Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

Parragh: még kevés is lesz a 200 ezres minimálbér, ha ekkora az infláció – portfolio.hu

2021. szeptember 03.

Parragh: még kevés is lesz a 200 ezres minimálbér, ha ekkora az infláció

A magyar gazdaság el tudja viselni, hogy bruttó 200 ezer forintra emelkedjen a minimálbér, mondta Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Portfolio-nak adott interjújában. Szerinte a minimálbér alakítására nem költségelemként kell tekinteni, hanem úgy, mint a gazdaságfejlesztés eszköze. Parragh úgy véli, szakítani kell az elmúlt 30 év gondolkodásával, miszerint az olcsó munkaerő a versenyképesség kulcsa, és rátérni arra az európai útra, amely a bérek kérdését több szempontból – hatékonyság, termelékenység, well-being – vizsgálja. Úgy véli, meg kell emelni a béreket, mert ma már nem Szlovákiából jönnek ide dolgozni, hanem mi megyünk oda, és nem szabad, hogy ugyanez bekövetkezzen Nyugat-Romániával is. Szerinte a XXI. században olyan bért kell fizetni az embereknek, hogy el tudjanak menni nyaralni vagy tudjanak maguknak autót venni. Az MKIK elnöke szerint a magyar gazdaság a kilábalás ellenére komoly problémákkal néz szembe, ilyen a magas infláció, amelyet az MNB-nek kellene leszorítania.

 

Lassan elkezdődnek a jövő évi bértárgyalások. Soha véget nem érő vitára számíthatunk, mint tavaly, ami átnyúlt az idei évre is, vagy gyors alku lesz most?

Ahhoz, hogy a helyzetet megértsük, tudnunk kell, hogy a rendszerváltást követően kialakult egy úgynevezett érdekegyeztetési folyamat. A munkaadók a lehető legkevesebbet akarták fizetni, a munkavállalók a lehető legtöbbet akarták kicsikarni, ami érthető. Ebben az egyeztetési struktúrában a szereplők valós súlya nem látható. Senkit sem szeretnék megbántani, de a munkaadói szervezetek esetében gyenge a tudományos háttér, amire támaszkodni lehetne az emelések mértékének meghatározásakor, miközben a vállalati támogatottság is gyenge.

A munkavállalókat a szakszervezetek képviselik az egyeztetéseken, akiknek a saját bevallásuk szerint 17% körüli a szervezettségük, ami kifejezetten alacsony arány. Ez a két oldal egyezkedik arról, hogyan alakuljon a minimálbér. Az elmúlt évtizedekben láthattuk, hogy a történetben rendszerint megjelenik a politika. Elég visszanézni az elmúlt 30 év történetét, miszerint a választások idején mindig megugrik a minimálbér. Ez az egyeztetési rendszer ma már elavult, és arra a régi gondolkodásmódra épül, hogy a munkabérre költségként kell tekinteni.

Európában azonban a minimálbérre egyre inkább nem egy költségelemként tekintenek, hanem gazdaságfejlesztési eszközként. A minimálbér emelésével – ami az egész bérskálára hat – egyszerre nő a hatékonyság, javul a termelékenység. Aki nem képes arra, hogy ezt teljesítse, az egyszerűen kiesik a piacról. Azt mondom, hogy ne csak abból induljunk ki, hogy ez mekkora költségemelkedés a cégeknek, hanem úgy tekintsünk a minimálbérre, mint a gazdaságfejlesztés egy eszköze. Tudjuk, hogy már ma is vannak olyan cégek, amelyek külföldről csábítják haza a munkavállalókat, mert olyan magas béreket adnak, mint Nyugaton. A minimálbért persze nem lehet a nyugati szintre emelni, de a bérfelzárkózásra versenyképességi elemként kell tekinteni.

Magyarországon a versenyképesség záloga úgy tűnik, hogy sok területen még mindig az olcsó munkaerő.

Szakítani kell ezzel a gondolkodással. A minimálbér emelése együtt járna a hatékonyság növekedésével és a well-being érzésével. Tudom, különös ezt éppen egy kamarai elnöktől hallani, de a magyar minimálbér az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban. Európa, benne a környező országokkal, egyre kevésbé alapoz az olcsó munkaerőre. Szerintem a XXI. században olyan bért kell fizetni az embereknek, hogy el tudjanak menni nyaralni vagy tudjanak maguknak autót venni. A bértárgyalásoknak arról is szólniuk kell, hogy az emberek jóléte hogyan alakul egy országban.

Akkor jövőre már senki sem fog 200 ezer forint alatt keresni?

A magyar gazdaság el tudja viselni, hogy bruttó 200 ezer forintra emelkedjen a minimálbér. Bármilyen logika mentén is vizsgáljuk a kérdést, mindenkinek be kell látnia, hogy ez az egyetlen út előttünk. Magyarországnak arra van szüksége, hogy jól képzett szakembereink legyenek, akiket megfizetnek a munkájukért, különben elmennek máshová dolgozni. Ha nem emeljük a fizetéseket és nem képezzük a munkaerőt, akkor nem fogunk előre lepni.

Ami a képzést illeti, a fiatalok közül nagyon sokan még mindig nem beszélnek angolul, és komoly hiányosságok tapasztalhatók az IT-tudásban is.

Meg kell értenie a szakpolitikának, hogy téves az az állítás, hogy egy idegen nyelven kell beszélni. Nem egy idegen nyelven, hanem angolul kell beszélnie mindenkinek, mert ma már angolul beszél a világ. Innen indulunk, és ha ehhez nem igazodunk, akkor mondhatjuk, hogy tanítunk több más nyelvet is az iskolákban, de nem érünk vele semmit. A Kamara és a Versenyképességi Tanács állítása az, hogy az angol nyelvet kell kötelezővé tenni. Persze a politikusok ettől tartanak, mert a mi gyerekkorunkban az orosz volt a kötelező, amivel ma semmire sem megyünk. De nincs mese, a világ ma már kötelezővé teszi az angolt. Ezt nemcsak az iskolában, hanem rejtett eszközökkel is lehet támogatni, ha olyan tévécsatornákat vagy műsorokat indítunk, ahol angolul beszélnek, és magyarul feliratozzuk az adást. Ami az IT-t illeti, itt nagyon érdekes kettősséget láthatunk. A szórakozásra egyre inkább tudják használni az eszközöket az emberek, azonban a munkában már nem ez a helyzet. Ma is rengeteg ember van, aki nem képes kezelni egy excel-táblát, de még a Word-öt sem tudják professzionálisan használni. Ilyen szempontból le vagyunk maradva. Be kell látni, hogy főleg a kisvállalkozásoknál van súlyos probléma az információs-technológia alkalmazásában. Sokan kartonon vezetik a forgalmat és kézzel írják a számlákat, itt nagyon komoly előrelépést kell elérnünk, a hatékonyság javításán és a minimálbér emelésén keresztül.

A minimálbér nagy emelése viszont könnyen lehet, hogy csődbe viszi a cégeket.

Ha túl gyorsan emelkedik, akkor tönkremegy a gazdaság, de ha nem emelünk béreket, akkor lemaradunk. A forint 15%-kal értékelődött le 5 év alatt, senkit sem kényszerített arra, hogy jobban, hatékonyabban dolgozzon és dolgoztasson. A cégek ölébe hullott az egyre olcsóbb és olcsóbb munkaerő a forint leértékelődése miatt. A gazdasági szereplőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a világban nagy a verseny, és habár minden ország nyertes szeretne lenni, végül csak egy-két nyertes lehet. Ezt a Magyarországon lévő nemzetközi és hazai multik egyaránt értik, akik magasabb béreket fizetnek, de a többieknek is meg kell érteni ezt.

A fejlettségünkhöz képest keveset fizetünk?

Ma már olyan alacsony a minimálbér, hogy az EU-s lista végén vagyunk, Románia is beért minket. Ráadásul nekünk nem is az átlagos román bér a kérdés, hanem az, hogy a nyugati térség milyen kereseti lehetőséget kínál. Azt láthatjuk, hogy a határmenti román térségek elképesztő mértékben fejlődnek, és most már fejlettebbek, mint a dél-kelet-magyarországi térség egyes megyéi. Kevesebb mint két évtized alatt fejlődtek hatalmasat, ami azt jelenti, hogy már nem a román munkaerő fog Magyarországon állást keresni, hanem pont fordítva. Még 1998-ban azt gondoltuk, hogy az olcsó szlovák munkaerő jön majd dolgozni hazánkba a nagy termelő gyárakba, ezért fejlesztettük is a közlekedést, ma már azonban erről nem is álmodunk, ott jobban lehet keresni, ezért a magyarok járnak át. Nem szeretném, hogy ugyanez megtörténjen Románia esetében. Ezért is kell emelnünk a béreket, miközben fel kell lépnünk a feketegazdaság ellen.

A Covid ugyanis sok embert hozott katasztrofális helyzetbe, és megmutatta, milyen kegyetlen következményei vannak a feketegazdaságnak. Ismerek egy szakácsot, aki a Covid előtt 800 ezret keresett szakácsként egy jó budapesti étteremben, de a minimálbér felére volt bejelentve. A válságban elbocsátották, és mivel a gyakorlatilag nem volt értelmezhető bejelentett bére, nem számíthatott sok jóra, és a munkáltató egy forinttal sem segítette őt. Ez nem egy egyedi eset, a Covid megmutatta, hogy fel kell lépni a feketegazdaság ellen is.

A bérek csak az egyik oldalát jelentik a kérdésnek, a másik az infláció. Az MNB elvétette a célját?

Igen, teljesen egyértelmű, hogy elvétette. Az MNB fő feladata az infláció kezelése. Erről az jut eszembe, hogy a szellemet nem lehet visszatuszkolni a palackba, ha elszabadul, ilyen az infláció is. Erre az útra kerülünk. Az MNB-nek tennie kell azért, hogy az inflációs szellem visszakerüljön a palackba. A Covidban elhalasztott, most megjelenő fogyasztás az inflációt fogja emelni, az olaj és a villamosenergia ára szépen lassan, de emelkedik, és karácsony tájékán erőn felül fognak költeni az emberek, ezért nem látom, hogy miért csökkenne az infláció. Azok a folyamatok, amelyeket ma látunk az inflációban, már a Covid előtt is láthatóak voltak. A Covid tompított ezeken, de sejtettjük, hogy minden visszatér majd a vírus előtti pályára. Éppen ezért azt gondolom, hogy nem kampányszerűen kell javítani a versenyképességet, visszaszorítani az inflációt, vagy támogatni a vállalatokat, hanem folyamatosan. Ezt nem lehet egyik napról a másikra befejezni, megszüntetni, ahogy a Növekedési Hitelprogrammal is történt. Be kellett volna jelenteni előre, hogy megszűnik. Ezért kellett a Széchenyi-kártya 0%-os hitelét bevezetni, a vállalatoknak ugyanis a kiszámíthatóság a legfontosabb. Ha ezt nem kapják meg, akkor jön az összeomlás. Persze aggódom, hogy az olcsó hitelek gondot fognak okozni, megemelkednek a kamatok és megterhelik majd a költségvetést, a lényeg azonban a fokozatosság és a következetesség. A sikerhez úgy gondolom, hogy az MNB-nek és a Pénzügyminisztériumnak együtt kellene működnie a gazdaságpolitikában. Ha nem állnak helyre a folyamatok, és ha az az inflációs pálya megy tovább, amit most látunk, akkor még a 200 ezer forintos minimálbér is kevés lesz, hogy jobban éljenek az emberek.

Forrás: portfolio.hu