Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- A felperes és az I. r. alperes között határozatlan idejű megbízási szerződés jött létre. Az I. r. alperes a megbízási díjra jutalék formájában volt jogosult, amelyet a felperes az adott teljesítési időszak ügyleteit tartalmazó elszámolás alapján tartozott megfizetni. Az elszámolás tartalmával szemben az I. r. alperes az átvételét követő 30 nap alatt terjeszthetett elő kifogást, ezt követően az elfogadottnak minősült. Ezt követően az I. r. alperes számlát állított ki a felperes részére, amely alapján a felperes a kifizetést teljesítette. A jutalék-jogosultság előfeltétele volt, hogy az I. r. alperes által közvetített biztosítási szerződés egy előre meghatározott minimális időtartamban fennálljon, ami azonban az elszámolás elkészítésekor még nem volt előrelátható. Amennyiben a kikötött minimális időtartam leteltét megelőzően a biztosítási szerződés megszűnt, az I. r. alperest visszafizetési kötelezettség terhelte. Ennek megfelelően a tárgyhóban visszavont jutalékot felperes szintén az elszámolásban tüntette fel, amelyről az alperes abban az esetben, ha a visszavont jutalék meghaladta a kifizetendő jutalék mértékét, negatív összegű számlát volt köteles kiállítani.
- A megbízási szerződés záradékában a II. r. alperes a megbízási szerződés I. r. alperes általi maradéktalan teljesítésére kötelezettséget vállalt, amely a régi Ptk. 274.§-ának (2) bekezdése szerinti készfizető kezességvállalásnak minősült.
- A felperes előadása szerint az I. r. alperesnek a fenti elszámolási rend alapján két esetben keletkezett visszafizetési kötelezettsége. Az I. r. alperes ezzel szemben 30 napon belül nem élt kifogással, ezért az alperesek nem teljesítése miatti eredménytelen felperesi fizetési felszólítást követően a felperes fizetési meghagyásos eljárást indított az alperesek ellen, egyetemleges marasztalásukat kérve. A fizetési meghagyás az alperesek ellentmondása miatt nem emelkedett jogerőre. A felperes és az alperesek közötti jogviszony időközben megszűnt.
- A felperes keresetében jutalék visszafizetése, késedelmi kamat, a fizetési meghagyásos eljárásban lerótt eljárási díj, és a választottbírósági eljárással felmerült költségei megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket egyetemlegesen, az I. r. alperest főkötelezettként, a II. r. alperest pedig készfizető kezesként.
- Az alperesek a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérték.
- Az alperesek álláspontja szerint a perbeli elszámolás kiállításának időpontjában a megbízási szerződés már nem állt fenn, mert addigra az I. r. alperest mint megbízottat az előírt hatósági regisztrációból törölték, s így a megbízási szerződés, annak vonatkozó rendelkezése értelmében megszűnt.
- Az alperesek védekezése szerint a jutalék-visszaírás csak a sztornó-védelmi tartalékalap kimerülése után történhetett volna meg, és az alap kimerülését a felperesnek kellett volna igazolnia. Előadták továbbá, hogy a felperesnek havonta tájékoztatnia kellett az I. r. alperest tevékenysége fontos paramétereiről, amit az I. r. alperes a perbeli időszakban már nem kapott meg, ami alátámasztja azt, hogy már nem tartozott a felperes tanácsadói közé.
- Az alperesek hivatkoztak arra, hogy a felperes és az I. r. alperes között a felperes fizetési felszólítását, a fizetési meghagyás iránti eljárás megindítását és a perindítást megelőző öt éven túl nem történt elszámolás, így a felperesi követelés elévült.
- Az alperesek vitatták, hogy a sztornó-védelmi alap tartaléka kimerült volna. Kifogásolták, hogy a felperes nem vezette le, hogy a visszafizetési kötelezettség a jogviszonyt túlélő rendelkezés volt, s a követelésének jogalapját, összegszerűségét nem igazolta, s nem bizonyította azt sem, hogy a követelését a felek között fennálló jogviszony alapján, jogszerűen számlázta volna ki.
- A Választottbíróság a perbeli jogviszony megszűnésének időpontját a megbízási szerződésen alapuló visszafizetési kötelezettség tekintetében irrelevánsnak találta. Az elszámolás szerint visszajáró jutaléknak a jogviszony megszűnését követő visszafizetésére irányuló alperesi elszámolási kötelezettség ugyanis a szerződés megszűnését követően továbbra is fennáll, amelynek az alperesek nem tettek eleget.
- A régi Ptk. 319.§-ának (2) bekezdéséből az következik, hogy a felperesnek a megbízási jogviszony megszűnése előtt keletkezett követeléseiért az alperesek kötelezettsége a megbízási jogviszony megszűnését követően is mindaddig fennáll, amíg azt ki nem elégítik. Ezt megerősíti, hogy a peres felek jogviszonyát szabályozó egyetlen megállapodás sem tartalmazott olyan rendelkezést, hogy a jogviszony megszűnése esetén a felek közötti elszámolási és/vagy visszafizetési kötelezettségek is megszűnnek.
- A régi Ptk. 272.§-ának (1) bekezdése értelmében a mögöttesen felelős II: r. alperes ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a főkötelezett I. r. alperes. Ezért az I. r. alperessel szemben fennálló követelés teljesítéséért – annak behajthatatlansága esetén – a megbízási jogviszony megszűnése után is fennáll a II. r. alperes teljesítési kötelezettsége.
- A felperes a követeléslét két elszámolásra alapította. Az egyik elszámolás alperes részére történő megküldését a felperes nem igazolta hiteltérdemlő módon, mert egyéb bizonyíték hiányában nem volt valószínűsíthető az összefüggés az elszámolás és az ennek keltét több mint fél évvel követő postaküldemény között. A másik elszámolás tekintetében a Választottbíróság az elszámolás kelte és a postázás időpontja alapján az elküldés ténye életszerű alátámasztást nyert. A postai úton történt megküldést és annak idejét az alperesek sem vitatták, így a Választottbíróság a második elszámolás megküldését bizonyított tényként fogadta el.
- A fentiek, továbbá a felek által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok mérlegelése alapján a Választottbíróság megállapította, hogy az egyik elszámolás tekintetében az alperesek által hivatkozott elévülés bekövetkezett, a másik elszámolás tekintetében viszont nem, mert azt a régi Ptk. 327.§-ának (1) bekezdése alapján a felperes az írásbeli fizetési felszólításával megszakította. A Választottbíróság ezért az egyik elszámolás tekintetében a keresetnek helyt adott, ezt meghaladóan – a másik elszámolás tekintetében – pedig a keresetet elutasította.
