2/8/2021. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. A felperesi bérlő és az alperesi bérbeadó között az alperes által bérbeadott irodaépület és üzemcsarnok (a továbbiakban: Ingatlan) bérletére vonatkozóan, határozott időtartamra bérleti szerződés jött létre. A Szerződés szerint a felperes – biztosítékként – euróban kifejezett óvadékot volt köteles fizetni az alperesi bérbeadónak, amely kötelezettségének – a rendelkezésre álló adatok alapján – eleget is tett. A Szerződés szabályozta, hogy az óvadék összegét a bérbeadó alperes mikor használhatta fel, továbbá szabályozta a fel nem használt óvadék visszafizetésének rendjét is. Eszerint a Szerződés megszűnését követő 30 napon belül kellett a visszajáró biztosítéki összeget a felperes részére visszafizetni.
2. A megállapítható tényállás szerint a felperes visszaszolgáltatta az Ingatlan birtokát az alperesnek, melyről jegyzőkönyv is készült. A jegyzőkönyv felsorolt néhány olyan hulladékelszállítási, takarítási, javítási stb. kötelezettséget, amelynek el nem végzését az alperes a visszaszolgáltatás során a felperes terhére rótta.
3. A felperes az alpereshez címzett levelében öt munkanapnyi bejutási lehetőséget kért az Ingatlanba, hogy a jegyzőkönyvben rögzített munkálatokat elvégezhesse. A levélre az alperes képviseletében jogi képviselője válaszolt, amelyből az derült ki, hogy a hulladék elszállításával kapcsolatos feladatokat az alperes elvégezte, de a válaszlevél időpontjáig a többi feladat tekintetében az alperes csak árajánlatokat kért be harmadik személyektől. S bár a felperes éppen időpont biztosítását kérte az alperestől a munka elvégzésére, ilyen lehetőséget a felperes nem kapott. Az alperes annyit rögzített, hogy az árajánlatokat azért kérte be, mivel a felperes a „munkákat a bérleti jogviszony megszűnésekor nem végezte el”.
4. A felperes az alperesi jogi képviselő levelére adott válaszában továbbra is időpont biztosítását kérte a felperest terhelő munkák elvégzésére, megismételve az Ingatlanba való bejutási lehetőség biztosítására irányuló korábbi kérését, és fel is szólította az alperest az óvadék összegének visszafizetésére, figyelemmel arra, hogy az óvadék a felperes szerződésszegésének biztosítására szolgált, és a felperes nem szegett szerződést; az alperes viszont igen, mivel nem biztosította, hanem kifejezetten akadályozta, hogy a felperes szerződéses feladatait elláthassa. Egyúttal a felperes felhívta az alperes figyelmét arra, hogy amennyiben az alperes – a szerződésszegő helyzetben – maga végzi el a munkálatokat, a felperes így is csak a valóban szükséges teendők valós piaci értékének megfelelő költségeket lesz majd köteles megtéríteni.

A peres felek nyilatkozatai

5. A felperes a keresetében a részére visszajáró óvadékösszeg, valamint annak járulékai – azaz a tőke összegnek a Ptk. 6:155. § (1) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamata, továbbá a regisztrációs díj, a választottbírósági eljárási díj és illeték, valamint a 32/2003. IM rendelet szerinti jogtanácsosi munkadíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes a kereset jogcímeként a Ptk. 6:179.§-át, a 6:180.§ (2) bekezdését, továbbá a 6:183.§-át jelölte meg.
6. A Választottbíróság végzésben értesítette a feleket egyrészt arról, hogy az eljárására az Eljárási Szabályzat gyorsított eljárásra vonatkozó Alszabályzata az irányadó, továbbá arról is, hogy alperesi válaszirat hiányban az eljárást be kívánja rekeszteni, de további 8 napos határidőt mégis biztosít az esetlegesen szükséges nyilatkozatok megtételére. A felek a végzést átvették, de a kitűzött határidőn belül észrevételt nem tettek.
7. Ügyvédi részről, meghatalmazás nélkül, az alperesi társaság aláírásával e-mailen érkezett igazolási kérelmében az alperes előadta, hogy a Választottbíróság nyilatkozattételre felhívó végzését az alperes képviseletében nem megfelelő személy vette át, a cégjegyzékben szereplő e-mail címén pedig nem elérhető, így a felhívásról nem értesült.
8. Az alperes egyúttal érdemi ellenkérelmet is előterjesztett, amelyben a keresetet kisebb részben elismerte, nagyobb részében elutasítását kérte. Kérelme megalapozására számos szerződést és számlát csatolt, amelyekből – álláspontja szerint – megállapítható, hogy a kereset vitatott részének erejéig az alperes jogszerűen keresett kielégítést a felperes által el nem végzett munkák értékére.
9. A Választottbíróság az igazolási kérelmet elutasította és az eljárást berekesztette. Az igazolási kérelem kapcsán jelezte, hogy a Ptk. 3:7. §-ában foglalt kötelezettségekre tekintettel – a gyorsított eljárás szabályaira is figyelemmel – nem fogadható el az a hivatkozás, hogy az alperes törvényes székhelyén az iratok megfelelő átvétele nem volt biztosított. Ugyanez igaz a cégjegyzékbe a Ctv. 25. §-a alapján kötelezően bejegyzett e-mail címre is; azaz az alperes nem hivatkozhatott arra, hogy az iratokról nem értesült időben, s erre tekintettel mulasztotta el a kitűzött határidőket.
10. Mivel az alperesi igazolási kérelem nem foghatott helyt, a Választottbíróság az ügyben a joghatályosan rendelkezésére álló iratok alapján döntött.

A Választottbíróság ítélete

11. A Szerződésben a felek úgy rendelkeztek, hogy a Szerződéssel kapcsolatos jogviták esetén, ha egymás között nem tudnak megegyezni, jogvitájukat a Választottbíróság előtt rendezik. A Szerződés lényegében a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbírósága Eljárási Szabályzatának – a gyorsított eljárásra vonatkozó Alszabályzatra utaló – mintaklauzuláját tartalmazta, azzal, hogy az eljáró választottbírók száma három.
12. Az eljárás során a Választottbíróság hatáskörét érintő kifogás vagy aggály nem mertül fel, így a Választottbíróság – a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 17. § (1) bekezdésére figyelemmel – a saját hatáskörét megállapította és a felperes keresetét érdemben elbírálta.

13. A Választottbíróság az eljárás alapját képező Szerződés alapján megállapította, hogy annak érvényessége kapcsán kétely nem merült fel; a Szerződésre a magyar jog rendelkezéseit kell alkalmazni.
14. A felperes a keresetét arra alapította, hogy bár az Ingatlan birtokát – nem vitásan – visszaadta, és elismerte, hogy az átadás-átvételi jegyzőkönyv alapján néhány feladatot még el kellett volna látnia, ezt önhibáján kívül nem tehette ezt meg.
15. A Választottbíróság igazoltnak látta, hogy a felperes megfelelő időben írásban fordult az alpereshez, hogy biztosítson bejutási lehetőséget az Ingatlanba az átadás-átvétel kapcsán felmerült teendők ellátása érdekében, hiszen az alperesi jogi képviselő írásban reagált. Az alperesi levélből egyértelműen kiderült, hogy ekkor az alperes még csak részben végeztette el mással a felperes feladatait, noha a felperes erre sem szolgáltatott okot. Az alperes mindezek ellenére nem biztosított a felperesnek bejutási lehetőséget az Ingatlanba, s erre semmilyen jogszerű indokot nem tudott adni.
16. Az ugyanis, hogy az átadás pillanatában nem feltétlenül lesz hibátlan az Ingatlan, nemcsak a szokásos gyakorlatból következett, de ezt a helyzetet a Szerződés előre kezelte is, rendelkezve arról, hogy a birtok visszavételekor a jegyzőkönyvben rögzített, ennek hiányában az elvégzendő munkák teljesítéséhez szokásosan szükséges időn belül kellett volna a helyreállítási munkákat a felperesnek teljesítenie. Ugyanakkor az is kétségtelen volt, hogy az Ingatlanba való bejutás nélkül ezt a kötelezettségét a felperes nem tudta teljesíteni – ez részéről jogszerű módon kivitelezhetetlen volt.
17. Minden jogi alapot nélkülözött az az alperesi magatartás, hogy annak ellenére, hogy a felperes írásban kérte a feladatellátása szerződéses feltételeinek alperesi biztosítását, erre az alperes jogos ok nélkül nem biztosított lehetőséget. Az alperes azon előadása, hogy azért kellett mástól megrendelni a munkákat, mivel a felperes a helyreállítást a bérleti jogviszony megszűntekor nem végezte el, éppen azért megalapozatlan, mert a Szerződés szerint erre a jogviszony megszűnése napját követő időszakban, a jegyzőkönyvben rögzített – ennek hiányában a szokásosan szükséges – időn belül kellett volna sort kerítenie. Az alperes a felperest jogsértő módon éppen ebben akadályozta meg, a bejutás biztosításának illetéktelen megtagadásával.
18. A Ptk. 6:183.§-a értelmében, ha valamelyik fél a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a másik fél választása szerint a késedelem vagy a szolgáltatás lehetetlenné válásának jogkövetkezményeit kell alkalmazni. A 6:180. § (2) bekezdése szerint, ha a teljesítés lehetetlenné válásáért az egyik fél felelős, a másik fél szabadul a szerződésből eredő teljesítési kötelezettsége alól, és a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését követelheti.
19. A Választottbíróság azt állapította meg, hogy a felperes nem volt felelős azért, hogy a helyreállítási munkákat nem végezhette el. Ez azt is jelentette, hogy a felperes az Ingatlant szerződésszerűen adta vissza, hiszen az alperesnek felróható okból lehetetlenné vált azon kötelezettségének teljesítése, hogy az Ingatlan hibáit saját költségére a Szerződés szerinti jegyzőkönyv felvételét követő, az elvégzendő munkához szokásosan szükséges időn belül kijavítsa.
20. A Választottbíróság megítélése szerint ezért a felperes keresete alapos volt, az óvadék visszaszolgáltatása szempontjából szabadult a helyreállítási kötelezettsége alól, és így alappal követelhette az alperestől az óvadék teljes összegének visszafizetését.
21. Ez ugyanakkor nem jelentette azt, hogy az alperes – egy másik, megfelelő eljárásban, megfelelő bizonyítékok előterjesztése esetén – ne követelhetné a felperestől a Szerződés teljesítésével és megszűnésével összefüggésben felmerülő, megfelelő jogcímen előterjesztett igényeit, hiszen az nem volt vitás a felek között, hogy az Ingatlan visszaadásakor a felperes köteles lett volna meghatározott feladatokat elvégezni; ugyanakkor az alperes – önhibája miatt – az óvadékot nem tarthatta vissza.
22. A Ptk. 6:155.§-ának (1) bekezdése szerint a vállalkozások közötti szerződés esetén a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat – idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat – nyolc százalékponttal növelt értéke. A kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes alapkamat volt irányadó az adott naptári félév teljes idejére.
23. A késedelmi kamat mértékét a Választottbíróság a fentiek alapján állapította meg, mert a pénztartozás idegen pénznemben, euróban volt meghatározva; a kamatmértéket ezért az eurót kibocsátó jegybank, az Európai Központi Bank által a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes alapkamat nyolc százalékponttal növelt értékében határozta meg.
24. Figyelemmel arra, hogy az alperesi jogi képviselő levelének keltekor vált egyértelműen bizonyítottá, hogy (i) a felperes valóban felajánlotta a helyreállításra vonatkozó teljesítést, illetve (ii) erről az alperes tudott, és (iii) azt jogos ok nélkül megtagadta, a Választottbíróság ezt az időpontot kezelte annak a kezdőnapnak, amelytől számított határozott határidőn belül lett volna köteles az alperes az óvadék teljes összegét visszaszolgáltatni.
25. A Választottbíróság mindezen okok miatt a keresetnek helyt adott, s mivel az alperes teljes egészében pervesztes lett, az Eljárási Szabályzat 11. § (1) bekezdése alapján a Választottbíróság a választottbírósági díj végleges viselésére az alperest kötelezte.

(Vb/21020)