1/1/2020

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. Alperes és felperes egymással 2008. szeptemberében szolgáltatási szerződést kötöttek („Szerződés”). A felek a Szerződést 2009. szeptemberében módosították. A Szerződés értelmében felperes alperes részére mobilvásárlási szolgáltatás folyamatos nyújtását vállalta, a felperes által biztosítandó rendszerek, szoftverek, interface-ek, eszközök útján. Szerződés rendelkezéseinek értelmében a felperesi szolgáltatás az alperesi ügyfelek mobilvásárlási szolgáltatásainak lebonyolítását, nyilvántartását és támogatását jelentette az alperes és a kereskedők rendszereinek összekapcsolása útján.
2. Alperes 2014. júniusában a Szerződés keretében szoftverfejlesztést rendelt meg a felperesnél. A fejlesztés termékcsoport-korlátozás funkcióra irányult, amelynek segítségével alperes maga tudja szabályozni, hogy mely előfizetői vehessék igénybe a Sz. Zrt. egyes szolgáltatásait. A fejlesztést felperes alvállalkozója útján végezte el. A fejlesztés elvégzését követően a fejlesztéssel érintett rendszer 2014. szeptember 19-én 01:00-kor indult újra. A Sz. Zrt. 2014. szeptember 23-án 11:22-kor arra hívta fel az alperes figyelmét, hogy az újraindított rendszer bizonyos funkciókat nem teljesít. Ennek következtében alperes minden ügyfele (előfizetője) limit nélkül volt képes a rendszerben eladóként megjelenő kereskedőktől termékeket, illetve szolgáltatásokat vásárolni. Az alperesi jelzést követően a felperes a rendszert 12:30-kor leállította, a hibát kijavította, és a rendszert 14:30-kor újraindította.
3. Felperes és alperes egymással 2014 szeptemberében egyeztetést tartottak. Az egyeztetés során a felek megállapították, hogy a felperes a tervezett rendszerfejlesztési munkák befejeztével a mobilfizetési rendszert újraindította, de a visszakapcsolás során az alperesnél működtetett egyenlegkezelő rendszerrel a kapcsolat nem állt helyre, így a probléma felismeréséig alperes a mobilvásárlások felett semmilyen kontrollt nem tudott gyakorolni. Alperes jelezte, hogy azon kintlévőségeit, amit az ügyfeleitől behajtani nem tud, kárigényként támasztja felperessel szemben. Felperes jelezte, hogy az ok-okozati összefüggés kulcsfontossággal bír a kár megítélésében, felelősségét nem ismerte el. Felek a behajtási helyzet monitorozásában és az egyenlegkezelő ellenőrzés folyamatának újragondolásában állapodtak meg.
4. Alperes az ügyfeleivel szembeni követeléseit 2015. január és 2016. április között több tételben különböző faktorcégekre engedményezte. Az engedményezett követelések vételáraként alpereshez 10.780.245,-Ft folyt be.
5. Alperes 2015. májusi levelében felperessel szemben 52.676.171,-Ft kárigényt jelentett be, amely abból eredt, hogy alperes bizonyos előfizetői nem fizették ki a megvásárolt termékek, szolgáltatások árát illetve ennek következtében egyéb lejárt számlatartozásaik keletkeztek. Mindezt az tette lehetővé, hogy a rendszerfejlesztési munkák befejeztével a felperes által újraindított rendszer elmulasztotta az alperesnél működtetett egyenlegkezelő rendszerrel a kapcsolatot helyreállítani. Ezért alperes 2014. szeptember 23. 12:30-ig nem tudott kontrollt érvényesíteni ügyfelei mobilvásárlásai felett, aminek következtében erre jogosultsággal nem rendelkező ügyfelek is képesek voltak mobilvásárlásokat eszközölni, illetve a jogosultsággal rendelkező ügyfelek a számukra irányadó limiten felül voltak képesek a mobilvásárlásokra. A Szerződés felperes által megszegett vonatkozó rendelkezéseire hivatkozással alperes az 1959. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdése és 339. (1) bekezdése alapján 15 napos határidővel felszólította felperest a fent megjelölt összeg megfizetésére.
6. Felperes 2015. júniusában kelt válaszában alperes követelését vitatta.
7. Felperes alperesnek 2016. augusztus és 2018. február között számlákat bocsátott ki tranzakciós díj, tranzakciós jutalék és egyéb számítástechnikai szolgáltatás címén, összesen 54.353.222,-Ft összegben. Alperes bizonyos számlákat kifizetett, 16 db, összesen 52.774.662,-Ft összegű felperesi követelést megtestesítő számlával kapcsolatban azonban fizetés helyett beszámítással élt. Alperes 2016. november és 2017. március között összesen hat beszámítási nyilatkozatot küldött felperes részére. A beszámítási nyilatkozatokban alperes a beszámítás alapjaként a felperes által a Szerződés megszegésével neki (alperesnek) okozott kárral kapcsolatban keletkezett, 52.676.171,-Ft összegű kárigényét jelölte meg.
8. Alperes a Szerződést - kárigényének fenntartása mellett - 2016. augusztus 5-én, 2017. február 5-ére felmondta.
9. A felek között ezt követően, 2017. áprilisában levelezés folyt az alperesi ügyfelekkel szemben fönnálló számlakövetelések felperes általi megvásárlásának tárgyában, de köztük megállapodás nem jött létre.

A peres felek nyilatkozatai

10. Számlatartozás megfizetése iránti keresetében felperes kérte, hogy a Választottbíróság az új Ptké. 1. § a) pontja folytán alkalmazandó 1959-es Ptk. 318. § (1) bekezdése, 339. (1) bekezdése valamint 344.§-a alapján kötelezze alperest 53.439.805,-Ft tőke és annak az egyes számlák esedékességétől számított a kifizetésig járó késedelmi kamatai megfizetésére. Kérte továbbá a felperes, hogy a Választottbíróság marasztalja alperest a felperes eljárási költségeiben. Később felperes a keresetét pontosította. Követelése jogalapjának pontosításaként felperes a 1959-es Ptk. 201. § (1) bekezdését, 389.§-át, 478. § (1) bekezdését, valamint a Szerződés 3.1 pontját és 4. fejezetét jelölte meg. Hangsúlyozta, hogy az alperesi beszámítás feltételezi a felperesi számlakövetelések elismerését.
11. Alperes válasziratában és védekezésében kérte a felperes keresetének elutasítását és felperes marasztalását a perköltségekben. Utalt arra, hogy beszámítási nyilatkozatait nem a perben tette meg, azok nem beszámítási kifogások, a választottbírósági díjat azonban ennek ellenére befizette. Hangsúlyozta, hogy a 1959-es Ptk. 296.§-a értelmében tett beszámítási nyilatkozataival a felperes által követelt összegekre vonatkozó fizetési kötelezettség megszűnt. A beszámításnak nem feltétele, hogy a beszámított követelést a kötelezett elismerje. Mivel a beszámítási nyilatkozatokat alperes határidőben tette meg, felperes késedelmi kamatra vonatkozó igényét is vitatta. Felperes szerződésszegése abban állt, hogy a rendszerfejlesztési munkák befejeztével, a rendszer újraindításakor a visszakapcsolás során elmulasztotta helyreállítani a kapcsolatot az alperesnél működtetett egyenlegkezelő rendszerrel. Ennek következtében alperes semmilyen kontrollt nem tudott érvényesíteni az ügyfelek által kezdeményezett mobilvásárlások felett. Tiltással rendelkező ügyfelei is indíthattak mobilvásárlást, a limittel rendelkező ügyfelek pedig a limiten felül vásárolhattak. A mulasztást felperes több nap elteltével sem észlelte. Beadványában alperes részletesen megjelölte a Szolgáltatási szerződés felperes által megszegett rendelkezéseit. Az érintett időszakban 36 előfizető összesen 63.631.216,- összegben hajtott végre limitet meghaladó vásárlást, amely összegből 53.538.063,-Ft semmilyen módon nem került alperes részére megfizetésre. A limitfigyelő rendszer szerződésszerű működése esetén a limitet meghaladó értékű tranzakciók nem lettek volna lebonyolíthatók, ami megalapozza az ok-okozati összefüggést a felperesi szerződésszegés és az alperes által elszenvedett kár között. Alperes kifejtette, hogy a vonatkozó jogszabályokban, az előfizetői szerződésben és az általános szerződési feltételekben meghatározott üzleti folyamatai szerinti behajtási lépéseket hajtotta végre.
12. Felperes kifejtette, hogy az alperes által megjelölt szerződéses rendelkezések „incidensek”-ről beszélnek. Mivel ilyenek bonyolult számítástechnikai rendszerekben időről-időre előfordulnak, és mivel a Szerződés is számolt ezek előfordulásával, azok hibának nem tekinthetők, előfordulásuk felperes teljesítését nem teszi hibássá. Alperes nem tett utalást arra, hogy kivizsgálta-e az incidenst. Felperes kiemelte, hogy a behajtásra vonatkozó alperesi előadás és az alperes által csatolt folyamatábra között ellentmondás van, valamint, hogy az alperes által csatolt táblázatokból adódó összegek nem egyeznek meg az alperes által beszámított összeggel. Alperes az ügyfeleivel szemben eljárást nem kezdeményezett, az üggyel kapcsolatban büntetőfeljelentést nem tett. Felperes egy kiválasztott alperesi ügyféllel kapcsolatos részletes elszámolás példáján hangsúlyozta, hogy alperes a rendszerhiba elhárultát követően is engedte mínusz-egyenlegű ügyfelét szerencsejátékkal összefüggő szolgáltatásokat vásárolni, a tartozás behajtásának érdekében ugyanakkor lépéseket nem tett. Alperes a kártérítési követelését kimunkálni nem tudta, a felperes oldalán jogellenességet, valamint okozati összefüggést sem bizonyított. Emellett a bekövetkezett kárait meg sem kísérelte csökkenteni. Ezek alapján felperes a Választottbíróságot a kereseti követelésnek megfelelő tartalmú ítélet meghozatalára kérte.
13. Alperes tagadta, hogy a Szerződésben a felek eleve elfogadták volna bizonyos hibák létét. Alperes hangsúlyozta, hogy maradéktalanul megfelelt az elvárható magatartás mércéjének, amennyiben a behajtás során a jogszabályok, az ügyfélszerződések és az általános szerződési feltételek szerinti szokásos behajtási folyamatait alkalmazta. Ezek alkalmazása nem tette lehetővé az előfizetői szerződések azonnali hatályú felmondását vagy korlátozását, ezért is tűnhet úgy felperesnek, hogy bizonyos előfizetőit a rendszerhiba elhárultát követően is „engedte játszani”. Alperes ismételten levezette kártérítési követelése összegszerűségét. Utalt alperes arra, hogy mivel beszámítási nyilatkozatait nem perbeli beszámítási kifogásként, hanem jóval a per megindulását megelőzően tette, az nem beszámítási kifogásnak (hanem a 1959-es Ptk. szerinti beszámításnak) minősül, ezért a már hatályosult jognyilatkozat jogi hatásai elmaradásának megállapítása a felperesi követelés érdemi vizsgálatának előkérdése, amelynek bizonyítása felperest kell, hogy terhelje. Kérte, hogy a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 36. §-a alapján tartson előzetes egyeztetést, ha az alperes által a bizonyítással kapcsolatban előadottakkal nem értene egyet.
14. Alperes jelezte, hogy, mivel a felperesi keresetmódosítás folytán a felperes által követelt csökkentett összeget (52.774.662,-Ft) az alperes kártérítési követelése (53.439.805,-Ft) teljes egészében fedezi (megszünteti), a fennmaradó rész (665.143,-Ft) tekintetében alperes jogfenntartással él. Az alperesi beszámítási nyilatkozatokkal a felperesi követelések megszűntek, abban a nem várt esetben azonban, ha a Választottbíróság a beszámítási nyilatkozatokat részben vagy egészben érvénytelennek nyilvánítaná, a felperesi számlák vitatásának lehetősége megnyílna.
15. A Választottbíróság végzésében tájékoztatta a feleket, hogy az alperesi beszámítást, illetve a beszámítás alapjául szolgáló alperesi kártérítési követelés jogosságának felperesi vitatását követően a per fő kérdésének az alperesi kártérítési követelés jogosságát tekinti. Egyidejűleg tájékoztatta alperest, hogy az alperes által beszámított kártérítési követelés felperes általi vitatását követően a kártérítési követeléssel kapcsolatos bizonyítási teher szabályai a kártérítési követelésekre irányadó módon alakulnak. A beszámítás vitatása a bizonyítási terhet nem fordítja meg. Alperesnek kell bizonyítania a károsodás tényét, a kár mértékét, a felperesi szerződésszegést, a szerződésszegésben álló felperesi magatartás és az alperesi károsodás közti okozati összefüggést. Felperes bizonyíthatja, hogy ő úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Felperes ezen felül az alperes által bizonyított törvényi tényállási elemek tekintetében jogosult az ellenbizonyításra is. Felperes jogosult ezen felül bizonyításra arra vonatkozóan is, hogy állt-e fenn olyan alperesi szerződésszegés, amely a szerződésszerű felperesi teljesítést akadályozta volna. A bizonyítatlanság tényét a bíróság a bizonyításra kötelezett fél terhére értékeli. A Választottbíróság további magyarázatokra, pontosításokra, nyilatkozatokra hívta fel mind felperest, mind alperest.
16. Felperes az általa korábban is elemzett alperesi ügyfél példáján ismételten hangsúlyozta, hogy az ügyfelet alperes az incidenssel érintett időszakon kívül is engedte szerencsejátékot vásárolni, annak ellenére, hogy az ügyfélnek folyamatosan számlatartozása volt. Az ügyféllel szembeni - utóbb faktorált - követelésnek a szerencsejáték vásárlások a felét sem tették ki, és az más jelentős tételeket (pl.: kötbér, más szolgáltatások) is tartalmazott. Felperes kifejtette, hogy az előfizetői egyenlegek figyelése, vezetése alperes feladata volt, ahhoz felperes hozzáféréssel nem rendelkezett. Ezért a limiten felüli költéseket alperesnek a saját rendszerében észlelnie kellett. Mivel azonban alperes a fedezettel nem rendelkező ügyfeleinek is hitelezett, az alperesi túlhitelezés oka a fedezet-lekérdezési funkció meghibásodása nem lehetett.
17. Alperes a mobilvásárlási folyamat lépéseinek - a Szolgáltatási Szerződés részét képező Funkcionális Specifikáción alapuló - részletezésével kiemelte a felperesi rendszer legfontosabb mulasztásait. Hangsúlyozta, hogy az ügyfélkövetelések megvásárlására felperes konkrét ajánlatot nem tett, alperes azonban továbbra is kész meg nem térült követeléseit piaci áron a felperes számára értékesíteni. Tény azonban, hogy azok nagy része már a felperes 2017. áprilisában küldött ajánlatát megelőzően faktorálásra került. Alperes szerint a felperesi szerződésszegés hiányában nem lehetett volna limiten felül vásárolni és így limitet meghaladó meg nem fizetett számlák sem keletkeztek volna. Ha nem keletkeztek volna ilyen számlák, nem kellett volna korlátozni és megszüntetni az ügyfelek szerződéseit.
18. Alperes kifejtette, hogy felperes a jelen perben érvényesíteni kívánt követelését 2017. március 14-i nyilatkozata szerint már eladta, így azzal már nem rendelkezik. Az alperesi beszámítás elismerést nem jelent, arra az esetre, ha a felperesi követelések a beszámítással nem szűntek volna meg, alperes azokat vitatja. A limitfigyelés elmaradása és a bekövetkezett kár közti okozati összefüggés bizonyítására alperes kérte műszaki, számítástechnikai szakértő kirendelését, illetve az összegszerűség tekintetében is szakértő kirendelését indítványozta.
19. Felperes megerősítette, hogy az eljárásban érvényesített követelésekkel a felperes rendelkezik, a követeléseket nem engedményezte, nem ruházta át. Beadványában felperes különböző szabványokban és jogszabályokban tartalmazott definíciók, valamint a Szerződés rendelkezései alapján részletes érvelést terjesztett elő arról, hogy az incidens (biztonsági esemény) a számítástechnikai rendszerek elkerülhetetlen velejárója, ezért azt hibának, szerződésszegésnek (hibás teljesítésnek) tekinteni nem lehet, és a felek a Szerződésben koncipiált incidenseket sem tekintették hibának. A Szerződés a kritikus (tehát a legsúlyosabb) incidensek kijavítására a bejelentéstől számított két órát engedélyezett. Mivel felperes ezt teljesítette, részéről hibás teljesítés nem merülhet fel.
20. Alperes az ún. „fraud” követelésekkel kapcsolatban kifejtette, hogy ezeknél feltehetően csalás folytán keletkezett követelésekről van szó, amelyek vonatkozásában büntető feljelentést tett és a rendőrség által megindított eljárások keretében polgári jogi igényt érvényesít. A követelések részleteit tartalmazó listát alperes korábbi beadványához csatolta.

Az utólag fizető és tiltással rendelkező ügyfelekkel kapcsolatos követelések tekintetében alperes kifejtette, hogy ezen ügyfelek egyáltalán nem vehettek volna igénybe mobilvásárlási szolgáltatásokat, a rendszerhiba következtében azonban mégis indíthattak ilyen tranzakciókat. Az ügyfelek által felhalmozott eredeti tartozást alperes a térülési adatokkal csökkentette, ennek eredménye a fenti összeg, amit alperes az érintett ügyfeleknek jóváírt.
Az előre fizető (egyenlegüket előre feltöltő, ún. „prepaid”) ügyfelekkel kapcsolatos követelések tekintetében alperes kifejtette, hogy ezek az ügyfelek csak a rendelkezésükre álló egyenleg erejéig vásárolhattak volna szolgáltatásokat, amit szintén a felperesi rendszernek kellett volna biztosítania. Alperes az egyenlegek erejéig kiszámlázta a mobilvásárlási forgalmakat, az e feletti különbözetet pedig jóváírta ügyfeleinél. A jóváírást alperes azért alkalmazta, mert a tiltás ellenére, illetve az előre kifizetett feltöltések felett bonyolított mobilvásárlások az általános szerződési feltételekkel ellentétesen, az ügyfelek kérései ellenére következtek be. Ezért azok nem voltak az ügyfelekre terhelhetők.

21. Felperesi képviselő hangsúlyozta, hogy a mobilvásárlási szolgáltatások hírközlési szolgáltatásnak minősülnek, mert egyrészt alperesnek az ügyfeleivel kötött előfizetői szerződése vonatkozik rájuk, másrészt a korábban idézett jogszabályi rendelkezésekben foglalt definíció is ezt támasztja alá. Alperes ezt vitatva hangsúlyozta, hogy a mobilvásárlási szolgáltatások információs társadalommal összefüggő szolgáltatások mind a vonatkozó jogszabályok, mind az ügyfélszerződések alapján. Azokra a Ptk. rendelkezései, valamint az ÁSZF mellett az A/18 alatt becsatolt külön szerződéses feltételek irányadók. Kiemelte, hogy az alperes és előfizetői között kizárólag előfizetői szerződés és az alperes általános szerződési feltételei álltak fenn. Az ÁSZF 3.1 és 3.1.2.30 pontjai szerint a mobilvásárlás az előfizetői szolgáltatások kategóriájába esik, ezek a szolgáltatások az előfizetői szerződésből erednek. Ezért az alperes által beszámítani kívánt követelések már azt megelőzően elévültek, hogy felperesnek követelése keletkezett volna. Felperes utalt arra, hogy az alperesi kimutatásokban foglalt összegek nem egyeznek meg az alperes különböző beadványaiban kárként föltüntetett összegekkel. Az okozatiság hiányára utalva felperes kifejtette, hogy egyrészt az előfizetők diszkrecionális döntése volt a számlák ki nem fizetése, másrészt alperes diszkrecionális döntése volt az, hogy követelési egy részét ki sem számlázta, illetve, ha kiszámlázta is, azokat nem hajtotta be. A behajtást alperes meg sem kísérelte, ezzel kárenyhítési kötelezettségét megszegte.

A Választottbíróság ítélete

22. A Választottbíróság miután megállapította saját hatáskörét az eljárás lefolytatására úgy határozott, hogy Felperes kereseti kérelme megalapozott, alperes beszámítási kifogása részben megalapozott az alábbiak szerint:
23. A Választottbíróság a jogvitát a 1959-es Ptk. rendelkezései alapján bírálta el.
24. A Választottbíróság elsőként az alperesi beszámítás jogosságát bírálta el, tekintettel arra, hogy az a felperesi követelés jogosságának előkérdését képezte.
25. A 1959-es Ptk. 296. § (1) bekezdése értelmében a beszámítás a kötelezettel szemben fennálló jogosulti követelést feltételez. Ha a kötelezett (ellen)követelése kisebb összegű, mint a kötelezett tartozása, akkor a különbözet mértékéig tartozása fennmarad. Az idézett jogszabályi rendelkezés miatt a perben a felperesi kereseti kérelem összegszerűsége azért is jelentőséggel bírt, mert - megalapozottsága esetén - az alperes által a beszámítás keretében érvényesített kártérítési igény részleges sikertelensége, a sikertelen részben, a felperes pernyertességét vonta maga után.
26. A Választottbíróság elfogadta azt a felperesi érvet, hogy a beszámításra alperes megítélése szerint is csak akkor kerülhetett sor, ha a számlákban foglalt felperesi követelést alperes elismerte. Elismerés hiányában - nyilvánvalóan alperes saját megítélése szerint sem - lett volna olyan követelés, amelybe alperes saját követelését beszámíthatta volna.

A Választottbíróság a számlákban foglalt felperesi követelés utólagos vitatására vonatkozó alperesi nyilatkozatnak nem tulajdonított joghatást. A felperesi követelést a Választottbíróság az alperesi elismerés, valamint a 1959-es Ptk. 201. § (1) bekezdése, 389. §-a, 478. §-a, továbbá a Szerződés 3.1 pontja és 4. fejezete alapján jogszerűnek találta.

27. Miután a Választottbíróság a fentiek szerint elfogadta, hogy a kibocsátott számlák alapján felperes fennálló követeléssel rendelkezett alperessel szemben összesen 52.774.662,-Ft összegben, a Választottbíróságnak arról kellett döntenie, hogy alperes beszámítása folytán a felperesi követelés (egészében vagy részlegesen) megszűnt-e. Miután az alperesi beszámítás alapját alperesnek a felperessel szemben fennálló kártérítési követelése képezte (aminek fennállását felperes vitatta) a Választottbíróságnak következő lépésként a kártérítési követelés megalapozottságáról kellett döntést hoznia. A Választottbíróság a kártérítési követelés jogszabályi feltételeit a felekkel végzésben közölt tényállási elemekre és bizonyítási teherre tekintettel vizsgálta.
28. A Választottbíróság a felperes által tett elévülési kifogást nem fogadta el, tekintettel arra, hogy az alperesi kártérítési követelést a Választottbíróság nem az előfizetői szerződésből származó igénynek, hanem a felperes által a Szerződés megszegésével az alperesnek okozott kártérítési igénynek tekintette. A kártérítési követelésre a 1959-es Ptk. 324. § (1) bekezdése értelmében az általános (5 éves) elévülési idő vonatkozik. A Választottbíróságnak a jelen perben felperessel és nem az alperesi előfizetőkkel szemben érvényesített kártérítési igényről kellett döntenie, ezért az alperes és ügyfelei (előfizetői) közti jogviszonyok a felperessel szemben fennálló alperesi kártérítési igény megalapozottsága körében nem bírtak elsődleges relevanciával. Alperes a felperessel szemben nem az előfizetői szerződésekből származó (átszármaztatott) kártérítési igényt érvényesített, hanem a felperessel fennálló szerződés felperes általi megszegéséből származó kártérítési igényt. Az a tény, hogy az alperesi állítás szerint az előfizetők és a felperes együttes károkozónak minősülhetnek, ezen nem változtat. Alperes kártérítési követelése felperessel szemben 2015. január 29. és 2016. április 29. között keletkezett. Alperes beszámítási nyilatkozatait 2016. november 14 és 2017. március 8. között tette meg. A beszámítási nyilatkozatok időpontjában alperes felperessel szembeni kártérítési követelése nem évült el, alperes felperessel szemben tehát nem elévült követelést számított be.
29. Alperes a perben arra hivatkozott, hogy felperes és az alperesi ügyfelek a 1959-es Ptk. 344. §-a szerinti közös károkozónak minősülnek, a bekövetkezett kárért ezért egyetemlegesen felelnek, következésképpen alperes - választása szerint - jogosult kártérítési igényét teljes egészében a felperessel szemben érvényesíteni. A per konkrét körülményei között a Választottbíróságnak azonban csak abban a kérdésben kellett döntést hoznia, hogy a felperes megvalósította-e a 1959-es Ptk. 318. §-a illetve 339. §-a szerinti felelősségi tényállást, valamint hogy az alperesi előfizetők magatartása, az alperesi károsodásban játszott szerepük bármilyen tekintetben akadályát képezi-e annak, hogy alperes kárigényét jelen perben teljes egészében a felperessel szemben érvényesítse. A Választottbíróság az első kérdést igenlően, a másodikat nemlegesen válaszolta meg.
30. A Választottbíróság megítélése szerint a Szerződés megbízási elemeket is tartalmazó vállalkozási szerződésnek minősül. A felperes az általa végrehajtott szoftverfejlesztés során a szerződést több ponton megszegte, mely felperesi magatartás a 1959-es Ptk. 277. § (1) bekezdése és 305. § (1) bekezdése értelmében hibás teljesítésnek minősül. A Választottbíróság nem fogadta el azt a felperesi érvet, hogy az incidens olyan, a számítástechnikai szolgáltatásokkal elkerülhetetlenül együtt járó esemény lenne, amellyel a felek szerződésükben eleve kalkuláltak, ezért az szerződésszegésnek nem minősül. A Szerződés megszegése (hibás teljesítés) miatt alperes a 1959-es Ptk. 310. §-a és a Szerződés 10.5 pontja alapján a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését követelheti felperestől a kártérítés szabályai szerint. A Szerződés megszegése jogellenes magatartásnak minősül, ami megalapozza a kártérítési követelés érvényesítéséhez szükséges jogellenesség kritériumát.
31. A felperesi szerződésszegés megállapítását követően a Választottbíróságnak arról kellett döntenie, hogy a felperesi szerződésszegés mennyiben tekinthető az alperesi károsodás okának.
32. A felek jogviszonyának részletes vizsgálatát követően a Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által érvényesített kártérítési követelésnek csak egy része minősül a felperes által okozott kárnak. Az alperes által megszakítatlanként ábrázolt oksági lánc (az tudniillik, hogy a felperesi szerződésszegés, a felperesi rendszer hibás működésének hiányában a limit feletti mobilvásárlásokra (beleértve ebbe a tiltással rendelkező és az előrefizető ügyfelek mobilvásárlásait is) nem kerülhetett volna sor, és ez az alperes által nem engedélyezett addicionális forgalom nem eredményezett volna megnövekedett behajtási kockázatot, illetve nem váltotta volna ki a követelések érvényesítésének azokat a lépéseit, amelyek végül az előfizetői szerződések felmondásához vezettek, kiváltva a felmondáshoz kapcsolódó más következményeket is) a jogi értékelés tükrében nem áll fenn. A Választottbíróság értékelése szerint a közvetlenül az incidenssel érintett időszak alatt eszközölt limiten fölüli mobilvásárlások összegét meghaladó kárelemek (azaz a limiten belüli vásárlások, időpontjuktól függetlenül, az incidenssel érintett időszakon kívüli mobilvásárlások, valamint az alperes által az ügyfélszerződések felmondásához kapcsolódóan alkalmazott jogkövetkezménnyel összefüggő kárelemek) a felperesi szerződésszegés következményének nem tekinthetők, és - jelen felderítettségi állapotukban - ugyanez mondható el az ún. „fraud” követelésekről. A tiltással rendelkező ügyfelek mobilvásárlásai és az előrefizető ügyfelek mobilvásárlásai pedig nem elsődlegesen a felperesi szerződésszegés, hanem döntően az alperesi közrehatás eredményeként következtek be.
33. Az okozati összefüggés fennállását alperes többek között a hitelezési kockázat megnövekedésére alapította. Az alperesi érvelés szerint a felperesi szerződésszegés következtében alperes hitelezési kockázata jelentősen növekedett, amihez az is hozzájárult, hogy a vonatkozó jogszabályok, általános szerződési feltételei és az ügyfelekkel fennálló szerződései alapján alperesnek nem volt lehetősége arra, hogy szokásos behajtási (követelésérvényesítési) folyamataitól eltérő lépéseket alkalmazzon.
34. A hitelezési kockázat megnövekedését a Választottbíróság megítélése szerint a felek konkrét jogviszonyában nem lehet a szerződésszegés következményének tekinteni. Mivel alperes szokásos behajtási folyamatai, illetve az ezekkel járó kockázatok nem váltak a Szerződés részévé, az ezektől való eltérés lehetőségét a Választottbíróság alperes kárenyhítési kötelezettsége körében értékelte. A tiltással rendelkező ügyfelek mobilvásárlásaival és az előrefizető ügyfelek mobilvásárlásaival kapcsolatban a Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperesi szerződésszegés ezen kárelemek elsődleges okának nem tekinthető, ezekért a felperes szerződésszegése ellenére sem tehető felelőssé. A Választottbíróság ezzel kapcsolatos döntését egyrészt a mobilvásárlási infrastruktúrával kapcsolatos feladatok felek közti felosztására, másrészt alperesnek a tiltással rendelkező és az előrefizető ügyfelek mobilvásárlásaival kapcsolatos, az incidens felfedezését követő döntésére alapította. Az ún. „fraud” követelésekkel kapcsolatban az okozati összefüggés fennállását a Választottbíróság a körülményekkel kapcsolatos bizonytalanságokra tekintettel nem ítélte megállapíthatónak. A követelések keletkezésével kapcsolatos valamennyi releváns körülmény ismeretének hiányában nem hozható a felperes felelősségét megállapító határozat, különösen nem dönthető el, hogy a követelések keletkezése közvetlen, illetve elsődleges okának a felperesi szerződésszegés tekintendő-e. A felelősség megállapítására a körülmények tisztázását követően nyílhat lehetőség.
35. Felperes a szoftverfrissítést követő újraindítás során elmulasztotta a szükséges teszt lépések elvégzését. Figyelemmel a Szerződésben meghatározott szolgáltatás jellegére, valamint a felek professzionális szolgáltató mivoltára, ez a Választottbíróság megítélése szerint az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményének megsértését jelenti, amellyel megvalósul a kártérítési igény érvényesítéséhez szükséges károkozói felróhatóság törvényi tényállási eleme. A felróhatóság hiányának bizonyítása felperes feladata lett volna, felperes erre nézve azonban bizonyítékot nem ajánlott fel.
36. Az alperest terhelő kárenyhítési kötelezettséggel kapcsolatban a Választottbíróság nem fogadta el a felperes által előadott érveket. A Választottbíróságnak a kárenyhítési kötelezettség keretében csak a bekövetkezett károknak a felperesi szerződésszegéssel okozati összefüggésben álló részei tekintetében kellett döntést hoznia. A felperesi szerződésszegéssel okozati összefüggésben nem álló károk tekintetében értelemszerűen a kárenyhítési kötelezettség kérdése sem merülhet föl. A Választottbíróság megítélése szerint alperes az őt a 1959-es Ptk. 340. §-a alapján terhelő kárenyhítési kötelezettségnek eleget tett, midőn a Sz. Zrt. jelzését a felperes részére haladéktalanul továbbította, az alperesi kollégák felé jelzéssel élt, és az incidens kivizsgálását - felperest is bevonva - megkezdte.
37. A Választottbíróság döntése szerint alperes tehát az incidens ideje alatt a limiten felül eszközölt mobilvásárlások összegét jogosult kártérítési követelésének alapjául venni. Ezt az összeget kell a faktorálás során kapott ellenértékkel csökkenteni. Alperesnek a különbség erejéig volt joga a felperesi követeléssel szemben beszámítással élni. A beszámítás következményeként a felperesi követelés csökkent, alperesnek az így kialakult összeget kell felperes részére megfizetnie. A késedelmi kamat számítását a Választottbíróság az új Ptké. 1.§ a) pontja valamint 50. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó jogszabályhelyre, azaz a 1959-es Ptk. 301/A (2) bekezdésére alapította.
38. A Választottbíróság nem adott helyt alperes szakértő kirendelésére irányuló indítványainak, mert megítélése szerint a szerződésszegés és a bekövetkezett károk közti okozati összefüggés alapvetően jogi kérdés, az számítástechnikai szakismeretek nélkül is eldönthető, a kár kalkulációját pedig értelemszerűen nem lehetett szakkérdésnek tekinteni.
39. Mindezekre tekintettel a Választottbíróság a felperes keresetének részben helyt adott.

(VB/18041)