AZ ÍTÉLET ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS
[1] A felperesi vállalkozó és az alperesi megrendelő között egyszerűsített vállalkozási szerződés jött létre, fürdőmedence burkolati munkálatainak elvégzése tárgyában. A vállalkozó úgy ítélte meg, hogy szerződéses kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett. A megrendelő a végteljesítési igazolást kiállította, de esztétikai hibákra hivatkozással a szerződéses vállalkozási díj egy részét jóteljesítési garanciaként visszatartotta.
[2] A vállalkozó – a jogvita békés rendezésére tett sikertelen erőfeszítéseit követően – a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Teljesigazolási Szakértői Szervhez (TSZSZ) fordult, amely az ügyben szakvéleményt készített. Ebben a TSZSZ rögzítette, hogy a háromtagú szakértői bizottság által átvizsgált iratok és a megtartott helyszíni szemle alkalmával tett szakértői megállapítások azt támasztották alá, hogy a szerződés az elkészült munka tekintetében teljesült, a vállalkozó döntő részben eleget tett az egyszerűsített vállalkozási szerződésben foglalt kötelezettségeinek, a bizottság által feltárt fugázási hiányosságok ellenére a kivitelezési munka teljes egészében elkészült. A megrendelő által jelzett minőségi és egyéb kifogásokra vonatkozóan sem mérési, sem egyéb jegyzőkönyv, vizsgálat nem áll rendelkezésre, a kifogásban hivatkozott jelenségek a szemle alapján nem igazolódtak. Az eljárt szakértők a szemle alapján az átvétel megtagadására és a visszatartott díjösszeg kifizetésének mellőzésére nem találtak indokot. A hiányzó fuga tömítések elkészülte után a fenntartás nélküli teljesítési igazolást ki kell adni, és – jegyzőkönyv felvétele mellett – a visszatartott díj összegét a vállalkozónak ki kell fizetni.
A PERES FELEK NYILATKOZATAI
[3] A felperes a keresetlevelében kérte az alperes kötelezését a jogalap nélkül visszatartott vállalkozói díjrész és annak szerződéses mértékű kamatának megfizetésére. Előadta, hogy az alperes a TSZSZ szakvéleményben foglalt állításokat nem fogadta el. Hivatkozott arra, hogy a TSZSZ szakértői véleményében említett, a fugatömítések körül jelentkező kisebb hibákat ki akarta javítani, azonban az alperes erre nem biztosított lehetőséget, e helyett olyan munkák elvégzését követelte a felperestől, amelyek kívül estek a szerződés szerinti vállalás körén, vagy amelyekről a szakértő vélemény teljes bizonyossággal megállapította, hogy a teljesítésük megtörtént. Jogállításai körében a Ptk. 6:238.§-ára hivatkozott, amely szerint a vállalkozó jogosult az elvégzett munkája átvételét követelni, és megilleti őt a szolgáltatásáért járó ellenszolgáltatást képező vállalkozói díj. A Ptk. 6:247.§-ára utalva kiemelte, hogy a megrendelő nem tagadhatja meg az elkészült mű átvételét annak olyan hibája miatt, amelynek kijavítása vagy pótlása nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot. Az EBH 2001.522. számú jogesetben is megnyilvánult bírói gyakorlatban a megrendelő tényleges birtokba lépésével az átadás-átvétel formális eljárás nélkül is megtörténik. Az alperes a felperes szerint késedelembe esett az általa kellő alap nélkül vitatott munkák utáni ellenszolgáltatásnak a felperes részére történő teljesítésével, ezzel megvalósította a Ptk. 6:156.§-ának (1) bekezdése szerinti szerződésszegést, a jogosulti átvételi késedelmet. Az egyszerűsített vállalkozási szerződés alapján az alperes a fizetési kötelezettségét nyolc nap alatt volt köteles teljesíteni. Ennek elmaradása megalapozza a felperesi vállalkozó késedelmi kamatigényét, amelynek szerződéses mértéke a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összege. Az alperesi fizetési késedelem kezdő időpontját a felperes az eredménytelen fizetési felszólításának napjában határozta meg. A TSZSZ szakvéleményét a felperes csatolta a Választottbírósághoz benyújtott keresetleveléhez.
[4] Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, a felperesi állításokat valótlanoknak nevezte. A felperesi vállalkozó munkájának felülvizsgálatával igazságügyi szakértőt bízott meg, mint magánszakértőt, akinek szakvéleményét a beadványához csatolta. E szakvélemény általános jelleggel megállapította, hogy a kivitelező szakemberei nem a burkolásra vonatkozó kivitelezési szabályokat tartották szem előtt, ez volt az oka annak, hogy a felperesi vállalkozó hibásan teljesített munkáját az alperesi megrendelő nem vette át. Az alperes beszámítási kifogásként érvényesítette az általa visszatartott díjrész összegének megfelelő mértékű árleszállításban megnyilvánuló kellékszavatossági igényét.
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG DÖNTÉSÉNEK INDOKAI
[5] Az alperes elismerte a felperes azon kereseti állítását, hogy a szerződés teljesítése esetén a felperest megillető vállalkozói díj egy részét nem fizette ki, hanem a felperes hibás teljesítése jogcímén visszatartotta. A Választottbíróságnak a jogvita eldöntésekor így mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes eleget tett-e az alperessel szemben őt terhelő szerződéses kötelezettségének. Annak bizonyítása a felperest terhelte, hogy a keresete szerinti követelése, mint ellenszolgáltatás alapját képező szolgáltatást maradéktalanul, szerződésszerűen teljesítette. A felperes e bizonyítási kötelezettségének a TSZSZ szakvéleményének csatolásával tett eleget. Az építmények tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos egyes viták rendezésében közreműködő szervezetről, és egyes törvényeknek az építésügyi lánctartozások megakadályozásával, valamint a késedelmes fizetésekkel összefüggő módosításáról szóló 2013. évi XXXIV. törvény (TSZSZ törvény) 8/E.§-ának (1) bekezdése szerint a perben felmerülő szakkérdésben a TSZSZ szakvéleménye ugyanolyan bizonyítéknak minősül, mintha a szakvéleményt a perben kirendelt szakértő terjesztette volna elő, a 8/H.§ értelmében pedig a TSZSZ szakvéleménye a választottbírósági eljárásban is felhasználható.
[6] Az alperes nem vitatta a felperes azon okirati bizonyítékokkal alátámasztott állítását, hogy a felperes a per tárgyát képező műtárgy hiányosságainak pótlását rövid határidővel felajánlotta neki. Az ún. fuga tömítések javítása azért maradt el, mert az alperes erre csak a felperes által vitatott kijavítási elvárásaival együttesen tartott igényt. Az eljárás során az is valós ténynek bizonyult, hogy a felperes a jogvita lezárása érdekében a perindítása előtt 10%-os mértékű árleszállítási egyezségi ajánlatot tett az alperesnek, aki azonban ezt nem fogadta el.
[7] A felperes által csatolt szakvéleménnyel szemben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes a szerződéses kötelezettségeit nem teljesítette, illetve azokat mennyiben szegte meg. Az alperes által e bizonyítás teljesítése céljából csatolt szakvélemény azonban az elnevezése és az azt elkészítő személy igazságügyi szakértői mivolta ellenére nem elégítette ki egy szakvéleménnyel szemben támasztott tartalmi követelményeket, ezért a Választottbíróság azt bizonyítékként nem, csupán az alperes előadásának fogadhatta el. Az alperes ezen előadása azonban nem volt alkalmas arra, hogy a felperesi keresettel előterjesztett TSZSZ szakértői vélemény állításait cáfolja. A sikeres ellenbizonyítás lehetőségét csökkentette az is, hogy az alperesi szakvéleményt készítő igazságügyi szakértő álláspontja nemcsak módszertani szempontból nem volt kielégítő, hanem a szakvélemény, illetve annak kiegészítései és a szerződés teljesítése közötti időbeli távolság növekedésével tartalmában is változott. A Választottbíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok és a felek nyilatkozatainak mérlegelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a jogvitában döntésre váró kérdések megítéléséhez az alperesi magánszakvéleménnyel szemben a TSZSZ szakértői véleményében foglaltak szolgálnak megfelelő alapként.
[8] A fentiek alapján a Választottbíróság azt állapította meg, hogy a felperes döntő részben eleget tett a felek egyszerűsített vállalkozási szerződésében foglalt kötelezettségeinek, a szakértői véleményben feltárt hiányosságok megszüntetése pedig az alperes együttműködésének hiánya miatt hiúsult meg. Az alperes a Ptk. 6:247.§-ának (3) bekezdése alapján nem tagadhatta meg az elvégzett munka átvételét a műtárgy olyan hibája miatt, amely hiba kijavításának vagy pótlásának hiánya nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot. A felperest terhelő fugázási hiányosság a műtárgy átvételének alappal nem képezhette akadályát.
[9] A Választottbíróság valósnak fogadta el a felperes azon nyilatkozatát, hogy az el nem végzett javítási munkák értéke a felperesi felajánlás időszakában egy munkanapot kitevő munkavégzésnek megfelelő munkadíjat tett ki.
[10] A Ptk. 6:238.§-a szerint a vállalkozó jogosult az elvégzett munkája átvételét követelni, és megilleti őt a szolgáltatásárért járó ellenszolgáltatás (vállalkozói díj). Az alperes nem vitásan késedelembe esett az általa megalapozatlanul vitatott munkák ellenértékének a felperes részére történő teljesítésével, ezzel megvalósította a Ptk. 6:157.§-ának (1) bekezdése szerinti szerződésszegést, ami a felperes késedelmi kamat iránti igényét megalapozta.
[11] Az alperes a Ptk. 6:159.§-a (2) bekezdésének b) pontjára hivatkozva az ellenszolgáltatás arányos leszállítása címén beszámítási kifogással élt a felperessel szemben. A Választottbíróság álláspontja azonban az volt, hogy az alperes fenti kellékszavatossági igénye annak valós tartalma szerint nem minősült beszámítási kifogásnak, az nem felelt meg ugyanis a Ptk. 6:49.§-ában foglalt fogalmi feltételeknek.
[12] Mindezek alapján a Választottbíróság a felperes kereseti követelésének túlnyomórészt helyt adott, az alperes beszámítási követelését pedig alperesi védekezésnek minősítve az abban foglalt árleszállítási igényt a felperes egy munkanapot kitevő munkavégzésének megfelelő munkadíjösszeg erejéig fogadta el, ezzel csökkentve a visszatartott vállalkozási díjrész megfizetésére irányuló alperesi marasztalás összegét.
[13] Minthogy az alperes által beszámítási kifogásként előterjesztett igény nem volt a felperesi díjköveteléssel szembeni ellenirányú követelésnek tekinthető, hanem csupán az alperes védekezéseként minősült, a Választottbíróság az ítéletében rendelkezett az alperes által megelőlegezett választottbírósági díj visszautalása iránt is.
Vb/20012