Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek között 2015. 07. 21-én adásvételi szerződés jött létre 2000 tonna durumbúza szállítására. Nem vitás a szerződés tárgya, az áru megnevezése, az egységár, a minőségi követelmények és az Incoterms paritások. Teljesítés helyének FOB Baja, vagy az alperes által választható CPT paritás lett megjelölve. Felek a szerződésükben az Incoterms 2000 klauzuláit rendelték alkalmazni, továbbá választottbírósági klauzulát és kötbérre szóló megállapodást is kötöttek.
[2] Ténykérdés, hogy felek a szerződésben a DON toxinra legfeljebb 1250 ppb értéket kötöttek ki.
[3] Alperes az adásvételi szerződés alapján 2015. augusztus hó 31. napján leszállított 600,54 tonna durumbúzát, és 2015. szeptember hó 11. napján kiállította a 195.776. EUR vételárat tartalmazó számlát, míg 2015. szeptember hó 07. napján leszállított 898.47 tonna durumbúzát, és 2015. szeptember hó 11. napján kiállította a 292.901. EUR vételárat tartalmazó számlát, végül 2015. szeptember hó 23. napján leszállított 499.29 tonna durumbúzát, és 2015. szeptember hó 23. napján kiállította a 162.768. EUR vételárat tartalmazó számlát.
[4] A felek között vitás a teljesítés helyének meghatározása. A teljesítés helye azért lényeges kérdés, mert az eladó (alperes) teljesítésének ezen a megjelölt helyen és időpontban kell kielégítenie a szerződésben meghatározott minőségi, mennyiségi, dokumentációs és hozzájuk kapcsolódó információs követelményeket.
[5] A felek egybehangzóan állítják, hogy a teljesítés CPT paritásra módosult, annak ellenére, hogy erre utaló írásos nyilatkozatot felek egyike sem mutatott be. A rendelkezésre bocsátott dokumentumokból kiderül, hogy a felperes az árut az általa Solton bérelt tárolóba szállíttatta, így CPT Soltra módosult a szerződés.
[6] Alperes 2015.07.15-én miskei, majd 2015.07.21-én homokmégyi raktárában a minőség meghatározása érdekében vizsgálatot rendelt az SGS-től. A vizsgálati jegyzőkönyvek 2015.07.21-én (miskei tételek) és 2015.07.27-én (homokmégyi tételek) álltak rendelkezésre, amely eredményeit közölte felperessel. Felperes állítása, hogy a vizsgálati eredmények közül csak az F/14 számon csatolt minőségvizsgálati jegyzőkönyveket kapta meg alperestől, amely azonban több mint 2000 tonna, minőségileg megfelelő árut igazolt.
[7] A felperes a szállítás megkezdése előtt 2015. 08. 24-én SGS ellenőrt rendelt és maga is megvizsgáltatta a miskei tételt. A vizsgálat kizárólag a DON toxin mennyiségének megállapítására irányult, a vizsgált tétel 1500 tonna volt. A vizsgálat 7*200 és 1*100 tonnás egységekre bontva a megengedett 1250 DON értéknél két esetben magasabbat mutatott, azonban a teljes mennyiségre vonatkozóan súlyozottan 1171 µg/kg (határértéken belüli) eredményt adott.
[8] A homokmégyi tételek vizsgálata (2*200 és 1*100 tonnás egységekre bontva) 2015.09.02-án történt felperes megbízása alapján. A homokmégyi vizsgálatok eredménye mindegyike határéréken belüli volt, súlyozott DON értéke 788 µg/kg.
[9] A felperes sem tagadta, hogy maga választotta ki az általa megvásárolni kívánt gabona tételeket a saját maga által odarendelt szakértő segítségével.
[10] Felperes becsatolta a solti raktárba beszállított áruból 2015.09.25. és 2015.10.19. között 5 különböző minőségvizsgálóval elvégeztetett vizsgálatok eredményeit, amellyel igazolni kívánta az áru minőségét. A vizsgálati egységek („lot size”) minden esetben 250 tonnásak voltak.
[11] Utóbb a felperes arról nyilatkozott, hogy az „újabb és újabb” minőségvizsgálatra azért volt szükség, mert az alperes a leszállított gabona tekintetében a teljesítés helyén minőségvizsgálatot nem rendelt és nem adott át, amely körülményt 2015.09.24-én már jelezték az alperesnek. Ekkor még a felperes arról adott tájékoztatást, hogy maga rendelte meg a certifikátot.
[12] 2015.10.02-án a felperes visszaküldte az addig kiállított számláit, mert azokat az „előírt minőségi certifikát hiányában nem áll módunkban befogadni”.
[13] 2015.10.04-én a felperes arról tájékoztatta az alperest, hogy a 2015.10.02-án kapott SGS certifikációk alapján nem tud szerződésszerűen teljesíteni partnere felé: „a vevő visszautasította szerződéses mennyiséget”. Ezt követően további 4 labor vizsgálata lett megrendelve, az eredmények jelentős szórást mutattak, azonban a teljes mennyiségre vonatkozóan mindegyik vizsgálat meghaladta a szerződésben kikötött 1250 ppm DON értéket.
[14] A mintázásokról felek között vita keletkezett a tekintetben, hogy azok beküldött mintából származók vagy a minőségvizsgáló szervezet mintavétele útján keletkeztek, illetve egy esetben nem az áru tárolási helyét igazolják.
[15] Felperes 2015.10.20-án e-mailben minőségi teljesítési hiba végett visszautasította az alperes teljesítését és jogfenntartás mellett elállt a szerződéstől. Alperes sztornózta a korábban kiállított számláit.
A peres felek kérelmei
[16] A felperes keresete kötbérfizetésre irányul, annak jogalapját az alperes hibás teljesítésében jelölte meg, mert állítása szerint a beszállított gabona minőségére vonatkozó minőségvizsgálati tanúsítványt a szerződésben vállalt kötelezettsége ellenére nem nyújtotta be, továbbá az alperes által beszállított áru minősége nem felel meg a szerződésben támasztott minőségi követelményeknek. Az alperes a kereset teljes elutasítását kérte.
A Választottbíróság ítélete
[17] Ténykérdésként kezelendő, hogy a szerződés meghatározta, hogy az áru minőségét milyen módon és eszközzel kell tanúsítani: „Gafta minőségvizsgáló által kiadott súly-, és minőségi certifikát”, a továbbiakban minőségi bizonyítvány.
[18] A szerződés fizetési okmányként jelöli meg a minőségi bizonyítványt, azonban nem pontosítja, hogy annak beszerzése és költségének viselése mely felet terheli. A szerződésből következtethető azonban, hogy felek az alperes terhére számították ennek terhét, és ezt alperes sem az ügylet lebonyolítása, sem az eljárás alatt nem kifogásolta.
[19] A minőségi bizonyítvány beszerzési (megrendelési) kötelezettségének megítélése ettől összetettebb. Bár mint fizetési kellékhez az alperesnek kiemelkedő érdeke fűződik ahhoz, hogy ez az irat időben és megfelelő módon rendelkezésre álljon, azonban a felek között már korábban kialakult, vagy az ilyen típusú ügyletek szokásos lebonyolítási gyakorlata is figyelembe vehető, amit felek szerződésükben nem zártak ki, így egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével (tehát a szerződés céljával, a nyújtandó szolgáltatások rendeltetésével stb.) összhangban kell értelmezni.
[20] A minőségi bizonyítvány megrendelője a felperes is lehetett volna, ezt a szerződés nem tiltotta, csupán azt szabta feltételül, hogy a minősítést Gafta által elfogadott szervezet végezheti. Mivel az elsődlegesen megjelölt paritás a FOB Baja volt, így praktikusan ugyanazzal a bizonyítvánnyal tudta volna a minőséget tanúsítani az alperes a felperesnek, továbbá a felperes a saját vevőjének. Ennek feltétele a „kettős nominálás” a minőségi bizonyítvány kiállítója felé. Ez a kereskedelemben egy általánosan bevett gyakorlat, így az a tény, hogy ezt a felperes rendelte meg, vagy egyenesen e hiányosságot önkéntesen elhárította, ahelyett, hogy annak teljesítésére az alperest felszólította volna, nem értékelhető egyértelműen az alperes terhére. (Az Eljáró Tanács megjegyzi, hogy a felperes akkor kifogásolta csak a minőségi bizonyítvány hiányát, amikor az alperes a fizetés felől érdeklődött.)
[21] Az Eljáró Tanács álláspontja szerint azzal, hogy a minőségi bizonyítványt nem az alperes megrendelésére szolgáltatta a Gafta minőségvizsgáló szervezet, nem állapítható meg hibás teljesítés, mert a hibát felperes saját maga elhárította, erről az alperest is csak utólag értesítette.
[22] Arra vonatkozóan, hogy hol kell az áru minőségét tanúsítani, a szerződés nem rendelkezik konkrétan, ebből eredően kijelenthető, hogy a teljesítés helyén, azonban a helyszín megítélése felek között nem egységes.
[23] Általánosságban a teljesítés helye az a földrajzi pont, ahol az eladó teljesíti kötelezettségét a vevő irányába és általában ezen a ponton szállnak át a költségek és kockázatok. A szerződés konkrét teljesítési helyet nem határozott meg, továbbá nem részletezte a felek kötelezettségeit, ezt Incoterms 2000 klauzulák beiktatásával kívánta rendezni, amely elsősorban a nemzetközi kereskedelemben szokásos és kizárólag kikötéssel válik a szerződés részévé.
[23] A szerződés elsődlegesen FOB Baja paritásra vonatkozott, amely egypontos klauzula, a teljesítés helye és a kockázatviselés földrajzi pontja egybe esik, amely egy elméleti ponton, vagyis a hajó korlátja felett száll át az eladóról a vevőre, ezesetben az alperesről a felperesre. Vitathatatlanul e pont lett volna a tekinthető teljesítés helyének, amennyiben a FOB Baja paritás valósul meg.
[24] CPT esetében annyival bonyolultabb a helyzet, hogy ez egy kétpontos klauzula, ahol a költség és a kockázatviselés helye nem egy földrajzi pontra esik, vagyis elválik egymástól. A költség a megnevezett rendeltetési helyig az eladót, a kockázat az első fuvarozónak való átadásig a vevőt terheli. (Eladó köteles gondoskodni az áru megjelölt rendeltetési helyig történő elszállításáról és eddig minden költséget visel, de a kockázatot csak addig viseli, míg az árut az első fuvarozónak átadja.) Részben erre utalhat a szerződésben: „paritás költségkülönbözet, esetleges fuvardíj eltérés elszámolandó”.
[25] A fentiekből következik, hogy ezesetben az Incoterms 2000 szabályai szerint a szerződést a felrakodás helyén (Miske és Homokmégy) és idején kellett teljesíteni, a CPT Solt nem jelenti a solti raktárba történő teljesítés helyét, mert eddig a vevőt csak a szállítóeszköz bérmentesítése illette meg. (A szerződés megkötésekor a CPT földrajzi pontja egyébként is ismeretlen volt.) A CPT jelentése: fuvardíj fizetve. Ezesetben a költségmegosztás helye a megnevezett rendeltetési hely (Solt), azonban a kockázatmegosztás és teljesítés helye és ideje az első fuvarozónak történő átadáskor történt (Miske és Homokmégy). E körülményt tovább erősíti az, hogy a rakodásnál a felperes képviselője jelen volt, a felperes maga választotta ki az általa megvásárolni kívánt gabona tételeket a saját maga által odarendelt szakértő segítségével. A CPT paritást alkalmazva ezzel a minőségi átvétel már a miskei és homokmégyi raktárban megvalósult.
[26] Az Eljáró Tanács megjegyzi, hogy az Áfa tv. szerint a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás megkezdésének időpontjában található.
[27] Az Eljáró Tanács álláspontja szerint a felek közötti szerződés teljesítési helyének – egyéb szabályozás hiányában – azok a raktározási pontok tekinthetők, ahol az alperes az áruját tárolta és azt szállításkor gépkocsira rakta.
[28] Felperes állítása, hogy az alperes úgy kínálta eladásra az áruját, hogy annak minőségét a szerződéskötéskor nem ismerte. E véleményt az alperes vitatja, hivatkozva arra, hogy előzetes információi már voltak az áruról, azonban írásban nem dokumentálta.
[29] Az Eljáró Tanács szerint a minőség előzetes ismerete irrelevánsnak tekinthető az ügy eldöntése tekintetében. A minőségi teljesítés objektív szempontok alapján bírálandó el. Az esetleges hibás teljesítés független attól a körülménytől, hogy a hibásan teljesítő fél ismerte-e a maga által szolgáltatott dolog minőségi hibáját vagy sem, ha a hiba már a teljesítés idején is megvolt a dologban. A továbbiakban – ahogyan arra az alperes is utalt -, hogy a minőségi követelményeknek megfelelő árut az eladó más forrásból is biztosíthatta volna, mivel a szerződés tárgya mennyiségileg és minőségileg azonosított helyettesíthető dolog volt.
[30] A csatolt iratok alapján megállapítható, hogy alperes ismerhette az eladni kívánt áru minőségét és minőségvizsgálati jegyzőkönyvvel is rendelkezett, amelyet 2015.08.11-én e-mailben küldött meg felperesnek.
[31] Az Eljáró Tanács álláspontja szerint amennyiben a beérkezett áru minősége nem szerződésszerű és ezt a felperes hitelt érdemlően tudja igazolni, úgy szavatossági igényt terjeszthet elő. A szavatossági igény azonban nem érvényesíthető hibás teljesítés miatti kötbér mellett, ezt a 6:187. § (2) kizárja. Az a felperes részéről kézenfekvő, hogy a hibás teljesítés iránti kötbér nagyobb előnnyel és kisebb kockázattal jár számára, mintha tényleges kárát kellene igazolnia.
[32] A kötbér kérdéséről az Eljáró Tanács véleménye a következő: A szerződésbe felek belefoglalták a hibás teljesítésre járó kötbérfizetés kötelezettségét, meghatározták annak lehetséges mértékét. Az ügyben felperes minőségi hibával (hibás teljesítéssel) indokolja kötbérre vonatkozó követelését.
[33] A Ptk. 6:186. § (1) A kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős megszegi a szerződést. Mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól, ha szerződésszegését kimenti.
[34] Miután a jogszabály mentesülési lehetőséget fogalmaz meg, továbbá a bírói mérséklésre lehetőséget nyújt, az ügyben az Eljáró Tanácsnak vizsgálnia kell, hogy fennállnak-e a mentesülés vagy a mérséklés feltételei.
[35] Mentesülési lehetőségként jogforrások közül a Ptk. 6:142. § rendelkezései adhatnak további támpontot, vagyis a szerződésszegő fél a kötbérfelelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amely a szerződéskötéskor nem volt előre látható, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa.
[36] Jogalkotó láthatóan mentesülési lehetőségnek a fokozott elvárhatóság mércéjét és nem az objektivitást támasztja a kötbérfizetési kötelezettel szemben, amelyet szükség esetén a bíróságnak kell megállapítania.
[37] Az Eljáró Tanács álláspontja szerint: A csatolt bizonyítékokból kitűnik, hogy alperes kellő körültekintéssel járt el a szerződéskötéskor, rendelkezett akkora mennyiségű és minőségű áruval, amely a teljesítést biztosította volna. Felek tisztában voltak azzal, hogy alperes áruja kevert minőségű, így kiválasztása különös gondosságot igényel. Felperes még a raktározás helyén megvizsgáltatta az árut és döntött annak átvételéről, a kitárolásnál maga intézkedett és rendelkezett. Ezzel a cselekménnyel átvette azt a kockázatot az alperestől, hogy a kevert minőségű áruba olyan tételek jussanak, amelyek a szerződés követelményét nem teljesítik, vagyis a hibás teljesítést maga idézte elő, vagy legalább közreműködött benne – feltéve, ha a hibás teljesítés valóban megállapításra kerül.
[38] Az Eljáró Tanács szerint a fokozott elvárhatóság mércéjét alkalmazva és a fenti indokolás alapján az alperes terhére kötbérfizetési kötelezettség nem állapítható meg.
[39] Az Eljáró Tanács szerint jelen jogvita eldöntésénél figyelembe kell venni azt, hogy a felperes észrevételezési, kifogásolási mulasztása következtében tulajdonképpen saját felróható magatartására hivatkozik, előnyök szerzése véget.
[40] A Ptk. alapelvi szinten rögzíti a jóhiszeműség és tisztesség elvét a következők szerint:
1:3. § (1) A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni.
(2) A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.
[41] Alperes a felperes általi kiválasztás és minőségi átvétel megtörténte után okkal bízhatott abban, hogy minőségi kifogás nem érkezik az áruval kapcsolatban.
Az elvárható magatartás, valamint a felróhatóság szabályozása szintén a Ptk. bevezető rendelkezései között kapott helyet az alábbiak szerint:
1:4. § (2) Felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.
[42] Az ügy eldöntése szempontjából fontos kérdés, hogy mire hivatkozhatnak a felek, illetve miről kellett, hogy tudomásuk legyen. Ezt a Ptk. a 6:62. § (2) bekezdésében szabályozza: A fél nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésére olyan jogokkal, tényekkel és adatokkal kapcsolatban, amelyeket ismert, vagy közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból ismernie kellett.
[43] Felperes a kockázatviselés átszállásának időpontjában ismerte az áru paramétereit, azt maga választotta ki a saját maga által megbízott szakértő segítségével.
[44] Felperesnek 2015. augusztus 31. és 2015. szeptember 23. napja közt három részletben történő szállítás során több alkalma is lehetett volna, hogy kárenyhítési kötelezettségének eleget tegyen, amennyiben a leszállított árut nem megfelelő minőségűnek sejti. Az egyébként általa kiválasztott és minőségi szempontból alperesi és felperesi oldalról is megvizsgált áru utóvizsgálatára leghamarabb csupán 2015. szeptember 25. kerített sort. Felperes még a raktározás helyén megvizsgáltatta az árut és döntött annak átvételéről, a kitárolásnál maga intézkedett és rendelkezett. Ezzel a cselekménnyel átvette azt a kockázatot az alperestől, hogy a kevert minőségű áruba olyan tételek kerülhessenek, amelyek a szerződés követelményét nem teljesítik.
[45] A felperesnek meg volt minden lehetősége, hogy megvizsgálja az árut az első két részlet beérkezésének időpontjaiban, jelesül 2015. augusztus 31-én, és 2015. szeptember 11-én. A 2015. szeptember 25-én zajló vizsgálatig felperes raktároztatta az árut, amelyre az alperesnek ráhatása nem volt.
[46] Amennyiben a felperes a vizsgálatokat releváns időben végezte volna el, tehát a beérkezés időpontjában, úgy csupán a paritás változás miatt beállt kockázatviselési alakzat okozhatna számára problémát. Jelen helyzetben másról van szó. Egyes mintavételek esetében közel egy hónap is eltelt mire a felperes úgy döntött, hogy minőség vizsgálatot végeztet. Ezen felróható magatartására hivatkozik a felperes, mikor kötbér megfizetését célzó keresetet nyújt be a hetek óta saját maga által bérelt helységben raktározott árura, mondván hogy a késve elvégzett minőség vizsgálati eredmények szerint a teljesítés nem szerződésszerű.
[47] Ezen összegző szempontokra alapítja az Eljáró Tanács a keresetet elutasító ítéletét.
(Vb/17061)
