Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- Az I. r. felperes 2016-ban elhatározta, hogy részben Európai Uniós forrásból, részben saját forrásból jelentős számú, legfeljebb 0,5 MW beépített teljesítményű fotovoltaikus erőműveket (köznapi nyelven naperőművet) kíván létesíteni.
- E célból 2016 decemberében közbeszerzési eljárást indított és 2017. május 22-én „Keretmegállapodás keretében fotovoltaikus (PV) erőművek létesítéséhez kapcsolódó tervezési és kivitelezési feladatok ellátása” elnevezésű eljárás nyertes ajánlattevőiként az alpereseket hirdették ki. Így a felek 2017. május 22. napján a tárgybeli keretmegállapodást kötötték.
- A keretmegállapodásos eljárás szabályai alapján I. r. felperes verseny újranyitási eljárásokat kezdeményezett, melynek során az alperesek a jogszabályoknak megfelelő ajánlatokat nyújtottak be, amelynek eredményeként I. r. felperes az alpereseket, mint közös ajánlattevőket hirdette ki az adott verseny újranyitása nyerteseként.
- Ezen eljárások alapján I. r. felperes vállalkozási szerződéseket (összesen 16 db-ot, a továbbiakban: Szerződések) kötött az alperesekkel, mint vállalkozókkal, amelyek lényeges feltételeikben megegyeztek, eltérés csak a vállalkozói díj mértékében, a beruházás helyszíneiben, illetve a létesítendő PV erőművek számában volt. A Szerződések teljesítése során az alperesek késedelmesen teljesítettek, melynek tényét alperesek sem vitatták.
- A szerződő felek az egyes szerződéseket a területileg érintett áramszolgáltató szervezetek megnevezése szerint tartották nyilván. Ennek keretében külön nevesítették az egyes teljesítési helyszíneket, melyek száma az egyes szerződésekben négy és nyolc helyszín között változott. Az egyes helyszínekhez tartozó munkaterületek átadására egy-egy szerződésen belül hozzávetőleg azonos időpontban került sor, ellenben a befejezési határidők helyszínenként változhattak.
A peres felek nyilatkozatai
- Az I. r. felperes 2020. október 9-én kelt és aznap érkeztetett keresetében kérte, hogy a közte és az alperesek között 2018. február 28. és 2019. június 24. között létrejött vállalkozási szerződések alapján a választottbíróság egyetemlegesen kötelezze az alpereseket késedelmi kötbér megfizetésére. A peres felek levélváltásaiból megállapítható, hogy az I. r. felperes az egyedi szerződéseken belül a kötbér összegét akként határozta meg, hogy alapul vette a leghosszabb idejű késedelmet, és az adott napok számára számította az adott egyedi szerződéses összeg 1%-át.
- Az alperesek válaszleveleikben vitatták a számítási módszert, továbbá annak összegszerűségét is túlzónak és aránytalannak tartották.
A Választottbíróság ítélete
- A választottbíróság ítéletében megállapította, hogy egyik peres fél által sem volt vitatott a kötbér fizetési kötelezettség ténye, azonban mindkét fél rossz számítási módot határozott meg a kötbér alapjának megállapítására, megállapítva, hogy a peres felek alapvetően a kötbérszámítás alapjának meghatározásában tértek el egymástól.
- Sem a felek, sem a választottbíróság előtt nem volt kétséges és vitatott, hogy az alperesek az egyes teljesítési helyeken az egyes erőművek átadása körében késedelembe estek, nem volt vitatott a késedelmes napok száma sem.
- A választottbíróság a jogvita elbírálása szempontjából nem tartotta elfogadhatónak sem a felperesi, sem az alperesi érvelést a kötbér összegének megállapítása szempontjából.
- A választottbíróság abból indult ki, hogy a kötbér jogdogmatikai, kötelemtani funkciója a kötelem megerősítése (lásd: Ptk. Második Rész, Hatodik Könyv, XI. fejezet). „A kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést. Mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól, ha szerződésszegését kimenti.” – Ptk. 6:186. § (1) bekezdés. Tehát a kötbérnek a kárátalány funkciója mellett a gyakorlat szerint van egy teljesítésre „rászorító”, ösztönző, a fizetőkészséget növelő funkciója is.
- A per során olyan alperesi előadás nem volt, ami a késedelem alóli kimentést irányozta volna elő. A késedelem alól az alperes nem mentette ki magát, ezért a szerződésben kikötött kötbérfizetési kötelezettsége beállt.
- A Ptk. 6:188. §-a szerint a túlzott mértékű kötbér összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti.
- A választottbíróság szerint a kötbér mértékének meghatározásánál figyelemmel kell lenni nem csak a kikötött kötbérfizetési megállapodásra, de a szolgáltatás értékének és a kötbér összegének aránya mellett, a szerződésszegés súlyára és következményeire is. A kötbér mérsékelhető abban az esetben is, ha az eredetileg megfelelő mértékűnek ítélt kötbér utólag a teljesítés során bekövetkezett körülmények folytán minősül túlzottnak.
- Értékelendő, hogy a Szerződések teljesítése során a vállalkozó által visszaadott területeken a fotovoltaikus (PV) erőműveket az I. r. felperes használatba vehette és a termelést megkezdte.
- A választottbíróság vizsgálata körébe vonta és mérlegelte, hogy a Szerződések teljesítése – ha késedelmesen is, de – egészében megvalósult, azaz a már átadott PV erőműveket az I. r. felperes termelésbe állíthatta. A választottbíróság megítélése szerint nem lenne helyes olyan gyakorlat kialakítása, amelyben egy szerződéses kötelezett jobban járna a szerződés felmondásával, mint az akár késedelmes teljesítéssel.
- A választottbíróság a kötbér mértékének vizsgálata során figyelembe vette, hogy a kötbér szankciós jellege mellett, annak inkább reparatív, semmint represszív funkciót kell tulajdonítani. Nem elhanyagolható tehát a ténylegesen felmerült, esetleg a lehetségesen számba vehető károsodás mértékének összevetése a fizetendő kötbér összegével, továbbá azzal a ténnyel sem, hogy a szerződéskötő felek a késedelmi kötbért nem maximálták.
- Fentiek figyelembe vételével a választottbíróság úgy értékelte, hogy az eredetileg kikötött napi 1%-os mértékű kötbér, önmagában ugyan nem nevezhető túlzottnak, ám eredményében olyan mértékben haladná meg a felperesek követelése az alperesek által okozott (bizonyított, illetve csupán valószínűsített) érdeksérelmet, ami már aránytalanul eltúlzott lenne.
- A választottbíróság a fentiekre figyelemmel határozta meg az alperesek által a felpereseknek fizetendő kötbér összegeket, s ebből a szempontból irreleváns volt, hogy a felek által aposztrofált kérdés szerint a szerződéses szolgáltatást jogilag oszthatónak vagy oszthatatlannak tekintik a felek. A felperesi igény lényegesen meghaladta, az alperesi elismerés pedig alulmúlta azt a mértéket, amelyet a választottbíróság a szerződésszegéssel arányban állónak tekintett.
- A Választottbíróság peres feleket pernyertességük/perveszteségük arányában kötelezte a perköltségek viselésére és megállapította, hogy – tekintettel a hibás számítási móddal meghatározott kötbér mértékére – felperesek követelése aránytalan mértékű kötbérfizetési kötelezettséget róna az alperesekre, így a felperesek kereseti kérelmének összegszerűségét tekintve csak részben adott helyt.
- Az ítélet jogi alapját a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:186. § (1) bekezdése és 6:188. §, valamint a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) képezték.
(Vb/20065)
