Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és alperes 2015 decemberében karbantartási szerződést kötöttek egymással, amelyben felperes vállalta X városában az összes közvilágítási lámpatest karbantartását. Felperes a szerződés alapján hibacím felvevő szolgáltató fenntartására, hibaelhárítási tevékenység végzésére és karbantartási tevékenység végzésére volt köteles.
[2] Az alperes 2018. januári levelében közölte felperessel, hogy számlájuk végösszegébe 2.037.906,- Ft-ot beszámítottak, amelynek jogalapjaként szerződésszegést jelölt meg. Alperes hivatkozása szerint felperes nem tette szerződésszerű teljesítésre alkalmassá a hibajelentési rendszerüket, továbbá az alperes partnere arra kényszerült, hogy visszavonja felperestől a képviseleti meghatalmazást, így az ezzel kapcsolatos feladatokat is alperesnek kellett elvégeznie. Alperes felajánlotta saját hibacím felvevő szolgáltatását, ennek használatával azonban felperes nem élt.
[3] A felperes tájékoztatta alperest, mely szerint saját hibacím felvevő szolgáltatást tart fenn, ahogy azt a szerződésben is vállalták, és ezen keresztül érkeznek a hibák és kerülnek kijavításra. Közölte továbbá, hogy a képviseleti meghatalmazást szerződésen kívül, szívességi alapon végezték az alperes partnere javára, az alperestől teljesen függetlenül.
[4] A felperes a vállalkozási szerződés során a munkákat a szerződésben előírtaknak megfelelően, határidőben teljesítette. Alperes a felperes elszámolását elfogadta, és egészen 2018. január 1-ig a számlákát teljes egészében kifizette. Az alperes ezt követően azonban csak egyes részösszegeket teljesített. A felperes összes, alperes által ki nem egyenlített követelése 17.154.425,- Ft volt.
A felperes keresete, az alperes védekezése és beszámítási kifogása
[5] Felperes 2019. májusában keresetében kérte kötelezni alperest 17.154.425,- Ft vállalkozói díj, annak az esedékesség napjától, a kifizetés napjáig terjedő időszakra számított évi 8,9% mértékű késedelmi kamata, valamint behajtási költségátalány és a perköltség megfizetésére.
[6] Alperes 2019. júliusi válasziratában beszámítási kifogásra tekintettel kérte a felperes keresetének elutasítását és a feleprest kérte a perköltségekben marasztalni.
[7] Alperes 2020. januári iratában védekezését részben megváltoztatta, és a beszámítási kifogás alapjául korábban megjelölt kijavítás, kijavíttatás költségeinek megtérítése helyett másik szavatossági jogára tért át, és árleszállításként érvényesítette a már előterjesztett beszámítási kifogást.
A Választottbíróság ítélete
[8] A felperes keresete megalapozott, az alperes árleszállítási (beszámítási) igénye megalapozatlan.
[9] A felperes követelése jogalapját és összegszerűségét a szerződéssel és a becsatolt számlákkal bizonyította, alperes a szerződés létét és rendelkezéseit nem vitatta.
[10] Alperes álláspontja szerint felperes nem tett eleget a karbantartási kötelezettségének, ezen túlmenően felperes nem látta el alperes partnere képviseletét. Mindezeket alperes okiratokkal, valamint tanúvallomással kívánta bizonyítani.
[11] A Választottbíróság megállapította, hogy a szerződés nem tette kötelezővé a felperes számára az alperes hibacím felvevő szolgáltatásának az igénybevételét. Alperes megkísérelte ugyan bizonyítani, hogy a felek a szerződést szóban, illetve ráutaló magatartással módosították, azonban a szerződés kógens rendelkezése ezt nem tette lehetővé, továbbá magának az alperes ügyvezetőjének a nyilatkozata is ennek az ellenkezőjét támasztotta alá.
[12] A Választottbíróság rámutatott, hogy amennyiben a joggyakorlat megengedné az alperes által hivatkozott jog- és szerződésértelmezést, az alperes által hivatkozott szakmai szokványok áttörnék a kógencia falát. Az alperes által történő egyoldalú változtatással felborulna a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlya, ezáltal sérülne a szerződéses egyensúly elve, amely nem lehet célja sem a jogalkotónak, sem a jogalkalmazónak.
[13] Alperes olyan szerződési tartalmakra hivatkozással terjesztett elő beszámítási kifogást, majd ezt módosítva árleszállítási igényt, amelyek nem voltak a szerződés részei és így ezek szerinti teljesítése nem volt szerződéses kötelezettsége a felperesnek.
[14] Tekintettel arra, hogy a Választottbíróság nem látta megállapíthatónak az alperes által hivatkozott szerződésszegést, így a módosított kérelmében, árleszállítás címén érvényesített igénye sem volt megalapozott.
[15] Mindezek alapján a Választottbíróság kötelezte alperest 17.154.425,- Ft vállalkozói díj, az esedékességtől a kifizetésig járó 8,9°mértékű késedelmi kamat, valamint behatási költségátalány felperes részére történő megfizetésére, továbbá a perköltség és a felperes ügyvédi munkadíjának a viselésére.
(Vb/19025)
