AA

3/2/2018

A szállítmányozó felelősségére a fuvarozó felelősségére vonatkozó rendelkezéseket csak akkor kell alkalmazni, ha a küldeményt mások küldeményeivel együtt, azonos fuvarozási eszközzel továbbította, és a kár ezen okból keletkezett, vagy a birtokában lévő küldemény elvész, vagy károsodik (Ptk. 6:307. § (1). bek). A szállítmányozó úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában eljárható. Ez a gondossági kötelezettség a Ptk. 1:4 § (1) bek-ből vezethető le. Megbízási jellegű jogviszonyok (gondossági kötelmek) esetén, ha a kötelezett tevékenysége a szerződés alapján megfelelt a megkövetelt gondos eljárás követelményének, szerződésszegést nem követett el (Ptk. 6:272 §.). A behajtási költségátalányról szóló 2016. évi IX. törvény 3. § (1) bek szerint a vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezettet terhelő és kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme esetén a jogosult a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezetéül negyven eurónak megfelelő, az MNB-nek a késedelem kezdőnapján érvényes hivatalos deviza középárfolyama alapján meghatározott forint összegre, mint behajtási költségátalányra jogosult.

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes és az alperes dolgok feladótól címzetthez történő fuvaroztatására irányuló szerződéseket kötöttek egymással. Az alperes a felperesnek fuvarozási megbízást küldött, melyeket a felperes szállítmányozási megbízás visszaigazolása elnevezésű iratokkal szállítmányozóként igazolt vissza. Ezzel kapcsolatban az alperes semmiféle észrevétellel nem élt. A felperes arról is tájékoztatta az alperest, hogy a szállítmányozási tevékenységét a Pkt., a CMR Egyezmény és a Magyar Szállítmányozási Feltételek szerint végzi.
     
  2. A felperes által benyújtott szállítmányozási díj számlákat az alperes túlnyomó részben megfizette egyrészt a keresetlevél benyújtásakor, másrészt a Választottbírósági eljárás folyamán, azonban bizonyos hátralékos díjköveteléseket hibás teljesítésre hivatkozva nem fizetett meg az alperes.
     
A kereseti kérelem és az alperes védekezése, beszámítási kifogása és viszontkeresete
  1. A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy szerződéses feladatait nem fuvarozóként, hanem szállítmányozóként végezte és a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésére vonatkozó gondossági kötelem alapján az általános szabályok szerint felel. Mind a fuvarozó kiválasztása, mind pedig a fuvarozóval szembeni igényérvényesítés tekintetében mindvégig jogszabály- és szerződésszerűen járt el. A felmerült káresemény fuvarozónak történő bejelentésével nem késlekedett. A fuvarozóval szemben a CMR 32. Cikk 2. pontja szerint felszólamlással élt. Figyelmeztette az alperest arra is, hogy mint szállítmányozó a Ptk. 6:303. §. értelmében további eljárásra csak az alperes utasítása és költségviselése esetén van lehetősége. Mindezek alapján a felperes kérte a Választottbíróságot, hogy az alperest kötelezze a ki nem egyenlített szállítmányozási díjak, és a késedelmi kamatok, valamint a behajtási költségátalány és a perköltség megfizetésére.
     
  2. Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte, beszámítási kifogással és viszontkeresettel élt. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felperes a kérdéses számlák alapjául szolgáló szerződést több alkalommal megszegte, és ezzel kárt okozott az alperesnek. Alperes szerint a fuvarozót a felperes nem kellő körültekintéssel választotta ki, a fuvarozó céget valójában nem ismerte, a megbízást egy alszállítmányozónak adta át Nem lépett fel felszólítás ellenére sem kártérítési ügyben a felperes a fuvarozóval szemben, az alperest ért kárt a felperes a biztosítójánál, illetve a fuvarozó biztosítójánál egyrészt nem jelentette be, másrészt az alperes biztosítója által kért igazolásokat, nyilatkozatokat nem szerezte be a fuvarozótól. Alperes szerint a felperes hibásan teljesített, és ez alapján a Ptk. 6:159. § b) pont alapján árleszállításra jogosult, melynek összege megegyezik a ki nem fizetett szállítmányozási díj összegével.
     
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság a felperes keresetét alaposnak, a beszámítási kifogást és a viszontkeresetet megalapozatlannak tartotta. A Választottbíróság egyrészt megállapította, hogy a felek között szállítmányozási szerződések jöttek létre. A felperes ugyanis a visszaigazolásokban tett jognyilatkozataival lényeges kérdésben eltért az alperes ajánlatától (fuvarozás helyett szállítmányozás), és ezeket új ajánlatoknak kell tekinteni (Ptk. 6:67. §. (1) bekezdés). Az új ajánlatokat az alperes ráutaló magatartással elfogadta (Ptk. 6:4 §. (3) bekezdés). A szállítmányozó felelősségéről szóló Ptk. 6:307. § (1) bek. értelmében a szállítmányozó felelősségére a fuvarozó felelősségére vonatkozó rendelkezéseket csak akkor kell alkalmazni, ha a küldeményt mások küldeményeivel együtt, azonos fuvarozási eszközzel továbbította és a kár ezen okból keletkezett, vagy a birtokában lévő küldemény elvész vagy károsodik. A perben vizsgált tényállás szerint a szállítmányozási szerződések teljesítése során ezen esetek egyike sem valósult meg, így a felperes felelőssége kérdésében nem irányadóak a fuvarozó felelősségére vonatkozó szabályok. A Választottbíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia az alperes által állított felperesi szerződésszegések körében, hogy a felperes a küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és jognyilatkozatok megtételére vonatkozó jogszabályi kötelezettségeinek megfelelően eleget tett-e. A szállítmányozó eljárásával szemben támasztható gondossági kötelezettség a Ptk. 1:4 § (1) bek-ből vezethető le, mely szerint a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A töretlen bírói gyakorlat is az adott helyzetben általában levárható magatartást kívánja meg a szállítmányozótól.
    A felperes a szállítmányozási szerződést nem szegte meg, úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. A Ptk. 6:142. §-a alapján a kötelezett a szerződésszegéssel okozott kár megtérítését objektív alapon követelheti, és a törvényben felsorolt kimentési körülmények együttes bizonyításával mentesülhet. Gondossági tartalmú kötelmek esetében a Ptk. szerinti objektív kontraktuális kártérítési felelősség a gondosság vizsgálata, azaz a felróhatóság szerint állapítható meg. A felelősség vizsgálatát azonban megelőzi a szerződésszegés megállapítása. A szerződést a kötelezett a Ptk. 6:137. §. értelmében akkor szegi meg, ha a szerződés alapján őt terhelő kötelezettség szerződésszerű teljesítése bármely okból elmarad. Ilyen kötelezettség terheli a megbízottat a megbízási szerződés alapján (Ptk. 6:272 §.). Mindebből az következik, hogy megbízási jellegű jogviszonyok (gondossági kötelmek) esetében, ha a kötelezett megbízott tevékenysége a szerződés alapján megfelelt a megkövetelt gondos eljárás követelményének, szerződésszegést nem követett el. Ezért a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételeinek vizsgálatára sem került sor.
     
  2. Szállítmányozási szerződés esetén a szállítmányozó fő szolgáltatása a küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötése és jognyilatkozatok megtétele. A fuvarozási szerződés megkötése a fuvarozó nem megfelelő kiválasztása mellett vagy téves nyilatkozatok megtétele vagy szükséges nyilatkozatok elmulasztása a fuvarozási szerződésben ugyan szerződésszegés, de nem hibás teljesítés, mivel ezekben az esetekben nincsenek szerződésben vagy jogszabályban írt minőségi követelmények.
    A felperes az alperessel kötött szállítmányozási szerződés alapján megfelelő fuvarozási szerződést kötött a káreseménnyel kapcsolatos reklamációt továbbította a fuvarozónak, és vele szemben a bizonyítási eljárás anyagai szerint a CMR Egyezmény alapján felszólamlással élt. A Ptk. 6:303 §-a szerint a szállítmányozó a megbízó igényeit a fuvarozóval és más általa igénybe vett közreműködőkkel szemben a megbízó utasítása esetén, a megbízó költségére és veszélyére köteles érvényesíteni. Ezen felül utasítás nélkül is köteles megbízója jogainak megóvásához a szükséges nyilatkozatokat megtenni. A felperes a felek közötti szállítmányozási szerződést nem szegte meg, ezért vele szemben a szerződés jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak és így kárfelelőssége sem áll fenn.
     
  3. A Választottbíróság megalapozottnak tartotta a felperes keresetében kért, a 2016. évi IX. tv. 3. §. (1) bek. szerinti behajtási költségátalányt, a kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme miatt.
X public.szechenyi.title