2/3/2022. Elvi jelentőségű választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. Alperes a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett nyilvánosan működő részvénytársaság. Felperes az alperes részvényese.
2. Alperes rendkívüli közgyűlést (a továbbiakban: „Közgyűlés1”) tartott. A közgyűlési meghívót alperes tette közzé, majd a Z Kft. részvényes kérésére az Igazgatótanács elektronikus úton történt szavazással meghozott határozatával a napirendet további két napirendi ponttal és a hozzájuk tartozó határozati javaslatokkal kiegészítette. A Z Kft által javasolt napirend alperes Igazgatótanácsa és az Audit Bizottság valamennyi tagjának visszahívására, és az alperes Igazgatótanácsa és Audit Bizottsága tagjainak megválasztására vonatkozott.
3. A tényállás szempontjából lényeges részvényesek közül X részvényes, Z Kft részvényes, W Zrt.részvényes, valamint felperes vettek részt.
4. A Közgyűlés1-en a Z Kft részvényes által javasolt, valamennyi Igazgatótanácsi és Audit Bizottsági tag visszahívásáról szóló napirendi pont keretében történt szavazások során az előterjesztéseket minden esetben olyan számú szavazattal fogadta el a közgyűlés, amely X, Z Kft és W Zrt szavazatszámai összegének felel meg.
5. Felperes a napirend tárgyalását követően közölte azt az álláspontját, hogy X, Z Kft és a W Zrt összehangoltan jár el, és felhívta a figyelmet a vételi ajánlattételi kötelezettségre. A megnevezett részvényesek a felvetésre nem kívántak reagálni.
6. A Közgyűlés1-en a Z Kft részvényes által javasolt, az Igazgatótanács és az Audit Bizottság tagjai megválasztásáról szóló napirendi pont 2016. augusztus 4-i közgyűlési előterjesztésben eredetileg megjelölt határozati javaslatokat a közgyűlés elfogadta.
7. Felperes a Közgyűlés1-en összehangolt magatartásra hivatkozással a részvénykereskedés felfüggesztését javasolta és felhívta a figyelmet, hogy az összehangoltan eljáró személyeknek vételi ajánlatot kell tenniük.
8. A Közgyűlés1-et követően az új összetételű Igazgatótanács ülést tartott és elnököt és alelnököt választott.
9. A Közgyűlés1-et követő első munkanapon, alperes rendkívüli tájékoztatást tett közzé. Ebben közölte, hogy a Közgyűlés1 napján bejelentést kapott arról, hogy W Zrt részvényes ugyanezen a napon részvényt adott el Y részvényesnek. A tranzakcióval W Zrt részvényeinek száma csökkent, míg Y részvényeinek a száma nőtt. (Y a tranzakciót megelőzően tulajdonolt számú részvényével a Közgyűlés1-en nem vett részt.)
10. Alperes ezt követően Y részvényes kezdeményezésére rendkívüli közgyűlést (a továbbiakban: „Közgyűlés2”) tartott. A közgyűlési meghívót alperes közzétette, majd Z Kft részvényes kérésére az Igazgatótanács a napirendet további négy napirendi ponttal kiegészítette.
11. A Közgyűlés2 időpontjában alperesnek változatlan számú szavazásra jogosító részvénye volt. A tényállás szempontjából lényeges részvényesek közül X részvényes, Z Kft részvényes, Y részvényes, valamint 1 darab részvénnyel felperes vettek részt. W Zrt részvényes a Közgyűlés2-n nem vett részt.
12. A jelen tényállás szempontjából jelentőséggel bír, hogy az Alapszabály megfelelő módosításának megszavazásával Közgyűlés2 lehetővé tette, hogy az Igazgatótanács elektronikus hírközlő eszköz útján is hozhasson határozatot.
13. Alperes rendkívüli közzététele szerint Z Kft az alperes valamennyi részvényére a Tpt. 68. § (3) bekezdése szerint minősülő kötelező nyilvános vételi ajánlatot terjesztett be jóváhagyásra a Magyar Nemzeti Bankhoz.

Peres felek nyilatkozatai

14. Felperes keresetében azok „elfogadásának rosszhiszemű módjára tekintettel” kérte a Közgyűlés1-n hozott határozatok hatályon kívül helyezését, valamint a választottbíróság érdemi döntéséig kérte azok végrehajtásának felfüggesztését. Felperes álláspontja szerint az alperes meg nem nevezett három részvényese összeszámítva a Közgyűlés1-et megelőzően jogsértően szerzett alperesben 33%-ot meghaladó együttes befolyást. Ezen felül felperes a Közgyűlés1-en szintén három meg nem nevezett alperesi részvényesnek összehangolt magatartást rótt fel.
15. Felperes ezt követő keresetkiegészítés elnevezésű okiratban részletesen indokolta a keresetét. Ebben bemutatta, hogy hogyan változott egyes részvényesek tulajdoni részesedése a Közgyűlés1-et megelőző időszakban. Felperes álláspontja szerint a perben nem álló X és Z Kft. részvényesek tulajdoni arányát a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. tv. („Tpt.”). 65/A. § (1) bekezdése alapján össze kell számítani, mert a Z Kft. X részvényes közeli hozzátartozójának az ügyvezetésével alatt működik és a társaság a nevezett részvényes, valamint részvényesközeli hozzátartozója és a részvényes felmenője tulajdonában áll. Az így összeszámított tulajdonosi részesedés meghaladja a Tpt. 68. § (1) bekezdés a) pontja szerint meghatározott 33 %-os határt, amely átlépéséhez előzetes nyilvános vételi ajánlatot kell tenni. Tekintettel arra, hogy X és a Z Kft. ilyen ajánlatot nem tettek a Tpt. 77. § (1) bekezdése tekintetében szavazati jogot mindaddig nem gyakorolhattak, míg a törvényes helyzet helyre nem áll.
16. Felperes álláspontja szerint abból a célból, hogy ne terhelje őket nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettség, nevezett részvényesek az alperes rendkívüli közgyűlését megelőzően úgy kívánták a részesedésüket csökkenteni, hogy X részvényes az akkor alperesi részvénnyel még nem rendelkező Y részére – nem ismert időpontban – alperesi részvényt értékesített. Y részvényest felperes nem tekinti független részvényesnek, így sem a vételi ajánlat tételi kötelezettség, sem az annak hiányához kapcsolódó szankció nem módosult az eladás következtében. A W Zrt részvényes a rendkívüli közgyűlés napján szintén Y részére alperesi részvényt értékesített.
17. Felperes előadta még, hogy Z Kft. és X részvényesek, valamint a W Zrt részvényesek a Közgyűlés1-en megnyilvánuló összehangolt eljárása miatt nevezett részvényeseknek a Tpt. 68. § szerint nyilvános vételi ajánlatot kellett volna tenniük. Ennek hiányában a nevezett részvényesek a Tpt. 77. § (1) bekezdése alapján szavazati jogaikat nem gyakorolhatták volna. Tekintettel azonban arra, hogy a nevezett részvényesek a rendkívüli közgyűlésen szavaztak, a felperes által megjelölt közgyűlési határozatok jogszabálysértőnek minősülnek.
18. A felperes kérte továbbá alperes Igazgatótanácsának valamennyi határozatának hatályon kívül helyezését. Felperes álláspontja szerint a „nevezett határozatok formai és tartalmi okokból jogsértőek”, azok részben „kihatnak az alapkereset tárgyára”, másrészt „az alapkeresetben hivatkozott okból váltak jogsértővé”. Felperes bejelentette, hogy a határozatok megismerése érdekében pert indított, mert azokat alperes nem bocsátotta a rendelkezésére.
19. Felperes kérte, hogy a Választottbíróság helyezze hatályon kívül alperes Közgyűlés2-n hozott határozatait, és kötelezze alperest az eredeti állapot helyreállítására. Indokolásul felperes azt adta elő, hogy a határozatok „formai és tartalmi okokból jogsértőek”, illetve „az alapkeresetben hivatkozott jogsértő magatartások következményeként váltak jogsértővé”.
20. Felperes ugyancsak kérte alperes Igazgatótanácsának valamennyi határozatának hatályon kívül helyezését. Felperes álláspontja szerint a „nevezett határozatok formai és tartalmi okokból jogsértőek”, azok részben „kihatnak az alapkereset tárgyára”, másrészt „az alapkeresetben hivatkozott okból váltak jogsértővé”. Felperes bejelentette, hogy a határozatok rendelkezésre bocsátását alperes megtagadta.
21. A felperes hivatkozott arra is, hogy Y részvényest nem illeti meg szavazati jog, így a Közgyűlés2 összehívását nem kezdeményezhette volna, Z Kft. szintén nem volt jogosult napirendi javaslatot tenni, az Igazgatótanács összetétele és így a működése nem volt törvényes, tehát jogszerű ülést sem tarthatott és döntéseket sem hozhatott. Előadta, hogy a Közgyűlés2-n a közgyűlés nem döntött a napirendről, illetve azon a szavazásból kizárt részvényesek (X, Y és a Z Kft.) vettek részt. Egyes támadott határozatok tekintetében felperes egyedi érvénytelenségi okokra is hivatkozott.
22. A felperes tartalmilag arra hivatkozott, hogy az Igazgatótanács a megjelölt időpontban nem került szabályosan összehívásra, ezért a Közgyűlés1 összehívása sem volt szabályos, valamint a Közgyűlés határozatai meghozatalában személyes érdekeltség miatt kizárt részvényes is szavazott. A felperes ezen túl előadta, hogy a jogsértően megválasztott személyek nem gyakorolhatnak jogokat az Igazgatótanácsban. Felperes rámutatott, hogy az Igazgatótanácsnak nincs alelnöki pozíciója.
23. Azt követően, hogy alperes iratbetekintést engedett neki, felperes módosította a kereseteit.
24. Alperes ellenkérelmében több okból kérte a kereset elutasítását. Előadta, hogy a felperes által megjelölt törvénysértések vizsgálatára kizárólag a Magyar Nemzeti Bank rendelkezik hatáskörrel, amelyet a Választottbíróság nem vonhat el. Egy ilyen hatáskör elvonás az alperes részvényeseinek érdekét is sértené, valamint korlátozná alperes jogorvoslathoz való jogát. Alperes arra is hivatkozott, hogy felperes az összehangolt magatartást nem bizonyította. Alperes kitért felperes érveire és bemutatta az azokkal ellentétes következtetéseit. Alperes a határozatok végrehajtásának felfüggesztését is ellenezte.
25. Felperes kérte, hogy a Választottbíróság a keresetkiegészítéseket utasítsa el. Ezt azzal indokolta, hogy felperes nem mutat be sem konkrét alperesi jogsértést, sem pedig olyan jogsérelmet, amely a perindítását megalapozná. Hivatkozott arra is, hogy a kereset-kiegészítések tartalmi hiányosságban szenvednek, valamint magyarázatot adott arra, hogy miért nem engedélyez iratbetekintést felperesnek.
26. Azon álláspontjával kapcsolatban, hogy a felügyeleti hatóság határozatának hiányában a Választottbíróság nem állapíthatja meg a Tpt. sérelmét felperes becsatolta a Magyar Nemzeti Bank levelét, amelyben a felügyeleti hatóság arról tájékoztatja alperest, hogy a Közgyűlés1-el kapcsolatban nem merült fel olyan adat, hogy alperes a rendszeres, illetve rendkívüli tájékoztatási kötelezettségének nem tett volna eleget és ezért a Közgyűlés1-el kapcsolatban nem folyik alperessel szemben felügyeleti eljárás.
27. Alperes hivatkozott arra, hogy felperes a perindítási határidőt elmulasztotta, illetve bizonyos előadásai a perindítási határidő leteltét követően nem vehetőek figyelembe. Arra az esetre, ha a Választottbíróság lehetővé tenné az új jogszabálysértésekre való hivatkozást, alperes érdemi nyilatkozatban vitatta az újnak minősített felperesi hivatkozások megalapozottságát.

A Választottbíróság ítélete

28. A Választottbíróságnak az alperesi érveléssel szemben nem kellett vizsgálnia, hogy felperes igazolt-e bármilyen jogi érdeket a kereseteiben hatályon kívül helyezni kért társasági határozatok tekintetében. A Ptk. 3:35. §-a alapján felperest, mint a részvénykönyvbe bejegyzett részvényest ezen státuszánál fogva megilleti a keresetindítás törvényi joga (BH 2013/276.). A jogszabály magát a részvényesi jogállást tekinti olyan helyzetnek, amiből fakadóan a társaság jogszerű működése iránti – perindításhoz szükséges – jogi érdek mindig fennáll. Mivel az ítélet meghozataláig nem merült fel olyan információ, hogy felperes már nem lenne alperes részvényese, perbeli legitimációja nem volt kétségbe vonható.
29. Az Eljárási Szabályzat 35. § (1) bekezdés első mondata alapján „a fél köteles bizonyítani azokat a körülményeket, amelyekre követelése vagy védekezése megalapozásául hivatkozik”. Ezen szabály alkalmazása során tekintettel kell lenni arra, hogy a felperes által hivatkozott összehangolt magatartás a dolog természeténél fogva külső szemlélő elől rejtve történik, az a bíróság rendelkezésére álló eszközökkel alapvetően nem tárható fel, hanem arra csupán különböző jelek utalhatnak. Ezért a Választottbíróság egyetértett az EBH 2007/1672. számú elvi határozatra hivatkozó felperessel abban, hogy jelen tényállás esetén a bizonyítottsághoz (a választottbírók belső meggyőződésének megalapozott kialakításához) nem szükséges a teljes bizonyosság vagy a bizonyossággal határos valószínűség szintjének elérése, hanem (kivételesen) a valószínűsítés is elfogadható.
30. A Választottbíróság azt az elvi álláspontot foglalta el, hogy a szabad bizonyítási rendszerből fakadó lehetőség, hogy titkos összebeszélés, összehangolt részvényesi magatartás esetén ellentmondásmentes közvetett bizonyítékok alapján sem kizárt a jogsértő magatartás megállapítása (vö. EBH 2007/1659). Ehhez azonban az szükséges, hogy a közvetett bizonyítékok olyan bizonyító erővel bírjanak, olyan egységes és zárt logikai láncot alkossanak, amelynek révén a Választottbíróság arra a meggyőződésre tud jutni, hogy az események és bizonyítékok felperes által előadott értelmezése nem csupán egy a szóba jöhető több lehetőség közül, hanem azok a befolyásszerzési célzatot és a résztvevők erre vonatkozó megállapodását az általános élettapasztalatokra figyelemmel alátámasztják, és mellőzhetővé teszik az egyéb lehetséges forgatókönyvek okozta kételyeket.
31. A fenti értelemben vett valószínűsítéshez sem elegendő azonban önmagában a felperes tényállítása (vö. ÍH 2019/144.), hanem további azt alátámasztó és kiegészítő bizonyíték beszerzésére, összevetésére és értékelésére van szükség, amelynek körében nem szabad kizárólag a felperesi állítást alátámasztó bizonyítékokat figyelembe venni, hanem ugyanígy vizsgálni és értékelni kell a kereseti kérelmet alá nem támasztó bizonyítékokat, valamint az ellenérdekű fél előadásait. A bizonyítási nehézség a bizonyítási terhet jelen tényállás esetén sem fordítja meg.
32. Az összehangolt részvényesi magatartás felperes által állított szintű, nyilvános vételi ajánlat tételét megkövetelő megvalósulásához kapcsolódó súlyos jogkövetkezmények lehetősége, valamint a választottbírósági ítélettel szembeni jogorvoslat korlátozott lehetősége azonban egy emelt szintű, magasabb fokú valószínűsítés lehetőségét követelik meg. A Választottbíróságnak ezért „in dubio” abból kellett kiindulnia, hogy X, Z Kft, W Zrt és Y részvényesek nem beszéltek össze, nem jártak el összehangoltan.
33. A Választottbíróság kiemeli, hogy alperes az eljárás során konzekvensen azt az álláspontot képviselte, hogy részvényesei szándékáról nem tud nyilatkozni. Ezért a Választottbíróság azokat a felperesi tényállításokat, amelyeket alperes nem vitatott, nem tekinthette önmagában bizonyítottnak.
34. A bizonyítékok figyelembe vehető körével és értékelésével kapcsolatban a Választottbíróságnak rá kell mutatnia még arra is, hogy a tárgyaláson a felek egybehangzóan korlátozták a hivatalból történő bizonyítást. Így a Választottbíróság a bizonyítékok értékelése során nem lehetett figyelemmel például Y részvényes által megszerzett részvények további sorsára sem, az erre vonatkozó rendkívüli közzétételeket nem vehette figyelembe a bizonyítékok komplex értékelése során.
35. A Ptk. 3:36. § (1) bekezdése a társasági határozat hatályon kívül helyezése iránti kereset benyújtására határidőt szab. Annak eldöntése érdekében, hogy felperes a keresetindításra nyitva álló törvényi határidőt betartotta-e, a Választottbíróság áttekintette a vonatkozó joggyakorlatot és kialakította a saját álláspontját.
36. A Választottbíróságra nem kötelező, de általa tartalmában elfogadott 4/2003. számú Polgári jogegységi határozat szerint keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő anyagi jellegű határidő (lásd PJD 2020.18. is). A kereset perindítási határidőt követő benyújtása esetén, ha a keresetlevél előterjesztésére megállapított határidő - jogszabály kifejezett rendelkezése folytán - jogvesztő, vagy a mulasztását a fél eredményesen nem menti ki, a keresetet idézés kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani, illetve ennek elmaradása esetén az eljárást meg kell szüntetni.
37. A jogegységi határozatból fakadóan a Ptk. 3:36. § (1) bekezdésének azon előírását, hogy „a határozat hatályon kívül helyezése iránt attól az időponttól számított harminc napon belül lehet keresetet indítani a jogi személy ellen, amikor a jogosult a határozatról tudomást szerzett vagy a határozatról tudomást szerezhetett volna. A határozat meghozatalától számított egyéves, jogvesztő határidő elteltével per nem indítható” úgy kell értelmezni, hogy az egy éves objektív határidő betartását hivatalból figyelembe kell vennie a Választottbíróságnak, de a harminc napos szubjektív határidő betartását a Választottbíróság csak akkor vizsgálja, ha az ellenérdekű fél erre hivatkozik (vö. Kúria Gfv.VII.30.070/2015/6.; Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.364/2018/3-II). A szubjektív határidő elévülési jellegű, azaz a fél a Ptk. 6:24. §-ra figyelemmel – megfelelő indokok megjelölése esetén – kimentheti a késedelmét.
38. Alperes hivatkozott arra, hogy felperes egyes előadásai tekintetében a keresetindítási határidőt elmulasztotta, de jelen eljárásban a Választottbíróságnak a szubjektív határidő betartásának vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége ennek ellenére csak a Közgyűlés1 és a Közgyűlés2 hatályon kívül helyezni kért határozatai tekintetében állt fenn. Ennek az az oka, hogy felperes az Igazgatótanács eljárás tárgyát jelentő határozatai létéről, létrejöttük körülményeiről és tartalmáról csak azt követően szerzett, szerezhetett tudomást, hogy alperes iratbetekintést engedett a számára. Ezért a Választottbíróság a Ptk. 1:4. § (2) bekezdésére figyelemmel azt állapította meg, hogy az Igazgatótanácsi határozatok esetében a szubjektív határidő leteltére alperes nem hivatkozhat, ezért a szubjektív határidő kezdete a határozatok megismerésének napjához kapcsolódna.
39. A keresetindítási határidőnek más szempontból is jelentősége van. A Választottbíróság által helyesnek tekintett joggyakorlat szerint ugyanis „a Ptk. 3:36. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül kell megjelölni azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyekre a felperes a határozat hatályon kívül helyezése iránti keresetét alapítja. A keresetindítási határidőn túl előterjesztett indokok nem vizsgálhatóak” (PJD 2017.18.; lásd BDT 2019/4019., 2019/4020., 2014/3085.; Kúria Pfv.IV.21.993/2015/15. is). Ez azt jelenti, hogy még abban az esetben is, ha a fél a keresetindítási határidőt betartja, csak azon indokai vehetőek figyelembe, amelyeket a határidőn belül előadott.
40. A Választottbíróság más tekintetben is követi az állam bíróságainak helyes joggyakorlatát. A Fővárosi Ítélőtábla hasonló kérdésben úgy foglalt állást, hogy „A jogvesztő határidő lejártát megelőzően hiányos tartalommal előterjesztett, a konkrét jogszabálysértésekre, alapszabály sértésekre nézve előadást nem tartalmazó kereset alapján nem volt vizsgálható, hogy a közgyűlési határozat valamely konkrét jogszabályi vagy a létesítő okirati rendelkezésébe ütközik, a konkrét jogsértések vizsgálata körében ugyanis a bíróság az ilyen tárgyú perekben kötve van a keresetben előadottakhoz” (10.Gf.40.305/2017/4-II.). Ebből fakadóan a keresetindítási határidőn belül a hatályon kívül helyezés okául előadottak is kizárólag akkor vehetőek figyelembe, ha azok az általánosságok szintjét átlépik és megfelelően szubsztanciált előadást tartalmaznak.
41. A keresetindítási határidő – legyen az elévülési jellegű szubjektív, vagy jogvesztő jellegű objektív – leteltével a félnek már nincs igényérvényesítési jogosultsága, az ilyen kereset Választottbíróság általi vizsgálatára nincs törvényes lehetőség (ÍH 2019/136.). A fentiek alapján a Választottbíróság csak a keresetindítási határidőn belüli kérelmet, tényelőadást és jogi érvelést vizsgálhatja, és azokat is csak akkor, ha felperes az elbíráláshoz elégséges tartalommal adta elő őket.
42. Erre figyelemmel a Választottbíróság a jelen ügyben előterjesztett valamennyi kereseti kérelem esetében következetesen, de az észszerűség határain belül, a túlzott formalizmust kerülve figyelmen kívül hagyott minden olyan hivatkozást, amit felperes a szubjektív vagy objektív keresetindítási határidő leteltét követően hozott fel az érintett társasági határozat jogszerűségével szemben. A Választottbíróság ezekre a hivatkozásokra – mivel azok vizsgálhatóak sem voltak – az ítélete indokolásában egyenként nem is tér ki.
43. A jogkövetkezmény súlyosságára figyelemmel a Választottbíróság megvizsgálta azt is, hogy merülnek-e fel kétségek a jogvesztő határidő alkotmányosságát illetően. Ebben a körben abból kellett kiindulnia, hogy a magyar alkotmányos rendben a jogbiztonságnak elsődlegessége van. Az Alkotmánybíróság már a 9/1992. (I.30.) AB határozatban kifejtette, hogy „Az anyagi igazságosság jogállami követelménye a jogbiztonságot szolgáló intézményeken és garanciákon belül maradva valósulhat meg. … Az anyagi igazságosság és a jogbiztonság követelményét a jogerő intézménye hozza összhangba - megint csak a jogbiztonság elsődlegessége alapján.”
44. A társaságok kiszámítható működése iránti igény megkívánja, hogy túl hosszú időn át ne álljon fenn bizonytalanság egy társasági határozat hatályosságával kapcsolatban. Ezért alkotmányosan nem kifogásolható a jogalkotónak a társaságokon belüli jogi békét és a beállt jogviszonyok változatlanságát biztosító azon döntése, hogy egy észszerűen hosszú határidőt követően akkor sem teszi lehetővé a társasági határozatok hatályon kívül helyezésének kérelmezését, ha az adott esetben súlyosan jogsértő határozatról – akár a potenciális alperes jogsértő titkolózása miatt is – az eljárás indítására egyébként jogosult személy csak a jogvesztő határidőn túl szerez tudomást. Amennyiben a jogvesztő határidőn belüli keresetindítás a másik fél felróható magatartása miatt hiúsult meg, az ezzel jogsérelmet szenvedő félnek más jogorvoslati lehetőségek állnak a rendelkezésére.
45. A Választottbíróság a Keresetmódosítás szerint hatályon kívül helyezni kért határozatokat – a fent leírt szempontok figyelembevételével – azok időbeli sorrendjében vizsgálta.
46. A Keresetmódosításban hatályon kívül helyezni kért IG határozat tekintetében a Választottbíróság először azt vizsgálta, hogy felperes a Ptk. 3:36. § (1) bekezdése szerinti keresetindítási határidőt betartotta-e.
47. Felperes az Alapkeresetben a Tpt. részvényesekre (részvényesi csoportra, és összehangoltan eljáró részvényesekre) vonatkozó szabályainak megsértésére hivatkozik a támadott közgyűlési határozatok jogellenességének bizonyítása során. Ez az indokolás az Igazgatótanácsi határozatok esetében nem foghat helyt, mert az Igazgatótanácsot nem terhelik részvényesi kötelezettségek, mint például nyilvános vételi ajánlat tétele iránti kötelezettség.
48. Az itt vizsgált határozat létéről és tartalmáról felperesnek nem voltak információ, erről csak a számára az alperes által biztosított iratbetekintése során értesült.
49. A Választottbíróságnak hivatalból kellett észlelnie, hogy már az objektív jogvesztő határidő is eltelt. Ennek az előző indokolási pontban már leírtak szerint az az oka, hogy az objektív határidő – a szubjektív rövid határidőtől eltérően – kifejezetten jogvesztő jellegű, így arra az elévülés nyugvására vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatóak.
50. A Választottbíróság által elbírálandó tényállás szerint felperes a jelen pontban vizsgált igazgatótanácsi határozat hatályon kívül helyezését az objektív keresetindítási határidőn belül kérte, de csak általános, a kereset szubsztanciálása iránti elvárásoknak meg nem felelő indokolású keresetben kérte. A vonatkozó kereseti kérelem csupán egy későbbi felperesi beadványban került az általánosságok szintjét meghaladó módon indokolásra. Ez azonban már túl volt az objektív határidő leteltén, így azt a korábbi kereseti kérelem indokolásaként figyelembe venni nem lehetett.
51. A fentiek alapján a Választottbíróság az Igazgatótanácsi határozat tekintetében a keresetet megalapozatlanság miatt elutasította.
52. A Közgyűlés1 Keresetmódosításban hatályon kívül helyezni kért határozatai tekintetében a Választottbíróság azt állapította meg, hogy felperes a keresetét benyújtotta határidőben és azt részletesen indokolta.
53. Tekintettel arra, hogy felperes Közgyűlés1-en részt vett, a kereset benyújtására nyitva álló anyagi jogi határidő a Ptk. 8:3. § (3) bekezdésére is figyelemmel a határidőn belül járt le. A Közgyűlés1 tekintetében felperes a keresetindítási határidőt betartotta, így a Választottbíróság az Alapkeresetben megnevezett okokból érdemben vizsgálhatta, hogy az eljárás tárgyát képező határozatok jogszabálysértőnek minősülnek-e.
54. Az Alapkereset szerinti hatályon kívül helyezési ok vizsgálata körében a felperessel egyetértve a Választottbíróság is úgy látja, hogy önmagában az, hogy Y a Közgyűlés1-en nem vett részt, nem zárja ki annak vizsgálati lehetőségét, hogy az általa tulajdonolt részvénymennyiség valamilyen tényállás alapján más részvényesek befolyásának a mértékével egybeszámítandó-e (vö. KGD 2008/183.).
55. A Választottbíróság rendelkezésére álló bizonyítékokból azt lehetett tényként megállapítani, hogy Közgyűlés1-en X és Z Kft részvényesek összesen annyi részvénnyel rendelkeztek a mi a szavazásra jogosult összes darab részvényhez viszonyítva ez 33 % alatti befolyást jelent.
56. A Tpt. 68. § (1) bekezdés b) pontja szerint olyan céltársaságban, amelyben a befolyást szerző részvényesen kívül senki sem rendelkezik a szavazati jogok tíz százalékát meghaladó befolyással, a harminchárom százalékot meghaladó mértékű befolyásszerzéshez kell nyilvános vételi ajánlatot tenni. X és Z Kft a Tpt. 65/A, § (1) bekezdése szerint egybe számítandó részesedése nagyon megközelítette, de nem érte el ezt az arányt. Erre figyelemmel nem terhelte őket nyilvános vételi ajánlat tételi kötelezettség, így azt el sem mulaszthatták.
57. A felek által az eljárásban szolgáltatott bizonyítékok nem támasztották alá felperes azon előadását, hogy a Közgyűlés1-et megelőzően az X által eladott részvénymennyiséget Y szerezte meg.
58. Tekintettel arra, hogy a Választottbíróság nem tudta azt a tényt – az előbb kifejtettek szerint szükséges mértékű valószínűséggel - megállapítani, hogy Y a Közgyűlés1 időpontjában meglévő részvényeit X részvényestől szerezte, illetve, hogy X részvényes a Közgyűlés1-et megelőzően mikor és mennyi részvényt ruházott át Y-ra, nem vizsgálta, hogy ennek az állítólagos tranzakciónak a célja a nyilvános vételi ajánlat-tételi kötelezettség elkerülése volt-e.
59. A fentiekre figyelemmel nem volt ok annak vizsgálatára, hogy a részesedésszerzés tekintetében Y a részvényesi csoporttól független személynek minősül-e, vagy a befolyás mértékének számítása során a Tpt. 65/A. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel részesedését X és Z Kft részvényesek szavazati jogaként kell-e figyelembe venni.
60. Ennek ellenére a Választottbíróság rámutat, hogy Y részvényesi függetlenségére nem cáfolat az X családdal fennálló baráti-üzleti viszonya. Ezek a körülmények nem zárják ki, hogy Y a nem túl számos magyar tőzsdei társaság közül pont alperes részvényeinek megszerzésében lásson üzleti lehetőséget, és ezért vásároljon alperes részvényeiből. Az az utólagos eredmény, hogy egy ilyen üzleti várakozás esetleg nem realizálódik, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem ad okot arra a retrospektív következtetésre, hogy a részvényszerzésre nem üzleti jellegű befektetésként, hanem baráti szívességként került sor.
61. A Választottbíróság tehát nem találta megalapozottnak felperes azon hivatkozását, hogy X, Z Kft és Y részvényesek befolyását egybe kell számolni. Egybeszámítás hiányában a Közgyűlés1 felperes által támadott határozatai ezen okból nem minősülnek jogszabálysértőnek.
62. Az Alapkeresetben ezen túl előadott hatályon kívül helyezési okra figyelemmel a Választottbíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a Közgyűlés1-en X, a Z Kft és W Zrt a Tpt. alapján összehangolt magatartást folytattak-e.
63. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 100. pontja szerinti törvényi definíció szerint összehangoltan eljáró személynek olyan természetes személyek, jogi személyek vagy egyéb szervezetek minősülnek, „akik vagy amelyek a céltársaságban történő befolyásszerzésre, a céltársaság irányításának megszerzésére vagy vételi ajánlat meghiúsítására irányuló megállapodás alapján működnek együtt”.
64. Összehangoltnak akkor minősül tehát egy magatartás, ha az abban részt vevő felek egy megállapodás alapján közös célzattal működnek együtt. A nyilvános vételi ajánlatról szóló 2004/25/EK irányelvnek az idézett hazai szabály alapját képező rendelkezése szerint a megállapodás „kifejezett vagy hallgatólagos, szóbeli vagy írásbeli” lehet (2. cikk (1) bekezdés d) pont).
65. Az összehangoltan eljáró személyek befolyásának mértékét a Tpt. 65/A. § (1) bekezdésére figyelemmel egybe kell számítani. Az összehangolt magatartás nem tilos, de a Tpt. 61. § szerinti bejelentési kötelezettség kapcsolódhat hozzá, illetve amennyiben az így eljáró részvényesek egybeszámított részesedése a 33 %-ot meghaladja, akkor a Tpt. 68. § (2) bekezdés d) pontja szerint az összehangoltan eljáró személyeknek vételi ajánlatot kell tenniük. A Tpt. 68. § (3) bekezdésére figyelemmel ez a kötelezettség minden szerződő felet terhel.
66. Amennyiben az összehangoltan eljáró személyek befolyásszerzésre nem a fenti szabályok betartásával került sor, akkor a Tpt. 77. § (1) bekezdésére figyelemmel a jogszabálysértést követően szavazati jogukat nem gyakorolhatják, valamint 60 napon belül kötelesek a jogsértően előállt befolyás megszüntetésére. Ezen kötelezettség teljesítéséig semmiféle részvényesi joguk gyakorlására sem jogosultak.
67. Amennyiben tehát – felperes tényállításának megfelelően – X, Z Kft és a W Zrt összehangoltan eljáró személynek minősülnek, akkor jelen tényállás mellett Közgyűlés1-en szavazati jogot nem gyakorolhattak volna.
68. A Választottbíróság egyetért a felperes által hivatkozott EBH 2007/1672. számú elvi határozatban foglalt azon állásponttal, hogy az összehangoltan eljárásra vonatkozó megállapodás „résztvevőinek szándéka kívülálló számára rejtve maradhat, a befolyásszerzés összehangolt volta kizárólag a szereplők magatartásának hasonlóságán, a körülmények, egyéb lépések egyezőségén érhető tetten. Kizárólag több tényező alapos, részletes vizsgálata után, és a mozaikszerűen összeállítható eseménysorozat alapján valószínűsíthető, hogy egyes tőkepiaci szereplők részvényvásárlásaik során magatartásukat összehangolták”.
69. Önmagában az, hogy két vagy több részvényes egy vagy több határozati javaslatra, egy vagy több alkalommal, esetleg mindig azonos tartalmú szavazatot ad le, összehangolt magatartásnak nem minősül. Az ellenkező bizonyításig abból kell kiindulni, hogy a részvényesek saját érdekeik mérlegelésével gazdaságilag ésszerű indokokból önálló döntéseket hoznak. Ezen mérlegelés során – akár egymáséitól teljesen eltérő okokból is – előfordul, hogy a részvényesek azonos eredményre jutnak és ennek megfelelően szavaznak.
70. Ezért a hivatkozott elvi döntésre is figyelemmel azt kellett vizsgálni, hogy azon kívül, hogy a szavazatok számából nagy valószínűséggel következően a felperes által támadott határozatok esetében – amikor szavaztak – X, Z Kft és W Zrt azonos szavazatot adtak le, voltak-e olyan körülmények, amelyekből a határozat hatályon kívül helyezéséhez szükséges valószínűséggel megállapítható, hogy szavazatukat közös – befolyásszerzési – célzattal egy megállapodás alapján adták le.
71. Felperes ilyen körülményként hivatkozott arra, hogy a W Zrt és Y közötti részvényátruházást az alperesben a Z Kft részvényes által közvetett befolyással rendelkező személy tárgyalta ki. A Közgyűlés1 napján alperesnek bejelentett részvény tranzakció ténylegesen megvalósult.
72. Felperes tényállítását a tanuvallomások nem igazolták.
73. A Választottbíróság nem tudott arra a következtetésre jutni, hogy a felperes által előadott értelmezés a történtek egyetlen lehetséges olvasata.
74. A Választottbíróság érzékelte, hogy a szavazati jogok egy képviselő általi gyakorlása esetén szokatlan és magyarázatra szoruló lépés a részvényesi szavazatok megosztásának kísérlete, és a Közgyűlés1-en történtek felperes szerinti értelmezése logikailag nem kizárható magyarázat. Nem hagyhatta azonban figyelmen kívül mások és Y tanúvallomását, amelyek a felperesi magyarázat alapjául szolgáló tényállításokat nem erősítették meg. Nevezett személyek az üzleti élet elismert autonóm szereplői és a törvényes következményekre való figyelmeztetést követően tették meg a tanúvallomásukat.
75. A fent leírtakra figyelemmel a Választottbíróság a bizonyítékokat összességükben a saját meggyőződése szerint értékelve nem látta megvalósultnak X, Z Kft és W Zrt részvényesek összehangolt magatartását, ezért a Közgyűlés1 Keresetmódosításban támadott határozatainak hatályon kívül helyezését ezen ok alapján sem tartotta teljesíthetőnek. Összehangolt magatartás hiányában a Közgyűlés1 felperes által támadott határozatai ezen okból nem minősülnek jogszabálysértőnek.
76. A Keresetmódosításban hatályon kívül helyezni kért és további határozatnál a Választottbíróság az itt vizsgált körben is azt állapította meg, hogy felperes az úgynevezett alapkereset a Tpt. részvényesekre (részvényesi csoportra, és összehangoltan eljáró részvényesekre) vonatkozó szabályainak megsértésére hivatkozik, a támadott közgyűlési határozatok jogellenességének bizonyítása során. Ez az indokolás az Igazgatótanácsi határozatok esetében nem foghat helyt, mert az Igazgatótanácsot nem terhelik részvényesi kötelezettségek, mint például nyilvános vételi ajánlat tétele iránti kötelezettség.
77. Általánosan elfogadott jogelv, hogy a társasági határozatok mindaddig jogi hatállyal bírnak, amíg azok felfüggesztésére vagy hatályon kívül helyezésére, esetleg a társaság általi módosítására vagy visszavonására nem kerül sor: „ha a bíróság a társasági határozatok végrehajtását nem függeszti fel, akkor azok - mindaddig, amíg jogerősen hatályon kívül nem helyezik őket - szabályosan meghozott, érvényben levő társasági határozatnak minősülnek, melyek kötelező erővel bírnak a társaságra vonatkozóan. Ebből következően az ezen társasági határozatok alapján eljárt személyek tevékenysége, működése - egyéb ok hiányában - nem kérdőjelezhető meg, nem támadható” (Kúria Gfv.X.30.354/2011/8.). A Közgyűlés1 határozatai végrehajtásának felfüggesztése hiányában az Igazgatótanács tagjainak megválasztására vonatkozó határozatok hatályosnak minősülnek, így az Igazgatótanács határozatainak jogszerűségére még az sem hatott volna ki, ha azokat a Választottbíróság jelen ítéletében – a jövőre nézve – hatályon kívül helyezte volna.
78. Az itt vizsgált határozat létéről és tartalmáról sem voltak felperesnek információ, erről csak a számára az alperes által biztosított iratbetekintése során értesült.
79. A Választottbíróság ezen Igazgatótanácsi határozat tekintetében is arra az álláspontra helyezkedett, hogy felperes a per megindítására nyitva álló határidőn belül keresetét nem indokolta meg megfelelően.
80. A vonatkozó kereseti kérelem csupán egy későbbi felperesi beadványban került az általánosságok szintjét meghaladó módon indokolásra. Ez azonban már túl volt az objektív határidő leteltén, így ezért a Választottbíróság a megalapozatlan keresetet elutasította.
81. A Közgyűlés2 esetében is azt vizsgálta először a Választottbíróság, hogy felperes a Ptk. 3:36. § (1) bekezdése szerinti keresetindítási határidőt nem mulasztotta-e el.
82. Felperes az eljárás első szakaszában nyújtott be Közgyűlés2 megjelölt határozatai ellen szintén általánosan indokolt, illetve az Alapkeresetre hivatkozó indokolású keresetet. A részletes indokolásra csak az ezt követő felperesi beadványban került sor.
83. A fentebb vizsgált igazgatótanácsi határozatoknál fennálló jogi helyzet azonban jelen esetben más. A Keresetmódosításban fenntartott fenntartott kérelmek jogi indokolása részben megfelel annak, amivel a Közgyűlés1 határozatainak jogellenességét indokolja felperes.
84. A Választottbíróságnak itt azt kellett eldöntenie, hogy elégséges-e a keresetindítási határidő megtartásához az utalásos indokolás, vagy azt az új kereset tekintetében is részletesen ki kell fejteni, mert csak az így előadott indokolásban felhozottak keretében vizsgálódhat a bíróság.
85. A túlzó formalizmus tilalmának választottbírósági eljárásban különösen betartandó elvárására figyelemmel a Választottbíróság úgy látta, hogy mivel az Alapkereset indokolásában részletesen kifejtésre kerül, hogy felperes jogi álláspontja szerint X, Z Kft és Y részvényesek miért nem gyakorolhatnak szavazati jogot, elégséges volt, hogy a felperes visszautalt erre az érvelésre, azt megismételnie nem volt szükséges. Ezért a Választottbíróság az Alapkereset által meghatározott körben érdemben vizsgálhatta Közgyűlés2 támadott határozatainak jogellenességét.
86. A Közgyűlés1 keresettel támadott határozatainak vizsgálata során a Választottbíróság már kifejtette, hogy miért tekintette Y részvényest X és Z Kft részvényesektől független részvényesnek, illetve miért nem tekintette Y részvényest X és Z Kft részvényesekkel összehangoltan cselekvő részvényesnek.
87. Felperes nem szolgáltatott arra utaló bizonyítékot, hogy a Közgyűlés2 esetében miért kellene a Választottbíróságnak más következtetésre jutnia, mint a Közgyűlés1 esetében.
88. Minderre figyelemmel a Választottbíróság csak utal a Közgyűlés1 esetében a fent rögzített indokolására és ugyanazon – szükségtelenül megismételni nem kívánt – okokból bizonyítatlannak tekinti és ezért elutasítja a Közgyűlés2 Keresetmódosítás szerint támadott határozataival kapcsolatban benyújtott kereseti kérelmet.

(Vb/16096 )