1/8/2023. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. Peres felek 2018. 11. 27.-én kölcsönszerződést kötöttek. Alperes, mint hitelező 2019. 02. 11.-én azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést arra hivatkozva, hogy felperes, mint adós annak következtében, hogy eltitkolta: ügyfélcsoportjában másik vállalkozásban is résztulajdonos, amely kényszertörlés alatt áll, un. jogosulatlan felhasználásnak minősülő magatartást tanúsított. Bár felperes felszólította alperest a kölcsönösszeg folyósítására, ezt alperes a felmondásra hivatkozva elutasította, és új hiteligénylést javasolt. A kialakult vitában felperes részben arra hivatkozott, hogy a kölcsön folyósításának feltételeit, így az óvadék átutalását is teljesítette, részben viszont hajlandóságát fejezte ki új kölcsönszerződés megkötésére.
2. Alperes az óvadékként átutalt összeget felperesnek visszautalta, aki másik hitelezővel kötött kölcsönszerződést, amelyből felperes eredeti szándéka szerint megvásárolt egy ingatlant. Az ingatlanárak megemelkedése folytán ez csak 15.000.000.- Forinttal magasabb áron vált lehetségessé. Felperes 2019. 10. 15-i levelében szerződésszegéssel okozott károkozás jogalapjára hivatkozva fizetési felszólítást küldött alperesnek, az igényelt kártérítés összegét 27.500.000.- Forintban jelölve meg. Minthogy alperes jogosulatlan forrásfelhasználásra hivatkozva elzárkózott kártérítés fizetésétől, felperes 2021.05.10-én keresetet indított alperes ellen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróságnál.

A peres felek nyilatkozatai

3. Felperes keresetének jogalapjaként alperes szerződésszegésére hivatkozott, amely abban áll, hogy alperes nem folyósította a szerződés szerinti kölcsön összegét. Felperes hivatkozott az alperesi felmondás alaptalanságára, mivel szerinte alperes már a kölcsönigénylés elbírálása folyamán – felperes tájékoztatása alapján - tudomására jutott körülményre (kényszertörlés alatt álló másik vállalkozás léte) hivatkozott, amely tehát előtte már a szerződéskötést megelőzően ismeretes volt. A kölcsönszerződés 2.3. pontja szerint viszont a folyósítás megtagadására csak az adós körülményeiben a szerződéskötést követően bekövetkező kedvezőtlen változások adhatnak alapot. A szerződés 6.1. pontja szerinti jogosulatlan forrásfelhasználás viszont logikailag és eljárási rend szempontjából is csak a szerződéskötést követő időre vonatkozhat, hiszen ha erről a hitelező már ezt megelőzően is tudna, úgy alá sem írná a szerződést. Minthogy felperes a kényszertörlés alatti társaság állapotáról már 2018.11.26-án tájékoztatta alperest, nem felel meg a valóságnak, hogy valótlan adatot szolgáltatott volna. Alperes gondatlan eljárása nem eshet felperes terhére, hiszen saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat [Ptk 1:4.§ (2) bek.]. Alperes felmondásában hivatkozott arra, hogy a CRR5 4. cikk 39. pontja szerint felperes a kényszertörlés alatt álló vállalkozással egy ügyfélcsoportot képez, mégis megkötötte a kölcsönszerződést. Az alperes szerződésszegését tehát egy szerződéskötés időpontjában előre látható körülmény és az ebből következő gondatlan alperesi hitelbírálat okozta. Felperes F/11 alatt levélváltás csatolt, mely szerint alperes 4 hónappal a szerződéskötés után a szerződéskötést megalapozó dokumentumok megfelelőségét vizsgálat alá vette, ami szintén azt bizonyítja, hogy alperes a hitelbírálat során nem kellő körültekintéssel járt el.

Felperes vitatta alperesnek egy MNB-ajánlásra való hivatkozását, amely miatt a kölcsönt nem tudták folyósítani, és nem tehetett mást, mint hogy felmondja a szerződést. Felperes szerint az ajánlásnak jogi kötőereje nincs, amellett a szerződéskötést követően tették közzé. Felperes szerint ezzel a visszaható hatályú döntésével alperes kárt okozott felperesnek. Felperes hivatkozott a jóhiszeműség és tisztesség alapelvét rögzítő szabályra is [Ptk 1:3.§ (2) bek.], melyet alperes eljárása sért. Hivatkozott továbbá a pacta sunt servanda Ptk 6:34. §-ába foglalt szabályára is.

4. A kárigényének jogalapja tekintetében felperes hivatkozott a Ptk 6:522. § (1) bek.-ére, és a 6: 527. § (1) bek.-ére hozzátéve, hogy ő kárenyhítési kötelezettségének tett eleget, amikor a kölcsönszerződés segítségével megvásárolni kívánt ingatlan vevőinek az ingatlanárak megemelkedése miatt 15.000.000.- Forint kártérítést fizetett. Az új finanszírozó igénybevétele felperes számára 951.750.- Ft költségként merült fel, amely ugyancsak kárnak minősül. Végül felperes hivatkozott arra, hogy a 2019. évi idény jelentős részének az újabb kölcsön igénybevétele miatti kiesése következtében előállt bevételkiesése folytán további 11.000.000.- Forint kára keletkezett. Felperes utalt a szerződésszegésért viselt felelősség négy, megítélése szerint teljesült feltételre.
5. Felperes késedelmi kamatot is igényelt a kártérítés megfizetésére felszólító levél kézhez vételét követő 16. napjától kezdve, amelyet a tértivevény tanúsága szerint 2020. 11. 01. napjában jelölt meg. Felperes perköltséget is igényelt.

Felperes bizonyítási indítványokat is előterjesztett, a pertárgy értékét pedig 26.951.750.- Forintban határozta meg.

6. Alperes 2021. 07.12-én kelt válasziratában a kereset megalapozatlanság miatti elutasítását, és felperesnek a perköltségekben való marasztalását kérte. A tényállás tekintetében alperes előadta, hogy felperes 2019. 11. 13-án írta alá és nyújtotta be a kölcsön-kérelmi adatlapot és az MFB-adatlapokat, amelyeken látható, hogy a kapcsolt vállalkozás adataira vonatkozó részt nem töltötték ki, azok létéről és helyzetéről felperes nem tájékoztatta alperest. Ezen felperes által közölt adatok birtokában alperes, majd a refinanszírozó MFB 2018. 11. 26-án jóvá hagyta a hitelkérelmet, amelyet másnap közjegyzői okiratba foglaltak. A csatolt levélváltás azonban bizonyítja, hogy alperes 2018. 11. 26-án 15:19 h-kor kérdezett rá felperesnél a kapcsolt vállalkozás kényszertörlésének okára, amelyre felperes ugyanaznap 17:06 h-kor, azaz az üzleti órák zárása után kelt levelében elismeri a problematikus állapotban lévő kapcsolt vállalkozás létét, holott a kényszertörlési eljárás tényéről 2018. januárja óta tudomással bírt.
7. A létrejött szerződés alapján felperes a vállalt 15.000.000.- Forint óvadék helyett 2019.02.08-án csak 5.000.000.- Forintot utalt át, megszegve ezzel a kölcsönszerződést.

Mindezekre tekintettel alperes 2019. 02.11.-én a szerződést a megtévesztő adatszolgáltatás, és a késedelmes óvadékfizetés miatt azonnali hatállyal felmondta, ezzel a szerződés megszűnt, alperes pedig elszámolási kötelezettségének eleget téve visszautalta felperesnek az óvadék már megfizetett részét. A tényállás alapján alperes szerint megalapozatlan felperes azon állítása, mintha felperes kára alperes károkozásából származna, összegszerűen pedig az állított kár nem bizonyított. Alperes hivatkozott ezen túlmenően a kölcsönszerződés 8.5. pontjára, amely jogosulatlan forrásfelhasználás esetére alperes felelősségét kizárja. márpedig a kényszertörlésre került kapcsolt vállalkozás ténye a jogosulatlan forrásfelhasználást bizonyítja.

8. Alperes jogi álláspontját abban összegezte, hogy nem követett el szerződésszegést, így a felperes által nem bizonyított összegű kárt sem okozott felperesnek. Alperes hivatkozott a szerződés 10.14. pontja alapján a szerződésre kiterjedő Üzletszabályzatáról, amelynek II. rész 1.1. és 1.2. pontja rendelkezik a felek kölcsönös tájékoztatási kötelezettségéről, az 1.4. pont pedig a kölcsönt igénybe vevő felelősségét szögezi le a nyújtott információk pontos és helytálló voltáról: ezek nem vezethetnek a kölcsönt nyújtó megtévesztésére. Alperes rámutatott arra, hogy felperes nem tett eleget eme együttműködési kötelezettségének azzal, hogy eltitkolta kényszertörlés alatt álló kapcsolt vállalkozását, illetve ezen vállalkozás nehézségeit kiküszöbölhetőnek tüntette fel. Alperes hivatkozott a Ptk 6:62. § (1) bek.-re, amely a szerződéskötési tárgyalások alatt is tájékoztatási kötelezettséget ír elő, Üzletszabályzatának II.rész 5.2. h) alpontjában rögzített felelősség-kizárási rendelkezésre, a 6.1. pont j) alpontjára, amely az adatszolgáltatás késedelmes teljesítését, illetve félre vezető információ adását súlyos szerződésszegésnek minősíti, amelyek a 6.2. pont szerint azonnali hatályú felmondásra adnak alapot. Alperes hivatkozott a fentiekkel együtt értelmezendő MFB Pénzügyi Vállalkozás Refinanszírozási Konstrukció II. Programra (PVRK II.) vonatkozó ÁSzF-re is, amely 4. pontja rögzíti a kölcsönt igénylőnek a teljes hitelbírálati dokumentáció rendelkezésre bocsátását előíró kötelezettségét. Ennek 7. pont b) alpontja a jogosulatlan forrásfelhasználást azonnali felmondás jogalapjaként jelöli meg a jogosulatlan forrásfelhasználást, a h) alpont pedig ugyancsak azonnali hatályú felmondás jogalapjaként jelöli meg azt, ha a kölcsönigénylő a hitelbírálat során adat eltitkolásával vagy más módon megtéveszti a hitelt folyósítót. Felperes a kölcsönszerződés aláírásával elfogadta a hivatkozott szabályzatok rendelkezéseit.
9. Alperes arra a következtetésre jutott, hogy felperes a hitelbírálat lezárását megelőző tájékoztatást elmulasztotta, büntetőjogi felelőssége tudatában az MFB-Adatlap 7. oldalán nyilatkozott, hogy egyetlen vele kapcsolatos ügyfélcsoportot képező vállalkozás sem áll a megszüntetésére irányuló eljárás alatt, továbbá megtévesztő információkkal azt a látszatot keltette, hogy a kényszertörlési eljárás megszüntetése iránt eljár. Alperes bemutatta a „kapcsolatban álló ügyfelek csoportja” fogalmának a MNB 28/2018 (XII.10.) sz. ajánlása általi meghatározását hangsúlyozva, hogy az MNB gyakorlata szerinti elvárás a folyamatban lévő ügyekben is az ajánlásnak való megfelelés. Felperes sem az óvadékot nem fizette meg, sem a kényszertörlési eljárás megszüntetését nem érte el, így a felmondás jogosulatlan forrásfelhasználásra, mint jogalapra való hivatkozással történt felmondása megalapozott volt.

Felperes kárigényét alperes mind jogalapját, mind összegszerűségét illetően megalapozatlannak tartotta. A jogalap tekintetében vitatta, hogy alperesnek felperessel szembeni kárigénye keletkezhetne felperes kívülálló harmadikkal: az alperes által vásárolt ingatlan eladójával kötött szerződéséből, amelyben alperes nem is szerződő fél.

10. Mindezekre tekintettel alperes szerint felperes kártérítési igénnyel nem léphet fel.
11. Alperes leszögezte, hogy nem szegte meg a szerződést, viszont felperes azzal, hogy óvadék-teljesítési, és tájékoztatási-együttműködési kötelezettségét nem, illetve hiányosan teljesítette, jogi alapot szolgáltatott a szerződés alperes általi azonnal hatályú felmondásához, ezért kárigényének nincs jogalapja, kérte a kereset elutasítását. Alperes elegendőnek tartotta a már rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat a jogvita eldöntéséhez, szakértő kirendelését ellenezte. Alperes kérte felperesnek a perköltségekben való marasztalását is.

Felperes alkalmazhatatlannak tartotta a felelősség-kizárást (kölcsönszerződés 8.5. pont), utalva a Ptk 6:152. §-ra, amely a szándékos károkozásért való felelősség-kizárást nem teszi lehetővé. Alperes a szándékosságra vonatkozó állítását visszautasította.

12. Felperes első helyen előterjesztett, 15.000.000.- Forint összegű kárigényével kapcsolatban felperes előadta: a kár és az alperesi felmondás közötti okozati összefüggés abban áll, hogy felperes és az eladók között, a kölcsönnel megvásárolni kívánt ingatlanra vonatkozó első (2018. novemberi) adásvételi szerződésben kikötött vételárnak a második (2019. júniusi) adásvételi szerződésben való változatlan fenntartását eladók azzal a feltétellel vállalták, hogy felperes kártérítés jogcímén 15.000.000.- Forintot fizet eladóknak. Alperes ezt vitatta, és előadta: az első adásvételi szerződés nem, csak a második ment teljesedésbe, emiatt kellett vállalnia felperesnek ennek az összegnek a megfizetését. Felperes kérte az elmaradt haszon megállapítására vonatkozó, általa kérelmezett szakértői véleménynek erre a kárigényre való kiterjesztését. Alperes a bizonyítási indítványokat szükségtelennek, és az Eljárási Szabályzat 40. § (4) bek.-ére tekintettel elkésettnek is tartotta.
13. A második: 951.750.- Forint összegű felperesi kárigénnyel kapcsolatban felperes előadta, hogy a keresetlevélben tévesen jelölte meg ezt az igényt a második kölcsön felvételével kapcsolatos káraként: módosította igényét akként, hogy ennek az összegnek csak két (38.550.- és 6600.- Forint összegű, összesen 41.155.- Forint összegű, az F/22 mellékletben szereplő számlákkal igazolt) tétele vonatkozik a második kölcsönnel kapcsolatos költségeire, míg az összes többi az első, jelen per tárgyát képező kölcsönügylettel kapcsolatban merült fel. Az első kölcsönügylettel kapcsolatos költségeket ezért felperes - keresetét módosítva – a vagyonában beállt értékcsökkenés jogcímén [Ptk. 6:522. § (2.) bek. a) pont], míg a második kölcsönügylettel kapcsolatos költségei megtérítését a vagyoni hátrány kiküszöbölésére [Ptk 6:522. § (2) bek. c) pont] hivatkozva igényli. Az okozati összefüggést felperes abban látta, hogy ezek a költségek felmerültek, de a kölcsön folyósítására nem került sor, költségei nem térültek meg. Alperes előadta, hogy a 2019. évi kifizetésekre ráhatása nem volt, és a vagyoni értékcsökkenést is vitatja. Alperes a költségek felmerülését nem vitatta, azonban az okozati összefüggés szerinte nem áll fenn, mivel a kialakult helyzetet felperes magatartása idézte elő, így kára sem keletkezhetett, az okozati összefüggés nem is értelmezhető. Alperes felperes bizonyítási indítványait szükségtelennek tartotta.
14. A Választottbíróság végzést hozott, amellyel felhívta feleket, hogy folytassanak záros határidőn belül egyeztető tárgyalásokat, amelyek eredménytelensége esetén jelöljenek közösen szakértőt. Ennek eredménytelensége esetére a Választottbíróság jelezte, hogy maga fog szakértőt kirendelni.
15. Felperes 2022. 07. 05-én kelt levelében arról tájékoztatta a Választottbíróságot, hogy a felek között lefolytatott egyeztető tárgyalás nem vezetett eredményre, a szakértőre vonatkozó indítványát későbbiekben bejelenti. Alperes ugyanezen napon kelt beadványában felperes nyilatkozatával megegyezően nyilatkozott, hozzátéve, hogy szakértő személyének közös előterjesztésére nem lát lehetőséget, a kirendelést továbbra is indokolatlannak tartja, azonban ha erre mégis sor kerül, akkor idegenforgalmi (turisztikai, szálláshely-szolgáltatási) területen jártas igazságügyi könyvszakértő, vagy igazságügyi könyvszakértő mellett ilyen ismeretekkel rendelkező társszakértő kirendelését látja indokoltnak.
16. Felperes 2022.07.13-án kelt beadványában kérte, hogy a Választottbíróság az elmaradt haszon címén előterjesztett igényei tekintetében idegenforgalmi (turisztikai, szálláshely-szolgáltatás) szakterületen jártas igazságügyi könyv- és gazdasági szakértőt, 11.000.000.- Forint összegű kártérítési követelése tekintetében ingatlanforgalmi igazságügyi szakértőt rendeljen ki. Felperes ezt a kárigényét arra alapította, hogy a kölcsönhöz való késedelmes hozzájutása miatt a szálláskiadásból a 2019. évi idényben várt bevételei jelentős része kiesett. Felperes mindkét esetre vonatkozóan előterjesztette a szakértőnek felteendő, és a szakértő által megválaszolandó kérdéseket, azonban a kirendelendő szakértő szakértői díját nem előlegezte meg. Alperes rámutatott arra, hogy a Választottbíróság által kirendelt szakértő díjának mértéke nem mentesíti a bizonyítási teher alól felperest, a díj megfizetésének elmulasztása pedig oda vezetett, hogy felperes igénye bizonyítatlannak minősül.

A Választottbíróság ítélete

17. Felperes keresete részben alapos.
18. Bár a peres felek nem vitatták, a Választottbíróság az ESz jelen eljárás megindításának napján hatályos szövege 30. §-ának (1) bekezdése értelmében saját hatáskörének fennálltát hivatalból is vizsgálta, és megállapította, hogy a felek által 2018. 11. 27.-én kötött, közjegyzői közokiratba foglalt kölcsönszerződés részét képező, a jelen per alperesének: az alperesnek az üzletszabályzata 1.6.2. pontjába foglalt választottbírósági kikötés alapján a jogvita elbírálására hatásköre kétséget kizáróan fennáll.
19. A Választottbíróság a felek jogvitájának lényegét abban látja, hogy felperes a Kölcsönszerződés 6.1. pontjára alapított felmondás alaptalanságát állítva alperesi szerződésszegésre hivatkozik, alperes viszont az azonnali hatályú felmondást jogilag megalapozottnak tartja, ami az alperesi szerződésszegést kizárja.

A Választottbíróság a tényállás megállapítása során arra a felek által sem vitatott, és a Választottbíróság rendelkezésére álló iratok által is egyértelműen igazolt következtetésre jutott, hogy a felek azzal a közös tudomással kötötték meg a szerződést: felperes oldalán a jogosulatlan forrásfelhasználás egyik eseteként megfogalmazott körülmény már fennáll. A szerződés megkötésekor a felek közös tudomással bírtak a jogosulatlan forrásfelhasználást megvalósító körülményről, így arról, hogy felperes a jogosulatlan forrásfelhasználás állapotában van, így „sántikáló” szerződést kötnek. Olyan szerződést, amelyet a szerződés részét képező MFB Útmutató 9.1.r) pontja szerint meg sem köthettek volna; a szerződéskötéssel tehát magát a megkötött szerződést közös tudomással, tudatosan nyomban megszegték.

20. E szerződéskötéskori közös tudomás a jelen jogvita szempontjából egyben kizárja a Kölcsönszerződés 6.1. pontja azon előfeltételként megfogalmazott tényállási eleme megvalósulását, amely a szerződéskötést követő tudomásra jutásra vonatkozik. Alperes erre tehát tévesen hivatkozott. A Választottbíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy alperesnek a felmondás jogalapjaként megjelölt, a Kölcsönszerződés 6.1. pontjára, következésképpen ezt megelőzően a 8.1.b), és 8.2. pontjaira való hivatkozása téves, felmondása és a kölcsön folyósításának elmaradása pedig ebből következően nélkülözi a jogalapot.

A Választottbíróság álláspontja szerint fentiekből következően felperes keresetének jogalapja fennáll: a szerződés alperes általi megszegése – a Kölcsönszerződés felmondása a felmondásra okot adó jogalap híján – megállapítható. A Választottbíróság a kereset jogalapjaként elfogadta felperesnek az alperesi szerződésszegésre való hivatkozását, és az alperesi szerződésszegést - figyelemmel a Kölcsönszerződés 1.1., 1.2., 1.6. és 2.3. pontjaiban vállalt kötelezettségei megszegésére - megállapította.

21. A Választottbíróság álláspontjának kialakításánál különös tekintettel volt a Kölcsönszerződés 2.3. pontjára, amely a Választottbíróságnak a 6.1. pont, mint felmondási ok alperes általi hivatkozhatóságával kapcsolatos minősítését megerősíti. A Választottbíróság álláspontja szerint - egyetértve a Felperes álláspontjával - ez a kikötés ugyancsak arra az esetre teszi lehetővé alperes számára a hitel folyósításának megtagadását, ha az adós-felperes körülményeiben „a szerződés megkötése után” olyan lényeges változás áll be, amely miatt a szerződés teljesítése a hitelező-alperestől többé nem várható el. A feleknek a kényszertörlés alatt álló vállalkozással, mint a jogosulatlan forrásfelhasználás megállapítására okot adó körülménnyel kapcsolatos szerződéskötéskori közös tudomása folytán a Választottbíróság megállapította, hogy ebben a vonatkozásban felperes körülményeiben nem állt be a szerződéskötést követően olyan változás, amely a folyósítás megtagadásának jogalapja lehetett volna.
22. A Választottbíróság ebből következően osztja felperesnek a Ptk 6:34., valamint 6:137. §-ára való hivatkozását. A Ptk. e két rendelkezése szorosan összefügg (Az új Ptk magyarázata. hvgorac 2013. V/VI. 222. old.); alperes a szerződést nem teljesítette tartalmának megfelelően azzal, hogy az alperesi kötelezettség teljesítése: a kölcsön folyósítása a felmondás következtében elmaradt.
23. A Választottbíróság a kereset jogalapjának vizsgálatánál figyelembe vette a feleknek a Ptk. 1:3. § (2) bek.-ére és 1:4. § (1) és (2) bek.-ére való hivatkozásait, és megállapította, hogy e szabályok a jogvita megítélésénél ugyan jogi relevanciával bírnak, azonban minthogy alapelvekről van szó, azok a Ptk. fentiekben írt részletszabályain keresztül érvényesülnek (Az új Ptk magyarázata V/VI. hvgorac, 2013. 222.old.).

A Választottbíróság elkülönítetten vizsgálta a felek magatartásának ezen alapelvekhez való viszonyát egyrészt a szerződéskötés, másrészt a szerződés alperes általi felmondása szempontjából. Ez különösen indokolt, mivel a felek hivatkozásaiban e két tényállási elem, és azoknak a fenti két alapelvhez való viszonya nehezen áttekinthetően keveredik.

24. A szerződéskötés tekintetében a Választottbíróság megítélése szerint az a tény, hogy a felek a Kölcsönszerződés megkötésekor közös tudomással bírtak a kapcsolt vállalkozás kényszertörlés alatt álló voltáról, mint szerződéskötést kizáró okról, ám a szerződést mégis megkötötték, azt bizonyítja, hogy a szerződéskötés tekintetében mindkét fél megsértette a Ptk 1:3 § (2) bek.-ét. A jóhiszeműség és tisztesség alapelvét kibontó általános jellegű konkrét szabályt megfogalmazó rendelkezést (a venire contra factum proprium tilalmának egyik megfogalmazását - Az új Ptk magyarázata I/IV. hvgorac, 2013. 52.old.) sérti az, hogy a felek joggyakorlása kölcsönösen szemben áll korábbi magatartásukkal, amelyben a másik fél bízhatott.
25. A szerződéskötéstől különböző kérdés a Kölcsönszerződés alperesi felmondása és a teljesítés elmaradása. Ez nem mindkét szerződő fél, hanem csak alperes részéről valósítja meg a Ptk. 1:3. § (2) bek. sérelmét, mivel az szemben áll alperesnek korábbi: a szerződéskötés tényében megvalósult magatartásával, amely szerződés teljesítésében felperes okkal bízhatott. Az alperesi felmondás és a teljesítés elmaradása egyben sérti a Ptk 1:4. § (2) bek.-ét is: alperes a „sántikáló” szerződés megkötésében megnyilvánuló saját felróható magatartására hivatkozva kíván szabadulni szerződéses kötelezettségei teljesítése alól.
26. Ezek a jogsértések a Ptk. idézett részletszabályain (6:34., és 6:137. §) keresztül alátámasztják az alperesi felmondás és a teljesítés elmaradása jogellenességét, és így megerősítik a Választottbíróságnak a szerződésszegésnek, mint a kereset jogalapjának fennállásával kapcsolatos álláspontját. A fenti két jogsértő magatartás elkülönítése, és egymásra vonatkoztatott értékelése megnyitja az utat, egyben biztosítja, hogy a Választottbíróság a két felhívott alapelv mindkét fél általi megsértésének - a felperes által érvényesíteni kívánt kárigények elbírálása szempontjából - a későbbiekben ítéletében ugyancsak jelentőséget tulajdonítson.
27. A Választottbíróság a kereset jogalapjának tisztázását követően megvizsgálta az alperes védekezését, mely szerint felperes a Ptk. 6:89. § (3) bek.-ére: az egyéves megtámadási határidő elteltére tekintettel már nem vitathatja a felmondás jogszerűségét. A Választottbíróság rámutat arra, hogy a hivatkozott szabály a szerződés létrejötte, léte, és nem annak felmondása megtámadhatóságáról szól, ezért alperes hivatkozása téves.
28. A Választottbíróság megvizsgálta alperesnek a szerződés 8.5. pontjára való hivatkozását, amely jogosulatlan forrásfelhasználásra alapított felmondás esetén kizárja hitelező kártérítési felelősségét. Felperes álláspontja szerint egyrészt folyósított hitel hiányában a felelősség kizáró klauzula a jelen ügyre nem alkalmazható, másrészt véleménye szerint a klauzula a Ptk. 6:152. §-ába ütközik, mely tiltja a szándékosan okozott kárért való felelősség kizárását. (2021. november 9. napi tárgyalási jkv. 3. old.).
29. A Kölcsönszerződés 8.5. pontja az alábbiak szerint rendelkezik:

„8.5. Hitelező kizárja a felelősségét mindazon károkért, amelyeket Adósnak, vagy bármely jelen szerződést félként aláíró személynek jelen szerződés megkötésével, vagy annak jelen szerződés 8.1.b) pontja alapján történő megszüntetésével okoz, ha az Adós a részére folyósított hitel tekintetében Jogosulatlan Forrásfelhasználást követ el, függetlenül attól, hogy az az Adós vagy a Hitelező saját eljárására vagy mulasztására vezethető vissza. Adós kijelenti, hogy jelen felelősség kizárását tudomásul veszi. Adós ezen nyilatkozatát azon körülményeire tekintettel is teszi, hogy tisztában van a jelen Kölcsönszerződést szabályozó előírásokkal.”

30. Mivel a Választottbíróság elfogadta felperes azon érvelését, hogy a Kölcsönszerződés 8.5. pontjának tárgyi hatálya a perbeli esetre nem terjedt ki, a hivatkozott szerződéses rendelkezés esetleges semmisségének vizsgálata okafogyottá vált.

A Választottbíróság megítélése szerint alperes a Kölcsönszerződést a jogalap nélküli Felmondással és a kölcsön folyósításának elmaradásával megszegte, kártérítési felelősségének a szerződésbe foglalt kizárására való hivatkozása megalapozatlan, így felperesnek a Ptk. 6:142. §-ára való hivatkozása kártérítési igényét megalapozza.

31. A Választottbíróság figyelembe vette alperesnek a Ptk. 6:142. § második mondatára való hivatkozását, amely az elmaradt haszon tekintetében, mindazonáltal általában is a jelen perbeli felperesi igények jogalapjával összefüggésben a szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés feltételeit fogalmazza meg. Mivel az egyik feltétel szerint mentesülésre az vezethet, ha a szerződésszegést a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, alperes mentesülésre való hivatkozása alaptalan: a szerződésszegését megvalósító felmondásában megjelölt körülmény (kényszertörlés alatt álló kapcsolt vállalkozás léte) már a szerződéskötéskor, sőt röviddel azt megelőzően is ismert volt alperes előtt. Alperes tehát nem hivatkozhat alappal arra, hogy ezt a körülményt nem látta előre.
32. A Választottbíróság a kereset jogalapjának és alperes mentesülési lehetőségeinek vizsgálata után megvizsgálta felperes keresetében előterjesztett három kártérítési igényét (ingatlanárak emelkedése miatt keletkezett kár, a kölcsön költségei, elmaradt haszon.
33. A kárigények elbírálásának előkérdéseként a Választottbíróság vizsgálta, hogy a kárigények keletkezésében milyen szerepe van azon – mindkét fél által hivatkozott – alapelvek sérelmének, amelyeket a Ptk 1:3. § és 1:4. §-a fogalmaz meg. E két alapelv sérelme ugyanis megerősítheti felperesnek a szerződés szerint őt terhelő tájékoztatási kötelezettsége alperes által állított megszegését, eljárása jogellenességét.
34. A tényállás tisztázása során bebizonyosodott, hogy felperes a szerződés szerint őt terhelő tájékoztatási kötelezettségét több ízben megszegte. Felperes – az alperes által A/6 alatt csatolt – adatlapokon a kapcsolt vállalkozásaira vonatkozó kérdéseket nem válaszolta meg (a kérdéssor ezen sorait – 4., 5., pont - nem töltötte ki), holott a 2018. januárjában megindult kényszertörlési eljárásról (A/10 alatt csatolva) tudomása volt; az A/6 alatt csatolt dokumentum 7. pontjában büntetőjogi felelőssége tudatában tett 2018. 11. 13-án nyilatkozatot, mely szerint nincs olyan kapcsolt vállalkozása, amely csőd-, felszámolási vagy egyéb – a megszüntetésére irányuló eljárás alatt állna. Alperes – a kölcsönszerződés részét képező – Üzletszabályzatának I. rész 1.1., 1.2., és 1.4. pontja részletesen és egyértelműen rögzíti, hogy a kölcsönvevő ügyfél már a hitelbírálati folyamat, azaz az üzleti tárgyalások alatt is tájékoztatni köteles a jövőbeni hitelezőt minden, az üzleti kapcsolat szempontjából jelentős körülményről. Az 1.4. pont kiemeli a kölcsönért folyamodó felelősségét azért, hogy a hitelező részére nyújtott információk pontosak és helytállóak legyenek, és nem vezethetnek a kölcsönadó hitelező megtévesztésére. Felperes alappal hivatkozik a Ptk 6:62. § (2) bek.-ére, azaz arra, hogy alperes közhitelű nyilvántartásokból tájékoztatást szerezhetett volna a kölcsön nyújtását alapvetően befolyásoló, általa elhallgatott körülményről, ezért a tájékoztatási kötelezettség megsértésére nem hivatkozhat. Mindazonáltal a Választottbíróság nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy ebben az esetben olyan körülménnyel kapcsolatos megtévesztésről van szó, amely miatt a szerződés részét képező MFB Útmutató 9.1.r) pontja szerint kölcsönvevő-felperes a kölcsönvevők köréből kizárt, vele tehát alperes nem köthetett volna szerződést. Felperesnek a Ptk 6:62. §-ára mentesülésként való hivatkozása részben a fontos körülmény elhallgatásában, részben az Üzletszabályzat általános érvényű rendelkezéseit sértő tájékoztatásaiban (kölcsönadó-alperes kifejezett nyilatkozatokkal való megtévesztése) megnyilvánuló jogsértő magatartását nem menti, mivel ezekkel nem hozható összefüggésbe: eljárásának jogsértő volta a szerződés idézett pontjainak, valamint a Ptk 1:3. § (2) bek.-ének megsértésén alapul. Alperes tehát emellett alappal hivatkozik arra, hogy a Ptk 6:62. § (1) bek.-e szerint a felek már a szerződéskötésre irányuló tárgyalások alatt is együttműködni és tájékoztatni kötelesek egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről.
35. A Választottbíróság a fentieket összegezve arra a megállapításra jutott, hogy a szerződés megkötésére sor sem kerülhetett volna, ha felperes megfelelően eleget tesz tájékoztatási kötelezettségének, alperes pedig a rendelkezésre álló közhitelű nyilvántartásokból az elvárható gondossággal eljárva már jóval a szerződéskötést megelőző napig megismerhette volna a felperesi kapcsolt vállalkozás kényszertörlés alatt álló voltára vonatkozó információkat. A Választottbíróság megítélése szerint felperes megsértette az őt mind a szerződés, mind a Ptk rendelkezései szerint terhelő tájékoztatási kötelezettségét, alperes pedig még a szerződéskötést megelőzően tudomást szerzett arról, hogy a szerződést az MFB Útmutató 9.1.r) pontja alapján meg sem köthetné, így eljárása a szerződésnek az MFB Útmutatót a szerződés részévé deklaráló kikötése alapján sérti a szerződést magát, tehát jogellenes. A szerződést felek ennek ellenére megkötötték, a szerződés megkötésével ezért mindkét fél jogellenesen járt el.
36. A Választottbíróság a fentiek előre bocsátása után a felperesi kárigények vonatkozásában az alábbiakat állapította meg.

A keresetben másodiként felsorolt: 951.750.- Forint összegű felperesi kárigénnyel kapcsolatban felperes a 2022. 06. 15-i tárgyaláson előadta, hogy a keresetlevélben tévesen jelölte meg ezt az igényt az alperestől igényelt kölcsön felvételével kapcsolatos káraként: módosította igényét akként, hogy ennek az összegnek két: az F/22 mellékletben szereplő számlákkal igazolt (2019. 06. 12.-én 38.550.- Ft-ról, és 2019. 06. 13-án 6600.- Forintról kiállított, összesen 45.150.- Forint összegű) tétele nem vonatkozik a kölcsönnel kapcsolatos költségeire. miatt nem került sor.

37. A Választottbíróság megállapította, hogy alperes (A/14, és F/15 melléklet) 500.000.- Forint összegben visszautalta felperesnek a kölcsön felvételével kapcsolatban – rendelkezésre tartási díj és folyósítási jutalék címén felperes által – korábban átutalt összeget. Mivel felperesnek az alperestől felvett kölcsönnel kapcsolatos költségei megtérültek, a visszautalás tényét és összegét felperes nem vitatta, 2023. 03. 13-án kelt nyilatkozatában pedig ismételten kifejezetten elismerte, megtérült költségeit kárigényének meghatározásakor figyelembe kell venni. A Választottbíróság ezért felperes kárigényét egyrészt a teljesedésbe ment, realizált második kölcsönnel kapcsolatban felmerült, kárként tehát nem jelentkező 45.150.- Forinttal, másrészt a visszautalt 500.000.- Forinttal csökkentendőnek ítélte, így felperesnek az alperestől felvett kölcsönnel kapcsolatos kárigényét 406.600.- Ft összegben tartotta megalapozottnak. A Választottbíróság felperes kárigényének jogalapja vizsgálatánál már korábban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kárt peres felek közösen okozták, ezért ezt az összeget közöttük – figyelemmel a Ptk 6:344. § (1) bek.-ére – 50%-50% arányban megosztotta, így alperest kötelezte, hogy kártérítés jogcímén felperesnek fizessen meg 203.300.- Forintot.
38. Felperes keresetében elsőként megjelölt, 15.000.000.- Forint összegű kárigényét egy – […] alatti ingatlan megvásárlására vonatkozó – 2018. 11. 06.-án kelt, a keresetlevélhez mellékletben csatolt adásvételi szerződésre hivatkozással kérte azzal, hogy ez a kár alperes szerződésszegése folytán keletkezett, ennyivel drágábban tudta megvenni az ingatlant, amelyet a kölcsönszerződés alapján folyósítandó kölcsönből kívánta a 145.000.000.- Forint összegű vételár egy részét fedezni.
39. A Választottbíróság összevetette az eladók 2022. 09.22.-én, és 2023.02.26-án kelt nyilatkozatait a 2019. 06. 12-én kelt adásvételi szerződéssel, és megállapította, hogy a szerződésben eladók a változatlan, eredeti vételárban való megállapodásnál nem jelezték, hogy az időközbeni áremelkedések miatt káruk keletkezett volna, a szerződés kárra vonatkozó megállapítást másutt sem tartalmaz. Ami az eladók által 2022. 09.22.-én, és 2023.02.26-án tett nyilatkozatok tartalmát és bizonyító erejét illeti, a Választottbíróság nem hagyhatta figyelmen kívül azon körülményeket, hogy egyrészt az eladók a felperes által vállalt tárgyalásra történő előállítás ellenére nem jelentek meg tanumeghallgatás céljából a 2023. február 27. napi tárgyaláson, majd ezt követően a 2023. május 3. napján kelt végzéssel tanuként idézett Gerecs József eladó – szabályszerű idézés ellenére – szintén távolmaradt a 2023. június 6. napi tárgyalásról.
40. A közjegyző előtt tett felperesi nyilatkozat azt tartalmazza, hogy „az ingatlan tulajdonosait kár érte” (3. old.), azonban a nyilatkozat a kártérítési felelősség polgári jogban megkívánt feltételeit nem vezeti le, nem igazolja.
41. A Választottbíróság fentiekre tekintettel nem látta bizonyítottnak felperesnek azt az állítását, miszerint alperesnek a kölcsönszerződés felmondásában megnyilvánuló magatartása okozati összefüggésben állt volna a felperes által állított, és általa harmadik személyeknek: az eladóknak állítása szerint okozott kárral. Az, hogy felperes közjegyző előtt tett nyilatkozattal elismerte a saját károkozását, nem bizonyítja azt a felperesi állítást, hogy felperes károkozását alperes okozta volna. Felperes kár keletkezésére vonatkozó nyilatkozatának tartalmi megalapozottságát az is kétségessé teszi, hogy nyilatkozatában az ingatlanárak emelkedését - a polgári jog világában értelmezhetetlen módon - saját károkozásának minősíti.
42. A Választottbíróság megjegyzi, hogy a felperes által a 15.000.000.- Forint megfizetésére vonatkozóan bemutatott számlák egyike sem utal kártérítés megfizetésére. Két – 2020. 09. 15-én kelt – számla ugyan tartalmazza a közjegyzői okirat ügyiratszámát, azonban amint erre a Választottbíróság fentebb utalt, az okirat a nyilatkozat megtételét, de nem annak valóságtartalmát: a polgári jogi kártérítési felelősség feltételeinek fennálltát bizonyítja, ezért felperes saját polgári jogi kártérítési felelősségének megalapozására alkalmatlan, így alperes felperes által állított kártérítési felelőssége szempontjából is irreleváns.
43. A Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy felperes saját károkozásának elismerésével nem tudta kétségessé tenni azt a tényt, hogy az adásvételi szerződést kötő felek az esetleges ingatlanpiaci áremelkedést a vételárban nem érvényesítették. Felperesnek arra való hivatkozása, miszerint alperes felmondása miatt okozott ő kárt eladóknak, és ezt a saját állított károkozását alperes kártérítési felelősségének megalapozásaként kívánja érvényesíteni, a kártérítési felelősség feltételeinek tényállási tisztázatlansága, és a kártérítési felelősség - jogszabályban rögzített - konjunktív feltételei fennállásának bizonyítása híján megalapozatlan. Az adásvételi szerződésben megjelölt vételárnak a Választottbíróság által esetleg eszközölt - a felperesi kérelemnek ítéletében helyt adva a szerződéses vételárnak 15.000.000.- Forinttal való - de facto és de iure megnövelése jogsértő szerződésmódosítást, így iratellenes ítélet hozatalát jelentette volna.A Választottbíróság ezért felperesnek 15.000.000.- Forint összegű kárigényét, mint megalapozatlant ezért elutasította.
44. Felperes keresetében harmadikként felsorolt kárigényét arra alapította, hogy a kölcsönhöz való késedelmes hozzájutása (új kölcsön igénylése) miatt a szálláskiadásból a 2019. évi idényben várt bevételei jelentős része kiesett; ezeket elmaradt haszonként kérte megítélni.

5.1. Az elmaradt haszon összegét felperes keresetében 11.000.000.- Forintban jelölte meg azzal, hogy ha alperes ezt vitatja, erre az esetre kérte ingatlanforgalmi- és igazságügyi könyv- és gazdasági szakértő kirendelését az elmaradt haszon összegének megállapítása érdekében.

45. A Választottbíróság a 2023. 02. 27-én tartott tárgyaláson végzést hozott, amellyel lehetővé tette a szakértő számára a felek által egybehangzóan elfogadott társszakértő igénybevételét, a 2022. 11. 30-án kelt szakértőt kirendelő végzést pedig akként egészítette ki, hogy a szakértő vegye figyelembe a végzés 3. pontjában írt – a tárgyalás során újonnan ismertté vált - körülményeket is, vagyis azt, hogy a szóban forgó ingatlanban bérlők laknak.

Felperes rámutatott arra, hogy a felperes által az elmaradt haszonra vonatkozóan tett tényállítások okirattal nem bizonyíthatóak (3.old.), a szakértői bizonyítás nem mellőzhető, azonban az általa megjelölt 11.000.000.- Forint elmaradt haszonnak az előlegezendő szakértői díj mintegy 50%-át tenné ki.

46. A Választottbíróság osztotta felperes álláspontját, mely szerint az elmaradt haszonra vonatkozó 11.000.000.- Forint összegű kárigényének összegszerűsége csak szakértői bizonyítás révén bizonyítható. A Választottbíróság rámutat arra, hogy a szakértői díjnak a felperes általi megelőlegezését, és nem viselését rendelte el A Választottbíróság tudomásul vette, hogy felperes az ajánlatot nem fogadta el, a kirendelt szakértő és az igénybe vehető társszakértő személyére vonatkozó hozzájárulását visszavonta, és megállapította, hogy a szakértői kirendelés emiatt is, de a szakértői díj megelőlegezésének elmulasztása miatt is tárgytalanná vált. A Választottbíróság fentiekre tekintettel megalapozatlannak találta felperesnek a szakértői ajánlat díjának eltúlzott voltára vonatkozó álláspontját.

A Választottbíróság rámutat, hogy felperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a szakértői ajánlatban meghatározott – szerinte - eltúlzott mértékű díj megfosztja őt a szakértői bizonyítás lehetőségétől. Semmi nem akadályozta ugyanis felperest abban, hogy az elmaradt haszon kérdésében magánszakértői véleményt szerezzen be, melyet az eljáró tanács a rendelkezésre álló bizonyítékok körében szabadon mérlegelhet. Ezen bizonyítási lehetőséggel azonban a felperes nem élt.

47. A Választottbíróság rámutat arra is, hogy – bár etekintetben a bizonyítási teher felperes oldalán merült fel - felperes nem tudta levezetni és bizonyítani az elmaradt haszon keletkezésének kezdő időpontját. Ez feltétele lett volna annak, hogy a Választottbíróság meghatározza azokat a hónapokat, amelyekre nézve az elmaradt haszonra vonatkozó igény felmerül, majd a szakértői véleményben ezekre a hónapokra vonatkozóan megjelölt kárösszegek összeadása révén az elmaradt haszon összegét meghatározza. Felperes tehát nem tudta a Választottbíróságot - az őt terhelő bizonyítási teher ellenére sem - abba a helyzetbe hozni, hogy az elmaradt haszon összegét megállapítsa: a Választottbíróságnak erre akkor sem lett volna módja, ha a szakértői kirendelés realizálódik és a szakértői vélemény elkészül. A Választottbíróság rámutat arra, hogy erre a körülményre figyelemmel a szakértői vélemény elkészültének, vagy elmaradásának nincs jogi relevanciája.

5.2. A Választottbíróság megjegyzi, hogy a tényállás részeként tisztázandónak tartotta azt is, hogy milyen időtartamra igényli felperes az elmaradt hasznot. A Választottbíróság ezért több ízben hívta fel felperest az elmaradt haszon összegszerűségétől különböző tényállási elem: az elmaradt haszon számítása kezdő és végső időpontjának levezetésére, minthogy a bizonyítási teher etekintetben felperest terhelte.

48. Minthogy azonban a szakértői vélemény elkészítésére nem került sor, az elmaradt haszon keletkezése kezdőpontjának bizonyítatlansága a Választottbíróság ítéletének meghozatalánál már nem bírt jelentőséggel.
49. Felperes késedelmi kamatot is igényelt. A kamatfizetési kötelezettség kezdőnapjaként felperes keresetlevelében eltérő időpontokat: 2019. 11. 01. (keresetlevél 2.old.), illetve 2020. 11. 01. napját (keresetlevél 10.old.) jelölte meg. Mivel felperes indokolást tartalmazó levezetést csupán a 2020. 11. 01.-i időponthoz fűzött, a Választottbíróság ennek megfelelően kötelezte alperest a Ptk felperes által meghivatkozott 6:155. § (1) bek.-e szerinti késedelmi kamat megfizetésére.
50. A Választottbíróság megállapította, hogy felperes keresete részben alapos.

Vb/21037