Választottbírósági ítélet I. A zálogjoggal terhelt követelés esetén a követelés behajtásából származó bevételből kizárólag a behajtás költségei, valamint a nettó bevétel 5 %-ának megfelelő felszámolói díj vonható le, míg a fennmaradó összeget a felszámoló haladéktalanul köteles a követelés kielégítésére fordítani. [Cstv. 49/D. §. (1) bek., Cstv. 57. §.] II. A felszámolás során a jogosult által jogszerűen gyakorolt beszámítással a kötelezett követelése – a beszámítás teljes összegének a kötelezettel történt közlése napján – a teljesítéssel egyenértékű módon megszűnik. [Cstv. 36. §. (1) bek.] III. A visszaigazolt hitelezői igénynek a bankszámla követelésbe történő beszámítása a felszámolás során jogszerűnek minősül, ha a hitelezői igényt, mint követelést a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett és amelynek tekintetében a felszámolás kezdő időpontját követően nem került sor engedményezésre, illetve a beszámítást kizáró egyéb körülmények sem állnak fenn. [Cstv. 36. §. (1) bek.]
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek 2003. februárjában bankszámlaszerződést, 2009. májusában rulírozó hitelszerződést, valamint 2009. júniusa és 2010. februárja között zálogszerződéseket kötöttek egymással, majd 2011. áprilisában felperes felszámolását rendelték el.
A felperes az alperestől a rulírozó hitelszerződés szerinti összeget a panel program keretében megnyert pályázatok alapján 6 társasház energiatakarékossági célú felújításának finanszírozása érdekében vette fel. A rulírozó hitelszerződésben foglaltaknak megfelelően a felperes zálogjogot alapított az alperes javára a fent hivatkozott társasházakkal kötött vállalkozási szerződések alapján fennálló és a jövőben keletkező valamennyi felperesi követelésen, valamint valamennyi, a zálogkötelezett és a kötelezett között a jövőben keletkező bármilyen jogviszonyból fakadó pénzügyi követelésén.
[2] A felperessel szerződő társasházak a felszámolási eljárás elrendelését követően összesen 326.030.312,- Ft-ot utaltak át a zálogszerződések alapján az alperesi banknál nyitott letéti számlára.
Alperes ebből az összegből a felperes által meghatározott számlára 5 % + ÁFA felszámolói díjat átutalt, a különbözeti összeget pedig beszámította a felperes által visszaigazolt hitelezői igényébe.
[3] Felperes ezt követően felszólította alperest, hogy 39.391.729,-Ft-ot utaljon azonnal vissza, hivatkozva a Cstv. 49/D. §-ban foglalt költségeket egyébként teljesíteni nem tudja.
Az alperes a felperes fizetési felszólítását visszautasította, hivatkozva arra, hogy a felperes a Cstv. 49/D. §. (1) bekezdésének szabályait tévesen értelmezi, ugyanis a felszámolás alatt működtetett cég költségei a zálogjoggal terhelt követelésekből befolyt összegekből nem vonhatók le.
A felperes kereseti kérelme és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes 306.027.669,-Ft és a per költségeinek a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Kérelmét arra alapította, hogy az alperesnek beszámítási lehetősége törvényesen nem volt, a Bankszámlaszerződést súlyosan megszegte, az így megszerzett összeget visszautalni köteles.
[5] Az alperes a kereset elutasítását, és a pertárgyérték 5 %-a + ÁFA ügyvédi munkadíj megfizetését kérte.
Alperes elsődlegesen hivatkozott arra, hogy a zálogszerződések érvényesen létrejöttek, a vállalkozási díjakon alapított zálogjog a felperesi felszámolás kezdő időpontja előtt létrejöttek, ez alapján őt kielégítési elsőbbség illeti meg, a letéti számlára befolyt vállalkozói díjakból, mint elzálogosított követelésekből kizárólag a felszámoló díja vonható le.
Másodlagosan hivatkozott a hitelezői igényének felperesi követelésbe történő beszámítására, amely alapján a felperes követelése megszűnt.
A Választottbíróság ítélete
[6] A Választottbíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta és azt elutasította.
A Választottbíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a Cstv. 49/D. §. (1) bekezdésének és a Cstv. 57. §. (1)-(2) bekezdéseinek összevetése alapján a zálogjoggal biztosított követelésekből befolyt összegekből milyen költségek vonhatók le. A választottbíróság másodlagosan azt vizsgálta, hogy az alperes jogszerűen számította-e be visszaigazolt hitelezői igényét a felperes bankszámla követelésébe.
A választottbíróság megállapította, hogy a zálogjoggal terhelt követelésekből befolyt összegből kizárólag a Cstv. 49/D. §. (1) bekezdésében nevesített költség vonható le, mely jelen ügyben csak a felszámolói díjat jelentette, a társasházi kötelezettek önkéntes teljesítése folytan behajtási költség ugyanis nem merült fel. A választottbíróság megállapította továbbá azt is, hogy az alperes a beszámítási jogát a Cstv. 36. §. (1) bekezdése alapján jogszerűen gyakorolta, így a felperes a beszámítással megszűnt bankszámla követelésre nem jogosult.
(Vb/18056)
