1/1/2024. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. Az alperes 2019. szeptember 27-én megvásárolta a II. r. felperes 100 %-os üzletrészét, így a II. r. felperes 2021 elején az alperes kizárólagos tulajdonában álló egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság volt, amely főként kábelek és vezetékek kereskedelmével foglalkozott. A társaság törzstőkéje …,- Ft volt.
2. 2021. március 12-én az alperes mint eladó és az I. r. felperes mint vevő „Üzletrész adásvételi szerződés” címen írásbeli szerződést (a továbbiakban: Szerződés) kötöttek egymással a II. r. felperesben fennálló 100 %-os üzletrész átruházása tárgyában. A Szerződés szerint az üzletrész tehermentes átruházása fejében a vevő …,- Ft vételár megfizetését vállalta.
3. A Szerződés rögzítette, hogy a „Szerződő felek az Üzletrész vételárát a 2020. december 30. napján kelt, a jelen szerződés 6. sz. mellékletét képező éves beszámoló, független könyvvizsgálói jelentés és záradék alapján, az aláírás napján fennálló pénzügyi állapotnak megfelelően állapították meg azzal, hogy Eladó, mint a Társaság tagja a Társaság 2020. évi a számviteli törvény szerint meghatározott adózott eredményéből osztalék-, ill. osztalékelőleg kifizetéséről határozott, osztalékot, ill. osztalékelőleget vett ki a Társaságból. Felek a vételárat továbbá az összes többi olyan információ alapján állapították meg, melyet jelen Szerződés aláírásáig Eladó a dokumentumlistában tételesen felsorolt dokumentumok (ideértve a felek között folyt levelezéseket is) szerint a Vevő tudomására hozott.” (Szerződés 7.3. pont)
4. Az alperes a Társasággal kapcsolatos tájékoztatásra szánt dokumentumokat nem fizikai formában biztosította az I. r. felperes számára, hanem elektronikus adatszobába töltötte fel. Az adatszobába feltöltött dokumentumokról hiteles másolat nem készült, a tranzakció lebonyolítását követően az alperes az adatszoba tartalmát törölte, az I. r. felperes azonban saját állítása szerint egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül letöltötte az adatszoba tartalmát kitevő dokumentumokat.
5. Az alperes által készített és az I. r. felperes rendelkezésére bocsátott dokumentumok egyike volt a „Szinergiák és EBIDTA módosító tételek” című irat, amely felsorolta azokat a költségeket, amelyek a sikeres üzletrészátruházás esetén a későbbiekben nem merülnek fel. Ezek között az egyik tétel volt a „C. mgmt fee”, amelynek összegét a 2020-as év 12 hónapjára 9.000.000,- Ft-ban jelölte meg, s megjegyzésként feltüntette, hogy ez havi 750.000,- Ft-os költség, amely a „tranzakciót követően nincs”.
6. Az alperes mint eladó a Szerződés 1. sz. mellékletében „Jótállási nyilatkozat”-okat tett, s a Szerződés 11. pontjában úgy nyilatkozott, hogy „jótáll azért, hogy az 1. sz. mellékletben foglalt eladói jótállások helytállóak, pontosak és nem félrevezetőek.”
7. A Jótállási nyilatkozatok 8.1. pontja szerint „Eladó szavatolja, hogy az Eladó által a dokumentumlistában tételesen felsorolt, a Vevő rendelkezésére bocsátott dokumentumok nem tartalmaznak semmilyen valótlan tényállítást, adatot, információt, illetve sem az Eladó, sem a Társaság nem tartott vissza olyan lényeges információt, amely befolyásolná a Vevőt a jelen Szerződés megkötésében”
8. A 8.2. pontban pedig „Eladó kijelenti, hogy a jelen szerződés aláírását megelőzőleg a dokumentumlistában tételesen felsorolt dokumentumok szerint valamennyi olyan dokumentumot, adatot, információt, stb. a Vevő rendelkezésére bocsátott, amelynek költség-, ill. kötelezettségkihatása – a Szokásos ügymeneten felül – egyenként meghaladja vagy meghaladhatja az 1.000.000,- Ft-ot – azaz egymillió forintot.”
9. A Szerződés 9.1. pontja értelmében az „Eladó felelőssége az okozott kár, ill. költség, valamint járulékai tekintetében (a) azon költség-, ill. kötelezettség kihatású dokumentumokból, információkból eredő követelések vonatkozásában, amelyek alapjául szolgáló körülményekről az Eladó jelen Szerződés Aláírásának Napján tudomással bírt, illetve kellő gondosság mellett tudomással bírhatott volna azonban az ezek alapjául szolgáló körülményeket, illetve az erre vonatkozó információkat a Vevő részére sem önként, sem a Vevő kifejezett kérésére nem tárta fel, Eladó felelőssége egyenként és összességében 1.000.000,- Ft (azaz egymillió forint) feletti követelés esetében áll fenn és Eladó nem köteles kártérítésre, amennyiben a követelések együttesen meghaladják a 200.000.000 HUF azaz kettőszázmillió Forint összeget.”
10. A Szerződés 9.2.(b) pontja akként rendelkezik, hogy „Abban az esetben, ha a Vevő/Társaság jogerős bírósági/hatósági határozat alapján vagy egyébként általa egyértelműen jogszerűként megítélt, vitatásra nem érdemes, a Zárás napját megelőző időszakra vonatkozó igény alapján harmadik fél igénybejelentő részére valamilyen összeg megfizetésére köteles, az Eladó a Vevő írásos megkeresésére haladéktalanul, de legkésőbb 8 napon belül teljes mértékben köteles megtéríteni azt az összeget a Vevő/Társaság részére a 9.1.(a) szakasz figyelembe vételével.”
11. Kötelezettséget vállalt továbbá az eladó arra is, hogy a társaság a Zárás, azaz „az Üzletrész adásvételének a Szerződés szerinti teljesülése” (Szerződés 2. pont, utolsó bekezdés) időpontjáig tevékenységét a szokásos üzletmenet szerint végzi (Szerződés 1. sz. melléklet 8.4. pont harmadik bekezdés), Szokásos Üzletmenet alatt értve „a Társaság fennálló és általános mindennapi tevékenységét a múltbeli gyakorlatnak megfelelően.” (Szerződés 2. pont)
12. A Szerződés 16.8. pontja választottbírósági kikötést tartalmaz az alábbiak szerint: „Bármely vita eldöntésére, amely a Szerződésből vagy azzal összefüggésben, annak megszegésével, megszűnésével, érvényességével vagy értelmezésével kapcsolatban keletkezik, Felek alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság kizárólagos eljárásának és döntésének; a Választottbíróság saját Eljárási Szabályzata szerint, három választottbíróból álló tanácsban jár el. A választottbírósági eljárás helyszíne Budapest, nyelve magyar.”
13. A II. r. felperes 2019. október 1-én „Szerződés Management Feladatok ellátásra” címmel megállapodást kötött az alperessel a II. r. felperes részére végzendő, a megállapodásban meghatározott management feladatok ellátására (a továbbiakban: Management szerződés). A Management szerződésben megbízóként szereplő II. r. felperes és megbízottként szereplő alperes képviselője, s így a szerződés aláírója mindkét oldalon V.G., a szerződő társaságok ügyvezetője volt. A Management szerződés kapcsolattartó személyként is V.G.-t jelölte meg egyformán a megbízó és a megbízott részéről. A megbízási díj a Management szerződés 4.1. pontja szerint havi 750.000,- Ft + ÁFA volt. Az I. r. felperes e szerződés létéről és a megbízási díj Management szerződésben meghatározott összegéről is tudomással bírt, s erre utalt a „Szinergiák és EBIDTA módosító tételek” című irat is „C. mgmt fee” tételként.
14. A Management szerződést a két szerződő fél – megint csak mindkét oldalon V.G. képviselete mellett – 2020. április 30-án módosította, s a megbízási díjat 2020. május 1-től kezdődően duplájára, azaz havi 1.500.000,- Ft + ÁFA összegre felemelte. A II. r. felperes a 2020. május 1-jétől 2021. március 12-ig terjedő időben a felemelt díjat fizette meg. A szerződésmódosító okiratnak az adatszobába való feltöltése nem volt megállapítható.
15. 2021. január 11-én a II. r. felperes mint megbízó és az alperes mint megbízott egy megbízási szerződést kötött (a továbbiakban: Megbízási szerződés) megint csak mindkét oldalon V.G. képviselete mellett. A megbízás tárgya az volt, hogy a megbízott „a 2021. március 16-án lejáró CIB folyószámlahitel, forgóeszközhitel kiváltása, meghosszabbítása ügyben személyes egyeztetéseket, konzultációkat folytasson a CIB Bank Hungary Zrt-vel, javítson a jelenlegi treasury, kamatfeltételeken, folyószámlavezetési kondíciókon.” (Megbízási szerződés 1. pont)
16. A Megbízási díjat a Megbízási szerződés 3. pontja 2.500.000,- Ft + ÁFA összegben határozta meg, amelyet a megbízott a megbízó teljesítésigazolása alapján számlázhat. A Megbízási szerződésnek az adatszobába való feltöltése nem volt megállapítható.
17. A 2021. március 25-én kelt „Teljesítési igazolás” című okirat formálisan a két szerződő fél nyilatkozata, de mindkét fél nevében V.G. írta alá. Ebben a II. r. felperes mint megbízó a megbízott feladatát teljesítettnek nyilvánította, s feljogosította a megbízottat, hogy a Megbízási szerződés szerinti megbízási díjat, azaz bruttó 3.175.000,- Ft-ot a megbízóval szemben leszámlázzon. Az alperes a számlát 2021. március 29-én kiállította, s a II. r. felperes a számla összegét kifizette az alperes részére.

A peres felek nyilatkozatai

18. A fenti tényállás alapján a felperesek 2023. március 6-án keresetlevelet nyújtottak be a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbírósághoz. Pontosított keresetük arra irányult, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest arra, hogy fizessen meg a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak

• a Management szerződés felemelt díjai miatt a 2020. május 1-jétől 2021. februárig terjedő időre havi 750.000,- Ft-ot, a 2021. március 12-ig terjedő töredékhónapra pedig ennek az összegnek az arányos hányadát, azaz 290.323,- Ft-ot, összesen tehát 7.790.323 Ft-ot, s ezen összeg után 2021. március 12-től a kifizetésig terjedő időre a Ptk. 6:155. § szerinti késedelmi kamatot, továbbá
• a Megbízási szerződéssel összefüggésben 2.500.000,- Ft-ot és ennek 2021. március 31-tól a kifizetésig terjedő időre járó, Ptk. 6:155. § szerinti késedelmi kamatát.

Kérték továbbá a felperesek, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a perrel kapcsolatos költségek megfizetésére is.

19. A felperesek követelésüket arra alapozták, hogy az alperes megszegte a Szerződésben vállalt tájékoztatási kötelezettségét, amikor számára nyilvánvalóan ismert, a céltársaság számára kötelezettségeket jelentő szerződésekről nem tájékoztatta az üzletrész vevőjét. A nem közölt kötelezettségek Társaság általi teljesítése olyan szerződésszegéssel okozott, kár, amelyet az alperes a Szerződés értelmében köteles megtéríteni.

20. Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte.
21. Mindenekelőtt vitatta a II. r. felperes kereshetőségi jogát, mivel a II. r. felperes nem volt szerződő fél, így szerződésszegésből eredő kártérítési igénye sem lehet. Erre tekintettel az alperes szerint a II. r. felperes keresetét anyagi legitimáció hiányában el kell utasítani.
22. Ezen túlmenően elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperesek követelése hibás teljesítéssel a szerződés tárgyában okozott kár megtérítésére irányul, amely követelés elévülésére a Ptk. 6:174. § (2) bekezdése értelmében a szavatossági határidőket kell alkalmazni, vagyis az elévülés a teljesítéstől számított egy év alatt bekövetkezett, s mivel a perindításra az elévülési határidőn túl került sor, ezért a felperesek által érvényesített igényt mint elévül követelést el kell utasítani.
23. Arra az esetre, ha a Választottbíróság az elévülési kifogást alaptalannak találná, az alperes azt adta elő, hogy az I. r. felperesnek mint vevőnek tudomása volt azokról a kötelezettségekről, amelyek teljesítése miatt kártérítési igényt érvényesít. Hivatkozott arra, hogy a vevő rendelkezésére bocsátotta az alperes a Társaság főkönyvi adatait, amelyekből a kifizetések az I. r. felperes számára is egyértelműen megállapíthatóak voltak.
24. Az alperes kérte, hogy a kereset elutasítása mellett a Választottbíróság kötelezze a felpereseket az alperes által előlegezett választottbírósági díj, illetve az alperes perbeli képviseletével kapcsolatos ügyvédi munkadíj megfizetésére.

A Választottbíróság ítélete

25. A felperesek a Választottbíróság hatáskörét a Szerződés választottbírósági klauzulájára alapozták. Bár az alperes hatásköri kifogást nem terjesztett elő, a választottbírósági tanács a hatáskörének fennálltát az Eljárási Szabályzat (ESZ) 30. § (1) bekezdés első mondatának megfelelően hivatalból vizsgálta. Ennek körében megállapította, hogy az I. r. felperes és az alperes mint a Szerződést aláíró szerződő felek valóban kötöttek egymással választottbírósági szerződést, amely elengedhetetlen a választottbírósági hatáskör megállapításához, azonban a II. r. felperes nem volt szerződő fél a Szerződésben, így ő választottbírósági szerződésnek sem vált alanyává. Az alperes azonban a II. r. felperes vonatkozásában sem tette kérdésessé a Választottbíróság hatáskörét, sőt a II. r. felperes által előterjesztett kereset választottbírósági elbírálásának kifejezetten alávetette magát.
26. A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 8. § (4) bekezdése szerint a választottbírósági szerződést írásban megkötöttnek kell tekinteni akkor is, ha a választottbíróság elé utalásra irányuló nyilatkozatában vagy kereseti kérelme előadásában a fél állítja a választottbírósági szerződés létét, és a másik fél azt nem vitatja. E rendelkezés alapján a Választottbíróság hatásköre a II. r. felperes vonatkozásában is megállapítható volt, így a felperesek által előterjesztett kereset egészére kiterjedt a Választottbíróság hatásköre.

27. A Választottbíróság álláspontja szerint az alperesnek a II. r. felperessel szemben előterjesztett azon védekezése, mely szerint a II. r. felperes nem rendelkezik perbeli legitimációval, nem megalapozott. Kétségtelen tény ugyan, hogy a II. r. felperes nem volt szerződő fél a Szerződés megkötésekor, de a polgári anyagi jogi szabályok nem zárják ki azt, hogy egy szerződésből a szerződő feleken kívül álló személy is jogokat szerezhessen. A Ptk. 6:136. §-a kifejezetten szabályozza a harmadik személy javára szóló szerződéseket, s meghatározott feltételek mellett lehetővé teszik a harmadik személynek is a szerződésből eredő jogok érvényesítését a kötelezettel szemben. Nem vitás, hogy a Szerződés 9.1.(b) pontja a kártérítés jogosultjaként azonos sorban említi a Vevőt, vagyis az I. r. felperest és a Társaságot, tehát a II. r. felperest. Közülük csak az I. r. felperes volt szerződő fél, de a szerződő felek közös akarattal jogosultként jelölték meg magát a Társaságot is, ami anyagi jogi alapot teremthet a II. r. felperes részére a kártérítési igény érvényesítésére. Ilyen módon pedig a II. r. felperes igényét anyagi legitimáció hiányára hivatkozással nem lehet elutasítani.
28. Az alperes elévülési kifogását a Választottbíróság az alábbiak miatt nem találta megalapozottnak. Kétségtelen tény, hogy a Ptk. 6:174. § (2) bekezdésének értelmében „a hibás teljesítéssel a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károk megtérítését a jogosult akkor követelheti, ha kijavításnak vagy kicserélésnek nincs helye, vagy ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt. E kártérítési igény a kellékszavatossági jogok érvényesítésére meghatározott határidőn belül évül el.” Az alperes álláspontja az volt, hogy a felperes által állított szerződésszegés – valósága esetén – hibás teljesítést jelentene, s ezért az egyéves szavatossági határidőn alatt elévült.

A választottbírósági tanács megítélése szerint az alperesi érvelés nem megalapozott. Az üzletrészátruházási szerződés tárgya a II. r. felperesben fennálló 100 %-os üzletrész volt, amit az I. r. felperes teljes egészében, hiánytalanul megszerzett, az üzletrészből eredő jogosultságokat korlátozásmentesen gyakorolhatja, a szerződés tárgya tehát nem volt hibás.

A BH1998.238. számon közzétett eseti döntésben a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az üzletrész még 100 %-os üzletrész esetén sem minősül dolognak, ezért azzal kapcsolatban a hibás teljesítés és abból eredő kártérítés nem merülhet fel.

29. Az alperes szerződésszegése a Szerződés alapján őt terhelő együttműködési, azon belül is a tájékoztatási kötelezettségét szegte meg, hiszen a szerződés tárgyát képező üzletrész valódi értékét az üzletrész mögött meghúzódó társaság üzleti értéke adja, ezért a vevőnek elemi érdeke, hogy ne csak az üzletrészről magáról, hanem a társaságról is teljes, mindenre kiterjedő és valós információkkal rendelkezzen. Ezen információk szolgáltatására vonatkozó kötelezettséget a Szerződés kifejezetten előírta, s e kötelezettség megszegését kártérítési felelősséggel szankcionálta.
30. Mivel a fentiek miatt a felperesek által előterjesztett kártérítési igény nem egy hibás teljesítésben megnyilvánuló szerződésszegés miatt előálló értékcsökkenés pótlására irányul, ezért tartalmilag nem tekinthető a szavatossági igényekkel azonos tartalmú követelésnek, s ezért a szavatossági határidő elévülési időként történő alkalmazása sem indokolt. Ptk. 6:174. § (2)
31. Tekintettel arra, hogy az általános elévülési idő a felperesi követelés esedékessé válásától még nem telt el, a felperesi követelés nem tekinthető elévültnek.
32. Az nem volt vitás a felek között, hogy az alperesnek kötelezettsége volt mind a Management szerződés módosításáról szóló szerződés, mind pedig a Megbízási szerződés tényének közlése, s e közlési kötelezettség elmulasztása a Szerződés értelmében kártérítési felelősséggel jár.
33. Ténybeli vita volt viszont a felek között abban a kérdésben, hogy az alperes eleget tett-e közlési kötelezettségének. Az alperes azt állította, hogy a szóban forgó szerződésekről az I. r. felperesnek tudomása volt a Szerződés aláírásakor, de legalább a főkönyvi adatokból következtetnie kellett arra, hogy mi a Management szerződés aktuális, módosított tartalma.
34. Az I. r. felperes viszont azt állította, hogy nem volt tudomása a szóban forgó szerződésekről, s arra hivatkozott, hogy az alperes által rendelkezésére bocsátott „Szinergiák és EBIDTA módosító tételek” című irat éppen azt igazolja, hogy az alperes nem adott tájékoztatást a Management szerződés módosításáról.
35. A ténybeli vitára tekintettel szükséges rögzíteni azt, hogy a Szerződés szerinti tájékoztatási kötelezettség teljesítésének tényét az alperesnek mint kötelezettnek kell bizonyítania, hiszen egyrészt neki áll érdekében ezen állítás valósként történő elfogadása, másrészt pedig azt a felperesti állítást, hogy valamilyen információt nem kapott meg, pozitív módon nem lehet bizonyítani.
36. A ténybeli vita eldöntéséhez az adatszoba tartalmának megbízható ismerete lett volna a legmegbízhatóbb információ-forrás. Az adatszoba adatainak hiteles formában való elmentése az alperes érdekkörébe tartozó lépés lett volna, ennek ellenére az alperes saját előadása szerint az adatszoba tartalmát megsemmisítette. Így nem állt rendelkezésre olyan forrás, amelyből a megfelelő információ-szolgáltatás megbízhatóan ellenőrizhető lett volna. Ennek hiányában a felek ellentmondó előadásokat tettek arról, hogy a Szerződés egyes mellékleteinek mi volt a pontos tartalma, azok ténylegesen mikor keletkeztek, s mikor kerültek aláírásra. Ezek az ellentmondó előadások nem voltak alkalmasak annak megállapítására, hogy az alperes átadta a szükséges információkat az I. r. felperes részére.
37. A vitatott ténykérdésekkel kapcsolatban felajánlott tanúbizonyítást a választottbírósági tanács azért utasította el, mert a tanúk írásbeli nyilatkozataiból megállapítható volt, hogy azok a felek egymásnak ellentmondó álláspontjainak megismétlésén túl érdemi információt nem tartalmaznak, így a ténybeli vita eldöntéséhez nem használhatóak.
38. A választottbírósági tanács álláspontja szerint az alperes azzal sem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének, ha a Társaság teljes tevékenységére vonatkozó főkönyvi adatokat a vevő rendelkezésére bocsátotta, hiszen ezekből az adatokból csak részletes elemzéssel, célirányos kutatással lehetett volna az alperes által nem közölt többlet-kötelezettségek nyomára bukkanni. Ilyen kutatás az I. r. felperestől nem volt elvárható. Különösen nem elvárható ez akkor, ha maga az alperes kifejezetten ellentétes tájékoztatást ad, s a „Szinergiák és EBIDTA módosító tételek” című iratban annak ellenére a kisebb összegű díjat tünteti fel, hogy a Management szerződést módosították, s a díjat felemelték.
39. A fenti körülmények között a Választottbíróságnak azt kellett megállapítania, hogy az alperes nem tudta bizonyítani tájékoztatási kötelezettségének teljesítését. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása pedig a Szerződés rendelkezései szerint olyan mértékű kártérítési kötelezettséget von maga után, amilyen mértékben a visszatartott információ szerinti kötelezettség terhelte a Társaságot.
40. Az összegszerűséget illetően megállapítható volt, hogy a II. r. felperes a Management szerződés szerinti díjkülönbözetet, illetve a Megbízási szerződés szerinti díjat általános forgalmi adóval növelten fizette meg, azonban a felperesek csupán a nettó összeget igényelték, ezért a Választottbíróság a módosított keresettel azonos összegben állapította meg az alperes kártérítési kötelezettségét.
41. A felperesek a kártérítés összege után késedelmi kamatot igényeltek, amit a Választottbíróság a Ptk. 6:155. §-a alapján alapos követelésnek talált, s ezért kötelezte az alperest ennek megfizetésére is.
42. Bár a Szerződés nem szabályozza részletesen az I. és II. r. felperes viszonyát, a választottbírósági tanács a Szerződés értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a Szerződés 9.2.(b) pontjában foglalt rendelkezés célja az volt, hogy a kártérítési összeg követelésére a vevőt, illetve a Társaságot mint egyetemleges jogosultakat jogosítsa, vagyis mindkettőjüknek lehetővé tegye a teljes kártérítési összeg követelését azzal, hogy a kötelezett bármelyiküknek való teljesítéssel szabadul a kötelezettség alól [Ptk. 6:33. § (1) bek.]. Ez az értelmezés felel meg a szerződéses rendelkezés gazdasági funkciójának, hiszen abban az esetben, ha visszatartott információ miatt a Társaság vagyona sérül, akkor a kártérítés úgy tudja betölteni funkcióját, ha annak összege a Társasághoz folyik be. Ugyanakkor a kártérítés igénylésére nyilván jogosult kell, hogy legyen a szerződő fél is. Ezt a kettős követelményt az egyetemlegesség tudja kielégíteni. Erre tekintettel állapította meg a Választottbíróság a jogosultak egyetemlegességét.
43. A Választottbíróság a választottbírósági díj összegét a felperesek által eredetileg előterjesztett kereset szerinti pertárgyértékhez igazodva állapította meg az Eljárási Szabályzat 53. §-a alapján. Ehhez a pertárgyértékhez képest a felperesek az eljárás során csökkentették keresetük összegszerűségét. A csökkentett igény az eredeti követelés 91 %-a volt, ezért a felpereseket a költségek elszámolása során ilyen mértékben lehetett pernyertesnek tekinteni [ESZ 11. § (1) bek.] függetlenül attól, hogy a módosított keresetnek a Választottbíróság teljes egészében helyt adott.

VB/23014