Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- Felperesek, mint megbízottak alperessel, mint megbízóval 2006. április 11. napján megbízási szerződést kötöttek a […] építési beruházás „Műszaki ellenőri /Mérnöki” feladatainak ellátására. Az építési beruházási munkálatok során a megbízási szerződés vonatkozásában Felperes, állítása szerint, számos olyan munkálatot elvégzett, amiért alperestől nem kapott megfelelő ellenértéket.
A peres felek nyilatkozatai
- Felperesek, 2011. június 20. napján kelt keresetükben azt kérték a Választottbíróságtól, hogy az kötelezze alperest meghatározott, és alperes által is elismerten elvégzett munkálatok ellenértékének megfizetésére […] Euro összegben, valamint ezen összeg után 2010. március 10. napja után járó 1959-es Ptk. 301/A.§-a szerinti késedelmi kamatának megfizetésére. Felperesek keresetükben fentieken kívül kérték továbbá, hogy a Választottbíróság kötelezze alperest a felpereseknél a perrel összefüggésben felmerült költségek viselésére.
- Felperesek keresetlevelükben előadták, hogy a megbízási szerződés teljesítése során számos olyan – részben vállalkozási, részben megbízási jellegű – feladatot is elvégeztek, amelyek a megbízási szerződés alapján nem lett volna kötelezettségük és ezt a szerződés teljesítésének ideje alatt több alkalommal jelezték alperesnek.
- Felperesek a keresetlevélben – egyéb munkák mellett – tételesen felsorolták a per tárgyává tett úgynevezett „mérnöki pótmunkákat”, valamint az egyes munkák ellenértékének kiszámítását ún. mérnöknapidíjjal számolva.
- Felperesek állításaik bizonyítása érdekében több olyan „alperes nevében eljáró szervezet” által számukra küldött levelet csatoltak az eljárásban, amelyekben véleményük szerint alperes a „mérnöki pótmunkaigényeket” elismeri, és amely elismerés a 1959-es Ptk. 242. § szerinti tartozáselismerésnek minősül.
- A felek közötti többszöri levélváltást és találkozásokat követően alperes „meggondolta magát”, és arról tájékoztatta a felpereseket, hogy jogalap, jogcím hiányában mégsem tartja teljesíthetőnek a felperesi igényeket.
- A felperesek kereseti kérelmüket a 1959-es Ptk. 478.§ (1) bekezdésén és a 1959-es Ptk. 389.§-n alapították. Hivatkoztak továbbá a 1959-es Ptk. 201. § (1) bekezdésére is, valamint előadták, hogy álláspontjuk szerint a tartozáselismerést alátámasztó általuk csatolt bizonyítékoknak köszönhetően megfordult a bizonyítási teher és alperesnek kell bizonyítani a jogalap hiányát. Felperesek másodlagosan a 1959-es Ptk. 484.§-486.§-ait megjelölve, a megbízás nélküli ügyvitel szabályaira alapították keresetüket.
- Alperes a 2011. szeptember 29. napján kelt érdemi védekezésében (válasziratában) azt kérte a Választottbíróságtól, hogy az felperes keresetét teljes egészében utasítsa el, mivel az abban foglaltakat mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. Alperes szerint a megbízási szerződésben átalánydíj formájában rögzített szerződéses ellenértéket felperesek felé teljesítette, a felperesek által csatolt iratok pedig semmiféle bizonyítékot nem tartalmaztak arra vonatkozóan, hogy a felperesek keresetében megjelölt feladatok nem képezték volna a megbízási szerződés tárgyát.
- Alperes védekezésében tagadta a felperesek által állított tartozáselismerés tényét, mivel álláspontja szerint a keresetlevélhez csatolt bizonyítékok nem felelnek meg a 1959-es Ptk. 242.§ szerinti tartozáselismerés törvényi kritériumainak.
- Alperes hangsúlyozta, hogy a megbízási szerződés kifejezetten tartalmazta, hogy az […], mint „alperes nevében eljáró szervezet” nem volt jogosult „szerződésmódosításra, többletmunkák elrendelésére és nem bír rendelkezési joggal a szerződés pénzügyi forrásai felett”. Alperes kétségbe vonta, hogy a felperesek által csatolt elektronikus levél alkalmas lenne a felperesek állította tartozáselismerés bizonyítására, minthogy az […] a megbízási szerződés vonatkozásában nem minősült „szerződő félnek”. Márpedig a 1959-es Ptk. 242.§-a szerinti tartozáselismerést „(…) az a fél teheti meg, akinek a jogosulttal fennálló jogviszonyából tartozása áll fenn”.
A Választottbíróság ítélete
- A Választottbíróság szerint felperesek keresete az alábbiakra figyelemmel nem alapos.
- A Választottbíróság a Műszaki Igazságügyi Szakértői Testület igazságügyi szakértői véleményében rögzített részletes okfejtés alapján bizonyítottnak fogadta el, hogy a per tárgyát képező, a felperesi keresetlevélben megjelölt kilenc szolgáltatás, miközben szorosan kapcsolódott a felek között 2006. április 11. napján létrejött megbízási szerződés teljesítéséhez, e megbízási szerződésnek nem képezte a részét. Ezek a szolgáltatások, mint arra a szakértői vélemény utal, a megbízási szerződés terjedelmét, illetve műszaki tartalmát meghaladták, a szerződéshez képest „azon kívüli tevékenységnek” minősültek.
- Nem találta azonban bizonyítottnak a Választottbíróság felperesek azon tényállítását, miszerint felperesek és alperes között olyan szerződés (új szerződés vagy szerződésmódosítás) jött volna létre, amely alapján alperes a felperesek által – legalábbis felperesek kereseti állítása szerint – teljesített (elvégzett) szolgáltatások (többletmunkák) szerződéses ellenértékének a megfizetésére lett volna köteles.
- A megbízási szerződés lehetséges módosításának módját, illetve feltételeit maga a megbízási szerződés rögzítette, annak „5. A szerződés felmondása, módosítása” alcím alatti részében, a (xvi) pontban. A megbízási szerződés ezen pontja – felperesek által is elfogadottan – előírta, hogy „A Szerződés bármely módosítását kizárólag a magyar jogszabályok és kiemelten a Kbt. rendelkezéseivel összhangban, írásban a Szerződéssel azonos módon lehet megkötni”.
- A megbízási szerződés idézett rendelkezésére figyelemmel nem kétséges, hogy alperes és felperesek között a megbízási szerződés módosítására nem került sor, és a felek olyan úgymond új szerződést sem kötöttek egymással, amely kapcsán teljesültek volna a megbízási szerződés létrejötte során teljesített tartalmi és alaki követelmények.
- A perben felperesek nem bizonyították, hogy az általuk állított szerződéskötésre, illetve szerződésmódosításra hol és mely időpontban került sor, továbbá a Választottbíróság azt sem találta bizonyítottnak, hogy a felek – a 1959-es Ptk. 205.§ (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – megállapodtak volna egymással a jelen per tárgyává tett munkák, illetve szolgáltatásokkal összefüggő valamennyi lényeges kérdésről.
- Vitán felül ilyen lényeges, szerződésben szabályozandó kérdés kellett volna legyen az, hogy a felperesek által állításuk szerint teljesített, a megbízási szerződésben vállaltakhoz képest többletszolgáltatásnak számító munkák ellenértékét nem a megbízási szerződés szerinti díjátalány képezi, hanem a felperesi konzorcium ezen munkák ellenében a díjátalányon felül jogosult ellenszolgáltatásra.
- A szerződéses ellenszolgáltatásról, illetve annak a megbízási szerződés szerinti díjátalányhoz való jogi viszonyáról már csak amiatt is kifejezett szerződéses megállapodásra lett volna szükség, mivel felperesek szerint egyes szolgáltatásokra a megbízási, míg más, általuk teljesített „többletmunkára” a vállalkozási szerződésre irányadó sajátosságok a jellemzőek. A vállalkozási jellegű „pótmunkák” kapcsán pedig felmerülhet a kérdés, hogy a megbízási szerződés szerinti díjátalány a vállalkozási jellegűnek minősíthető „pótmunkákat” – minden további díjfizetés nélkül – ellentételezi-e.
- A felek azonban az ellenszolgáltatás fizetési kötelezettség tárgyi körére, mértékére, illetve az ellenszolgáltatás kiszámítási módjára nézve egyáltalán nem állapodtak meg egymással. Márpedig a szerződés létrejöttének megkerülhetetlen előfeltétele, hogy a felek között konszenzus, akarategység jöjjön létre a szerződés tárgyát képező lényeges kérdésekről. Ezt a per során a felperesek indítványára meghallgatott tanúk vallomásai sem bizonyították.
- A Választottbíróság, vizsgálva a felek közötti új szerződés, illetve szerződésmódosítás létrejöttének kérdését, jogi jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a felperesekkel tárgyaló ún. „alperes nevében eljáró szervezet”, vagyis az [...], a megbízási szerződés módosítása vonatkozásában nem tehetett alperest kötelező nyilatkozatokat.
- Téves tehát felpereseknek a keresetlevélben és a per során tett további nyilatkozataikból leszűrhető azon állítása, miszerint az „alperes nevében eljáró szervezetnek” a per tárgyává tett szolgáltatásokkal kapcsolatos megállapításait, javaslatait, kezdeményezéseit oly módon kell értelmezni, mintha azokban maga alperes nyilatkozott volna arról, hogy elismeri-e a felperes által megjelölt „többletmunkák”, „pótmunkák” elvégzését.
- A Választottbíróság az elé tárt bizonyítékokból azt a következtetést vonta le, hogy alperes maga nem tett a szerződéskötéshez, illetve szerződésmódosításhoz szükséges, a 1959-es Ptk. szerződéskötésre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő nyilatkozatot.
- A Választottbíróság megítélése szerint tehát a felek között a megbízási szerződést módosító, illetve új szerződés azért nem jött létre, mivel alperes és felperesek nem állapodtak meg egymással az utóbb a per tárgyává tett szolgáltatásokkal összefüggő lényeges, a szerződéskötéshez elengedhetetlen kérdésekről.
- Ehhez képest nincs perdöntő jogi jelentősége annak, hogy mivel a felek között szóban vagy ráutaló magatartással történő szerződéskötést a perbeli időszakban hatályos jogszabályok, így a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény tiltották, az ily módon történő szerződéskötésre nem is lett volna törvényes lehetőség.
- A Választottbíróság mindazonáltal fontosnak tartja megjegyezni, hogy a közbeszerzési jognak a magánjogi szerződések megkötése rendjét meghatározó közjogi, kógens előírásait nem kizárólag az ajánlatkérő szervezeteknek kell figyelembe venniük, ezen szabályoknak nem csupán az ajánlatkérők a címzettjei, a jogszabályi rendelkezésektől az ún. ajánlattevőknek sem függetleníthetik magukat. Különösen nem akkor, ha mint a jelen ügyben, az állapítható meg, hogy a megbízási szerződés kifejezett szerződéses kötelezettségként rögzítette azt, hogy a felek egy esetleges szerződésmódosításkor a hatályos jogszabályi előírások betartásával, ezen belül pedig, kiemelten a közbeszerzési előríásokat figyelembe véve járhatnak csak el.
- Ha mindennek a jogalkalmazó nem tulajdonítana jelentőséget, úgy ezzel elismerné, hogy a közpénzek törvényes felhasználását biztosítani hivatott közbeszerzési normák eltérést nem engedő előírásai gyakorlatilag következmények nélkül félretehetők: a közpénzek sorsáról döntő ajánlatkérővel úgymond „magánjogi alapon” szerződő személy a „szerződés” teljesítését követelhetné arra hivatkozva, hogy a közbeszerzési rendelkezések megsértésére kizárólag a másik fél hibájából került sor, és az a felek közötti magánjogi kötelem létét nem befolyásolja. Az ilyen tartalmú értelmezés, illetve érvelés azonban elfogadhatatlan akkor, ha a közbeszerzési jogot olyan normák összességének tekintjük, amelynek nem pusztán alaki előírásai vannak, de amelyeknek a megkötendő szerződések tartalmára is meghatározó befolyásuk kell (kellene), hogy legyen.
- Mivel alperes és felperesek között nem jött létre új szerződés, illetve szerződésmódosítás, a Választottbíróság nem dönthetett arról, hogy amennyiben a felek között ezen szerződés (szerződésmódosítás) létrejött volna, úgy a szerződés (szerződésmódosítás) érvényes lenne-e.
- Ugyancsak nem dönthetett arról, hogy felperesek a létre nem jött szerződésből (szerződésmódosításból) fakadó szerződéses kötelezettségüknek eleget tettek-e, és ezért őket megilleti-e szolgáltatásuk ellenértéke, valamint, hogy az erre vonatkozó felperesi keresetben megjelölt pénzkövetelés összege megalapozott-e.
- A Választottbíróságnak figyelemmel kellett lennie arra, hogy felperesek perben érvényesített követelésének, vagyis a szerződésen alapuló díjfizetési kötelezettségnek fogalmi előfeltétele, hogy a felek a per tárgyává tett szolgáltatásokra nézve szerződést kössenek egymással. Ilyen szerződés, illetve szerződésmódosítás hányában felperesek szerződéses díjak megfizetésére irányuló követelése nem volt alapos.
- Mivel ilyen szerződés (szerződésmódosítás) létrejöttét felperes nem bizonyította, a Választottbíróság nem döntött abban a kérdésben, hogy a létre nem jött szerződésen, illetve szerződésmódosításon alapuló kötelezettségének felperesek részben vagy teljesen eleget tettek-e, valamint, hogy a felperesek keresetében új, illetve módosított szerződésen alapuló szolgáltatásokért a felperesek által követelt ellenérték összege megalapozott-e.
- Figyelemmel arra, hogy alperest a létre nem jött szerződés alapján nem terhelte fizetési kötelezettség, így azzal késedelembe sem eshetett. A Választottbíróság ezért felperesek késedelmi kereset megfizetése iránti követelését elutasította.
- A Választottbíróság fentieken kívül megvizsgálta a felperesek által keresetüknek az úgymond „másodlagosan” megjelölt kereseti jogcímeket is.
- Felperesek ezzel összefüggő előadásukban a 1959-es Ptk. 484.§-486.§-ait megjelölve, úgy nyilatkoztak, hogy amennyiben a Választottbíróság úgy ítélné meg, hogy a felek között nem jött létre az új szerződés vagy szerződésmódosítás, úgy „(…) a felperes a perben érvényesített szolgáltatásai ellenértékét a Legfelsőbb Bíróság XXXII. Számú Polgári Elvi Döntése alapján a 1959-es Ptk. 486.§-ában szabályozott megbízás nélküli ügyvitel szabályainak megfelelő alkalmazásával is kéri megítélni”. Felperesek ezen felül hivatkoztak a 1959-es Ptk.361.§-ára, mint ami a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó rendelkezéseket rögzíti.
- A Választottbíróság megítélése szerint a felperesek által megjelölt másodlagos jogcímekkel szöges ellentétben állnak felpereseknek a perben tett tényállításai.
- Felperesek, amint ezt a Választottbíróság az előzőekben bemutatta, a perben nem tettek arra vonatkozó tényállítást, miszerint alperes és felperesek között nem jött létre a per tárgyát képező szolgáltatások vonatkozásában szerződés, illetve szerződésmódosítás. Ellenkezőleg, az általuk előterjesztett bizonyítékokkal azt kívánták bizonyítani, hogy a per tárgyává tett szolgáltatások ellenérték fejében történő elvégzésére közöttük a szerződés, illetve szerződésmódosítás létrejött. Felperesek nem állították és nem bizonyították, hogy a per tárgyává tett munkák elvégzésére úgy került sor, hogy tisztában voltak azzal, hogy – a megbízás nélküli ügyvitel fogalmi elemeinek megfelelve – „idegen ügyet látnak el”. A perben nem bizonyították, annak a bizonyítására nem is törekedtek, hogy a per tárgyává tett munkákkal összefüggésben akár a megbízás nélküli ügyvitel, akár a jogalap nélküli gazdagodás szabályai irányadóak lennének, létezne olyan perbeli bizonyított tényállás, amely ezen jogszabályhelyekre hivatkozást valós jogcímmé tenné.
- Felperesek maguk is úgy fogalmaztak a 2020. október 12. napján kelt beadványukban, hogy az eképpen megjelölt, „másodlagos” jogcímek arra „a nem várt esetre” vonatkoznak, ha a Választottbíróság nem találná megalapozottnak a felek közötti új szerződés (szerződésmódosítás) létrejöttére vonatkozó bizonyítékaikat. Felperesek a „másodlagos” jogcímre tehát mintegy „jobb meggyőződésük” ellenére hivatkoztak, és kísérletet se tettek annak ténybeli megalapozására, mivel az ellentétes lett volna a perben következetesen képviselt tényállításaikkal. A Választottbíróság megítélése szerint mindezekre figyelemmel a felperesek tényelőadásával ellentétes jogcímmegjelölések a perbeli követelések szempontjából nem voltak alaposak.
- A Választottbíróság az előzőekben előadottakra figyelemmel felperesek keresetét mind a főkövetelésként megjelölt […] Euró vonatkozásában, mind pedig az ezen összeg után 2010. március 10 napjától számított késedelmi kamat tekintetében elutasította.
(Vb/11199)
