Választottbírósági ítélet I. A dologi kötelezettel szembeni fellépés esetén a dologi kötelezett felelősségének terjedelme a követeléshez és a dolog értékéhez igazodik. [1959-es Ptk. 251. § (3) bek.] II. A dologi kötelezettel szembeni igényérvényesítés nem elkésett, ha arra még az adóssal (személyes kötelezett) szembeni felszámolási eljárás befejezése előtt sor került. [A Kúria GVF. VII.30.347/2016/3. számú döntése] III. A felszámolási eljárás megindulása az egyenes adós vonatkozásában nem akadályozza meg az igényérvényesítést a dologi kötelezettel szemben. A felszámolási eljárás csak a felszámolással érintett egyenes adós fizetési kötelezettségét függeszti fel, a rá tekintettel biztosítékot adó harmadik személyek vonatkozásában ez a védelem nem áll fenn. A dologi kötelezett elleni igényérvényesítésnek a hitelezői igény határidőben történő bejelentésére figyelemmel a személyes kötelezettekkel szembeni felszámolási eljárás megindítása nem akadálya. [Cstv. 4/A. §. b) bek. bc) pontja] IV. A jóhiszemű eljárás kötelezettsége az I. r. felperes perből történő elbocsátása körében nem értékelhető, ugyanis az I. r. felperes az alperesi hozzájárulás hiányában egyébként sem elbocsátható. [PTÁVB Eljárási Szabályzata 24. §. (5) bek.]
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. r. felperes jogelődje, mint hitelező és adós 2006. nyarán bankhitel szerződést kötöttek („Bankhitel Szerződés”), melyet több ízben, utoljára 2012. decemberében módosítottak. A hiteljogviszonyban 2009. októberében az eredeti adós mellé további adósok léptek be. Az alperes, mint dologi jelzálogkötelezett, a Bankhitel Szerződésben és annak módosításaiban meghatározott hitelkeret terhére felvett kölcsönösszegek és járulékai megfizetésének biztosítására 2008. áprilisában keretbiztosítéki jelzálogszerződést kötött az I. r. felperes jogelődjével („Jelzálogszerződés”), melyben az alperes kizárólagos tulajdonában álló ingatlanra 1.726.000.000 Ft. (azaz egymilliárd hétszázhuszonhat millió forint) keretösszeg erejéig második ranghelyre jelzálogjogot alapítottak. A bankhitel szerződést több alkalommal módosították, egyes módosításokhoz kapcsolódóan az alperes újabb elismerő nyilatkozatot tett, amelyben dologi kötelezettkénti helytállásának terjedelmét is módosították.
[2] Az adósok a Bankhitel Szerződés (mint keretszerződés) alapján fennálló tartozásaikat nem egyenlítették ki és felszámolás alá kerültek. Az I. r. felperes jogelődje az alperest 2017. júniusában kelt levelében felszólította arra, hogy amennyiben a tartozást határidőben nem fizeti meg, úgy követelésének behajtása iránt eljárást kezdeményez.
Az I. r. felperes kereseti kérelme és az alperes ellenkérelme
[3] Az I. r. felperes teljes követeléséből a jelen eljárásban 28.000.000 Ft tőke, valamint ennek 2014. augusztus 1. napjától a teljesítés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat 7 százalékponttal növelt mértékű késedelmi kamatait felölelő követelést kívánt érvényesíteni.
Az I. r. felperes keresete jogalapjaként az 1959-esi Ptk. 251. § (1) bekezdését, valamint 255. § (1) bekezdését jelölte meg, melynek alapján a zálogjog érvényesítése bírósági határozat alapján, végrehajtás útján történik. Miután a felek az alapul fekvő jelzálogszerződésben a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki, ezért az I. r. felperes a Választottbíróság előtt pert indított.
Az I. r. felperes keresetlevelében kérte, hogy a Választottbíróság a perindítás tényének a jelzálogul lekötött ingatlan tulajdoni lapjára történő feljegyzése iránt az Inytv. 64. § (1) bekezdés e) pontja alapján az illetékes ingatlanügy hatóságot keresse meg.
[4] Az alperes a 2017. október 20. napján kelt válasziratában a Jelzálogszerződés megkötését nem vitatta. alperes nem vitatta azt sem, hogy az I. r. felperesi fizetési felszólítást megkapta, de számára érthetetlen volt, hogy a jelen perben követelt 28.000.000 Ft-ot (azaz huszonnyolcmillió forintot) sehol nem szerepeltette az I. r. felperes. Az alperes arra hivatkozott, hogy az I. r. felperessel szemben ő maga fizetési kötelezettséget nem vállalt. Az alperes hivatkozott továbbá arra, hogy a felszámolási eljárás alatt a Csőd- és Felszámolási Eljárásról szóló 1991. évi XL törvény („Cstv.” vagy „Csődtörvény”) 4/A. § a) pontja értelmében a zálogjogosult a zálogjog érvényesítésével összefüggő jogait nem gyakorolhatja, ha a zálogtárgyból való kielégítés a felszámolási eljárás során történik. Így alperes álláspontja szerint törvényi akadálya van a zálogjog érvényesítésének. Ez alapján az alperes kérte az ellenkérelemben a per megszüntetését és a kereset elutasítását.
A Választottbírósági Eljárás szünetelése és folytatása
[5] Az alperes és az I. r. felperes közös kérelme alapján a Választottbíróság 6 hónap időtartamra megállapította a választottbírósági eljárás szünetelését, amelyről 2018 augusztusában a Választottbíróság értesítette a feleket.
[6] Az I. r. felperes 2019 februárjában kelt beadványában kérte a Választottbíróságtól az eljárás folytatását tekintettel arra, hogy az I. r. felperes nem fogadta el az alperes által a jelzálogjoggal terhelt ingatlan tehermentesítésére felajánlott összeget, így a felek között egyezség nem jött létre. Az I. r. felperes a kérelmét a Választottbíróság és az alperes részére megküldte.
Az I. r. felperes személyében bekövetkező jogutódlás megállapítása iránti kérelem és az alperes tiltakozása
[7] Az I. r. felperes, mint jogelőd, és a II. r. felperes, mint jogutód 2019 áprilisában kelt közös kérelmükben a Választottbíróság Eljárási Szabályzatának 30. §-ában foglaltakra hivatkozással kérték az I. r. felperes eljárásból történő elbocsátását és a II. r. felperes önkéntes eljárásba lépésének megállapítását.
A II. r. felperes 2019 áprilisában a jogutódlás jogalapjának igazolásaként megküldte a Választottbíróság részére az I. r. felperes és a II. r. felperes között 2018 decemberében létrejött engedményezési szerződést, amellyel a Bankhitel Szerződés szerinti adóssal szemben fennálló követelés tulajdonjoga 2019 februárjában a II. r. felperesre szállt át.
[8] Az alperes 2019. májusi beadványában vitatta a jogutódlás tényét, és az engedményezési szerződés érvénytelenségére hivatkozott több okot is megjelölve. Az alperes ezen beadványában részletesen kifejtette, hogy álláspontja szerint az érvénytelen engedményezési szerződés alapján az I. r. felperes eljárásból történő elbocsátása és a II. r. felperes önkéntes eljárásba lépése nem lehetséges, és a jogutódlás rosszhiszemű eljárásnak tekintendő.
[9] A II. r. felperes 2019 májusában engedményezési okiratot nyújtott be, amely az I. r. felperes és a II. r. felperes között keletkezett. Az engedményezési okirat szerint a követelés összege 250.000.000 Ft (azaz kettőszázötven millió forint) lejárt tőkekövetelés, valamint a lejárt tőkekövetelés után 2016 decemberétől a Bankhitel Szerződésben szabályozott mértékű késedelmi kamat követelés. A követelés biztosítékai között az engedményezési okirat megjelöli a jelzálogul lekötött ingatlant. Az engedményezési okiratban az I. r. felperes feltétel nélküli és visszavonhatatlan hozzájárulását adta ahhoz, hogy a keretbiztosítéki jelzálogjog a jogutód javára engedményezés jogcímén annak eredeti ranghelyén bejegyzésre és ezzel egyidejűleg az I. r. felperes, mint a jelzálog jogosultja, törlésre kerüljön.
A választottbíróság ítélete
[10] A Választottbíróság az I. r. felperes kereseti kérelmét alaposnak találta és annak helyt adott. és az alperest, mint dologi kötelezettet a kielégítési jog gyakorlásának tűrésére kötelezte. A Választottbíróság az eljárás díjának és az I. r. felperes jogi képviselőjének munkadíjának viselésére a pervesztes alperest kötelezte.
[11] A Választottbíróság elsődleges azt vizsgálta, hogy alperesnek, mint dologi jogi kötelezettnek az I. r. felperes irányában fennáll-e kötelezettsége. E körben megállapította a Választottbíróság, hogy a Ptk. 251. § (3) bekezdése alapján a dologi kötelezettel szembeni fellépés esetén a dologi kötelezett felelősségének terjedelme a követeléshez és a dolog értékéhez igazodik. Helyes volt tehát ezért az I. r. felperes eljárása, amelynek során először a követelés teljesítésére hívta fel az alperest, mint dologi kötelezettet és a teljesítés elmaradása esetére helyezte kilátásba a kielégítési jog gyakorlását, valamint hívta fel az alperest a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére.
[12] A Választottbíróság másodlagosan vizsgálta azt is, hogy az egyenes adósokkal szemben megindított felszámolási eljárás befolyással van-e a dologi kötelezettel szembeni igényérvényesítésre. Ennek vonatkozásában a Választottbíróság megállapította, hogy a felszámolási eljárás megindulása az egyenes adós vonatkozásában nem akadályozza meg az igényérvényesítést a dologi kötelezettel szemben. A felszámolási eljárás csak a felszámolással érintett egyenes adós fizetési kötelezettségét függeszti fel, a rá tekintettel biztosítékot adó harmadik személyek vonatkozásában ez a védelem nem áll fenn. A dologi kötelezett elleni igényérvényesítésnek a hitelezői igény határidőben történő bejelentésére figyelemmel a személyes kötelezettekkel szembeni felszámolási eljárás megindítása nem akadálya.
[13] Az alperes vitatta továbbá I. r. felperes és II. r. felperes közötti engedményezési szerződés érvényességét. Az ügy iratai alapján a Választottbíróság álláspontja szerint az alperes nem támasztotta alá kellően, hogy miért tilos és jóerkölcsbe ütköző az engedményezési szerződés és az engedményezési okirat. A jóhiszemű eljárás kötelezettségét az I. r. felperes perből történő elbocsátásával kapcsolatosan érvelte és ebben a tekintetben a Választottbíróság szerint nem volt jelentősége az elbocsátás körében a jóhiszeműségi érvelésnek, hiszen az alperesi hozzájárulás hiányában az I. r. felperes egyébként sem volt elbocsátható a perből. A Választottbíróság megállapította továbbá, hogy a jelen ügyben az átszállás bejegyzésre került az ingatlannyilvántartásba, de ettől függetlenül is a Ptk. 329 (1) bekezdése szerint a II. r. felperes a régi jogosult, azaz az I. r. felperes helyébe lépett, és így átszálltak rá a követelést biztosító zálogjogok is.
(Vb/7/2017)
