Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- Az Alperes, mint megbízó és Felperes, mint vállalkozó között Budapesten, 2012. szeptember 11. napján közbeszerzési eljárás eredményeképp vállalkozási szerződés (a továbbiakban: Vállalkozási Szerződés) jött létre vasúti vonalszakasz pálya és műtárgyépítési, valamint a kapcsolódó ideiglenes biztosítóberendezési, távközlési, közműkiváltási, kábelkiváltási munkák tervezése és megvalósítása tárgyában.
- Felperes, munkálatainak pontos és hatékony kivitelezése érdekében szerződést (a továbbiakban: Alvállalkozási Szerződés) kötött egy mérnöki feladatokat ellátó műszaki társasággal. A Vállalkozási Szerződést a felek három alkalommal módosították; először 2014. augusztus 25. napján, majd 2015. november 12. napján, végül 2015. december 29. napján.
- Felperes 2015. szeptember 28. napján változtatási kérelemmel fordult az Alpereshez mint megrendelőhöz azzal, hogy a 2013. év első negyedévének extrém időjárási körülményei eredményeként 91 napos akadályoztatást/késedelmet szenvedett a munkákban, kérve, hogy ezen előre nem látható fizikai akadályoztatási tényezők okán a megvalósítási határidő kerüljön meghosszabbításra, illetve az előre nem látható körülmények okozta költségnövekedés részére kerüljön megtérítésre.
- A 2. Módosításban a felek a Vállalkozási Szerződésben szereplő 2014. május 30. napi befejezési határidőt 2015. július 30. napjára módosították, illetve Felperes joglemondó nyilatkozatot tett a további késedelmes teljesítésekből eredő többletköltségek érvényesítésére vonatkozóan.
- Végül a 3. Módosításban felek a már kétszer módosított Vállalkozási Szerződésben 2015. július 30. napi befejezési határidőt 2015. október 31. napjára módosították. A 3. Módosítás is több, a munkákat akadályozó tényezőt sorolt fel a szerződésmódosítás – azon belül a határidőhosszabbítás – indokaként.
- Felek között a jogvita a késedelemből eredő többletköltségek összegszerűsége révén keletkezett, ugyanis Felperes szerint a joglemondó nyilatkozata nem terjedt ki a Vállalkozási Szerződés 3. Módosítása után felmerülő többletköltségekből eredő igényeiről való lemondásra, továbbá a többletköltségek érvényesítését a késedelem idejére a teljesítés egész idejére fennálló vállalkozói díj alapulvétel számította („P” érték a vállalkozói díj számítására vonatkozó képletben), valamint az Alvállalkozási Szerződés alapján, a mérnöki társaságnak nyújtott szolgáltatásai tekintetében („M” érték a vállalkozói díj számítására vonatkozó képletben) is kérte a késedelem tényéből fakadó többletköltségei megtérítését. Alperes a késedelemből eredő többletköltségek számítása kapcsán csak a késedelmet követően fennmaradt időszakra járó vállalkozói díjat vette alapul, és állítása szerint a mérnöki társaság által a késedelem tényéből fakadóan Felperes által nyújtott többletszolgáltatások nem képezhetik részét Felperes igényének, azokat az összegszerűség megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni. Azaz, Felperes a teljes vállalási ár projektirányítási költségével számolt, az Alperes pedig az időarányos projektirányítási költséggel.
A peres felek nyilatkozatai
- A választottbírósági eljárás a Felperes 2019. október 10. napján kelt és a Választottbírósághoz 2019. október 14. napján érkezett keresetlevelével indult. A választottbírósági tanács 2019. december 20. napján alakult meg; erről a Választottbíróság ugyanazon napon tájékoztatta a Feleket. Elsőként azt kellett az eljáró tanácsnak eldöntenie, hogy a képlet alkalmazása során a ’P’ paraméter („Projektirányítás költségei”) értékének meghatározásakor a teljes vállalási ár projektirányítási költségét kell-e figyelembe venni (Felperesi álláspont), vagy csak a hátralévő időre jutó (időarányos) projektirányítási költséget (Alperesi álláspont). Ezt követően áttért az „M” paraméter szükségességének a vizsgálatára, mely körben azt kellett az eljáró tanácsnak eldöntenie, hogy a képlet alkalmazása során az ’M’ paramétert („Szolgáltatás a mérnöki társaság részére”) figyelembe kell-e venni (Felperesi álláspont) vagy azt a számítás során figyelmen kívül kell-e hagyni (Alperesi álláspont). Végül abban kellett az eljáró tanácsnak állást foglalnia, hogy a 3. Módosításban meghatározott 3 hónapos határidő hosszabbítás eredményeként jár-e Felperesnek többletköltség a Vállalkozási Szerződés alapján, a fentiekben már említetteknek megfelelően.
- Továbbá, a Választottbíróságnak állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy a Felperes által tett – a Szerződés 2. Módosításakor- tett joglemondó nyilatkozata kiterjedt-e a Szerződés 3. Módosítását követő többletköltségekből származó igényeinek a lemondására.
A Választottbíróság ítélete
- A [8] pontban foglaltakkal kapcsolatban az eljáró tanács rámutatott arra. hogy a Ptk. értelmében a joglemondó nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni, hanem az kizárólag az annak megtételekor rendelkezésre álló információk fényében értelmezhető. Mindazonáltal, az a tény, hogy bár a Felperes joglemondó nyilatkozatának szövegében szerepelt a „különösen” szó (ami jogi értelemben példálózóvá teszi a felsorolást), ez még nem elégséges a joglemondó nyilatkozat kiterjesztő értelmezésének a tilalmához, ugyanis a Szerződésből eredő összegű követeléssel kapcsolatosan (370.000.000 HUF) ésszerű elvárás lett volna a Felperestől, hogy a joglemondó nyilatkozatában explicite említést tegyen arról, hogy a Szerződés 3. Módosítását követően felmerülő igényeinek lemondását nem foglalja magában a nyilatkozat, így Felperes kereseti kérelmét e részében elutasította.
- Ugyanakkor, a Választottbíróság nem állapított meg egy általános összegszerűségi mércét azzal kapcsolatban, hogy mikor állapítható az a szint amikor már explicite meg kell jelölni a joglemondó nyilatkozatban, hogy bizonyos követelésekre nem terjed ki, erősítve ezáltal is a kiterjesztő értelmezés tilalmát. Ebből következően, egy adott ügy összes körülményeire figyelemmel lehet csak megállapítani a joglemondó nyilatkozatba foglalt explicit klauzula szükségességét.
- A választottbírósági tanács a „P” paraméter vizsgálata kapcsán úgy döntött, hogy e változó meghatározása során a teljes szerződéses összeg veendő figyelembe, továbbá az „M” paraméter kapcsán kifejtette, hogy a képlet alkalmazása határidő-hosszabbítás esetén is releváns, tehát e két jogkérdésben a Felperesi álláspontot tette magáévá.
- A perköltségek viselését a felek pernyertessége/pervesztessége arányában osztotta meg, s kötelezte ezáltal Felperest és Alperest ennek megtérítésére. Az ítélet jogi alapját a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 207.§ (3) bekezdése és a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) képezték.
(Vb/19052)
