint a számla ellenértéke szerződés szerint a végtermékből kerül elszámolásra, meghiúsult előállítás esetén azonban azonnal esedékessé válik.
A szerződés 3.2. pontja alapján az alperes köteles volt arra, hogy lehetőséget biztosítson a felperesnek, hogy az bármikor ellenőrizhesse a termesztést, továbbá köteles volt a felperes szántóföldi munkákra vonatkozó technológiai utasításait is követni. 2015 nyarának első felében — feltehetően júliusban — az egyik ellenőrzés során felperes megállapította, hogy az alperes a szerződés rendelkezéseit nem tartja be, így „esély sincs arra, hogy az alperes szerződésszerűen teljesítsen. A felperes ellenőrzésen jelen lévő képviselője ezt szóban közölte is az alperessel.
Az alperesi termesztés tekintetében a NÉBIH is végzett ellenőrzéseket. A NÉBIH a vizsgált terményt alkalmas minősítéssel látta el. A peres felek 2015. augusztusától egészen 2015. novemberéig egymással se telefonon, se írásban nem egyeztettek. 2015. novemberében a felperes a felperes azt közölte az alperessel, hogy „ azt kezd a termésével, amit akar. ” A termény ekkor még lábon állt. Az alperes a terményt ezután betakarította, mintegy 7 (hét) mázsát. A betakarított termény tekintetében a peres felek között elszámolásra nem került sor, a terményt az alperes saját célra, takarmányként használta fel.
A bázis vetőmagok ellenértékéről kiállított 532/2015 sorszámú felperesi számlát alperes nem fizette meg, annak megalapozottságát mindvégig vitatta.
Peres felek nyilatkozatai
A felperes keresetlevelében kérte a számla összegének és ezen összegnek 2015. december 15. napjától a kifizetés napjáig járó a Ptk. 6:155. (1) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamata, továbbá a választottbírósági eljárás költségeinek megfizetését. A felperes a kereset jogcímeként a Ptk. 6:215. (1) bekezdését jelölte meg.
Az alperes a válasziratában a felperes keresetének megalapozottságát vitatta. Úgy foglalt állást, hogy a peres felek egyidejű teljesítésre voltak kötelesek, azaz a peres feleknek egymással elszámolni csak azt követően kellett volna, hogy a vetőmagot a felperes elszállítja és betárolja. Az egyidejű kötelezettség miatt, tehát a felperes és alperes között az elszámolás akkor lenne esedékes, amikor a felperes az elszállított mennyiséget lemérte és azt az alperessel szemben pontosan kimutatta. Alperes a felperes késedelmét abban jelölte meg, hogy nem adott utasítást arra nézve, hogy az alperes pontosan mikor arasson. Erre tekintettel pedig úgy érvelt, hogy mivel a Ptk. alapján a jogosult és a kötelezett egyidejű késedelme kizárt, a késedelemből eredő joghátrányokat az alperessel szemben alkalmazni nem lehet. A szerződésszegés elkövetését vitatta és a felperesi utasítások hiányával indokolta a termelési folyamatban jelentkező hibákat és az ebből következő károkat. Hivatkozott az alperes a 2015 augusztusában kelt NÉBIH jegyzőkönyvre is, amely körülményből az következik, hogy a NÉBIH még ekkor is eljárt a felperes megbízásából és költségviselése mellett, holott a felperes azt állította, hogy 2015. júliusában már alkalmatlannak minősítette a terményt. A NÉBIH által felvett jegyzőkönyv alátámasztja, hogy alkalmatlanság nem állt fenn, a 48/2004 FVM rendelet 5.3.8. §. alapján állápontja szerint „alkalmasnak kell minősíteni a vetőmag előállításra a terményt, amely 15 0%-os megtermékenyülést meghaladó százalékot ér el. Az alperes előadta, hogy ő a peres felek között létrejött szerződést maradéktalanul betartotta; hibátlanul teljesített a szerződés alapján. Tagadta továbbá, hogy a fajtatulajdonos felperes részéről kizárás történt volna.
A felperes szerint az alperesnek fizetési kötelezettsége van, amikor egyáltalán nincsen fémzárolható vetőmag, és a NÉBIH a részére bejelentett termelést felperestől függetlenül is ellenőrizni volt köteles, azaz 2015 augusztusában nem a felperes kezdeményezésére történt ilyen vizsgálat. Felperes álláspontja szerint a felperes a kizárás megtételére a NÉBIH-től függetlenül is jogosult volt.
A Választottbíróság ítélete
A felperes keresete alapos. A szerződésre a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Választottbíróság vizsgálta a peres felek közötti jogviszony jellegét és a közöttük létrejött szerződés típusát is. Ennek során a Választottbíróság megállapította, hogy a peres felek által 2015. április 1. napján megkötött szerződés tartalmát tekintve a Ptk. XIV. cím szerinti tulajdonátruházó szerződések közé sorolható, azon belül is az adásvételi szerződés egyik altípusának minősül, rá a Ptk. 6:233. előírásai [A vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés] irányadók.
A Ptk. 6:213. (1) bekezdése szerint, aki jogszabálynál vagy a szerződésnél fogva felmondásra vagy elállásra jogosult, a másik félhez intézett jognyilatkozattal szüntetheti meg a szerződést.
A szerződés a NÉBIH mellett a felperest, mint fajtatulajdonost is feljogosította az előállítás kizárására, azaz a szerződéstől történő elállásra. A felperes elállási joga a szerződés értelmében indokolási kötelezettséghez volt kötve, azaz arra kizárólag technológiai hiba (gyomossági, idegenelési, címerezési, fejlettségi hiba, vagy izoláció) miatt kerülhetett sor. Egyúttal az is megállapítható, hogy a felperes elállási joga független volt a NÉBIH ellenőrzéseinek eredményétől.
A Választottbíróság megállapította továbbá, hogy sem jogszabály, sem a szerződés nem kötötte meghatározott alakhoz a szerződéssel kapcsolatos jognyilatkozatok megtételét, így a Ptk. 6:4. (2) bekezdése alapján az elállási jognyilatkozat szóban, írásban vagy ráutaló magatartással is megtehető volt. A Választottbíróság által megállapított tényállás szerint a felperes képviselője az alperessel szóban közölte az előállítás kizárását, legkorábban 2015 júliusában, majd pedig ezt a nyilatkozatát 2015 novemberében is megerősítette. Tekintettel a szóbeli közlésre, a Ptk. 6:5. § (l) bekezdés szerint a jognyilatkozat nyomban hatályossá vált, azaz a felperes elállási jognyilatkozata 2015. júliusban már hatályosult, melynek folytán a peres felek között fennálló szerződés ekkor megszűnt. A szerződés 8. pontjának utolsó bekezdése értelmében pedig az előállítás kizárásával a termelő, azaz az alperes fizetési kötelezettsége a felhasznált bázis vetőmagok ellenértékére, valamint az arra eső szállítási költségre nézve a kizárással esedékessé vált.
A Választottbíróság vizsgálta a felperesi elállási jog gyakorlásának jogszerűségét, mivel az elállási jog csak a szerződésben meghatározott technológiai hiba miatt volt gyakorolható. E körben a Választottbíróság megállapította, hogy a perben a felperes hitelt érdemlően bizonyította, hogy az alperes gyomossági hibát vétett, mely hibáról az elállás közlésével egyidejűleg — annak indokolásaként az alperest tájékoztatta. Figyelemmel arra, hogy a technológiai hibáért, mint szerződésszegésért való felelősségét az alperes kimenteni nem tudta, a perben a szerződésszerű teljesítését hitelt érdemlően nem bizonyította, így a Választottbíróság ezt az alperes terhére értékelte és az alperest marasztaló döntést hozott.
(Vb/17077)
