AA

2/2/2022. Választottbírósági ítélet

Ha a felek a kötbérfizetési kötelezettség alóli kimentésben érvényesen nem állapodtak meg egymással (például azért, mert a szerződésük egymásnak ellentmondó kimentési feltételrendszert írt elő, amely így semmis), ebből azt következik, hogy a felek általi szerződéses megállapodás hiányában a kimentés tekintetében a Ptk. 6:186.§ (1) bekezdését, és 6:142.§-át kell alkalmazni. Ugyanis, ha a felek bizonyos kérdésben nem állapodnak meg, akkor az adott kérdésben a Ptk. diszpozitív szabályait kell alkalmazni, amelyek a 6:63. § (4) bek. alapján külön megállapodás nélkül, mintegy automatikusan a szerződés részévé válnak. [Ptk. 6:107. § (2) bekezdése, 6:86.§ (1) bekezdése, 6:186.§ (1) bekezdése 6:142.§, 6:63. § (4) bek.]

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

  1. Ajánlatkérő vasúti karbantartó járművek beszerzésére közbeszerzési eljárást indított, amely közbeszerzési eljárásban a felperes, mint ajánlattevő ajánlata lett a nyertes ajánlat 2017. októberében. A felperes a közbeszerzési eljárásban benyújtott ajánlatában az alperest közreműködőként tüntette fel.
  2. A felperes, mint vevő és az alperes, mint eladó 2017. októberében egymással adásvételi szerződést kötöttek, amely szerződés tárgya vasúti járművek gyártása, szállítása, átadása és engedélyeztetése volt. A teljesítési határidő 2019. áprilisa volt. Ezt a határidőt a felek egy alkalommal 60 nappal meghosszabbítotték, így az új teljesítési határidő 2019 júniusa lett.
  3. A szerződés előírta, hogy a járműveknek magyar és osztrák „végső, feltétel és korlátozás nélküli hatósági engedéllyel” kell rendelkezniük. A szerződés azt is előírta, hogy „a Jármű leszállítása csak abban az esetben tekinthető határidőben teljesítettnek, ha a Járművek hatósági járművizsgája sikeresen megtörtént és rendelkeznek a jelen szerződésben és műszaki specifikációkban megjelölt országok vasútüzemi végleges és feltétel nélküli jogerős, kötelező országokra előírt Üzembe helyezési engedélyekkel.” A szerződés mindhárom fajta engedély tekintetében úgy rendelkezett, hogy azok beszerzése az alperes, mint eladó feladata.
  4. A felek megállapodása szerit a hatósági engedélyezés kockázatát az eladó, azaz az alperes köteles viselni. A felek tehát a szerződésben az eladó kockázati körébe utalták az engedélyezési eljárást és annak minden elemét.
  5. A szerződés kötbérfizetési kikötést is tartalmazott, melynek értelmében „Eladó a szerződés késedelmes, nem szerződésszerű teljesítése vagy meghiúsulása esetére, amennyiben tevékenysége vagy mulasztása neki felróható, kötbér fizetésére kötelezi magát. A Ptk. 6:186. § (1) szerint a kötbérek akkor érvényesíthetőek, ha az Eladó olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést”.
  6. Az alperes a magyar hatósági engedélyek beszerzésével egy külön társaságot bízott meg, amely társaság 2018 júniusában nyújtotta be az engedély iránti kérelmeket az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz, mint szakhatósághoz. Végül az ITM 2020. októberében adta ki mindhárom járműre a típusengedélyt és az üzembe helyezési engedélyt, míg az osztrák hatóság az osztrák engedélyeket 2021 februárjában adta ki. Tehát mindkét időpont meghaladta a felek megállapodásában rögzített 2019 júniusi teljesítési határidőt.

 

A peres felek nyilatkozatai

  1. A felperes keresetében kérte, hogy a járművek hatósági engedélyeinek késedelmes teljesítése miatt a választottbíróság kötelezze az alperest késedelmi kötbér és járulékai, valamint a perköltség felperes részére történő megfizetésére. Késedelmi kötbérigényét arra alapozta, hogy az alperes a 2019. júniusára módosított teljesítési határidőt elmulasztotta, mert a járművek hatósági engedélyeit a keresetlevél benyújtásáig sem szerezte be. E körben hivatkozott arra is, hogy a szerződés alapján az engedélyek beszerzése az alperes kockázata volt.
  2. A felperes előadta, hogy késedelmi kötbér alapját a késedelemmel érintett járművek egységárában, annak mértékét pedig napi 0,5%-ban, maximumát pedig 10%-ban határozták meg. Mivel az alperesi késedelem valamennyi jármű tekintetében meghaladta a 20 napot, a felperes maximális mértékű késedelmi kötbér igényt terjesztett elő, vagyis a késedelmi kötbér összegét a vételár 10%-ában jelölte meg.
  3. A felperes a késedelmi kötbér, a késedelmi kamat, valamint a perköltség iránti igényét a szerződésre és a Ptk. 6:186. §-ában foglaltakra alapította.
  4. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes eljárási költségekben történő marasztalását kérte.
  5. Az alperes elsődlegesen arra hivatkozással kérte a felperes késedelmi kötbér igényének az elutasítását, mert szerinte a szerződésnek a kötbérekre vonatkozó általános rendelkezését tartalmazó pontja ellentmondásos, ezért a Ptk. 6:107. § (2) bekezdése alapján semmis. Az ellentmondásosság okát abban jelölte meg, mert az első mondat „felróhatósági alapra helyezi a kötbért, míg a második mondat a Ptk. objektív alapú kötbér szabályára utal”.
  6. Az alperes továbbá arra is hivatkozott, hogy „A magyar engedélyek tényleges megszerzése az alperesen kívüli okokból a vártnál lényegesen több időt – mintegy két és fél évet – vett igénybe Magyarországon”. Az alperes az engedélyezési eljárás elhúzódásának okaként az ITM, mint közlekedési hatóság jogsértő, indokolatlan eljárását jelölte meg. Az alperes az ITM eljárását úgy minősítette, hogy az engedélyezés elhúzódása az alperesen kívüli olyan ok volt, amely bekövetkezését az alperes nem láthatta előre.

 

A Választottbíróság ítélete

  1. A felek közötti szerződés alapján nem volt vitás, hogy a teljesítésnek feltétele volt a járművekre vonatkozó hatósági engedélyek beszerzése a magyar és osztrák hatóságoktól. A szerződés továbbá kockázat telepítést tartalmaz, amely szerint a hatósági engedélyeztetést kockázatát az eladó viseli.
  2. Azzal, hogy a magyar és osztrák hatósági engedélyeket a módosított teljesítési határidőig, azaz 2019. júniusáig nem szerezte be, az alperes késedelembe esett, vagyis megszegte a szerződést.
  3. A szerződés egy olyan általános rendelkezést tartalmaz, amely valamennyi kötbérfajtára vonatkozik.
  4. A szerződés kötbérkikötésének első mondata szerint "Eladó a szerződés késedelmes, nem szerződésszerű teljesítése vagy meghiúsulása esetére, amennyiben tevékenysége vagy mulasztása neki felróható, kötbér fizetésére kötelezi magát." Vagyis a kötbérkikötés első mondata alapján az alperes csak akkor köteles kötbért fizetni, ha tevékenysége vagy mulasztása "felróható". A Ptk. 1:4. § (1) bekezdése tartalmazza a felróhatóság fogalmát, amely szerint "ha e törvény eltérő követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható".
  5. A szerződés kötbérkikötésének második mondata szerint "a Ptk. 6:186.§ (1) szerint a kötbérek akkor érvényesíthetőek, ha az Eladó olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést". Abból a körülményből, hogy a felek a Ptk. 6:186.§ (1) bekezdésére utaltak, de annak a második mondatát kifejezetten nem zárták ki, arra lehet következtetni, hogy a 6:186.§ (1) bekezdését is alkalmazni kívánták.
  6. A Ptk. 6:107. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az egymásnak ellentmondó kikötések semmisek, de ezt a szabályt együtt kell alkalmazni a Ptk. 6:86.§ (1) bekezdésével, amely szerint "az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni".
  7. A kötbérkikötés két mondata közötti ellentmondás ezért nem azt a kérdést érinti, hogy a felek megállapodtak-e kötbérben, hanem azt, hogy a kötbérfizetési kötelezettség alól a kötelezett hogyan mentheti ki magát: (i) a Ptk. 1:4.§ (1) bekezdése alapján annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, vagy (ii) a Ptk. 6:142.§-a szerinti speciális szabályok alapján annak bizonyításával, hogy a szerződésszegést az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amelyet a szerződéskötéskor előre nem láthatott, és amelynek elkerülése vagy elhárítása nem volt tőle elvárható.
  8. Ezért a szerződés vonatkozó pontja a fenti ellentmondás miatt a Ptk. 6:107. § (2) bekezdése, és 6:86.§ (1) bekezdése alapján a kötbérfizetési kötelezettség alóli kimentés tekintetében semmis, mivel ebben a tekintetben az első és a második mondat ellentmond egymásnak, és nincs a szerződésnek más olyan rendelkezése, amellyel összhangban az ellentmondás feloldható lenne.
  9. Ez a semmisség azt jelenti, hogy a felek a kötbérfizetési kötelezettség alóli kimentésben érvényesen nem állapodtak meg egymással, ebből pedig azt következik, hogy a felek általi szerződéses megállapodás hiányában a kimentés tekintetében a Ptk. 6:186.§ (1) bekezdését, és 6:142.§-át kell alkalmazni. Ugyanis, ha a felek bizonyos kérdésben nem állapodnak meg, akkor az adott kérdésben a Ptk. diszpozitív szabályait kell alkalmazni, amelyek a 6:63. § (4) bek. alapján külön megállapodás nélkül, mintegy automatikusan a szerződés részévé válnak.
  10. A Szerződés érvényes kötbérmegállapodást tartalmaz: abból csak a kimentésre vonatkozó érvényes megállapodás hiányzik az erre vonatkozó egymásnak ellentmondó szabályok érvénytelensége miatt. A fentiekből az következik, hogy a szerződés a kötbér kikötése tekintetében érvényesen létrejött.
  11. A Ptk. 6:142. §-a kockázattelepítési szabályt tartalmaz, mint ahogy arra a Kúria a BH2021.259. jogesetben (“Jogeset”) rámutatott. A hivatkozott Jogeset szerint a tevékenységével együtt járó kockázatot a tevékenységet végző szerződő fél köteles viselni. A Jogeset [52] pontja szerint az “ellenőrzési körén kívül fordulat helyesen a vis maior tartalmi elemeként értelmezendő”. A Jogeset továbbá azt is tartalmazza, miszerint: ”önmagában az, hogy a szerződésszegő fél az adott körülményt nem képes befolyásolni, illetve nem képes arra hatást gyakorolni, nem eredményezi azt, hogy a körülményt ellenőrzési körön kívül esőnek kell tekinteni”.
  12. Akkor tehát, amikor az alperes, mint engedélyeztetéssel is foglalkozó szakcég elvállalta a hatósági engedélyek beszerzését, akkor az ezzel kapcsolatos nem vagy nem szerződésszerű teljesítés kockázatát és annak következményeit is felvállalta. Az ITM eljárása tehát nem tekinthető az alperes ellenőrzési körén kívül eső körülménynek.
  13. Mivel az alperes a Ptk. 6:142. § második mondatában foglalt három feltétel közül az első feltételt, azaz azt, hogy az ITM eljárása ellenőrzési körén kívül eső körülmény volt, nem tudta bizonyítani, ezért a további két feltétel vizsgálata szükségtelen.
  14. A teljesség érdekében a választottbíróság azt is megvizsgálta, hogy eredményes lenne-e az alperes védekezése, ha a felróhatóságot kellene vizsgálni. A választottbíróság álláspontja ebben a kérdésben is nemleges volt.
  15. A Ptk. 6:189. § második mondata alapján "Az esedékessé vált kötbér után a kötelezett késedelmi kamatot köteles fizetni". A kamatszámítás kezdő időpontja az alperes késedelembe esésének időpontja. Mivel a felperes a teljes 20 napi késedelemre járó kötbért követelte, a vételár 10%-át kitevő kötbér pedig az eredeti teljesítési határidő (2019. április) plusz 20 napot követő napon vált esedékessé, ezért a felperest 2019. májusától illeti meg a késedelmi kamat.
  16. A Ptk. 6:188. bekezdése értelmében "a túlzott mértékű kötbér összegét a kötelezett kérelmére a bírság mérsékelheti". Az alperes a kötbér mérséklése iránti kérelmet nem terjesztett elő, ezért a választottbíróság nem vizsgálhatta azt, hogy a kötbér túlzott mértékű-e vagy sem és adott esetben megalapozott-e a kötbér mérséklése iránti kérelem.
  17. A választottbíróság mindezek alapján megállapította, hogy a felperes kereseti követelése megalapozott, ezért az alperest a kereseti kérelemmel egyezően kötelezte a késedelmi kötbér és kamatai, továbbá a felmerült választottbírósági díj, az európai fizetési meghagyás díja és az ügyvédi munkadíj felperes részére történő megfizetésére.
  18. A választottbíróság az eljárási költségek részeként a felperes részére - kérelmétől eltérően, a pertárgy értékének, a jogi képviseleti munka indokolt mennyiségének és a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ban foglaltak figyelembevételével, mérlegelés alapján – ítélte meg az ügyvédi munkadíjat.

(Vb/21008)

 

X public.szechenyi.title