Elvi jelentőségű választottbírósági ítélet I. Nincs akadálya annak, hogy a választottbíróság a felek közötti szerződés szabályai szerint meghozott mérnöki határozat jog és szerződésellenességének megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozzon határozatot [Eljárási Szabályzat 23. § (1) bek. c) pont]. II. A kötbérkötelezettséget érintő szerződéses határidők ráutaló magatartással nem módosíthatóak, a határidőket csak írásban lehet módosítani. A kötbérterhes határidők módosítása csak a szerződés érvényes módosítása útján válthat ki joghatást, a Mérnöknek erre külön és kifejezett szerződéses felhatalmazás nélkül nincs hatásköre [1959-es Ptk. 216. §, BH2002. 138., BH1987. 365.]. III. A jóteljesítési garancia lényegét tekintve egy olyan szerződéses kikötés, amelyben a vállalkozói díj egy részére vonatkozóan a felek kifejezetten abban állapodnak meg, hogy az a vállalkozót megilleti, a vállalkozó azt nem kapja meg, hanem a megrendelőnél marad a felek által meghatározott ideig és az összeg rendeltetése a szerződés szerinti hibás teljesítés biztosítása vagy a hibás teljesítés pénzzel történő reparációja azaz, hogy – amennyiben a vállalkozó az esetleges hibás teljesítés miatt felmerülő hibát nem javítja ki- a megrendelő a nála lévő összegből a felmerülő javítási költséget igénybe veheti [Gfv.X.30.285/2009/6.]. IV. A vállalkozói díj visszatartás jogintézménye óvadékként funkcionál a vállalkozási szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos szavatossági jogok biztosítására. Az óvadékként kezelt összeg vissza nem adása alapján keletkezett tartozásba az óvadékkal nem biztosított egyéb követeléseket nem lehet beszámítani [1959-es Ptk. 270. §, 297. § (1) bek., Gfv.VII.30.003/2015/5.]
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] Felperes, mint vállalkozó, és alperes, mint megrendelő vállalkozási szerződést (továbbiakban: szerződés) kötöttek a budapesti 4. metróvonal 1. szakaszának vonalalagutjai és a kapcsolódó műtárgyak tervezésére és kivitelezésére, mely jogviszonyuk alapjául a Tanácsadó Mérnökök Nemzetközi Szövetsége (FIDIC) által kibocsátott ún. Sárga Könyvet, illetve annak magyar nyelvű kiadása (ISBN 963 85287 8 8) szövegét (Általános Szerződési Feltételek) fogadták el. Ezen Általános Szerződési Feltételek mellett a felek a szerződés részeként egyes kérdések tekintetében ezektől eltérő Különleges Szerződési Feltételeket (az Általános Szerződési Feltételek és a Különleges Szerződési Feltételek továbbiakban együttesen: SzF) fogalmaztak meg és fogadtak el. Az SzF 1.1.1.1 Alcikkelye szerint a szerződés részét képezte többek között felperes ún. Ajánlati Nyilatkozata, annak Függeléke és a hozzátartozó Jegyzékek is. Irányadó jogként a felek az SzF 1.4 [Jog és nyelv] Alcikkelyében hivatkozott Ajánlati Nyilatkozat Függelékében a magyar jogot kötötték ki.
[2] A FIDIC eljárási rendjének megfelelően a szerződés Mérnök közreműködését írta elő. A Mérnök hatáskörét az SzF 3. Cikkelye állapította meg. Az SzF 3.1 Alcikkelye úgy rendelkezett, hogy „amikor a Mérnök a Szerződésben meghatározott, vagy az abból következő feladatokat végzi, vagy hatásköröket gyakorolja, akkor a Megbízó nevében cselekszik”, azzal a megszorítással, hogy „[a] Mérnöknek nincs hatásköre a Szerződés megváltoztatására”.
[3] Alperesnek a szerződésen alapuló követelései érvényesítésének szabályai a SzF 2.5 [Megbízó követelései] Alcikkelyében kerültek lefektetésre, amely szerint „[h]a a Megbízó úgy véli, hogy bármilyen fizetség jár részére jelen Feltételeknek valamelyik Cikkelye szerint, vagy a Szerződés bármely egyéb részével kapcsolatosan, [...], akkor a Megbízó, vagy a Mérnök értesíti a Vállalkozót és átadja a vonatkozó részleteket. [...] A részleteknek pontosan kell meghatározniuk azon Cikkelyt, vagy a követelés más alapját, és meg kell indokolni az összeget [...], amelyről a Megbízó úgy gondolja, hogy a Szerződés alapján jár részére. Ezután a Mérnök a 3.5 [Döntések] Alcikkely szerint jár el és vagy egyetért, vagy megállapítja [...] az összeget (ha szükséges), amely a Megbízó részére a Vállalkozótól jár. [...] Ez az összeg levonásként szerepelhet a Szerződéses Árban és a Fizetési Igazolásban. A Megbízó csak egy a Fizetési Igazolásban szereplő összeggel szemben való érvényesítésre, vagy az abból történő levonásra jogosult, vagy pedig egyéb követeléseket támaszthat a Vállalkozó felé a fenti Alcikkely szerint.”
[4] A Mérnök SzF 2.5 Alcikkelyben is hivatkozott határozathozatali kötelezettségének teljesítésére vonatkozó eljárási szabályokat a felek a Különleges Szerződési Feltételek 3.5 [Határozatok] Alcikkelyében rögzítették, amely szerint „[b]ármely olyan esetben, amikor a jelen Feltételek azt írják elő, hogy a Mérnöknek a 3.5 Alcikkely [Határozatok] előírásai alapján kell eljárnia, bármely ügy eldöntésében vagy meghatározásában, a Mérnöknek egyeztetnie kell a Felekkel megtéve minden tőle elvárhatót a megállapodás elérése érdekében. Ha a megállapodás mégsem jön létre, akkor a Mérnöknek méltányos határozatot kell hoznia a Szerződéssel összhangban, gondosan mérlegelve minden oda vonatkozó körülményt. [...] A Mérnöknek mindkét Felet értesítenie kell bármely megállapodásról vagy határozatról és ebben közölnie kell az azokat alátámasztó körülményeket. Minden Fél köteles végrehajtani a megállapodásban, vagy határozatban foglaltakat, mindaddig, amíg azok megváltoztatására a 20. Cikkely [Követelések, viták és döntőbíráskodás] alapján sor nem kerül.”
[5] A felek a szerződésben megállapodtak abban is, hogy az SzF 1.1.4.11 Alcikkelyben hivatkozott ún. Visszatartott Összeg intézményét alkalmazzák, olyan módon, hogy a Visszatartott Összegnek az Ajánlati Nyilatkozat Függelékében meghatározott visszatartási százalékai a Mérnök által igazolásra kerülő vállalkozási díj részletekből az SzF 14.3 [Rész-számla Igazolások igénylése] Alcikkelyében részletezett szabályok alapján rendszeresen visszatartásra kerülnek, azzal, hogy azután az SzF 14.9 [Visszatartott Összeg Kifizetése] Alcikkely szerint a Visszatartott Összeg egyik felét a Mérnök a Létesítmény Átadás-átvételi Igazolásának kiadását és a kapcsolódó üzempróbák sikeres lefolytatását követően, másik felét pedig az SzF 1.1.3.7 Alcikkelyében meghatározott Hiba Bejelentési Időszak lejártakor igazolja kifizetésre a felperes részére.
[6] A felek a Különleges Szerződési Feltételek közé beiktattak egy új 8.2A Alcikkelyt is, amely úgy rendelkezett, hogy „[a] Vállalkozónak minden Kötbérterhes Határidőhöz Tartozó Teljesítést meg kell valósítania az adott Kötbérterhes Határidőn belül.” Az SzF 1.1.6.12 Alcikkelye meghatározta a Kötbérterhes Határidőhöz Tartozó Teljesítésnek, az 1.1.6.13 Alcikkelye pedig a Kötbérterhes Határidőnek a szerződéses fogalmát, míg azok konkrét tartalmát az Ajánlati Nyilatkozat Függeléke 1. Jegyzéke részletezte.
[7] A Kötbérterhes Határidőknek a felperes által való elmulasztása esetén alkalmazandó jogkövetkezmények szabályozására a felek a Különleges Szerződési Feltételek közé beiktatták a 8.7A Alcikkelyt is, amely felperes késedelmi kötbér fizetési kötelezettségét alapozta meg a Kötbérterhes Határidők túllépése esetén is az ott meghatározott feltételek szerint. A 8.7A Alcikkely második bekezdése azonban egy további kivételes igényérvényesítési lehetőséget is biztosított alperes részére, amely szerint „[h]a a Vállalkozó kifizeti a Kötbérterhes határidőhöz tartozó teljesítés adott Kötbérterhes határidőn belüli elmulasztása miatt fellépő késedelmi kötbért, az nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a Megbízó jogosult legyen követelés benyújtására a 2.5 Alcikkely szerinti eljárásban a más vállalkozók azon készenléti (ha van ilyen) vagy lassítási (ha van ilyen) költségei miatt, melyek a vállalkozó fenti Kötbérterhes határidőkhöz tartozó teljesítésének elmulasztásából erednek.”
[8] A felek az SzF 8.4 [Megvalósítás időtartamának meghosszabbítása] Alcikkelyében feljogosították felperest arra, hogy az SzF 20.1 [Vállalkozó követelései] Alcikkelyében meghatározott eljárásrend betartásával a Kötbérterhes Határidőkhöz tartozó teljesítés időtartamának hosszabbítására irányuló követeléssel élhessen a Mérnök irányában, akinek azután a vállalkozói követelés elbírálását követően jogában áll a teljes megvalósítási időtartamot meghosszabbítani, csökkenteni azonban nem.
[9] Az alperes által a SzF 1.1.6.10 Alcikkelye szerint elkészített Megbízó Projekt Ütemterve elnevezésű dokumentummal és az Ajánlati Nyilatkozat Függeléke 1. Jegyzékében részletezett Kötbérterhes Határidőkkel összhangban elkészült a felperes ún. „0 Verzió Ütemterve”. A Mérnök azonban a projekt egyes építéshatósági engedélyeinek és a kapcsolódó engedélyezési tervek átadásának késedelme, továbbá a keresztező műtárgy változtatásából adódó késedelem miatt az SzF 3.3 Alcikkelyében foglalt jogával élve, írásos utasításában felszólította felperest, hogy az SzF 8.3 Alcikkelyében foglaltak szerint készítsen módosított ütemtervet.
[10] Felperes a Mérnöknek megküldött válaszában három különböző ütemterv javaslatot tett azzal a kikötéssel, hogy bármelyik javaslatnak a felperes részéről történő elfogadása csak akkor lehetséges, ha többek között a Kötbérterhes Határidők meghosszabbításáról és a kapcsolódó többletköltségekről alperessel és a Mérnökkel előzetesen megállapodás születik.
[11] Felperes benyújtotta a Mérnöknek a többszöri egyeztetések nyomán elkészített, Ütemtervet, amelyen felperes és a Mérnök angol nyelven kézírással rögzítették, hogy „[a] költségekre vonatkozó átfogó megállapodás feltételével megerősítjük, hogy ez a program megvalósítható” („Subject to an overall agreement on the costs, we confirm that this programme is an achievable one”). Az Ütemtervet alperes nem írta alá.
[12] A Mérnök írásos utasításában egyrészt megállapította, hogy az Ütemtervet felperes és a Mérnök jogfenntartással írta alá, mivel az ütemterv költségkihatásairól és a Kötbérterhes Határidőkről a végleges megállapodás még nem született meg, másrészt utalást tett arra vonatkozóan, hogy az Ajánlati Nyilatkozat Függeléke 1. Jegyzékének 1. számú Módosítását elkészítette, amelyben új Kötbérterhes Határidőket állapított meg. A Mérnök egyben tájékoztatta felperest, hogy a Kötbérterhes Határidők vonatkozásában az Ajánlati Nyilatkozat Függeléke 1. Jegyzékében részletezett Késedelmi Kötbérek terhe alól felperest az említett 1. számú Módosításban megjelölt időpontokig mentesíti. A Mérnök végezetül az SzF 3.1 és 3.3 Alcikkelyeire hivatkozással utasította felperest, hogy a pajzsos alagútépítést az Ütemterv alapján tervezze és kivitelezze.
[13] Felperes válaszában egyrészt nyugtázta a kötbérfizetési kötelezettség alól történő mentesítést, másrészt kifejtette, hogy a Mérnök utasítása korai, figyelemmel arra, hogy a Megbízói Projekt Ütemtervnek, a Kötbérterhes Határidőknek és az állomásokhoz való hozzáférés időpontjainak az ügyében, illető a kapcsolódó többletköltségek vonatkozásában meg kell egyezni.
[14] Alperes a Mérnöknek elküldött utasításában a SzF 3.1 Alcikkelyére hivatkozással felhívta a Mérnököt, hogy adja ki felperesnek az alperes által jóváhagyott, az Ajánlati Nyilatkozat Függeléke 1., 2A és 2B Jegyzékeinek 1. számú Módosítását, amely a Kötbérterhes Határidőket és az állomási hozzáférési időpontokat módosította.
[15] A Mérnök levelében megküldte felperesnek az Ajánlati Nyilatkozat Függeléke 1., 2A és 2B Jegyzékeinek 1. számú Módosítását és tájékoztatta felperest, hogy új Kötbérterhes Határidőket állapított meg, melyekhez alperes az SzF 3.1 Alcikkelye alapján speciális hozzájárulását megadta. A Mérnök utasította felperest arra, hogy az Ütemterv alapján nyújtson be a 8.3 Alcikkelynek megfelelő javított, részletes ütemtervet, illetve hogy a továbbiakban a Kötbérterhes Határidők javított jegyzékeivel összhangban dolgozzanak.
[16] Felperes a Mérnöknek megküldött levelében kijelentette, hogy nem ért egyet a Mérnök új, közbenső határidőket megállapító határozatával, majd megismételte, hogy az új ütemterv feltétele a felperes levelében összefoglalt tervezési és kapcsolódási ponti követelmények teljesülése és az ebből adódó többletköltségek alperes által történő viselése. Ezzel egyidejűleg előterjesztette a követelését, amelyben a 8.3 Alcikkely szerinti új, részletes ütemterv elkészítésének előfeltételeként két különböző ütemterv-opció és a hozzájuk kapcsolódó költségtervek vonatkozásában való állásfoglalást kért a Mérnöktől és alperestől.
[17] Alperes felperesnek elküldött levelében hangsúlyozta, hogy felperes a Mérnök utasításának végrehajtását semmilyen feltételtől nem teheti függővé, és kifejtette, hogy az említett utasítás teljesítésének 28 napot meghaladó késedelme szerződésszegésnek minősülhet, amely felperesnek a helyszínen dolgozó egyes személyei eltávolításának követelésére irányuló alperesi igényt, végső soron pedig a szerződés alperes által történő felbontását is maga után vonhat. Egyúttal felhívta felperest, hogy a Mérnök részletes ütemterv elkészítésére vonatkozó utasítását hajtsa végre.
[18] Felperes az SzF 8.3 Alcikkelye szerinti ütemtervet küldött meg a Mérnöknek, amely a Mérnök megadott utasításában foglalt Kötbérterhes Határidőket vette figyelembe, azzal, hogy az ütemtervhez alperes mellékelt számos megvalósíthatósági követelményt magában foglaló feltételrendszert. Felperes kijelentette, hogy amennyiben alperes vagy a Mérnök a megfogalmazott feltételeket nem teljesíti, úgy további időtartam-hosszabbításra és többletköltség-térítésre tart igényt.
[19] A Mérnök levelében ismételten felhívta felperest, hogy a mellékelten megküldött hozzáférési dátum- és kötbérterhes határidő-jegyzékekkel összhangban módosítsa az SzF 8.3 Alcikkelye szerinti ütemtervet. Levelében kinyilatkoztatta, hogy alperes döntésének megfelelően a Kötbérterhes Határidők módosítása a felek megállapodását követően későbbi időpontban fog megtörténni a szerződés és a jogszabályok rendelkezéseinek figyelembevételével.
[20] Felperes a Mérnöknek megküldött levelében rámutatott arra, hogy a Megbízó Projekt Ütemterve a felperes által a módosított részletes vállalkozói ütemterv elkészítésének előfeltételeként támasztott több megvalósíthatósági követelményből számos feltételt nem vett figyelembe, amelyeknek a maradéktalan teljesülését felperes továbbra is az SzF 8.3 Alcikkelye szerinti ütemterv átdolgozása feltételének tekinti.
[21] Felperes többször pontosított követelése kapcsán a Mérnök határozatot hozott, amelyben a felperes által követelthez képest alacsonyabb összegű többletköltségről és rövidebb tartamú határidő-hosszabbításról döntött. Felperes a Mérnök határozatának felülbírálása céljából a felek által létrehozott és az SzF 20.6 [Döntőbíráskodás] Alcikkelye szerint működő Döntőbizottsághoz fordult és többek között kérte a szerződés eredeti változatában kikötött Kötbérterhes Határidők módosítását is. A Döntőbizottság határozatában a felperes kérelmében foglaltaktól és a Mérnök határozatában szereplő határidőktől is eltérő, új Kötbérterhes Határidőket állapított meg. Felperes a Döntőbizottság határozatával szemben elégedetlenségi értesítést adott ki.
[22] A felek megállapodtak arról, hogy a Döntőbizottság tagjait visszahívják, és hogy az egyezséggel nem rendezett vitáikat az SzF 20.8 Alcikkely b) pontja alapján a továbbiakban közvetlenül a Választottbírósághoz jogosultak beterjeszteni.
[23] Alperes Megbízói Követelést nyújtott be a Mérnökhöz felperessel szemben. A Megbízói Követelés alapjául szolgáló tényállás kifejtése során alperes rögzítette, hogy [a] Felperes Szerződése aláírásakor a Létesítmény megvalósításra vállalt Kötbérterhes Határidőt a Mérnöki Határozatok és a Döntőbizottsági Határozatok módosították, A Felperes a Létesítmény megvalósítását az Átadás-átvételi Igazolás tanúsága szerint jelentősen később teljesítette, ezzel a Felperes – a Kötbérterhes határidő tekintetében –késedelembe esett.”
[24] Alperes a Megbízói Követelés indokolásában arra hivatkozott, hogy felperes „a Létesítmény megvalósítását jelentős késéssel végezte el, a kötbérterhes határidők szerződésben előírt időpontjaiban nem lehetett hozzáférést biztosítania egy másik projekthez kapcsolódó szerződés vállalkozójának. Ez a körülmény jelentős késedelmeket okozott a másik projekthez kapcsolódó Konzorciumnak, amely kötbérigényt jelentett be az Alperesnél.
[25] Alperes a Megbízói Követelésben kifejtette továbbá, hogy a másik cég által az alperes ellen előterjesztett vállalkozói követelésnek a Mérnök helyt adott, amelyet alperes megfizetett, és felperes ennek az összegnek a neki felróható akadályoztatás miatti részét az SzF 2.5 [Megbízó követelései] és 8.7A [Késedelmi kötbér egy Kötbérterhes határidőhöz tartozó teljesítés adott Kötbérterhes határidőn belüli elmulasztása miatt] Alcikkelyei, valamint az 1959-es Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján köteles alperesnek megtéríteni.
[26] Alperes a Megbízói Követeléshez mellékelte a felperessel szembeni kötbérigényeiről döntő korábbi mérnöki határozatokat, az alperes által az említett vállalkozó mellett alkalmazott más vállalkozóknak mérnöki határozatokkal megítélt többletköltség-térítést a felperesre továbbhárító mérnöki határozatokat, a felperest egy másik javára marasztaló választottbírósági ítéletet, egy harmadik vállalkozóval határidő-hosszabbításban való megállapodást rögzítő szerződés-módosítást, és az említett vállalkozói követeléséről rendelkező mérnöki határozatot.
[27] A Mérnök levelében közölte felperessel, hogy várja felperes részletes írásos véleményét a Megbízói Követeléssel kapcsolatban, annak érdekében, hogy a Mérnök meg tudja hozni méltányos határozatát, és amennyiben felperes nem tartja be a felhívásban megállapított határidőt, a Mérnök a rendelkezésre álló iratok alapján fog dönteni. Felperes válaszlevelében kifogásolta, hogy a Mérnök jogszabályi és szerződéses felhatalmazás hiányában tűzött aránytalanul rövid határidőt a felperesi álláspont kifejtésére, továbbá hogy a Megbízói Követelésből nem derül ki, hogy melyik ütemtervhez viszonyítva került megállapításra a felperesi késedelem. Felperes kijelentette továbbá, hogy részletes és alátámasztott követelés hiányában Megbízói Követelés jogalapját és összegét nem fogadja el és kifejezetten elutasítja, és kérte a Mérnöktől, hogy az általa kért iratok rendelkezésére bocsátásáig tartózkodjon határozata meghozatalától.
[28] A Mérnök meghozta határozatát, amelyben a Megbízói Követelésnek maradéktalanul helyt adott azzal az indokolással, hogy a Megbízói Követelést és a jogalapját alátámasztó dokumentumokat szakmailag megalapozottnak fogadta el, azok műszaki tartalmát érdemben nem vizsgálta felül. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a „Mérnöknek nem áll módjában figyelembe venni döntésénél a Megbízói Követelésben a Megbízó által nem hivatkozott Vállalkozó szerződéses viszonyait. A Mérnöknek nincs hatásköre és felhatalmazása a jogszabályi környezet vizsgálatára, jogi elemzésekre. Az ilyen indokokat csak olyan mértékben jogosult figyelembe venni, amilyen mértékben azok a megbízói Követelésben és a Vállalkozó szerződésében szerepelnek.”
[29] Felperes a Mérnöknek írt levelében sérelmezte a mérnöki határozathozatal körülményeit, így hivatkozott arra, hogy alperes nem tett eleget a Megbízói Követelés részletes alátámasztására irányuló követelménynek, mivel nem csatolt bizonyítékokat az alperes által követelt összeg és a felperesi késedelem körülményeire nézve, a Mérnök pedig a felperesi érvelés szerint nem tartotta be az SzF 3.5 [Határozatok] Alcikkelyében foglalt eljárási előírásokat, miszerint mindkét féllel egyeztetni köteles és megegyezésre kell törekednie. A Mérnök válaszlevelében felperes kifogásait elutasította, és kifejtette, hogy eljárása méltányos volt és az sem a szerződés, sem a magyar jog szabályaiba nem ütközött.
[30] Alperes levelében értesítette felperest arról, hogy az SzF 1.1.4.11 (Visszatartott Összeg), 2.5 [Megbízó követelései], 14.3 [Rész-számla Igazolások igénylése] és a 14.9 [Visszatartott Összeg kifizetése] Alcikkelyek alapján a Visszatartott Összeg hiányzó hátralékát az 1959-es Ptk. 296. §¬ára hivatkozással teljes egészében beszámítja alperesnek a felperessel szemben mérnöki határozatokkal megítélt követelésébe.
[31] Alperes értesítésében arról tájékoztatta felperest, hogy a Megbízói Követelésből mekkora összeget számított be az alperes által lehívott felperesi bankgarancia összegébe, majd a további levelében pedig arról tájékoztatta felperest, hogy a Megbízói Követelésből összeget számított be a Visszatartott Összeg terhére.
Peres felek nyilatkozatai
[32] A Felperes keresetlevelével pert indított alperes ellen a Magyar Kereskedelmi Kamara mellett szervezett Választottbíróságnál, amelynek hatáskörét a felek jogvita esetére a SzF 20.6. alcikkelye szerint kikötötték. Felek a SzF 20.2. alcikkelye szerint vitáiknak előbb döntőbizottság elé terjesztésében állapodtak meg, amelyet azonban megelőz a Mérnök értesítése a követelésről, az SzF 3.1. alcikkelye alapján eljáró Mérnök pedig egyeztet a felekkel, majd határozatot hoz. A SzF 14.9. alcikkelyének első bekezdése értelmében a létesítmények átadás-átvételi igazolásának Mérnök általi kiadását követően a vállalkozói díjból visszatartott összeg első felének megfizetése esedékessé válik.
[33] A beruházás szerződéses rendszerét alperes úgy alakította ki, hogy nagyszámú különálló szerződést kötött kivitelezőkkel a metróvonal tervezésére és kivitelezésére generálkivitelező és generáltervező nélkül. A számos tervező és kivitelező így egymással nem volt szerződéses kapcsolatban, csak alperessel úgy, hogy az egyes szerződésekbe közvetett, általánosan megfogalmazott kikötéseket helyeztek el, amelyek a munkálatoknak a Mérnök, és a szerződéses kapcsolatban nem álló vállalkozások általi, a vállalkozások közötti összehangolására utaltak.
[34] Felperes keresetében előadta továbbá, hogy követelése úgy keletkezett, hogy a Mérnök határozatával kötelezte alperest, hogy fizessen meg az egyik – felperestől különböző –szerződéses partnerének egy jelentős összeget a munkaterületek hozzáférési idejének megváltozása miatt szükségessé vált határidő-módosítások miatt. Alperes ezzel összefüggésben a SzF 2.5., 8.7A alcikkelye, és az 1959-es Ptk. 339. §¬a alapján megbízói követelést nyújtott be felperessel szemben felperes késedelmére hivatkozva. Mérnök ennek alapján levelében felhívta felperest részletes állásfoglalása közlésére. Felperes válaszlevelében kifogásolta a rövid határidőt, valamint azt, hogy alperes igénybejelentése elméleti feltevéseken alapul és nem derül ki belőle, hogy melyik ütemtervhez viszonyítva állapították meg állítólagos késedelmét. Mérnök határozatában helyt adott alperes igényének, amelyet felperes arra hivatkozva kifogásolt, hogy az ütemterv mibenléte változatlanul nem világos, amellett a Mérnök nem tartotta be egyeztetési kötelezettségét (SzF 3.5.). Alperes értesítette felperest, hogy a szerződés 1.1.4.11. pontja szerinti visszatartott összegbe beszámítja a követelést, azonban mivel ez nem nyújtott fedezetet a teljes összegre, csupán egy részére, a fennmaradó összeget a felperes által a szerződés szerint rendelkezésre álló bocsátott bankgarancia lehívásával egyenlítette ki.
[35] A Felperes keresetében a megbízói követelés előterjesztését szerződésellenesnek tartotta. Kifejtette, hogy az előterjesztés nem felel meg a FIDIC szigorú követelményeinek, így különösen a SzF 2.5. pontjába foglaltaknak: a követelés összege kidolgozatlan, nem kellően dokumentált, az eljárási szabályokat pedig megsértették. Alperes követelését a Mérnöki határozat keltét követően három évvel később terjesztette elő, és hat évvel azt követően, hogy a másik vállalkozó igényét alperessel szemben közölte; ezzel alperes megsértette a 2.5. alcikkely ésszerű határidőn belüli értesítési kötelezettségét.
[36] Felperes a Mérnök határozatát a SzF 3.5. alcikkelyét sértőnek tartotta: a válaszadásra adott rövid határidő mellett felperes kifogásolta, hogy a Mérnök nem egyeztetett, nem mérlegelt minden körülményt, így nem is volt abban a helyzetben, hogy méltányos döntést hozzon, így határozata szerződésellenes. Következésképpen alperes egy szerződésellenes határozat alapján számította be követelését felperessel szemben.
[37] Felperes bemutatta, hogy alperes követelését – melyet tehát a Mérnök elismert és határozatba foglalt – megalapozatlannak, így jogellenesnek tartja. Felperes rámutatott arra, hogy alperes a Mérnök határozata alapjául szolgáló igénybejelentésében nem igazolta sem igénye jogalapját, és nem is dolgozta ki azt részletesen, így nem bizonyította, hogy a másik vállalkozóval fennálló jogviszonyában meghatározott határidőknek az elmulasztásáért felperest terheli-e felelősség, nevezetesen, hogy a készenléti és lassítási költségei felmerülése felperes magatartására, mint okra visszavezethető-e. Felperes szerint alperes követelése azon a fikción alapul, hogy felperes késedelmesen teljesítette szerződéses kötelezettségeit. Felperes hivatkozott a hasonló tárgykörben folyamatban lévő eljárásra, amelyben alperes maga ismert el több hét csúszást, valamint egy másik választottbírósági ügyben született ítéletre, amely az eredeti szerződéses határidőkkel kapcsolatban azok illuzórikussá válását állapította meg. Ez az ítélet megállapította, hogy a később készült ütemterv új határidőket állapított meg, azonban ezekről a felek között soha nem született megállapodás. Felperes ebből az ítéletből arra következtetett, hogy az eredeti ütemterv a projekt legelején összedőlt, ezért a felperes késedelme értelmezhetetlen. Felperes továbbá idézte a Választottíróság ítéletének azt a megállapítását is, mely szerint a Mérnök által megállapított új határidők visszamenőlegesen kerültek megállapításra. Felperes ebből arra következtetett, hogy a jelen per tárgyát képező követelést alperes érvénytelen határidőkre alapította, amelyek tehát viszonyítási alapként érvénytelenek. Felperes mindebből azt a következtetést vonta le, hogy az 1959-es Ptk. 339. §¬ába foglalt feltételek nem teljesültek, így követelése megalapozatlan. Felperes hivatkozott arra is, hogy az a másik vállalkozó, amelynek részére a Mérnök alperes terhére fizetési kötelezettséget állapított meg, a szerződéses időpontban megszerezni vállalt engedélyt csak jóval később tudta beszerezni, így a munkálatokat meg sem tudta volna korábban kezdeni, így alperes nem mutatta be, hogy miért felperes magatartására vezethető vissza e másik vállalkozó késedelme.
[38] Felperes előadta, hogy alperes jogellenesen eszközölt beszámítást: mindazonáltal az akkor folyamatban lévő, a bankgarancia lehívásával kapcsolatos perre tekintettel egyenlőre – jogfenntartása bejelentése mellett – a visszatartott összegbe beszámított összeg tekintetében kérte alperes marasztalását. Felperes hivatkozott egy másik ügyben született ítéletre, amely megállapította, hogy a visszatartott összeget alperes köteles lett volna már visszaadni, így az összeg történő beszámítására alperes már nem volt jogosult, hiszen az ítélet szerint ezt az összeget már nem tarthatta volna magánál.
[39] Felperes kereseti kérelmét abban összegezte, hogy a jogszerűtlen és szerződésellenes beszámítás felperesnek kárt okozott, alperes a beszámításra jogosulatlan volt, a Mérnök erre vonatkozó határozata pedig szerződésellenes. Felperes álláspontja szerint bármelyik említett elem külön is megalapozza kereseti kérelmét. Felperes az 1959-es Ptk. 301/A. §¬a alapján késedelmi kötbért is igényelt, a beszámítás napjától a kifizetés napjáig terjedő időre. Az igényérvényesítéssel kapcsolatban felperesnek keresete szerint költségei merültek fel, melyek megtérítését ugyancsak igényelte.
[40] Válasziratában alperes kérte a kereset elutasítását és felperesnek a perköltségei megfizetésére történő marasztalását. Alperes megbízói követelése előterjesztésével kapcsolatos felperesi előadásokra vonatkozóan kifejtette, hogy a bekövetkezett kárral nem állnak összefüggésben: alperes úgy vélte, hogy mindent megtett a SzF 2.5. alcikkelyének követelményei szerint követelése jogcímének és összegszerűségének alátámasztására felhozottakból egyértelműen kiderül, hogy felperes magatartása okozta az alperes fizetési kötelezettségét, így az ebben megjelenő kárát. Alperes kifejtette, hogy a Mérnök határozatának meghozataláig jelentős idő telt el, amely kellően hosszú volt felperes álláspontjának kifejtéséhez. Alperes csatolta a Mérnök által megítélt összeg másik vállalkozónak történő átutalását igazoló iratokat. Fentiekre tekintettel alperes úgy vélte, hogy megbízói követelését szabályszerűen terjesztette elő: saját és a Mérnök eljárása pedig mindenben megfelelt a SzF 2.5. és 3.5. alcikkelyének.
[41] A Mérnök határozatának felperes által állított érvénytelensége a szerződés alapján értelmezhetetlen, alperes szerint ugyanis a határozatot követő fórumok (Döntőbizottság, Választottbíróság) vagy helyben hagyják, vagy megváltoztatják a Mérnök határozatát. Alperes igényét megalapozottnak tekintette, mivel az kétségtelenül a más vállalkozó részére teljesített kifizetéseken alapul, így a SzF 8.7.A alcikkely alá eső kiadás.
[42] Alperes csatolta a Választottbíróság által egy más ügyben hozott ítéletet, és idézte annak a határidőkkel kapcsolatos megállapításait.
[43] Alperes a beszámítást teljességgel megalapozottnak tartotta és hivatkozott az 1959-es Ptk. 296. §¬ára, valamint a SzF 8.7A alcikkelyére. A felperesi követelés-érvényesítéssel kapcsolatban alperes hivatkozott a hasonló tárgykörben keletkezett választottbírósági. ítéletre, amely ilyen igényeket utasított el. Alperes szerint ezek az igények alaptalanok.
[44] Alperes válaszát abban összegezte, hogy felperes késedelme bizonyított, határidők léteztek, alperes és a Mérnök eljárása szabályszerű volt. Fentiekre tekintettel alperes kérte a kereset elutasítását és felperesnek a felmerült költségekben való marasztalását.
A Választottbíróság ítélete
[45] A kereset túlnyomórészt alapos.
[46] Az egyes kereseti kérelmek és a beszámítási kifogás elbírálási sorrendjének meghatározásakor a Választottbíróság figyelemmel volt egyrészt arra, hogy felperes a marasztalási keresetének megalapozottságát nem kizárólag ugyan, de döntő részben az általa támadott mérnöki határozat feleket kötő joghatása hiányának megállapíthatóságából vezeti le, másrészt pedig arra, hogy alperes a beszámítási kifogását a keresetben hivatkozott mérnöki határozat joghatásától való megfosztásának eshetőségére tekintettel terjesztette elő.
[47] A Választottbíróság megítélése szerint először abban kellett állást foglalni, hogy a keresettel támadott mérnöki határozat szerződésszerűen került-e meghozatalra. Amennyiben a mérnöki határozathozatal a szerződéssel összhangban történt, úgy ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy a szerződésszerűen meghozott mérnöki határozattal megerősített megbízói követelésnek a Visszatartott Összegbe történő beszámítással való érvényesítése az alperes által a szerződéssel és a jogszabályokkal összhangban állónak minősíthető-e.
[48] Ha pedig felperes marasztalásra irányuló kereseti kérelme bármilyen okból megalapozott, úgy ezt követően először abban kell állást foglalni, hogy a beszámítási kifogás tárgyát képező alperesi követelés tartalmilag megegyezik-e a Megbízói Követeléssel. Ha a tartalmi egyezés fennáll, úgy határozni kell abban a kérdésben, hogy az alperes által ilyen módon beszámítani kért követelésnek a Mérnök által az SzF 3.5 Alcikkelye szerinti előzetes elbírálása szerződésszerűen megtörtént-e, vagy amennyiben az előzetes elbírálás nem valósult meg, úgy ennek elmaradása akadályát képezi-e a beszámítási kifogás érdemi vizsgálatának.
[49] A Választottbíróság álláspontja szerint először a mérnöki határozat vonatkozásában előterjesztett vagylagos kereseti kérelmek, majd ezt követően felperes marasztalási kérelme, végezetül pedig alperes beszámítási kifogása tárgyában kellett a döntését meghoznia.
[50] A Megbízói Követelésről döntő mérnöki határozat jog- és szerződésellenességének megállapítására vagy megváltoztatására irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatos határozat
[51] A Választottbíróságnak az alperes erre irányuló kérelme alapján először azt kellett eldöntenie, hogy felperes keresetmódosításának a Megbízói Követelésről döntő mérnöki határozat jog- és szerződésellenességének megállapítására irányuló része megengedhető-e.
[52] A Választottbíróság megállapította, hogy a választottbíráskodásról szóló (azóta hatályon kívül helyezett) 1994. évi LXXI. törvénynek, sem pedig a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság 2011. március 1-jei keltezésű (azóta szintén hatályon kívül helyezett) Eljárási Szabályzatának (Eljárási Szabályzat) a jelen eljárás kezdő időpontjában és a felperesi keresetmódosítás benyújtásának időpontjában hatályos rendelkezései nem szólnak a megállapítási kereset megengedhetőségéről. Az Eljárási Szabályzat 17. § (1) bekezdése értelmében a Választottbíróságnak ilyen esetben a felek egybehangzó rendelkezése hiányában saját belátása szerint kell eljárnia, figyelembe véve a felek közötti jogviszony hazai vagy nemzetközi jellegének megfelelő általános eljárási elveket.
[53] A Választottbíróság úgy ítélte meg, hogy a jelen eljárásban is követendő az a rendes bírósági gyakorlatban jogszabályi rendelkezéssel is alátámasztott általános jogelv, hogy megállapítási kereset előterjesztésére akkor van lehetőség, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. Az SzF 3.5 [Határozatok] Alcikkelye a mérnöki határozatok vonatkozásában végrehajtási kötelezettséget ír elő a felek számára, amíg „azok megváltoztatására a 20. Cikkely (Követelések, viták és döntőbíráskodás) alapján sor nem kerül.” Az eljárás tárgyát képező mérnöki határozattal előírt fizetési kötelezettséggel egyet nem értő (és ennek tényét a Mérnökkel írásos elégedetlenségi nyilatkozat formájában is közlő) felperes ezért akkor jár el szerződésszerűen, ha az SzF 20.6 [Döntőbíráskodás] Alcikkely alapján – a Döntőbizottság intézményének megszüntetésére tekintettel – közvetlenül a Választottbíróságtól kéri megállapítani azt, hogy a mérnöki határozatra jogokat és kötelezettségeket alapítani nem lehet.
[54] Alperes helyesen mutatott rá, hogy felperes marasztalási keresetet is előterjesztett, amely esetben a bírói gyakorlat nem engedi a marasztalási kérelem alapjául szolgáló jogi aktus jogellenességének megállapítására irányuló kérelem előterjesztését. Felperes azonban a támadott mérnöki határozat által előírt fizetési kötelezettség teljes összege kikényszeríthetőségének lehetőségével szemben kért jogvédelmet, és nem csak annak a marasztalni kért összegével érintett részével szemben. A Választottbíróság álláspontja szerint egyrészt a jogbiztonság követelményével összeegyeztethetetlen lenne, amennyiben egy választottbírósági eljárás kimenetele megteremtené annak az elvi lehetőségét, hogy a jogellenesnek megállapítani kért mérnöki határozathoz különböző, egymással ellentétes joghatások kapcsolódhassanak, másrészt nem lehet megfosztani a jogvédelem biztosításának lehetőségétől felperest pusztán azon az alapon, hogy az egy és ugyanazon ténybeli és jogi alapon nyugvó, oszthatatlan pénzszolgáltatást előíró mérnöki határozat részleges alperesi kikényszerítése már megvalósult.
[55] A Választottbíróság nem látta megalapozottnak alperes arra vonatkozó érvét sem, hogy az SzF 3.5 [Határozatok] Alcikkely utolsó bekezdésében foglaltakat úgy kell értelmezni, hogy felperes megállapítási kereset helyett kizárólag a támadott határozat „megváltoztatását” kérheti, azzal, hogy a benne előírt fizetési kötelezettség leszállítására irányuló kérelmet terjeszt elő. Alperes a szerződés által használt „megváltoztatás” szót a polgári eljárásjogi kódexnek a fellebbezés szabályaiban használt ugyanazon kifejezésével azonosítja. Figyelemmel arra azonban, hogy a szerződés annak háttérjogszabályaként nem határozta meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt, a Választottbíróság az SzF 20.6 [Döntőbíráskodás] Alcikkely utolsó bekezdésének értelmezése nyomán úgy foglalt állást, hogy a szerződés nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a szerződés szabályai szerint meghozott mérnöki határozatok jog- és szerződésellenességének megállapítására irányuló kérelmeket is elő lehessen terjeszteni, illetőleg azok tárgyában az általános polgári eljárásjogi elvek figyelembevételével a Választottbíróság határozatokat is hozhasson.
[56] A Választottbíróság a fenti indokok alapján felperes keresetmódosításának a támadott mérnöki határozat jog- és szerződésellenessége megállapítására irányuló részét megengedhetőnek ítélte meg.
[57] A Választottbíróság a Megbízói Követelésről döntő mérnöki határozattal összefüggésben vagylagosan előterjesztett kérelmek közül először a kifogásolt mérnöki határozat jog- és szerződésellenességének megállapítására irányuló petitumot bírálta el.
[58] A kereset tárgyát képező mérnöki határozat, az annak alapjául szolgáló Megbízói Követelés és a mérnöki határozathozatal „anyagi jogi” természetű szerződéses alapját megfogalmazó SzF 8.7A Alcikkely összevetése alapján a Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kereset megalapozottságának bizonyítására előadott felperesi érvek közül elsődlegesen az érvényes kötbérterhes határidők hiányára vonatkozó érveket vizsgálja meg.
[59] Az SzF 8.7A [Késedelmi kötbér egy Kötbérterhes határidőhöz tartozó teljesítés adott Kötbérterhes határidőn belüli elmulasztása miatt] Alcikkely a felperes irányában fennálló, szerződésen alapuló regressz-igény érvényesítési jogot biztosít alperesnek az általa más vállalkozóknak megtérített, jellegüket tekintve bizonyos speciális (készenléti vagy lassítási) többletköltségek meghatározott része vonatkozásában, amelyek a vonatkozó vállalkozónál a felperes által az alperessel megkötött szerződésben megállapított kötbérterhes határidőknek a felperes által történő elmulasztásával összefüggésben keletkeztek. Következésképpen a 8.7A Alcikkely szerinti igényérvényesítés előfeltétele, hogy az alperes által harmadik személynek megtérített készenléti és/vagy lassítási költségek a felperessel fennálló szerződésében megállapított kötbérterhes határidők elmulasztásával okozati összefüggésben merüljenek fel a harmadik személynél.
[60] A Megbízói Követelésben rögzített tényállás szerinti alperes az igényét nem a szerződés megkötésekor irányadó, hanem a Mérnök és a Döntőbizottság által többször módosított kötbérterhes határidők elmulasztására alapította. A Választottbíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a mérnöki határozat jog- és szerződésellenességének elbírálása során a szerződés megkötésekor meghatározott eredeti kötbérterhes határidők jogi minősítését és a felek ezzel kapcsolatos előadásainak vizsgálatát mellőzni kell.
[61] A Választottbíróság megállapította, hogy a Megbízói Követelésben rögzített tényállásban és a jelen eljárásban alperes által hivatkozott kötbérterhes határidők megegyeznek a Mérnök határozatában, és az azt felülbíráló, döntőbizottsági határozatban módosított kötbérterhes határidőkkel. A jogvita központi és elsődlegesen eldöntendő kérdése ezért az volt, hogy fennállnak-e érvényesen a Mérnök határozatában, és az azt felülbíráló döntőbizottsági határozatban módosított kötbérterhes határidők. Alperes nem vitatta felperes vállalkozói díjigény iránti követelésének megalapozottságát, azonban azzal érvelt, hogy felperesnek – késedelmes teljesítésére tekintettel – a vállalkozói díjigényt meghaladó kötbér- és kártérítés-fizetési kötelezettsége (továbbiakban együtt: kötbérfizetési kötelezettség) áll fenn. Kötbérterhes határidő hiányában azonban felperes esetleges késedelme nem vált ki kötbérfizetési kötelezettséget, ezért meg kellett vizsgálni a szerződés 8.4. Alcikkelyét, mivel az alperes számára a szerződés 2.5 és 8.7A Alcikkelyei csak akkor megfelelő hivatkozási alapok, ha az ezen rendelkezések alkalmazhatóságának előfeltételét jelentő 8.4. Alcikkely alapján a Mérnök a kötbérterhes határidőket meghosszabbíthatta, vagyis ennek alapján a Mérnöknek jogában állt a szerződést módosítani.
[62] A Választottbíróság álláspontja szerint, miután a Mérnök a szerződés megkötésekor meghatározott késedelmi kötbérek terhe alól felperest az általa módosított kötbérterhes határidők lejártáig terjedő időre mentesítette, a felek nem határoztak meg konkrét, a szerződés részévé vált és kötbérrel terhelt határidőket, így ilyen határidők hiányában a felperesnek a szerződés 2.5 és 8.7A Alcikkelyei alapján kötbér- és kártérítés-fizetési kötelezettsége sem származhatott. A felek közötti, az új kötbérterhes határidők megállapítására vonatkozó nyilatkozatok nem voltak megfelelően határozottak, fenntartás nélküliek, ezért nem voltak jogilag kötelezőek, emellett a szerződés 8.4. Alcikkelye, amelynek alapján a Mérnök határozatában az új kötbérterhes határidőket megállapította, nem jogosította fel a Mérnököt arra, hogy a szerződés eredeti kötbérterhes határidejei helyett a felekre kötelező új kötbérterhes határidőket állapítson meg.
[63] Az ütemterv nem tekinthető a felek egybehangzó akaratnyilatkozata kifejezésének. A felperes által javasolt ütemterv egyértelmű fenntartást tartalmazott és világossá tette, hogy ennek alapján az abban foglaltak alperes általi elfogadása esetén is csak egy jogilag nem kötelező, informális egyetértés jönne létre, amely tárgyalási alapként szolgálhat, azonban nem alkalmas a kötbérterhes határidők módosítására. Emellett ez a felperesi nyilatkozat, cégszerű aláírás hiányában, formailag sem volt alkalmas arra, hogy a szerződést módosítsa. Az ütemterv egy angol nyelvű magyarázattal kiegészített ábra, amelyen semmilyen cégszerű aláírás nem szerepel.
[64] A Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy az 1959-es Ptk. 216. §¬ára tekintettel a szerződéses határidők ráutaló magatartással történő módosítása sem állapítható meg. Egyrészt, nem állapítható meg az, hogy az egyik fél magatartása a szerződésmódosításra vonatkozó akaratot kétséget kizáróan kifejezné (lásd pl. BH2002. 138.; BH1987. 365.). Másrészt, a hiányzó akarategyezséget a későbbi teljesítés sem pótolhatta, mivel a kötbérrel kapcsolatos szerződések vonatkozásában az 1959-es Ptk. 246. §¬ának (1) bekezdése az írásbeliség követelményét írja elő („Kötbért csak írásban lehet érvényesen kikötni.”). Az 1959-es Ptk. a kötbér kikötése vonatkozásában tehát írásbeli alakot követel meg, és ezt a követelményt a ráutaló magatartás értelemszerűen nem teljesíti. Ettől függetlenül a felek a határidőket módosíthatták volna ráutaló magatartással, azonban ahhoz, hogy ezt kötbérrel terhelten tegyék, az írásbeliség követelményének betartása lett volna szükséges.
[65] Végezetül, a szerződés 8.4. Alcikkelye nem jogosította fel a Mérnököt a kötbérterhes határidők módosítására. A hivatkozott rendelkezés ugyanis egyszerűen mentesülési eseteket, illetve okokat határoz meg a vállalkozó számára és ezeket a rendelkezéseket „szolgálja ki” a Mérnök mint közvetítő mechanizmus. Ezek a rendelkezések a szerződéses felelősség tekintetében a vállalkozó számára önmagukban mentességet jelentő körülményeket tartalmaznak, a Mérnök szerepe pedig az, hogy első fórumként ezeknek a mentesítő, felelősséget kizáró körülményeknek a fennállásával kapcsolatban állást foglaljon. A Mérnök tevékenysége azonban nem terjedhet ki ezen körülmények fennállásának és következményei levonásának körén túl. A szerződés 8.4. Alcikkelye tehát nem egy szerződésmódosítási mechanizmus, hanem mentesülési körülmények felsorolása. Ezekre a körülményekre a vállalkozó a Mérnök hiányában is hivatkozhatna. A Mérnök feladata pedig ezen szabályok alkalmazása, nem pedig a szerződés diszkrecionális vagy üzleti alapon történő módosítása.
[66] A Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a 8.4. Alcikkely a vállalkozó számára bizonyos körülmények esetén mentesülést biztosító rendelkezés. Ezt támasztja alá az is, hogy a 8.4. Alcikkely a 20.1. Alcikkelyre hivatkozva rendezi a határidő-hosszabbítás kérdését, míg ez utóbbi címe: a „Vállalkozó követelései”. Ugyanezt támasztja alá a mentesülési okok listája, amely a vállalkozónak fel nem róható körülményekre utal, alátámasztva, hogy itt olyan esetekről van szó, amikor a vállalkozó mentesül az amúgy nem szerződésszerű teljesítés felelőssége alól. Szintén ezt támasztja alá, hogy a Mérnök nem egyoldalúan, hanem a vállalkozó kezdeményezésére fogadhat el egyes konkrét esetekre vonatkozó intézkedéseket.
[67] Ebből kifolyólag a 8.4. Alcikkely a vállalkozó számára és nem a Mérnök számára határoz meg jogosultságokat. A Mérnök szerepe ebben a vonatkozásban arra korlátozódik, hogy ezen rendelkezés számára egy eljárásrendet, a mentesülési okokra történő hivatkozás számára egy elsődleges fórumot biztosít. A Mérnöknek azonban nem a határidő meghosszabbítása, hanem a vállalkozó hivatkozásainak a 8.4. Alcikkely által felsorolt körülmények tükrében történő elbírálása a feladata.
[68] A jelen ügyben nem merült fel a szerződés 8.4. Alcikkelyének alkalmazási körébe eső helyzet, nem egyes határidők egyedi módosításáról volt szó, hanem a korábbi határidők betarthatatlanná válásáról, illetve az egész projekt átütemezéséről. Erre tekintettel a Mérnök rögzítette, hogy felperes nem felelős az eredeti kötbérterhes határidők be nem tartása miatt, azonban a 8.4. Alcikkely alkalmazása nem merülhetett fel, mert ez a rendelkezés nem adott jogot a Mérnöknek a kötbérterhes határidők módosítására, még akkor sem, ha erre vonatkozóan a felperes az ütemterv formájában jogi kötelező erővel nem bíró javaslatot tett.
[69] Mindezekre tekintettel a tényállás nem vonható a szerződés 8.4. Alcikkelyének alkalmazási körébe, így az nem eredményezhette jogi értelemben a szerződés kötbérterhes határidőinek módosítását.
[70] A kötbérterhes határidők módosítása csak a szerződés érvényes módosítása útján válthat ki joghatásokat, a Mérnöknek azonban a szerződés 3.1 Alcikkelye alapján nincs hatásköre a szerződés módosítására. A Választottbíróság megállapította azt is, hogy a felek sem a szerződésben, sem pedig a Döntőbizottság felállítására vonatkozóan megkötött megállapodásukban nem hatalmazták fel az egyébként is korlátozott jogkörrel létrehozott Döntőbizottságot a szerződés egyoldalú módosítására irányuló hatáskörrel.
[71] A fentiek alapján a Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Mérnök határozatában, és az azt felülbíráló döntőbizottsági határozatban foglalt különböző határidők nem váltak kötbérterhes határidőkké, sem szerződésmódosításként, sem a Mérnöknek a szerződés 8.4. Alcikkelye alapján foganatosított intézkedése eredményeként. A Választottbíróságnak nem kellett állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a szerződésben, az eredeti határidőkhöz kapcsolódó mérnöki felmentés megadását követően, a felperes teljesítésére milyen határidők vonatkoztak. A jelen ügy eldöntése szempontjából a releváns kérdést a Megbízói Követelésben hivatkozott kötbérterhes határidők jelentik, és ha a polgári jog általános elveiből le is lett volna vezethető valamilyen követelmény a felperes teljesítésének határidejére vonatkozóan (például hogy a szerződést, külön megállapodás hiányában, ésszerű időn belül kellett teljesítenie), az semmiképpen sem állapítható meg, hogy erre vonatkozott volna a kötbér terhe.
[72] A Választottbíróság álláspontja szerint a Mérnök még abban az esetben sem lett volna jogosult a kötbérterhes határidőket joghatályosan módosítani, amennyiben az Ütemterv vonatkozásában megállapítható lett volna a felek közötti szerződéses megállapodás létrejötte, hiszen felperes a határidő meghosszabbítására irányuló követelést az SzF 20.1 [Vállalkozó követelései] Alcikkelyében foglaltak szerint egyáltalán nem terjesztett elő.
[73] A Mérnök az SzF 3.1 Alcikkelyben foglaltakra is figyelemmel a szerződéses viszonyrendszerben alperes közreműködőjének minősül, akinek magatartásáért – és így szerződésszegéséért is – felperessel szemben úgy felel, mintha saját maga járt volna el.
[74] A Választottbíróság álláspontja szerint tehát a Megbízói Követelésben hivatkozott kötbérterhes határidőknek felperesre nézve nincs jogi kötőereje, így a keresettel támadott megbízói követelés és az azt elbíráló mérnöki eljárás szerződésellenességére vonatkozó további felperesi érvek vizsgálata nélkül is megállapítható, hogy a Megbízói Követelésről döntő mérnöki határozat jog- és szerződésellenes.
[75] A Választottbíróság az alperesi védekezésre figyelemmel végezetül megjegyzi, hogy a felek részvételével folyt korábbi választottbírósági eljárásban született ítélet indokolásából a Mérnöknek az SzF 8.4 Alcikkelyhez kapcsolódó jogkörével összefüggésben az alperes által idézett rendelkezés nincs kihatással a jelen ügy elbírálására és ebben a tekintetben nem minősül ítélt dolognak.
Az alperes kártérítés/vállalkozói díj és járulékai, illetőleg követelés-érvényesítési költség és járulékai összegében történő marasztalására irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatos határozat
[76] Felperes kereseti kérelmét elsődlegesen kártérítés, másodlagosan pedig vállalkozói díj követelés címén terjesztette elő, így azt a Választottbíróságnak is ebben a sorrendben kellett elbírálnia.
[77] Felperes a kártérítési igénye első részének a tárgyát, azaz a felperest ért kárt a Visszatartott Összegbe való alperesi beszámítás tárgyát képező összeggel azonosította. A kontraktuális kárfelelősség fogalmi elemeinek számbavételét a Választottbíróság a felek ezzel kapcsolatban előadott érvei fényében a károkozó magatartás és az okozati összefüggés vizsgálatával látta célszerűnek megkezdeni.
[78] A Választottbíróság osztotta alperes álláspontját abban a tekintetben, hogy a felperes állítólagos kárával nem állhatott okozati összefüggésben a felperes által hivatkozott alperesi szerződésszegő magatartások közül a Megbízói Követelés alperesi előterjesztése és az azt elbíráló mérnöki határozat meghozatala, azoknak a jog- és szerződésellenességének megállapítása ellenére sem. A bírói gyakorlat szerint több lehetséges károkozó cselekmény vagy mulasztás közül azt kell tekinteni a károsodás bekövetkezése okának, amely a kárral jogilag releváns oksági viszonyban van. A felperes által állított kár közvetlen kiváltó oka ezért kizárólag a felperes által kézhez vett alperesi beszámítási nyilatkozat megtétele lehet.
[79] Alperes az eljárás folyamán következetesen kitartott azon álláspontja mellett, hogy a mérnöki határozattal megítélt összegnek a Visszatartott Összegbe való beszámítására vonatkozó alperesi jogosultság alapja egyrészt a szerződés, másrészt az annak háttérjogszabályaként alkalmazandó az 1959-es Ptk. 296. § (1) bekezdése.
[80] Az alperesi védekezés megalapozottságának megítéléséhez a Választottbíróság szükségesnek látta megvizsgálni az építőiparban alkalmazott jóteljesítési garanciával kapcsolatos bírói gyakorlatot, és azt állapította meg, hogy a jóteljesítési garancia lényegét tekintve egy olyan szerződéses kikötés, amelyben a vállalkozói díj egy részére vonatkozóan a felek kifejezetten abban állapodnak meg, hogy 1) az a vállalkozót megilleti, 2) a vállalkozó azt nem kapja meg, hanem a megrendelőnél marad a felek által meghatározott ideig, és 3) az összeg rendeltetése a szerződés szerinti hibátlan teljesítés biztosítása, vagy a hibás teljesítés pénzzel történő reparációja, azaz, hogy – amennyiben a vállalkozó az esetleges hibás teljesítése miatt felmerült hibát nem javítja ki – a megrendelő a nála levő összegből a felmerülő javítási költséget igénybe veheti (Gfv.X.30.285/2009/6.).
[81] Az SzF 1.1.3.7 (Hibabejelentési Időszak), 1.1.4.11 (Visszatartott Összeg), 14.3 [Rész-számla Igazolások igénylése] és 14.9 [Visszatartott Összeg Kifizetése] Alcikkelyekben foglalt rendelkezések és a feleknek az eljárás során tett előadásai összevetéséből megállapítható, hogy a Visszatartott Összeg szerződéses célját a felek az ítélkezési gyakorlat által is jól ismert jóteljesítési garancia rendeltetésével megegyező módon határozták meg. A Visszatartott Összeg nyilvántartására, elszámolására és kifizetésére vonatkozó szerződéses rendelkezések és az SzF 8.7A Alcikkely második bekezdésének együttes vizsgálata alapján a Választottbíróság megállapította, hogy még a Megbízói Követelést érvényesen jóváhagyó mérnöki határozat esetén sem lett volna alperesnek joga a más vállalkozóknál felmerült készenléti és lassítási költségek felperesnek felróható része alperesre történő továbbhárításából eredő kárait a szerződés szerinti hibátlan teljesítés biztosítására vagy a hibás teljesítés pénzzel történő reparációjára szolgáló Visszatartott Összegbe beszámítani. A más vállalkozók felé történő alperesi kifizetések nyomán a felperesnél keletkező megtérítési kötelezettség semmiképpen sem tekinthető a szerződésszerű vállalkozói teljesítéshez kapcsolódó kellékszavatossági kötelezettség fogalmi elemének, függetlenül attól, hogy alperesnek a felperessel szemben fennálló regressz-igény érvényesítési jogát maga a szerződés 8.7A Akcikkelye is biztosítja. A mérnöki határozat által jóváhagyott alperesi regressz-igényeknek a Visszatartott Összegbe történő beszámítása útján történő kielégítésére ezért csak akkor lett volna lehetőség, ha a felek az alperes erre irányuló jogát a szerződésben kifejezetten kikötötték volna.
[82] A Visszatartott Összeg jogi minősítésével kapcsolatban kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a vállalkozói díj visszatartás jogintézménye óvadékként (1959-es Ptk. 270. §) funkcionál a vállalkozási szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos szavatossági jogok biztosítására (Gfv.X.30.285/2009/6.), az óvadék felhasználásával kapcsolatos bírói gyakorlat pedig még azt is egyértelművé teszi, hogy az óvadékként kezelt összeg vissza nem adása alapján keletkezett tartozásba az óvadékkal nem biztosított egyéb követelések nem számíthatók be (Gfv.VII.30.003/2015/5.). A Választottbíróság álláspontja szerint ezért a Megbízói Követelésnek a Visszatartott Összegbe történő alperesi beszámítása az 1959-es Ptk. 297. § (1) bekezdésébe ütközött, amely szerint a beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani.
[83] A Választottbíróság annyiban osztotta alperes álláspontját, hogy a garanciális visszatartás felszabadítására irányuló kötelezettség esedékessé válása – felperesnek a korábbi választottbírósági ítélet indokolására alapított álláspontjával ellentétben – nem hogy az akadálya a beszámítási jog gyakorlásának, hanem annak egyenesen az előfeltétele, hiszen beszámítani csak lejárt tartozásba lehet. Az 1959-es Ptk. erről rendelkező 296. § (1) bekezdése azonban a jelen eljárásban nem alkalmazható, mert erre irányuló kifejezett szerződéses kikötés hiányában a Visszatartott Összeg szerződéses rendeltetésével nem fér össze az SzF 8.7A Alcikkelyen alapuló és érvényes mérnöki határozattal is megerősített alperesi követeléseknek a Visszatartott Összegbe való beszámítása.
[84] Az 1959-es Ptk. 297. § (1) bekezdésébe ütköző alperesi beszámítási nyilatkozat joghatás kiváltására alkalmatlan volt, amelyből kifolyólag annak megtételével összefüggésben felperesnek kára polgári jogi értelemben nem keletkezett, így a felperes erre vonatkozó kártérítési igénye nem volt megalapozott.
[85] A Választottbíróság a követelés vállalkozói díj címén történő teljesítésére irányuló felperesi petitum vonatkozásában megállapította, hogy az 1959-es Ptk. 297. § (1) bekezdésébe ütközése miatt nem létezőnek tekintett alperesi beszámítási nyilatkozat joghatás kiváltására való alkalmatlansága folytán a Visszatartott Összegnek a keresetben megfizetni kért része vállalkozói díj címén van alperes birtokában, tekintettel arra, hogy alperes a Visszatartott Összeget az SzF 14.9 [Visszatartott Összeg Kifizetése] Alcikkelyének előírása szerint a Hiba Bejelentési Időszak szerződés szerinti lejáratakor, a korábbi választottbírósági ítélet által is elbírált módon, köteles lett volna kiadni felperesnek.
[86] A keresetben foglalt vállalkozói díj követeléssel megegyező összegű alperesi beszámítási kifogás jelen eljárásban való előterjesztésére figyelemmel a Választottbíróság nem vizsgálta a marasztalási kereset tárgyát képező összeg vállalkozói díj címén történő előterjesztésének megalapozottságát, és megállapította, hogy a felperes vállalkozói díj követelésére irányuló joga megnyílt. A vállalkozói díj követelés esedékessé válásának időpontja tekintetében a Választottbíróság megállapította, hogy az a korábbi választottbírósági ítéletben foglaltak nyomán ítélt dolognak minősül.
[87] A keresetben foglalt vállalkozói díj követeléssel összefüggésben kért késedelmi kamatok felperes által bemutatott számítási módjával, a kamat mértékével és a kamatfizetés kezdő időpontjával a Választottbíróság egyetértett, így megállapította, hogy alperes köteles EKB+8% mértékű késedelmi kamatot is fizetni. A Választottbíróság nem osztotta alperesnek a késedelmi kamat mértéke vonatkozásában kifejtett álláspontját, amely szerint a kamatráta meghatározásához az SzF 14.8 [Késedelmes fizetés] Alcikkely rendelkezéseit kellett volna figyelembe venni. Az említett szerződéses szakasz ugyanis csak az SzF 14.7 [Fizetés] Alcikkelyben hivatkozott, jogcímükben is határozottan megjelölt alperesi fizetési kötelezettségek vonatkozásában rendelte el az alacsonyabb mértékű kamatláb alkalmazását, és a felsorolt fizetési kötelezettségek között a Visszatartási Összeg nem szerepelt.
[88] A Választottbíróság rögzíti, hogy alperesnek a vállalkozói díj és járulékai összegében történő marasztalása a vállalkozói díj követelésnek alperes által történő elismerésén alapult.
[89] Felperes az igényérvényesítéssel kapcsolatban követelt összeg megtérítését is kérte alperestől szerződésszegéssel okozott kár megtérítése címén.
[90] A Választottbíróság a megtéríteni kért összeg mibenlétének igazolására a felperes által csatolt okiratok megvizsgálását követően arra az álláspontra jutott, hogy felperes (1) csak valószínűsítette, de nem bizonyította (pld. számviteli bizonylatokkal vagy bankszámlakivonatokkal), hogy a követelés tárgyát képező költségek valóban felmerültek; illetve hogy (2) az állított költségek milyen módon állnak okozati összefüggésben a jelen eljárást megelőzően megtett alperesi beszámítási nyilatkozattal. A Választottbíróság úgy ítélte meg, hogy amennyiben felperes a szóban forgó összegek alperesnek felróható felmerülését bizonyította is volna, a kérdéses költségek jóváhagyása tárgyában az SzF 20.1 [Vállalkozó követelései] Alcikkelyben rögzített szabályok szerint meghozott mérnöki határozat hiányában a jelen eljárásban akkor sem érvényesíthette volna azokat, mivel azok nem a jelen eljárásban merültek fel.
[91] A Választottbíróság az előzetes igényérvényesítési költség alperes által történő megtérítésére irányuló felperesi keresetet a fenti indokok alapján elutasította.
Az alperes beszámítási kifogásával kapcsolatos határozat
[92] Alperes az Eljárási Szabályzat 34. § (3) bekezdése alapján beszámítási kifogást terjesztett elő a Megbízói Követelésről döntő mérnöki határozat meghatározott összegű része erejéig Alperes hangsúlyozta azt is, hogy a kifogása „anyagi jogi jellegű”, és jogalapjaként megjelölte az SzF 8.7A, 2.5, 3.5 és 14.3 Alcikkelyeit, valamint az 1959-es Ptk. 296. § (1) bekezdését.
[93] A Választottbíróságnak először meg kellett vizsgálnia a felpereshez érkezett beszámítási nyilatkozat és a jelen eljárásban eszközölt beszámítási kifogás egymáshoz való viszonyát.
[94] A különböző időpontokban megtett beszámítási nyilatkozatok összevetése útján megállapítható volt, hogy amíg a felpereshez érkezett beszámítási nyilatkozat megtételét megelőzte az SzF 2.5 [Megbízó követelései] Alcikkelyére hivatkozással előterjesztett alperesi követelésnek a Mérnök által alakilag az SzF 3.5 [Határozatok] Alcikkelye szerinti határozattal történő elbírálása, addig a jelen eljárásban előterjesztett beszámítási kifogás benyújtását a szerződés szerinti mérnöki határozathozatal nem előzte meg. Ezt támasztja alá a beszámítási kifogás megfogalmazásának szövegkörnyezete is, amelyből világosan kiderül, hogy azt alperes a Megbízói Követelés előterjesztése és az azt követő mérnöki határozathozatal szerződésellenességével kapcsolatban felperes által előadott „alaki érvek” elhárítása céljából nyújtotta be.
[95] A Választottbíróságnak ezért abban kellett állást foglalnia, hogy lehet-e a jelen eljárásban beszámítási kifogás útján elbíráltatni egy olyan alperesi követelést, amelyet a Mérnök a határozatával előzetesen jóvá nem hagyott. A kérdés megítélése arra tekintettel különösen fajsúlyos, hogy az első beszámítás alapját képező mérnöki határozatot érvényesen módosított kötbérterhes határidők hiányában éppen a jelen ítélet mondta ki jog- és szerződésellenesnek.
[96] A Választottbíróság valamennyi lényeges körülmény számbavételét követően megállapította, hogy a beszámítási kifogás alapjául szolgáló alperesi követelés ugyan tartalmában megegyezik a Megbízói Követeléssel, maga a beszámítási kifogás azonban formálisan egy attól eltérő új igény, amelynek érvényesítésére nem vonatkoznak az alperesi követelések előterjesztésére vonatkozó általános szerződéses rendelkezésektől (SzF 2.5 [Megbízó követelései] 3.5 [Határozatok] Alcikkelyek) eltérő szabályok. A Választottbíróság álláspontja szerint ezért a beszámítási kifogás alapjául szolgáló alperesi követelést a jelen eljárásban beszámítási kifogásként történő érvényesítés helyett a Mérnökhöz kellett volna ismételten benyújtani, és csak a Mérnök megismételt eljárásában hozott határozattal kapcsolatos alperesi elégedetlenség esetén lehetett volna a Választottbírósághoz fordulni. A Választottbíróság álláspontja szerint ezért a beszámítási kifogást a jelen eljárásban nem lehetett érdemben elbírálni, amelynek következtében a Választottbíróság alperes beszámítási kifogását elutasította.
(Vb/16095)
