1/2/2024. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. 1. A felperesi szállító és az alperesi megrendelő 2021. február 11-én három szerződést kötött egymással: (i) a ... Vállalatirányítási Rendszer Szoftverszállítási Szerződést (a továbbiakban: Szállítási szerződés), (ii) a ... Vállalatirányítási Rendszer Szoftverkövetési és Szupport Szerződést (a továbbiakban: Szoftverkövetési szerződés), és (iii) ... Vállalatirányítási Rendszer Szolgáltatási Szerződést (a továbbiakban: Szolgáltatási szerződés).
   2. A Szállítási szerződés alapján a szoftverelemek ellenértékét az alperes két részletben tartozott megfizetni, ebből az első részlet összegét szerződésszerűen teljesítette, a második részlet összegét azonban nem fizette ki a felperesnek. Ebből eredően az alperesnek 2021. július 29-i esedékességgel bruttó … EUR tartozása keletkezett a felperessel szemben.
   3. A Szoftverkövetési szerződés alapján a felperes a szoftverkövetési díjakat az első egyéves szerződéses időszakra számlázta az alperesnek, aki azonban ennek pénzügyi teljesítését mellőzte. Ebből eredően az alperesnek 2021. július 29-i esedékességgel bruttó … EUR tartozása keletkezett a felperessel szemben.
   4. A Szolgáltatási szerződés alapján keletkezett havidíj fizetési kötelezettségéből az alperes a 7. hónapi díjat már csak részben, a 8. és 9. hónapi díjat pedig egyáltalán nem fizette meg a felperesnek. Ebből eredően az alperesnek …,- forint tartozása halmozódott fel a felperessel szemben.
   5. A felperes telefonon több alkalommal jelezte az alperesnek, hogy a kibocsátott számlái nem kerültek kiegyenlítésre. Az alperes a felperesi teljesítések megtörténtét nem vitatta, szóbeli ígéretet tett a kifizetésre, amely ennek ellenére sem történt meg. 2021. december 10-én a felperes az alperest a teljesítésre írásban szólította fel, amelyre az alperestől visszajelzés nem érkezett. 2021. december 13-án a felperes jogi képviselője útján fizetési felszólítást küldött az alperes részére, ám ez is eredménytelen maradt. 2022. január 12-én a felek között a fizetésekkel kapcsolatban a felperes telephelyén személyes találkozásra is sor került, ahol a felperes az alperesnek fizetési haladékot adott, az alperes ígéretet tett a kifizetésre, a felperesi teljesítéseket semmilyen formában nem vitatva.
   6. A fentiek eredménytelenségét követően a felek 2022. január 21-én módosított fizetési ütemtervben állapodtak meg, amely az alperesnek újabb fizetési haladékot biztosított, aki azonban az ebben foglaltakhoz sem tartotta magát. Ezt egy hónapos további fizetési haladék biztosítása követte, és alperes újból ígéretet tett a módosított határidőre történő kifizetésre. Ennek eredménytelen letelte után, 2022. június 20-án a felperes az ismételt fizetési felszólításában arról tájékoztatta az alperest, hogy mivel nem tartotta magát a kölcsönösen megállapított fizetési ütemtervhez, azt a felperes az alperes részéről a jövőre nézve felmondottnak tekinti. Az alperes e felszólítást szabályszerűen átvette, de a szerződéses fizetési kötelezettségeinek továbbra sem tett eleget.
   7. A felperes ezek után fizetési meghagyás kibocsátást kezdeményezte, amelyet … közjegyző 2022. július 18-án … ügyszámon teljesített, s amellyel szemben az alperes 2022. július 29-én ellentmondással élt, amelynek eredményeként a fizetési meghagyásos eljárás perré alakult. A felek választottbírósági szerződése folytán a felperes a keresetét a Választottbíróság előtt terjesztette elő.

A peres felek nyilatkozatai

1. 8. A fentiek alapján a felperes a 2022. augusztus 29-én érkezett keresetlevélben kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest … Forint és … EUR vállalkozási díj mint tőke, és annak késedelmi kamata megfizetésére. Kérte továbbá az alperes kötelezését a fizetési meghagyásos eljárás és a választottbírósági eljárás során felmerült felperesi költségek viselésére. A felperes az általa érvényesíteni kívánt jogot a Ptk. 6:34.§-ában, 6:42.§-ának (1) bekezdésében, 6:47-48.§-aiban, 6:58.§-ában és 6:61.§-ában jelölte meg.
   9. Az alperes az ellenkérelmében kérte a Választottbíróságot, hogy a felperes keresetét annak összegszerűségében utasítsa el, és a felperesi teljesítés ellenértékét annak használhatósága arányában állapítsa meg. Kérte továbbá, hogy a Választottbíróság a pervesztessége arányában kötelezze a felperest az alperes perköltségének viselésére.
   10. Az alperes előadta, hogy a felek a három perbeli szerződésüket (a továbbiakban: Szerződéscsomag) azzal a céllal kötötték meg, hogy az alperes a saját rendszerébe integrálja azt az átfogó vállalatirányítási rendszert, amelyet a felperes tartozott az alperes rendelkezésére bocsátani. A Szerződéscsomag olyan egységes, oszthatatlan szolgáltatást képezett, amelynek tárgya az alperes által vásárolt vállalatirányítási rendszer integrálása az alperes belső rendszerébe, ami csakis a szerződések szövegében foglalt felperesi kötelezettségek együttes teljesítésével valósulhatott volna meg. Előadta, hogy a Szerződéscsomag alapján a felperes kötelezettségei a következők voltak: (i) az Integrált Vállalatirányítási Rendszer (a továbbiakban: IVR) szoftverelemeinek leszállítása, (ii) a rendszerelemek alperes igényeinek megfelelő testre szabása, (iii) az IVR használatának oktatása az alperes által kijelölt alperesi alkalmazottak részére, (iv) az IVR alperesi igény szerinti frissítése, szupport szolgáltatások nyújtása. Állította, hogy a felperes e kötelezettségeit nem teljesítette teljeskörűen.
   11. Az alperes előadta továbbá, hogy a Szoftverszállítási szerződésben meghatározott szoftverelemek — a felperes által kiállított átadás-átvételi jegyzőkönyv tartalmától eltérően — nem kerültek szerződésszerűen, IVR-ként, az alperes igényeihez illeszkedő formában leszállításra, Így az alperes élesüzemben soha nem is használta őket. A szoftverek és rendszerelemeik a megfelelő testre szabás nélkül az alperes számára használatra alkalmatlanok voltak. Az alperes azért nem teljesítette a teljes szerződéses ellenértéket, mert a felperesi szerződéses szolgáltatások sem kerültek maradéktalanul teljesítésre. A felperes a számláiban mindezek ellenére érvényesítette a teljes szerződéses ellenértéket. Az alperes ezért vitatta a felperes teljesítéseinek ellenértéke és a felperesi számlaösszegek közötti arányosság fennállását. A felperes nem teljesítette szerződéses kötelezettségeinek egészét, ezért az alperes csak a felperes által teljesített szolgáltatások megtérítésére köteles.
   12. A fentiekhez hozzáfűzte, hogy az alperes olyan élelmiszerszolgáltató társaság, amely a felperes instrukciói, oktatási szolgáltatásai és a személyre szabás elvégzése nélkül nem képes saját eljárásaiban egy belső vállalatirányítási rendszer üzemeltetésére. Az alperes azért szerződött a felperessel, hogy az IVR a felperes folyamatos konzultációja és segítségnyújtása mellett, ütemezetten kerüljön integrálásra a saját működési rendszerébe.
   13. Az alperes szerint a felek a Szerződés csomagban tételes elszámolás mellett meghatározott vállalkozási díjban állapodtak meg, ezért a felperes a Ptk. 6:245.§ának (2) bekezdése alapján csak olyan eredménykötelmek után jogosult vállalkozói díjra, amelyek meg is valósultak, vagyis díjazás azon rendszerelemek után illeti meg a felperest, amelyek az IVR hiányában is alkalmasak önálló működésre. A felperes követelése az alperes álláspontja szerint összegszerűségében megalapozatlan, mert a Szerződéscsomag a felperes mulasztása miatt nem érte el a célját, ezért a felperes a Szerződéscsomag teljes ellenértékére nem tarthat igényt, hanem csak az általa szerződésszerűen teljesített szolgáltatások és önállóan működő szoftverek ellenértékére. Kérte ezért, hogy a felperesi szolgáltatás értékét az átadott szoftverek és a nyújtott szolgáltatások használhatóságának arányában a Választottbíróság állapítsa meg.
   14. A Választottbíróság 2023. február 14. napján megtartott tárgyalásán a felek jogi képviselői szabályszerű idézésre megjelentek, a választottbíróság összetételével szemben, illetve a Választottbíróság hatáskörét illetően kifogást nem emeltek, észrevételt nem tettek. A felperes a keresetét változatlanul fenntartotta, állította, hogy teljesítése szerződésszerű volt; a felek közel kétéves együttműködése során az alperes egyetlen reklamációt sem jelentett be. 2021. nyarától az alperesi oldalon fizetési nehézségek álltak elő, ekkor az alperes az eleve részletfizetésre épülő szerződéses fizetési ütemének további enyhítését kérte, amelytől a felperes nem zárkózott el. Az alperes ennek során sem jelezte, hogy a felperes teljesítésével kapcsolatban probléma merült volna fel. Előadta, hogy a perbeli szoftvert a ... szoftvergyártó állította elő, s Magyarországon számos helyen alkalmazzák zökkenőmentesen. Hivatkozott a felperes arra is, hogy tanácsadói feladatát is maradéktalanul teljesítette, és a szoftverkövetési (szupport) teendőket is ellátta, így ha az alperes bármilyen problémát felvetett volna, azt a felperes korrigálta volna. Álláspontja szerint keresete mind jogalapjában, mind összegszerűségében megalapozott, s ezen az alperesi védekezés tartalma sem változtat.
   15. Az alperes az ellenkérelmében foglaltakat változatlanul fenntartotta. Állította, hogy a felperes által átadott szoftverrel problémák merültek fel, anélkül azonban, hogy ezt alátámasztó igénybejelentést mutatott volna fel. Akként nyilatkozott, hogy álláspontja szerint a jelen ügyben szakkérdésről van szó, mert a Választottbíróságnak azt kell eldöntenie, hogy a szoftver szerződésszerűen működik-e, és betölti-e mindazon funkciókat, amelyek céljából az alperes megvásárolta. Mindezek alapján az alperes igazságügyi szakértői bizonyítás elrendelését kérte, azzal, hogy a szakértő díjának előlegezésére készen áll. A felperes az eljárás e szakaszában vitatta, hogy szakértői bizonyítás lenne szükséges, mert az alperesnek két év állt rendelkezésére, hogy a felperesi teljesítést vitassa, erre azonban nem került sor. Álláspontja szerint a keresetében foglaltak az ügy megalapozott elbírálásához elegendőek.
   16. A felperes ezt követő beadványában előadta, hogy a Szerződéscsomag alapján szoftverelemeket és azok használati jogát adta át az alperes részére (Szállítási szerződés), egyúttal megbízás keretében támogatási (készenléti, praestare) szolgáltatást biztosított részére arra az esetre, ha a szoftverek frissítésére, vagy meghibásodás folytán javítására lett volna szükség (Szoftverkövetési szerződés), végül tanácsadási szolgáltatást nyújtott annak érdekében, hogy az alperes a szoftvereket saját használatába állíthassa (Szolgáltatási szerződés). A három különböző területen nyújtott szolgáltatás összefügg, de nem képez oszthatatlan szolgáltatást. Ennek a jelen jogvitában a felperes álláspontja szerint azonban nincs jelentősége amiatt, hogy a felek a szerződések teljesítése során az alperes szerződésszegése miatt nem jutottak el odáig, hogy mindhárom szerződés szerinti, teljes felperesi szolgáltatás teljesedésbe mehetett volna. Az alperes az esedékes díjfizetési kötelezettségeit többszöri felhívás és póthatáridő biztosítása ellenére sem teljesítette, a Ptk. 6:137.§-a szerinti szerződésszegést követve el, amely miatt a felperes úgy tekintette, hogy a saját esedékes szolgáltatásainak arányos részét az alperes teljesítéséig a Ptk. 6:139.§-ának (1) bekezdése alapján visszatarthatta. A felperes álláspontja szerint ez volt az indoka annak, hogy a teljes vállalatirányítási rendszer beüzemeléséig (az éles indításhoz) a felek nem juthattak el.
   17. A felperesi megítélés szerint a felek szerződéses jogviszonya egyrészt a szoftver licencia szerződés, másrészt a megbízási szerződés elemeit tartalmazta, s ezen belül a felperesi szolgáltatások oszthatók voltak. A felek kölcsönös, időszakonkénti teljesítésben állapodtak meg, akként, hogy a szoftver használatának jogát az alperes a licencia díj megfizetésével szerzi meg, a tanácsadási és támogatási szolgáltatások díját pedig időarányosan, havi részletekben teljesíti. Mindezek alapján a felperes szükségtelennek tartotta és ellenezte szakértő kirendelését, mert az alperes nem jelölt meg semmilyen konkrét hibát a felperes teljesítésével kapcsolatban, nem jelzett semmilyen kifogást a felperesnek a teljesítésére vonatkozóan, az IVR éles indítása pedig az alperes szerződésszegése miatt nem történt meg.
   18. Az alperes a felperesi előadással szemben állította, hogy a Szállítási szerződés teljesítése, a szoftverelemeknek az alperes részére való átadása mint főszolgáltatás nem történt meg. Az alperes elismerte, hogy a felperes részéről a rendszer bemutatása lezajlott, az alperesi munkavállalók oktatása azonban nem volt teljeskörű, mert a szoftver nem került teljeskörűen leszállításra. Sérelmezte, hogy az oktatások a felperes rendszerén, a felperes oktatói által, a felperes eszközeinek használatával zajlottak, míg az alperes rendszerein a szoftverelemek nem kerültek telepítésre, futtatásra. Állította, hogy a szoftverelemek az alperesnek soha nem kerültek átadásra, a felperes az alperes informatikai rendszerében — B.N. írásbeli tanúvallomásával alátámasztva — nem telepítette őket. A projekt megvalósítása a felmérési szak lezárása után rövidesen megszakadt, így a szoftverelemek átadására, installálására, hasznosítására az alperes oldalán nem került sor, ezért azok szerződéses ellenértékének követelése a felperes részéről megalapozatlan. Az alperes indítványozta szakértő kirendelését annak megállapítására, hogy a kereset szerinti rendszerelemek átadásra kerültek-e az alperes részére.
   19. A Szoftverkövetési szerződés vonatkozásában előterjesztett kereseti követeléssel szemben az alperes visszautalt a Szoftverszállítási szerződés felperesi teljesítésének általa állított hibájára, arra, hogy az e szerződés szerinti szoftverelemeket — a jelen eljárásban igazságügyi szakértő által vizsgálandóan — a felperes nem adta át az alperesnek, ezért az ezekhez kapcsolódó szupport szolgáltatások ellenértékére sem tarthat igényt.
   20. Arra a felperesi előadásra, hogy a felperes a teljesítését az alperes szerződésszegése folytán jogszerűen tartotta vissza, az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes a Ptk. 6:139.§-ának (1) bekezdése alapján csak saját és esedékes szolgáltatását tarthatta volna vissza, és a visszatartásnak arányosnak kellett volna lennie az alperesi jogsértéssel. Az alperes szerint emiatt a felperes nem választhatta meg szabadon, hogy mely teljesítését tartja vissza, hanem csak attól függően, hogy a másik fél mely kötelezettségét mulasztotta el teljesíteni. A felperes a teljesítését csak ugyanazon szerződés megszegése miatt tarthatta vissza, amelynek teljesítését a másik fél megszegte. Így a Szállítási szerződés esetleges díjhátraléka alapján csakis a Szállítási szerződésből fakadó szolgáltatást lehetett volna visszatartani, a Szolgáltatási szerződés teljesítését nem. Ehhez járult, hogy a Szállítási szerződést a felperes — előadása szerint — teljesítette, ez esetben viszont visszatartható esedékes szolgáltatása e szerződés alapján nem is lehetett. Az alperes hozzáfűzte, hogy a teljesítés visszatartása a visszterhesség elvéhez kapcsolódik, ezért a felperes teljesítés-visszatartása azzal arányosan kioltotta az alperesi fizetési kötelezettséget is.
   21. Az alperes a jóhiszeműség és a tisztesség polgári jogi követelményére, az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségre, valamint a Szolgáltatási szerződés 12.1. pontjának 7. bekezdésére hivatkozással sérelmezte, hogy a felperes a visszatartási jog alkalmazásának szándékát nem jelezte az alperesnek, emiatt az alperes nem élhetett a megfelelő biztosíték nyújtásának, vagy a részteljesítés kezdeményezésének lehetőségével. Saját tájékoztatásának, hibajelzésének a felperessel szembeni elmaradását az alperes azzal indokolta, hogy a felperes a szoftverelemeket részére nem adta át, ezért ő azokat tesztelni, futtatni, kipróbálni soha nem tudta. Felrótta a felperesnek, hogy a Szerződéscsomagból neki a szoftverelemek átadásának elmaradása miatt semmilyen előnye nem származott, miközben a felperesi teljesítés az alperesnek mindvégig érdekében állt, a felperes azonban a szerződéses díjak alperes általi „kvázi előtörlesztésére” törekedett.
   22. A felperes a 2023. április 3-én érkezett beadványában az alperes ellenkérelem-pontosításában foglaltakra tett észrevételeket. Előadta, hogy a Szállítási szerződés 1. számú mellékletében meghatározott szoftver elemeket a felperes az alperesnek szerződésszerűen átadta, ezzel kapcsolatos kifogást az alperes csak a jelen eljárás során tett.
   23. A felperes, korábbi nyilatkozatait fenntartva, vitatta az alperes azon állítását, hogy a Szállítási szerződés olyan főkötelmet képezett, amelyhez a másik két szerződés járulékosan kapcsolódott. Állította, hogy a felek három önálló szerződést kötöttek, s a három eltérő területen nyújtott szolgáltatások nem álltak oszthatatlan kapcsolatban. Hivatkozott arra, hogy a licensz használati engedélyt igazoltan megfizette és az alperesnek átadta, e teljesítés megtörténtét az alperes írásban elismerte, és H.G.alperesi ügyvezető levelével azt igazolta, hogy a Szállítási szerződés második részletének megfizetésére mindössze haladékot kért. A Szállítási szerződés tényszerűen meghatározta, hogy a teljesítéssel kapcsolatos nyilatkozattételre az alperes részéről jogosult személy az alperes által kijelölt projektvezető, G.Zs. volt. Az alperes által vitatott 2. részlet felperesi teljesítését G.Zs. írásban 2021. július 2-án igazolta.
   24. A felperes előadta, hogy az alperes korábban sem szóban, sem írásban nem jelezte a felperesnek, hogy G.Zs. nem jogosult a projektben képviseletre. Ezzel szemben állította, hogy az alperessel történő munkaviszonyának végéig a projekt vezetését érintő minden kommunikációt G.Zs. hajtott végre az alperes képviseletében, s magát a PFB jegyzőkönyvet is G.Zs. írta alá az alperes nevében. A felperes vitatta az alperes azon állítását, hogy a felperes nem tájékoztatta időben az alperest az átvétel tervezett idejéről.
   25. A felperes feltárta, hogy az alperesi projekt feladatait az általa általánosan alkalmazott Projekt Megvalósítási Módszertan alapján végezte. A feladatok előrehaladásának ütemét jelentősen befolyásolta az alperesi megrendelő által a feladathoz rendelhető szakmai és pénzügyi erőforrás, amelyre a felperes a feltételek kialakítása során eleve tekintettel volt. Az egyenletes, havonkénti pénzügyi ütemezést a felek ennek érdekében, egyetértően fogadták el. A felperes kitért arra, hogy a feladatok elvégzéséhez azonban az alperes gyakorlatilag a projekt kezdetétől nem, vagy csak jelentős késéssel tudott erőforrásokat rendelni, ami jelentősen elnyújtotta a feladatok végrehajtását. Nem ismerte el azt az alperesi állítást, hogy a felperesi teljesítés nem szolgált az alperes számára használható eredménnyel. A felperes csatolta az általa elkészített megvalósítási koncepciókat, amelyeket az alperes projektvezetőjeként G.Zs. aláírásával igazolt.
   26. A felperes nem vitatta az alperes azon állítását, hogy a Szolgáltatási szerződés 8.4. pontjának első bekezdése előírta a felperesi megbízottnak a szoftver eszközök telepítési feladatait. Hivatkozott azonban arra, hogy ugyanezen pont második bekezdése azt is kimondja, hogy a telepítéshez szükséges infrastruktúra eszközök biztosítása az alperesi megbízó feladata. E feltételek a felperes álláspontja szerint nem valósultak meg. Az az alperesi ténymegállapítás, hogy az alperes eszközei nem voltak alkalmasak a leszállított szoftvereszközök futtatására, a felperes szerint azt támasztja alá, hogy az alperes a Szolgáltatási szerződés 2. számú mellékletébe ütközően — nem biztosította a számára előírt minimális hardver környezetet. A felperes az alperes erre irányuló, az alperesi ellenkérelem-pontosítás 3) pontjának [20.] alpontja szerinti megjegyzésével szemben hangsúlyozta azt, hogy ő nem állította, hogy a szoftvereket az alperes hardvereszközeire telepítéssel adta volna át, mert a szükséges feltételek hiányában ez nem is történhetett meg.
   27. A felperes az alperesnek a Szoftverkövetési szerződéssel kapcsolatban előadott védekezésével szemben is fenntartotta azon állítását, hogy a szoftverelemeket szerződésszerűen szállította, azokat az alperes szerződésszerűen átvette. A Szoftverkövetési szerződés 3.2. pontja (Időbeni hatály) a szoftverkövetés kezdetét 2021. szeptember 1-jében határozta meg, ezért a felperes — álláspontja szerint — jogosult volt az egyéves időszakra előre fizetendő szoftverkövetési díj számlázására, amelyet a Szoftverkövetési szerződés 9. pontja (Fizetési ütemezés) alapján hajtott végre, a szolgáltatási időszak kezdetét 30 nappal megelőző esedékességgel.
   28. Az alperes az ellenkérelem-pontosításának 1.6.1. és 1.6.2. pontjaiban vitatta, hogy a felperes jogszerűen élt a visszatartási jogával. A felperes — álláspontja szerint — jogszerűen tagadta meg szolgáltatásainak teljesítését, mert az alperes az esedékes díjfizetési kötelezettségeit a felperes többszöri felhívása és póthatáridő tűzése ellenére sem teljesítette, a Ptk. 6:137. S-a szerinti szerződésszegést követve el ezáltal. Ennek okszerű jogkövetkezménye a felperes szerint az volt, hogy az alperesi szerződésszegés miatt a felperes a saját esedékes szolgáltatásai arányos részének teljesítését az alperes teljesítéséig visszatartotta a Ptk. 6:139.§-ának (1) bekezdése alapján. A Szolgáltatási szerződés 11.1. pontjában erre az esetre úgy állapodtak meg, hogy a díjak nem, vagy nem időben történő megfizetése esetén a felperesi megbízott jogában áll a feladatok teljesítésének felfüggesztése, a hatvan napot meghaladó fizetési késedelem esetén pedig a szerződéstől való egyoldalú elállás is. A felperes az elállási jogával azért nem élt, mert elfogadta a projekt fenntartására irányuló, anyagi nehézségekre hivatkozó alperesi nyilatkozatokat, ellenben élt a Ptk. által biztosított visszatartási jogával amiatt, hogy a projekt további finanszírozása már saját gazdálkodását veszélyeztette.
   29. Az alperesnek a kölcsönösségre és az arányosságra alapított védekezésével szemben a felperes előadta, hogy az alperes mindhárom szerződésben vállalt díjfizetési kötelezettségét hiányosan teljesítette, a felperes pedig szolgáltatásai teljesítését mindig azon szerződés tekintetében függesztette fel, amelyre nézve az alperes fizetési mulasztásba esett.
   30. B.N.nek, a KW Kft. ügyvezetőjének alperesi tanúként tett írásbeli vallomására vonatkozóan a felperes leszögezte, hogy az megerősítette: az alperes nem rendelkezett a szakmai munka szempontjából megfelelő, a Szállítási szerződésben az alperes által vállalt azon hardver infrastruktúra elemekkel, amelyek alkalmasak lettek volna az alperes szerverkörnyezetében a modellezési feladatokhoz szükséges szoftver telepítésére. A tervezett beruházásokat az alperes a tanú tudomása szerint sem valósította meg, amely tanúnyilatkozatával a felperes álláspontja szerint az alperesi kötelezettség nemteljesítését támasztotta alá.
   31. A Választottbíróság 2023. április 13-i végzésével az alperes indítványára szakértői bizonyítást rendelt el, és határidő tűzésével felhívta a feleket, hogy kíséreljenek meg a szakértő személyében megállapodni, azzal, hogy ennek sikertelensége esetén a Választottbíróság hivatalból rendel ki szakértőt.
   32. A Választottbíróság 2023. június 6-i végzésében a felek egyetértésének hiányában szakértőként Dr. Hornyák Olivér igazságügyi szakértőt, az informatika tudományok doktorát, a Miskolci Egyetem docensét rendelte ki, akit felkért a felek által indítványozott kérdésekre, valamint az esetleges további felvetéseikre irányuló szakértői válaszadásra.
   33. A szakértő megállapította, hogy a Szállítási szerződés alapján beszerzett licenszek mindegyike használható, hasznosítható az alperes által, ezért ezen szerződés teljesítése 100 százalékos arányú volt.
   34. A Szoftverkövetési szerződés nem szolgáltatások nyújtásának tárgyában jött létre, ezért a kérdésben foglalt arány e szerződés tekintetében a szakértő számára nem volt megállapítható. A szakértő e tekintetben megállapította, hogy az alperesnek nem volt hozzáférése ahhoz a rendszerhez, amelynek támogatására a Szoftverkövetési szerződés létrejött.
   35. A Szolgáltatási szerződés vonatkozásában a szakértő külön vizsgálta az informatikai értelemben vett teljesítést, amely a felperesi megbízott ráfordításának felelt meg, a szerződés szerinti teljesítést, amely a szerződés alapján elszámolható ráfordítást jelentette, és a használható, hasznosítható termékek arányát, amely az alperesi megbízó birtokába került ráfordítás eredményének felelt meg. Ennek eredményeként megállapította, hogy az informatikai teljesülés mértéke 23 százalékos, a csak időbeli feltételhez kötött szerződéses teljesülés mértéke 13 százalékos arányú volt, míg az alperes által használható, hasznosítható termékek aránya az informatikai teljesülés mértékéig terjedően 23 százalékot tett ki.
   36. A Választottbíróság 2023. november 8-án megtartott folytatólagos tárgyalásán a Választottbíróság a felek képviselői mellett a személyesen megjelent kirendelt szakértőt is nyilatkoztatta. A felperes a keresetét, az alperes az ellenkérelmét és a beszámítási kifogását fenntartotta. A felperes a szakértő elé tárta a 2023. szeptember 28-án érkezett beadványában foglalt, a Szolgáltatási szerződés teljesülési aránya tekintetében a szakvéleménytől eltérő (23% helyett 55%-os eredményre vezető) táblázatos számítást, amelynek alapján a szakértő megjegyezte, hogy az abban alkalmazott súlyozott arányosításokról nem állapítható meg, hogy a felek mely közös megegyezéséből vezethetők le, de elismerte, hogy a teljesülés forintértékét az általa alkalmazott egyszerű aránypár mellett más számítással is meg lehet határozni, és az erre irányuló felperesi kérdésre úgy nyilatkozott, hogy a felperes számítási módja informatikailag életszerűnek tekinthető. Az alperes közbevetette, hogy álláspontja szerint a szakértő megközelítése értékalapon, a felperes számítása pedig az időráfordítás alapján készült, s számára a kettő közül a szakvéleménybéli számítás az elfogadható.
   37. Kitért a szakértő arra is, hogy meglátása szerint a teljesítés során mindkét felet terhelte mulasztás, az alperest a hardver telepítése terén, ami a felperest a virtuális telepítés útjára terelte, a felperest pedig abban, hogy a virtuális környezethez nem adott hozzáférést az alperesnek. A szakértő rávilágított: a szerződésben becsült adatok alapján szereplő teljesítési ütemezéstől a felek a Szolgáltatási szerződés szerint csak közös megegyezéssel térhettek volna el, ilyen eltérésnek azonban a szakvélemény készítése során sem a projektindító dokumentumban, sem szerződésmódosítás formájában nem volt nyoma, a szakértő ezért támaszkodott a teljesülési számításaiban a szerződésbeli ütemezési táblára. A szakértő végül megjegyezte, hogy a felek együttműködő, egyeztetési úton előremutató és produktív megoldást találhattak volna az alperesi hardverbeszerzés megtörténtéig terjedő időbeli előrehaladás módozatára, ez azonban valamely okból elmaradt.
   38. Az alperes az 2023, november 24-én érkezett összefoglaló iratában a szerződéses előzmények ismételt ismertetését követően előadta, hogy a felek által célként megjelölt rendszer nem valósult meg, ezért álláspontja szerint a Szoftverkövetési szerződéssel kapcsolatos kereseti követelés teljes egészében megalapozatlan. Ugyanakkor az alperes nem vitatta a szakértői vélemény azon megállapítását, hogy a Szolgáltatási szerződés felperesi teljesítése 23,0769 százalékos arányú volt, s ezen aránynak a teljes … forint szolgáltatási díjhoz viszonyított alkalmazásával a Szolgáltatási szerződés alperesi teljesítéseként … forintnak állított, a felperesnek megfizetett szoftverszolgáltatási díjból …- forint túlfizetés és a felperes részére történt kifizetés napjától az ítélethozatal napjáig számított kamata megfizetésére kérte kötelezni a felperest, a felperesi megalapozott követelésrészbe történő beszámítás útján.
   39. Összefoglaló iratában az alperes ezután jogi következtetéseket tett a felek jogviszonyának rendezésére. E szerint a felek elszámolásának nem a felperes által ráfordított munka mennyiségén, az alperes oldalán ténylegesen keletkezett vagyoni értékű, az alperes által használható teljesítéseken kell alapulnia. Ennek alátámasztására vitatta a felperes azon álláspontját, hogy a felperes előre végzett el olyan munkákat, amelyek a későbbiekben hasznosulni fognak, s vitatását a szakértő azon tárgyalási nyilatkozatára alapította, amely szerinte teljesítések nem használhatók fel teljes mértékben az alperes által, azokat a jövőben meg kell ismételni. Fenti álláspontjának további megalapozására az alperes azt is előadta, hogy álláspontja szerint a felperes a Szolgáltatási szerződés tekintetében saját üzleti kockázatára nyújtott részteljesítést, mert az adott teljesítésekhez tartozó teljesítési fázist a felek — az alperes álláspontja szerint — a felperes teljesítésekor nem kezdték meg, és erről a felperes tudott.
   40. Mindezek alapján az alperes ismételten, változatlanul kérte, hogy a Választottbíróság a felperesi teljesítések mértékét az igazságügyi szakértői véleményben meghatározott informatikai (tényleges) teljesülési szintben állapítsa meg, és kötelezze a felperest a szoftverhez való megfelelő hozzáférés nyújtására, az alperes által megadott adathordozóra történő telepítésre, továbbá arra, hogy a telepítés megtörténtéig a felperes az általa kialakított virtuális környezethez biztosítson az alperesnek a telepítés elvégzéséhez szükséges mértékű hozzáférést.
   41. Az alperes kérte továbbá, hogy az általa a felperesnek fizetendő … EUR összegű díjtartozást, és az ezt a Szállítási szerződés 9.1. pontja szerint terhelő, a mindenkori EUR jegybanki alapkamat + 7%-nak a jelen alperesi nyilatkozat keltének napján, 2023. november 23-án irányadó MNB-középárfolyamnak megfelelő EUR kamatát, továbbá a felperes által megtérítendő …, forint szoftverszolgáltatási díjtúlfizetést, és az ezt a Szolgáltatási szerződés 11.1. pontja szerint terhelő, a mindenkori jegybanki alapkamat + 5%-nak megfelelő kamatát egymással szemben beszámítással vezesse össze, és az ítélethozatal napjával esedékesen egyetlen, az alperes által a felperesnek forintban megfizetendő összeget állapítson meg.
   42. A felperes a 2024. január 9-én érkezett összefoglaló nyilatkozatában hivatkozott arra, hogy a Szállítási szerződés szerinti szoftverhasználati díj felének megfizetését az alperes — a felperesi álláspont szerint indokolatlanul — megtagadta. Sérelmezte, hogy az alperes 2021. júliusától kezdődően a Szolgáltatási szerződés alapján fennálló ellenérték-fizetési kötelezettségének sem tett eleget, továbbá azt, hogy az alperes az ezen szerződés 2. mellékletében definiált szerver- és egyéb infrastrukturális követelmények biztosítását is elmulasztotta. Keresetét a felperes a 2023. február 21-én érkezett beadványa szerinti keresetpontosításával együtt változatlanul tartotta fenn.
   43. Mindezeket követően a Választottbíróság, mivel a tényállást tisztázottnak tekintette, az eljárást az Eljárási Szabályzat 41.§-ának (1) bekezdése alapján a 2024. január 25-én meghozott végzésével berekesztette.

A Választottbíróság ítélete

1. 44. A Választottbíróság saját hatáskörének fennállását — a jelen eljárásra irányadó, a 2019. szeptember 1-jétől, a jelen eljárás megindításának napján, 2022. augusztus 29-én is hatályos Eljárási Szabályzata (a továbbiakban: ESZ.) 30.§-ának (1) bekezdése értelmében hivatalból is vizsgálta. Megállapította, hogy a Választottbíróság hatáskörét a felek a Szállítási szerződésük 11.1. pontjában, a Szoftverkövetési szerződésük 10.1. pontjában és a Szolgáltatási szerződésük 12.1. pontjában egyaránt, érvényesen kikötötték, mindhárom választottbírósági megállapodásukban kijelentve, hogy jogvita esetén a felek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbírósághoz jogosultak fordulni, azzal, hogy választottbírósági eljárás nyelve a magyar. A választottbírósági kikötés nem tartalmazta a választottbírák számát, ezért az ESZ. 19.§-ának (2) bekezdése alapján a jelen ügyben három választottbíróból álló választottbírósági tanács járt el. Az eljárás során a Választottbíróság hatáskörét egyik fél sem vitatta, személyi összetételét egyikük sem kifogásolta.
   45. A jogvita alapjául szolgáló szerződések, illetve az azokban foglalt választottbírósági megállapodás az alkalmazandó jog kérdését nem szabályozták, az így nem rendezett kérdésekben azonban a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) előírásait rendelték alkalmazni, s az eljárás folyamán a felek is mindvégig magyar jogszabályokra hivatkoztak álláspontjaik alátámasztására, így aggálytalanul volt megállapítható, hogy az eljárásban alkalmazandó jog a magyar anyagi jog.
   46. A Választottbíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása során a felek által előterjesztett bizonyítékok és a kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján, a jogvita összes körülményére kiterjedő mérlegelési jogával élve megállapította, hogy a felperes keresete alapos, az alperes beszámítási kifogása pedig megalapozatlan volt.
   47. A felperes kereseti követelésének megalapozottságát a Választottbíróság az alperes érdemi ellenkérelmében és beszámítási kifogásában foglalt vitatás keretei között vizsgálta.
   48. Az alperes a Szállítási szerződés felperesi teljesítésének megfelelőségét elsősorban amiatt vitatta, és saját megrendelői díjfizetési mulasztásai tárgyában is elsősorban azzal védekezett, hogy a szoftverelemeknek az alperes részére történő átadása nem történt meg, mert a felperes az alperes informatikai rendszerében sem telepítette őket. Ezzel szemben azonban a Választottbíróság a Szállítási szerződés 8. pontja alapján azt állapította meg, hogy a felperes e szerződést a szoftverelemek licenszhasználati engedélyét tanúsító okirat átadás-átvételével hiánytalanul teljesítette. Az átadás-átvétel szerződésszerű megtörténtét a felperes által a keresethez F/6. szám alatt csatolt, 2021. július 2-án kelt Szoftverelem átadási átvételi jegyzőkönyv megfelelően igazolta. Nem volt alapos az alperes ezzel szembeni azon védekezése sem, hogy az átvételre a jegyzőkönyvet átvevőként aláíró G.Zs. az alperes képviseletére az átadás-átvétel során jogosulatlan volt, mert a Szállítási szerződés a 11.6. pontjában (Vegyes rendelkezések) tényszerűen meghatározta, hogy a teljesítéssel kapcsolatos nyilatkozattételre az alperesi megrendelő részéről az alperes által kijelölt projektvezető volt. G.Zs. projektvezetői minőségét az alperes által a felperes részére 2021. május 4-én az alperesi projektcsapat személyi összetétele tárgyában megküldött elektronikus üzenethez csatolt táblázat igazolta, amelynek hitelességét az alperes nem cáfolta meg. A Szállítási szerződés maradéktalan felperesi teljesítését az ügyben eljárt igazságügyi szakértő informatikai oldalról is megerősítette, megállapítva, hogy a felperes a Szállítási szerződésben vállalt kötelezettségeit hiánytalanul, a szerződéses határidőn belül, 2021. február 16-án teljesítette, az alperes a szerződés alapján kizárólag a licenszhasználati engedély átadására tarthatott igényt a felperestől, telepítési, személyre szabási kötelezettség a felperest e szerződés alapján nem terhelte, az átvétel igazolása puszta formalitás volt, amely a teljesítés megtörténtének tényén nem változtathatott. A felperes e teljesítéssel az ezen szerződés szerinti …,- EUR összegű vállalkozási díjára a 10. pontban foglalt fizetési ütemezés szerint egészében jogosulttá vált, ezért a felperesnek az alperes által ezen a jogcímen meg nem fizetett bruttó …,- EUR iránti kereseti követelésrésze megalapozott volt. Ezt a követelésrészt az alperes a szakvélemény megállapításait elfogadva, beszámítási kifogása érvényesítése mellett maga is elismerte.
   49. A Szoftverkövetési szerződés alapján érvényesített megbízási díjkövetelést az alperesi megbízó arra alapítottan vitatta, hogy az a rendszer, amelynek támogatására ezen szerződés irányult, nem jött létre, mert a rendszert alkotó szoftverelemeknek a licenszhasználati engedély szerinti telepítése nem teljesült, s a felperes az általa kialakított virtuális környezethez az alperesnek nem adott hozzáférést. A Szoftverkövetési szerződés 8.2. (Díjak) és 9. (Fizetési ütemezés) alapján ezzel szemben a Választottbíróság azt állapította meg, hogy az ezen szerződés alapján az alperes által az első éves szerződési időszakra megfizetni vállalt bruttó … EUR összegű szolgáltatási díj harminc nappal az időszak kezdetét megelőzően esedékessé vált, az alperesi kifizetési kötelezettség beállta az ezen időbeli feltétel megvalósulásán kívül további szerződéses feltételtől nem függött, ezért a felperes erre irányuló részkövetelése megalapozott volt. A felperes szerződéses kötelezettsége a fenti előlegfizetési megállapodás szerinti teljesítés fejében a Szoftverkövetési szerződés 5. pontja értelmében olyan rendelkezésre állás-jellegű alkalmazás-követési és támogatási szolgáltatások nyújtására irányult, amelyeket a felperes a rendszer alperesi hardveren történő telepítését követően, 2021. szeptember 1-jétől, az Igénykezelő Rendszer (IKR) működése (1. melléklet) dokumentumban rögzítettek szerint vállalt ellátni. E kötelezettség tényleges hiánytalan teljesítését az az alperesi, a jelen perben igazolódott, az alperes által csatolt PFB jegyzőkönyv státuszjelentésével és a B.N. által tett írásbeli tanúvallomással is megerősített közbenső szerződésszegés akadályozta meg, hogy az alperes az őt a Szerződéscsomag feltételi alapját képező, a Ptk. 6:150.§-ának (2) bekezdése szerinti hardverbiztosítási intézkedési kötelezettsége teljesítését elmulasztotta. Ez az alperesi mulasztás kizárta a felperesi teljesítés érvényesíthetőségét, ezért az alperes a felperes rendelkezésre állási kötelezettségeinek tényleges teljesítését — a megkezdett előkészületi szolgáltatások megtörténtén túlmenően — alappal nem igényelhette. Mindezen indokok alapján a felperes ezen szerződéses, esedékes és lejárt kereseti tőkekövetelése megalapozott volt. Ugyanerre a megállapításra jutott a perben kirendelt igazságügyi szakértő is, aki a szakvéleményében rögzítette, hogy a felperes szerződéses kötelezettsége a lezárt projekt kapcsán felmerülő igények teljesítésére irányult, amelynek a felperes az alperesi érdekkörben felmerült akadályozottság körén kívül, így az INR szoftverkörnyezetének a 2023. augusztus 23-i online szakértői szemlén ellenőrzött megfelelő frissítésével informatikai oldalról eleget is tett. Az alperes ugyanakkor e kereseti követelés jogalapját — a szerződés hatályos rendelkezéseivel és az igazolódott közbenső szerződésszegésének tényével szemben változatlanul a számára hasznosuló munkákhoz történő arányosítás szükségességére hivatkozva — a szakértői vélemény egyébkénti elfogadása ellenére sem ismerte el.
   50. A Szolgáltatási szerződés alapján érvényesített kereseti megbízási díjkövetelést az alperesi megbízó arra alapítottan vitatta, hogy a felperesi megbízottal a Ptk. 6:245.§ (2) bek. szerinti tételes elszámolás mellett meghatározott díjazásban állapodott meg, ezért a felperes tőle csak olyan eredménykötelmek után jogosult vállalkozási díjra, amelyek meg is valósultak, vagyis díjazás azon rendszerelemek után illeti csak meg, amelyek az IVR hiányában is alkalmasak önálló működésre. Emiatt az alperes a felperes követelését összegszerűségében megalapozatlannak állította, előadta, hogy a kitűzött szerződéses cél a felperes mulasztása miatt hiúsult meg, ezért a felperes díjazásként alappal mindössze az általa szerződésszerűen teljesített szolgáltatások és önállóan működő szoftverek ellenértékére tarthat számot. Ennek alapján indítványozta az alperes azt, hogy a Választottbíróság a felperesi szolgáltatás értékét az átadott szoftverek és a nyújtott szolgáltatások használhatóságának arányában maga állapítsa meg; e tekintetben határozott összegszerű ellenkérelmet az alperes nem terjesztett elő, azt szakkérdésként tételezte, állítva, hogy az átadott szoftverrel problémák merültek fel, amit azonban az eljárás folyamán az ezt alátámasztó, a felpereshez intézett saját igénybejelentésével, sem egyéb módon nem igazolt. Az alperes kifogásolta a felperesi teljesítés 2021. júliusától történő előrehaladását, a 2021. szeptember 14-e utáni igazolt felperesi teljesítés hiányát, hivatkozott a Szolgáltatási szerződésnek a feladatok előrehaladtával arányos munkadíj megfizetését előíró 11.2.1. pontjára, ezzel összefüggésben a Ptk. 6:139.§ (1) bek. szerinti visszatartás alperesi jogsértéssel való arányosságának követelményére, arra, hogy a felperes teljesítés-visszatartása azzal arányosan kioltotta az ő fizetési kötelezettségét is, sérelmezte, hogy a felperes a visszatartási jog alkalmazásának szándékát nem jelezte, továbbá azt, hogy az alperes a Szolgáltatási szerződés szerinti díjak alperes általi kvázi előtörlesztésére törekedett, saját tájékoztatásának, hibajelzésének a felperessel szembeni elmaradását pedig azzal indokolta, hogy a felperes a Szállítási szerződés megszegésével a szoftverelemek átadását elmulasztotta.
   51. A fenti alperesi vitatással szemben a Választottbíróság a Szolgáltatási szerződés vizsgálata alapján megállapította, hogy abban — szemben a Szállítási szerződés eredményalapú vállalkozási jellegével — már a felek megjelölése is (megrendelő és vállalkozó helyett megbízó és megbízott), de emellett a felperesi megbízott 8. pont szerinti feladatainak tartalma (projektmenedzsment, installációs teendők, modellezés, mintatermi tesztelés, oktatási szolgáltatás stb.) is jellegzetesen ügyviteli, megbízási természetű volt, ami a szerződés vállalkozási, eredménykötelmi természetét önmagában is kizárta. Ehhez járult a 11.2.1. pontnak a szolgáltatási díjak egyenlő, konkrét teljesítményi előrehaladási definícióhoz nem kötött, havonkénti bontása, továbbá a szolgáltatások ellenértékének havi rendszerességgel, egyenlő részletekben, előre fizetendő ütemezését rendelő 11.3 pont szövege, amelyek egyenként és együttesen azt támasztották alá, hogy a Szolgáltatási szerződés a felek nagyfokú együttműködésére (3. pont: Általános feltételrendszer, 4. pont: Együttműködés az IVR kialakításában stb.) épülő olyan gondossági kötelem volt, amelynek teljesítése során a felperesi előrehaladás pillanatnyi állása a fizetési kötelezettség beálltát közvetlenül nem érintette.
   52. A szerződés önkényes alperesi értelmezése, a hallgatólagosan erre alapított alperesi fizetésmegtagadás önmagában is a szerződés súlyos, egyoldalú megszegését jelentette. Emellett az alperes a Szolgáltatási szerződést kezdettől megszegte azzal is, hogy a megbízó feltételrendszeri alapkötelezettségét, a minimálisan szükséges hardverfeltételek biztosítását, továbbá a funkcionális leltár és Riport leltár dokumentumok összeállítását elmulasztotta, ami a szakvélemény megállapítása szerint informatikai értelemben már a projekt első, 2021. május 1jétől 2021. július 1-jéig terjedő (Felmérési) szakaszában előidézte az alperes teljesítési elmaradását. Az alperes a felperesi teljesítés perindítást megelőző kifogásolását nem igazolta, s azt az eljárás folyamán is csak a 2021. júliusától kezdődő időszakra tette. Ekkorra azonban az alperes az informatikai feltételrendszer megbízói biztosításának elmulasztásával a Ptk. 150.§-a (1) bekezdése szerinti közbenső szerződésszegést, a szolgáltatási díj 7. hónapi, 2021. július 11-én esedékessé vált …,- forint részlete megfizetésének elmulasztásával pedig a fizetéselmaradást is megvalósította, ami a felperest nemcsak a Ptk. 6:139.§-a szerinti visszatartási jog gyakorlására jogosította fel, hanem a felperes további kötelezettségszegését is kizárta a Ptk. 6:150.§-ának (2) bekezdése szerint. A szerződés gondossági, az átalánydíj részletfizetési jellege és az alperes kettős szerződésszegése együttesen alapozta meg a felperes 2021. júliusát követő teljesítési fennakadásának, majd teljesítés-beszüntetésének jogszerűségét, és azt, hogy az alperes alappal sem a felperesi teljesítés informatikai teljesülésének százalékos mértékére, sem a Ptk. 139.§-nak (1) bekezdése szerinti arányossági előírásra nem hivatkozhatott. A Választottbíróság ezért a szakvéleménynek az informatikai teljesülésre, illetve a használható, hasznosítható termékek előállításának százalékos mértékére vonatkozó megállapításaival szemben azt a felperesi érvelést fogadta el, hogy a felperes a szolgáltatási szerződéses alperesi díjelmaradásokat a kereset szerinti mértékben teljes egészükben érvényesíthette, ellenkező esetben az alperes a saját felróható magatartására (a közbenső szerződésszegése miatt beállt felperesi teljesítési akadályozottságra) hivatkozhatott volna előnyszerzés végett, a Ptk. 1:4.§-ának (2) bekezdésébe ütközően. Ebből következően felperesi szerződésszegés nem volt megállapítható amiatt sem, hogy nem az alperes — nem létező — hardver eszközein teljesítette a szerződéses kötelezettségei szerinti szolgáltatásait.
   53. A Szállítási szerződés felperesi megszegésére irányuló alperesi állítás tényalapjának megdőltével az alperes erre alapított díjvisszatartási hivatkozása is alaptalannak bizonyult, annak alperesi sérelmezésével szemben pedig, hogy a felperes a díjak „kvázi előtörlesztésére törekedett”, a Szolgáltatási szerződés 11.3. pontjának az ellenérték havi részletekben előre fizetését előíró rendelkezése szolgált ellenbizonyítékként. A hardver-feltételrendszer biztosításának alperesi elmulasztását mindenekelőtt a beszerzett informatikai szakvélemény (12. oldal nyolcadik bekezdése), az alperes által csatolt 2021. július 1-jei PFB jegyzőkönyv státuszjelentése, továbbá B.N. írásbeli tanúvallomásának [5.1 és [7.] pontjai támasztották alá, amelyekkel szemben az alperes írásbeli vallomást tett többi, az alperesnek szervezetileg alárendelt tanújának (H.G. alperesi ügyvezető, F.K. alperesi munkavállaló) több ponton iratellenes vallomása súlytalan volt. Informatikai szerződéses mulasztásának tényét egyébként maga az alperes sem vitatta.
   54. A felperes által keresete összegszerűségének alátámasztására csatolt, az alperes által alakilag nem kifogásolt számlákat a felperesi követelés alátámasztására számszakilag alkalmasnak ítélte. Mindezek alapján a Választottbíróság a felperesi követelést valamennyi perbeli szerződés, így a Szolgáltatási szerződés tekintetében is, összegszerűségére is kiterjedően, teljes egészében megalapozottnak találta.
   55. Az alperes beszámítási kifogását illetően megállapításra került, hogy a Szolgáltatási szerződés nem került megszüntetésre, ezért a jelen eljárásnak nem a felek elszámolása, hanem az volt a tárgya, hogy a felek mennyiben teljesítették kölcsönös szerződési kötelezettségeiket. A Választottbíróság az alperes által sem vitatott tényként állapította meg, hogy az alperes a Szolgáltatási szerződés szerinti havi díjfizetési kötelezettségét 2021. júliusától elmulasztotta, azt a felperes által biztosított póthatáridőre sem teljesítette, s ennek kimentését az eljárás folyamán nem igazolta. Megállapítható volt az is, hogy a felperes az általa csatolt munkamennyiségi kimutatás szerint mind szakmai, mind ráfordítási szempontból az alperes által már megfizetett és a még követelt díjjal arányosan teljesített, amely kimutatást a 2023. november 8-i tárgyaláson a személyesen nyilatkozó igazságügyi szakértő valósként elfogadhatónak, életszerűnek minősített azzal, hogy abban aránytalanságot nem tárt fel. Ugyanezt támasztották alá az alperes által aláírt munkalapok és modellezési emlékeztetők is. A Választottbíróság ezért az alperesi fizetési elmaradás jogkövetkezményét levonva kötelezte az alperest az elmaradt szolgáltatási díjak felperes részére történő megfizetésére, azzal, hogy a kereset szerinti marasztalás összegének csökkentésére sem az ellenkérelemben, sem a beszámítási kifogásban foglaltak nem szolgáltak megfelelő jogi alappal. A fentiekből következően az alperesnek a ráfordítás szempontú, illetve a hasznosságú megközelítési számításaira alapozott, saját közbenső szerződésszegésére tekintet nélküli, a felperesi szolgáltatási díjköveteléssel szembeni beszámítási kifogását a Választottbíróság megalapozatlannak találta.
   56. Az alperes a 2023. szeptember 23-án érkezett nyilatkozatában, majd a 2023. november 24-án érkezett összefoglaló iratában ismételten is kérelmet terjesztett elő aziránt, hogy a Választottbíróság kötelezze a felperest a perbeli szoftver leszállítására, vagyis a szoftverhez való megfelelő hozzáférés nyújtására, az alperes által megadott adathordozóra történő telepítésére, továbbá arra, hogy a telepítés megtörténtéig a felperes az általa kialakított virtuális környezethez — a telepítéshez szükséges mértékben — adjon hozzáférést az alperesnek. Ez az alperesi kérelem sem a kereseti ellenkérelem, sem a beszámítási kifogás fogalmi keretei közé nem volt beilleszthető, jellegénél fogva (önálló marasztalási kérelem a felperessel szemben) a viszontkeresettel volt rokonítható. A viszontkeresetre azonban az ESZ. 35.§-ának (1) bekezdése értelmében a keresetre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, s a keresetre irányadó előírásoknak (pertárgyérték meghatározása, jogalap megjelölése stb.) ez a kérelem nem felelt meg, ami a kérelmet eljárásjogi értelemben önmagában is értékelhetetlenné és teljesíthetetlenné tette. A kérelem azonban a felperes szoftverszállítási kötelezettsége oldaláról érdemben is megalapozatlan volt, mert az eljárás folyamán igazolódott, hogy a felperes a Szállítási szerződés alapján az alperesnek további szolgáltatásokkal nem tartozott. Az alperes nem igazolta, de még csak nem is állította, hogy a telepítéshez szükséges adathordozót (hardvereszközt) biztosította volna, a felperesi virtuális környezethez történő, további felperesi ráfordítást igénylő hozzáférés biztosítása iránti alperesi igény megalapozott érvényesítését pedig önmagában is kizárta az, hogy a hardverbiztosítás elmulasztásában megnyilvánult alperesi közbenső szerződésszegés a felperes esetleges további kötelezettségszegései jogkövetkezményeinek alkalmazását kizárta. Mindezen okok miatt a Választottbíróság az alperes ezen kérelemének teljesítését mellőzte.
   57. A felperes a 2022. február 21-én érkezett beadványában pontosította a Ptk. 6:48.§-a szerinti késedelmi kamatigényét, amelyet a Választottbíróság megalapozottsága folytán — ítélkezésének alapjául a rendelkező részben foglaltak szerint elfogadott.
   58. Az eljárás díját a Választottbíróság az ESZ. 53.§ „Az Eljárás Díjtáblázata” (2) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint állapította meg.
   59. A felperes keresete alapos, az alperes beszámítási kifogása pedig megalapozatlan volt, ezért a felperes teljes mértékben pernyertes lett. A Választottbíróság az eljárás során a felperes által előlegezett díjak és költségek megtérítésére a pervesztes alperest kötelezte, továbbá az alperes által előlegezett díjak és költségek végleges viselésére is az alperes vált kötelessé az ESZ. 11.§-ának (1) bekezdése alapján.-28
   60. A jelen választottbírósági eljárás olyan pénztartozásra irányult, amelynek megfizetése iránt a felperes a felek érvényes választottbírósági kikötése ellenére is jogszerűen indíthatta igényérvényesítését — a lehetséges költségkímélés érdekében —fizetési meghagyás útján is (a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (Vbt.) 9.§ (2) bek., a fizetési meghagyásról szóló 2009. évi L. törvény 3.§ (2) és (5) bek.. Ilyenkor a jogosultnak módjában áll az, hogy — mint a jelen esetben is történt, a fizetési meghagyással szembeni ellentmondás megtörténtéről való tudomásszerzését követően, az érvényes választottbírósági megállapodás alapján a keresetét a Választottbíróság előtt terjessze elő. Ez esetben a fizetési meghagyásos eljárás lerótt közjegyzői díjelőlege és egyéb igazoltan felmerült költsége csak a választottbírósági eljárás folyamán, az eljárás kimenetelétől függően igényelhető vissza; ennek egységes bírósági gyakorlata már a Vbt. hatálybalépése előtt kialakult. A jelen ügyben a teljes mértékben pernyertes felperes a fentiek alapján a rendelkező rész szerinti visszatérítésre jogosult volt (BH2003. 506., EBH2007. 266., EBH2007. 1623., EBH2009. 2052.).
   61. Ennek megfelelően a Választottbíróság a rendelkező rész szerint kötelezte az alperest a felperes által előlegezett, a választottbírósági visszautalások után fennmaradó összegű választottbírósági díjrész, szakértői költségrész és hangfelvétel leírási költségrész, valamint a jelen választottbírósági eljárást megelőző fizetési meghagyásos eljárás igazolt, az alperes által sem vitatott költsége egészének a felperes részére történő megtérítésére.
   62. A felek ügyvédi munkadíjat is igényeltek. A Választottbíróság a felperes ügyvédi költségét a rendelkező rész szerinti mértékben találta arányosnak az ügyben a pernyertes oldalon kifejtett jogi képviseleti munkával, az alperest kötelezve annak megtérítésére a felperes részére.

Vb/22040