A végzés alapjául szolgáló tényállás
- A felperes keresetében CMR hatálya alá tartozó fuvarozási szerződésből származó igényt terjesztett elő az alperessel szemben. A szerződés, amelynek a tervezetét az alperes készítette, az MKIK mellett működő Választottbíróság hatáskörét kötötte ki a felek jogvitájában. A Választottbíróság tájékoztatta a feleket arról, hogy a saját hatáskörének fennállását hivatalból vizsgálja az Eljárási Szabályzat 1. §. (7) bek. alapján. A CMR Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény 31. Cikke úgy rendelkezik, hogy az egyezmény hatálya alá eső fuvarozásból eredő minden jogvita esetében az a fő szabály, hogy az állami bíróság jogosult eljárni. Ez alól kivétel csak az egyezmény 33. Cikkében írt eset, ha a fuvarozási szerződés, illetve a választottbírósági szerződés maga rendelkezik arról, hogy a Választottbíróság a CMR-t köteles alkalmazni. A választottbírósági megállapodásban ilyen rendelkezés nem szerepelt, azonban a Választottbíróság arról tájékoztatta a feleket, hogy ezt nyilatkozatukkal közös egyetértésükkel utólag is pótolhatják.
- A felperes kérte, hogy a Választottbíróság folytassa le az eljárást, mivel a szerződés tervezetét az alperes készítette, és a Választottbíróság kikötése egyértelműen tisztázta azt is, hogy mindkét fél szándéka a Választottbíróság eljárásának kikötésére irányult.
- Az alperes a Választottbíróság felhívásának eleget tett, de úgy nyilatkozott, hogy a választottbírósági megállapodás ilyen kiegészítése részéről nem lehetséges, és ezért kérte az eljárás megszüntetését a Választottbíróság hatáskörének hiánya miatt.
- A Választottbíróság az eljárást hatáskörének hiánya miatt az Eljárási Szabályzat 44. §. (2) bek. e) pontja alapján végzéssel megszüntette. Indokolásában kifejtette, hogy hatáskörének fennállását az Eljárási Szabályzat 1. §. (7) bek. alapján hivatalból vizsgálja. Ez Eljárási Szabályzat 1. § (4) bekezdése ugyan úgy rendelkezik, hogy a választottbírósági megállapodás általában létrejöhet azáltal is, hogy az egyik fél keresetében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem vitatja a választottbírósági megállapodásuk létrejöttét, azonban ez alól kivétel az az eset, amikor jogszabály, jelen esetben a CMR, az adott jogvita eldöntését főszabályként az állami bíróság hatáskörébe telepíti, és a Választottbíróság kikötését csak olyan tartalmi többletfeltétel mellett teszi lehetővé, mint a 33. Cikk annak kimondásával, hogy a kikötés érvényességi feltétele az, hogy kifejezetten tartalmazza, hogy a Választottbíróság köteles alkalmazni a CMR rendelkezéseit. Az érvényes választottbírósági megállapodás így az alperes hallgatásával, elfogadásával nem jöhetett létre, csak kifejezetten a hiányos kikötés egyetértő módosításával.
