4/6/2021. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. A felperes franchise-ba adóként biztosította független vállalkozások számára, hogy ingatlanközvetítési tevékenységüket a franchise hálózatának keretében folytassák.
2. A felperessel e célból alfranchise-szerződést (a továbbiakban: Szerződés) kötő, s ennek alapján az ún. Master-franchise tevékenység folytatására – azaz a felperesi üzleti modell és informatikai rendszer használatának harmadik személy részére történő engedélyezésére - feljogosított gazdasági társaság (a továbbiakban: Franchise-partner) a fenti Master-jogosultsága alapján a franchise-használati engedélyt egy további gazdasági társaság (a továbbiakban: Értékesítő) részére - a közöttük létrejött szerződésben - megadta.
3. A Szerződés szerint „engedélyezett képviselőnek” minősült az az érvényes al-franchise szerződéssel rendelkező természetes személy, vagy vállalkozás törvényes képviselője, alkalmazottja, illetve a Szerződés szerinti tevékenysége teljesítésében bármely jogcímen résztvevő személy (a továbbiakban: Képviselő), aki a felperes által szervezett szakirányú alapképzést sikeresen elvégezte és a Szerződés rendelkezései szerinti személyes kötelezettségvállaló nyilatkozatát megtette. A Szerződés szerint az Értékesítőt terhelő kötelezettségek kiterjednek a Közreműködőre is. A Franchise-partner a Szerződésben tudomásul vette, hogy a nevében a Szerződés alapján végzett tevékenységében csak az a természetes személy működhet közre, aki a Szerződés szerinti kötelezettségeket kifejezett írásbeli nyilatkozatával az Értékesítővel egyetemlegesen magára vállalta.
4. A Szerződés részletes versenytilalmi rendelkezéseket tartalmazott. Ezek között szerepelt, hogy a Franchise-partner a Szerződés megszűnését követő egy éven belül sem közvetlenül, sem közvetve nem folytathat konkurens tevékenységet; e tilalom kiterjedt az Értékesítőre és a Közreműködőre is. A Szerződés a versenytilalmi kötelezettség megszegésének esetére kötbérfizetési kötelezettséget írt elő, azzal, hogy a Franchise-partner és az Értékesítő közötti szerződés egy eredeti példánya a felperest illeti meg, amely szerződést a felperes a javára szóló kötbérkikötés tekintetében a saját példányán kifejezetten elfogadja, és erről az Franchise-partnert és az Értékesítőt a rendszer-jelszó írásos (elektronikus) megküldésével tájékoztatja. A Franchise-partner és az Értékesítő közötti szerződés utolsó oldalán a felperes úgy nyilatkozott, hogy a szerződésnek a felperesre vonatkozó jogokat és kötelezettségek megállapító rendelkezéseit a maga részéről tudomásul vette és elfogadta, majd a szerződést az alperesi Közreműködő is aláírta.
5. A alperes emellett külön íven szövegezett, közvetlen felelősségvállaló nyilatkozatot is aláírt, amelyben kijelentette, hogy a Franchise-partner és az Értékesítő között létrejött al-franchise szerződés szerinti tevékenységben természetes személyként, személyesen működik közre, az al-franchise szerződésnek az Értékesítő teljesítése során eljáró természetes személyekre vonatkozó rendelkezéseit megismerte, megértette és magára nézve kötelezőnek ismeri el, azzal, hogy e kötelezettségek megszegése, ennek kötbér- és egyéb jogkövetkezményei tekintetében az Értékesítővel egyetemleges felelősség terheli, különösen az adatvédelem, a szerzői jogi és a szellemi tulajdonra vonatkozó rendelkezések, a szerződés hatálya alatti és az azt követő időszakra szóló versenytilalmi előírások és azok jogkövetkezményei terén. Az alperes kifejezetten e nyilatkozatának terjedelmébe vonta az al-franchise szerződésnek a választottbírósági hatásköri kikötését is. Ezen alperesi nyilatkozatot a felperes azzal záradékolta, hogy „a fentieket tudomásul veszi és elfogadja”.
6. Az alperes ezt követően azzal fordult a felpereshez, hogy más hálózatnál kíván – értékesítőként – tevékenykedni, ezért szeretne megállapodni a felperessel az alperes által vállalt versenytilalmi korlátozásnak az adott helyzetben történő alkalmazásának módjáról. A peres felek között e tárgykörben létrejött egyezség szerint az alperes a versenytilalmi korlátozásban szereplő kötbérkövetkezménynél alacsonyabb összegű, részletekben teljesítendő kötbérösszeg megfizetésére vállalt kötelezettséget a felperessel szemben, azzal, hogy az egyezség teljesítése esetén a felek egymással szemben további igényt nem érvényesíthetnek, a szerződésszerű teljesítés elmaradása esetében viszont a felperes a versenytilalmi klauzula szerinti teljes kötbérösszegre igényt tarthat az alperestől. Az első részlet megfizetésének elmaradását követően a felperes az alpereshez eredménytelen fizetési felszólítást intézett, majd az alperest az egyezség szerint teljes – a versenytilalmi kikötésben foglaltaknál alacsonyabb összegű – kötbér egyösszegben történő megfizetésére szólította fel, az egyezség alapján jelezve, hogy az igényeltnél magasabb, az al-franchise szerződés szerinti kötbérösszeg követelésére is jogosult lenne.

A peres felek nyilatkozatai

7. A felperes a keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a versenytilalmi kötelezettségszegése alapján az egyezség szerinti, a törvényes mértékű késedelmi kamattal növelt összegű kötbér megfizetésére, valamint az eljárással felmerült költségek viselésére.
8. Az alperes az eljárás során szabályszerű nyilatkozatot nem tett, de az eljárás berekesztésére történő figyelmeztetés után, az utolsó nyilatkozattételi határidejének lejártát követően, kizárólag e-mailes formában, a nyomtatott irat benyújtását az erre irányuló felhívás ellenére elmulasztva bejelentette, hogy a felperesnek a kereseti összeg követelésére irányuló magatartását nem tartja tisztességesnek, az al-franchise szerződésből többszöri kérése ellenére nem kapott példányt, és a felperestől arról sem kapta meg a szükséges tájékoztatást, hogy az egyezség megsértése milyen következményt vonhat maga után.

A Választottbíróság ítélete

9. A Választottbíróság az al-franchise szerződésben foglalt választottbírósági kikötést az arra irányadó, a Vbtv. rendelkezései alapján érvényesnek találta. Ennek során – a tényállás sajátosságai miatt – alkalmazni rendelte a Vbtv. 8.§-ának (1) bekezdését, amely szerint a választottbírósági szerződés a felek megállapodása, amelyben meghatározott – akár szerződéses, akár szerződésen kívüli – jogviszonyukból keletkező, köztük már felmerült vagy a jövőben felmerülő minden, vagy valamely konkrétan meghatározott vitát választottbíráskodásnak vetnek alá. A választottbírósági szerződés lehet más szerződés része vagy önálló szerződés. Az (5) bekezdés ehhez hozzáfűzi, hogy írásban megkötött választottbírósági szerződésnek minősül az írásban megkötött szerződésben választottbírósági kikötést tartalmazó dokumentumra való hivatkozás is, feltéve, feltéve, hogy az abban foglalt kikötés a szerződés részét alkotja.
10. Írásbeli nyilatkozatában az alperes az al-franchise szerződésben foglalt választottbírósági kikötést magára nézve kötelezőnek ismerte el, a felperes pedig írásban kijelentette, hogy az alperesi kötelezettségvállalást elfogadja. Mindezekből megállapítható volt, hogy a választottbírósági megállapodás a felek között létrejött, s az ennek érvényességéhez fűzött, a Vbtv. 8.§-ának (2) bekezdése szerinti írásbeliségi kívánalom is megvalósult.
11. A Választottbíróság megállapította, hogy az alperes a nyilatkozatát, s abban a választottbírósági hatáskört elfogadó kijelentését az al-franchise szerződés teljesítésében közreműködő, engedélyezett képviselőként, nem fogyasztóként, hanem vállalkozásként eljárva, tehát a szakmája, önálló foglalkozása, üzleti tevékenysége körében eljáró személyként tette meg, így a Választottbíróság hatáskörének a Vbtv. 1.§-a (3) bekezdésének első fordulata sem képezte akadályát.
12. A felperes keresete azon alapult, hogy az alperes megszegte az al-franchise szerződésben foglalt versenytilalmi kötelezettségét, amely kötelezettségszegéshez az al-franchise szerződés – írásban, a kötbér címzettjeként világosan a felperest megjelölve – fűzte a kötbérfizetés jogkövetkezményét. Az alperes kötbérfizetési kötelezettsége kapcsán a Választottbíróság annak tulajdonított döntő jelentőséget, hogy a felek az al-franchise szerződés a nyilatkozat aláírását követően aláírt egyezségükben egyértelműen rögzítették az alperes kötbérterhének tényét és annak megállapodásos, pontos összegét. Ebben az egyezségben az alperes aláírásával, a korábbi jognyilatkozatait megerősítve ismerte el a kötbérfizetési kötelezettségét. Emiatt a Ptk. tartozáselismerésről szóló 6:26.§-a alapján az alperesre hárult annak bizonyítása, hogy a kötbértartozása nem állt fenn, annak összege alacsonyabb, mint a felperes által követelt összeg, illetve, hogy az bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelésen vagy érvénytelen szerződésen alapult. Az alperes azonban ezt nem bizonyította, de még a felperesi követelés cáfolatára alkalmas tényállítást sem terjesztett elő.
13. Bár az alperes perbeli nyilatkozata nem volt szabályszerű, a Választottbíróság e nyilatkozatot is megvizsgálta, és a jogvita elbírálása során figyelembe vette. A Vbtv. 34.§-ának (1) bekezdésére, 38.§-a b) és c) pontjaira alapozottan a Választottbíróság a szabályszerű alperesi védekezés hiányában is érdemben vizsgálta, hogy a felperesi kereset jogilag és ténybelileg megalapozott-e, tehát nem mulasztási ítéletet hozott, hanem a keresetről annak érdemi vizsgálata és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján döntött, érdemben értékelve a keresettel szemben szabálytalanul (elkésetten és csupán e-mail útján) előterjesztett alperesi vitatást, védekezést is. Ennek során megállapította, hogy az alperes általános, konkrétumot és bizonyítékot nélkülöző perbeli nyilatkozata nem volt alkalmas annak bizonyítására, hogy a követelés megalapozatlan volna. Az alperes a nyilatkozatában érdemben nem reagált sem a felperes tényállításaira, sem az általa csatolt iratokra, és jogi álláspontját sem fejtette ki. A felperesi követelés érdemi – jogi, illetve ténybeli – cáfolatát nem helyettesítette a bizonyítékokkal alá nem támasztott, általános alperesi vitatás.
14. Mindezek alapján a Választottbíróság megállapította, hogy az alperest a keresettel érvényesített kötbérfizetési kötelezettség megalapozottan terhelte; az alperes ezen kötelezettségét az eljárás megindítását megelőzően a felek teljesítési egyezségében kifejezetten, írásban elismerte, az eljárás során pedig nem bizonyította, hogy ezen kötelezettsége nem, vagy csak részlegesen állt volna fenn.
15. Az al-franchise szerződés az Értékesítőt mindennemű fizetési késedelem esetére kötelezte a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Az alperes a nyilatkozatában az al-franchise szerződés mindazon rendelkezéseit elfogadta magára nézve kötelezőként, amelyek az Értékesítő teljesítése során eljáró természetes személyek tekintetében tartalmaztak rendelkezést és szerződéses jogkövetkezményt. Az alperes emellett elfogadta azt is, a kötelezettségszegések és következményeik (kötbér) tekintetében az Értékesítővel egyetemleges felelősség terheli, különös tekintettel a versenytilalmi rendelkezésekre és azok jogkövetkezményeire.
16. A fenti szerződéses előírások együttes alkalmazása és értelmezése alapján megállapítható volt, hogy az alperest terhelő versenytilalmi kötelezettség megszegésének szerződéses jogkövetkezménye nemcsak a kötbér volt, hanem a késedelmi kamat is, amelyekért az alperest az Értékesítővel egyetemleges kötelezettség terhelte, ezért a felperes az alperessel szemben jogosult volt a késedelmi kamat követelésére.
17. Az al-franchise szerződés nem határozta meg, hogy a kamat számítása során mely időpontban érvényes jegybanki alapkamatot kell figyelembe venni. Ez a körülmény azt a választottbírósági megítélést vonta maga után, hogy a felek e kérdésben nem kívántak eltérni a Ptk. 6:155.§-ának diszpozitív rendelkezésétől, ezért a kamatszámításkor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat volt az irányadó.
18. Mindezen indokok alapján a Választottbíróság a felperes keresetének teljes egészében helyt adott.

(Vb/20068)