Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- A felperesi vállalkozó és az alperesi megrendelő (a FIDIC szóhasználatában megbízó) között a jogvita tárgyát képező tervezési-kivitelezési szerződés a FIDIC Sárga könyv alkalmazásával jött létre. A szerződés alapján a megbízó követeléseket érvényesített az azokat vitató vállalkozóval szemben, amelyeket a Mérnök jóváhagyott, majd a megbízó a vállalkozóval szemben fennálló fizetési kötelezettségeibe történő beszámításával teljes egészében érvényesített. Az előzményügyben a vállalkozó a beszámítás útján érvényesített tőke és késedelmi kamatai összegében kérte marasztalni a megbízót. A Választottbíróság a keresetnek részben helyt adó ítéletében a követelt teljes összegből levonta azon munkálatok költségét, amelyeket a vállalkozónak tervmódosulás következtében nem kellett elvégeznie, s amely költségek így a vállalkozó oldalán megtakarításként jelentkeztek. Az ítélet indokolása kifejtette, hogy a Választottbíróság nem döntött abban a kérdésben, hogy a megtakarított költségek kompenzálták vagy meghaladták-e a vállalkozó tényleges költségeit, így a kereset meg nem ítélt hányada tekintetében nem keletkezett res judicata, ezért a felperes külön eljárásban jogosult e költségeket bizonyítani és érvényesíteni. A jelen ügyben a felperesi vállalkozó keresete az alperesi megbízóval szemben erre a korábban el nem bírált követelésére irányult, mert álláspontja szerint e kérelme tekintetében az előzményügyben hozott ítélet nem bírt az ítélt dolog hatályával.
A peres felek nyilatkozati
- A jelen ügyben a felperesi vállalkozó keresete az alperesi megbízóval szemben erre a korábban el nem bírált követelésére irányult, mert álláspontja szerint e kérelme tekintetében az előzményügyben hozott ítélet nem bírt az ítélt dolog hatályával.
- Az alperesi megbízó a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatva, hivatkozva arra, hogy a korábbi eljárásban kirendelt szakértő csupán becslésen alapuló kalkulációval állapította meg a felperes által eredetileg kivitelezni tervezett megoldás költségeit. Az alperes álláspontja szerint a felperes a követelését nem a felek között létrejött, a FIDIC Sárga Könyv alapján megkötött Szerződés rendelkezései szerint, a felek számára kötelezően előírt eljárásrend betartásával terjesztette elő. Alperes szerint a Szerződés szerinti eljárásrendben először be kell jelenteni a vállalkozói követelést a 20.1. Alcikkely szerint, erről a Mérnök dönt, és a Mérnök határozata ellen először a Döntőbizottsághoz, végül pedig a kikötött választottbírósághoz lehet fordulni. Kifejtette továbbá, hogy a felperesnek a 20.1. Alcikkely szerint 28 napos jogvesztő határidő állt rendelkezésére a többletfizetség iránti követelése Mérnök részére történő bejelentésére, amely határidő akkor kezdődött, amikor a felperes tudomást szerzett vagy az elvárhatósági mérce szerint tudomást kellett szerezzen a követelésére okot adó eseményről vagy körülményről; ezt követően pedig további 14 napos – nem jogvesztő – határideje volt, hogy követeléseit részleteiben is kidolgozza, és az alátámasztó dokumentációval együtt a Mérnöknek eljuttassa. Ezzel szemben a felperes az igényét csak az előzményi perben, évekkel a követelések keletkezését követően fogalmazta meg először. A követelés erre tekintettel az irányadó 1959-es Ptk. 324. § (1) bekezdése szerint elévült. A kereseti követelés tárgyává tett igényt a felperes a Mérnöknek nem jelentette be, követelése erre utaló sorszámot nem kapott.
- A felperes az alperes által kifejtetteket az ügy szempontjából irrelevánsnak tartotta, mert álláspontja szerint a jelen eljárás tárgya nem vállalkozói követelés, hanem a megbízói követelés szerződésellenességének érvényesítése azon körben, amelyben a Választottbíróság az előzményügyben az ottani követelést nem bírálta el. Álláspontja szerint a jelen eljárás tárgya a megbízói követelés és az azt jóváhagyó mérnöki határozat felülvizsgálata a szerződés 20.6. Alcikkelye alapján, amely előzetes eljárást nem ír elő, s amelynek a felperes egyébként mindenben eleget tett. A megbízói követelést jóváhagyó mérnöki határozattal szemben a felperes az előírt határidőn belül jelentette be kifogásait a Mérnöknek, majd jogfolytonosan indította meg az előzménypert, részleges pernyertességét követően pedig a jelen eljárást, ezért követelése nem évült el. Az előzményper a felperesi követelés elévülését megszakította. A felperes álláspontja szerint az előzményi ítélet megállapította követelésének jogalapját, azt, hogy a megbízói követelés, az azt jóváhagyó mérnöki határozat és az arra alapított alperesi beszámítás jogszerűtlen volt, és a döntést csak annak összegszerűsége tekintetében mellőzte. A jelen eljárásban azt kell megállapítani, hogy volt-e olyan felperesi megtakarítás, amit az átalány vállalkozói díj fedezett. A felperes nem többletköltséget követel, hanem azt állítja, hogy a megtakarítás összege nem érte el azt a mértéket, amely keresete jogalapját és összegszerűségét érintené, mert a megtakarítást a többletráfordításokkal csökkenteni kell, és csak az így esetleg fennmaradó összeget lehetne levonni a részére az alperestől járó tőkéből.
- Az alperes kifogásolta, hogy a felperes jelen eljárásbeli követelése nem volt része a felperes által hivatkozott alperesi követelésnek. Szerinte az előzményi ítélet a felperesi követelés jogalapját sem bírálta el, azt mind jogalapját, mind összegszerűségét tekintve külön eljárásra utalta, kifejtve azt a véleményét, hogy a felperes részben megtakarította azt az összeget, amellyel a felperes a szerződéskötést megelőző ajánlatában számolt, s amelyet emiatt le kellett vonni abból az összegből, amely a felperesnek visszajárt; így a megbízói követelést az előzményi ítélet teljes egészében elbírálta, e követelés tekintetében az ítélet a res judicata hatályával bír. Az előzményügyben a felperesi keresetváltoztatás befogadását a Választottbíróság a 2018. január 1-je előtt alkalmazott Eljárási Szabályzat 26.§-a alapján mellőzte, azt az eljárás jelentékeny elhúzódására vezető mivolta miatt megengedhetetlennek tartotta.
A Választottbíróság ítélete
- A Választottbíróság az ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy nem volt vitás, hogy a felperes már az előzményügyben állította és bizonyítani kívánta, hogy a tervmódosulás következtében nemcsak megtakarítása keletkezett, hanem a vállalkozói díj összegét befolyásoló többletköltségei is felmerültek. A döntéshozatalkor azonban a korábban eljárt tanács nem bírálta el az erre vonatkozó felperesi tényállítások és bizonyítékok megalapozottságát. A jelen eljárásban érvényesíteni kívánt igény nem egyezett meg az előzményügyben hatályosan állított joggal, ezért a korábbi ítélet jogereje nem hatott ki a jelen eljárásban előterjesztett kereset elbírálhatóságára. Abból, hogy a felperesi marasztalási igény különbözött a jelen kereseti követeléstől, és hogy e marasztalási igény elbírálását a korábban eljárt tanács is egy esetleges új eljárás lehetséges tárgyának tekintette, egyúttal az is következett, hogy a kereseti követelés a korábbi ügyben érvényesítettől eltérő olyan új igény, amelyre a vállalkozói követelések előterjesztésére vonatkozó általános szerződéses rendelkezések (20.1. [Vállalkozó követelései] 3.5. [Határozatok] Alcikkelyek) voltak irányadók. A jelen kereset megalapozására felhozott érvek között nem volt olyan, amely a mérnöki határozat utólagos részbeli megváltoztatását kimondó ítéleti rendelkezést vonhatott volna maga után. A felperesi többletköltség-hivatkozások ugyanis megalapozottságuk esetén sem járhattak azzal a következménnyel, hogy a tervezésben és a kivitelezésben részt vevő vállalkozóknak és más személyeknek kifizetett összegekből az alperesnek nagyobb arányú részt kelljen viselnie, mint amekkora költségviselési hányadot az előzményi ítélet jogerősen megállapított. Mindezek együttesen a Választottbíróságot arra a következtetésre juttatták, hogy a felperesnek a perbeli követelését a közvetlen választottbírósági jogérvényesítés helyett először a Mérnöknek kellett volna benyújtania, és csak a Mérnök eljárásában hozott határozattal szembeni elégedetlensége szerződésszerű bejelentése esetén lett volna joga a Választottbírósághoz fordulni.
- A felperes keresetét ezért a jelen eljárásban nem lehetett érdemben elbírálni, ezért azt a Választottbíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A követelés-keletkeztető tények és bekövetkeztük ideje vizsgálatának hiánya miatt a Választottbíróság arról sem foglalt állást, hogy a felperes eljárási mulasztása az anyagi jogának végleges elvesztését okozta-e, s ugyanezen okból nem bírálta el a Választottbíróság az alperes elévülési kifogását sem.
(Vb/17082)
