Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

1/1/2018

A kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését – ha jogszabály kivételt nem tesz – a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. A beszámítás a teljesítés joghatásával jár, és akkor lehetséges, ha a beszámító félnek esedékes és lejárt követelése van egy olyan követeléssel szemben, amivel ő nyilvánvalóan tartozik (rPtk. 296. § (1) és (2) bekezdései). A jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. A megrendelő által késedelmesen átadott kiviteli tervek és késedelmesen átadott munkaterület kizárja a vállalkozó egyidejű késedelmét (rPtk. 303. § (3). bek.). Nem tagadható meg az átvétel a szolgáltatás olyan jelentéktelen hibái, hiányai miatt, amelyek más hibákkal, hiányokkal összefüggésben, illetve a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák folytán sem akadályozzák a rendeltetésszerű használatot (rPtk. 405. § (4) bek.).

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felek között 2008. márciusában vállalkozási szerződés jött létre. Ennek a szerződésnek az volt az előzménye, hogy vasútvonal átépítésének teljes projektjére egy konzorcium és egy állami megrendelő társaság között fővállalkozási szerződés jött létre. A konzorcium egyik tagja, az alperes a felperessel kötötte meg a per tárgyát képező alvállalkozási szerződést bizonyos kivitelezési munkálatokra. A felperes tehát ténylegesen csak a teljes projekt egy részének megvalósításában vett részt, mint az alperes alvállalkozója. A per tárgyát képező vállalkozási szerződésre a FIDIC Piros Könyv általános szerződési feltételeit alkalmazták és ennek egyes feltételeinek módosítására a felek Különleges Szerződéses Feltételekben is megállapodtak, mely a szerződő felek megállapodása szerint a vállalkozási szerződésük részét képezte.
  2. Nem volt vitás a felek között, hogy a felperes a kivitelezési munkálatokat 2009. novemberében fejezte be, és a munkaterületről is levonult. A teljes projekt vonatkozásában a sikeres átadás-átvétel 2011. decemberében zárult le. 2015. májusában a felek a jótállási munkák lezárásaként jegyzőkönyvet vettek fel, amely igazolta, hogy a felperes eleget tett a szerződéses jótállási kötelezettségének is.
Az alperes több vállalkozói díjszámlát nem egyenlített ki, nem egyenlítette ki továbbá a kereseti kérelemben megjelölt számlákból 10%-os mértékben visszatartott díjakat sem. Kifejtette továbbá a felperes azt is, hogy a vállalkozási szerződés csökkentett átalányárából neki még vállalkozói díjkövetelése is van, amely az alperes által le nem igazolt munkálatokra vonatkozik.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése és beszámítási kifogása
  1. A felperes keresetében a fenti tényállás alapján kérte a ki nem fizetett vállalkozói díj megfizetésére kötelezni az alperest a Különleges Szerződési Feltételekben megállapodott késedelmi kamatköveteléssel együtt.
  2. Az alperes válasziratában a kereseti követelés teljes összegével szemben beszámítási kifogással élt. Az alperes elsődleges és másodlagos beszámítási kifogást is előterjesztett. A beszámítási kifogások jogcíme késedelmi kötbér követelés volt. Az elsődleges beszámítási kifogás kapcsán a kötbérigény azért keletkezett, mivel az alperes állítása szerint a 2010. januári műszaki átadás-átvételi eljárás a hibalistában a felperesi teljesítéssel összefüggő okból lett megtagadva. A felperes által végzett munkálatok között olyan súlyos hibák voltak, melyek akadályozták a rendeltetésszerű használatot, és így kizárták a szolgáltatás átvételét. A másodlagos beszámítási kifogás kapcsán a kötbérkövetelés azon alapult, hogy a felperes tényszerűen nem tartotta be a vállalkozási szerződésben írt határidőket, és ez neki felróható módon történt. Végezetül a le nem igazolt vállalkozó díjkövetelés kapcsán az alperes elévülési kifogásra is hivatkozott.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság abból indult ki, hogy az alperes keresettel szembeni védekezését beszámításra alapította. Az rPtk. 296. § (1) és (2) bekezdései szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését – ha jogszabály kivételt nem tesz – a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. A beszámítás a teljesítés joghatásával jár; egyoldalú jognyilatkozattal történik, amihez a jogosult beleegyezése nem szükséges, csupán arról van szó, hogy a beszámítani kívánt követelésnek lejártnak és esedékesnek kell lennie. Ez a nyilatkozat a bírósági-, választottbírósági eljárás során is történhet. A beszámítás tehát akkor lehetséges, ha a beszámító félnek esedékes és lejárt követelése van egy olyan követeléssel szemben, amivel ő nyilvánvalóan tartozik. A beszámítással teljesíteni kíván és ezzel kívánja megfizetni az általa nem vitatott, elismert tartozást. A felperesi kérelmek megalapozottságának vizsgálatakor tehát a Választottbíróságnak azt kellett megítélnie, hogy a beszámítási kifogás az elsődlegesen és a másodlagosan előterjesztett érvek alapján megalapozott vagy sem.
  2. Az elsődleges beszámítási kifogás esetén az alperes arra alapította a kötbérigényét, hogy a felperes által végzett munkálatok között olyan súlyos hiba volt, amely egyrészt akadályozta a rendeltetésszerű használatot, másrészt pedig, ebből következően, ez kizárt a szolgáltatás átvételét. A felperes késedelmét ezek a hibák alapozták meg. Az a felek között nem volt vitás a perben, hogy a felperes a szerződés szerinti határidőre nem tudta teljesíteni a feladatait. A bizonyítási teher a beszámítási kifogásnál az alperest terhelte. A Választottbíróság így részletesen vizsgálta a 2010. januári átadás-átvételi eljárás kapcsán írt hibalistát. A bizonyítási eljárás során az alperes nem tudta igazolni, hogy ezek a hibák, amikre hivatkozott, a felperes érdekkörébe tartozó hiányosságok voltak. A felek okirati bizonyítékokat is benyújtottak, és ezek között szakértői véleményeket. A felperes TSZSZ eljárásra hivatkozott, ahol a szakértő szervezet a késedelmek vizsgáltat során azt állapította meg, hogy a hibalistában szereplő műszaki tételek egyrészt nem a felperes munkarészéhez tartoztak, vagy pedig a feltárt hiányosságok nem akadályozták a rendeltetésszerű használatot. A kivitelezés teljeskörű munkálatai az alperest terhelték, amelyből a felperes a felek megállapodása szerint kizárólag részfeladatokat végzett. A TSZSZ szakvélemény kiemelte, hogy a műszaki átadás-átvétel meghiúsulása nem a felperes munkarészeivel kapcsolatos hibák miatt hiúsult meg. Az alperes által csatolt magánszakvélemény sem tartalmazott olyan megállapítást, amely ezt műszakilag kétségessé tette volna. A Választottbíróság így a bizonyítékok mérlegelése után arra a következtetésre jutott, hogy a műszaki átadás-átvétel meghiúsulása és a felperes teljesítése közötti ok-okozati összefüggés nem bizonyított, így az elsődleges beszámítási kifogást nem tartotta alaposnak.
  1. A másodlagos beszámítási kifogást az alperes arra alapította, hogy a felek közötti vállalkozási szerződés egyes határideit a felperes nem tartotta be, ez neki felróható, és a kötbérterhes határidők megsértése miatt beállt a késedelmi kötbérfizetési kötelezettsége. A bizonyítási teher itt is az alperest terhelte.
Az nem volt vitás a felek között itt sem, hogy a felperes nem tartotta be a részhatáridőket, késedelmesen teljesített. Vitatta azonban egyrészt a késedelmes napok számát, és állította, hogy őt azért nem terheli késedelemmel kapcsolatosan felróhatóság, mert az alperes késedelme kizárta a felperes késedelmét. Ezt arra alapította, hogy a szerződéses határidőt jóval meghaladóan kapta meg a jóváhagyott kiviteli terveket, és késve adták át részére a részmunka területeket. Ezzel kapcsolatosan a Választottbíróság ugyancsak a felek által benyújtott szakértői anyagokat vizsgálta, melyek megerősítették, illetve nem cáfolták azt, hogy a felperes bár késett a teljesítéssel, azonban ez számára azért nem felróható, mivel az alperes a kiviteli terveket késedelmesen adta át részére, és a hivatkozott munkaterületeket késedelemmel biztosította. Az rPtk. 303. § (3) bekezdése alapján az alperes jogosulti késedelme a kötelezett felperes késedelmét kizárta. Így a felperes másodlagos beszámítási kifogása sem volt bizonyítva, így a Választottbíróság ezt is elutasította.
  1. A Választottbíróság foglalkozott a le nem számlázott, és nem leigazolt munkák tekintetében felmerült vállalkozói díjköveteléssel is. A felek nyilatkozatai és a szerződés alapján a Választottbíróság azt állapította meg, hogy le nem számlázott vállalkozói díj esetén az elévülés kezdő időpontja nincs összefüggésben a sikeres műszaki átadás-átvétel időpontjával. Semmi nem gátolta meg a felperest abban, hogy valamennyi teljesítését leszámlázza a szerződés alapján az alperesnek. Arra tekintettel, hogy a felperes ezen követelésére az igényt az esedékessé válást követő öt év alatt nem nyújtotta be, az elévülés megszakadását vagy nyugvását előidéző körülményre hivatkozni nem tudott, így a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes ezen követelése elévült.
A felek között nem volt vitás, hogy a késedelmi kamat mértékét a felek közötti szerződés (Különös Szerződési Feltételek) határozza meg.
Figyelemmel arra, hogy az alperes beszámítási kifogása az elévülési kifogást leszámítva nem volt megalapozott, így a Választottbíróság az alperest a le nem számlázott munkarészekkel kapcsolatos követelés kivételével a kereseti kérelem szerint marasztalta.