3/2/2022. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. A felek építési kivitelezési szerződést kötöttek a felperes tulajdonában álló épület felújítási és iroda-kialakítási munkálataira, meghatározva a teljesítés határidejét, a vállalkozási díjat, amelyből a felperesi megrendelő a keresetben fogalt táblázat és a csatolt számlák szerinti összeget fizetett meg az alperesi vállalkozónak. Az alperes alvállalkozót vont be a teljesítésbe, az alvállalkozó az eredeti szerződésben foglaltnál hosszabb teljesítési határidőt vállalt. Az alvállalkozó és az alperes között ilyen tartalommal létrejött szerződést a felperes egyetértően záradékolta. A felek a módosított teljesítési határidő lejártakor helyszíni bejárást tartottak, amelynek során a jelentős késedelmet látva felperes szóban közölte az alperessel, hogy a szerződést meg kívánja szüntetni. Az alperes ezt nem kifogásolta, a felek megállapodtak, a szerződés megszüntetésével egyidejűleg egymással elszámolnak. Az erre irányuló szóbeli egyeztetést követően a felperes e-mail-ben elküldött emlékeztető formájában jelentette be követelését az alperesnek. Az alperes az erre adott válaszlevelében a szerződést azonnali hatállyal felmondta, és a kivitelezés helyszínéről levonult.
2. A felperes közjegyzői nemperes eljárás keretében előzetes bizonyítás útján kérte igazságügyi építész szakértő kirendelését. A szakértő a szakvéleményében megállapította, hogy a szerződés szerinti vállalkozási díj alapján az alperesnek járó összegből mekkora értéket testesített meg az a munka, amelyet az alperes nem végzett el, továbbá, hogy az elvégzett munka hibás teljesítés miatt kijavításra szorul, megjelölve e hibásan végzett munkálatok értékét is, s kimondva azt is, hogy az alperes ezzel a felperesnek milyen nettó összegű további kárt is okozott, s hogy az alperes a szerződéses vállalkozói díjból ténylegesen mekkora összegű díjazásra vált jogosulttá. A felperes ennek alapján felszólító levelet intézett az alpereshez, amelyben jelezte, hogy a szakértő által megállapított díjon felül hajlandó pótmunka címén további összeg kifizetésére. A felperes mindezek összegzésével közölte alperest az általa ténylegesen kifizetett összegből az alperesi vállalkozót megillető bruttó vállalkozói díj mértékét, s felszólította az alperest a különbözetként visszajáró összeg megfizetésére, amely felhívásnak az alperes nem tett eleget, ezért a felperes keresetet terjesztett elő a Választottbíróságnál.

A peres felek nyilatkozatai

3. A felperes keresetében előadta, hogy követelése az alperesnek kifizetett, és az alperesnek jogszerűen járó vállalkozói díj különbözetének megtérítésére irányul. Követelésének jogalapjaként arra hivatkozott, hogy a felek között létrejött vállalkozási szerződés alperes általi felmondása alkalmatlan volt a szerződés megszüntetésére, mivel hiányzott a Ptk. 6:140.§-ának (1) bekezdése szerinti előfeltétel, a felperesi szerződésszegés, ezért a felmondás a célzott joghatás kiváltására alkalmatlan volt. A felperes a követelését alátámasztotta azzal az állításával is, hogy az alperes a teljesítés helyszínéről levonult, ezzel a teljesítést jogos ok nélkül megtagadta, ezért magatartására és a felek jogviszonyára a Ptk. 6:183.§-ának a szolgáltatás lehetetlenné válásának jogkövetkezményeiről szóló rendelkezése alkalmazandó. Mindezek folytán a szerződés a Ptk. 6:179.§-ának (1) bekezdése alapján az alperesi teljesítés lehetetlenné válásával megszűnt. Hivatkozott továbbá a felperes a Ptk. 6:180.§-ának (1) bekezdésére is, hangsúlyozva, hogy a lehetetlenné válásért alperes volt felelős, így a felperes szabadult a szerződéses kötelezettségei teljesítése, azaz a még meg nem fizetett vállalkozói díj megfizetésének kötelezettsége alól, viszont az alperes köteles vele szemben a nála mutatkozó többlettel elszámolni.
4. A felperes ezért elszámolás jogcímén követelte a már megfizetett, alperesi ellenszolgáltatással nem fedezett vállalkozói díj és késedelmi kamata megfizetését. Másodlagosan ugyanezen összegnek és késedelmi kamatának kártérítés címén történő megfizetésére kérte kötelezni az alperest, a Ptk. 6:142.§-a és a 6:143.§ (3) bekezdése alapján. Arra az esetre, ha a Választottbíróság felperes egyik kérelmét sem osztaná, harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodás [Ptk. 6:579.§ (1) bek.] címén kérte az alperes ugyanezen összeg megfizetésére történő kötelezését. Emellett a késedelmi kamatra és a perköltség megtérítése irányuló igényét is előterjesztette az alperessel szemben.
5. Az alperes az ellenkérelmében hatásköri kifogást terjesztett elő amiatt, hogy a felek választottbírósági szerződésében a Választottbíróság kikötése csak az illetékességre vonatkozóan rendelkezett. Érdemi védekezésében az alperes kérte a kereset elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását. A tényállás körében előadta, hogy a felperes nem tájékoztatta őt a megrendelt munkák engedélyköteles voltáról és arról, hogy az ehhez szükséges engedélyezési és kivitelezési tervdokumentáció nem állt rendelkezésre, a megnyitott e-naplóba engedélyek és tervezők nem kerület bejegyzésre, és nem volt tervnapló sem. A szerződés szerint az építési naplót vezetni kellett volna, amely ellen a felperes tiltakozott; erre vonatkozóan alperes utalt a felperes által záradékolt alvállalkozói szerződés áthúzásaira. Érvelésének jogalapjaként hivatkozott a Ptk. 6:62.§-a alapján a felperest terhelő tájékoztatási kötelezettség megszegésére, valamint a Ptk. 6:252.§-ának (2) bekezdésére és 6:137.§-ára, amelyek megszegését az jelentette, hogy a felperes nem biztosította a munkavégzés feltételeit és nem adta át a munkaterületet sem. A Ptk. 6:156.§-ának (2) bekezdése alapján így az alperes sohasem volt késedelemben, viszont a felperesi szerződésszegések miatt az alperes a Ptk. 6:241.§ (2) bekezdése alapján jogszerűen mondta fel a szerződést. A felperes az alperesi számlákat befogadta és kifizette. Az alperes mindezek miatt nem tartozik a felperesnek, ellenben igényt tart a felperesi szerződésszegéssel neki okozott károk megtérítésére. Okirati bizonyítékként az építési naplóra hivatkozott, emellett tanúbizonyítási indítványt is tett. Indítványozta továbbá igazságügyi építész szakértő kirendelését annak megállapítására, hogy a megrendelt tevékenységek közül melyek voltak engedélykötelesek.

A Választottbíróság ítélete

6. A Választottbíróság végzésében mindenekelőtt – még a bizonyítási eljárás lefolytatását megelőzően – az alperes hatásköri kifogásáról döntött, és jogvita elbírálására fennálló hatáskörét megállapította a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 3., 59., és 60.§-ai alapján, kimondva, hogy a felek által kikötött választottbíróság esetében annak hatásköre és illetékessége ex lege egybeesik, ezért ezek egyenkénti, külön-külön kiemelése szükségtelen. Ekként fennálló hatásköre alapján eljárva a Választottbíróság a jogvitát érdemben is elbírálta, és megállapította, hogy a felperes keresete alapos.
7. A felperes és alperes között létrejött kivitelezési szerződésben a felperes építési munkálatokat rendelt meg, amelyeknek az alperes csak kisebb részében tett eleget.
8. A felperes időszakonként rész-fizetések formájában fizette meg az alperes által kiszámlázott vállalkozói díj-részleteket. A felperes kérelmére lefolytatott közjegyzői nemperes eljárás keretében olyan szakértői vélemény született, amelynek alapján az alperes a vállalkozási díj címén olyan összegeket is számlázott és felvett, amelyek tekintetében a rájuk eső munkálatokat nem, vagy hibásan végezte el. Az alperes e szakvélemény megállapításait nem vitatta, ezért a Választottbíróság a szakvéleményt mind az alperes által elvégzett munka mennyisége, minősége, mind pedig a szakértő által az összegszerűség vonatkozásában levont következtetés tekintetében aggálytalannak fogadta el.
9. A felperes által az eljárás során leszállított keresetet az alperes ugyancsak nem vitatta, hanem saját felmondására, a munkával kapcsolatos, a felperes általi akadályoztatásra, a munkaterületről való levonulása indokoltságára, ebből következően felmondása jogszerűségére hivatkozott, anélkül azonban, hogy az ebből adódó, általános hivatkozás formájában jelzett kárigénye tekintetében joghatályos viszontkeresetet vagy beszámítási kifogást terjesztett volna elő.
10. Az alperes további hivatkozásai az építési engedélyek hiányára, az építési napló vezetésével kapcsolatos szabálytalanságokra vonatkoztak, azonban ezen hivatkozásai nem voltak összefüggésbe hozhatók a jogvita tárgyával, amely kizárólag arra terjedt ki, hogy az alperes a szerződés szerinti munkának csak egy részét végezte el, ennek megfelelően a szerződés szerinti vállalkozói díjnak is csak az ennek megfelelő hányadára vált jogosulttá, jóllehet, az el nem végzett munkákra is kiállított számlákat, amelyeket felperes meg is fizetett.
11. A Választottbíróság ebből kiindulva a jogvitát a rendelkezésére álló bizonyítékok, így különösen az alperes által sem vitatott szekértői vélemény alapján eldönthetőnek tartotta. A kereseti kérelem elbírálásával összefüggésbe nem hozható alperesi tanú- és szakértői bizonyítási indítványoknak nem adott helyt. Az alperes felmondása jogszerűségének a kérdésében a Választottbíróságnak nem kellett állást foglalnia, mert a felmondás alapjául felhozott indokok (így elsősorban az elvégzendő munkák építési engedélyhez kötöttségének kérdése) nem kapcsolódtak a jogvita tárgyához, így még valóságuk esetén sem alapozták volna meg a kereset elbírálása szempontjából releváns felperesi szerződésszegést.
12. Azt egyik fél sem vitatta, hogy a közöttük fennállt szerződés megszűnt, annak további teljesítése pedig lehetetlenné vált [Ptk. 6:179.§ (1) bek.]. A felek között csak az volt vitás, hogy melyikük szerződésszegése vezetett a teljesítés lehetetlenné válásához. Ezt a kérdést azonban a Választottbíróságnak azért nem kellett vizsgálnia és eldöntenie, mert a felperes keresete elszámolásra irányult, elszámolásnak pedig akkor is helye van, ha a teljesítés lehetetlenné válásáért egyik fél sem felelős [a Ptk. 6:180.§ (1) bek. szerinti ún. „objektív lehetetlenülés”]. A Ptk. 6:180.§-ának (1) bekezdésének második mondata értelmében ugyanis, ha a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. Ezzel összhangban rendelkezik a Ptk. a vállalkozási szerződés lehetetlenüléséről is. A 6:248.§ (1) bekezdésének c) pont szerint ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős és a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg.
13. Az aggálytalanként elfogadott szakértői vélemény alapján tényként volt megállapítható, hogy az alperes a szerződés szerinti munkáknak ténylegesen csak kisebb részét végezte el és részben azt is hibásan, így az idézett jogszabályok alapján csak a munkavégzése értékével arányos vállalkozói díj illette meg. A felperes ezért elszámolás jogcímén alappal követelte az alperesi ellenszolgáltatással nem fedezett, azonban általa már megfizetett vállalkozói díjrészt mint tőkét, valamint ennek a Ptk. 6:155.§-a (1) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamatát. A felperes emellett alappal követelte a közjegyzői előzetes bizonyítási eljárás során szakértői díj és a közjegyzői díj címén felmerült költségei megfizetését, mivel a Választottbíróság a tényállás tisztázásához a benyújtott szakvéleményt indokoltnak és szükségesnek ítélte.
14. A Választottbíróság értékelésének tárgyává tette a felek által felhozott valamennyi érvet, bizonyítékot, tényt és körülményt, így azokat is, amelyek a peres felek felelősség alóli kimentésére alkalmasak lehettek. A Választottbíróság ezekre is figyelemmel ítéletét a tisztességes eljárás követelményével (Eljárási Szabályzat 31.-32.§) összhangban hozta meg.

(Vb/21035)