Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

Határozatok tára

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek között 2008. márciusában vállalkozási szerződés jött létre. Ennek a szerződésnek az volt az előzménye, hogy vasútvonal átépítésének teljes projektjére egy konzorcium és egy állami megrendelő társaság között fővállalkozási szerződés jött létre. A konzorcium egyik tagja, az alperes a felperessel kötötte meg a per tárgyát képező alvállalkozási szerződést bizonyos kivitelezési munkálatokra. A felperes tehát ténylegesen csak a teljes projekt egy részének megvalósításában vett részt, mint az alperes alvállalkozója. A per tárgyát képező vállalkozási szerződésre a FIDIC Piros Könyv általános szerződési feltételeit alkalmazták és ennek egyes feltételeinek módosítására a felek Különleges Szerződéses Feltételekben is megállapodtak, mely a szerződő felek megállapodása szerint a vállalkozási szerződésük részét képezte.
  2. Nem volt vitás a felek között, hogy a felperes a kivitelezési munkálatokat 2009. novemberében fejezte be, és a munkaterületről is levonult. A teljes projekt vonatkozásában a sikeres átadás-átvétel 2011. decemberében zárult le. 2015. májusában a felek a jótállási munkák lezárásaként jegyzőkönyvet vettek fel, amely igazolta, hogy a felperes eleget tett a szerződéses jótállási kötelezettségének is.
Az alperes több vállalkozói díjszámlát nem egyenlített ki, nem egyenlítette ki továbbá a kereseti kérelemben megjelölt számlákból 10%-os mértékben visszatartott díjakat sem. Kifejtette továbbá a felperes azt is, hogy a vállalkozási szerződés csökkentett átalányárából neki még vállalkozói díjkövetelése is van, amely az alperes által le nem igazolt munkálatokra vonatkozik.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése és beszámítási kifogása
  1. A felperes keresetében a fenti tényállás alapján kérte a ki nem fizetett vállalkozói díj megfizetésére kötelezni az alperest a Különleges Szerződési Feltételekben megállapodott késedelmi kamatköveteléssel együtt.
  2. Az alperes válasziratában a kereseti követelés teljes összegével szemben beszámítási kifogással élt. Az alperes elsődleges és másodlagos beszámítási kifogást is előterjesztett. A beszámítási kifogások jogcíme késedelmi kötbér követelés volt. Az elsődleges beszámítási kifogás kapcsán a kötbérigény azért keletkezett, mivel az alperes állítása szerint a 2010. januári műszaki átadás-átvételi eljárás a hibalistában a felperesi teljesítéssel összefüggő okból lett megtagadva. A felperes által végzett munkálatok között olyan súlyos hibák voltak, melyek akadályozták a rendeltetésszerű használatot, és így kizárták a szolgáltatás átvételét. A másodlagos beszámítási kifogás kapcsán a kötbérkövetelés azon alapult, hogy a felperes tényszerűen nem tartotta be a vállalkozási szerződésben írt határidőket, és ez neki felróható módon történt. Végezetül a le nem igazolt vállalkozó díjkövetelés kapcsán az alperes elévülési kifogásra is hivatkozott.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság abból indult ki, hogy az alperes keresettel szembeni védekezését beszámításra alapította. Az rPtk. 296. § (1) és (2) bekezdései szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését – ha jogszabály kivételt nem tesz – a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. A beszámítás a teljesítés joghatásával jár; egyoldalú jognyilatkozattal történik, amihez a jogosult beleegyezése nem szükséges, csupán arról van szó, hogy a beszámítani kívánt követelésnek lejártnak és esedékesnek kell lennie. Ez a nyilatkozat a bírósági-, választottbírósági eljárás során is történhet. A beszámítás tehát akkor lehetséges, ha a beszámító félnek esedékes és lejárt követelése van egy olyan követeléssel szemben, amivel ő nyilvánvalóan tartozik. A beszámítással teljesíteni kíván és ezzel kívánja megfizetni az általa nem vitatott, elismert tartozást. A felperesi kérelmek megalapozottságának vizsgálatakor tehát a Választottbíróságnak azt kellett megítélnie, hogy a beszámítási kifogás az elsődlegesen és a másodlagosan előterjesztett érvek alapján megalapozott vagy sem.
  2. Az elsődleges beszámítási kifogás esetén az alperes arra alapította a kötbérigényét, hogy a felperes által végzett munkálatok között olyan súlyos hiba volt, amely egyrészt akadályozta a rendeltetésszerű használatot, másrészt pedig, ebből következően, ez kizárt a szolgáltatás átvételét. A felperes késedelmét ezek a hibák alapozták meg. Az a felek között nem volt vitás a perben, hogy a felperes a szerződés szerinti határidőre nem tudta teljesíteni a feladatait. A bizonyítási teher a beszámítási kifogásnál az alperest terhelte. A Választottbíróság így részletesen vizsgálta a 2010. januári átadás-átvételi eljárás kapcsán írt hibalistát. A bizonyítási eljárás során az alperes nem tudta igazolni, hogy ezek a hibák, amikre hivatkozott, a felperes érdekkörébe tartozó hiányosságok voltak. A felek okirati bizonyítékokat is benyújtottak, és ezek között szakértői véleményeket. A felperes TSZSZ eljárásra hivatkozott, ahol a szakértő szervezet a késedelmek vizsgáltat során azt állapította meg, hogy a hibalistában szereplő műszaki tételek egyrészt nem a felperes munkarészéhez tartoztak, vagy pedig a feltárt hiányosságok nem akadályozták a rendeltetésszerű használatot. A kivitelezés teljeskörű munkálatai az alperest terhelték, amelyből a felperes a felek megállapodása szerint kizárólag részfeladatokat végzett. A TSZSZ szakvélemény kiemelte, hogy a műszaki átadás-átvétel meghiúsulása nem a felperes munkarészeivel kapcsolatos hibák miatt hiúsult meg. Az alperes által csatolt magánszakvélemény sem tartalmazott olyan megállapítást, amely ezt műszakilag kétségessé tette volna. A Választottbíróság így a bizonyítékok mérlegelése után arra a következtetésre jutott, hogy a műszaki átadás-átvétel meghiúsulása és a felperes teljesítése közötti ok-okozati összefüggés nem bizonyított, így az elsődleges beszámítási kifogást nem tartotta alaposnak.
  1. A másodlagos beszámítási kifogást az alperes arra alapította, hogy a felek közötti vállalkozási szerződés egyes határideit a felperes nem tartotta be, ez neki felróható, és a kötbérterhes határidők megsértése miatt beállt a késedelmi kötbérfizetési kötelezettsége. A bizonyítási teher itt is az alperest terhelte.
Az nem volt vitás a felek között itt sem, hogy a felperes nem tartotta be a részhatáridőket, késedelmesen teljesített. Vitatta azonban egyrészt a késedelmes napok számát, és állította, hogy őt azért nem terheli késedelemmel kapcsolatosan felróhatóság, mert az alperes késedelme kizárta a felperes késedelmét. Ezt arra alapította, hogy a szerződéses határidőt jóval meghaladóan kapta meg a jóváhagyott kiviteli terveket, és késve adták át részére a részmunka területeket. Ezzel kapcsolatosan a Választottbíróság ugyancsak a felek által benyújtott szakértői anyagokat vizsgálta, melyek megerősítették, illetve nem cáfolták azt, hogy a felperes bár késett a teljesítéssel, azonban ez számára azért nem felróható, mivel az alperes a kiviteli terveket késedelmesen adta át részére, és a hivatkozott munkaterületeket késedelemmel biztosította. Az rPtk. 303. § (3) bekezdése alapján az alperes jogosulti késedelme a kötelezett felperes késedelmét kizárta. Így a felperes másodlagos beszámítási kifogása sem volt bizonyítva, így a Választottbíróság ezt is elutasította.
  1. A Választottbíróság foglalkozott a le nem számlázott, és nem leigazolt munkák tekintetében felmerült vállalkozói díjköveteléssel is. A felek nyilatkozatai és a szerződés alapján a Választottbíróság azt állapította meg, hogy le nem számlázott vállalkozói díj esetén az elévülés kezdő időpontja nincs összefüggésben a sikeres műszaki átadás-átvétel időpontjával. Semmi nem gátolta meg a felperest abban, hogy valamennyi teljesítését leszámlázza a szerződés alapján az alperesnek. Arra tekintettel, hogy a felperes ezen követelésére az igényt az esedékessé válást követő öt év alatt nem nyújtotta be, az elévülés megszakadását vagy nyugvását előidéző körülményre hivatkozni nem tudott, így a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes ezen követelése elévült.
A felek között nem volt vitás, hogy a késedelmi kamat mértékét a felek közötti szerződés (Különös Szerződési Feltételek) határozza meg.
Figyelemmel arra, hogy az alperes beszámítási kifogása az elévülési kifogást leszámítva nem volt megalapozott, így a Választottbíróság az alperest a le nem számlázott munkarészekkel kapcsolatos követelés kivételével a kereseti kérelem szerint marasztalta.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes hosszú ideje foglalkozik kovaföld nevű természetes ásványi anyag ipari hasznosításával és az ezzel kapcsolatos kutatásokkal. A laboratóriumi vizsgálatok alapján a felperes arra a következtetésre jutott, hogy a cége által termelt kovaföld minősége gyógyszeripari felhasználásra is alkalmas. A töltő- és segédanyagok értékesítése mellett szabadalomként hasznosítva jelentős üzleti lehetőség mutatkozik annak a számára, aki ezzel a termékkel előbb lép piacra. A felperes és az alperes ezért szándéknyilatkozatot írtak alá a kovaföldnek a gyógyszeripar területén általános hordozóként történő alkalmazásával kapcsolatos találmány és az ahhoz kapcsolódó találmányok megalkotásában való együttműködés tárgyában. A szándéknyilatkozathoz a felek már csatolták azt a szabadalmi bejelentést, amely a szándéknyilatkozatuk aláírását követő rövid időn belül került benyújtásra. A szándéknyilatkozatban a felek megállapították az őket a szabadalmak tekintetében megillető eszmei tulajdonhányadokat is. Rögzítették azt is továbbá, hogy a szabadalmi eljárásokkal kapcsolatos költségeket a szabadalmi tulajdoni hányaduknak megfelelően viselik. Nem sokkal a szándéknyilatkozat aláírását követően a felek vételi jog biztosításáról és a találmányokkal kapcsolatos hasznosítási díjról szóló szerződést is kötöttek. A vételi jog biztosításáról szóló szerződés hatálya egyrészt kiterjedt a hivatkozott és benyújtott I. sz. Találmányra, melynek a tárgya szilárd gyógyszerkészítmény, pld. tabletta, amely gyógyászati hatóanyagot és töltőanyagként kovaföldet vagy kovaföld tartalmú természetes ásványkeveréket tartalmaz. Másrészt, kiterjedt az ugyancsak benyújtott eljárás gyógyszeripari felhasználásra alkalmas segédanyag előállításának a szabadalmi bejelentésére is (II. Találmány). A vételi jog biztosításáról szóló szerződés öt éves időtartamra szóló vételi jog alapításának ellenértékeként opciós díjat határozott meg, melyet az alperes meg is fizetett a felperesnek. Az opciós díj ellenében az alperes a közös találmányok hasznosítására kizárólagos jogot szerzett. A vételi jog biztosításáról szóló szerződés rendelkezett arról, hogy ha a I. Találmány kapcsán a szabadalmi oltalom iránti kérelmet az illetékes hatóság nem olyan okból utasítja el, amely az alperes az eljárásban tanúsított, felróható magatartására vezethető vissza, úgy a felperes a teljes opciós díj összegét vissza kell, hogy fizesse. Az opciós díj felét kell visszafizetni akkor, ha a vételi jogot biztosító szerződésben írt találmányokkal kapcsolatos kísérletek az alperes ésszerűen elvárható erőfeszítései mellett is teljes mértékben sikertelenek és azok felhasználásával a szerződés megkötését követő öt év elteltével sem töltő-, sem segédanyag nem fejleszthető ki. A közös találmányok (I. Találmány és II. Találmány) szabadalmi védettségének megszerzéséhez és fenntartásához szükséges iratok aláírására a felperes az alperesnek öt évre szóló olyan meghatalmazást adott. Ennek alapján az eljárásokat az alperesnek magának kellett lefolytatni.
  2. A felek a hasznosítás tekintetében a vételi jog biztosításáról és a hasznosítási díjról szóló szerződésben úgy állapodtak meg, hogy az alperes javára öt évre szólóan alapított vételi jog gyakorlásáig, illetve a gyakorlás elmulasztása esetén annak lejártát követően, a közös találmányok, illetve a szabadalmi bejelentések és szabadalmak hasznosítására, használatba adására, valamint azok felhasználásával készülő termékek hasznosítására kizárólagosan és önállóan az alperes jogosult azzal, hogy az így szerzett kizárólagos jogainak ellenértékeként a felperes a hasznosításból, értékesítésből származó nettó árbevétel meghatározott százalékával megegyező haszonrészesedésre, royalty-ra jogosult. Ha az alperes a vételi jogot nem gyakorolja, úgy a felperes a szabadalmak érvényességi ideje alatt jogosult a haszonrészesedésre. A vételi jog gyakorlása esetén fizetendő vételárból levonásra kerül az opciós díj, és az addig kifizetett haszonrészesedés összege. A felperes állította, hogy szerződéses kötelezettségeit teljesítette. Az alperes az opciós díjra vonatkozó fizetési kötelezettségét teljesítette, de haszonrészesedést nem fizetett. Hasznosítási, értékesítési tevékenységet nem végzett, pedig a felperes szerint üzemi gyártásra alkalmas termék jött létre a szerződéskötést követő két év múltán. Az öt év eltelte után az alperes azt közölte a felperessel, hogy a hasznosítási tevékenységet nem kívánja folytatni, a szabadalmi oltalom iránti kérelem elutasításra került, az alperes igényt tart az opciós díj visszafizetésére, és a szabadalmaztatási eljárásokat nem kívánja tovább folytatni. A felperes álláspontja szerint az alperes a teljesítést jogellenesen megtagadta, és emiatt meghiúsult a felperes részéről teljesített szolgáltatás ellentételezése.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése, viszontkeresete
  1. A felperes keresetében kifejtette, hogy a szabadalmi bejelentések tekintetében az oltalom fennáll. A felperes a szerződéses kötelezettségeit teljesítette, ezzel szemben az alperes a kizárólagos hasznosítási jogosultsága ellenére nem végzi a hasznosítási és értékesítési tevékenységét, a célországok jelentős részében szabadalmi bejelentést sem tett. Az öt év letelte után értesítette az alperes a felperest, hogy további tevékenységet nem kíván végezni. Az alperesi teljesítés megtagadása miatt a felperes részéről teljesített szolgáltatás ellentételezése meghiúsult. Az alperes, mint kötelezett, a teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg, így a felperes a lehetetlenülés következményeinek alkalmazását választja, és az alperestől kártérítést követel (rPtk. 313. § és rPtk. 312. § (2). bek.). A felperes általános kártérítést kért, és kárigényét a vételárból az opciós díj levonásával kalkulált haszonrészesedésben jelölte meg.
  2. Az alperes válasziratában a tényállást lényegében azonosan adta elő, de abból eltérő következtetéseket vont le, és viszontkeresetet is előterjesztett. Álláspontja szerint az I. Találmány tekintetében az illetékes hatóság az újdonság kritériuma, ill. a feltalálói tevékenység hiánya miatt a találmányt nem találta szabadalmaztathatónak és ezért szabadalmi oltalom korlátozott formában sem adható. Az igénypontok többször korlátozva lettek, így a I. Találmány az eredeti formában nem szabadalmaztatható. A II. Találmány esetén az igénypontok szűkítése ugyancsak elkerülhetetlen volt, de a szerződéskötést követő két év alatt sem sikerült a nyers kovaföldet oly mértékben megtisztítani, hogy eredeti struktúrája megőrzése mellett megfeleljen a gyógyszeripari alkalmazásnak. Az alperes viszontkeresetében három kérelmet terjesztett elő. Első kérelmében kérte, hogy a felperes fizesse vissza az opciós díjat, mivel álláspontja szerint az I. Találmány szabadalmi oltalom iránti kérelmét az illetékes hatóság elutasította az öt éves határidőn belül. A fő igénypont korlátozásával megfogalmazott igénypont már más találmányt nevesít. A másodlagos viszontkereseti kérelem pedig azon alapult, hogy a felperesnek az opciós díj felét azért kell visszafizetnie, mivel a közös találmányokkal kapcsolatos kísérletek az alperes ésszerűen elvárható erőfeszítései mellett is teljes mértékben sikertelenek. Így az opciós díj felét a felperesnek vissza kell fizetnie akkor is, ha a Választottbíróság az elsődleges viszontkereseti kérelemnek nem ad helyt. A harmadik viszontkereseti kérelem pedig a megtérítendő költségekre vonatkozott. A szándéknyilatkozatban ugyanis a felek úgy rendelkeztek, hogy a szabadalmi eljárásokkal kapcsolatos költségeket a szándéknyilatkozatban közösen meghatározott mértékű szabadalmi tulajdoni hányaduk arányában viselik.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság elsőként a felperes keresetében írtakkal foglalkozott. A felperes kártérítési követelést terjesztett elő. Állította, hogy az alperes a szerződés teljesítését megtagadta. Ezzel szerződésszegést követett el, és a felperesnek kárt okozott. A Választottbíróság a felek által aláírt szándéknyilatkozatból azt állapította meg, hogy a találmányokkal kapcsolatos kutatási- és fejlesztési tevékenységet a találmányoknak a szabadalmi védettség megszerzésével és fenntartásával kapcsolatos tevékenységen túlmenőleg az alperes kizárólagosan és önállóan jogosult volt végezni. Ez azonban a kockázati tényezőkre figyelemmel mindössze egy kizárólagos jogosultságot jelent az alperes részére. Az opciós és hasznosítási szerződés az alperes részére ugyancsak jogosultságot biztosított és nem kötelezettséget határozott meg. Egyértelmű volt a felek által kötött megállapodásokból, hogy érdemi tevékenységet saját kockázatára az alperes végzett. Tényként állapította meg a Választottbíróság, hogy az alperes az opciós díjat megfizette a szerződés szerint. Haszonrészesedést, royalty-t a felperesnek nem tudott fizetni, hiszen az sikeres kutatási és fejlesztési tevékenységet követő értékesítést és hasznosítást feltételezett. Ilyen pedig nem történt. A közös találmányok egyfelől egy olyan gyógyszert jelentettek, amelyben a kovaföld töltőanyagként szerepelhetett, másfelől pedig egy tisztítási eljárást foglalt magába, ami gyógyszeripari segédanyag előállítására vonatkozott. A felek megállapodása szerint az alperes üzleti döntési körébe tartozott az, hogy kívánja vagy nem kívánja folytatni a közös találmányokon alapuló gyógyszertermékek és segédanyagok kifejlesztésére vonatkozó tevékenységet. A szabadalmaztatás és az eljárások sikere az alperesnek kizárólagos joga alapján kiemelt érdeke volt. Az alperes a szerződés teljesítését nem tagadta meg, a piacról a felperest nem zárta ki. Öt év eltelte után az eljárás során bizonyított ésszerű erőfeszítések után joga volt az alperesnek úgy dönteni, hogy mivel az eljárások üzletileg hasznosítható eredményre nem vezettek, felhagyjon a további tevékenységgel. A szerződésből és magából az opciós díj visszafizetésére vonatkozó rendelkezésekből is egyértelmű volt, hogy az alperes saját kockázatára végezte a kísérleteket, és joga volt olyan gazdaságilag racionális döntést hozni, hogy felhagy a további tevékenységgel. Jogellenes magatartás, szerződésszegés hiányában így a felperes keresetét a Választottbíróság elutasította.
  1. Az alperes elsődleges viszontkeresete a Választottbíróság szerint nem alapos. Már az opciós szerződés megkötésekor tisztában voltak a felek azzal, hogy a találmányok jövőbeni hasznosítása kutatási és fejlesztési célból is üzleti kockázatot hordoz. Ezért rendelkeztek szerződésükben az opciós díj teljes vagy részleges visszafizetéséről. Az opciós szerződés megkötését követő öt éven belül, ha a hatóság elutasítja a találmányra vonatkozó szabadalmi oltalom iránti kérelmet, akkor a felperes a teljes opciós díjat köteles volt visszafizetni. A Választottbíróság azonban tényként állapította meg, hogy az ideiglenes oltalom a szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatosan az eljárás alatt is fennállt, azaz a szerződésben meghatározott öt év elteltével is fennállt.
Megalapozott ezzel szemben az alperes másodlagos viszontkereseti kérelme. Bizonyította az alperes, hogy két évvel a szerződést követően kísérleti gyártást végzett és három és négy évvel a szerződést követően is végzett a kovafölddel kapcsolatosan különböző vizsgálatokat. Ebből tehát nem vonható le olyan következtetés, hogy nem ésszerű erőfeszítést az alperes a további kutatás-fejlesztésre, és különösen nem igazolható az, hogy a teljesítést megtagadta. A próbapalettázás nem jelentheti azt, hogy a kísérleteket akkor is folytatnia kell az alperesnek, ha a hasznosítás a kutatás-fejlesztés számára gazdaságtalan. A Választottbíróság így megalapozottnak tartotta a másodlagos viszontkeresetet, mivel öt éven belül az alperes gazdasági szempontból ésszerűen elvárható erőfeszítései mellett is sikertelenek voltak a közös találmányokkal kapcsolatos kísérletek és azok felhasználásával sem töltő-, sem segédanyagot nem tudott az alperes kifejleszteni. Így az opciós díj 50%-a az alperes részére visszafizetendő.
Részben tartotta megalapozottnak az alperes harmadlagos, szabadalmakkal kapcsolatos viszontkeresetét, mellyel kapcsolatosan az alperes ugyan a jogalapot bizonyítani tudta, dokumentumokat is csatolt, azonban azt nem tudta igazolni, hogy milyen tulajdoni arány kapcsolódik az egyes találmányokhoz, így az arányok figyelembe vételénél ezt a Választottbíróság az alperes terhére értékelte.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes, mint eladó és az alperes, mint vevő adásvételi szerződéseket kötöttek mezőgazdasági vetőmagok és növényvédő szerek határidős szállítására. A felperes a szerződések szerinti árukat az alperesnek leszállította, és a szállításokat szállítólevelekkel dokumentálta.
     
  2. A felperes a leszállított árukat az alperesnek leszámlázta, és az alperes a számlák összegét nem fizette meg.
     
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes keresetében azt kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a leszállított és ki nem fizetett áruk ellenértékének a késedelmi kamatok és a perköltségek megfizetésére.
     
  2. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy a kérelem jogalap nélküli, és kérte azt is, hogy a felperes mutassa be a keresetét alátámasztó bizonyítékokat. Az alperes egyéb nyilatkozatot nem tett, a Választottbíróság szóbeli tárgyalásán nem jelent meg.
     
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság megállapította, hogy a felperes keresete alapos. A felek között a Ptk. 6:215. § (1) bek. szerint minősülő adásvételi szerződések jöttek létre, amelyekre alkalmazni kell sajátos tartalmukra tekintettel a Ptk. 6:231. §-ának a rendelkezéseit is. Az adásvételi szerződés értelmében a vevő kötelezettsége az adásvétel tárgyát képező dolog átvétele, és a vételár megfizetése. A felperes a Választottbíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás tanúsága szerint eleget tett az adásvétel tárgyát képező ingó dolgok tulajdonjogának átruházására vonatkozó szerződéses kötelezettségének, az alperes a perbeli követelésekkel kapcsolatosan pedig nem tett olyan nyilatkozatot, mely tényszerűen megkérdőjelezte volna az áruk leszállítását, és azt sem állította és nem is bizonyította, hogy a vételárat megfizette volna. A fentieknek megfelelően a Választottbíróság az alperest kötelezte a ki nem fizetett vételár, a késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1)A fő tevékenységeként ingatlan értékesítéssel foglalkozó franchise ( jogbérbe adó ) társaság mint felperes ,értékesítési hálózata bővítése céljából lehetőséget biztosított a franchise szerződéses partnerének,hogy al-franchise szerződést kössön egy betéti társasággal,hogy az a szerződéses partner által szervezett ingatlanok kapcsán értékesítőként járjon el a felperes franchise joga alapján. Az értékesítőként eljáró betéti társaság részéről magánszemélyként az al-franchise szerződéssel létrejött jogviszony szerinti tevékenységben közreműködő természetes személy alperes a szerződéses kötelezettségek megszegése és következményei tekintetében, beleértve a szerződésben írt kötbért is, külön írásbeli nyilatkozatával az értékesítővel egyetemleges felelősséget vállalt.
(2)Az alperes tevékenysége során az értékesített ingatlanok megbízóitól a megbízás teljesítése után a megbízási díjakat átvette azokkal azonban nem számolt el ,azokkal sajátjaként rendelkezett. Büntetőjogi felelősségét az illetékes bíróság megállapította. Ezen túlmenően nem tett eleget az al-franchise szerződés alapján járó díj fizetési kötelezettségének sem.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
(3)A felperes keresetében a szerződésben írt kötbér összegénél alacsonyabb mértékű kötbér fizetésére kérte kötelezni az alperest a felelősségvállaló nyilatkozata alapján az értékesítő szerződésszegéséért vállalt egyetemleges felelőssége miatt. Az alperes sajátjaként rendelkezett az értékesítő nevében az értékesített ingatlanok után beszedett díjakkal és az értékesítő a franchise díjakat sem fizette meg.A felperes keresetlevelében az általa már mérsékelt kötbér , a késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
(4)Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte. A büntető bíróság előtt elismerte már a felelősségét és vállalta abban az eljárásban egy konkrét, a kötbér összegénél jelentősen alacsonyabb összeg megtérítését. Az al-franchise szerződéshez kapcsolódó kötelezettségvállaló nyilatkozatot aláírta , de csak felületesen olvasta el. A büntető eljárásban vállalt összeg feletti követelést jogtalannak tartja.
A Választottbíróság ítélete
(5) A Választottbíróság tényként állapította meg a becsatolt iratok és a felek előadásai alapján,hogy az értékesítő az al-franchise szerződés több rendelkezését is megsértette. A tevékenységét csak a szerződésben vállalt keretek között volt jogosult végezni,és ha ezt nem úgy végezte akkor ez a franchise hálózat kikerülésének minősült,mely a szerződésben írt mértékű kötbérfizetési következménnyel járt. Az értékesítő köteles volt a franchise partnerrel és a hálózat együttműködő tagjaival elszámolni. A megbízási díjat az értékesítő volt jogosult átvenni ,az átvett pénz őrzéséről gondoskodnia kellett és el kellett rövid határidővel számolni az összeggel a franchise partner rendelkezése szerint. Az alperes a közvetlen felelősségvállaló nyilatkozata alapján egyetemleges felelősséget vállalt az értékesítő szerződésszegéséből eredő fizetési kötelezettségekért.. A felperes bizonyította, hogy az értékesítő a szerződésben írtak szerint nem számolt el az alperes által tényszerűen átvett díjakkal és franchise díjat sem fizetett.
  1. A felek jogviszonyára irányadó Ptk. 6:376.§(1) bekezdése szerint a jogbérleti ( franchise) szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyakhoz,illetve védett ismeretekhez kapcsolódó felhasználási,hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére, a jogbérletbe vevő termékeknek, illetve szolgáltatásoknak a szerzői és és iparjogvédelmi jogok által védett tárgyaknak,illetve védett ismereteknek a felhasználásával,hasznosításával vagy használatával történő előállítására illetve értékesítésére és díj fizetésére köteles. A Ptk.6:186.§(1) bekezdése alapján a kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre,ha olyan okból ,amelyért felelős,megszegi a szerződést Mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól,ha a szerződésszegését kimenti.
Az értékesítő az al-franchise szerződést megszegte, az alperes pedig nyilatkozatával az értékesítővel egyetemleges felelősséget vállalt, a felelősség alól magát kimenteni nem tudta.
(7) A Választottbíróság mindezek alapján a kereseti követelést megalapozottnak tartotta és az alperest az itéletében a kötbér ,a késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes jogelődje mint szállító és a gyógyszertár mint megrendelő szállítási szerződéseket kötöttek. A felperes a szerződések szerint megrendelt árut rendben leszállította, a gyógyszertár azonban áru ellenértékét felszólítás ellenére nem fizette ki. A felperes az alperes az alperes és a gyógyszertár külön szerződést kötött , melyben az alperes készfizető kezességet vállalt a gyógyszertárnak a felperessel szemben már  fennálló és ezt követően keletkező követeléséért. A felperes követelése a gyógyszertárral szemben indult csődeljárás majd felszámolási eljárás során nem térült meg.
     
  2. A felperes az alperes által vállalt kezesség alapján kérte a gyógyszertár tartozásának a megfizetését.
     
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. Tekintettel arra, hogy az alperes a felperes felszólítása ellenére nem fizette meg a gyógyszertár tartozását, a felperes a keresetében arra kérte a  Választottbíróságot, hogy az alperest kötelezze készfizető kezességvállalása alapján a gyógyszertár tartozásának valamint a számlatartozások után járó késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére.
     
  2. Az alperes válasziratot nem terjesztett elő, az érdemi szóbeli tárgyaláson nem jelent meg ,szabályszerű idézés ellenére.
     
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság tényként állapította meg a becsatolt iratok és a felperesi előadások alapján,hogy az alperes a felperes és a gyógyszertár szerződést kötöttek,melyben az alperes készfizető kezességet vállalt  a gyógyszertárnak a felperessel szemben fennálló tartozásaiért. A felperes bizonyította, hogy a gyógyszertárnak a keresetben megítélni kért összegű tartozása van a felperessel szemben és azt is bizonyította ,hogy a készfizető kezességvállalása alapján felszólította az alperest a teljesítésre ,azonban az alperes a tartozást nem egyenlítette ki.
     
  2. A felek jogviszonyára irányadó régi Ptk. 273.§(1) bekezdése és 274.§. ( 2) bekezdésének  ( a ) pontja alapján a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik,amelyért kötelezettséget vállalt. Készfizető kezesség esetén a kezes nem követelheti,hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be, a sortartási kifogás nem illeti meg.
     
  3. A Választottbíróság mindezek alapján a kereseti követelést megalapozottnak tartotta és az alperest az ítéletében a kezességgel vállalt tőketartozás, a késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére kötelezte.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében az alperest a felek közötti szerződésből eredő számlatartozás megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a keresetlevél kézhezvételét követően a tartozását megfizette.
     
A felperes nyilatkozata a kereset visszavonásáról
  1. A felperes visszavonta a keresetét és azt azzal indokolta, hogy időközben az alperes megfizette a tartozását, és erre tekintettel a választottbírósági eljárás okafogyottá vált.
     
  2. Az alperes a felperes kérelmével szemben nem emelt kifogást.
     
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. Figyelemmel arra, hogy a felperes a keresetét visszavonta, mivel az alperes megfizette a kereset tárgyát képező tartozását, és az eljárás megszüntetése ellen az alperes így kifogással nem élt, a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 44. §. (2) a) pontjára alapítottan az eljárást megszüntette.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes üzemelteti Budapest egyik kiemelt sugárútján található ingatlanban található filmszínházat. Az alperessel egyedi vagyonbiztosítási szerződést kötött erre az ingatlanra. A vagyonbiztosítási szerződést később a felek módosították, és a módosított szerződés „All Risks Vagyonbiztosítást”, „Elektromos és elektronikus berendezések biztosítását” és „Kombinált Felelősségbiztosítást” is magában foglalt. Az All Risks Vagyonbiztosításba tartozó biztosított vagyontárgyak egy konkrét értékben kerültek meghatározásra összhangban az All Risks Vagyonbiztosítás egyedi feltételeivel. A szerződésmódosításokat követően nagy mennyiségű csapadék hullott, melynek következményeként a visszatorlódó szennyvíz elöntötte a filmszínház pincéjét és a nézőtér egy részét is. A padlástérből a díszterembe esővíz folyt be.
  2. A felperes az alperes részére a biztosítási eseményt határidőben bejelentette, és a szükséges dokumentumokat is megküldte részére a kárrendezéshez. Benyújtotta a felkért kivitelező által elkészített tanulmányt és költségvetést is, meghatározva a kárigényét. Az alperes is szakértőket vont be a kárrendezési eljárásba, és tájékoztatta a felperest arról, hogy milyen mértékű kárösszeget tud részére megtéríteni. Ezt az összeget a felperes részére az alperes meg is fizette. A felperes vitatta a kárrendezési eljárásban megállapított és megfizetett összeget. A vita különösen az ingatlan újraépítési értékének meghatározása körül alakult ki, mivel az alperes szerint alulbiztosítás történt.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes többször módosított keresetében kérte, hogy a Választottbíróság az alperest kötelezze a kárigényének megfelel biztosítási szolgáltatási összeg és a késedelmi kamatok megfizetésére.
  2. Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte, vitatta a felperes által felkért vállalkozónak a kár összegére és a helyreállításra vonatkozó megállapításait. Kiemelte, hogy kárszakértőként igazságügyi szakértői csoportot bízott meg, amelyek egyrészt alulbiztosítást állapítottak meg, másrészt pedig a keletkezett kár összegét jóval alacsonyabb mértékben rögzítették, mint amit a felperes igényével meghatározott. Hangsúlyozta az alperes, hogy a felek jogviszonyára az rPtk. XLV. fejezetének vagyonbiztosításra vonatkozó rendelkezései, és a felek szerződéses megállapodása alkalmazandó.
  3. A felek szükségesnek tartották azt, hogy a kár felmérésére közösen kijelölt szakértőt kérjenek fel, aki egyúttal a biztosított vagyon tárgyak új értékének megállapítását is elvégzi. A felek egyetértően adták elő, hogy építész szakértő mellett gépészszakértőre is szükség lesz a károsodás komplex természete miatt. A Választottbíróság a felek által közösen megállapodott igazságügyi szakértőt rendelte ki az eljárásban.
A Választottbíróság ítélete
  1. Tényként állapította meg a Választottbíróság, hogy a felek által kötött All Risks Vagyonbiztosítás egyedi vagyonbiztosítási feltételeinek I. Fejezete szerinti biztosítási esemény bekövetkezett. A biztosított vagyontárgyak előre nem látható okból károsodtak, és a felperes a biztosítási esemény bekövetkeztét a feltételek szerinti határidőben bejelentette. A jogvita tárgyát szabályozó feltételeket elsősorban a felek által több alkalommal módosított biztosítási szerződés tartalmazta. A biztosítási esemény bekövetkeztekor hatályban volt biztosítási kötvény meghatározta a biztosítási fedezetbe vont egyes vagyoncsoportok értékeit. A biztosítási összeg meghatározásánál a feltételek szerint a kockázatviselési helyhez tartozó, teljes biztosítható vagyont kell figyelembe venni. A vagyontárgyanként, illetve vagyoncsoportonkénti biztosítási összegek egymás terhére, illetve javára nem csoportosíthatóak át. Biztosítható költségek közé tartoznak a szerződéses feltételek szerint a kár súlyosbodásának megakadályozását, vagy a hatásaik enyhítését szolgáló intézkedések miatt felmerülő költségek. Abban nem volt vita a felek között, hogy a biztosítási esemény bekövetkezte miatt az alperest fizetési, sőt további fizetési kötelezettség terheli. A vita a helyreállítási költség és az újjáépítési érték meghatározása, valamint a vagyoncsoportok értelmezése kapcsán alakult ki a felek között. A felek által felkért szakértő társszakértőket igénybe véve megállapította a károsodott épületrész tényleges helyreállítási költségét, a káresemény napján kalkulálható újraépítési értéket érvényes költség szinten. Ugyancsak megállapította azt is a szakértő, hogy a vagyoncsoportoknál milyen költségek merülhetnek fel. Nem tudott viszont nyilatkozni a romeltakarítás, kárenyhítés és a fertőtlenítés körében végzett munkák nagyságrendjére, mivel álláspontja szerint ez szakértői módszerekkel nem határozható meg és ezen költségek vagyoncsoportok alapján történő megosztása nem lehetséges.
  2. A Választottbíróság döntése alapjául elfogadhatónak tartotta a szakvéleményt annak ellenére, hogy egyes részében az ítélet felülvizsgálta a szakértői álláspontot, és attól eltérő következtetésre jutott. Egyetértett a Választottbíróság a szakértővel és így az alperessel is, hogy az épület, építmények vagyoncsoport tekintetében alulbiztosítás történt. Nem vonatkozik ez azonban a műszaki gépek, berendezések vagyoncsoportra, mely külön vagyoncsoportot jelent. Az egyedi feltételek szerint a vagyoncsoportonkénti biztosítási összegek egymás terhére vagy javára nem csoportosíthatóak át. Igaz ez továbbá a kötvényben szereplő és a felperes által hivatkozott többletköltség vonatkozásában is. Az egyedi feltételek ugyanis úgy rendelkeznek, hogy a biztosítható költségek között sorolják fel a kár súlyosbodásának megakadályozását, vagy hatásaik enyhítését szolgáló intézkedések miatt felmerült költségeket is. Nem értett egyet a Választottbíróság a szakértőkkel abban, hogy ezek a költségek, az épületek, építmények vagyoncsoportba sorolandók. Semmiképp nem minősíthető továbbá a szokásos karbantartás körébe tartozó költségeknek, szemben a szakértői megállapítással mindazon költség és munka, amely a káresemény miatt keletkezett. Ide értendő a romeltakarítás, festés, fertőtlenítés, lomtalanítás, stb. Az ilyen költségek a káresemény közvetlen következményei, és mivel a szakértő nem tudta ezen költségeket megállapítani, a Választottbíróság elfogadta a felperes által felkért kivitelező által a munka elvégzése esetén kalkulált költségeket. Rámutatott a Választottbíróság arra is, hogy a felek szerződése három külön vagyoncsoportot tartalmazott. Az első vagyoncsoportnál az épületek, építmények vagyoncsoportnál kellett az újraépítési érték arányos mértékét figyelembe venni, míg a másik két vagyoncsoport esetén az alulbiztosítás nem jöhetett szóba. A Választottbíróság ennek megfelelően kötelezte az alperest az általa megállapított és az alperes által még nem kiegyenlített biztosítási szolgáltatási összeg és a késedelmi kamatok megfizetésére.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek 2012 májusában vállalkozási szerződést kötöttek, amelyre az akkor hatályos rPtk. építési szerződés szabályait kell alkalmazni. Ebben a szerződésben az alperes megbízta felperest, egy budapesti főiskolai épület részleges átalakítása és akadálymentesítése keretében arra, hogy átalányár megfizetése fejében vasbetonszerkezet építési, betonozási és kőműves munkát végezzen. A felperesi vállalkozó építési naplót volt köteles vezetni és a munkát első osztályú minőségben kellett elvégeznie. Jogosult volt a felperes a már elvégzett munkákról részszámlákat kiállítani és a munka befejeztekor pedig végszámlát kellett, hogy kiállítson. A számla mellékletét képezte minden esetben a teljesítést igazoló jegyzőkönyv, és az egyéb megkövetelt mellékletek. Végszámlát csak hiba és hiánymentes átadás-átvételt követően lehetett benyújtani. Az alperes jogosult volt a szerződésből egyoldalúan, indokolás és póthatáridő tűzése nélkül abban az esetben elállni, ha a vállalkozó akár a rész-, akár a véghatáridő tekintetében öt napos késedelembe esett. Erre az esetre a szerződés meghiúsultnak volt tekinthető, és a felperes a vállalási összeg 20%-át kellett, hogy meghiúsulási kötbérként fizesse. A szerződés értelmében a felperes a jótállást és a jogszabályok szerinti szavatosságot is vállalta. A átadás-átvétel az építési naplóban történt a szerződés rendelkezései szerint. Jogosult volt az alperes a szerződéstől a késedelmen túl akkor is elállni, hogy ha a felperes a munkát nem megfelelően végezte el, és erre az esetre a kötbér mellett azt is tartalmazta a szerződés, hogy az alperes a munkát más vállalkozóval végeztethette el.
Az alperes 2012 júniusában felszólította a felperest a kivitelezési munka felgyorsítására azzal, hogy adott esetben kötbért érvényesít, és kárigénye is van. A felperes erre úgy válaszolt, hogy a munkavégzéshez az alperes a munkaterület 50%-át nem adta át, ezt jelezte az építési naplóban is, és ez az oka a késedelemnek. Ezt követően nem sokkal a felek a létesítmény bejárását követően teljesítés igazolási jegyzőkönyvet vettek fel, amely azt is tartalmazta, hogy a felperes jogosulttá vált a I. Részszámla benyújtására, mivel megvalósult a számla kiállításának alapját képező műszaki tartalom. Tíz nappal az eredeti véghatáridő lejártát követően a felperes a jegyzőkönyv tanúsága szerint teljesítette a II. Részszámla kiállításának alapjául szolgáló műszaki tartalmat is. Ezen számlákból az alperes 10-10%-ot levont, visszatartott. A felperes ezek után az építési napló tanúsága szerint is tovább dolgozott, és a munkaterületet úgy adta át 2012. augusztusában, hogy a napló tanúsága szerint a munkát a szerződés szerint elvégezte. Az alperes ezek után levélben arról értesítette a felperest, hogy a szerződéses véghatáridő július közepe volt, még nem fejezte be a munkát, a területen nem dolgozik, és egyébként is az elvégzett munka minősége több helyen nem fogadható el. Tájékoztatta a felperest, hogy az általa hibásan elvégzett munka kijavításával, illetve befejezésével más vállalkozót bíz meg. A felperes értesítette ezek után az alperest, hogy nem fogadja el a másik vállalkozó bevonását, hiszen az alperes a felperesnek korábban kifogásokat nem jelzett, az alperesi projektvezetővel egyébként bejárást tartottak a helyszínen, egyeztettek, és a felperes a jelzett hiányosságokat két nap alatt kijavította. Az alperes 2012. októberében az rPtk. 300. §. (1). bek-re és a szerződésre hivatkozással a szerződéstől elállt, egyúttal bejelentette a meghiúsulási kötbér igényét, valamint a követeléseit a felperes által el nem végzett munkáért kifizetett összegre, és a hibásan elvégzett munka kijavításáért más vállalkozónak kifizetett összegre.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes keresetében a számlából visszatartott összegek megfizetésére, a végszámla alapján járó munkadíjra, és az elvégzett többletmunkája ellenértékére kérte az alperest kötelezni.
  2. Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte, és egyúttal beszámítási kifogással is élt. A I. és II. sz. Részszámlákat érintő garanciális visszatartásokkal kapcsolatban kifejtette, hogy azokat a szerződés szerint akkor kellett volna kifizetnie a garanciális időszak leteltét követően, ha a felperes teljesíti az ezzel kapcsolatos szerződéses kötelezettségeit. Ezeket azonban nem teljesítette, hibásan teljesített, ilyet korábban az alperestől nem is igényelt, a bejárásról szóló jegyzőkönyvet részére nem küldte meg, így ilyen igény esedékessé sem válhatott. A felperes többletmunka igénye a szerződés alapján azért nem alapos, mivel átalánydíjas szerződést kötöttek a felek, amely szerint a többletmunka elszámolása nem lehetséges. A vállalkozói díjkövetelés pedig azért nem alapos, mivel a felperes nem teljesítette a szerződéses kötelezettségeit. A szerződésben rögzített határidőhöz képest késedelembe esett, az általa végzett munkák minősége több helyen elfogadhatatlan volt. A minőségi hibákat nem javította ki, és ezért az alperes kénytelen volt erre más vállalkozót igénybe venni. A szerződéstől az alperes így elállt, és bejelentette a teljes vállalkozói díj 20%-át kitevő meghiúsulási kötbér követelését. A felperes a szerződésben tizenkét hónapos jótállást vállalt. A rPtk. 248. §. (1) bek. alapján a jótállásra tekintettel a felperesnek kéne bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Hivatkozott továbbá az alperes arra is, hogy az elvégzendő munka mennyiségét csökkentette, a vállalkozási díj mértékét viszont nem, így a felperesnek többet fizetett. Követeléseit az alperes viszontkeresetként kívánta érvényesíteni.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság megállapította, hogy a felperes keresete és az alperes viszontkeresete is részben megalapozott. A felek közötti jogvitára az rPtk. 402. §-a szerint minősülő építési szerződés szabályait kell alkalmazni. Ennek értelmében a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és a vállalkozói díj kifizetésére köteles. A perbeli bizonyítás anyagai szerint a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes a szerződésben írt, de tételesen nem részletezett munkák túlnyomó részét elvégezte, s ezért az alperes a vállalkozói díj mintegy 80%-át kifizette a felperesnek. A szerződésben a felek átalánydíjban állapodtak meg. A felperes keresetének első tétele a végszámla szerinti munkadíj volt, amit az alperes nem egyenlített ki. Egyértelmű és nem vitatott tény volt, hogy a felperes 2012. augusztusában levonult a munkaterületről és ezt megelőzően a felek a munka befejezésének és a munkaterület átadásának tényét nem rögzítették és a végszámla kiállításához szükséges utolsó teljesítés-igazolás kiállítására sem került sor. Ezt követően szerződött az alperes egy más vállalkozóval a hibák kijavítására és a munkák befejezésére. Kifogásait a felperessel tételesen először a választottbírósági eljárás során közölte, és a felperes által benyújtott részszámlákat fenntartás nélkül kifizette. A részszámlákhoz csatolt teljesítési igazolások levonást, minőségi hibára utaló megjegyzést nem tartalmaztak. Öt évvel a munkavégzés befejezése után a konkrét hibák korábbi megjelölésének hiányában a bizonyítástól eredmény már nem volt várható, így a Választottbíróság mérlegelés alapján a felperes által követelt munkadíj 50%-ában marasztalta az alperest. A vállalt jótállásra tekintettel ugyan a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a hibák a teljesítés után keletkeztek, azonban a Választottbíróságnak tételes hibajegyzék hiányában figyelembe kellett vennie azt, hogy az alperes nem hozta abba a helyzetbe a felperest, hogy a felperes a kifogásolt hibákkal kapcsolatban ellenbizonyítást eszközöljön.
A többletmunka követelést a Választottbíróság elutasította, mivel átalánydíjas elszámolás esetén, ahogy a szerződés is rögzítette, nincs lehetőség többletmunka elszámolására. Helyt adott a Választottbíróság a I. és II. sz. Részszámlák összegéből a garanciális visszatartás címén meg nem fizetett összegeknek, ugyanis a teljesítési igazolások hibát nem jeleztek, és a szerződés szerinti időtartamon belül, illetve azt követően az alperes a felperesnek hibajegyzéket nem küldött, és a hibás teljesítést nem bizonyította.
A viszontkeresetet a Választottbíróság részben ugyancsak alaposnak találta. Az el nem végzett munka ellenértéke kapcsán előterjesztett alperesi követelést azért utasította el a Választottbíróság, mivel az alperes azt nem tudta bizonyítani, hogy konkrétan a szerződéses munkákból milyen munkát nem végzett el a felperes. Ugyancsak elutasította a Választottbíróság a harmadik vállalkozó által elvégzett javítások ellenértékeként benyújtott követelést. Ennek az volt az indoka, hogy a peres felek szerződésében nem szerepelt az, hogy az alperesnek tételesen milyen munkákat kellett teljesíteni. Ezért az sem volt megállapítható, hogy milyen természetű és mekkora értékű javításokat végzett az új vállalkozó a felperes helyett. Az alperes végezetül viszontkeresetében a teljes megbízási összeg 20%-ának megfelelő kötbérigényt is érvényesített az elállását követően. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes a munkaterületet késedelmesen, ill. nem megfelelően adta át részére. Az építési napló erre vonatkozóan több felperesi bejegyzést is tartalmazott. A Választottbíróság lényegesnek tartotta azt, hogy az alperes sürgette a munkavégzést, több dolgozó foglalkoztatását javasolta, ugyanakkor a két részszámla összegét a vállalkozási díj 80%-át a felperesnek kifogás nélkül megfizette. A fenti körülmények mérlegelése után a Választottbíróság a kötbér követelés arányos 20%-os összegét az alperesnek megítélte, ebben az összegben az alperes viszontkeresetét megalapozottnak tartotta.

A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében jelentős mértékű javítási költség és járulékai, valamint késedelmi kamatok megfizetésére kérte az építési vállalkozó alperest kötelezni. A felek bejelentették, hogy egyezségi tárgyalásokat folytatnak.
A felperes és az alperes nyilatkozatai
  1. A felek bejelentették, hogy egyeztetésük sikerre vezetett, és egyezséget kötöttek az eljárás tárgyát képező valamennyi kérdésben. Kérték, hogy a Választottbíróság az eljárást szüntesse meg.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A Választottbíróság, figyelemmel a felek közös kérelmére, az eljárást végzéssel megszüntette, és egyúttal rendelkezett a felperes által megelőlegezett választottbírósági díj 50%-ának visszatérítéséről is.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes és az alperes dolgok feladótól címzetthez történő fuvaroztatására irányuló szerződéseket kötöttek egymással. Az alperes a felperesnek fuvarozási megbízást küldött, melyeket a felperes szállítmányozási megbízás visszaigazolása elnevezésű iratokkal szállítmányozóként igazolt vissza. Ezzel kapcsolatban az alperes semmiféle észrevétellel nem élt. A felperes arról is tájékoztatta az alperest, hogy a szállítmányozási tevékenységét a Pkt., a CMR Egyezmény és a Magyar Szállítmányozási Feltételek szerint végzi.
     
  2. A felperes által benyújtott szállítmányozási díj számlákat az alperes túlnyomó részben megfizette egyrészt a keresetlevél benyújtásakor, másrészt a Választottbírósági eljárás folyamán, azonban bizonyos hátralékos díjköveteléseket hibás teljesítésre hivatkozva nem fizetett meg az alperes.
     
A kereseti kérelem és az alperes védekezése, beszámítási kifogása és viszontkeresete
  1. A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy szerződéses feladatait nem fuvarozóként, hanem szállítmányozóként végezte és a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésére vonatkozó gondossági kötelem alapján az általános szabályok szerint felel. Mind a fuvarozó kiválasztása, mind pedig a fuvarozóval szembeni igényérvényesítés tekintetében mindvégig jogszabály- és szerződésszerűen járt el. A felmerült káresemény fuvarozónak történő bejelentésével nem késlekedett. A fuvarozóval szemben a CMR 32. Cikk 2. pontja szerint felszólamlással élt. Figyelmeztette az alperest arra is, hogy mint szállítmányozó a Ptk. 6:303. §. értelmében további eljárásra csak az alperes utasítása és költségviselése esetén van lehetősége. Mindezek alapján a felperes kérte a Választottbíróságot, hogy az alperest kötelezze a ki nem egyenlített szállítmányozási díjak, és a késedelmi kamatok, valamint a behajtási költségátalány és a perköltség megfizetésére.
     
  2. Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte, beszámítási kifogással és viszontkeresettel élt. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felperes a kérdéses számlák alapjául szolgáló szerződést több alkalommal megszegte, és ezzel kárt okozott az alperesnek. Alperes szerint a fuvarozót a felperes nem kellő körültekintéssel választotta ki, a fuvarozó céget valójában nem ismerte, a megbízást egy alszállítmányozónak adta át Nem lépett fel felszólítás ellenére sem kártérítési ügyben a felperes a fuvarozóval szemben, az alperest ért kárt a felperes a biztosítójánál, illetve a fuvarozó biztosítójánál egyrészt nem jelentette be, másrészt az alperes biztosítója által kért igazolásokat, nyilatkozatokat nem szerezte be a fuvarozótól. Alperes szerint a felperes hibásan teljesített, és ez alapján a Ptk. 6:159. § b) pont alapján árleszállításra jogosult, melynek összege megegyezik a ki nem fizetett szállítmányozási díj összegével.
     
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság a felperes keresetét alaposnak, a beszámítási kifogást és a viszontkeresetet megalapozatlannak tartotta. A Választottbíróság egyrészt megállapította, hogy a felek között szállítmányozási szerződések jöttek létre. A felperes ugyanis a visszaigazolásokban tett jognyilatkozataival lényeges kérdésben eltért az alperes ajánlatától (fuvarozás helyett szállítmányozás), és ezeket új ajánlatoknak kell tekinteni (Ptk. 6:67. §. (1) bekezdés). Az új ajánlatokat az alperes ráutaló magatartással elfogadta (Ptk. 6:4 §. (3) bekezdés). A szállítmányozó felelősségéről szóló Ptk. 6:307. § (1) bek. értelmében a szállítmányozó felelősségére a fuvarozó felelősségére vonatkozó rendelkezéseket csak akkor kell alkalmazni, ha a küldeményt mások küldeményeivel együtt, azonos fuvarozási eszközzel továbbította és a kár ezen okból keletkezett, vagy a birtokában lévő küldemény elvész vagy károsodik. A perben vizsgált tényállás szerint a szállítmányozási szerződések teljesítése során ezen esetek egyike sem valósult meg, így a felperes felelőssége kérdésében nem irányadóak a fuvarozó felelősségére vonatkozó szabályok. A Választottbíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia az alperes által állított felperesi szerződésszegések körében, hogy a felperes a küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és jognyilatkozatok megtételére vonatkozó jogszabályi kötelezettségeinek megfelelően eleget tett-e. A szállítmányozó eljárásával szemben támasztható gondossági kötelezettség a Ptk. 1:4 § (1) bek-ből vezethető le, mely szerint a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A töretlen bírói gyakorlat is az adott helyzetben általában levárható magatartást kívánja meg a szállítmányozótól.
    A felperes a szállítmányozási szerződést nem szegte meg, úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. A Ptk. 6:142. §-a alapján a kötelezett a szerződésszegéssel okozott kár megtérítését objektív alapon követelheti, és a törvényben felsorolt kimentési körülmények együttes bizonyításával mentesülhet. Gondossági tartalmú kötelmek esetében a Ptk. szerinti objektív kontraktuális kártérítési felelősség a gondosság vizsgálata, azaz a felróhatóság szerint állapítható meg. A felelősség vizsgálatát azonban megelőzi a szerződésszegés megállapítása. A szerződést a kötelezett a Ptk. 6:137. §. értelmében akkor szegi meg, ha a szerződés alapján őt terhelő kötelezettség szerződésszerű teljesítése bármely okból elmarad. Ilyen kötelezettség terheli a megbízottat a megbízási szerződés alapján (Ptk. 6:272 §.). Mindebből az következik, hogy megbízási jellegű jogviszonyok (gondossági kötelmek) esetében, ha a kötelezett megbízott tevékenysége a szerződés alapján megfelelt a megkövetelt gondos eljárás követelményének, szerződésszegést nem követett el. Ezért a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételeinek vizsgálatára sem került sor.
     
  2. Szállítmányozási szerződés esetén a szállítmányozó fő szolgáltatása a küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötése és jognyilatkozatok megtétele. A fuvarozási szerződés megkötése a fuvarozó nem megfelelő kiválasztása mellett vagy téves nyilatkozatok megtétele vagy szükséges nyilatkozatok elmulasztása a fuvarozási szerződésben ugyan szerződésszegés, de nem hibás teljesítés, mivel ezekben az esetekben nincsenek szerződésben vagy jogszabályban írt minőségi követelmények.
    A felperes az alperessel kötött szállítmányozási szerződés alapján megfelelő fuvarozási szerződést kötött a káreseménnyel kapcsolatos reklamációt továbbította a fuvarozónak, és vele szemben a bizonyítási eljárás anyagai szerint a CMR Egyezmény alapján felszólamlással élt. A Ptk. 6:303 §-a szerint a szállítmányozó a megbízó igényeit a fuvarozóval és más általa igénybe vett közreműködőkkel szemben a megbízó utasítása esetén, a megbízó költségére és veszélyére köteles érvényesíteni. Ezen felül utasítás nélkül is köteles megbízója jogainak megóvásához a szükséges nyilatkozatokat megtenni. A felperes a felek közötti szállítmányozási szerződést nem szegte meg, ezért vele szemben a szerződés jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak és így kárfelelőssége sem áll fenn.
     
  3. A Választottbíróság megalapozottnak tartotta a felperes keresetében kért, a 2016. évi IX. tv. 3. §. (1) bek. szerinti behajtási költségátalányt, a kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme miatt.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében CMR hatálya alá tartozó fuvarozási szerződésből származó igényt terjesztett elő az alperessel szemben. A szerződés, amelynek a tervezetét az alperes készítette, az MKIK mellett működő Választottbíróság hatáskörét kötötte ki a felek jogvitájában. A Választottbíróság tájékoztatta a feleket arról, hogy a saját hatáskörének fennállását hivatalból vizsgálja az Eljárási Szabályzat 1. §. (7) bek. alapján. A CMR Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény 31. Cikke úgy rendelkezik, hogy az egyezmény hatálya alá eső fuvarozásból eredő minden jogvita esetében az a fő szabály, hogy az állami bíróság jogosult eljárni. Ez alól kivétel csak az egyezmény 33. Cikkében írt eset, ha a fuvarozási szerződés, illetve a választottbírósági szerződés maga rendelkezik arról, hogy a Választottbíróság a CMR-t köteles alkalmazni. A választottbírósági megállapodásban ilyen rendelkezés nem szerepelt, azonban a Választottbíróság arról tájékoztatta a feleket, hogy ezt nyilatkozatukkal közös egyetértésükkel utólag is pótolhatják.
A felperes és az alperes nyilatkozatai
  1. A felperes kérte, hogy a Választottbíróság folytassa le az eljárást, mivel a szerződés tervezetét az alperes készítette, és a Választottbíróság kikötése egyértelműen tisztázta azt is, hogy mindkét fél szándéka a Választottbíróság eljárásának kikötésére irányult.
  2. Az alperes a Választottbíróság felhívásának eleget tett, de úgy nyilatkozott, hogy a választottbírósági megállapodás ilyen kiegészítése részéről nem lehetséges, és ezért kérte az eljárás megszüntetését a Választottbíróság hatáskörének hiánya miatt.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A Választottbíróság az eljárást hatáskörének hiánya miatt az Eljárási Szabályzat 44. §. (2) bek. e) pontja alapján végzéssel megszüntette. Indokolásában kifejtette, hogy hatáskörének fennállását az Eljárási Szabályzat 1. §. (7) bek. alapján hivatalból vizsgálja. Ez Eljárási Szabályzat 1. § (4) bekezdése ugyan úgy rendelkezik, hogy a választottbírósági megállapodás általában létrejöhet azáltal is, hogy az egyik fél keresetében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem vitatja a választottbírósági megállapodásuk létrejöttét, azonban ez alól kivétel az az eset, amikor jogszabály, jelen esetben a CMR, az adott jogvita eldöntését főszabályként az állami bíróság hatáskörébe telepíti, és a Választottbíróság kikötését csak olyan tartalmi többletfeltétel mellett teszi lehetővé, mint a 33. Cikk annak kimondásával, hogy a kikötés érvényességi feltétele az, hogy kifejezetten tartalmazza, hogy a Választottbíróság köteles alkalmazni a CMR rendelkezéseit. Az érvényes választottbírósági megállapodás így az alperes hallgatásával, elfogadásával nem jöhetett létre, csak kifejezetten a hiányos kikötés egyetértő módosításával.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1) A felperes és az alperes dolgok feladótól címzetthez történő fuvaroztatására irányuló szerződéseket kötöttek egymással. Az alperes a felperesnek fuvarozási megbízást küldött, melyeket a felperes szállítmányozási megbízás visszaigazolása elnevezésű iratokkal szállítmányozóként igazolt vissza. Ezzel kapcsolatban az alperes semmiféle észrevétellel nem élt. A felperes arról is tájékoztatta az alperest, hogy a szállítmányozási tevékenységét a Pkt., a CMR Egyezmény és a Magyar Szállítmányozási Feltételek szerint végzi.
(2) A felperes által benyújtott szállítmányozási díj számlákat az alperes túlnyomó részben megfizette egyrészt a keresetlevél benyújtásakor, másrészt a Választottbírósági eljárás folyamán, azonban bizonyos hátralékos díjköveteléseket hibás teljesítésre hivatkozva nem fizetett meg az alperes.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése, beszámítási kifogása és viszontkeresete
(3) A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy szerződéses feladatait nem fuvarozóként, hanem szállítmányozóként végezte és a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésére vonatkozó gondossági kötelem alapján az általános szabályok szerint felel. Mind a fuvarozó kiválasztása, mind pedig a fuvarozóval szembeni igényérvényesítés tekintetében mindvégig jogszabály- és szerződésszerűen járt el. A felmerült káresemény fuvarozónak történő bejelentésével nem késlekedett. A fuvarozóval szemben a CMR 32. Cikk 2. pontja szerint felszólamlással élt. Figyelmeztette az alperest arra is, hogy mint szállítmányozó a Ptk. 6:303. §. értelmében további eljárásra csak az alperes utasítása és költségviselése esetén van lehetősége. Mindezek alapján a felperes kérte a Választottbíróságot, hogy az alperest kötelezze a ki nem egyenlített szállítmányozási díjak, és a késedelmi kamatok, valamint a behajtási költségátalány és a perköltség megfizetésére.
(4) Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte, beszámítási kifogással és viszontkeresettel élt. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felperes a kérdéses számlák alapjául szolgáló szerződést több alkalommal megszegte, és ezzel kárt okozott az alperesnek. Alperes szerint a fuvarozót a felperes nem kellő körültekintéssel választotta ki, a fuvarozó céget valójában nem ismerte, a megbízást egy alszállítmányozónak adta át Nem lépett fel felszólítás ellenére sem kártérítési ügyben a felperes a fuvarozóval szemben, az alperest ért kárt a felperes a biztosítójánál, illetve a fuvarozó biztosítójánál egyrészt nem jelentette be, másrészt az alperes biztosítója által kért igazolásokat, nyilatkozatokat nem szerezte be a fuvarozótól. Alperes szerint a felperes hibásan teljesített, és ez alapján a Ptk. 6:159. § b) pont alapján árleszállításra jogosult, melynek összege megegyezik a ki nem fizetett szállítmányozási díj összegével.
A Választottbíróság ítélete
(5) A Választottbíróság a felperes keresetét alaposnak, a beszámítási kifogást és a viszontkeresetet megalapozatlannak tartotta.
A Választottbíróság egyrészt megállapította, hogy a felek között szállítmányozási szerződések jöttek létre. A felperes ugyanis a visszaigazolásokban tett jognyilatkozataival lényeges kérdésben eltért az alperes ajánlatától (fuvarozás helyett szállítmányozás), és ezeket új ajánlatoknak kell tekinteni (Ptk. 6:67. §. (1) bekezdés). Az új ajánlatokat az alperes ráutaló magatartással elfogadta (Ptk. 6:4 §. (3) bekezdés). A szállítmányozó felelősségéről szóló Ptk. 6:307. § (1) bek. értelmében a szállítmányozó felelősségére a fuvarozó felelősségére vonatkozó rendelkezéseket csak akkor kell alkalmazni, ha a küldeményt mások küldeményeivel együtt, azonos fuvarozási eszközzel továbbította és a kár ezen okból keletkezett, vagy a birtokában lévő küldemény elvész vagy károsodik. A perben vizsgált tényállás szerint a szállítmányozási szerződések teljesítése során ezen esetek egyike sem valósult meg, így a felperes felelőssége kérdésében nem irányadóak a fuvarozó felelősségére vonatkozó szabályok. A Választottbíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia az alperes által állított felperesi szerződésszegések körében, hogy a felperes a küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és jognyilatkozatok megtételére vonatkozó jogszabályi kötelezettségeinek megfelelően eleget tett-e. A szállítmányozó eljárásával szemben támasztható gondossági kötelezettség a Ptk. 1:4 § (1) bek-ből vezethető le, mely szerint a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A töretlen bírói gyakorlat is az adott helyzetben általában levárható magatartást kívánja meg a szállítmányozótól.
A felperes a szállítmányozási szerződést nem szegte meg, úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. A Ptk. 6:142. §-a alapján a kötelezett a szerződésszegéssel okozott kár megtérítését objektív alapon követelheti, és a törvényben felsorolt kimentési körülmények együttes bizonyításával mentesülhet. Gondossági tartalmú kötelmek esetében a Ptk. szerinti objektív kontraktuális kártérítési felelősség a gondosság vizsgálata, azaz a felróhatóság szerint állapítható meg. A felelősség vizsgálatát azonban megelőzi a szerződésszegés megállapítása. A szerződést a kötelezett a Ptk. 6:137. §. értelmében akkor szegi meg, ha a szerződés alapján őt terhelő kötelezettség szerződésszerű teljesítése bármely okból elmarad. Ilyen kötelezettség terheli a megbízottat a megbízási szerződés alapján (Ptk. 6:272 §.). Mindebből az következik, hogy megbízási jellegű jogviszonyok (gondossági kötelmek) esetében, ha a kötelezett megbízott tevékenysége a szerződés alapján megfelelt a megkövetelt gondos eljárás követelményének, szerződésszegést nem követett el. Ezért a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételeinek vizsgálatára sem került sor.
(6) Szállítmányozási szerződés esetén a szállítmányozó fő szolgáltatása a küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötése és jognyilatkozatok megtétele. A fuvarozási szerződés megkötése a fuvarozó nem megfelelő kiválasztása mellett vagy téves nyilatkozatok megtétele vagy szükséges nyilatkozatok elmulasztása a fuvarozási szerződésben ugyan szerződésszegés, de nem hibás teljesítés, mivel ezekben az esetekben nincsenek szerződésben vagy jogszabályban írt minőségi követelmények.
A felperes az alperessel kötött szállítmányozási szerződés alapján megfelelő fuvarozási szerződést kötött a káreseménnyel kapcsolatos reklamációt továbbította a fuvarozónak, és vele szemben a bizonyítási eljárás anyagai szerint a CMR Egyezmény alapján felszólamlással élt. A Ptk. 6:303 §-a szerint a szállítmányozó a megbízó igényeit a fuvarozóval és más általa igénybe vett közreműködőkkel szemben a megbízó utasítása esetén, a megbízó költségére és veszélyére köteles érvényesíteni. Ezen felül utasítás nélkül is köteles megbízója jogainak megóvásához a szükséges nyilatkozatokat megtenni.
A felperes a felek közötti szállítmányozási szerződést nem szegte meg, ezért vele szemben a szerződés jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak és így kárfelelőssége sem áll fenn.
(7) A Választottbíróság megalapozottnak tartotta a felperes keresetében kért, a 2016. évi IX. tv. 3. §. (1) bek. szerinti behajtási költségátalányt, a kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme miatt. Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1) A felperes és az alperes dolgok feladótól címzetthez történő fuvaroztatására irányuló szerződéseket kötöttek egymással. Az alperes a felperesnek fuvarozási megbízást küldött, melyeket a felperes szállítmányozási megbízás visszaigazolása elnevezésű iratokkal szállítmányozóként igazolt vissza. Ezzel kapcsolatban az alperes semmiféle észrevétellel nem élt. A felperes arról is tájékoztatta az alperest, hogy a szállítmányozási tevékenységét a Pkt., a CMR Egyezmény és a Magyar Szállítmányozási Feltételek szerint végzi.
(2) A felperes által benyújtott szállítmányozási díj számlákat az alperes túlnyomó részben megfizette egyrészt a keresetlevél benyújtásakor, másrészt a Választottbírósági eljárás folyamán, azonban bizonyos hátralékos díjköveteléseket hibás teljesítésre hivatkozva nem fizetett meg az alperes.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése, beszámítási kifogása és viszontkeresete
(3) A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy szerződéses feladatait nem fuvarozóként, hanem szállítmányozóként végezte és a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésére vonatkozó gondossági kötelem alapján az általános szabályok szerint felel. Mind a fuvarozó kiválasztása, mind pedig a fuvarozóval szembeni igényérvényesítés tekintetében mindvégig jogszabály- és szerződésszerűen járt el. A felmerült káresemény fuvarozónak történő bejelentésével nem késlekedett. A fuvarozóval szemben a CMR 32. Cikk 2. pontja szerint felszólamlással élt. Figyelmeztette az alperest arra is, hogy mint szállítmányozó a Ptk. 6:303. §. értelmében további eljárásra csak az alperes utasítása és költségviselése esetén van lehetősége. Mindezek alapján a felperes kérte a Választottbíróságot, hogy az alperest kötelezze a ki nem egyenlített szállítmányozási díjak, és a késedelmi kamatok, valamint a behajtási költségátalány és a perköltség megfizetésére.
(4) Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte, beszámítási kifogással és viszontkeresettel élt. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felperes a kérdéses számlák alapjául szolgáló szerződést több alkalommal megszegte, és ezzel kárt okozott az alperesnek. Alperes szerint a fuvarozót a felperes nem kellő körültekintéssel választotta ki, a fuvarozó céget valójában nem ismerte, a megbízást egy alszállítmányozónak adta át Nem lépett fel felszólítás ellenére sem kártérítési ügyben a felperes a fuvarozóval szemben, az alperest ért kárt a felperes a biztosítójánál, illetve a fuvarozó biztosítójánál egyrészt nem jelentette be, másrészt az alperes biztosítója által kért igazolásokat, nyilatkozatokat nem szerezte be a fuvarozótól. Alperes szerint a felperes hibásan teljesített, és ez alapján a Ptk. 6:159. § b) pont alapján árleszállításra jogosult, melynek összege megegyezik a ki nem fizetett szállítmányozási díj összegével.
A Választottbíróság ítélete
(5) A Választottbíróság a felperes keresetét alaposnak, a beszámítási kifogást és a viszontkeresetet megalapozatlannak tartotta.
A Választottbíróság egyrészt megállapította, hogy a felek között szállítmányozási szerződések jöttek létre. A felperes ugyanis a visszaigazolásokban tett jognyilatkozataival lényeges kérdésben eltért az alperes ajánlatától (fuvarozás helyett szállítmányozás), és ezeket új ajánlatoknak kell tekinteni (Ptk. 6:67. §. (1) bekezdés). Az új ajánlatokat az alperes ráutaló magatartással elfogadta (Ptk. 6:4 §. (3) bekezdés). A szállítmányozó felelősségéről szóló Ptk. 6:307. § (1) bek. értelmében a szállítmányozó felelősségére a fuvarozó felelősségére vonatkozó rendelkezéseket csak akkor kell alkalmazni, ha a küldeményt mások küldeményeivel együtt, azonos fuvarozási eszközzel továbbította és a kár ezen okból keletkezett, vagy a birtokában lévő küldemény elvész vagy károsodik. A perben vizsgált tényállás szerint a szállítmányozási szerződések teljesítése során ezen esetek egyike sem valósult meg, így a felperes felelőssége kérdésében nem irányadóak a fuvarozó felelősségére vonatkozó szabályok. A Választottbíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia az alperes által állított felperesi szerződésszegések körében, hogy a felperes a küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és jognyilatkozatok megtételére vonatkozó jogszabályi kötelezettségeinek megfelelően eleget tett-e. A szállítmányozó eljárásával szemben támasztható gondossági kötelezettség a Ptk. 1:4 § (1) bek-ből vezethető le, mely szerint a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A töretlen bírói gyakorlat is az adott helyzetben általában levárható magatartást kívánja meg a szállítmányozótól.
A felperes a szállítmányozási szerződést nem szegte meg, úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. A Ptk. 6:142. §-a alapján a kötelezett a szerződésszegéssel okozott kár megtérítését objektív alapon követelheti, és a törvényben felsorolt kimentési körülmények együttes bizonyításával mentesülhet. Gondossági tartalmú kötelmek esetében a Ptk. szerinti objektív kontraktuális kártérítési felelősség a gondosság vizsgálata, azaz a felróhatóság szerint állapítható meg. A felelősség vizsgálatát azonban megelőzi a szerződésszegés megállapítása. A szerződést a kötelezett a Ptk. 6:137. §. értelmében akkor szegi meg, ha a szerződés alapján őt terhelő kötelezettség szerződésszerű teljesítése bármely okból elmarad. Ilyen kötelezettség terheli a megbízottat a megbízási szerződés alapján (Ptk. 6:272 §.). Mindebből az következik, hogy megbízási jellegű jogviszonyok (gondossági kötelmek) esetében, ha a kötelezett megbízott tevékenysége a szerződés alapján megfelelt a megkövetelt gondos eljárás követelményének, szerződésszegést nem követett el. Ezért a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételeinek vizsgálatára sem került sor.
(6) Szállítmányozási szerződés esetén a szállítmányozó fő szolgáltatása a küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötése és jognyilatkozatok megtétele. A fuvarozási szerződés megkötése a fuvarozó nem megfelelő kiválasztása mellett vagy téves nyilatkozatok megtétele vagy szükséges nyilatkozatok elmulasztása a fuvarozási szerződésben ugyan szerződésszegés, de nem hibás teljesítés, mivel ezekben az esetekben nincsenek szerződésben vagy jogszabályban írt minőségi követelmények.
A felperes az alperessel kötött szállítmányozási szerződés alapján megfelelő fuvarozási szerződést kötött a káreseménnyel kapcsolatos reklamációt továbbította a fuvarozónak, és vele szemben a bizonyítási eljárás anyagai szerint a CMR Egyezmény alapján felszólamlással élt. A Ptk. 6:303 §-a szerint a szállítmányozó a megbízó igényeit a fuvarozóval és más általa igénybe vett közreműködőkkel szemben a megbízó utasítása esetén, a megbízó költségére és veszélyére köteles érvényesíteni. Ezen felül utasítás nélkül is köteles megbízója jogainak megóvásához a szükséges nyilatkozatokat megtenni.
A felperes a felek közötti szállítmányozási szerződést nem szegte meg, ezért vele szemben a szerződés jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak és így kárfelelőssége sem áll fenn.
(7) A Választottbíróság megalapozottnak tartotta a felperes keresetében kért, a 2016. évi IX. tv. 3. §. (1) bek. szerinti behajtási költségátalányt, a kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme miatt.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében az alperest kölcsönösszeg és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. A Választottbíróság nem tudta kézbesíteni a keresetlevelet az alperes részére arra tekintettel, hogy időközben az alperes jogutód nélkül megszűnt.
A felperes nyilatkozata a kereset visszavonásáról
  1. A felperes visszavonta a keresetét és azt azzal indokolta, hogy időközben az alperes jogutód nélkül megszűnt.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. Figyelemmel arra, hogy a felperes a keresetét visszavonta, mivel az alperes jogutód nélkül megszűnt, a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 44. §. (2) a) pontjára alapítottan az eljárást megszüntette.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében finanszírozási szerződésből eredő követelést terjesztett elő az alperessel szemben. A felek a kereset benyújtását követően peren kívül megállapodást kötöttek és a felperes a keresetétől elállt. Az alperes ezzel szemben kifogást nem terjesztett elő.
A felperes nyilatkozata
  1. A felperes bejelentette, hogy az alperessel megállapodott a perbeli követelés rendezésében, és a peren kívüli megállapodás alapján a keresetétől eláll.
  2. Az alperes a kereset visszavonásával szemben kifogással nem élt.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A Választottbíróság elnöksége nevében annak elnöke az eljárásra irányadó Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzatának 35. §. (2). bek. a) pontja értelmében az eljárást megszüntette, és rendelkezett az eljárási díj arányos részének viseléséről, illetve a fennmaradó rész felperesnek történő visszafizetéséről.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes keresetében szerződésből eredő tartozás és késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetlevél benyújtását követően a felperes a keresetét visszavonta, és per megszüntetését kérte, arra hivatkozással, hogy a felek a jogvitát peren kívül, írásbeli megállapodással rendezték. Az alperes a megállapodásban foglaltakat teljesítette.
A felperes nyilatkozata
  1. A felperes bejelentette, hogy az alperessel egyezséget kötött, és az alperes teljesítette a megállapodásban foglaltakat, ezért keresetét visszavonja.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 44. §. (2). bek. a) pontja értelmében az eljárást megszüntette, mivel a felperes keresetét visszavonta még az első tárgyalás előtt egy olyan írásbeli nyilatkozattal, mely nem hagy kétséget afelől, hogy a felek közötti jogvita végérvényesen elzárult. Mivel a felperes azt is megerősítette, hogy a megállpodásnak az alperes eleget tett, így a Választottbíróság minden további nyilatkozat bevárás nélkül határozott az eljárás megszüntetéséről, és az eljárási díj 50%-ának a visszatérítéséről.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1) A felperes 2015 áprilisában adásvételi szerződést kötött az alperessel 21 tonna fagyasztott disznóhús szállítására. Az árut az alperes azért nem vette át, mivel állítása szerint a hús sötétpiros volt és néhol a bőrön szőrök is találhatóak voltak. Az alperes így azzal érvelt, hogy a húst nem készítették megfelelően elő a szállításra és ezért nem hajlandó a szállítmányt átvenni. A felperes a képviselőjével és a semleges minőségvizsgáló intézettel az SGS Intézettel bevizsgáltatta az árut és a szállítmányt rendben lévőnek találták. Mivel az alperes az átvételt visszautasította, a felperes harmadik fél számára értékesítette a szállítmányt, fedezeti eladással, alacsonyabb áron.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
(2) A felperes kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy a szállítmány megfelelt a szerződésben írt minőségi követelményeknek, és ezt a képviselője nyilatkozatával a semleges SGS jelentésével kívánta bizonyítani. Keresetében a fedezeti eladásból eredő árdifferenciált, az SGS vizsgálat költségeit a harmadik félnek történő eladással felmerült fuvarköltségeket kérte az alperestől.
(3) Az alperes válasziratában arra hivatkozott, hogy a felperessel nem kötött szerződést, így a Választottbíróságnak nincsen hatásköre. Ezt arra alapította, hogy ugyan a felperesi társaság levélpapírján kötötték a szerződést, azt azonban egy felperesi társvállalattal, tehát egy másik társasággal írta alá az alperes. Ezért a Választottbíróságnak nincs hatásköre a jogvita elbírálására. A magyar jog mellett a Bécsi Egyezmény rendelkezéseit is alkalmazni kell, ahol a 35. cikk előírja, hogy az eladónak a szerződéses mennyiségben és minőségben kell leszállítani az árut. Az áru minőséghibás volt, így jogosan tagadta meg az alperes az átvételt. Az is valószínű, hogy azért lehetett alacsonyabb áron eladni a szállított, fagyasztott húst, mivel a minőség nem volt megfelelő.
A Választottbíróság ítélete
(4) Az eljárás során az alperes védekezésére tekintettel az eredeti felperes az alperes által megjelölt és perbe lépett felperesre engedményezte a követelését, az erről szóló okiratot az alperesnek megküldte. A perbe lépett felperes a perindítás előtt valamennyi, az engedményezés tárgyát képező okiratot megkapta. Az engedményezést az alperes nem kifogásolta. A Választottbíróság maga is arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés az új perbe lépett felperessel jött létre, a korábbi felperes és a perből elbocsátott felperes levélpapírján. A Választottbíróság megállapította, hogy a becsatolt bizonyítékok azt támasztották alá, hogy a szállított áru minősége a szerződésben írtaknak megfelelt. Az alperes az állításait a perben bizonyítani nem tudta. A bizonyítási teher ezzel kapcsolatosan a Bécsi Egyezmény 38. és 39. cikkelyei szerint az alperesen volt. A Bécsi Egyezménnyel azonos rendelkezést tartalmaz az alkalmazandó magyar Ptk. a 6:215 paragrafusában. Az alperes azzal, hogy nem vette át az árut, megszegte a szerződést, és meg kell, hogy fizesse a felperes igazolt kárait a Ptk. 6:142 paragrafus szerint. A károkat bizonyítani kell és az okiratokkal bizonyított károk megtérítésére a Választottbíróság kötelezte az alperest.
A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes és az alperes jogelődje között létrejött eredeti lízingszerződést a két cégjegyzésre jogosult aláró helyett csak egy személy írta alá. A lízingszerződés teljesítése a lízingdíjak fizetése révén megkezdődött. A peres felek között 2010. áprilisában engedményezési és tartozás-átvállalási szerződés jött létre. Az alperes vitatta a választottbírósági hatáskört.
A felperes és az alperes nyilatkozatai
  1. A felperes keresetében tíz millió forint követelést terjesztett elő az eredeti lízingszerződés alapján létrejött engedményezési és tartozás-átvállalási szerződés alapján. Hivatkozott arra, hogy a választottbírósági hatáskör ezen engedményezési és tartozás-átvállalási szerződés része.
  2. Az alperes az eljárás megszüntetését kérte, hatásköri kifogása alapján, tekintettel arra, hogy a felperes részéről aláírást eszközlő személyek cégjegyzési jogosultsággal nem rendelkeznek, így a választottbírósági kikötés sem jött létre a felek között.
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése
  1. A felperes és az alperes jogelődje között létrejött eredeti lízingszerződést két cégjegyzésre jogosult aláíró helyett csak egy személy írta alá az alperes részéről. Bár a lízingdíjak fizetése révén megkezdődött a lízingszerződés teljesítése, ez azonban, a Választottbíróság álláspontja szerint nem alapozza meg a választottbírósági kikötés érvényességét. A lízingbevevő aláírása az engedményezési és tartozás-átvállalási szerződésen nem állapítható meg, nem azonosítható. Ennek okán a Választottbíróság az engedményezési és tartozás-átvállalási szerződésben foglalt választottbírósági kikötést sem tekinthette érvényesen létrejött választottbírósági megállapodásnak.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes jogelődje egy pénzügyi intézmény az adóssal 2006. júniusában bankhitel szerződést kötött. A bankhitel szerződésbe 2009. októberében adósként négy Kft. lépett be. Az alperes és a felperesi jogelőd között 2011. októberében egy ingatlanra keretbiztosítéki jelzálogszerződés jött létre a bankhitel szerződésben meghatározott hitelkeret terhére felvett kölcsönösszegek és járulékai megfizetésének biztosítására. Ezen keretbiztosítéki szerződés alapján az illetékes földhivatal keretbiztosítéki jelzálogjogot jegyzett be meghatározott összeg erejéig első ranghelyre. A 2009 októberében a bankhitel szerződésből belépett négy Kft-ből kettő beolvadt a bankhitelszerződés eredeti adósába. A bankhitel szerződés mindhárom adósa felszámolásra került. A pénzügyi intézmény a bankhitel szerződésből eredő követelését és az azt biztosító valamennyi biztosítékot 2016 decemberében a felperesre engedményezte egy átruházási- és engedményezési megállapodással. A felperes a három adós felszámolási eljárásban bejelentette hitelezői igényét és azokat a társaságok felszámolóbiztosai nyilvántartásba vették. A felperest, mint a pénzügyi intézmény jogutódját az illetékes földhivatal határozatával az ingatlanra, mint a keretbiztosítéki jelzálogjog jogosultját bejegyezte. A felperes az alperest felszólította a teljesítésre, aki fizetési kötelezettségét mind jogalapjában, mint összegszerűségében vitatta. Az ingatlan az alperes tulajdonát képezi.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
  1. A felperes kereseti kérelmében kérte kötelezni az alperest annak tűrésére, hogy a felperes javára 1. ranghelyen bejegyzett meghatározott összeg erejéig fennálló keretbiztosítéki jelzálogjoga alapján az alperes tulajdonát képező ingatlanra vezetett végrehajtás útján a tőke és kamat követelését és perköltség követelését kielégítse.
  2. Az alperes beadványában nem ellenezte a keresetben foglaltak teljesítését.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság hatásköre a felperesi jogelőd és az alperes között létrejött keretbiztosítéki jelzálogszerződésen alapul, amelyben a felek a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság hatáskörében állapodtak meg. A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 67. § (1) bek. alapján 2017. december 31. napjával a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság megszűnt. Az új választottbírósági törvény 67. § (7) bekezdése alapján a megszűnés napján folyamatban lévő ügyeket a Magyar Kereskedelmi Kamara mellett működő Választottbíróság látja el. Az eljárásra azonban a választottbírósági törvény 65. §. (2) bek. alapján az eljárási megindulásának napján hatályos eljárási szabályzatot kell alkalmazni, ami a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság eljárási szabályzata.
  1. A keretbiztosítéki szerződés 2011 októberében jött létre, így erre a jogvitára az rPtk. az irányadó (1959. évi IV. törvény). A felperes a pénzintézettől 2016 decemberében kelt átruházási és engedményezési szerződéssel megszerezte a keretbiztosítéki jelzálogjogot, és a jelzálogjoggal biztosított követeléseket, amelyet az illetékes földhivatal bejegyzett az alperes tulajdonában álló ingatlanra. Az alperes a felperes követelését elismerte. A Választottbíróság a felperes keresetét az rPtk. 251. § és 255. § szerint megalapozottnak találta és a rendelkező részben írtak szerint az alperest tűrésre kötelezte.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1) A peres felek 2011 októberében ügynöki szerződést kötöttek melyet később úgy módosítottak, hogy a szerződés 2015 áprilisában megszűnik. A felek között ugyan vita volt az ügynöki szerződés minősítése tekintetében, azonban az nem vitatott tény volt, hogy a felperes az alperes javára árukat és szolgáltatásokat értékesített díjazás ellenében. A megbízás tartós volt, és a szolgáltatásokhoz kapcsolódó eszközök értékesítését is magába foglalta. Az sem volt vitás a felek között, hogy a felperes és jogelődjei már 1998 óta folytatták a kereskedelmi tevékenységet és az alperes ezen tevékenységért ügynöki jutalékot fizetett. A felperes a keresetében a tartós ügynöki jogviszony megszűnése miatt kiegyenlítés iránti igényt érvényesített a Választottbírósági eljárás során.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
(2) A felperes keresetében a 2000. évi CXVII. törvény (-KÜSZ tv.-) 18. § (1) bek. a és b pontja alapján kiegyenlítési igénye megtérítésére kérte az alperest kötelezni.
(3) Az alperes válasziratában először azt vitatta, hogy a felperesi tevékenység megfelelt a KÜSZ tv. 18. § -ban írt feltételeknek azaz, azt állította, hogy a felperes nem a jogszabály értelmében vett ügynökként járt el, nem fejtette ki, hogy milyen tevékenységet végzett az új ügyfelek megszerzése vonatkozásában és azt sem igazolta, hogy a felperes által közvetített szerződések nyomán az alperes a szerződés megszűnését követően is jelentős előnyre tett szert. Hiányzik annak a bizonyítása is, hogy a felperes által követelt összeg mennyiben tekinthető méltányosnak. Ezt a védekezését alapvetően megváltoztatta, illetve kiegészítette azzal, hogy a felperest egyáltalán nem illeti meg kiegyenlítés, mivel a felek együttműködése a felperes kérésére a perbeli szerződés határozott idejének lejárta után is folytatódott. A felperes tulajdonosi köre profiltisztítás miatt testvérvállalatba szervezte ki a felperes tevékenységét és az új társaság ugyanazon értékesítési pontokon belépett a felperes korábbi jogviszonyába és a munkát ugyanazon munkatársakkal és ugyanazon eszközökkel folytatta.
A Választottbíróság ítélete
(4) A Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes keresete nem alapos. Az alperesi védekezések között a Választottbíróság előkérdésként foglalkozott a KÜSZ tv. 19. § c pontjában írtakkal. Ezek szerint nem illeti meg kiegyenlítés a kereskedelmi ügynököt, ha a kereskedelmi ügynök a megbízó hozzájárulásával a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit harmadik személyre ruházza át. Tényként állapította meg a Választottbíróság, hogy a felperes kezdeményezte az alperessel érvényben lévő szerződés módosítását egy évvel annak lejárta előtt úgy, hogy azt a társvállalatára kívánja engedményezni. Az engedményezéssel egyidejűen a felperes értékesítési ponton dolgozó munkatársait, eszközeit, a dolgozókat munkáltatói jogutódlással a társvállalat átvette és az új cég a munkát az értékesítési ponton változatlanul folytatta. A jutalékokat az alperessel folyamatosan elszámolták.
  1. A kiegyenlítés, amit a KÜSZ tv. a 18. § -ban szabályoz, az ügynök részére a jogviszonyhoz kapcsolódó és a jogszabály alapján biztosított jog. A lényege az, hogy a megbízó javára hosszú éveken keresztül dolgozó ügynök szerződésének megszűnése miatt elesik azon ügynöki jutalékoktól, amelyek őt megillették volna abban az esetben, ha a szerződés a felek között továbbra is fennáll. Ezen ügyleteket ugyanis a megbízója javára ő hozta létre, azok az ő munkájának eredményét tükrözik. A KÜSZ tv. korlátozott körben szabályozza azokat az eseteket, amikor az ügynököt mégsem illeti meg a kiegyenlítés. Ilyen eset, amikor az ügynök szerződésszegése miatt a megbízó a szerződést azonnali hatállyal felmondta, vagy az ügynök mondta fel a szerződést annak kivételével, ha a felmondást az ügynök életkora olyan testi fogyatkozása vagy betegsége, vagy a megbízó olyan magatartása indokolta, amely miatt a tevékenység folytatása nem várható el a kereskedelmi ügynöktől. A kiegyenlítést kizáró esetek közé tartozik a KÜSZ tv. 19. § c pontban írt eset is, ha a kereskedelmi ügynök a megbízó hozzájárulásával a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit harmadik személyre ruházza át. Ebben az esetben az ügynök maga mond le jövőbeli jutalékáról az új ügynök javára, kiegyenlítési igény nélkül. Mivel a tényállás alapján ez a feltétel megvalósult, ezért a felperes megalapozatlan keresetét a Választottbíróság elutasította.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1) A felek között 2015 októberében bérleti szerződés jött létre egy bevásárlóközpontban. A bérlő a területet abból a célból vette bérbe, hogy azon egy elárusító pultot létesítsen. A területen felállítandó pult elhelyezkedését jóváhagyták a felek. A szerződés öt éves időtartamra jött létre. Két évvel a szerződéskötést követően az alperes arról tájékoztatta a felperest, hogy a bevásárlóközpont arculatváltását határozta el, ami azt eredményezi, hogy az a rész, ahol a bérlemény is található, elbontásra kerül. A felek szerződése szerint a bérbeadó jogosult volt a pult elhelyezkedésén előzetes egyeztetés után változtatni. Az egyeztetés után tett megfelelően indokolt változtatási javaslatot a bérlő köteles volt elfogadni. A felperes az alperes által felajánlott új lehetőségeket nem fogadta el, mivel álláspontja szerint azok számára lényegesen hátrányosabb körülményeket eredményeztek volna. Ezt követően az alperes az eredménytelen tárgyalások után a szerződést felmondta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
(2) A felperes álláspontja szerint a pult elhelyezkedésén az alperes előzetes egyeztetés után ugyan változtathat, ez azonban magára a területre nem vonatkoztatható. Az alperes így nem volt jogosult a szerződés felmondására és a jogellenes felmondással az alperes megszegte a szerződést, amivel a felperesnek kárt okozott. A felperes kereseti követelésének összegszerűségét könyvszakértői véleménnyel támasztotta alá, amely vélemény meghatározta a felperest ért károsodás mértékét.
(3) Az alperes védekezésében kifejtette, hogy a szerződés helyes értelmezése szerint a bérlemény, a terület és a pult azonos jelentéstartalommal bír, azok egymástól nem választhatóak el. A bérleti szerződés lehetőséget biztosított az alperesnek, mint bérbeadónak, hogy megváltoztassa a pult elhelyezkedését, melyre tett javaslatokat a felperes nem fogadott el. Ezért az alperes jogszerűen mondta fel a szerződést és azt nem szegte meg. A felperes köteles lett volna elfogadni a felajánlott helyszínek egyikét.
A Választottbíróság ítélete
(4) A Választottbíróság nem osztotta sem a felperes sem az alperes álláspontját a terület és a pult fogalmának értelmezése kapcsán. A terület és a pult fogalma a Választottbíróság szerint nem azonosítható. A szerződés szerint a bérlő felperes területet vett bérbe, azzal a céllal, hogy azon elárusítópultot létesíthessen. A terület a bérbeadó tulajdona, míg a pultot a bérlő felperes létesíti. Nem fogadta el a Választottbíróság a felperesnek azt az álláspontját, hogy az alperest a terület tekintetében nem illeti meg a bérleti szerződés felmondásának joga. Az alperesnek jogszerű lehetősége volt arra, hogy az üzleti tervei végrehajtása érdekében indítványozza a felperes által bérelt pult elhelyezkedésének a megváltoztatását. A felmondási jog gyakorlása önmagában nem volt szerződésszegő magatartás az alperes részéről.
Az alperes különféle területeket ajánlott fel a felperesnek, melyek megfelelősége nem szakkérdés, így azok megfelelősége szakértői módszerekkel sem állapítható meg. A felperes okszerűen és ésszerűen indokolta, hogy álláspontja szerint a felajánlott lehetőség visszautasítása önmagában nem jelenti a bérelt terület átadásának megtagadását, mindössze a felajánlott megoldások megfelelőségét vitatta. Ez azonban nem szerződésszegés. A Választottbíróság osztotta a felperes ezzel kapcsolatos álláspontját.
(5) Ezt követően a Választottbíróság a Ptk. 6:62. § (1) bek.-ben írtak alapján vizsgálta, hogy a felek mennyiben tettek eleget az együttműködési kötelezettségüknek. A felek ugyanis kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről. A Ptk. 6:62. § (3) bek. szerint az a fél, aki ezen kötelezettségét megszegi köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni. A magán autonómia széleskörű elismerése a szerződések világában a szerződéskötési szabadságban ölt testet. A felek maguk határozzák meg, hogy kivel kötnek szerződést és a szerződés tartalmát szabadon alakítják ki. A szerződést alakító jogi normák többsége diszpozitív jellegű, ez azt jelenti, hogy a szerződő felek a szerződési szabályoktól eltérően is megállapodhatnak. A szerződéses jogviszonyba történő jogszabályi beavatkozásra csak kivételesen van lehetőség, egyensúly hiánya miatt a gyengébb fél védelme érdekében.
A szerződéskötési szabadság a magán autonómia határait az együttműködés keretében az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsításának kötelezettsége jelöli ki. Az elvárhatóság társadalmi elvárást fejez ki egy adott magatartás tekintetében. Az együttműködési kötelezettség különös nyomatékkal merül fel a felek tartós jogviszonyában.
A felek közötti bérleti szerződés öt évre jött létre, és mint tartós jogviszony a feleket az együttműködési kötelezettség fokozott mértékben terheli. Eminens és alapvető alperesi érdek az üzletközpont működtetésével kapcsolatos üzletpolitikai elgondolások és az ezeknek megfelelő döntések megvalósításának biztosítása. Mindez hangsúlyosan megjelenik a bérleti szerződésben. Ha a pult elhelyezkedésén történő változtatás kérdésében a felek között egyetértés nem jön létre, adott esetben ez olyan bérlői és felperesi magatartás, amely a szerződés megszüntetését eredményező súlyos szerződésszegésnek minősülhet. Az alperes érdeke az volt, hogy az általa hosszabb időre létrehozott vállalkozás a bérleti szerződés időtartama alatt biztosítsa az üzlet kialakítása és beindítása költségeinek megtérülését majd ezt követően azt a tisztes üzleti hasznot, amely a vállalkozás elindítását részéről motiválja. Az együttműködés a felek között nem csupán morális alapon elvárható magatartás, hanem a Ptk. idézett rendelkezéseiből folyó kártérítési kötelezettséggel szankcionált törvényi kötelezettség. Az alperes magatartása csak formálisan felelt meg a szerződésben rögzített együttműködési kötelezettségnek. Az egyeztetési folyamat rövid intervallumot ölelt fel. A csereajánlatok elutasítása felperes részéről okszerű, racionális, méltányolható érveken alapult.
A szerződéses kapcsolatban egymás mellé rendelt felek ugyan egyenlő jogokkal rendelkeznek, de az egyenlő jogok mögött jelentős cselekvési, lehetőségbeli, gazdasági súlybeli különbség van. A felperes a bérleménye megtartását annak nyereséges működtetését a piaci helyzettét tekintve lényeges hátrányosabb helyzetben volt, mint az alperes. Az alperes rövid időt biztosított az egyeztetési folyamatra. Az egyeztetési folyamat egyoldalú lépéssel az áramszolgáltatás megszüntetésével ért véget, ami a felperes működését ellehetetlenítette. A Választottbíróság szerint a tárgyalások folytatása elvárható lett volna, így az alperes nem tett maradéktalanul eleget az együttműködési kötelezettségének. Az elsősorban alperesi érdekeket megjelenítő bérleti szerződésből, a felek közötti erőfölény tényéből következően az alperestől fokozottabb toleranciára és tárgyalási hajlandóságra való törekvés lett volna elvárható. Az együttműködési kötelezettség megsértése jogellenes magatartás, amely kártérítési kötelezettséget alapoz meg. A rendelkezésre álló rövid, mintegy másfél éves tevékenységi idő miatt az üzleti nyereséget felmutatni nem tudó, kezdő vállalkozás tekintetében a kár összegszerűsége megnyugtató módon, szakértői módszerekkel sem állapítható meg. Minderre figyelemmel a Választottbíróság a Ptk. 6:531. § rendelkezésiből kiindulva az alperest az általános kártérítés szabályai szerint – mérlegeléssel megállapított összegű kártérítés megfizetésére kötelezte.