AA

6/2/2021. Választottbírósági ítélet

I. Az alperesnek kellett volna bizonyítania azt, hogy annak ellenére, hogy az általános szerződési feltételt elfogadta, nem volt módja arra, hogy azt megismerje [6/2013. számú PJE határozat, EBH2001. 436.] II. A felperessel szemben nem állt fenn olyan elvárás, hogy az alperest külön tájékoztatási kötelezettség alapján részletes figyelemfelhívásban részesítse, mert az általános szerződési feltételek azon kikötései, amelyeket a szerződés tartalmaz, külön figyelemfelhívó tájékoztatás nélkül a szerződés tartalmává válnak. A külön figyelemfelhívás szükségessége olyan esetben merül fel, amikor a szerződésben csupán utalás történik az általános szerződési feltételekre [BH2003. 15.]. III. A feleket a szerződéskötés során együttműködési kötelezettség terheli, ezért az alperesnek a Választottbíróság hatáskörével szembeni esetleges kifogását a szerződéskötéskor kellett volna a másik féllel közölnie, és nem a felek jogviszonyának megszűnését követően, az alperesi szerződésszegés következményeként indított eljárásban. IV. Sem a felperesnek, sem a franchise partnernek nem volt foglalkoztatási kötelezettsége az alperessel szemben, aki a tevékenységét a saját kockázatára végezte, és a perbeli szerződés olyan megállapodást sem tartalmazott, hogy az alperes rendszeresen azonos összegű ellentételezést kap a meghatározott mértékű rendelkezésre állása és munkavégzése fejében. Erre figyelemmel a Választottbíróság nem fogadta el az alperes arra irányuló érvelését, hogy a szerződéses felek között a választottbírósági hatáskör megítélésére kiható munkaviszony létesült volna. [Mt. 228.§-ának (1) bek., Ptk. 6:92.§-ának (1) bekezdése] V. Az alperes kötbérmérséklési kérelmét mérlegelve a Választottbíróság nem látott alapot, mert a kötbér funkciója nemcsak a keletkezett kár megtérítése volt, hanem az is, hogy a másik felet a későbbi szerződésszegéstől visszatartsa, és hogy egy esetleges újabb jogsértő magatartás esetén a fél már a következmények megfelelő ismeretében járhasson el. E körben a Választottbíróság irányadónak tekintette a, amely szerint a jogosult a kötbérigényét attól függetlenül érvényesítheti, hogy a kötelezett szerződésszegéséből kára származott-e, továbbá figyelemmel volt arra is, a kötbér mértékét a felperes a keresetben a szerződéses kötbér mértékét saját elhatározásából már maga is csökkentette. [Ptk. 6:186.§-ának (3) bek]

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

 

  1. A felperes, mint a franchise jog tulajdonosa kifejlesztett egy üzleti koncepciót és egységes arculati elemekből álló megjelenési formát, amely a piacon együttesen, egységes üzleti modellként védett szolgáltatási márkanév alatt jelent meg. Az üzleti modellhez kapcsolódó egyedi megkülönböztetést biztosító elnevezésre és egyéb megjelenési elemekre a felperes kizárólagos védjegyoltalmat szerzett. A felperes az üzleti modell alkalmazását és önálló piaci szereplők részére is engedélyezte olyan formában, hogy létrehozott egy olyan üzleti hálózatot, amelynek tagjaként a egymástól független, de egységes szolgáltatási minőséget nyújtó és egymással kölcsönösen együttműködő vállalkozások a felperesi márkanév alatt a hálózaton kívüli piaci szereplőkhöz képest közvetlen és közvetett gazdasági előnyöket érhettek el. E franchise hálózat tagjának minősült a felperes, a tulajdonosi érdekkörébe tartozó vállalkozások, és mindenki más is, aki velük franchise partnerként közvetlen franchise jogviszonyban, illetve – al-franchise szerződés útján – közvetett franchise jogviszonyban állt.
  2. A felperes franchise felhasználási szerződést (al-franchise szerződést, a továbbiakban: szerződés) kötött a franchise átvevővel (a továbbiakban: franchise partner), akit felruházott az ún. mester-franchise tevékenység folytatására is, amelynek alapján franchise partner jogot és lehetőséget kapott arra, hogy a franchise hálózat tagjainak és üzleti eredményeségének növelése érdekében az üzleti modell használatát az általa működtetett helyiségben további független vállalkozások részére időlegesen és nem kizárólagos jelleggel engedélyezze. E jogkörében eljárva szerződött a franchise partner az alperessel. A szerződés részletesen szabályozta a franchise partner és az alperes, mint franchise felhasználó jogait és kötelezettségeit, ezek körben a versenytilalmi klauzulát is, amely a szerződés megszűnését követő időszakra tartalmazott rendelkezéseket. Ebben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a szerződés megszűnését követő egy éven belül sem közvetlenül, sem közvetve nem folytat konkurens tevékenységet, vagy annak elősegítésére irányuló tevékenységet. A versenytilalmi szabályok megsértése esetére az alperes a szerződés aláírásával kötbér megfizetését vállalta a felperes javára.
  3. Az alperes a szerződés megszűntét követően, a versenytilalmi időszakon belül, a felperes által dokumentáltan, olyan értékesítői tevékenységet végzett, amely a versenytilalom megszegésének minősült, ezért a felperes felszólította őt a kötbér megfizetésére. Az alperes az általa szabályszerűen átvett felszólításnak nem tett eleget.

 

  1. A peres felek nyilatkozatai

 

  1. A felperes a keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a szerződés szerinti kötbérnek a felperes döntése alapján csökkentett, a szerződéses késedelmi kamattal növelt összegének megfizetésére, továbbá a perrel felmerült felperesi költségek viselésére.
  2. Az alperes az ellenkérelmében és az abban foglalt hatásköri kifogásában kérte, hogy a Választottbíróság az eljárást a hatáskörének hiánya miatt szüntesse meg, és kötelezze s felperest a perköltség viselésére. Állította, hogy a szerződésben foglalt választottbírósági kikötés, mint általános szerződési feltétel nem vált a szerződés részévé, mert a másik szerződő fél erről külön figyelemfelhívó tájékoztatást nem adott az alperesnek annak ellenére, hogy a választottbíróság kikötése a Ptk. 6:78.§-a (2) bekezdésének alkalmazásában a szokásos gyakorlattól eltérő rendelkezést tartalmazott, s így a választottbírósági hatáskör érvényes szerződéses megalapozására alkalmatlan volt.
  3. Az alperes a választottbírósági kikikötés érvényességével megtámadási kifogást is benyújtott arra hivatkozva, hogy e kikötés a Ptk. 6:102.§-ának (1) bekezdése alapján tisztességtelen általános feltételnek minősült, mert az alperest indokolatlanul fosztotta meg az állami (rendes) bírósághoz fordulás lehetőségétől. A választottbírósági kikötés ezen az alapon megállapítandó érvénytelensége az alperes érvelése szerint egyben a választottbírósági hatáskör hiányának megállapítását is szükségképpen maga után vonja.
  4. Hivatkozott az alperes arra is, hogy a szerződéses felek között munkaszerződés jött létre, ezért a Választottbíróság hatáskörét a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (Vbt.) 1.§-ának (3) bekezdése kizárta.
  5. Védekezésében az alperes a keresettel szemben érdemi kifogásokat is előterjesztett. Ennek körében hivatkozott arra, hogy a perbeli szerződéssel leplezett munkaviszonya folytán a versenytilalmi megállapodás nem létezőnek és létre nem jöttnek minősült, mert munkaviszony esetén a munkavállalót csak ellenérték fejében lehetett volna versenytilalmi korlátozás vállalására kötelezni a Munka törvénykönyve (Mt.) 228.§-ának (1) bekezdése alapján.
  6. Az alperes a felperes kötbérigényének megalapozatlanságát arra alapozva állította, hogy időközben a felperes felhagyott a perbeli üzletágbeli tevékenységének folytatásával, így kötbérigényének alapja, az alperesi jogsértés miatti károsodása lehetetlenült. Egyúttal az alperes a Választottbíróságot a kötbér mérséklésére is kérte.

 

A Választottbíróság ítélete

 

  1. A Választottbíróság mindenekelőtt az alperes hatásköri kifogásának megalapozottságát – az Eljárási Szabályzata 30.§-ának (1) bekezdése alapján hivatalból is – vizsgálta, és azt ítélte. A nem vitatottan általános szerződési feltételben foglalt választottbírósági kikötés alkalmazóját ugyanis a külön tájékoztatási kötelezettség a Ptk. 6:78.§-a (2) bekezdésének helyes alkalmazásában csak akkor terhelte volna, ha ez a kikötés lényegesen eltért volna a jogszabályoktól vagy a szokásos gyakorlattól, kivéve, ha megfelelt a felek között kialakult gyakorlatnak. A Választottbíróság azt állapította meg, hogy a választottbírósági kikötés megfelelt az alperes korábbi szerződéses gyakorlatának, aki a felperes által bizonyítottan korábban ugyanezen franchise használati jogosultságának tárgyában egy másik franchise partnerrel is ugyanilyen tartalmú választottbírósági megállapodást kötött.
  2. Annak ellenére azonban, hogy a felperest a fentiek szerint külön tájékoztatási kötelezettség az alperes irányában nem terhelte, a külön figyelemfelhívás tényszerű megvalósulásának tekintette a Választottbíróság a szerződés mellékletét képező közvetlen felelősségvállaló nyilatkozat tartalmát, amelyet az alperes annak aláírásával elfogadott, és amely a szerződésnek a választottbíróság hatáskörére irányuló kikötése hatályát kifejezetten kiterjesztette az alperesi közvetlen felelősségvállaló nyilatkozatára is. A Választottbíróság továbbá megállapította azt is, hogy a szerződés utolsó bekezdése szerint a felek a szerződést elolvasás, közös értelmezés, és a saját érdekkörükbe tartozó jogi képviselőik igénybevételével megtartott előzetes jogi konzultációt követően, a szerződéses feltételek teljes körű ismeretében, mint szerződési akaratukkal mindenben megegyezőt írták alá. A Választottbíróság rámutatott arra, hogy az általános szerződési feltétel akkor válik a felek közötti konkrét szerződés részévé, ha két konjunktív feltétel egyszerre teljesül: az alkalmazójuk lehetővé tette, hogy a feltétel tartalmát a másik fél a szerződéskötést megelőzően megismerje, és azt a másik fél – kifejezetten vagy ráutaló magatartással – elfogadta. Az általános szerződési feltétel tehát külön elfogadással válik a szerződés tartalmává. A Válaszottbíróság úgy ítélte meg, hogy az elfogadás mind a közvetlen felelősségvállaló nyilatkozatban, mind a szerződés idézett záró rendelkezésében kifejezetten és megerősítőleg megtörtént.
  3. A Választottbíróság e megállapítása során arra is tekintettel volt, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint az alperesnek kellett volna bizonyítania azt, hogy annak ellenére, hogy az általános szerződési feltételt elfogadta, nem volt módja arra, hogy azt megismerje (6/2013. számú PJE határozat, EBH2001. 436.). Az alperes ilyen irányú bizonyítást nem ajánlott fel. A felperessel szemben azért sem állt fenn olyan elvárás, hogy az alperest külön tájékoztatási kötelezettség alapján részletes figyelemfelhívásban részesítse, mert az általános szerződési feltételek azon kikötései, amelyeket a szerződés tartalmaz, külön figyelemfelhívó tájékoztatás nélkül a szerződés tartalmává válnak. A külön figyelemfelhívás szükségessége olyan esetben merül fel, amikor a szerződésben csupán utalás történik az általános szerződési feltételekre (BH2003. 15.).
  4. A választottbírósági hatáskörrel szembeni, a Ptk. 6:102.§-ának a tisztességtelen általános szerződési feltételről szóló (1) bekezdésére alapított alperesi megtámadási kifogás Ptk. szerinti feltétele volt, hogy a blankettaszerződés az azt használó jog személy részére indokolatlan egyoldalú előnyt biztosítson. Az alperes az egyoldalú előny kikötését nem bizonyította, de nem határozta meg azt sem, hogy számára a választottbírósági út igénybevétele milyen okból hátrányos. A Választottbíróság e körben rámutatott arra is, hogy a feleket, s így az alperest is, a szerződéskötés során együttműködési kötelezettség terhelte, ezért az alperesnek a Választottbíróság hatáskörével szembeni esetleges kifogását a szerződéskötéskor kellett volna a másik féllel közölnie, és nem a felek jogviszonyának megszűnését követően, az alperesi szerződésszegés következményeként indított eljárásban. Különösen indokolt lett volna ez amiatt, hogy a szerződés kimondta, hogy az abban foglalt korlátozásokat a felek minden körülmények között észszerűnek és arányosnak tekintették; a szerződést a felek saját jól megfontolt jelenlegi és jövőbeli üzleti érdekeiknek és lehetőségeiknek teljes körű mérlegelésével kötötték meg. A Választottbíróság itt is rögzítette, hogy a szerződés mellékletét képező közvetlen felelősségvállaló nyilatkozatban az alperes kifejezetten úgy nyilatkozott, és ezzel szerződéses szándékát külön is megerősítette, hogy közvetlen felelősségvállalása kiterjedt a szerződésnek a választottbírósági hatáskörre vonatkozó rendelkezésére is.
  5. Mindezek alapján a Választottbíróság az alperes megtámadási kifogását elutasította, de megállapította, hogy a kifogás előterjesztése nem volt elkésett, mert ez perbeli kifogásként az egyéves megtámadási határidő letelte után is érvényesíthető volt a Ptk. 6:89.§-ának (4) bekezdése alapján.
  6. A Választottbíróság az alperesnek a Vbt. 1.§-a (3) bekezdésére – a szerződéses felek közötti munkaviszony fennállására – alapított hatásköri kifogásának sem adott helyt. A Választottbíróság e kérdés vizsgálatakor abból indult ki, hogy a munkaviszony fogalmát az Mt. nem határozza meg, de rögzíti a munkaszerződésből eredő alapvető jogokat alapvető jogokat és kötelezettségeket. E szerint a munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató pedig köteles a munkavállalót foglalkoztatni és részére bért fizetni. Ennek a normatív definíciónak a munkaviszony és a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok tartalmi elhatárolása szempontjából van jelentősége. A munkaviszony sajátossága, hogy a munkavállaló a munkáltató alárendeltségében, annak irányítása alatt, utasításai szerint, ellenőrzése mellett dolgozik, a munkáltatót pedig a munkajogviszonyból eredően foglalkoztatási kötelezettség terheli, azaz nemcsak jogosult követelni a munkavállaló teljesítését az előírt munkaidőben, hanem egyben kötelessége is őt munkával ellátni, és a jogviszony alapján részére díjazást fizetni.
  7. A fentiekkel szemben az alperes a perbeli szerződést egyéni vállalkozóként kötötte meg. A szerződés kifejezetten rögzítette, hogy a franchise partner és az alperes is egymástól független, teljesen önálló gazdálkodó szervezet volt, amelyek mindenkor a saját költségükre és felelősségükre végezték tevékenységüket, függetlenül attól, hogy a szerződés hatálya alatt az üzleti modellt alkalmazták. E körülményekre tekintettel a Választottbíróság megállapította, hogy sem a felperesnek, sem a franchise partnernek nem volt foglalkoztatási kötelezettsége az alperessel szemben, aki a tevékenységét a saját kockázatára végezte, és a perbeli szerződés olyan megállapodást sem tartalmazott, hogy az alperes rendszeresen azonos összegű ellentételezést kap a meghatározott mértékű rendelkezésre állása és munkavégzése fejében. Erre figyelemmel a Választottbíróság nem fogadta el az alperes arra irányuló érvelését, hogy a szerződéses felek között a választottbírósági hatáskör megítélésére kiható munkaviszony létesült volna.
  8. Mindezek együttesen arra a megállapításra vezettek, hogy a választottbírósági kikötés a szerződés érvényes tartalmi részévé vált, a Választottbíróság rendelkezett hatáskörrel a jelen jogvita elbírálására, az alperes hatásköri kifogása pedig megalapozatlan volt.
  9. A Választottbíróság az alperesnek a versenytilalmi kikötés érvényességével szembeni, az Mt. 228.§-ának (1) bekezdésére alapított hivatkozását azért találta alaptalannak, mert a perbeli szerződés a fentiekben már kifejtettek szerint nem hozott létre munkaviszonyt; az alperes nem bizonyította, hogy a perbeli szerződés munkaviszonyt leplezett, az alperes titkos fenntartása vagy rejtett indoka pedig a Ptk. 6:92.§-ának (1) bekezdése alapján a szerződés, így azon belül a versenytilalmi kikötés érvényességét nem érintette.
  10. Az alperesnek a lehetetlenülésre alapított, a felperesnek a perbeli üzletágban folytatott tevékenysége megszűnésére alapított hivatkozása kapcsán a Választottbíróság azt állapította meg, hogy a Ptk. lehetetlenülési rendelkezései erre az esetre nem alkalmazhatók. A Ptk. a teljesítés lehetetlenné válásáról rendelkezve azt a szerződésszegési esetet nevesíti, a mikor a szerződés teljesítése a szerződéskötés után beállott körülmények miatt hiúsul meg. Ez az előírás nem terjeszthető ki a szerződésszegéssel okozott kár megfizetése alóli mentesülésre. Az alperes általa sem vitatottan folytatott a szerződés versenytilalmi rendelkezéseibe ütköző tevékenységet; a szerződésszegés tényére és annak jogkövetkezményeire nem volt kihatással a felperesnek az adott üzletágbeli tevékenysége megszűnésének esetleges bekövetkezte és ennek időpontja. E körben a bizonyítás az alperest terhelte volna, ő azonban csak állította, de nem bizonyította, hogy ez a tény bekövetkezett, amely tény azonban köztudomásúnak semmiképpen nem minősült. Ha azonban ez a tény a későbbiekben be is következett volna, a szerződésszegést és jogkövetkezményeit arra az időpontra vetítve kellett vizsgálni, amikor a jogsértést az alperes tanúsította.
  11. Az alperes kötbérmérséklési kérelmét mérlegelve a Választottbíróság nem látott alapot, mert a kötbér funkciója nemcsak a keletkezett kár megtérítése volt, hanem az is, hogy a másik felet a későbbi szerződésszegéstől visszatartsa, és hogy egy esetleges újabb jogsértő magatartás esetén a fél már a következmények megfelelő ismeretében járhasson el. E körben a Választottbíróság irányadónak tekintette a Ptk. 6:186.§-ának (3) bekezdését, amely szerint a jogosult a kötbérigényét attól függetlenül érvényesítheti, hogy a kötelezett szerződésszegéséből kára származott-e, továbbá figyelemmel volt arra is, a kötbér mértékét a felperes a keresetben a szerződéses kötbér mértékét saját elhatározásából már maga is csökkentette.
  12. Mindezen indokok alapján a Választottbíróság a felperes keresetének helyt adott.

 

(Vb/20037)

 

X public.szechenyi.title