Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] Felperes 2021 márciusában keresetet nyújtott be alperes ellen, vételár tartozás jogcímén. Felperes ezen követelését engedményezte felperesi jogutódra, s még az engedményezés napján erről írásban értesítette alperest, valamint teljesítési utasítást is adott számára. Ezt követően a Választottbíróság elbocsátotta a felperesi jogelődöt a perből.
[2] Az alperes jogi képviselője 2021 áprilisában benyújtott a Választottbíróságnak egy 2020-ban kelt általános meghatalmazást, valamint egy 2021-ben kelt eseti jellegű meghatalmazást. A Választottbíróságnak kétségei merültek fel az eseti meghatalmazást az alperes részéről aláíró személy meghatalmazói jogosultságával kapcsolatban, így felhívta az alperest, hogy az eseti meghatalmazást a cégnyilvántartásba bejegyzett, aláírásra jogosult képviselő aláírásával erősítse meg. Az alperes ennek a felhívásnak nem tett eleget. Ezért a Választottbíróság az eseti meghatalmazást figyelmen kívül hagyta, viszont a szabályszerű általános meghatalmazást – az állandó választottbírósági gyakorlatnak megfelelően – elfogadta és perbeli eljárásra az általános meghatalmazásban megnevezett ügyvédet jogosultnak tekintette.
[3] A Választottbíróság megállapította ugyanis a kapcsolódó joggyakorlat alapján, hogy a cégvezető ugyanis nem a saját nevében való eljárásra, hanem a társaság képviseletében való eljárásra ad meghatalmazást és, mivel a társaság nevében és képviseletében adott meghatalmazás létezését, érvényességét nem érinti az, ha annak a személynek, akitől a meghatalmazás származik, a képviseleti joga az adott gazdasági társaságban megszűnik.
[4] A Választottbíróság az alperesi jogi képviselő általános meghatalmazásának érvényességét és hatályosságát azért fogadta el, mert a meghatalmazást aláíró cégvezető megbízatásának megszűntével a meghatalmazott képviseleti joga nem szűnik meg, a cégvezető megbízatásának megszűnése a képviselt személyében változást nem eredményez.
A peres felek nyilatkozatai
[4] Felperes keresetében előadta, hogy a tartozás a 2020 augusztusában és októberében leszállított és leszámlázott áruk ellenértéke volt. Az alperes három részletben teljesítette a tartozását. Ezeket az összegeket a felperes a Ptk. 6:46. §-a szerint számolta el. A felperes ennek megfelelően 2021 júliusi beadványában a keresetet leszállította, majd – az alperes pontosító levezetését részben elfogadva – a tartozás fennmaradó részének- összege, továbbá ezen összeg járulékai iránti marasztalást kért a Választottbíróságtól.
[5] Az alperes mind az eredeti, mind a leszállított keresettel szemben az „adásvételi szerződés” „Force Majeure”-klauzulájára hivatkozott. Álláspontja szerint az alperesi ügyvezetés hiánya (Covid 19 helyzet miatti állapot), az alperesi közgyűlés döntésképtelensége, alperes székhelye elleni területfoglalási kísérlet, továbbá járványhelyzet miatti tőkehiány (gazdasági lehetetlenülés) vis maior körülményeket jelentettek. Ezek miatt nem tudta vételártartozását (időben) teljesíteni. Alperes ezt a védekezést mind a tőkekövetelés, mind a kamatkövetelés tekintetében előadta.
A Választottbíróság ítélete
[6] A felperesi jogelőd és az alperes közötti adásvételi szerződés („adásvételi szerződés”) kifejezetten kikötötte a Választottbíróság joghatóságát és hatáskörét. Ezt a felek a per során sem vonták kétségbe. Továbbá, a felperesi pozícióban az engedményezés folytán bekövetkezett alanyváltás – a Választottbíróság állandó gyakorlata szerint – a Választottbíróság joghatóságát és hatáskörét nem érintette, az az új felperes vonatkozásában is fennmaradt. Ezt ráutaló magatartásukkal a felek is elfogadták.
[7] Az adásvételi szerződés a magyar jog alkalmazását kötötte ki, melyre tekintettel a Bécsi Adásvételi Egyezmény rendelkezései lettek voltak irányadók, ugyanis a Választottbíróság megállapította, hogy amennyiben egy szerződés olyan ország jogát rendeli alkalmazni, mely részes állama a Bécsi Adásvételi Egyezménynek az Egyezmény rendelkezései irányadók.
[8] Tekintettel, azonban arra, hogy a Bécsi Adásvételi Egyezmény nem tartalmaz szabályokat a kamat mértékére vonatkozóan, így a Választottbíróság ebben a kérdésben a magyar Ptk. kamatra vonatkozó szabályait alkalmazta a jogvita eldöntése során.
[9] A peres felek az eljárás nyelvéről nem rendelkeztek, viszont beadványaikat magyarul nyújtották be a Választottbírósághoz, ezért a Választottbíróság az eljárást magyar nyelven folytatta le.
[10] A Választottbíróság a felek beadványai alapján úgy ítélte meg, hogy nincs szükség tárgyalás tartására és erre tekintettel az Eljárási Szabályzat 36. § (4) bekezdésének c) pontja szerint felhívta a feleket, hogy szóbeli tárgyalás tartása iránti esetleges kérelmüket írásbeli beadványban terjesszék elő a Választottbíróságon. Alperes 2021 júliusában kelt beadványában a felek elszámolása között mutatkozó eltérésre tekintettel tárgyalás tartását kérte. Ezt a kérelmét 2021 augusztusában kelt beadványában – figyelemmel a Választottbíróság által írásbeli nyilatkozat tételére biztosított lehetőségre, többletköltségek elkerülése érdekében – visszavonta.
[11] Ezt követően a Választottbíróság pervezető végzésben tájékoztatta a feleket, hogy az eljárást be kívánja rekeszteni, és az Eljárási Szabályzat 41. § (2) bek. szerint felhívta őket, hogy az ügyben addig elő nem adottakra vonatkozó esetleges nyilatkozatukat 2021. szeptember 10-ig írásbeli beadványban terjesszék elő a Választottbíróságon.
[12] Mivel peres felek nem terjesztettek elő további beadványokat,a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 41. § (1) bek. szerint berekesztette.
[13] A Választottbíróság a leszállított és pontosított keresetnek helyt adott, és alperest a leszállított tőkekövetelés, a kamatkövetelések, a megállapított választottbírósági díj, továbbá az ügyvédi munkadíj és ügyvédi költségek megfizetésére kötelezte. Az ítéletben marasztalt összegek teljesítésére 30 napot állapított meg.
[14] A Választottbíróság az alperes védekezését nem fogadta el. Az alperes az „adásvételi szerződésben” megállapított vis maior-körülményeket nem bizonyította, emellett részben olyan körülményekre hivatkozott, amelyek nem függetlenek tőle, ellenkezőleg saját érdekkörében merültek fel.
[15] A Választottbíróság megállapította azt is, hogy az alperes csak a jelen peres eljárás megindítását követően hivatkozott az állítólagos vis maior körülményekre, noha az „adásvételi szerződés” „Force Majeure”-klauzulája az akadályozó körülményekről történő írásbeli értesítésre és a teljesítési akadály várható időtartamának közlésére kötelezi a feleket.
[16] A Választottbíróság a késedelmi kamat mértékét a Ptk. 6:155. § (1) bekezdése alapján állapította meg, és abból indult ki, hogy az EKB alapkamat-szintje a releváns időszakban 0.00 % volt.
[17] A Választottbíróság az ügyvédi munkadíjat a perbevitt követeléssel és a végzett munkával arányosan állapította meg.
(Vb/21014)
