A Donald Trump, az Egyesült Államok és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke június 27-én Skóciában létrehozott előzetes, sok tekintetben ellentmondásos, véglegesnek még nem nevezhető, számos tisztázatlan elemet tartalmazó, jogi relevanciával nem rendelkező politikai jellegű keretmegállapodása vegyes fogadtatásra lelt Németország kormányzatában és vezető gazdasági közéleti köreiben. Egyrészt jó, hogy a megállapodással sikerült elkerülni egy, a megállapodás létre nem jötte esetén fenyegető vámháborút, ugyanakkor a termékek többségét érintő 15, az acél- és alumíniumtermékek esetében 30 százalékos vámteher súlyosan veszélyezteti az érintett európai, s ezen belül német exporttermékek versenyképességét, s ebből adódó exportpozícióit. (Megjegyezve, hogy némely termékek – repülőgépek és –alkatrészek, egyes élelmiszerek, kemikáliák, generikus gyógyszerek, félvezetők – az Egyesült Államokba történő bevitele vámmentességet élvez.)
Az adott helyzetben vélhetően valamiféle időnyerésnek tekinthető Brüsszel azon vállalása, hogy a tagországok az Egyesült Államokból a következő három évben – szakértői vélemények szerint irreális mértékben - összesen 750 milliárd dollárért vásárolnak energiahordozókat, (ami alighanem elsősorban cseppfolyósított földgázt, azaz LNG-t jelent), továbbá európai cégek egy előre meg nem határozott időszakban 600 milliárd dollár új befektetést hajtanak végre az Egyesült Államokban.
A kétoldalú áruforgalomban tavaly amerikai adatok szerint 235,6 milliárd dolláros hiányt könyvelt el az Egyesült Államok, amit 161 milliárdra mérsékelt a szolgáltatásokban mutatkozó jelentős amerikai többlet. A megállapodás ugyanakkor számos részletkérdést egyelőre megoldatlanul, illetve tisztázatlanul hagyott, mint például az Egyesült Államokból származó uniós importra kivetett vámok mértéke.
A megállapodás kapcsán Friedrich Merz (CDU) szövetségi kancellár az egyezségnek a német gazdaságra gyakorolt súlyos következményeire figyelmeztetett. „A német gazdaság számottevő károkat fog szenvedni ezektől a vámoktól”, de a kár nem korlátozódik Németországra és Európára. „Ennek a kereskedelempolitikának a következményeit” – többek között a magas inflációs ráta formájában – „Amerikában is látni fogjuk”. A megállapodás formájában elért „eredmény nem elégíthet ki minket, de ez volt a legjobb, amit az adott helyzetben el lehetett érni”; ismerte el a kancellár.
A Skóciában július 27-én, (nyilvánvalóan az utolsó pillanatban – J. I.) tető alá hozott kompromisszum lehetővé teszi a német gazdaság számára, hogy „egyelőre fellélegezzen” – mondta Helena Melnikov, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) ügyvezető igazgatója, aki szerint a megállapodásnak azonban nagy ára van, „és ez az ár a német és az európai gazdaság rovására megy”. A megállapodással az EU megakadályozott egy rosszabb kimenetelt még akkor is, ha annak bejelentésekor sok részlet még homályos maradt. „A megállapodás rövidtávon stabilitást teremt, … ez azonban csak az első lépés.” Az EU-nak folytatnia kell a tárgyalásokat az Egyesült Államokkal, s „egy átfogó, méltányos és jövőorientált kereskedelmi megállapodást kell kidolgozni”. Emellett végre ratifikálni kell a Mercosur-megállapodást, s erőteljesen folytatni kell a kereskedelmi tárgyalásokat Indiával, Indonéziával és Ausztráliával – tette hozzá a DIHK ügyvezetője.
A Német Iparszövetség (BDI) vezető tisztségviselője a kamarai kolléganőjénél kritikusabban viszonyult a megállapodáshoz. Wolfgang Niedermark, az igazgatótanács tagja szerint az Egyesült Államokkal kötött megállapodással az EU fájdalmas vámokat fogad el, ugyanis egy 15 százalékos vám is óriási negatív hatással lesz az exportorientált német iparra. A megállapodás egyetlen pozitívuma, hogy egyelőre elkerülhetővé vált a további eszkalációs spirál. Most az a legfontosabb, hogy a megkötött megállapodás kötelező érvényűvé váljon. Az Atlanti-óceán mindkét partján működő vállalatoknak tervezési biztonságra van szükségük ellátási láncaik és beruházásaik számára. Mindenkinek össze kell fognia a transzatlanti gazdasági kapcsolatok stabilizálása érdekében ebben a nehéz szakaszban. S továbbra is elengedhetetlen a kereskedelmi konfliktus alapvető megoldásáról szóló folyamatos párbeszéd.
Az Egyesült Államok által bevezetendő pótlólagos vámterhek ugyanakkor arra kell, hogy sarkallják az európai intézményrendszert, hogy gyorsan fejlessze a kulcsfontosságú technológiákat, integrálja a belső piacot, s egyszerűsített kereskedelmi megállapodások jöjjenek létre. Európa a helyi bürokráciával, a többszörös jelentéstételi kötelezettségekkel és a következetlenül végrehajtott uniós szabályozásokkal blokkolja magát. Minden szabályozást meg kell vizsgálni és a bürokratikus akadályokat következetesen meg kell szüntetni. Az EU-nak többé nem szabad saját gazdasági erejének útjában állnia. Ha a jövőben a jelenlegi kereskedelmi akadályokat és korlátozásokat az EU belső piacán a felére csökkentenék, a német ipari export a legtöbb uniós tagállamba évi további egy százalékkal növekedhetne 2035-ig; ha pedig ezeket az akadályokat teljesen megszüntetnék, a növekedés akár csaknem megduplázódhatna” – figyelmeztetett a BDI vezető tisztségviselője.
Dirk Jandura, a Német Nagy- és Külkereskedők Szövetségének (BGA) elnöke „fájdalmas kompromisszumnak” nevezte az Egyesült Államokkal kötött vámmegállapodást, amely „növekedésbe, jólétbe és munkahelyekbe fog kerülni”. Ulrike Malmendier közgazdász professzor, a szövetségi kormány mellett működő független szakértői tanács tagja szintén a megállapodásnak az Európai Unió gazdaságára és fogyasztóira gyakorolt hátrányos hatására figyelmeztetett, megállapítva, hogy „a most elfogadott 15 százalékos vámok valószínűleg óriási jóléti veszteséghez fognak vezetni”.
Hildegard Müller, a Német Autóipari Szövetség (VDA) elnöke szerint „alapvetően jó, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság és Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke bejelentett egy keretmegállapodást, s ezzel elkerülte a kereskedelmi vita további eszkalálódását. Köszönet illeti a német kancellárt is erőfeszítéseiért. A döntő tényezők most a megállapodás konkrét formájának és megbízhatóságának kérdése lesz. De egy dolog világos: az Egyesült Államok 15 százalékos vámtarifája, amely az autóipari termékekre is kiterjed, évente milliárdokba fog kerülni a német autóipari vállalatoknak, ami terhet ró rájuk az átalakulásuk közepette. Az Egyesült Államokban végrehajtandó újabb beruházásokra vonatkozó kötelezettségvállalások fényében pedig, melyek részletei még nyitottak, még fontosabbá vált az európai keretfeltételek versenyképessé tétele a befektetők és a vállalatok számára, hogy ismét vonzóbbá és relevánsabbá váljon befektetési telephelyként. Nagyon fontos, hogy a vámvita által torzított és korlátozott autóipari ellátási láncok újra működjenek”, figyelmeztetett a német autóipar elsőszámú reprezentánsa.
Moritz Schularick, a kieli IfW világgazdasági intézet elnöke szerint „a Trumppal kötött megállapodás rövid távú gazdasági költségei kezelhetők Németország és az EU számára, de nincs ok az ünneplésre ebben a kereskedelempolitikai megbékélésben.” A magasabb költségek később jelentkeznek, írta Schularick, aki szerint „a szabályokon alapuló világkereskedelmi rend védelme helyett az EU számára egy olyan bizonytalan időtartamú megállapodásba lép, amit sokkal inkább egy populista szeszélyei, mint a törvények irányítanak, s amely aligha egyeztethető össze a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival.”
A kölni IW gazdaságkutató intézet által a megállapodás megkötésének másnapján nyilvánosságra hozott rövid elemzése az „elfogadható” jelzővel jellemezte az egyességet; elismerve, hogy az különös terhet jelent Németországra, mivel az Egyesült Államok Németország legfontosabb exportpiaca. A 15 százalékos behozatali vám nyilvánvalóan károsan hat majd az erős amerikai versennyel szembesülő német vállalatokra, ugyanakkor „a megállapodás biztosításához erős garanciákra van szükség, hogy a vállalatok megbízhatóan tervezhessenek”.
Németország áruexportjában az Egyesült Államok részesedése 2024-ben 10,4 százalék volt, ami megközelítette az ezredforduló óta mért korábbi csúcsot. Az év első öt hónapjában az oda irányuló német export 2,6 százalékkal elmaradt az előző év első öt havitól, s valószínűtlen, hogy ez az év további hónapjaiban ne csökkenne tovább.
Jürgen Matthes és Dr. Salima Sultan, az IW szakértői ugyanakkor óva intenek attól, hogy eltúlozzák a lehetséges veszteségeket. Még ha az Egyesült Államokba irányuló német export – példának okáért - meredeken, 25 százalékkal csökkenne is, az Európába irányuló német exportnak csak körülbelül négy százalékkal kellene növekednie az Amerikába irányuló szállítások visszaesésének ellensúlyozásához. Aminek logikus következménye, hogy „ezért végre és komolyan meg kell erősítenünk az EU-t és az egységes piacot. Ráadásul a vállalatainkat ért károk kisebbek lehetnek a vártnál: valószínűleg az amerikai vásárlók viselik majd a vámok nagy részét.
Az első Trump-adminisztráció Kínára kivetett vámjairól szóló számos tanulmány bizonyítja ezt a hatást”, írják az IW szakértői, akik szerint „a Németországra vonatkozó konkrét következmények persze csak akkor lesznek felmérhetők, ha a megállapodás részletei ismertté válnak”. Az viszont tény, hogy az EU nem kockáztathatta/kockáztathatja a kereskedelmi vita eszkalálódását, mivel biztonságpolitikai szempontból nagyban függ az Egyesült Államoktól; így viszont „ez a megállapodás csak a jelenlegi reál- és biztonságpolitikai erőviszonyok mellett elfogadható”.
A német politikai és gazdasági közélet egyes vezető képviselőinek az Egyesült Államok és az Európai Unió vámmegállapodásával kapcsolatos megnyilatkozásaiból gyakran hiányzik annak az IW elemzésében megfogalmazott elismerése, miszerint a megállapodás kapcsán vélhetően kiszámíthatóbbá, s ezáltal tervezhetőbbé válik a gazdaság szereplői üzleti és beruházási tevékenysége ahhoz képest, mintha egyáltalán nem vagy a július 27-én elfogadottaknál lényegesen rosszabb feltételekkel született volna megállapodás. (Mint az nem egy más ország esetében történt. Brazília esetében - nem csak kereskedelempolitikai meggondolásból, hanem a Bolsonaro volt elnök elleni eljárás okán - 50, Svájc esetében - az eredetileg kilátásba helyezett 31 százalékkal szemben – 39, India és Dél-Korea esetében pedig 25 százalékos vámmal terhelik az Egyesült Államokba irányuló exportot; ráadásul Svájc esetében annak bejelentésére augusztus 1-jén, az alpesi ország nemzeti ünnepe napján került sor.)
A müncheni Ifo gazdaságkutató intézet július végén Skóciában megszületett megállapodása másnapján nyilvánosságra hozott felmérése szerint a német feldolgozóipari vállalatok exportvárakozásai júliusban némileg javultak. „Az exportipar kivár – sokan reménykednek a vámvita megoldásában” – fogalmazott a még megállapodás létrejötte előtt készített felmérés eredményeit értékelve Klaus Wohlrabe, az Ifo kutatásvezetője, aki szerint „az ipari ágazatok körében tapasztalt folyamatos bizonytalanság változóban van”.
A német export szempontjából egyes fontosabb ágazatok sorában az elektromos berendezések gyártói exportteljesítményük növekedésére számítanak, s az élelmiszergyártók exportvárakozásai is jelentősen javultak. Az exportkilátásokkal kapcsolatos bizalom az autóiparban is növekszik, bár a felmérés eredményei itt továbbra is kissé negatívak. A gépipar és a textilipar stabil exporttevékenységre számít. Ezzel szemben a kohászati és fémfémfeldolgozó-ipar vállalatai, valamint az adatfeldolgozó berendezések és elektronikai termékek gyártói a kivitel visszaesésétől tartanak.
A második negyedévben a német gazdaság nem tudott új lendületet venni
A Szövetségi Statisztikai Hivatal által július 30-án nyilvánosságra hozott első, véglegesnek még nem tekinthető adatok szerint a második negyedév nem hozta el a német gazdaság élénkülését: a bruttó hazai termék (GDP) mennyisége 2025 április és június között
- (az első negyedévi 0,3 százalékos növekedést követően) 0,1 százalékkal elmaradt az előző negyedévitől, míg
- a 2024 második negyedévivel azonos szinten alakult.
A Szövetségi Gazdasági és Energetikai Minisztérium (BMWE) első, a tárca havi jelentésében megjelent értékelése szerint „a nyári félévben továbbra is visszafogott a gazdasági fejlődés. A folyamatos geopolitikai bizonytalanság miatt a német gazdaság nem tud lendületet venni. Az amerikai vámpolitika hatásai most már láthatóan hatnak a külkereskedelemre és a belföldi kereslet is gyengült az utóbbi időben. Annak ellenére, hogy a vállalatok üzleti várakozásai érezhetően javultak, a gazdasági fejlődés várhatóan egyelőre visszafogott marad a közelmúltbeli amerikai vámbejelentések fényében.”
Helena Melnikov, a DIHK ügyvezető igazgatója szerint „a meglepően erős évkezdet után a német gazdaság újabb kudarccal néz szembe. A kihívások továbbra is fennállnak, mind strukturálisan, mind geopolitikai értelemben.” Sok vállalat szenved az amerikai kereskedelempolitika nyomásától: „A vámvitában elért közelmúltbeli megállapodás ellenére az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzetközi üzleti tevékenység keretrendszere továbbra is kiszámíthatatlan.”
Ezeket súlyosbítják a „jól ismert hazai problémák” – fogalmazott a kamarai vezető, aki szerint „a bürokrácia, a magas telephelyi költségek és a hosszadalmas jóváhagyási folyamatok továbbra is érezhetően fékezik a növekedést. Ezért helyes, hogy az új szövetségi kormány felgyorsítja beruházási vészhelyzeti programját.” Most kulcsfontosságú, „hogy a bürokrácia csökkentését következetesen folytassák, s hogy a konkrét enyhítés gyorsan következzen be. A nyári szünet után a bejelentett jogalkotási folyamatokat haladéktalanul meg kell indítani. Most a világos gazdaságpolitika számít: a megbízhatóság, a gyorsaság és a reformkészség.
Ha a politikusok és a vezetők határozottan cselekszenek az adó-kedvezmények, a társadalombiztosítás reformja, az engedélyezési eljárások, az adminisztráció digitalizálása és sok más kérdés terén, akkor visszatérhet a bizalom a német gazdaságban és elindulhat egy eredményes fenntartható fellendülés”, fogalmazott a DIHK ügyvezető igazgatója. Mindezzel nyilvánvalóan arra utalva, hogy a CDU/CSU és az SPD alkotta koalíciós kormány a hivatalba lépése óta eltelt hetekben, néhány hónapban még messze nem tett meg minden olyan lépést, melyek szükségesek a gazdasági teljesítmény érzékelhető élénkítéséhez.
Júliusban kismértékben romlott a foglalkoztatás, változatlan szinten maradt az infláció
A nürnbergi székhelyű Szövetségi Munkaügyi Ügynökség (BA) adatai szerint a gazdaság folyamatos gyöngélkedése következtében a munkanélküliek száma júliusban az egy hónappal korábbihoz képest 65 ezerrel, 2.979 ezerre emelkedett, s 171 ezer fővel meghaladta a 2024 júliusit. A munkanélküliségi ráta a júniusihoz képest 0,1 százalékponttal, 6,3 százalékra emelkedett.
„A nyári szünet kezdete folytán emelkedett a munkanélküliség” – fogalmazott Andrea Nahles, a BA elnöke a júliusi adatok nyilvánosságra hozatalakor, megjegyezve, hogy augusztusban valószínűleg át fogják lépni a 3 milliós határt, amire legutóbb 2025. februárban volt példa.
Nahles szerint ugyanakkor megjelentek az első óvatosan pozitív jelek azzal, hogy a helyi munkaerő-közvetítő ügynökségek hangulata három egymást követő hónapban kismértékben javult. „Nyilvánvalóan átléptük a pesszimizmus mélypontját” – mondta a munkaügyi ügynökség vezetője; hozzátéve hogy trendfordulás legkorábban 2026-ban várható. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a kormányzati gazdaságélénkítő és beruházási programok meghirdetése után több hónapra van szükség ahhoz, hogy e programok pozitív hatást gyakoroljanak a munkaerőpiacra.
A foglalkoztatási helyzet regionálisan továbbra is nagy különbségeket mutat. A munkanélküliségi ráta továbbra is Brémában (11,8 százalék) és Berlinben (10,3 százalék) a legmagasabb, míg a két délnémet tartományban, azaz Bajorországban (4,0 százalék) és Baden-Württembergben (4,5 százalék) a legalacsonyabb. A foglalkoztatási helyzet nehezülésére utal, hogy a be nem töltött álláshelyek száma - 628 ezer – júliusban 75 ezerrel elmaradt az egy évvel korábbitól.
Ugyancsak júliusban az előzetes számítások szerint a fogyasztói árak átlagosan 0,3 százalékkal haladták meg a júniusit, míg a múlt év júliusihoz képest az árak emelkedése a júniusival azonos 2,0 százalékos szinten maradt. Az élelmiszerek és energiahordozók nélkül számított maginfláció mértéke ezzel szemben elérte a 2,7 százalékot.
Mit bír el a költségvetés?
A Szövetségi Statisztikai Hivatal szintén július végén nyilvánosságra hozott adatai szerint Németországban az állam eladósodottsága 2024-ben 2,6 százalékkal, azaz 63,4 milliárd euróval nőtt, s az év végére kb. 2.510 milliárd euróra emelkedett. Ami fejenként 30.062 eurót jelent, 669 euróval többet az előző, 2023. év véginél. Azaz: Németországban az egy főre jutó államadósság tavaly átlépte a 30 ezer eurós határt.
Az állami adósságok mértéke minden szinten nőtt az előző évhez képest. Ennek legnagyobb része, körülbelül 1.713 milliárd euró a szövetségi szintre jutott, amely éves szinten 2,1 százalékkal, azaz 35 milliárd euróval nőtt. A tartományok adóssága 2024-ben szintén 2,1 százalékkal, 12,5 milliárd euróval, 607,3 milliárd euróra, az önkormányzatok és önkormányzati társulásoké 10,3 százalékkal, azaz 15,9 milliárd euróval, 170,5 milliárd euróra emelkedett.
Az előző évhez hasonlóan az egy főre jutó adósság Bréma, Hamburg és Berlin városállamokban volt a legmagasabb, megjegyezve, hogy ezek tartományi igazgatása tipikusan önkormányzati feladatokat is ellát. A többi 13 tartomány közül az egy főre jutó adósságállomány a múlt év végén is a Saar-vidéken és Schleswig-Holsteinben volt a legmagasabb, míg Bajorországban és Szászországban a legalacsonyabb.
Bár az idei szövetségi költségvetés az első félévben bekövetkezett kormányváltás miatt csak szeptemberben kerül jóváhagyásra, természetesen már folyamatban van a 2026-ra szóló költségvetés előkészítése, továbbá egy hosszabb időszakra szóló pénzügyi terv megfogalmazása.
A szövetségi kormány a jövő évre 520,5 milliárd euró állami kiadást tervez, ami jóval meghaladja majd az ideit. Az alapköltségvetésben a kormányzat 89,9 milliárd euró hitelfelvételt tervez; ezen kívül az adósságfék feloldása kapcsán létrehozott, részint infrastrukturális fejlesztésekre és klímavédelemre, részint a Szövetségi Véderő (Bundeswehr) fejlesztésére jóváhagyott külön alapoknál várhatóan 84,4 milliárd euró új adósság keletkezik.
Markus Söder bajor pártelnök-miniszterelnök a ZDF-nek augusztus első napjaiban adott interjúban elutasította az szociáldemokrata párt egyes vezetői adóemelésekre vonatkozó felhívásait. Ezek nem fognak megtörténni – mondta Söder, utalva a koalíciós szerződésben megfogalmazott megállapodásra. A cél az kell legyen, hogy a gazdasági növekedés generáljon többlet adóbevételt.
Söder szerint „nem mondhatjuk komolyan, hogy ha most adósságot vállalunk – akár 500 milliárd eurót is terveznek –, akkor adóemelést akarunk.” A CSU elnöke ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a koalíció „sokat ért el” az első hónapokban. A migrációs politika, a gazdaság és a külpolitika terén tervezett irányváltás halad előre. „Most azonban valóban többet kell elérnünk az év második felében, s véget kell vetnünk az apró vitáknak is.”
A történethez tartozik, hogy az SPD politikusai a közelmúltban óva intettek attól, hogy teljesen kizárják az adóemeléseket. Többek között felmerült egy esetleges digitális adó bevezetése vagy a vagyonadó emelése; Bärbel Bas, az SPD társelnöke, szövetségi munkaügyi és szociális miniszter pedig nem zárta ki a beteg-, az ápolási- és a nyugdíjbiztosítás hosszú távú finanszírozását szolgáló adóemeléseket – de ezekre nem kerülhet sor a jelenlegi törvényhozási időszakban.
Németországban idestova harmadik éve nincs gazdasági növekedés. 2023-ban és 2024-ben egyaránt csökkent a bruttó hazai termék mennyisége, s ez – legalábbis olyan vállalkozói szervezetek előrejelzése alapján, mint a BDI és a DIHK – az idén sem lesz másként. Ezek után nagy kérdés, hogy a szövetségi kormánynak a gazdasági fellendülés beindítására és – ebből fakadóan – az adóbevételek növekedésére vonatkozó tervei mikor, s milyen mértékben jelennek meg többletként a költségvetés bevételi oldalán.
Készítette:
Juhász Imre
volt gazdasági szakdiplomata
