2/10/2021. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. A megrendelő (felperes) megkereste az alperesi vállalkozót tervezőmunka elvégzésére és a tervdokumentáció átadására irányuló szerződéskötés céljából. A megrendelő átadta a vállalkozónak a terület rehabilitációs és fejlesztési koncepcióját tartalmazó dokumentumokat, a szabályozási terv tervezetét és a kiírt tervezési programot, a vállalkozó lefolytatta a szükséges igazgatási egyeztetéseket, majd generáltervezési ajánlatot adott a megrendelőnek, figyelmeztetve őt az esetleges környezetvédelmi eljárás szükségességéről. Mindezek után az alperes kezdeményezte a felperesnél a tervezési szerződés írásba foglalását, majd a megrendelő az alperesi ajánlatot írásban is elfogadó nyilatkozatot tett, utóbb pedig a felperesi megrendelő és az alperes mint generálkivitelező generálkivitelezési szerződést kötött. A szerződés meghatározta a tervezési feladatot, a teljesítés határidejét, a vállalkozói díjat, a fizetési feltételeket, a megrendelő közbenső szolgáltatási kötelezettségeit, a szerződésszegés jogkövetkezményeit; a szerződésben nem szabályozott kérdésekben a felek Polgári Törvénykönyvről szóló a 2013. évi V. törvényt rendelték alkalmazni.
2. A vállalkozói részteljesítésről a megrendelő által kiadott teljesítési igazolás alapján a vállalkozó részszámlát állított ki, a részszámlában foglalt tervezési díjat a megrendelő határidőben megfizette. Ezután a vállalkozó megkezdte az engedélyezési tervezést, a megrendelő a hatósághoz építésügyi hatósági engedély iránti kérelmet nyújtott be. A vállalkozó harmadik személy részére megbízást adott az előzetes környezetvédelmi dokumentáció elkészítésére, s a településképi véleménnyel támogatott kérelmére a környezetvédelmi hatóság elrendelte a környezetvédelmi engedélyezési eljárás megindítását és a levegőtisztaság-védelmi, zajvédelmi és örökségvédelmi szempontok alapján összeállítandó környezeti hastástanulmány elkészítését.
3. További kötelezettségei teljesítése alapján a vállalkozó újabb, a megrendelő által csekély késedelemmel megfizetett részszámlát állított ki. A vállalkozó azon nyilatkozatára, hogy a megrendelő kérésére megkezdte a kiviteli tervek kidolgozását, a megrendelő nem válaszolt. A vállalkozó soron következő részszámláját a megrendelő huzamosabb késedelemmel fizette meg. A környezetvédelmi tervdokumentáció elkészítése fejében járó díjazásról szóló vállalkozói részszámla megrendelői kifizetése megtörtént, a környezetvédelmi hatóság – a tételesen meghatározott műszaki feltételek mellett – a környezetvédelmi engedélyt megadta, majd egyes jogi érdekeltek fellebbezésére eljárva a másodfokú hatóság az engedélyező határozatot megváltoztatta, és a környezetvédelmi engedély iránti kérelmet örökségvédelmi szempontok alapján elutasította. Ezzel a határozattal szemben a vállalkozó – a megrendelő javaslata ellenére – nem indított közigazgatási pert, lemondva a jogorvoslat e lehetőségéről.
4. A megrendelő ezután az elkészített kiviteli tervdokumentáció teljes díját több részletben, de teljes egészében, utólag közölt jogfenntartással, megfizette a vállalkozónak. A vállalkozó módosított terveket készített a megrendelő részére anélkül, hogy ennek tervezési díját szerződéses megállapodásban rögzítették volna. Az újonnan elkészült engedélyezési tervdokumentációt a vállalkozó benyújtotta a hatósághoz. A megrendelő az építési engedély iránt benyújtott egyik kérelmét visszavonta, az engedélyezési eljárás e tekintetben megszűnt, a vissza nem vont kérelem vonatkozásában pedig a megrendelő kérelmére a hatóság az eljárás szünetelését, majd megszűnését állapította meg. A generáltervezési szerződés tárgyát képező ingatlant a tulajdonosától ekkor a felperes, mint a megrendelő jogutóda, megvásárolta. Időközben a beruházás kiesett a környezetvédelmi engedélyeztetésre köteles beruházások köréből.
5. A felperes ekkor a generáltervezői szerződéstől részletes indokolás mellett elállt, és követelte a teljes megfizetett vállalkozói díj, valamint az annak húsz százalékát kitevő meghiúsulási kötbér vissza-, illetve megfizetését. Az alperes az elállás jogszerűségét vitatta. A felperes az alperesnek fizetési felszólítást küldött, amelyet az alperes nem fizetett meg, ellenben tervezési díjról szóló újabb számlát állított ki és küldött meg a felperesnek, aki közölte, hogy a számlázott összeg megfizetésétől elzárkózik.

A peres felek nyilatkozatai

6. A felperes az alperessel szemben marasztalási keresetet terjesztett elő, amelyben vállalkozói díj – hibás teljesítés alapján gyakorolt jogszerű felperesi elállásra figyelemmel történő – visszatérítése és kötbér jogcímén érvényesítette tőke- és késedelmi kamat iránti igényét. Keresetét a felperes elsődlegesen a tervdokumentáció, mint vállalkozói szolgáltatás építési engedély megadására és a felépítmény létrehozására való, a jogszabályi előírásoknak való megfelelésének hiánya miatti alkalmatlanságára alapította. Az alperes terhére rótta emellett a figyelmeztetési kötelezettség megszegését, továbbá azt, hogy a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke– figyelemmel a Ptk. 6:137., 6:140., 6:142., 6:186. és 6:187.§-aiban foglaltakra – az alperesi szerződésszegés miatt megszűnt, így jogszerűen állt el a szerződéstől, amelynek alapján jogosult az alperesnek megfizetett tervezési díjra, illetve a kötbér összegére.
7. A felperes keresetében előadta, hogy álláspontja szerint a környezeti hatásvizsgálati eljárás lefolytatásának szükségessége nem az engedélyezési eljáráson kívüli körülmény, hanem az engedélyezési eljárás szükségszerű és előrelátható része volt. A tervek átdolgozása és az átdolgozott tervek alapján a megismételt építési engedélyezési eljárás érdemi eredményt nem hozhatott, mivel a tervek eleve nem feleltek meg az örökségvédelmi szempontoknak, amelyek a megismételt engedélyezési eljárásban – az időközben az érintett ingatlan vonatkozásában bekövetkezett jogi tényekre tekintettel – már nem voltak mellőzhetőek. A megismételt engedélyezési eljárásban az alperes a megrendelő, azaz a felperes meghatalmazottjaként eljárva kezdeményezte az eljárás szünetelését, amely ezen jogi aktus alapján – folytatás iránti kérelem előterjesztésének hiányában – megszűnt. A felperes álláspontja szerint az örökségvédelmi szempontú szakhatósági engedélyezés nem tekinthető mérlegelési jogkörben lefolytatásra kerülő eljárásnak, mivel a feltételeket előíró és a felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezések pontosan, előreláthatóan és előre kiszámíthatóan a szakmai elvárhatóság körébe tartozóan egyértelműen deklarálják azokat a feltételeket, amelyeknek a tervezési dokumentáció ezen részének meg kell felelnie. Minthogy az engedélyezési eljárásban az alperes a felperes meghatalmazottjaként járt el, így közvetlenül neki volt lehetősége az engedélyezési eljárás alakítására, a szükséges intézkedések megtételére. A felek közötti szerződés nem ment teljesedésbe, mert az alperes nem szolgáltatott a szerződésnek és a jogszabályi előírásoknak megfelelő tervdokumentációt, emellett megállapítható az is, hogy a szerződéskötés előtt fennállt helyzet gyakorlati visszaállítására lehetőség van. Kereseti igénye álláspontja szerint ezen utóbbi feltétel esetleges hiányában is alapos a Ptk. 6:140.§ (3) bekezdésében foglaltak alapján . Az alperes a szerződésből eredő kötelezettségeit megsértette, ennek következtében a szerződés teljesítése meghiúsult, amelyért az alperes felróható módon felelős. Az alperes alkalmatlan terveket szállított, amelyek alkalmatlanok voltak az építési engedély megszerzésére, és ez a tény függetlenül az általános jogszabályi rendelkezéstől, az alperes helytállási kötelezettségét nyitja meg. Véleménye szerint az első építési engedélyezési eljárásban előterjesztett kérelem tényszerűen elutasításra került, míg a másodikban az alperes volt, aki nem kérte a szünetelő eljárás folytatását. A terv engedélyezésre alkalmasságáért a tervező felel, akinek a megrendelő igényének megismerését követően lehetősége lett volna a megkeresés visszautasítására. A szerződés megfelelő értelmezése alapján megállapítható, hogy az alperes által vállalt szolgáltatás oszthatatlan szolgáltatásnak minősül. Az a tény, hogy az alperes még a felek között létrejött szerződés megkötését megelőzően jelezte a felperesnek, hogy környezetvédelmi engedélyeztetési eljárás lefolytatása válik szükségessé, nem jelenti egyben azt is, hogy a terveknek az ezen eljárás alapján megkívánt (törvényi) feltételeknek ne kellett volna megfelelnie. Az alperes ezirányú nyilatkozata nem tekinthető a Ptk. által megkívánt tartalmú és jellegű figyelmeztetésnek.
8. Az alperes a kereset elutasítását és eljárási költségei megfizetésére kérte kötelezni a felperest.
9. Érdemi ellenkérelmében az alperes kiemelte, hogy a felperes az elállási jognyilatkozatában több elállási okot jelölt meg, ami kizárta az elállás pontos okának megismerhetőségét, a felperes elállási nyilatkozata ezért a Ptk. 6:140. § (2) bekezdésbe ütköző módon érvénytelen. Kérte emellett a Ptk. 6:9.§-ának, 6:88.§ (1) bekezdésének, valamint 6:108.§ (1) bekezdésének figyelembe vételét és alkalmazását. Előadta, hogy a generáltervezői szerződés az elállás közlését megelőzően megszűnt, mert az alperes az általa vállalt tervezési szolgáltatást teljeskörűen teljesítette, s a Ptk. 6:3.§-ának a) pontja szerint a kötelem a szolgáltatás teljesítésével megszűnik. Hivatkozott arra, hogy a tájékoztatási és figyelmeztetési kötelezettség megszegésében álló szerződésszegés, mint elállási ok nem vezethet a szerződés felbontásához, mert fogalmilag kizárt, hogy a jogosultnak a szerződés teljesítéssel történt megszűnése előtt, még a teljesítés folyamata során bekövetkezett esetleges kötelezetti szerződésszegéssel okozati összefüggésben önmagában ezen okból a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnjék. A felperes a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnését nem bizonyította.
10. Az alperes álláspontja szerint a felperes minden ténybeli és jogi alap nélkül állította, hogy az alperes megszegte figyelmeztetési kötelezettségét, mert a szerződéskötést megelőzően a tervezőt a Ptk. 6:240.§-a szerinti figyelmeztetés semmilyen tekintetben nem terheli, illetve terhelheti. Az esetleges hibás teljesítés, mint külön nevesített szerződésszegés esetében az elállás feltételeit nem a szubszidiárius jelleggel alkalmazandó Ptk. 6:140.§-ának (1) bekezdése, hanem a Ptk. 6:159. §-a tartalmazza. A Ptk. 6:163.§-ának (1) bekezdése szerint a jogosult kellékszavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított egy év alatt évül el. A felperes részére a szavatossági igényérvényesítésre nyitva álló határidő az alperes teljesítésével kezdődött meg, és egy év elteltével letelt. Ezért a felperes szavatossági igénye elévült. Az elállási nyilatkozat így elévültnek tekintendő, és a Ptk. 6:23.§-ának (1) bekezdése alapján bírósági eljárásban alappal nem érvényesíthető.
11. Az alperes szolgáltatása nem alkalmatlan a felperes által állított okból. A felperesnek még csak tényállítása sem volt arról, hogy miben állt az alperesi szolgáltatás hibája/alkalmatlansága. Az alperes tájékoztatási kötelezettségének eleget téve megfelelő időben jelezte a felperesnek, hogy a mélygarázs gépjárműkapacitásának mértéke alapján környezetvédelmi hatósági eljárás lefolytatására lesz szükség. Előzetes környezeti hatásvizsgálati dokumentáció keletkezett, amely szükséges volt az előzetes környezetvédelmi vizsgálati eljárás megindításához. Az alperes előzetes szakhatósági állásfoglalásokat szerzett be, amelyek a saját szakterületük vonatkozásában minden esetben hozzájárultak az irodaház építési engedélyének megadásához.
12. Az alperes rámutatott, hogy az elsőfokú környezetvédelmi hatóság a környezetvédelmi engedélyezési eljárásában a környezetvédelmi engedélyt megadta. Az alperes – az építési engedély beszerzéséhez szükséges előzetes örökségvédelmi szakhatósági állásfoglalást beszerezte. Ezen állásfoglalást soha semmilyen felettes hatáskörrel rendelkező szakhatóság felül nem bírálta, így az jelenleg is érvényes. Az ügyben eljárt másodfokú környezetvédelmi hatóság súlyos eljárási szabálysértést követett el azzal, hogy jogszabályi felhatalmazás nélkül levélben kereste meg a szakállamtitkárt, másrészt az így beszerzett, jogszabálysértő szakmai véleményt határozata alapjául felhasználta. Az a tény, hogy a felperes nem indított a jogerős határozattal szemben közigazgatási pert, az alperes terhére nem eshet. A felperes tehát nem úgy járt el, ahogy azt az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. tv. (Étv.) 43.§-a (1) bekezdésének d) pontja előírja.
13. Az alperes álláspontja szerint az elállást tartalmazó jognyilatkozat joghatás kiváltására alkalmatlan volt, ezért a felek között létrejött szerződés az alperes teljes szolgáltatási kötelezettsége teljesítésével lezárult, s így a felperes meghiúsulási kötbér megfizetésére irányuló keresetrésze is elutasítandó. Ennek esetleges el nem fogadása esetére a kötbér mérséklésére irányuló kérelmet terjesztett elő.
14. Az alperes a viszontkeresetében a Ptk. 6:48.§-ának (1) bekezdése, 6:58.§-a, 6:59.§-ának (1)-(2) bekezdései, 6:137.§-a, 6:138.§-a, 6:153.§-a és 6:155.§-ának (1) bekezdése alapján kérte a felperes kötelezését a generáltervezési szerződés alapján a tervezői díj hátralékos részeinek a késedelmi kamatokkal együttes megfizetésére, mert álláspontja szerint az építési engedélyezési tervdokumentáció teljeskörűen átadásra került, és az építési engedély kiadása nem a vállalkozó hibájából maradt el.
15. A felperes a viszontkeresettel szemben azzal védekezett, hogy az alperes a szolgáltatását hibásan teljesítette, mert az általa szolgáltatott terv alapján az építési beruházás nem volt kivitelezhető. A felperes a bizonytalan kimenetelű és időtartamú közigazgatási per megindítása helyett az alperestől elvárta a hibás tervek kijavítását, és engedélyezésre alkalmassá tételét. Ennek az alperes a hibás teljesítése kijavításaként az általa készített tervek módosítása útján tett eleget. Az alperes mindkét engedélyezési eljárás tényleges alakítója és ügyintézője volt, ezért mindkét engedélyezési eljárás alakulásáért és eredményéért, az annak alapját képező tervek alkalmasságán túlmenően a közvetlen intézkedések tekintetében is alperes tartozott felelősséggel. A felek között nem jött létre megállapodás új tervdokumentáció elkészítése tárgyában, így értelemszerűen annak vállalkozási díja sem került elfogadásra a felperes részéről. A felperes vitatta a beszerzett szakvélemény bizonyító erejét, illetve az abban foglalt számítás alaposságát.
16. A felperes a pontosított kereseti kérelmében elsődlegesen a hibás teljesítés jogcímén gyakorolt elállására tekintettel tartott igényt a részéről kifizetett vállalkozói díj megtartására, illetve a szerződés szerint neki járó kötbérösszegre, míg másodlagosan az alperesi szerződésszegés miatt gyakorolt jogszerű felperesi elállásra tekintettel igényelte a kereseti marasztalási összeget.

A Választottbíróság ítélete

17. A kereseti kérelemmel szembeni alperesi védekezés folytán a választottbíróságnak elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes elállása jogszerűnek (a felek között létrejött szerződés, illetve az irányadó, ezáltal alkalmazandó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelőnek) minősíthető, ezáltal joghatás (a felperes által kért jogkövetkezmény alkalmazása) kiváltására alkalmas-e?
18. Az eljárásban a felperesnek – figyelemmel az ezen a jogalapon nyugvó kereseti kérelmére – a rá háruló bizonyítási kötelezettség vonatkozásában a Ptk. 6:157.§-ának (1) bekezdése, illetve a 6:251.§-ának (2) bekezdése szerinti tények (az alperesi kötelezett hibás teljesítése) bekövetkeztét kellett bizonyítania. Ez utóbbi rendelkezés szerint a tervdokumentációnak műszakilag kivitelezhető, gazdaságos és célszerű megoldásokat kell tartalmaznia, és alkalmasnak kell lennie a megrendelő felismerhető, a felhasználás céljából következő igényeinek kielégítésére.
19. A felperest terhelte a bizonyítás abban a kérdésben is, hogy az alperesi vállalkozó elmulasztotta a Ptk. 6:240.§-ának (2) bekezdésében foglalt figyelmeztetési kötelezettségét, mivel nem hívta fel a megrendelő figyelmét arra, hogy építési engedély hiányában a kiviteli tervek elkészítése kockázatos és szakszerűtlen tevékenységnek minősül, azt, hogy ezen mulasztásban megtestesülő magatartása egyben szerződésszegő magatartásnak is minősült, ami a felperesi megrendelő részére elállási jogot nyitott meg, amelyet a felperes jogszerűen gyakorolt.
20. A választottbíróság álláspontja szerint a felperesi jognyilatkozat jogi minősítése és értékelése kettősséget mutatott. Tartalmában a hibás teljesítés jogcímén történő elállást is magában foglaló jognyilatkozatnak minősült, annak ellenére, hogy erre nézve jogszabályi hivatkozást nem tartalmazott. A jogszabályi hivatkozásokat tekintve viszont a Ptk. 6:62.§-ában, illetve Ptk. 6:240.§-ában foglalt vállalkozói együttműködési, tájékoztatási és figyelmeztetési kötelezettségek megsértése miatti elállási jog gyakorlását tükrözte (Ptk. 6:137.§ [szerződésszegés] és 6:140.§ [elállás]).
21. A választottbíróság – az alperesi hibás teljesítésre utaló elállási jognyilatkozat egészének értelmezése alapján – úgy ítélte meg, hogy a felperes joggyakorlása nem az ún. rendes elállási jogon alapuló, hanem ún. szankciós jellegű elállásra irányult. Emiatt a választottbíróság nem tartotta alaposnak az alperes azon alapuló védekezését, a felperes többféle jogalapon nem gyakorolhatta az elállási jogát, mert ez kizárta az elállás pontos okának megismerhetőségét. A felperes valójában egy jogcímen terjesztette elő az elállást tartalmazó jognyilatkozatát, akképpen, hogy ennek okául az alperes több olyan magatartását (mulasztását) jelölte meg, amelyek – alaposságuk esetén – önmagukban (egyenként), de összességükben is az alperes hibás teljesítését támasztják alá.
22. Alaposnak tartotta viszont a választottbíróság – a felperes másodlagos kereseti kérelmében jelzett jogalap körében – azt az alperesi védekezést, hogy a hibás teljesítés, mint a Ptk.-ban nevesített szerződésszegési forma esetén gyakorolt elállási jog a Ptk. 6:137.§-ának sérelme esetén történő szankcionálás körében a Ptk. 6:140.§-a (1) bekezdésének utolsó tagmondatában jelzett eltérő rendelkezésnek minősül.
23. Ebből következően a választottbíróságnak azt kellett megállapítania a felek eltérő tény-, illetve jogállításai, illetve ezek bizonyítékai mérlegelése alapján, hogy az alperes teljesítése hibásnak volt-e minősíthető az elállásban megjelölt okokból.
24. A felperes szankciós jellegű elállást tartalmazó jognyilatkozatában, illetve a keresetlevelében foglaltak vonatkozásában a felperesre hárult a bizonyítási kötelezettség a vonatkozásban, hogy igazolja azt, hogy a Ptk. 6:157.§-ának (1) bekezdésben, a Ptk. 6:251. §-ban foglalt feltételek a felek jogviszonyában realizálódtak. Emellett a felperesnek kellett bizonyítania azt is, hogy az alperes a Ptk. 6:240.§-ának (2) bekezdésében foglalt figyelmeztetési kötelezettségét, valamint a felperes által felhívott jogszabályok (Étv. 32.§ (1) bekezdés, 33.§ (1) bekezdés, a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 3.§, 39.§ (1) bekezdés, 40/A.§, 43.§ (1), (5), (5d), (6) bekezdés, 62/A.§ (1)-(2) bekezdés, a kulturális örökség védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 68/2018.(IV.9.)Korm. rendelet 57.§ (7) bekezdés, 70.§ (4) bekezdés, 80.§ (3)-(4) bekezdés, 87.§ (1) bekezdés, 89.§ (1)-(2) bekezdés) bármely rendelkezését megsértette teljesítése során.
25. A választottbíróság a felek generáltervezési szerződéséből kiindulva azt állapította meg, hogy az alperes a szerződésben meghatározott tervdokumentációt elkészítette és a felperes részére átadta. Ennek megtörténtét igazolta a teljesítés igazolás, és az a tény, hogy a felperes ennek megtörténtét az eljárás során nem vitatta. A felek szerződéséből megállapítható volt, hogy az alperes nem vállalt arra kötelezettséget, hogy eljárásának azzal az eredménnyel kell zárulnia, hogy a felperes az alperes által készített építési tervdokumentáció alapján jogerős építési engedélyt kapjon. A tervezői díj megfizetéséhez ilyen tartalmú feltételt nem kötöttek. Ebből következően a jogerős építési engedély megszerzésének elmaradása az alperes oldalán nem eredményezett hibás teljesítést.
26. A Ptk. 6:251.§-ának (2) bekezdése körében a felperesnek a jogszabályi feltételek beálltát kellett bizonyítania. A választottbíróság megítélése szerint a felperes ezen bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. A felperes e körben megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy az építési engedély megszerzésének elmaradása, illetve a környezetvédelmi engedély kiadásának elmaradása önmagában bizonyította a jogszabályban előírt alkalmassági feltételek hiányát. A felperes által két alkalommal megindított építési engedélyezési eljárás akként szűnt meg, hogy a kérelmek tárgyában nem keletkeztek azokat érdemben elbíráló hatósági (közigazgatási) határozatok, tekintettel arra, hogy az első építési engedélyezési eljárásban benyújtott kérelmét a felperes, mint ügyfél visszavonta, míg a második építési engedélyezési eljárás szünetelés útján szűnt meg a törvény erejénél fogva, amire azon okból került sor, hogy a felperes nem nyújtott be folytatás iránti kérelmet. Az építési engedélyezési eljárások tehát – amelyek eredményes befejezéséért az alperes szerződéses kötelezettséget, ezáltal felelősséget a szerződésben nem vállalt – a felperes akaratából eredő végeredménnyel zárultak. A kérelmezői pozíció és az ehhez kapcsolódó joggyakorlás alanya maga a felperes volt, és az eljárás során végig az is maradt. Az építési engedély kiadása azért maradt el, mert a felperes az ügy uraként nem vitte végig az eljárásokat. Ebből következően az eredménytelenül zárult építésügyi eljárások nem voltak alkalmasak annak a megállapítására, hogy az alperes által vállalt szerződéses kötelezettség teljesítése során előállított tervdokumentáció ne felelt volna meg a Ptk. 6:251. § (2) bekezdésben foglalt követelményeknek. A választottbíróság megítélése szerint az elsőfokú környezetvédelmi engedély kiadása sem történhetett volna meg, ha az alperes által készített tervdokumentáció a Ptk. 6:251. § (2) bekezdésébe ütközött volna. Az alperes – csakúgy mint az építési engedély esetében –, a környezetvédelmi engedély beszerzésére sem vállalt eredménykötelmet. Ezen vállalás hiánya önmagában is kizárta az ezen a tényalapon nyugvó hibás teljesítés jogcímére történő hivatkozás alaposságát.
27. A választottbíróság a Ptk. 6:240. § (2) bekezdés körében is azt állapította meg, hogy a felek jogviszonyában az e rendelkezésben foglalt elállási feltételek sem álltak be. A felperesi megrendelő nem adott olyan utasítást az alperesi vállalkozó részére, amelynek kockázatára az alperes ne hívta volna fel a felperes figyelmét. Ezt támasztja alá, hogy a felek generáltervezési szerződése az építési kivitelezési tervdokumentáció szállítását és az arra eső tervezési díj megfizetését az építési engedély megszerzését követő időpontra tette, azonban ez az eredeti sorrend a szerződés teljesítése során megváltozott. A felperes ennek megfelelően a tervezői díj esedékes részleteit az építési engedély megszerzésétől függetlenül, ellenvélemény, kifogás nélkül fizette ki az alperesnek. Az alperes a felperes tudomásával úgy kezdte meg a kivitelezési tervezés elvégzését, hogy ennek veszélyére előzőleg felhívta a felperes figyelmét. Életszerűtlen volt azon lehetőség felperesi felvetése, hogy erre akképpen került volna sor, hogy a felperes a munka megkezdésére ne utasította volna az alperest. Az utasítás kiadásának megtörténtét igazolta az is, hogy a felperes a kivitelezési tervdokumentáció ellenértékét az általa is aláírt teljesítés igazolás alapján az alperesnek megfizette. Valószínűtlen volt, hogy ezek a tények bekövetkeztek volna akkor, ha az alperes önhatalmúlag, szerződést szegve lát neki a munka elvégzésének. Mindezekből kizárólag az az ítéleti következtetés volt levonható, hogy az alperes még a felperes utasítását megelőzően vagy azzal egyidejűleg megtette a célszerűtlenségi és kockázati figyelmeztetést. Az alperes terhére ezért szerződésszegés e körben sem volt megállapítható.
28. Az eljárásban a felperes nem vitatta az alperes azon állítását, hogy a felperes több építési beruházást hajtott végre a közelmúltban, amely tényből a választottbíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felperes építésügyben járatos gazdasági társaság volt, ami alapján okkal és alappal volt elvárható tőle az, hogy még figyelemfelhívás nélkül is felismerje, hogy az építési engedély hiányában készített vagy készíttetett kivitelezési tervdokumentáció felhasználhatatlan és megtérülés nélküli költséget generál.
29. A választottbíróság a felperes terhére értékelte, hogy a felperes az általa észlelt szerződésszegő magatartást az alperesnek írásban nem írásban jelezte, és nem jelölte meg, hogy az alperessel szemben – annak hibás teljesítése jogcímén – milyen típusú igényt kíván érvényesíteni, ezáltal sérült a hibás teljesítés esetén a Ptk.-ban meghatározott jogosulti jogérvényesítési sorrend (Ptk. 6:159.§, 6:162.§).
30. Fentiek alapján a választottbíróság azt állapította meg, az alperes a szerződés teljesítése során sem a felek között létrejött szerződést, sem az azon keresztül érvényesülendő és figyelembe veendő jogszabályok előírásait nem sértette meg, azaz nem teljesített hibásan. Ebből az következett, hogy a felperes által ezen a címen gyakorolt elállási jognyilatkozat joghatás kiváltására alkalmatlan volt. Ugyanezen megfontolás alapján az alperesi szerződésszegő magatartás hiányában a felperes kötbérkövetelése is alaptalan volt.
31. A hibás teljesítés megállapíthatóságának hiányában a választottbíróság a felperesi keresettel szemben az alperes által felhozott további kifogások érdemi vizsgálatát mellőzte.
32. A választottbíróság a felperes keresetét elutasította. A kereseten kívül eső kifogást a felperes a viszontkereseti kérelem jogcímével és összegszerűségével szemben nem hozott fel, a választottbíróság ezért a viszontkeresetet alaposnak találta, és azt az alperes javára a Ptk. 6:251.§-ának (1) bekezdése, 6:137.§-a, 6:138.§-a, 6:153.§-a, 6:48.§-ának (1) bekezdése és 6:155.§-ának (1) bekezdése alapján megítélte.
33. A felperes késedelmi kamatot tartozott fizetni a számlában feltüntetett esedékességi időpontot követő naptól kezdődően. A választottbíróság alaptalannak ítélte a felperes azon érvelését, hogy az alperes által kiállított számla nem felelt meg az ÁFA-törvény 2020. július 1. napjától hatályos azon rendelkezésének, hogy a számlát a teljesítés időpontjaként feltüntetett naptól számított 8 napon belül kell kibocsátani. Az e körben kialakult bírósági gyakorlat szerint az esetlegesen téves vagy hibás számlatartalom (ide nem értve a számlában feltüntetett összeg hibáját) a fizetési késedelem beállta vonatkozásában nem bír relevanciával, tekintettel arra, hogy az számlahelyesbítés útján korrigálható alaki hibának minősül.
34. A tőkésített késedelmi kamat kezdő időpontját – az alperes viszontkereseti kérelmétől eltérő időpontban – állapította meg, mert a felperes késedelme abban az időpontban állt be, amikor az ezen a jogcímen támasztott igényt közlő iratban megjelölt fizetési határidőt elmulasztotta. A korábban nem ismert igényt a kötelezett ezen objektív okból nem tudta teljesíteni, így késedelme csak és kizárólag a teljesítési határidő utolsó napját követő nappal kezdődhetett meg. A választottbíróság e körben történő döntésének meghozatalakor figyelemmel volt az e körben kialakult és következetesen alkalmazott bírósági gyakorlatban foglaltakra.

(Vb/20045)