2/9/2021. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. A felperes franchise partnere al-franchise szerződést (a továbbiakban: Szerződés) kötött egy értékesítő társasággal (a továbbiakban: Értékesítő). A Szerződésben az Értékesítő kötbérfizetési kötelezettséget vállalt a felperes javára a Szerződés versennyel kapcsolatos előírásainak megszegése esetére. A Szerződéshez „Közvetlen felelősségvállaló nyilatkozat” (a továbbiakban: Nyilatkozat) kapcsolódott, amelyben az alperes – az Értékesítő személyes közreműködőjeként, a Nyilatkozat aláírásával – magára kötelezőnek elfogadta, azzal, hogy ezek megszegése esetén őt az Értékesítővel egyetemleges felelősség terheli, ideértve az adatvédelemre, a szerzői jogra és a szellemi tulajdonra, a szerződés hatálya alatti és annak megszűnése utáni időszakra eső versenytilalomra és mindezek jogkövetkezményeire (így a kötbérre) vonatkozó rendelkezéseket is. A Nyilatkozat nem tartalmazott olyan rendelkezést, hogy a felelősség beálltának feltételét képezné az Értékesítő és a nyilatkozattevő közötti munkaviszony létrejötte. A Nyilatkozat kiterjedt a Szerződés választottbírósági kikötésének elfogadására is.
2. A Szerződés versenytilalmi rendelkezése kimondta, hogy az Értékesítő a Szerződés megszűnését követő hat hónapig nem végezhet konkurens tevékenységet a Szerződésben meghatározott, az Értékesítő és a vele al-franchise jogviszonyban volt személyek működési jogosultságának területén (a továbbiakban: Terület). A versenytilalom kötelezetti körének korlátozása kiterjedt arra is, hogy a Szerződés megszűnését követő egy éven belül nem végezhettek konkurens tevékenységet olyan vállalkozásnál, amely kettőnél több irodával működik. A Szerződés a versenytilalom tekintetében külön is kimondta, hogy az Értékesítőt terhelő kötelezettségek kiterjednek az Értékesítő képviseletében, nevében eljáró, illetve a Szerződés szerinti tevékenységben bármely jogviszony keretében közreműködő természetes személyekre is.
3. A felperes által csatolt közjegyzői ténytanúsítvány szerint az alperes a Szerződés megszűnését követő hat hónapon belül egy kettőnél több irodával működő ingatlanhálózat weboldalán szerepelt – álnevet használva – ingatlanközvetítőként a Területen fekvő ingatlan vonatkozásában.
4. A felperes a fentiek alapján felszólította az alperest a Szerződés szerinti kötbér megfizetésére, amely felszólítása azonban eredménytelen maradt.

A peres felek nyilatkozatai

5. A felperes a keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a szerződésszegési kötbér és késedelmi kamata megfizetésére, mert álláspontja szerint az alperes megszegte a Szerződés versenytilalmi rendelkezéseit.
6. Az alperes az érdemi védekezésében azt állította, hogy a Nyilatkozat versenytilalmi előírást tartalmazó munkajogi megállapodás volt, amely érvénytelen amiatt, hogy az alperes nem volt vezető állású munkavállaló, illetve semmilyen ellentételezésben nem részesült az Értékesítőtől.
7. Az alperes másodlagosan azt állította, hogy a Nyilatkozat kezesi nyilatkozatnak minősült, amelyben az alperes az Értékesítőnek mint munkáltatójának felperessel szemben vállalt kötbérfizetési kötelezettsége tekintetében vállalt kötelezettséget, amely álláspontja szerint a jogosulti nyilatkozat írásba foglalásának elmaradása miatt kezességvállaló nyilatkozatként érvénytelen volt.
8. Az alperes hivatkozott arra is, hogy tevékenységének jogellenességével nem volt tisztában. Végül az alperes kötbérmérséklési és részletfizetési kérelmet is előterjesztett.

A Választottbíróság ítélete

9. Az a perben nem volt vitás, hogy munkaviszony sem a peres felek között, sem az alperes és az Értékesítő között nem állt fenn.
10. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 228.§-ának (1) bekezdése szerint a felek megállapodása alapján a munkavállaló – legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő két évig – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné. A (2) bekezdés szerint a munkáltató ezen kötelezettség teljesítéséért megfelelő ellenértéket fizet a munkavállalónak.
11. A munkajogi versenytilalmi megállapodást a felek mindig a közöttük fennálló munkaviszonyra tekintettel kötik meg. Munkajogi versenytilalmi megállapodás munkaviszony nem létezik, ezért az alperes erre alapított védekezését a Választottbíróság nem fogadta el. Maga az alperes adta ugyanis elő, hogy közte és az Értékesítő között nem jött létre munkaviszony, a Nyilatkozat pedig a kötelezettségvállalás feltételéül nem írta elő a munkaviszony létét.
12. A felek előadásaiból és a becsatolt okiratokból a Választottbíróság arra következtetett, hogy az alperes a Nyilatkozatot az Értékesítőhöz kötődő személyes közreműködői jogviszonyára, adott esetben munkaviszonyára figyelemmel tette meg. Emellett a Nyilatkozat kelte alapján megállapítható volt, hogy azt az alperes nem az (egyébként később létre sem jött) munkaviszony keretében tette meg, hanem a felperes irányában tett kötelezettségvállaló nyilatkozatot. A Nyilatkozat címzettje és kedvezményezettje a felperes, és nem az Értékesítő, különösen nem mint munkáltató volt. A Nyilatkozat ezért nem volt munkaviszony keretében megtett jognyilatkozatnak tekinthető.
13. A fentiekre tekintettel a Nyilatkozat akkor sem minősülhetett az Mt. szerinti versenytilalmi megállapodásnak, ha azt az alperes az értékesítővel létesítendő munkaviszony reményében tette, és még akkor sem minősülne annak, ha az alperes és az Értékesítő között a munkaviszony létrejött volna. Az Mt. szerinti versenytilalmi megállapodás ugyanis a munkáltató érdekeit szolgálja és ezért a munkáltató ellenértéket köteles fizetni. Ezzel szemben a perbeli Nyilatkozat nem az Értékesítő (munkáltató), hanem a felperes érdekeit védte. A Ptk. 6:416.§ (1) bekezdése szerint a kezességi szerződéssel a kezes felelősséget vállal a jogosulttal szemben, hogy ha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A kezest a Ptk. 6:420.§-ban írt kivételekkel megilleti a sortartás kifogása. A Nyilatkozatban azonban az alperes nem kezesi kötelezettséget, hanem egyetemleges fizetési kötelezettséget vállalt az Értékesítőt a Szerződés alapján terhelő fizetési kötelezettség teljesítéséért, tehát a Szerződés meghatározott rendelkezéseinek megszegése és ezek következményei tekintetében. Egyetemleges kötelezettség esetén a kötelezettség teljesítését a jogosult – választása szerint – követelheti egy vagy több, vagyis bármelyik kötelezettől, éspedig egészben vagy részben, bármilyen arányban. Mindezek alapján a Választottbíróság azt állapította meg, hogy a Nyilatkozat nem minősül a Ptk. szerinti kezességi szerződésnek.
14. A Választottbíróság által feltárt tényállás alapján az alperes a Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezéseit megszegte, amikor a Területen ingatlanértékesítő tevékenységet folytatott a Szerződés megszűnését követő hat hónapon belül egy olyan ingatlanirodánál, amely kettőnél több irodával működik.
15. Az alperes azon állítását, hogy tevékenységének jogellenességével nem volt tisztában, a Választottbíróság nem találta hiteltérdemlőnek. Az alperes a kifogásolt ingatlanközvetítői tevékenységet álnéven folytatta, ezen az álnéven szerepelt az interneten, mutatkozott be a telefonban, és mutatta meg az érdeklődőknek az ingatlanokat. Ennek semmi más életszerű indoka nem volt, mint az, hogy az alperes titkolni kívánta a felperes előtt a versenykorlátozó kötelezettségbe ütköző tevékenységét. E körülményekből a Választottbíróság arra következtetett, hogy az alperes tudatosan és szándékosan szegte meg kötelezettségvállalását.
16. Az alperes a Nyilatkozatban a felperes, és nem a feltételezett munkáltatója irányában vállalt kötbérfizetési kötelezettséget, többek között a Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezéseinek megszegése esetére is. A Választottbíróság álláspontja szerint nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amelynek alapján egy munkavállaló vagy potenciális munkavállaló ne tehetne polgári jogi szempontól érvényes jognyilatkozatot a munkáltatja, megbízója vagy bármely jogviszony keretében őt személyes közreműködőként foglalkoztató jogalany mellett, ennek szerződéses partnerével szemben. Kétségtelen, hogy az ilyen egyetemleges kötelezettségvállalás nem tekinthető tipikusnak, de ugyanígy nem tipikus az alperes személyes közreműködői jogviszonya és az ennek keretében végzett ingatlanközvetítői tevékenysége sem.
17. Az ingatlanközvetítői tevékenység során a tényleges közvetítői tevékenységet döntő mértékben a természetes személy ingatlanközvetítő végzi, ő ismeri az ingatlanpiacot, a potenciális vevőket, ő mutatja be az ingatlant az érdeklődőknek, továbbá a Szerződés keretében működő foglalkoztatójánál megismeri a franchise rendszerbe tartozó keresletet és kínálatot. Ehhez képest az Értékesítő mint foglalkoztató lényegében egy jog keretet biztosít az ingatlanközvetítő működéséhez, ezen túlmenően hozzáadott értéket nem, vagy csak részben nyújt. A munkaviszony szükségtelenségét bizonyította önmagában az a körülmény is, hogy az alperes munkaviszony nélkül is ténylegesen ingatlanközvetítői tevékenységet végzett, és ennek eredményeként jövedelemhez jutott.
18. Ha egy személyesen közreműködő részéről a foglalkoztató szerződéses kötelezettségének betartásáért való egyetemleges kötelezettségvállalás nem is tekinthető tipikusnak, annak oka volt az is, hogy a foglalkoztató által kötött szerződés teljesítését egészében vagy döntő részben nem egyedül a személyes közreműködő végzi, hanem más közreműködőkkel együtt, a foglalkoztató által biztosított infrastrukturális keretek között. A jelen esetben azonban a Szerződés biztosította rendszerben az alperes az ingatlanközvetítői tevékenységet lényegében önállóan végezte a felperes által nyújtott tanfolyamon elsajátított ismeretek alapján, s mindeközben hozzáfért és megismerte a felperes ingatlaneladási, illetve vételi keresletét és kínálatát.
19. A munkaviszony, megbízás, vagy bármely más, a személyes közreműködésnek jogi keretet biztosító jogviszony másodlagos jellegére tekintettel érthető és indokolt, hogy a felperes mint franchise jogosult számára valóságos és végrehajtható, munkaviszonytól, illetve bármely más jogviszonytól független polgári jogi közvetlen felelősségvállalás volt szükséges arra az esetre is, ha az al-franchise jogosult Értékesítővel, azaz a természetes személy ingatlanközvetítő foglalkoztatójával szemben a versenytilalmi kötelezettségszegés miatti igényérvényesítés (az al-franchise jogosult fizetésképtelensége miatt vagy más okból) eredménytelen lenne.
20. A felperes közvetlen érdekeltségét, illetve az alperes közvetlen kötelezettségvállalásának érvényességét az is alátámasztotta, hogy az értékesítővel fennállt kapcsolat megszűnése után a felperes számára az alperes jelentett közvetlen konkurenciát, hiszen az alperes konkurens ingatlanközvetítési tevékenysége az ingatlanközvetítői tevékenységet közvetlenül ugyan nem végző, de a franchise szerződései útján közvetetten érdekelt, szerződéses partnereinek keresleti és kínálati ügyfélkörébe tartozó felperesi ügyfélkört volt alkalmas elvonni azáltal, hogy a szerződések a felperes franchise rendszerén kívül jöttek létre.
21. Mindezek alapján a Választottbíróság megállapította az alperes kötbérfelelősségét. Az alperes a kötbérfelelőssége alól nem mentesülhetett, mert a szerződésszegű magatartást szándékosan és annak szerződésszegő jellegét felismerve, tudatosan követte el.
22. A Ptk. 6:188.§-a szerint a túlzott mértékű kötbér összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti. A kötbér mértékének a bíróság általi mérséklésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a per adataiból – külön bizonyítás nélkül is – megnyugtatóan megállapítható, hogy a szerződésszegés folytán számottevő kár nem keletkezett, és a szerződésszegés enyhébben megítélhető (HB2005. 281.).
23. A Választottbíróság az alperes kötbér mérséklésére irányuló kérelmét alaposnak találta, még az alperesi kötelezettségszegés tudatosságának és szándékosságának értékelése mellett is. A kötbér összegét a Választottbíróság elsősorban annak alapján mérsékelte, hogy az alperes semmilyen ellenértéket nem kapott a kötelezettségvállalásának ellenértékeként. A Választottbíróság figyelembe vette továbbá az alperes és az Értékesítő közötti jogviszony rövid, alig néhány hónapos időtartamát és az ennek során elért jövedelem összegét. Emellett a Választottbíróság mérlegelési körébe vonta azt a körülményt is, hogy az alperes a kötelezettségvállalását súlyosan és ismétlődően megsértette. A Választottbíróság mindezek alapján a kötbér összegét a felére mérsékelte, mert az ingatlanpiacon szokásos 3%-os ingatlanközvetítői jutalék és a feltételezhető szerződésösszeg mértékének egybevetése alapján ilyen nagyságrendű felperesi kár felmerülését lehetett vélelmezni.
24. Az alperes huzamos ideje tudott a kötelezettségszegéséről és a felperes ezzel összefüggő kötbérköveteléséről. Az alperesnek így számítania kellett a fizetési kötelezettségére, amely a Választottbíróság által alkalmazott kötbérmérséklés folytán jelentősen alacsonyabb összeget jelentett, mint amekkorára az alperesnek fel kellett készülnie, ezért a Választottbíróság az alperes részletfizetési kérelmét – mint megalapozatlant – elutasította.
25. Mindezen indokok alapján a Választottbíróság a felperes kötbérre irányuló keresetének a fentiek szerint, részlegesen helyt adott.

(Vb/21001 sz. ítélet)