2/2/2018

Építési szerződés alapján a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles (rPtk. 402. §. (1) bek.). Aki a szerződés hibátlan teljesítéséért jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A megrendelő azonban köteles a vállalkozót abba a helyzetbe hozni, hogy tételesen ismerje, hogy milyen minőségi hibákra hivatkozik. Tételes hibajegyzék hiányában ugyanis a vállalkozó nincs abban a helyzetben, hogy a kifogásolt hibákkal kapcsolatban ellenbizonyítást eszközöljön (rPtk. 248. §. (1) bek.). A részszámlákból garanciális visszatartás címén visszatartott összegek a vállalkozónak visszafizetendőek, ha a megrendelő nem bizonyít hibás teljesítést, és hibát nem jelez a szerződés szerinti időtartamon belül. Átalánydíjas szerződés esetén pótmunka elszámolására van lehetőség, többletmunka elszámolására nincsen.

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. A felek 2012 májusában vállalkozási szerződést kötöttek, amelyre az akkor hatályos rPtk. építési szerződés szabályait kell alkalmazni. Ebben a szerződésben az alperes megbízta felperest, egy budapesti főiskolai épület részleges átalakítása és akadálymentesítése keretében arra, hogy átalányár megfizetése fejében vasbetonszerkezet építési, betonozási és kőműves munkát végezzen. A felperesi vállalkozó építési naplót volt köteles vezetni és a munkát első osztályú minőségben kellett elvégeznie. Jogosult volt a felperes a már elvégzett munkákról részszámlákat kiállítani és a munka befejeztekor pedig végszámlát kellett, hogy kiállítson. A számla mellékletét képezte minden esetben a teljesítést igazoló jegyzőkönyv, és az egyéb megkövetelt mellékletek. Végszámlát csak hiba és hiánymentes átadás-átvételt követően lehetett benyújtani. Az alperes jogosult volt a szerződésből egyoldalúan, indokolás és póthatáridő tűzése nélkül abban az esetben elállni, ha a vállalkozó akár a rész-, akár a véghatáridő tekintetében öt napos késedelembe esett. Erre az esetre a szerződés meghiúsultnak volt tekinthető, és a felperes a vállalási összeg 20%-át kellett, hogy meghiúsulási kötbérként fizesse. A szerződés értelmében a felperes a jótállást és a jogszabályok szerinti szavatosságot is vállalta. A átadás-átvétel az építési naplóban történt a szerződés rendelkezései szerint. Jogosult volt az alperes a szerződéstől a késedelmen túl akkor is elállni, hogy ha a felperes a munkát nem megfelelően végezte el, és erre az esetre a kötbér mellett azt is tartalmazta a szerződés, hogy az alperes a munkát más vállalkozóval végeztethette el.

Az alperes 2012 júniusában felszólította a felperest a kivitelezési munka felgyorsítására azzal, hogy adott esetben kötbért érvényesít, és kárigénye is van. A felperes erre úgy válaszolt, hogy a munkavégzéshez az alperes a munkaterület 50%-át nem adta át, ezt jelezte az építési naplóban is, és ez az oka a késedelemnek. Ezt követően nem sokkal a felek a létesítmény bejárását követően teljesítés igazolási jegyzőkönyvet vettek fel, amely azt is tartalmazta, hogy a felperes jogosulttá vált a I. Részszámla benyújtására, mivel megvalósult a számla kiállításának alapját képező műszaki tartalom. Tíz nappal az eredeti véghatáridő lejártát követően a felperes a jegyzőkönyv tanúsága szerint teljesítette a II. Részszámla kiállításának alapjául szolgáló műszaki tartalmat is. Ezen számlákból az alperes 10-10%-ot levont, visszatartott. A felperes ezek után az építési napló tanúsága szerint is tovább dolgozott, és a munkaterületet úgy adta át 2012. augusztusában, hogy a napló tanúsága szerint a munkát a szerződés szerint elvégezte. Az alperes ezek után levélben arról értesítette a felperest, hogy a szerződéses véghatáridő július közepe volt, még nem fejezte be a munkát, a területen nem dolgozik, és egyébként is az elvégzett munka minősége több helyen nem fogadható el. Tájékoztatta a felperest, hogy az általa hibásan elvégzett munka kijavításával, illetve befejezésével más vállalkozót bíz meg. A felperes értesítette ezek után az alperest, hogy nem fogadja el a másik vállalkozó bevonását, hiszen az alperes a felperesnek korábban kifogásokat nem jelzett, az alperesi projektvezetővel egyébként bejárást tartottak a helyszínen, egyeztettek, és a felperes a jelzett hiányosságokat két nap alatt kijavította. Az alperes 2012. októberében az rPtk. 300. §. (1). bek-re és a szerződésre hivatkozással a szerződéstől elállt, egyúttal bejelentette a meghiúsulási kötbér igényét, valamint a követeléseit a felperes által el nem végzett munkáért kifizetett összegre, és a hibásan elvégzett munka kijavításáért más vállalkozónak kifizetett összegre.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése

2. A felperes keresetében a számlából visszatartott összegek megfizetésére, a végszámla alapján járó munkadíjra, és az elvégzett többletmunkája ellenértékére kérte az alperest kötelezni.
3. Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte, és egyúttal beszámítási kifogással is élt. A I. és II. sz. Részszámlákat érintő garanciális visszatartásokkal kapcsolatban kifejtette, hogy azokat a szerződés szerint akkor kellett volna kifizetnie a garanciális időszak leteltét követően, ha a felperes teljesíti az ezzel kapcsolatos szerződéses kötelezettségeit. Ezeket azonban nem teljesítette, hibásan teljesített, ilyet korábban az alperestől nem is igényelt, a bejárásról szóló jegyzőkönyvet részére nem küldte meg, így ilyen igény esedékessé sem válhatott. A felperes többletmunka igénye a szerződés alapján azért nem alapos, mivel átalánydíjas szerződést kötöttek a felek, amely szerint a többletmunka elszámolása nem lehetséges. A vállalkozói díjkövetelés pedig azért nem alapos, mivel a felperes nem teljesítette a szerződéses kötelezettségeit. A szerződésben rögzített határidőhöz képest késedelembe esett, az általa végzett munkák minősége több helyen elfogadhatatlan volt. A minőségi hibákat nem javította ki, és ezért az alperes kénytelen volt erre más vállalkozót igénybe venni. A szerződéstől az alperes így elállt, és bejelentette a teljes vállalkozói díj 20%-át kitevő meghiúsulási kötbér követelését. A felperes a szerződésben tizenkét hónapos jótállást vállalt. A rPtk. 248. §. (1) bek. alapján a jótállásra tekintettel a felperesnek kéne bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Hivatkozott továbbá az alperes arra is, hogy az elvégzendő munka mennyiségét csökkentette, a vállalkozási díj mértékét viszont nem, így a felperesnek többet fizetett. Követeléseit az alperes viszontkeresetként kívánta érvényesíteni.

A Választottbíróság ítélete

4. A Választottbíróság megállapította, hogy a felperes keresete és az alperes viszontkeresete is részben megalapozott. A felek közötti jogvitára az rPtk. 402. §-a szerint minősülő építési szerződés szabályait kell alkalmazni. Ennek értelmében a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és a vállalkozói díj kifizetésére köteles. A perbeli bizonyítás anyagai szerint a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes a szerződésben írt, de tételesen nem részletezett munkák túlnyomó részét elvégezte, s ezért az alperes a vállalkozói díj mintegy 80%-át kifizette a felperesnek. A szerződésben a felek átalánydíjban állapodtak meg. A felperes keresetének első tétele a végszámla szerinti munkadíj volt, amit az alperes nem egyenlített ki. Egyértelmű és nem vitatott tény volt, hogy a felperes 2012. augusztusában levonult a munkaterületről és ezt megelőzően a felek a munka befejezésének és a munkaterület átadásának tényét nem rögzítették és a végszámla kiállításához szükséges utolsó teljesítés-igazolás kiállítására sem került sor. Ezt követően szerződött az alperes egy más vállalkozóval a hibák kijavítására és a munkák befejezésére. Kifogásait a felperessel tételesen először a választottbírósági eljárás során közölte, és a felperes által benyújtott részszámlákat fenntartás nélkül kifizette. A részszámlákhoz csatolt teljesítési igazolások levonást, minőségi hibára utaló megjegyzést nem tartalmaztak. Öt évvel a munkavégzés befejezése után a konkrét hibák korábbi megjelölésének hiányában a bizonyítástól eredmény már nem volt várható, így a Választottbíróság mérlegelés alapján a felperes által követelt munkadíj 50%-ában marasztalta az alperest. A vállalt jótállásra tekintettel ugyan a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a hibák a teljesítés után keletkeztek, azonban a Választottbíróságnak tételes hibajegyzék hiányában figyelembe kellett vennie azt, hogy az alperes nem hozta abba a helyzetbe a felperest, hogy a felperes a kifogásolt hibákkal kapcsolatban ellenbizonyítást eszközöljön.

A többletmunka követelést a Választottbíróság elutasította, mivel átalánydíjas elszámolás esetén, ahogy a szerződés is rögzítette, nincs lehetőség többletmunka elszámolására. Helyt adott a Választottbíróság a I. és II. sz. Részszámlák összegéből a garanciális visszatartás címén meg nem fizetett összegeknek, ugyanis a teljesítési igazolások hibát nem jeleztek, és a szerződés szerinti időtartamon belül, illetve azt követően az alperes a felperesnek hibajegyzéket nem küldött, és a hibás teljesítést nem bizonyította.
A viszontkeresetet a Választottbíróság részben ugyancsak alaposnak találta. Az el nem végzett munka ellenértéke kapcsán előterjesztett alperesi követelést azért utasította el a Választottbíróság, mivel az alperes azt nem tudta bizonyítani, hogy konkrétan a szerződéses munkákból milyen munkát nem végzett el a felperes. Ugyancsak elutasította a Választottbíróság a harmadik vállalkozó által elvégzett javítások ellenértékeként benyújtott követelést. Ennek az volt az indoka, hogy a peres felek szerződésében nem szerepelt az, hogy az alperesnek tételesen milyen munkákat kellett teljesíteni. Ezért az sem volt megállapítható, hogy milyen természetű és mekkora értékű javításokat végzett az új vállalkozó a felperes helyett. Az alperes végezetül viszontkeresetében a teljes megbízási összeg 20%-ának megfelelő kötbérigényt is érvényesített az elállását követően. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes a munkaterületet késedelmesen, ill. nem megfelelően adta át részére. Az építési napló erre vonatkozóan több felperesi bejegyzést is tartalmazott. A Választottbíróság lényegesnek tartotta azt, hogy az alperes sürgette a munkavégzést, több dolgozó foglalkoztatását javasolta, ugyanakkor a két részszámla összegét a vállalkozási díj 80%-át a felperesnek kifogás nélkül megfizette. A fenti körülmények mérlegelése után a Választottbíróság a kötbér követelés arányos 20%-os összegét az alperesnek megítélte, ebben az összegben az alperes viszontkeresetét megalapozottnak tartotta.