1/3/2022. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. Az alperes, mint megrendelő és a felperes, mint fuvarozó határozatlan időre szóló Fuvarozási Alvállalkozói Keretszerződést (Keretszerződés) kötött. A keretszerződés alapján a fuvarozó köteles volt díjazás ellenében a megrendelő számára a szerződés mellékletében rögzített magyarországi területen küldeményt fuvarozásra átvenni, a rendeltetési helyre továbbítani, a megrendelő raktárába beszállítani és/vagy a címzettnek a megrendelés szerinti rendszerességgel kiszolgáltatni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni. A Keretszerződés melléklete tartalmazta a felek között a Keretszerződésen belül létrejött egyedi szerződést és annak feltételeit. Ebben a felek megállapodtak abban, hogy hibátlan és a Keretszerződésnek megfelelő teljesítés esetén a fuvarozó belföldön az egyedi szerződés mellékletében foglalt díjtáblázat szerinti fuvardíj + ÁFA díjazásra jogosult.
2. A fuvarozás teljesítésével, illetve a teljesítésigazolással kapcsolatban a Keretszerződés kimondta, hogy a felek között elszámolásra minden alkalommal a tárgyhónapot követő hónap 5-én vagy az azt követő első munkanapon kerül sor. A fuvarozó kizárólag a felek közötti elszámolást részletező, mindkét fél által elfogadott és aláírt, a megrendelő által kibocsátott teljesítésigazolás (számlamelléklet) alapján jogosult számlát kiállítani két példányban, amelyen a teljesítés időpontja megegyezik a fizetési határidővel A számlát a teljesítést követően egy munkanapon belül ki kell állítani, és haladéktalanul el kell juttatni a megrendelőhöz. A megrendelő minden hét első munkanapján elküldi a fuvarozónak a tárgyhetet megelőző hét részletes, a fuvarozó számlájának összegével megegyező elszámolását, amelyet a fuvarozó a kézhezvételt követő 24 órán belül kifogásolhat. A díjtáblázaton kívül eső díjmegállapodás mindaddig érvénytelen, amíg a felek törvényes képviseletére jogosult személyek azt írásban el nem fogadták.
3. Az alperesi megrendelő e-mail útján értesítette a felperesi fuvarozót, hogy egyik járatukat lemondják, annak feladatát rögzített napi díjon két másik járatuk között osztják meg. Az alperes ezután újabb e-mailben tájékoztatta a felperest, hogy a határozatlan időre kihirdetett veszélyhelyzetre, illetve az üzemanyagár csökkentésére tekintettel a továbbiakban mely fuvarjáratokra milyen összegű fuvardíjat fizet. Az alperes ezen túlmenően tájékoztatta a felperest arról is, hogy a gazdasági helyzettől függően a későbbiekben újabb ártárgyalások lesznek, egyúttal kérte a felperestől az ajánlat elfogadásának visszaigazolását. A felperes elektronikus levélben visszaigazolta az alperes árcsökkentéssel kapcsolatos ajánlatának elfogadását. Ezután a felperes újabb fuvardíj csökkentési ajánlatot tett, amelyet a felperes e-mailben szintén elfogadott, kifogásolta azonban, hogy az alperes nem közölte, hogy a csökkentett fuvardíjakat mennyi ideig kívánja alkalmazni.
4. A felperes a soron következő hónap számláit a szerződéses díjtáblázatban megállapított összeg alapján állította ki. Az alperes e számlákat visszaküldte felperesnek azzal az indokkal, hogy a felperes az alperes által jóvá nem hagyott számlákat nyújtott be. A felperes a kifogásolást követően ezen számlákat sztornírozta. A felperes több alkalommal kérte az alperest, hogy közölje a kérdéses járat fuvardíját, illetve állítsa ki az általa teljesített fuvarokra a teljesítésigazolást. Az alperes ezekre a kérésekre érdemi választ nem adott, és nem állította ki az érintett fuvarjáratokra a szerződés szerinti teljesítés igazolást. A felperes ezután levélben szólította fel az alperest, hogy a korábban kényszerűen sztornírozott számláinak ellenérték fizesse meg. Az alperes válaszában – a jogi képviselője által a felperes jogi képviselőjének címzett és küldött levelében – közölte a felperessel, hogy a felsorolt számlák jogalapját és összegszerűségét is vitatja, az ezeket követő számlákat pedig nem fogadja be.
5. A felperes jogi képviselője útján az alperes társaságnak közvetlenül címzett és elküldött levelében felszólította az alperest a vitatott számlák 8 napon belül történő kifizetésére, egyúttal tájékoztatta őt, hogy amennyiben a felszólításnak nem tesz eleget, úgy megindítja ellene a felszámolási eljárást. Az alperes a felszólító levelet 2021. január 4-én vette át. A felperes ezt követőn kezdeményezte az alperes felszámolását. A felszámolási eljárás megindult, majd azt a bíróság végzésével soron kívül megszüntette. A felszámolás iránti kérelmet elutasító végzés 2021. augusztus 3-án vált jogerőssé.

A peres felek nyilatkozatai

6. A felperes a választottbírósági eljárást a 2021. július 21-én kelt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbírósághoz (Választottbíróság) benyújtott keresetével indította meg, az alperes által vitatott számlák megfizetése iránt. Kereseti követelését a Ptk. 6:1.§-ának (1) bekezdésére, a Ptk. 6:2.§-ának (1) bekezdésére, a Ptk. 6:34.§-ára, a Ptk. 6:58.§-ára és a Ptk.6:63.§-ára alapította, követelésének jogcíme pedig a Ptk. 6:257.§-a szerinti fuvardíj igény volt. A felperes szerint az alperes megalapozatlanul állítja, hogy egyes számlák kifizetése alól azért mentesült, mert a felek a Keretszerződést módosították és e módosítással az egyik fuvarjáratot megszüntették. A felperes álláspontja ellenben az volt, hogy a Keretszerződést a felek írásban, a szerződésszerű alakiságok alkalmazásával, tehát érvényesen és joghatályosan nem módosították, figyelemmel arra, hogy a Keretszerződés úgy rendelkezett, hogy azt csak a felek erre felhatalmazott képviselőinek aláírásával írásban lehet érvényesen módosítani. A Keretszerződés azt is kimondta, hogy a Keretszerződéstől való eltérő gyakorlat – a Felek írásbeli megállapodásának hiányában – nem eredményezhet módosítást, illetve ilyen eltérő gyakorlatra a felek nem hivatkozhatnak a Keretszerződés rendelkezéseinek értelmezése céljából. A Keretszerződés – annak kifejezett tilalma folytán – egyoldalúan, ráutaló magatartással vagy e-mail üzenetváltás útján nem volt módosítható, annak ellenére sem, hogy a felek közötti elfogadott közlési mód ténylegesen az e-mail használata volt, ez azonban csak az eseti megrendelésekre szolgált, a Keretszerződés módosítására nem.
7. Az alperes a keresetet jogalapjában és összegszerűségében is vitatta, kérte annak elutasítását. Előadta, hogy a felek a Keretszerződést módosították, akként, hogy ő e-mailben tájékoztatta a felperest a fuvardíjak mértékének változásáról és az egyik fuvarjáratnak két másik járatba történő integrálásával történt megszűnéséről. A felperes az e-mailváltásokat követően három hónapon keresztül a szerződésmódosításoknak megfelelően állította ki számláit. Az alperesi számlakifogás hatására a felperes az érintett számlákat nyomban sztornírozta. Álláspontja szerint az e-mailváltás megfelel a Keretszerződés írásbeli követelményének, mert ezt az előírást nem lehetett a „kontextusából kiemelve” vizsgálni, és a Keretszerződés egészét vizsgálva megállapítható, hogy az "írásbeliség" alatt nem csak a hagyományosan, papír alapon aláírt dokumentumot értették a felek, hanem az e-mail-es üzenetek is, és a Ptk. diszpozitivitása nem zárta ki, hogy a felek írásbelinek minősítsék az elektronikus levelezést.
8. A felperesi igényérvényesítési joggal kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes elvesztette igényérvényesítési jogát, mert kellő időben tudomást szerzett a perbeli számlák kifizetésének elmaradásáról, ugyanakkor a Keretszerződés szerint a szerződés teljesítéséből fakadó igények érvényesítésére irányuló jogi eljárást csak a másik fél értesítését követően, az azt követő hat hónapos határidőn belül voltak érvényesíthetők, hogy a fél a másik fél felelősségét vagy állítólagos felelősségét kiváltó tényről értesült, vagy arról megfelelő gondossággal értesülnie kellett volna. A felperes a keresetét a hat hónapos határidőn túl nyújtotta be. Hivatkozott arra, hogy nincs akadálya annak, hogy a szerződés alapján valamelyik felet megillető anyagi jogi igény érvényesítését a felek a szerződésben meghatározott külön felételhez, így határidőn belüli felszólításhoz vagy határidőn belüli bíróság előtti igényérvényesítéshez kössék.
9. Az alperes kifejtette, hogy a felperes igénye jelentős részben el is évült. A Ptk. 6:270.§-a értelmében ugyanis a fuvarozási szerződés alapján támasztható igények - a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károk kivételével - egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja a küldemény címzettnek történő kiszolgáltatásának időpontja vagy az az időpont, amikor a küldeményt a címzettnek ki kellett volna szolgáltatni. Az alperes szerint az ellene indított felszámolási eljárás nem szakította meg az elévülést, figyelemmel a Ptk.6:25.§-ának (1) bekezdésére, mert a felszámolási eljárást a bíróság érdemi döntés meghozatala nélkül megszüntette. Ehhez kapcsolódóan idézte Wellmann György: A Szerződések általános szabályai az új Ptk-ban – I. Rész c. szakcikkének (megjelent a Szerződések tára c. kiadványban 21-41.o.). 2. A kötelem közös szabályai c. fejezetében írtakat, amely szerint: A felperes a fentiekkel szemben azzal érvelt, hogy „jelentősen szigorodtak az írásba foglaltságnak minősülés kritériumai. A papíralapú, a fél által aláírt okiraton kívül csak az olyan elektronikus okirat tesz eleget az írásba foglaltság követelményének, amely alkalmas a tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására. Csak a fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus okirat tekinthető ilyennek, a faxon, e-mailen, sms-ben megtett nyilatkozat nem minősül írásban megtettnek” (Wellmann György: A Szerződések általános szabályai az új Ptk-ban – I. Rész, megjelent a Szerződések tára c. kiadványban 21-41.o.).
10. A felperes előadta: tény, hogy a felek közötti e-mailes kommunikációban fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott nyilatkozat nem született. A kötelező írásbeliség elmulasztásának jogkövetkezménye a konkrét esetben a szerződésmódosítás semmissége, erre tekintettel a felek közötti e-mail-váltásokból, mint az alperes által szerződésmódosításnak tekintett nyilatkozatokból jogok és kötelezettségek nem származhattak. Ebből következik, hogy mivel a felek a kötelező írásbeliséghez kötött szerződésmódosításhoz kapcsolódó jognyilatkozatokat egyszerű e-mail útján tették meg (amely fokozott biztonságú elektronikus aláírással nem lett ellátva), a szerződésmódosítás semmis. Hozzátette, hogy a Keretszerződés csak a felek képviseletére jogosult személyek módosíthatták volna, az alperes által állított módosítási aktusban azonban az alperes részéről ilyen személy nem működött közre. Állította azt is, hogy a Keretszerződés kizárólag az alperes által lemondott fuvarjáratra irányult, ezért ennek megszűnése nem szerződésmódosítással járt volna, hanem a szerződés megszűnését vonta volna maga után.
11. A felperes a követelésének elévülésére vonatkozóan a Ptk. 6:24.§-ának (1) bekezdését idézte: Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. A felperes a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 1.§-ára, a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 478/2020. (XI. 3.) Korm. rendelet és a veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzeti intézkedések hatálybalépéséről szóló 27/2021. (I. 29.) Korm. rendelet rendelkezéseire való hivatkozáson túlmenően, orvosi igazolásokkal alátámasztva hivatkozott arra, hogy a felperes képviseletére jogosultak COVID-19 vírusfertőzésben szenvedtek, munkaképtelenek voltak, s az igényérvényesítésének késedelmét ez okozta.
12. A felperes ezen túlmenően csatolta a felperesi társaság jogi képviselőjének orvosi leleteit és ambuláns lapjait, amellyel igazolta, hogy a felperesi társaság ügyvezetője ás jogi képviselője COVID-19 fertőzés miatt kezelés alatt állt, és ezen időszak alatt munkaképtelen volt. A Ptk. 6:24.§-ának (2) bekezdése alapján mivel a Keretszerződés egy évnél rövidebb, 6 hónapos elévülési határidőt rögzít, a felperes a fenti akadály megszűntétől számított három hónapon belül az igényét érvényesíthette.
13. Az alperes kifejtette, hogy általa küldött e-mailek maradéktalanul megfeleltek a Ptk. 6:7.§-ának (2)-(3) bekezdéseiben foglalt követelményeknek, ezen állításának alátámasztására hivatkozott Kúria Új Ptk. Tanácsadó Testülete állásfoglalására, amely szerint a bíróságnak esetileg kell vizsgálnia és megállapítania, hogy az adott közlési forma az adott körülmények között megfelelt-e az írásbeliség Ptk.-ban foglalt követelményeinek, a Ptk. ugyanis a valódiság és hamisítatlanság követelményét nem szabályozza, és nem várja el a nyilatkozat abszolút hamisíthatatlanságát ahhoz, hogy az írásbeli nyilatkozatnak minősüljön. A szerződésmódosításra jogosultak személyét illetően az alperes előadta, hogy a Keretszerződésben megjelölt kapcsolattartó távozását követően a szerződésmódosításban az alperes nevében eljárt személyek jogosultak voltak az egyes nyilatkozatok megtételére, és ezt felperes korábban soha nem kifogásolta, hanem elfogadta az e személyek által küldött e-maileket. Ehhez kapcsolódóan hivatkozott a Ptk. 6:18.§-ának (2) bekezdésére, amely szerint képviselőnek kell tekinteni azt a személyt, akiről eljárása és a képviselt személy magatartása alapján okkal feltételezhető, hogy jogosultsággal rendelkezik a képviselt személy nevében jognyilatkozatot tenni. A felek közötti számtalan e-mail váltás azt mutatja, hogy nem volt kétség afelől, hogy az alperes részéről eljárt személyek jogosultak voltak a jognyilatkozatok megtételére, így a Keretszerződés módosítására.

A Választottbíróság ítélete

14. Az eljáró választottbírósági tanács ítéletét a felperes kereseti kérelmében foglaltaknak megfelelően a Keretszerződés alapján hozta meg. Minthogy az alperes elsődleges védekezése az volt, hogy a felperes igényérvényesítési joga a Keretszerződés alapján megszűnt, az eljáró választottbírósági tanácsnak mindenekelőtt ebben a kérdésben kellett döntenie.
15. A Keretszerződés erre vonatkozó rendelkezésének helyes értelemzése mind nyelvtani, mind logikai értelemben az volt, hogy a felek a bírósági igényérvényesítést egyrészről egy feltételhez (ti. az előzetes írásbeli értesítéshez), másrészről egy 6 (hat) hónapos szubjektív és egy 1 (egy) éves objektív határidőhöz kötötték. A határidő abban az értelemben volt "szubjektív", hogy annak folyása a másik fél magatartásáról való tudomásszerzés napjától indult. A rendelkezés szövegéből és céljából pedig az is következett, hogy a határidő jogvesztő jellegű volt. A „jogi eljárás megindítására (…) 6 (hat) hónapos határidőn belül kerülhet sor” megfogalmazásból egyértelmű volt, hogy a hat hónapot követően ilyen eljárás megindítására már nem kerülhet sor, ez a lehetőség megszűnik (jogvesztés). Ezt az értelmezést támasztotta alá az is, hogy a szerződő felek fenntartották a Ptk. szerinti elévülési időt is, tehát a hat hónapos határidő egy ahhoz képest speciális, rövidebb határidőt jelentett.
16. A választottbírósági tanács megítélése szerint a Ptk. diszpozitivitása lehetővé teszi azt, hogy a felek az igényérvényesítés feltételeire nézve szerződésükben megállapodjanak. A Ptk.-ban foglalt tilalom hiányában nincs annak sem akadálya, hogy a szerződés alapján valamelyik felet megillető anyagi jogi igények érvényesítését a szerződésben meghatározott külön feltételekhez, így határidőn belüli felszólításhoz, avagy határidőn belüli jogi úton történő, bíróság előtti igényérvényesítéshez kössék, mert amennyiben az elévülési időt – lényegében korlátlanul – mérséklő megállapodás megkötése nem kizárt, jogszerűen lehetséges a szerződésben az abból eredő igények érvényesítésére jogvesztő határidő kikötése is (PJD 2019. 9. szám). Mindezek alapján a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes keresete a hat hónapos jogvesztő igényérvényesítési határidő elmulasztása miatt valamennyi vonatkozásában elkésett. A jogvesztés a keresetben foglalt követelések bírói úton történő érvényesítését kizárta. Mindezt a Választottbíróság a másodlagos, kártérítés címén előterjesztett kereseti kérelemre is irányadónak találta, mert a Keretszerződés igényérvényesítési határidő-előírása a teljesítésből fakadó bármely igény érvényesítésére kiterjedt, ezért nem csak számlakövetelés, hanem adott esetben a teljesítés elmaradásából (szerződésszegésből) fakadó kártérítés megfizetésére irányuló jogi eljárást is az igény érvényesíthetőségéről való tudomásszerzéstől számított 6 hónapon belül kellett megindítani. Nem változtatott ezen az sem, hogy míg a fuvardíj igények 1 év alatt évülnek el, addig a fuvarozáshoz kapcsolódó kártérítési igények elévülési ideje 5 év, mert a Keretszerződésben meghatározott 6 hónapos határidő jogvesztőjellegű volt, a felperes pedig a keresetindítás időpontjától hat hónapnál régebben szerzett tudomást arról, hogy az alperes nem fizeti ki az igényelt fuvardíjat, így a felperes kártérítés jogcímére alapított igénye ezen a napon nyílt meg. A választottbíróság megítélése szerint a Keretszerződés e határidő-rendelkezése jogszerű volt, egyrészt a szerződés polgári jogi fogalmából (Ptk. 6:58.§), másrészt a szerződéses szabadság (Ptk. 6:58.§) tételéből következően is.
17. A fentiek tükrében a Választottbíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a felperes által az alperes ellen megindított felszámolási eljárás megfelelt-e a Keretszerződés vonatkozó rendelkezése („A jelen szerződés teljesítéséből fakadó bármely igény érvényesítésére irányuló jogi eljárás, peres, nemperes eljárás, választott bírósági eljárás”) feltételeinek, vagyis a felperes határidőben érvényesített-e a kereseti igényét azáltal, hogy az alperes felszámolását kezdeményezte.
18. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 22.§-ának (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén folytatható le. A 24.§ (1) bekezdése értelmében, ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek; a 27.§ (2) bekezdés szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha a) az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette, vagy b) az adós a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki. A Választottbíróság a felszámolási eljárás kezdeményezését mindezek alapján nem értékelte a Keretszerződés teljesítéséből fakadó igény érvényesítésére irányuló jogi eljárásnak, mivel a felszámolási eljárás kezdeményezésének nem az a célja, hogy a hitelező a kifizetetlen számláinak kifizetését érje el a bíróság segítségével, hanem az, hogy a bíróság állapítsa meg azt, hogy az adós nem tud fizetni. A felszámolás megindítása iránti kérelemben a hitelezőnek nem a követelés összegszerűségét, jogalapját és jogcímét kell megjelölnie, hanem azt, hogy miért tartja az adós fizetésképtelennek.
19. Minthogy a Választottbíróság az alperes ellenkérelme alapján megállapította, hogy a felperes keresete az igényérvényesítésre meghatározott hat hónapos jogvesztő határidő miatt elkésett, a Keretszerződés írásbeli módosításával, az elévüléssel és az elévülés nyugvásával kapcsolatos vitában már nem kellett döntenie.
20. A Választottbíróság ezen túlmenően rámutatott arra is, hogy a felperes kereseti kérelmei abban az esetben is elkéstek volna, ha a Keretszerződésben meghatározott 6 hónapos igényérvényesítési határidőket elévülés jellegű határidőnek kellene tekinteni. A Keretszerződés szerint a felperesi számlázáshoz szükséges volt a számla alapjául szolgáló teljesítésigazolás kiállítása. Az alperes által kiállított teljesítésigazolásról a felperes a keresetlevél benyújtása előtti hat hónapnál régebben szerzett tudomást, ezért az igényérvényesítési határidő már a keresetlevél benyújtása előtt lejárt.
21. A felperes a keresetlevél benyújtására nyitva álló végső határidő elmulasztását a felperesi társaság ügyvezetőjének és jogi képviselőjének COVID betegségével, mint menthető okkal indokolta és a Ptk.6:24.§-a alapján hivatkozott az elévülés nyugvására. Az ügyvezető betegségével, mint az elévülés nyugvásának okával kapcsolatban a Választottbíróság arra mutatott rá, hogy a felperes ügyvezetőjének a COVID megbetegedésből történt felgyógyulása, mint az akadály megszűnése, és a keresetindítás között hosszabb idő telt el, mint a Ptk. 6:24.§-ának (2) bekezdése szerinti három hónap, így a felperesi igényérvényesítés az elévülés-nyugvás szabályainak alkalmazása alapján is elkésett. A felperesi társaság jogi képviselőjének betegség miatti akadályoztatását a Választottbíróság az elévülés szempontjából nem tekintette menthető oknak. A Ptk. 6:24.§-ának (2) bekezdése értelmében az elévülés csak akkor nyugszik, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni. A felperes saját döntése volt, hogy a munkavégzésében betegsége miatt akadályozott jogi képviselője helyett az elévülési határidőn belül nem választott, akárcsak ideiglenes jelleggel, másik jogi képviselőt, hiszen, a jelen ügy beadványainak elkészítéséhez semmilyen speciális jogi szaktudásra nem volt szükség. A jogi képviselő betegsége ezért nem volt olyan oknak tekinthető, amely kizárja a követelés érvényesítését, így nem tekinthető a Ptk. 6:24.§-ának (2) bekezdés szerinti, elévülés nyugvását eredményező oknak. Amennyiben tehát a Választottbíróság az igényérvényesítésre meghatározott 6 hónapos határidőt elévülési határidőként értékelte volna, a felperes keresetlevelét akkor is elkésetten benyújtottnak kellett volna tekinteni.
22. A felperes kérte, hogy az alperes nem várt pernyertessége esetén az alperesi jogi képviselőjének munkadíját a választottbíróság jelentősen mérsékelje. Az Eljárási Szabályzatnak az eljárási költségek viseléséről rendelkező 11.§-ának (2) bekezdése szerint a választottbírósági tanács az eljárási költségek viseléséről indokolt esetben a pernyertesség és a pervesztesség arányától eltérően is rendelkezhet, különös figyelemmel a felek eljárás során tanúsított – az eljárás előre vitelét, illetőleg a jogvita rendezését elősegítő vagy akadályozó – magatartására, valamint a felek költségei esetében a felek és képviselőik által végzett eljárási cselekmények indokoltságára, célszerűségére és szükségességére. A jelen ügynek mind ténybeli, mind jogi megítélése rendkívül összetett feladat volt, és a Választottbíróság megítélése szerint az eljárásban résztvevő felek jogi képviselői igen alapos munkát végeztek a tényállás tisztázásához szükséges dokumentumok bemutatása során, jogi érvelésüket igen széleskörű ismeretekről tanúskodó módon jogirodalmi és bírósági döntvényekből származó idézetekkel támasztották alá. Mindezekre tekintettel a Választottbíróság nem látta indokoltnak az alperesi jogi képviselő munkadíjának mérséklését, ezért a Választottbíróság az ügyvédi munkadíjat az alperes kérelmével egyező mértékben határozta meg.

(Vb/21050)