AZ ÍTÉLET ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS
[1] A felperes felszámolása elrendelésének időpontja egyben a felszámolás kezdő időpontja is volt. A felperesi vállalkozó és az alperesi megrendelő ezt megelőzően vállalkozási szerződést (Szerződés) kötöttek. A Szerződés a felek közötti korábbi megállapodásokra utalva rögzítette, hogy az alperes korábban úgy fizetett a felperesnek vállalkozói díjrészletet, hogy mindemellett jóteljesítési garancia-összeget tartott vissza. A vállalkozó levélben szólította fel a megrendelőt a visszatartott összeggel történő elszámolásra, ettől azonban a megrendelő azzal zárkózott el, hogy ennek szerződéses feltételei nem következtek be.
[2] A megrendelő a vállalkozó felszámolása iránti eljárásban hitelezői igényt sem a negyven napos kimenthető, sem a száznyolcvan napos jogvesztőhatáridő alatt nem jelentett be, emiatt a megrendelő beszámítási jogosultságát a vállalkozó álláspontja szerint a Cstv. 36.§-ának (1) bekezdése eleve kizárta. Ezzel szemben a Cstv. 38.§-ának (5) bekezdése szerint a jóteljesítési garanciával kapcsolatos vállalkozói igények érvényesítésére három hónap állt rendelkezésre, ami szintén nem történt meg. A vállalkozó a jóteljesítési garancia iránti igényének alátámasztására a Kúria Gfv.X.30.285/2009/6. számú ítéletére hivatkozott, azt állítva, hogy fenti három hónap elteltével a Cstv. 38.§-a (5) bekezdésének kifejezett rendelkezése folytán a jóteljesítési garancia összegét át kell adni a felszámoló részére. A vállalkozó hivatkozott a BH.2003.288. számú eseti döntésre és a BDT.2015.3413. sz. bírósági határozatra is, annak megalapozására, hogy a jóteljesítési garancia óvadéknak minősül, így felszámolási eljárás irányadó szabályai mellett az óvadék szabályai is alkalmazandók. A vállalkozó kifejtette, hogy az általa követelt összeget a megrendelő korábban jogszerűen tartotta vissza, mivel azonban a jóteljesítési garanciával kapcsolatos igényét a három hónapos határidőben nem jelentett be, és a felszámolási eljárásban a jogvesztő határidőn belül hitelezői igényt egyébként sem érvényesített, köteles a jóteljesítési garancia visszatartott összegét immár haladéktalanul átadni a felszámolónak.
A PERES FELEK NYILATKOZATAI
[3] A felperesi vállalkozó kérte az alperesi megrendelő kötelezését a visszatartott jóteljesítési garancia tőkeösszege és annak törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. Válasziratában az alperes a kereset elutasítását és perköltsége felperesi megtérítését kérte.
[4] Az alperes hivatkozott arra, hogy a hatályos Szerződés a jótállási idő kezdetét a sikeres próbaüzem külön okiratban rögzítendő befejezéséhez kötötte; mivel ilyen külön okiratot a felperes az alperes kérése ellenére nem mutatott be, a jótállási idő még el sem kezdődött, ezért a jótállási fedezet elszámolása sem történhet még meg. Az alperes szerint a Cstv. 38.§-a (5) bekezdésének rendelkezése a Szerződést nem írja felül, az utóbbi alapján pedig az alperes közvetlen kielégítési joga még meg sem nyílt, ezért a felperes keresete időelőtti.
[5] A felperes egyetértett az alperessel abban, hogy ha a felperes, mint adós cég nem került volna felszámolás alá és a Cstv. nem lenne alkalmazandó, úgy a kereset időelőtti lenne, mert a garanciával kapcsolatos elszámolás szerződéses feltétele egyénként még nem valósult meg. A felszámolás elrendelésétől kezdődően azonban a felszámolás tényéhez sajátos joghatások fűződnek, így különösen az, hogy az óvadék esetében tekintetbe kell venni a Cstv. szerinti három hónapos szabályát, valamint a követelésbejelentés negyven, illetve száznyolcvan napos jogvesztő határidőit. Az alperes szerint, ha az alperes három hónapon túl jelenti be a követelését, úgy át kell adnia a felszámolónak az összeget, aki az alperessel, mint biztosított követelés hitelezőjével (zálogjogosulttal) számol el. Ezzel szemben a felperes arra hivatkozott, hogy az alperes a száznyolcvan napos jogvesztő követelésbejelentési határidőn belül hitelezői igénybejelentéssel egyáltalán nem élt, ezért követelése az adós felperesi céggel szemben megszűnt. Az alperes előadta, hogy a Szerződés érvényes és hatályos, a jótállási idő megindulását a Cstv. nem eredményezte, mert erre csak a Ptk. és a Szerződés alkalmazandó. Az alperes szerint a felperes nem volt elzárva attól, hogy a próbaüzem sikerére vonatkozó okiratot, mint az elszámolás egyik előfeltételét pótolja, s ezáltal a jótállási idő megkezdődjék. a felperes mindezekhez azt fűzte hozzá, hogy az óvadék visszatartott összege a Cstv. 3.§-a alapján felszámolási vagyonnak minősül.
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG DÖNTÉSÉNEK INDOKAI
[6] Az nem volt vitás a felek között, hogy az alperes visszatartott a felperes által kiadni kért tőkeösszeget. A kérdés az volt, hogy a jóteljesítési garanciaként visszatartott összegnek mi volt az anyagi jogi természete. A felperes állítása szerint az alperes által visszatartott összeg óvadéknak minősült, az alperes ezt nem vitatta. Ez a visszatartott összeg óvadéki jellege a Választottbíróság megítélése szerint is megállapítható volt, mert arra a Szerződés „jótállási fedezetként” hivatkozott és kifejezetten rendelkezett annak visszatartásáról. A vállalkozói díj visszatartás jogintézménye óvadékként funkcionál, rendeltetése a vállalkozási szerződés hibás teljesítésével szembeni szavatossági jogok biztosítása (1/11/2018. számú elvi jelentőségű választottbírósági ítélet). Ugyanez következik a Kúria Gfv.VII.30.154/2014/11. számú eseti döntéséből is.
[7] A fentieknek megfelelően döntő kérdés volt az, hogy az óvadék kiadásának kérdésére valóban csak a Ptk. és a Szerződés rendelkezései voltak alkalmazhatók (ahogyan azt az alperes állította, és amely esetben a felperes igénye valóban időelőtti lett volna), vagy annak megítélésekor a Cstv. rendelkezéseit, így különösen annak 38.§-a (5) bekezdését is figyelembe kellett vanni (amint azt a felperes állította, amely esetben a kereseti igény alapos).
[8] A Választottbíróság úgy ítélte meg, a tartalmuknál fogva magánjogi jogviszonyokat érintő csődtörvényi rendelkezéseket egy felszámolás alatt álló cég esetében, annak szerződéses viszonyai megítélésekor lex specialis-ként kell értékelni. Az alperes által visszatartott összeg egyértelműen óvadéknak minősült és az is egyértelmű volt, hogy az óvadék nyújtására a felszámolás kezdő időpontja előtt került sor. Az alperes az óvadék tárgyából nem vitásan kielégítést egyáltalán nem keresett, a jóteljesítési garanciával kapcsolatos igénnyel egyáltalán nem lépett fel, és hitelezői igénybejelentéssel sem élt. Mindezek miatt, a Cstv. 38.§-ának (5) bekezdése alapján az alperes köteles volt az óvadék összegét a felperesnek kiadni, megfizetni.
[9] A Választottbíróság rámutatott arra, hogy az óvadék valóban a felszámolási vagyon részének tekintendő addig és abban a részében, amíg és amely részében az óvadék jogosultja abból közvetlen kielégítést alappal nem keres, mert jóteljesítési igénnyel nem is lép fel. Ezért nem volt jogalap arra, hogy a Cstv. kifejezett rendelkezése ellenére az óvadék fel nemhasznált összegét a három hónapos határidő leteltét követően is magánál tartsa az alperes.
[10] A fenti ítéleti következtetéseket a kialakult bírói gyakorlat is alátámasztotta. A Választottbíróság maga is irányadónak tekintette a Kúria Gfv.X.30.285/2009/6. számú eseti döntését, amely megerősítve a jóteljesítési garancia óvadéki minősítését, megállapította azt is, hogy a Cstv. 38.§-ának (5) bekezdése szerinti három hónapos határidő letelte után az óvadékból megmaradó összeget át kell adni a felszámolónak, aki azt a továbbiakban elkülönítetten köteles kezelni, amennyiben pedig a szerződésben vállalt határidőben – a felszámolási zárómérleg fordulónapjáig – az adós hibás teljesítésből adódó szavatossági igény merül fel, a megrendelő a kijavíttatás stb. költségét zálogjoggal biztosított követelésként érvényesítheti az óvadék megmaradt összege erejéig.
[11] A Választottbíróság megjegyezte, hogy eljárásának nem volt tárgya és ezért arra nézve megállapítást nem is tett, hogy az alperesnek korábban hogyan kellett volna eljárnia, illetve a továbbiakban esetlegesen hogyan járhatna el akkor, ha a jóteljesítési garanciát érintő igénye merülne fel.
[12] A fentiekre tekintettel a Választottbíróság a felperes keresetének helyt adott, és az alperest kötelezte a jóteljesítési garancia tőkeösszegének és törvényes értékű késedelmi kamatának a felperes részére történő megfizetésére.
Vb/21058
