Választottbírósági ítélet I. Az értelmezés során a nyilatkozat megtételének körülményeit is vizsgálni kell [1959-es Ptk. 207.§-a]. II. A jogszabályba ütközés a szerződés semmisségét csak akkor eredményezi, ha ahhoz jogszabály más jogkövetkezményt nem fűz [1959-es Ptk. 200.§-a (2) bek.] III. A túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti. A kötbér mérséklésének általában akkor lehet helye, ha a szerződésszegés folytán számottevő kár nem keletkezett és olyan körülmények állnak fenn, amelyek a szerződésszegő fél egyébként felróható magatartását a szerződésszegés tárgyi súlyára is figyelemmel enyhébben megítélhetővé teszik. [1959-es Ptk. 247.§. (1) bek.]
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes ingatlanközvetítési szolgáltatásra irányuló franchise-rendszert működtetett. A perben nem álló Partner a felperes franchise partnereként al-franchise szerződést kötött a perben szintén nem álló Felhasználó értékesítővel. A szerződés alapján a Felhasználó a felperes franchise-partnereként belépett a felperes franchise-hálózatába. Az al-franchise szerződésben a Felhasználó mint értékesítő kötelezettséget vállalt arra, hogy a szerződés megszűnését követő határozott idő elteltéig sem közvetlenül, sem közvetve nem vesz részt az al-franchise szerződésben meghatározott tevékenységgel azonos, vagy ahhoz hasonló ingatlanközvetítési, vagy annak elősegítésére irányuló vállalkozásban azon a földrajzi területen, amelyen a felperes és a vele al-franchise viszonyban lévők jogosultak a szolgáltatásnyújtásra. A Felhasználó vállalta azt is, hogy e korlátozások megszegése esetén a Partner részére jelentős összegű kötbért fizet.
[2] Az alperes a Felhasználónak az al-franchise szerződés alapján végzett tevékenységében személyesen közreműködő személyként írásban elismerte, hogy az al-franchise szerződés rendelkezéseit áttanulmányozta, megismerte, megértette és azokat magára nézve kötelezőnek tekinti. Az alperes tudomásul vette és elfogadta azt is, hogy e kötelezettségek megszegéséért és ennek következményeiért (kötbér) őt a Felhasználóval egyetemleges felelősség terheli, különös tekintettel az adatvédelemre, a szerzői jogi és a szellemi tulajdonra vonatkozó rendelkezésekre, a szerződés hatálya alatti és annak megszűnése utáni időszakra eső versenytilalmi előírásokra, valamint mindezek jogkövetkezményeire. A nyilatkozat részeként az alperes elfogadta az al-franchise szerződés választottbírósági hatásköri kikötését is. Ezt követően a Partner az al-franchise szerződésben vállalt kötelezettségek megszegésére alapítható kötbérkövetelését a felperesre engedményezte. A Partner és Felhasználó al-franchise szerződése mindezek után megszűnt. Az alperes az al-franchise szerződés megszűnését követő egy éven belül ingatlanközvetítési tevékenységbe kezdett, amit a felperes észlelt, és felszólította az alperest a kikötött kötbér megfizetésére, amelynek az alperes nem tett eleget.
A peres felek nyilatkozatai
[3] A felperes keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest az engedményezéssel a Partnertől megszerzett, az al-franchise szerződés versenytilalmi rendelkezéseinek megszegésére és az alperes kötelezettségvállaló nyilatkozatára alapított, csökkentett összegű kötbér megfizetésére. Követelését arra alapította, hogy az alperes ingatlanközvetítési tevékenységet folytatott, amivel megszegte az al-franchise szerződésben a Felhasználó által vállalt, de az alperes által is kötelezőnek vállalt versenytilalmi kikötést, amelyből fakadt a felperesre engedményezett kötbérfizetési kötelezettség is. A Választottbíróság hatáskörét az al-franchise szerződésben foglalt, az alperes által kifejezetten elfogadott választottbírósági kikötésre alapította.
[4] Az alperes vitatta a Választottbíróság hatáskörét és vitatta a felperes követelésének megalapozottságát is. Álláspontja szerint a felek között választottbírósági szerződés nem jött létre, mert a peres felek egymással ilyen megállapodást nem kötöttek. Az al-franchise szerződésben az alperes nem volt szerződő fél, egyoldalú, nem címzett nyilatkozat pedig sem a választottbírósági megállapodást, sem az alperes kötbérfelelősségét nem hozhatta létre. A kötelezettségvállaló nyilatkozatot az alperes egy tanfolyamon részt vevő magánszemélyként írta alá, így az fogyasztóként tett nyilatkozatnak minősül, amely a Kúria 3/2013. számú Polgári Jogegységi Határozata alapján tisztességtelennek ezért érvénytelennek tekintendő. A felperesi követelés érvényesítéséhez előfeltételként lett volna szükség a Felhasználó szerződésszegésére, amelyet ő háríthatott volna át az alperesre. Az alperesi álláspont szerint a felperes és a Partner között létrejött engedményezési megállapodás felügyeleti engedély hiányában jogszabályba ütközött, ezért semmis.
A Választottbíróság ítélete
[5] A Választottbíróság mindenekelőtt az alperes közvetlen felelősségvállaló nyilatkozatának joghatását vizsgálta, figyelemmel a jelen ügyben alkalmazandó 1959-es Ptk. 207.§-ában foglalt azon értelmezési rendelkezésre is, hogy az értelmezés során a nyilatkozat megtételének körülményeit is vizsgálni kell. A nyilatkozat megtételére nem előzmény nélkül, hanem a Partner felhívására, az ő elvárásának eleget téve került sor. Ezért a jognyilatkozat nem volt címezetlen, hanem címzettje a Partner volt. A nyilatkozat célja az alperes által is felismerhetően az volt, hogy az al-franchise szerződésben meghatározott, a Felhasználó által a Partnerrel szemben vállalt kötelezettségeket (így a kötbért is) és a választottbírósági kikötést az alperes is magára vállalja, s így a nyilatkozat keretei között az alperes is al-franchise szerződés által létrehozott jogviszony alanyává váljon. Az alperesi nyilatkozat így alkalmas volt arra, hogy a tartalma szerinti jogviszonyt és az ebből következő kötelezettségeket a partner és az alperes között létrehozza. Az alperes mindezt a saját nevében, őt a Felhasználóval egyetemlegesen terhelő kötelezettségként közvetlenül vállalta, ezért a kötelem keletkezésének nem volt szükséges előfeltétele a Felhasználóval szembeni igényérvényesítés megtörténte. Mindezek folytán a Partnernek az alperessel szemben ennek kötelezettségvállaló nyilatkozata alapján érvényesen keletkezhetett engedményezhető kötbérkövetelése. Az engedményezés megtörténtének tényét a felperes az engedményezési szerződéssel igazolta.
[6] A jogszabályba ütközés a szerződés semmisségét az 1959-es Ptk. 200.§-a (2) bekezdésében foglaltak szerint csak akkor eredményezi, ha ahhoz jogszabály más jogkövetkezményt nem fűz. A felügyeleti engedély hiányában folytatott jogosulatlan pénzügyi tevékenységekhez a jogszabályok közjogi következményeket fűznek, ezért a megkötött szerződés érvényességére a felügyeleti engedély hiánya nem hatott ki.
[7] A nyilatkozat megtételekor az alperes egy olyan tanfolyamon vett részt, amely őt az ingatlanközvetítői tevékenység munkavégzésre irányuló jogviszony keretében vagy vállalkozóként történő folytatására készítette fel. A nyilatkozatot az alperes így nem a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból tette meg, ezért az 1959-es Ptk. 685.§-ának d) pontjában foglalt értelmező rendelkezés alapján a közvetlen felelősségvállaló nyilatkozat megtétele során az alperes nem minősült fogyasztónak. Az alperes és a partner között létrejött jogviszony nem minősült fogyasztói szerződésnek, ezért nem volt alap a választottbírósági kikötés tisztességtelenségének vagy más okból való érvénytelenségének megállapítására sem. A per tárgyát képező jogvita eldöntésére az alperes és a felperes jogelődje között érvényesen jött létre a választottbíróság hatáskörét megalapító kikötés. Ez a kikötés elválaszthatatlanul kapcsolódott az érvényesített joghoz, ezért a felperes által engedményezéssel megszerzett követelés átszállásával a felperes a választottbírósági kikötés tekintetében is az engedményező Partner jogutódává vált. Mindezek alapján a Választottbíróság megállapította az eljárás tárgyát képező jogvita eldöntésére fennálló hatáskörét.
[8] Az al-franchise szerződésben meghatározott versenytilalmi kikötések az alperest a közvetlen felelősségvállaló nyilatkozata folytán személyében is terhelték. Az eljárás adatai alapján megállapítható volt, hogy az al-franchise szerződés megszűnését követően, a tilalmazott határozott időn belül az alperes ingatlanközvetítői tevékenységet folytatott. Ezzel az alperes megszegte az al-franchise szerződésbe foglalt, a közvetlen felelősségvállaló nyilatkozata alapján őt is terhelő versenytilalmi korlátozást, függetlenül attól, hogy ezt a tevékenységet a versenytárs ingatlanközvetítő hálózat részére vagy annak keretében milyen jogviszony alapján végezte. A közvetlen felelősségvállaló nyilatkozat kiterjedt a szerződésszegés következményeire is, ezért az alperesnek a felperes jogelődjével szemben az al-franchise szerződésben meghatározott mértékű és esedékességű kötbérfizetési kötelezettsége keletkezett. Ezt a kötbérkövetelést szerezte meg a felperes az engedményezéssel, és az alperessel szemben jogszerűen érvényesítette.
[9] Az al-franchise szerződés szerinti, jelentős összegű kötbér mértékét a felperes a keresetében csökkentett mértékben érvényesítette. A 1959-es Ptk. 247.§-ának (1) bekezdése alapján a túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti. A választottbírósági gyakorlat szerint a kötbér mérséklésének általában akkor lehet helye, ha a szerződésszegés folytán számottevő kár nem keletkezett és olyan körülmények állnak fenn, amelyek a szerződésszegő fél egyébként felróható magatartását a szerződésszegés tárgyi súlyára is figyelemmel enyhébben megítélhetővé teszik. Az alperes szerződésszegése folytán a felperest, illetve jogelődjét érhette ugyan hátrány, az azonban, hogy ez ténylegesen bekövetkezett-e, s ha igen, milyen mértékben, nem volt megállapítható. A Választottbíróság mérlegelte azt is, hogy az alperesnek szintén védelemre érdemes (egzisztenciális) érdeke fűződött a tevékenység folytatásához, és a felperes által működtetett hálózat méreteire is figyelemmel nem értékelte az eljárásban igazolódott alperesi szerződésszegést jelentős tárgyi súlyúnak. Ezért a Választottbíróság az al-franchise szerződésben kikötött kötbért a kereseti igényérvényesítés csökkentett összegéhez viszonyítottan is tovább mérsékelte, és a felperes ezt meghaladó kötbér iránti keresetét elutasította.
[10] Az al-franchise szerződés a kötbérfizetési kötelezettség esedékességét az erre irányuló felszólítás kötelezetti kézhezvételét követő ötödik munkanapban határozta meg. A felperes a fizetési felszólítást az alperes részére igazoltan megküldte, az azonban az eljárás adatai alapján nem volt megállapítható, hogy az alperes azt mikor vette kézhez. A Választottbíróság emiatt az alperest terhelő késedelmi kamat fizetési kötelezettség kezdő időpontját a keresetlevél benyújtásának napjában határozta meg.
(Vb/13173)
