2/11/2021. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. A felperesi vállalkozó és az alperesi megrendelő vállalkozási szerződést kötött állami támogatással megvalósított gépészeti szerelési munka elvégzése és az ahhoz szükséges, a szerződésben rögzített műszaki tartalmú berendezések szállítása tárgyában. Az alperes a szerződést a felperessel fővállalkozóként, a korábbi megrendelőjével létrejött, vissza nem térítendő uniós támogatás igénybevételével megvalósuló projekt megvalósítására irányuló vállalkozási szerződése teljesítésének részeként kötötte meg. A peres felek közötti vállalkozási szerződés (a továbbiakban: Szerződés) szerinti vállalkozói díjból a felperesnek járó előleget az alperes hiánytalanul megfizette. A Szerződés meghatározta a munkaterület átadás-átvételének és a Szerződés teljesítésének határidejét, a végszámla kiállítása pedig az átadást követően, nyolc napos fizetési határidővel történhetett meg.
2. A Szerződésben a felek megállapodtak, hogy az elkészült munkákról teljesítési jegyzőkönyvet vesznek fel, amelyben rögzítik a műszaki teljesítést, és a Szerződéstől történt esetleges eltérést. A vállalkozó köteles volt az építési naplót folyamatosan vezetni, a megrendelő a naplót hetente köteles volt ellenőrizni. A vállalkozó a késedelem első tíz napjára a teljes díj kisebb hányadát, a tizenegyedik naptól megnövelt hányadot, a huszonegyedik naptól pedig még nagyobb részét kitevő napi késedelmi kötbér fizetését vállalta. A kötbér a felmerülésekor esedékes, lejárt pénzkövetelésnek minősült, amely a végszámlából kerül levonásra akként, annak összegét a vállalkozó az általa kiállított számla értékéből levonja. A Szerződés szerint ugyanakkor mentesül a fél a szerződésszegés következményei alól, ha bizonyítja, hogy a késedelem a másik fél nem szerződésszerű teljesítésére vezethető vissza.
3. A vállalkozó a műszaki átadás-átvételt követően, a végszámla benyújtásakor az átadás-átvétel napjától számított garanciális időszakra, a vállalási ár meghatározott hányadát kitevő értékben szavatossági bankgaranciát biztosított a megrendelőnek. A megfelelő bankgarancia nyújtás elmaradása esetére a Szerződés feljogosította a megrendelőt, hogy a vállalkozó végszámlájából a vállalási ár öt százalékát szavatossági bankgarancia jogcímén visszatartsa. A szavatossági kötelezettségvállalás alapján a megrendelő jogosult volt a vállalkozó által a jogszabályokban előírt határidőn belül el nem végzett garanciális javításokat a szavatossági bankgarancia terhére más vállalkozóval elvégeztetni.
4. A vállalkozó a munkára huszonnégy havi, a beépített anyagokra tizenkét havi jótállást vállalt. A jótállás nem terjedt ki azokra a hibákra, amelyekről a vállalkozó bebizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után, vagy rendeltetésellenes használat következtében keletkezett. A megrendelőt haladéktalan hibaközlési, a vállalkozót haladéktalan kijavítási kötelezettség terhelte. A vállalkozó az alkalmazandó jog szerint szavatosságot vállalt a berendezésekre. A vállalkozó által nem, vagy nem megfelelően végzett kijavítás esetében, vagy ha azt a hiba bejelentésétől számított öt napon beül nem kezdte meg, a megrendelő jogosult volt arra, hogy a hibákat a vállalkozó költségére, a szavatossági garancia terhére, harmadik személlyel javíttassa ki.
5. A munkaterület átadása a szerződéses határidőig nem történt meg, de a felperes a szükséges berendezések beszerzésével ennek ellenére megkezdte a teljesítést. A felek sem a munkaterület tényleges átadását, sem a kivitelezés folyamatát, semmilyen módon nem dokumentálták. Az alperes elektronikus üzenetben hívta fel a felperes – és a kivitelezést végző összes többi vállalkozó – figyelmét, hogy a Szerződés szerinti teljesítési határidő napján, és az azt megelőző további két napon a zajjal és porral járó munkavégzés rendezvény miatt nem engedélyezett. A felperes a szerződéses határidőre nem teljesített. Egy hónappal határidő letelte után az alperest arról tájékoztatta, hogy a gépészeti szerelés lezajlott, a rendszer az automatizálásra vonatkozó kifogásoktól függetlenül is megfelelően üzemel. Ezt tíz nappal követően az alperes hibajegyzéket, illetve kifogásokat közölt a felperessel, a hibák kijavítására kétnapos határidőt tűzött, amely határidő elteltekor a kijavításra szóló felhívását azzal ismételte meg, hogy a kijavítás elmaradása esetén a javítást harmadik személlyel végezteti el.
6. A felperes ezt követően – állítása szerint – az alperes kifogásaiban rögzített kijavítást elvégezte, az átadáshoz szükséges dokumentumokat összeállította, a teljesítést az alperes részére szóban készre jelentette. Az átadás-átvétel lefolytatására, a dokumentáció átadására az alperes utasításának megfelelően személyesen jelent meg a teljesítés helyszínén, ott azonban sem az alperes, sem a képviseletére feljogosított más személy nem jelent meg.
7. Az alperes mindezt vitatta, állítása szerint nem is tudta, hogy a felperes milyen időpontra állítja az alperesi mulasztást; a felperes által megjelölt átadás-átvételi határnap a csatolt iratokban nem szerepelt. Az alperes okirati bizonyítékokkal igazolta, hogy a felperes az általa állított időpontban a helyszínen nem jelent meg, az alperest nem kereste, és nem is volt elérhető. Az alperes a felperesi szavatossági garancia összegét és az általa számított késedelmi kötbért visszatartotta, a felperes vállalkozói díjából levonta, és nem fizette ki őket.
8. Az egyeztetések eredménytelensége miatt a felperes a Teljesítésigazolási Szakértői Szervhez (TSZSZ) fordult a Szerződés teljesítésének és vállalkozói díjkövetelése megalapozottságának bizonyítása céljából. A vélemény a Szerződés szerinti teljes szolgáltatást (a két berendezés gépészeti munkáit) a késedelem szempontjából megosztotta, a késedelmi kötbért csak az egyik berendezésre nézve tartotta indokoltnak felszámítani. A TSZSZ véleménye szerint a felperesi teljesítés tizenöt napos késedelemmel megtörtént, amit a beruházó és az alperes által e napon megtartott műszaki átadás-átvétel jegyzőkönyve igazol. A véleményt megelőző helyszíni szemlén a TSZSZ megállapította, hogy a szerződéses teljesítés megfelelően megtörtént, a létesítmény zavartalanul üzemel. A TSZSZ véleményét a felperes elfogadta, mert az a Szerződés szerinti szolgáltatások oszthatósága és a felperes által hangoztatott teljesítési időpont mellett foglalt állást. Az alperes a véleményt vitatta, mert álláspontja szerint az nem az összes releváns iratra tekintettel készült. Ezért a felperes keresetet nyújtott be a Választottbírósághoz.

A peres felek nyilatkozatai

9. A felperes a keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest visszatartott vállalkozói díj, valamint a jogellenesen felszámított és levont kötbér jogcímén járó tőke- és kamatjárandóságai, valamint az eljárási költségek megfizetésére.
10. Az alperes az ellenkérelmében a felperes követelését részben elismerte, késedelmi kötbér jogcímén a felperes követelésével szemben beszámítási kifogással élt, továbbá vitatta a felperes szavatossági garancia visszatartás megfizetése iránti igényét és késedelmi kamatkövetelését.
11. A felek között vita bontakozott ki arról, hogy a TSZSZ vélemény a választottbírósági eljárásban hogyan vehető figyelembe. A TSZSZ véleményt irányadónak tekintő felperessel szemben az alperes szerint a vélemény egyáltalán nem volt figyelembe vehető, mert azt a TSZSZ a jogszabály szerinti hatáskörét túllépve alakította ki. Szerinte a TSZSZ tevékenysége csak arra terjedhet ki, hogy a felek közötti, a teljesítéssel kapcsolatos műszaki jellegű vitás kérdéseket megvizsgálja, s ezekben foglaljon állást.

A Választottbíróság ítélete

12. A Választottbíróság ebben a körben leszögezte, hogy a TSZSZ vélemény nem perbeli szakvélemény, mert nem az eljárás folyamán, nem a Választottbíróság kirendelése alapján keletkezett, és magánszakvéleménynek sem tekinthető, mert a késedelmi kötbér jogkérdésére vonatkozóan adott nyilatkozatot, ami műszaki jellegű hatáskörének túllépését jelentette. A TSZSZ véleménye ugyanakkor pártatlan, szakértelemmel rendelkező személy okiratba foglalt olyan nyilatkozata, amelyet a Választottbíróságnak egyik bizonyítékként figyelembe kell vennie és értékelnie kell.
13. A Választottbíróság megállapította, hogy a Szerződés megkötése, teljesítése és szerződésszegési létszakasza során mindkét fél felróhatóan járt el. A szerződésben a kötbért jogvesztésként feltüntetve kötötték ki, ami arra vezetett, hogy a kötbérfizetés alapját képező, de vitatott szerződésszegés esetén a szerződésszerű számlakibocsátás ellehetetlenült.
14. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 39.§-ának (1) bekezdése szerint az építőipari kivitelezési tevékenység az építési beruházás megvalósítása keretében végzett építési tevékenységek összessége. A 39/A.§ (6) bekezdése értelmében építési tevékenység végzésére az építtető a vállalkozó kivitelezővel (alvállalkozói szerződés esetén a vállalkozó kivitelező az alvállalkozó kivitelezővel) kivitelezési szerződést köt. Az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009.(IX.15.)Korm. rendelet (Épr.) 3.§-ának (1) bekezdése elrendeli, hogy az Étv. 39/A.§-ának (6) bekezdése szerinti kivitelezési szerződést üzletszerű gazdasági tevékenységként folytatott építőipari kivitelezési tevékenység esetén írásba kell foglalni. Az erre irányadó jogszabályi előírások (Épr. 24-30-§-ai) és a Szerződés erre irányuló kikötése ellenére a felperes nem vezetett építési naplót, ezt az alperes nem követelte meg, számla kifizetésére került sor a teljesítés igazolása nélkül, a felperes nem jelentett készre munkafolyamatokat, nem tett akadályközlést késedelme kizárására vagy korlátozására, és a felek egyike sem járt el szerződésszerűen, és az adott helyzetben általában elvárható módon a teljesítés (Épr. 31-32.§-ai szerinti) körében.
15. Az alperes csak a vitatott kötbér levonása esetén lett volna hajlandó az általa is elismert vállalkozói díjhátralék megfizetésére, miközben a létesítmény lényegében hibátlanul működött. A másik fél felróható magatartására a felróhatóan eljáró felek is hivatkozhatnak előny szerzése céljából (Ptk. 1:4.§ (2) bek.). A tényállás körében tanúsított kölcsönös felróható magatartások arra vezettek, hogy a Választottbíróság csak pártatlan személyhez kapcsolódó, vagy más okból aggálytalan okirati bizonyítékoknak tulajdoníthatott bizonyító erőt. A kölcsönös felróhatóságot a Választottbíróság az eljárási költségek viselésére irányuló rendelkezésében is érvényre juttatta.
16. A Választottbíróság megállapította, hogy a Szerződés szerinti szolgáltatás oszthatatlan volt. A Ptk. 6:28.§-ának (2) bekezdése szerint osztható a szolgáltatás, ha önállóan használható részekre bontható (fizikai oszthatóság), kivéve, ha a megosztás a jogosult lényeges érdekét sértené. A Ptk. a szolgáltatás oszthatóságát mind fizikai, mind jogi szempontból vizsgálandónak tartja, és végső soron jogi jellemvonásnak tekinti; kimondja, hogy a szolgáltatás akkor osztható, ha önállóan használható részekre bontható, kivéve, ha a másik fél lényeges jogi érdekét sértené. Ezáltal a fizikailag osztható szolgáltatás is minősülhet jogi értelemben oszthatatlannak. A jogi értelemben oszthatatlan szolgáltatás ellenszolgáltatását egy összegben kell teljesíteni. Ha a felek a természetben osztható szolgáltatásra vonatkozóan úgy állapodnak meg, hogy a kötelezett annak valamennyi részét együttesen köteles szolgáltatni (jogi oszthatatlanság), akkor ennek nem csak az a következménye, hogy a jogosult részteljesítést nem köteles elfogadni, hanem az is, hogy ha a szerződést kötbérszankció biztosítja, úgy a jogosult részleges késedelem esetén is csak a teljes szerződési érték alapulvételével igényelhet kötbért. A Választottbíróság a teljesítést ennek megfelelően az egész szerződésre nézve vizsgálta, és a teljes szerződési érték alapulvételével számította ki a kötbér összegét.
17. A felek Szerződése nem felelt meg az előírt alakiságoknak (Épr. 3.§ (1) bek.), és az Épr.-t tartalmilag is sértette, mert az átadás-átvétel az Ép. szerint kötelező. Az alakiság megsértését a teljesítés annyiban orvosolta, hogy a végszámla kibocsátása megtörtént, és az abban foglalt időpontot a felperes elfogadta, a végszámla összegét, más, garanciális okok miatt nem fizette meg.
18. A Ptk. 6:94.§-ának (2) bekezdése alapján a kötelező alakiság mellőzésével kötött szerződés is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött. E szabály alkalmazása orvosolta a teljesítési időpont meghatározásának alaki hibáját is. Az Épr. nem mondja ki tételesen az alaki hiba miatti semmisséget, és az átadás-átvételt előíró rendelkezéseiből nem vonható le olyan következtetés sem, hogy a jogszabály célja az lenne, hogy az átadás-átvétel, illetve annak írásba foglalásának elmaradása esetén a szerződés ne váltson ki joghatást. Ez ellentétes volna a végszámla, mint fizetésre felhívó jognyilatkozat tartalmával, a felek akkori feltehető akaratával és az eset - felek levelezésével alátámasztott – körülményeivel is.
19. A Választottbíróság a reservatio mentalis figyelembevételének tilalma (a Ptk. 6:92.§ (1) bek.: a fél titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényességét nem érinti) alapján közömbösnek találta azt az alperesi érvelést, amely a felperes pénzügyi nehézségeivel indokolta a részszámla kibocsátását és teljesítését. E szabály értelemszerűen nemcsak az egész szerződésre, hanem az egyes szerződési rendelkezésekre is vonatkozik.
20. A Választottbíróság megállapította, hogy a felperes annak ellenére nem helyezte levonásba a végszámlából a késedelmi kötbért, hogy a Szerződés ezt előírta. Ennek azonban az volt az oka, hogy a kötbér önkéntes levonását előíró szerződési kikötés valójában a Ptk. 6:107.§-ának (2) bekezdése szerinti érthetetlen kikötés minden olyan esetben, amikor a kötbér összege vitatható lehet. Emiatt – függetlenül az áfa-szabályok szerinti közjogi, esetleges fizetési következményektől, amelyek kontraktuális kártérítés keretében lettek volna érvényesíthetők – a felek együttműködési kötelezettsége alapján a nem vitatott összeget az alperesnek ki kellett volna fizetnie.
21. Mindezek alapján a Választottbíróság azt állapította meg, hogy a kereset túlnyomórészben alapos, az alperesi beszámítási kifogás pedig részben alapos volt. A Választottbíróság a visszatartott garanciaösszegből jogszerűen ki nem fizetettnek ítélte meg a felperes terhére róható késedelem időszakára eső, az alperes által jogszerűen érvényesített kötbér összegét, az ezt meghaladó részt pedig a felperes részére megfizetni rendelte.

(Vb/20062)